E poszt tárgyának eredeti, változtatás nélküli kiviteléről Tommi írt még a régi blogján, így én a típusismertetőt megspórolhatom. A cikk azért is különleges, mert ez az autó annyira megfogott, hogy nem tudtam eldönteni mi is készüljön belőle. Két komolyabb koncepció is volt a fejemben, így kénytelen voltam duplikátumot venni.
Első koncepció
Mindenképpen akartam egy olyan verziót csinálni, ami egy régi versenyautóra emlékeztet, amit agyonhajtottak, majd az új modell megjelenésével bevágták a sarokba. Ott szépen el kezdett rohadni és azóta is csak oszlik. Ezt az alapmodellből nem volt nehéz kivitelezni. A tavalyelőtt megjelent sárga verzió tökéletesen megfelelt a célnak - én túl giccsesnek tartom az oldalán a mintát. Legalábbis nekem sok. Viszont a fekete motorház a Datsun felirattal és a kék és piros csíkkal már korhűbbnek tekinthető. Így ezen kívül minden más festést lemarattam róla. Az új festés nem volt túl bonyolult. A bal első sárvédő matt feketét, míg a jobboldali ajtó és a csomagtartó teljes rozsdázást kapott. A többi felületet pirossal festettem le, ahol kisebb rozsdafoltokat még ejtettem. A másik három kerékjárati ívet matt feketével emeltem ki. Viszont a nagyobb kontraszt érdekében a lökhárító már fényes fekete. Majd a végén jöttek az apróbb simítások. Így kapott oldalt egy-egy narancs pöttyöt az index, a farán pedig a két hátsó lámpa.
Ezután jöttek a műanyag részek. Az első spoiler szintén matt fekete. A kerekek az eredetiek, csak leszedtem a krómozást. Egy apróbb szerkezeti változást is végrehajtottam rajta. Az egyik fényszórónak és a kipufogónak adtam egy kis mélységet. Az alapból meglévő bukókerettel nem foglalkoztam, csak a fehér verzió piros belterének alsó részét cseréltem ki, ugyanis a második átalakításra váró ilyen volt. Így nem folyik annyira össze az alapfestéssel. Ezután már csak össze kellett raknom. Mivel az alvázon nem alakítottam semmit, csak vissza kellett pattintanom. Szerintem elég jól visszaadja azt a látványt, amit elképzeltem.
Második koncepció
A második darab alapját, mint azt föntebb is említettem egy fehér verzió adta. Itt azonban mindent tökéletesen lemarattam róla. Itt is maradtam a rozsda témánál - mint annyi más átalakítás esetén is -, de egy utcai darabbá alakítottam. Ebből adódóan nem kapott élénk alapszínt. Egy visszafogott türkizes árnyalatot kapott, amit két színből kevertem ki. A rozsdát is egy teljesen új ötlet alapján kezdtem el, aminek az alapját ez a kép adta. Bár ez sem nem japán, sem nem sportautó. Mégis a rozsdaminta és az alapszín is innen jött. A folyamat lényege, hogy visszafelé építem fel a rozsdát. Először a legalsó narancs réteggel kezdtem. Ez volt a legnagyobb felület. Azután négy színből, pirosból, narancsból, barnából, és feketéből kikevertem egy rozsdabarna árnylatot. Az elején még épphogy csak egy kis feketét adtam hozzá. Ezzel már kisebb felületet fedtem le, hogy a narancs pereme megmaradjon. Innen már csak ismételgettem a folyamatot közben mindig egy kicsit több feketét használva és egyre kevesebb területet fedve le. Ezt végül egy egész területet lefedő, ecsettel felvitt matt lakkréteget kapott. Nem vártam meg, hogy teljesen megszáradjon a festék, mert így egy pár csíkot még tudtam húzni rá a kevert színekből. Ez talán a tetőn látszik a legjobban. Miután a lakk teljesen megszáradt a lökhárítókat itt is fényes feketével emeltem ki, majd jött az index és a hátsólámpa - akárcsak az előzőnél. Ezután jöhetett az alváz. Itt kicsit több törődésre volt szükség. Az első kötény itt a kasznival megegyező színt kapott. Valamint egy kis szerkezeti átalakítást is igényelt, hogy az új kereke elférjenek hátul. Így egy kicsit kifaragtam belőle reszelővel. Mivel ez egy utcai darab a peres, modern ötküllős felni nem igazán illett volna alá. Így egy Matchbox kereket kapott. Ez a gyakran használt klasszikus, de sportos szett. Szerintem tökéletesen illik az autó karakterisztikájához. Miután a megfelelő papucsok fixálva lettek, következhetett itt is a beltér. Ugye itt már csak a fehér beltérrel gazdálkodhattam, ami viszont túl rikító volt. Itt is, akárcsak az előző Bluebird-nél is jó szolgálatot tett a matt feketém. Ebben az esetben azonban egy pár csepp hígítót is hozzáadtam, hogy ne legyen olyan erőteljes a fedése. Igazából ettől egyfajta szürkés kárpit érzetét kelti, ami már sokkal szebb. Emellett nem került bele a piros bukókeret sem és itt fontos szempont az is, hogy a szélvédő nem színezett. A végeredmény egy sallangmentes rozsdakupac.
