Matchbox 2010 Classic Rides 5-pack: 1971 Chevrolet Camaro Z28

Egy ideális világban nagyon sok minden másként lenne. Például a kisautó beszerzések is a megmintázott modellek időrendjében követnék egymást. Így akkor lenne rá remény, hogy sorrendben kerüljenek ide a postok. De ez nem egy ideális világ, így erre nincs remény. De kit érdekel?

A második kis állat, ami Mustangokat vacsorál

Hogy legalább némileg próbáljam összekapirgálni az időrendi sorrendet, szerepeljék itt az első generációs Camaroról szóló írásra egy link, aztán arra az írásra, ami arról az autóról szól, ami e post tárgyának, a második generációs Camarónak az átdolgozásából lett, a második generációs Firebirdre. Végezetül pedig egészítsük ki a képet az utolsó puzzle darabkával és foglalkozzunk végre a második generációs Camaróval!

Az amerikai autógyártás mindig is fog olyan sajátságokkal bírni, ami minket innen a nagy pocsolyán túl fejvakargatásra kényszerít. Jelen esetben van egy – megkockáztatom – vagány, a megjelenését tekintve telitalálat autó, amit egészen 1970-től, egészen 1981-ig gyártanak, de rögvest a piacra dobásának az évében kihozzák a házon belüli konkurenciáját, ami ugyanez pepitában, csak a frontend különbözik, meg más a felszereltsége és lényegesen több fajta motorból lehet választani hozzá. Mit ad isten, ezt is pont 1981-ig gyártják. Igen, a Pontiac Firebirdről beszélek. Na, szóval ez is valami olyasmi, amit soha az életben nem fogok fel, hogy miért jó, de hát szemlátomást működött a dolog. Most majdnem leírtam, hogy „A General Motors csak tudja már, hogy mit csinál” de aztán rájöttem, hogy történelmileg bizonyított, hogy nem, nem tudja.

A második Camaro motorpalettája szegényesebb, mint a tesójáé – nem véletlen, csak a Chevroletes dobozból építkezhettek a fiúk. Van 3,8 lityis sorhatos, meg V6-os, 4,1 literes V6-os, V8-ból meg kerek 5-, 5,7-, 6,5- és 6,6 literes is bele. Váltóból meg 4 sebességes kézi, meg három sebességes automata.

A felszereltségi szintekben a második generációnál jóval egyszerűbb a képlet, mint a tesónál, van a mezei Camaro, van a Rally Sport (RS) ami csicsacsomag, van a Super Sport (SS) pack, ami már extra lóerőket is tartalmaz, illetve a piramis csúcsán a Z28 trónol. Persze az egész képletet a végtelenségig bonyolítják a külön rendelhető extrák, ezek kombinációja, illetve az egyes felszereltségi csomagokat illető exkluzivitásuk, vagy éppenséggel azokból való kizártságuk.

 Camaro katalógus a premier évéből, 1970-ből.

Z28 1971-ből

Bennünket a kisautó kapcsán, a második generáció, második gyártási évének Z28 változata érdekel. (A Z28 szerintem így írandó egybe és nem úgy, ahogy a Matchbox írta az alvázra, azaz kötőjellel. A Z/28 meg ez esetben szintén hibás, de mintha-talán későbbi generációknál már lenne ilyen is.) Ebben az évben a Z28 motorja a 350 köbhüvelykes – 5,7 literes –, small block (kicsi, igen, bruhahahaha) V8, LT-1 változata.

Sokak szerint az LT-1 a legjobb Chevy small block V8. Ekkor négytorkú, 780 CFM (CFM = Cubic feet per minute, azaz „köbláb/perc) átfolyású Holley karburátor táplálja. Delco tranzisztoros gyújtása volt és a vörös vonal valahol 6000-es percenkénti fordulathoz volt berajzolva a Corvettek és Camarok fordulatszámmérőjébe, amikbe beépítették. (Változó, hogy hová, akár 6500-ig is el lehetett forgatni, de 6200-felett jelentősen leesett a teljesítménye.) 1971-ben a GM a Camaróban 330 lóerőre taksálta ezt az erőművet, szemben az előző év 360 pacijával, aminek az volt az oka, hogy csökkentették a kompressziót, 11,0:1-ről 9,0:1-re.

