Nagyon régi adósságom törlesztem a
mai posttal, mert furcsa módon a ritkább verzióiból már többet
is bemutattunk a Volkswagen T2 kempingbusznak, de ezeket, a
gyakoriakat nem. Vanitiszesek, szevasztok!
Ez történt az előző részekben
A
típusismertetőt egy másik, sokkal későbbi, de
nem
kevésbé kitűnő öntvényről szóló post mellett találjátok
– abból nem is akármilyen kivitel mellett. Viszont felhasználom
az alkalmat és prezentálom az 1968-as azaz az amerikai premier
modellév katalógusát. (Mit tudjuk ez naptári évben az 1967-est
jelenti.)
Ami
ennek a konkrét öntvényről szóló postokat illeti, itt
érdemes elkezdeni a visszatekintést. A Camper egyike volt a
tíz, hazánkban legálisan gyártott Matchboxnak, a
története e részéről itt olvashattok bővebben.
Made in England
Amit
ebben a bejegyzésben láthattok, az MB-23 első két inkarnációja.
A kéket 1970 és 1972 közt gyártották, a narancssárgát 1973 és
1974 közt. Érdekes, nem tudom az okát, de úgy tapasztalom, hogy a
narancssárga gyakoribb. Mindkettő Angliában készült és vékony
Superfast kerekekkel szerelték őket. A kékből különösen sok
nem szándékos árnyalatverzió létezik, ami csak összehasonlítás
– ha egymás mellé tesszük őket – útján derül ki. A hátsó
kerekek felé elvben egy eléggé stilizált, apró vitorlást
ábrázoló matricát ragasztottak. Ezt a gyárban sem feltétlenül
látták át a melósok, hogy mi akar lenni – a széltől dagadó
vitorlák és az apró hajótest valahogy úgy sikerült, hogy kell
pár másodperc mire az ember felfogja, hogy mit is lát. Ezért
aztán van az autó orrához viszonyítva előre- és hátra haladó
vitorlással készült változat. De láttam már olyat is, amire
fejjel lefelé tették fel a levonót, annyira nem fogta emberünk,
hogy ez mi. És persze olyat is, amiről úgy ahogy volt lemaradt a
hajó. A pozicionálás is az AS2-es szabvány (Ahogy Sikerül 2)
szerint zajlott, hol közvetlenül a kerékjárati ívre, hol a
szélrózsa bármelyik irányában elcsúszva.
A VW
Camperekkel kapcsolatban lépten-nyomon előkerül a „Dormobile”,
azaz „lakóautó” kifejezés. Végigpörgettem a katalógusaimat,
mindegyikben egységesen „Camper” a neve. Az írásmódja is
fura, hol írnak a szó végére „e” - mármint hogy "dormobil / dormobile" betűt, hol nem, de az
angollal én a „bottle
float”, meg a „police
launch” óta úgy vagyok, hogy semmin sem csodálkozom. Rögtön
szolgálok a magyarázattal!
Az öntvénynek többek közt van egy említésre méltó érdekessége. A tesztgyártásban a bal hátsó kerék felett – a tolóajtó mögött – volt az öntvényen az üzemanyag-betöltő nyílásnak egy kis ajtaja – pont mint az igazi járművön. Ezt a sorozatgyártáshoz használatos öntvényről valamiért törölték. Vagy a tesztüzemben gyártott karosszériákból került a kereskedelmi forgalomba szánt darabokba, vagy a gyártás megkezdése után módosították az öntőformát, de a kékből léteznek olyan darabok, amin ez a részlet megtalálható. Ha ilyen példányunk van, akkor örvendezzünk, mert igencsak ritka!
Lakóautó, mentőautó, pizzafutár
Az
öntvénynek van utóélete. 1977-ben előveszik a TP-12 Twin Pack
egyik verziójához, ahol
egy Field Car-ral kerül egy csomagba. Az öntvényen
változtatnak, a tetőablak „befalazódik”, széles Superfast
kerekeket kap, khakizöldre fényezik, megváltozik a rendszáma (!),
az oldalára és tetejére vörös kereszt kerül. A katonai mentő
egészen sötét ablakokat kap, hogy a változatlan lakóautó beltér
valamelyest leplezve legyen. Igen kívánatos darab, az egyik „Moby
Dickem” nagyon szeretném elejteni!
Nos,
ez a verzió az alvázán már nem „Volkswagen Camper”, hanem
„Dormobile” feliratot visel. Viszont az elnevezések valahogy
összemosódtak, ami annak is köszönhető, hogy besorozás és a
katonai mentő feladatkör után, az öntvény „visszatér a civil
életbe”.
1980-ban
és 1981-ben a Lesney egy római számokkal jelölt sorozatot dob
piacra, leginkább az Egyesült Államokban. A „Dormobile” ebben
is szerepel, fehér alapszínnel és olyan „Pizza Házhozszállítás”
tamponnyomással, amit aztán a magyar kiadású Campereken is
használnak és jól ismerünk. Nem mondom, hogy ilyet nem szeretnék!
Az
én példányaim igencsak viharvertek, játszottak velük. A kékről
meg nem mondom, hogy hogyan került már hozzám, de a narancs
gyerekkori példányom és iskolai csere-bere újtán került hozzám.
Mindkettőről hiányzik a vitorlás matrica. Jellemzően ez a
legtöbb használt példányról hiányzik, mint ahogy a billenthető
tetőnek legalább az egyik határolója ki van törve. Valamiért
minden gyerkőc el akarta ezt távolítani onnan. A lakóautó beltér
szép részletes, a karosszéria nem kevésbé.
Szívemnek
kedves darabok, a Dormobile verziókra nagyon vágyom, bár a
beszerzésükre az esély csekély, „soha ne mondd, hogy soha” -
mint az közismert.
Jobbkormányos! Mögötte az utódja.
Igen, mindkettőből kéne jobb állapotú, de ezeknek is örülök, hogy vannak!
Ha a hátsó kerék felett üzemanyag betöltő nyílást rejtő ajtócska lenne, akkor ez egy korai, ritka példány lenne. De nincs, ami engem kicsit sem zavar.
A hátsó kerekek felett vitorláshajó matricának kéne lennie - kivéve amikor nem került rá ilyen -, de ez jellemzően a legtöbb, "játszottak vele" darabról hiányzik még ha volt is rajta. Okkal! Ronda és annyira stilizált, hogy el kell rajta időznie a szemnek, hogy az agy felfogja mit is lát.
A Domobile-nak változtattak a rendszámán is.
A szélvédő ilyetén való megrepesztésében azért van meló!
Korai Superfast modell, vékony kerekekkel. Az egyik gyengém.
Az is kiad egy öntvény változatot, hogy a hátsó ajtónak van-e felső pereme...
...vagy nincs. Ezeknek a srácoknak van.
A nyitható tető mindegyik változaton narancssárga.
Ő gyerekkori példányom.
Iskolai csencselés útján, használtan került hozzám.
A narancssárgából is léteznek nem szándékos árnyalat színváltozatok, de...
...közel sem annyi, mint a kékből.
Ez a plezúr úgy lett, hogy az előző tulaj odaragasztott valamit, a gyerek énem meg leszedte. A repedés a tetőn az nem tudom hogy lett. Nem emlékszem rá, hogy gyerekként elrepesztettem volna.
A gyerek énem nem tudta, hogy az előző tulaj Technocol Rapiddal dolgozott. Ha tudja, akkor inkább nem birizgálja.
A lakóautó beltér nagyon szép, részletes. A fogpiszkáló nem gyári tartozék.