Első koncepció
Mindenképpen akartam egy olyan verziót csinálni, ami egy régi versenyautóra emlékeztet, amit agyonhajtottak, majd az új modell megjelenésével bevágták a sarokba. Ott szépen el kezdett rohadni és azóta is csak oszlik. Ezt az alapmodellből nem volt nehéz kivitelezni. A tavalyelőtt megjelent sárga verzió tökéletesen megfelelt a célnak - én túl giccsesnek tartom az oldalán a mintát. Legalábbis nekem sok. Viszont a fekete motorház a Datsun felirattal és a kék és piros csíkkal már korhűbbnek tekinthető. Így ezen kívül minden más festést lemarattam róla. Az új festés nem volt túl bonyolult. A bal első sárvédő matt feketét, míg a jobboldali ajtó és a csomagtartó teljes rozsdázást kapott. A többi felületet pirossal festettem le, ahol kisebb rozsdafoltokat még ejtettem. A másik három kerékjárati ívet matt feketével emeltem ki. Viszont a nagyobb kontraszt érdekében a lökhárító már fényes fekete. Majd a végén jöttek az apróbb simítások. Így kapott oldalt egy-egy narancs pöttyöt az index, a farán pedig a két hátsó lámpa.
Hogy mennyire nem légből kapott a Datsun 510 mint versenyautó, mi sem bizonyítja jobban, mint ez a néhány kép egy mostanában eladósorba került, amerikai versenyautóról készült.
Ezután jöttek a műanyag részek. Az első spoiler szintén matt fekete. A kerekek az eredetiek, csak leszedtem a krómozást. Egy apróbb szerkezeti változást is végrehajtottam rajta. Az egyik fényszórónak és a kipufogónak adtam egy kis mélységet. Az alapból meglévő bukókerettel nem foglalkoztam, csak a fehér verzió piros belterének alsó részét cseréltem ki, ugyanis a második átalakításra váró ilyen volt. Így nem folyik annyira össze az alapfestéssel. Ezután már csak össze kellett raknom. Mivel az alvázon nem alakítottam semmit, csak vissza kellett pattintanom. Szerintem elég jól visszaadja azt a látványt, amit elképzeltem.
Második koncepció
A második darab alapját, mint azt föntebb is említettem egy fehér verzió adta. Itt azonban mindent tökéletesen lemarattam róla. Itt is maradtam a rozsda témánál - mint annyi más átalakítás esetén is -, de egy utcai darabbá alakítottam. Ebből adódóan nem kapott élénk alapszínt. Egy visszafogott türkizes árnyalatot kapott, amit két színből kevertem ki. A rozsdát is egy teljesen új ötlet alapján kezdtem el, aminek az alapját ez a kép adta. Bár ez sem nem japán, sem nem sportautó. Mégis a rozsdaminta és az alapszín is innen jött. A folyamat lényege, hogy visszafelé építem fel a rozsdát. Először a legalsó narancs réteggel kezdtem. Ez volt a legnagyobb felület. Azután négy színből, pirosból, narancsból, barnából, és feketéből kikevertem egy rozsdabarna árnylatot. Az elején még épphogy csak egy kis feketét adtam hozzá. Ezzel már kisebb felületet fedtem le, hogy a narancs pereme megmaradjon. Innen már csak ismételgettem a folyamatot közben mindig egy kicsit több feketét használva és egyre kevesebb területet fedve le. Ezt végül egy egész területet lefedő, ecsettel felvitt matt lakkréteget kapott. Nem vártam meg, hogy teljesen megszáradjon a festék, mert így egy pár csíkot még tudtam húzni rá a kevert színekből. Ez talán a tetőn látszik a legjobban. Miután a lakk teljesen megszáradt a lökhárítókat itt is fényes feketével emeltem ki, majd jött az index és a hátsólámpa - akárcsak az előzőnél. Ezután jöhetett az alváz. Itt kicsit több törődésre volt szükség. Az első kötény itt a kasznival megegyező színt kapott. Valamint egy kis szerkezeti átalakítást is igényelt, hogy az új kereke elférjenek hátul. Így egy kicsit kifaragtam belőle reszelővel. Mivel ez egy utcai darab a peres, modern ötküllős felni nem igazán illett volna alá. Így egy Matchbox kereket kapott. Ez a gyakran használt klasszikus, de sportos szett. Szerintem tökéletesen illik az autó karakterisztikájához. Miután a megfelelő papucsok fixálva lettek, következhetett itt is a beltér. Ugye itt már csak a fehér beltérrel gazdálkodhattam, ami viszont túl rikító volt. Itt is, akárcsak az előző Bluebird-nél is jó szolgálatot tett a matt feketém. Ebben az esetben azonban egy pár csepp hígítót is hozzáadtam, hogy ne legyen olyan erőteljes a fedése. Igazából ettől egyfajta szürkés kárpit érzetét kelti, ami már sokkal szebb. Emellett nem került bele a piros bukókeret sem és itt fontos szempont az is, hogy a szélvédő nem színezett. A végeredmény egy sallangmentes rozsdakupac.