Az alapváltó a négysebességes Hurst, de rendelhető hozzá a háromsebességes automata is.

Szép munka

Akárhogy is nézem, nagyon szép munkát végeztek az urak a Mattelnél. Minden pici részlet a helyén és ha már ráírták, hogy ez Z28, hát minden ezzel járó külsőség ott van a helyén. Teljesítményt fokozó dekorcsíkok és a Z28 feliratok az ajtók előtt, illetve a hűtőmaszkon. Egyedül a visszapillantó tükrök hiánya fáj. A beltér is rendben van, a kormány sem pizza, bár az ülések olyan pozícióban vannak, mintha előre lennének húzva ahhoz, hogy könnyű legyen bekászálódni hátra.

Milyen a véletlen, ezen a videón minden stimmel. Z28, 1971-ből és még a színe is kék. Jól látszik, hogy mennyire jó munkát végeztek a Mattelnél. (A két perc után látható tartalomért nem vállalok felelősséget!)

Ez is egy olyan autó, ami indokolatlanul és értelmetlenül „alul-foglalkoztatott” - lehet, hogy drága a licencdíja? Az 1-75 sorozatban 1998-ban debütál, mint MB-39. Akkor csak „'71 Camaro” a neve, bár a Z28-ra utaló dekorcsíkok – rendelhetőek volt külön is, legalábbis azt hiszem – ott figyelnek rajta, meg a hűtőmaszkon is ott a kis téglalap, amibe a Z28 feliratot kéne beleképzelnünk, de az oldaláról hiányzik a logó. 2000-ben már MB-18 és csak az Egyesült Államokban kapható. Zöld helyett aranyszínű és már „1971 Camaro Z-28” (sic!) a neve, de az oldalsó azonosítóknak a híján van. Az 1-75 szériában cakk-pakk ebben a két évben jelenik meg - igen, 1999-ben kimarad - és slussz.

Innentől már csak spéci kiadásokban szerepel, amik közt vannak feledhető változatok éppúgy, mint egészen kivételesek is – például a Premiere Collection, meg a Barrett-Jackson aukciós változatok dögletesen jók. Bekerül a Lesney Edition-be is, ahol lényegesen több festék jut az elejére-hátuljára, mint arra a változatra, ami jelen postom tárgya. A 2010-es Classic Rides 5-pack – amiből a másik négy járgányt már bemutattuk e lapokon és már méltattuk nagyszerűségét – amolyan arany középút. A fontos Z28 ismérvek megvannak, de a frontend elviselt volna még némi festéket a részletek kiemeléséhez. Nincs gumis kereke, de cserébe megkapta azt a Matchbox kereket, ami az utóbbi idő egyik legjobbja és ködös időben, messziről még emlékeztet is az eredeti, ötküllős 60x15-ös papucsaira.

Már többször mondtam ezzel a pakkal kapcsolatban, hogy kivételesen jól sikerült összeválogatni a benne lévő járgányokat, kifejezetten sajnálhatja, aki lemaradt róla anno!

Nem nyúlás

Teljesen kézenfekvő a kérdés, hogy vajon nyúlt-e magától a Matchbox, amikor a Firebird-öt megmintázta, hiszen egyszerű lett volna ezt, az előbb létező Camaro-t átalakítani. Főleg, hogy mindkét autó ugyanabból a gyártási évből, 1971-ből származik. (Na igen, a fentebb már linkelt postban hosszasan lamentáltam és kerestem azonosító jegyeket, hogy el tudjam dönteni, hogy mely évből való a Firebird Formula. Nos, elég lett volna a hátára fordítanom, mert az alvázán ott az 1971-es évszám. Egyetlen mentségem, hogy jól okoskodtam, én is 1971-re tippeltem.) A válasz egyértelműen nem! A Camaro nagyobb, mint a Firebird, az előbbi 1:62-es méretarányú, míg az utóbbi 1:65-ös – igen, ez az adat is ott van az alvázukon!

 Még kint az udvaron. A hűtőmaszkon az a szögletes izé a Z28 felirat lenne. Igen, itt van hely a festéknek.

 Oldalról oké. Z28 embléma megvan, a kilincset és a hátsó szélességjelzőt sikerült kiemelni, az elsőt nem.

 Hátulra is elfért volna még némi kiemelés.

 Már a szalonban. Az utódja kisebb.

 A beltér rendben van, az ülések előre húzott helyzetben.

Matchbox 2010 Classic Rides 5-pack: 1969 Volkswagen Type 14, Karmann Ghia Convertible

Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de nekem rá kellett jönnöm, hogy változik az ízlésem. Vannak olyan járgányok, amiket korábban kimondottan rútnak láttam, mostanra meg pont megfordult, éppen hogy tetszenek. Ez alkalomra is egy ilyet tartogatok.

A német aki olasz

Az 1950-es évek közepére az életszínvonal már odáig kúszott a Német Szövetségi Köztársaságban, hogy a Volkswagennél úgy érezték lenne piaca egy megfizethető, sportos kinézetű autónak. A cég zászlóshajó modelljének az alapjait ugyanúgy a jó öreg Bogár (Type 1) adta, mint az igásló Type 2-höz, hiszen egy megfizethető autót akartak készíteni, így alacsonyan kellett tartani az előállítási költségeket. Tisztában voltak azzal is, hogy egy a Bogárhoz mérten lényegesen alacsonyabb számban eladható autó előállítását ők nem tudnák gazdaságosan megoldani, ezért a szintén német Karman karosszériaépítő céghez fordultak, mely saját gyártókapacitással bírt. A Karmann a formatervezést jó érzékkel az olasz Ghia autótervező és karosszériaépítő cégre bízta. A Type 14 formatervét egy Luigi Segere nevű úr készítette el, aki olyan stíluselemekből építkezett, amelyeket korábban már a Chrysler és a Studebaker is alkalmazott tanulmányautóin és szériamodelljein is.

A tervek és később a prototípus is elnyerte a Volkswagen tetszését, így 1955 augusztusában elkészült az első példány Osnabrückben. A javarészt kézi munkával épített autó nem csak a VW vezetőinek tetszett, de a vásárlóknak is. Már az első évben rögvest 10 000 darabot értékesítettek belőle.

Bölcsen a Type 14-et praktikus és stílusos 2 + 2 ülésesként hirdették, mintsem sportautóként. Az ok leginkább az volt, hogy ugyanaz a szív dobogott benne, mint a Bogárban, mellyel konkurálva mint zászlóshajó növesztette a hengerűrtartalmát és teljesítményét. Igazság szerint ellentmondásos adatokat találtam a neten az autó változatairól, de úgy tűnik, hogy leginkább azért mert belekeverték a Type 14 egyenesági leszármazottjának, a Type 34-nek az adatait is. (Ez utóbbiról majd alább.) Az biztos, hogy az autó 1192 köbcentis, 34 pacis, illetve 1295 köbcentis, 50 lóerős, négyhengeres, léghűtéses boxerrel létezett, de hogy az 1,5- illetve az 1,6 literes változat – az utóbbi már 60 lóerővel – is ebben dolgozott és nem a nagyobb tesójában, már nem vagyok biztos. (Így vagy úgy, tényleg nem sportkocsis teljesítmények, még ötvenes évekbeli mértékkel sem.)

1957 augusztusában lát világot a kabriolet változat. A Type 14-et Németországban 1955 és 1974 között gyártják. A kupéból 364 401 példány, a kabrióból 80 837 készül. 1962 és 1975 között Brazíliában is gyártják, ahol körülbelül 41 000 példány készül, de csak 177 kabrió.

1961-ben készül el a Type 14 nagytesója, hivatalos nevén a VW 1500 Karmann Ghia Coupé, azaz a Type 34. Erről beczl jegyez egy érdekes postot, egy Corgi kisautó kapcsán. Tessenek szívesek lenni fogyasztani azt is, aztán visszatérni ide.

A la Matchbox

A Type 14 a Matchboxnál 2009-ben debütál, mint MB-04, csecsemőcipőkék színben. (Van ilyenem valahol, csak eddig még a színe miatt sohasem vett rá a lélek, hogy megkeressem és felkerüljön ide.) 2010-ben már MB-22 egészen lilába hajló BKV kékben, szóval egyik sem az a hú de nagyon vonzó színű. Viszont a már méltatott, 2010-es Classic Rides 5-packben egy sokkal vonzóbb színben jelent meg, citromsárgában. A kisautót csak méltatni tudom, egyszerűen remek. Rengeteg kidolgozott részlet, világítótestek elől-hátul kifestve, még a szélvédő keretére is jutott a fényezéssel azonos színű festés, hogy úgy tűnjön, megvan fémből ez a részlet. A nyitott autóknál mindig kritikus pont a beltér. Ennél a darabnál ezzel is elégedett vagyok. Ugyan a kormány pizza, de legalább a jellegzetes részleteit kidolgozták az eredetinek, például a duda gombjának látványos keretét. A viszonylag nagy – 1:59 a méretaránya – autónak ugyan nem rugóznak a kerekei, de ettől még több mint jó!

Mondtam már, hogy ez az ötös csomag kötelező?

Simán elmenne egy drágább kiadásba is, annyira sok rajta a kidolgozott részlet.

A szélvédő kerete csak festett, de legalább van és nagyon feldobja a járgányt.

A kormány ugyan pizza, de cserébe kidolgozott részletekkel.

Frivol szöveg - Édes 69-es - a régi típusú kaliforniai rendszámtáblán. Szerintem úgy ahogy van ötös!

Így poénkodjunk a "Német humor évszázadaival"! "A piros a Volkswagen".

Meg így. "Mélyen belül ez egy Volkswagen".

Matchbox 2010 Classic Rides 5-pack: 1965 Ford Mustang GT

Még január végén értekeztem erről a Ford Mustang modellről részletesen – lefedve a Pony Car kifejezés értelmezését is. Akkor egyetértettünk abban, hogy ritka jól sikerült darab, csak a nagy, szekérkerekekért kár alatta. Nos pajtikák, meghallgatásra talált a kritikánk – nem, ez biztos nem történt, de mintha ez történt volna –, és a már megénekelt, döbbenetes 5-ös pakkba bekerült ennek modellnek egy pusztítóan ütős verziója! Az első és legfontosabb különbség a fentebb linkelt kékhez képest, hogy a borzalmas, szekérküllős kerék helyett megkapta a jelen egyik legpofásabb Matchbox kerekét. Ezt számtalan és egy autó alatt láttuk már mostanában – nem is bajmolódom a linkeléssel, mindannyiuknak van legalább egy kedvence ezzel a kerékkel – és nagyon jól megy ehhez a járgányhoz is. Pont annyira ballonos, hogy elhiggyük, hogy ez egy korabeli versenyfelni.

A gép színezése csillagos ötös! Kékben sem mutatott rosszul, de a fehér sokkal „feltáróbb” szín, megmutatja az apró részleteket és mostanában úgyis ismét divatban van. „white is the new cool” mint tudjuk. A bordóba hajló vörös versenycsíkok a Mustangon abszolút mértékben korhűnek tekinthetőek és illenek hozzá. Az ehhez passzoló színű beltérrel pedig olyan összhatást adnak, amitől ezt a darabot rögvest a „legkedvesebb kisautóim” képzeletbeli lista előkelő helyére katapultálják!

Változatlanul nem támogat minket a Mattel – bár úgy lenne –, nem kapok jutalékot érte amikor azt mondom, hogy ne hagyjátok ki ezt az ötös csomagot, mert később, amikor kifut, bánni fogjátok, hogy nem vettétek meg!

Fehérben jobban előjönnek az apró részletek. Szinte már látom a vágtató pónit a téglalapban az orrán!

A színek, a beltér, a felnik... Ez teljesen rendben van!

Még a "pizza kormányt" is megbocsátom.

Ami jó, az jó! Soha igénytelenebb játékautót!

Végül pedig, REKLÁM!

Matchbox 2010 Classic Rides 5-pack: Cadillac Sedan DeVille 1969

Az utóbbi idők legremekebb 5-ös csomagjának legmegosztóbb darabja kétség kívül a rózsaszín Cadillac. Egy gigantikus luxusautó rózsaszínben legalább olyan, mint Darth Vader rózsaszínben. Ugyanakkor popkultúra-ikon. Volt olyanja Elvisnek, megénekelték egy csomóan és maga Clint Eastwood is jegyez egy ilyen című filmet. Az jó kérdés, hogy rózsaszín gyári fényezésű autó létezett-e. Túrtam a netet, de ne nem találtam a kérdésre egyértelmű választ. Erős a gyanúm, hogy a Matchbox kínálatába 2008-ban bekerült, 1969-es Caddy nem volt rendelhető ilyen színben. Így vagy úgy én a jelenkori Matchboxok egyik legjobbjának tartom ezt a modellt, az hogy változatai léteznek teljesen lehetetlen színekben csak még izgalmasabbá teszi. Szerintem abszolút mértékben „must have” és ez igaz az ötös csomagban lévő többi autóra is.

Minden részlet a helyén. Az egyik legjobb kortárs Matchbox a 69-es Caddy Sedan DeVille.

Rózsaszín. A megtestesült, négykerekű ízléstelenség. Ugyanakkor ikon a popkultúrában. Nem feltétlenül ez az évjárat, hanem a Rózsaszín Caddy úgy általában.

Annyira szeretem, amikor hétköznapi 1-75 / 1-100 modellek több részletet kapnak, mint a spéci kiadások! Bár pont ebből a Caddyből a spéci kiadások is nagyon ütősek, úgyhogy ez minden tekintetben üdítő kivétel.

Rózsaszín Cadillac, Jerry Lee Lewis. Elvis a Király, de Jerry Lee a földi helytartója!

Matchbox 2010 Classic Rides 5-pack: Lotus Europa Special

Az oldal hűséges látogatói pontosan tudják, hogy ilyet nem mondok gyakran, amit most fogok: Most azonnal menjetek el a kedvenc játékboltotokba, vagy hipermarketetekbe és vegyétek meg ezt a Matchbox 5-ös csomagot, mert ilyen jó összeállítást nagyon régen nem dobott piacra a cég!

Persze ízlések és pofonok különböznek, de pokoli ritka, hogy egy 5-ös, 10-es csomagból minden autót kívánatosnak találjon az ember. Ez, az Egyesült Államokban májusban kiadott – és szemlátomást hozzánk mostanában megérkezett – pack pont ilyen üdítő kivétel, legalábbis számomra. Az igazán érdekes, hogy legalább két modell van benne, ami részletesebb festést kapott, mint a spéci kiadások drágább darabjai.

A 2009-es Lotus Europa Specialt tavaly már kiveséztem oda, vissza, tétre és befutóra is, tehát most igazán kihagyhatom ezt. A királykék, apró részletekben gazdag premiermodellhez képest az, ami ebben az ötös pakkban lakik egy pluszt tud: British Racing Green (közeli) árnyalatot. Hogy ez mitől olyan nagy szám? Emberek! Ez egy Lotus, értem? Ebben a színben egy autószexuálisnak még akkor is kötelező birtokolni, ha hozzám hasonlóan amúgy a Lotus Europa Special nem feltétlenül a szíve csücske és inkább emlékezteti egy jól sikerült péksütemény szállítóra, mint sportkocsira. Mondtam már, hogy meg kell venni ezt az ötös csomagot?

Matchbox 2010 Classic Rides 5-pack: Lotus Europa Special. Világítótestek elől kifestve és apró Lotus emblémája is van.

A világítás alaposan kivilágosította az árnyalatot, de ez a valóságban meglehetősen British Racing Green közeli.

Lotus felirat, rendszám, világítótestek... Gyakran a spéci szériákon sincs ennyi apró részlet. Az az izé ott középen az festékhiány és így apró hiba.

Ez az az ötös csomag, ami szerintem autószexuálisoknak kötelező! Tessenek elmenni és beszerezni, régen volt ennyire jó Matchbox válogatáscsomag a kínálatban.