Noname kilövős autók

A közelmúltban a Metalbox "felhúzható" Ford Escortja kapcsán ismét előkerült a „kilövős” kisautó mint téma. Ha rákattintotok az előző linkre, akkor megtaláljátok azokra a blogpostokra a linkeket, amiből kiderül, hogy mit értek „kilövős” alatt és mi köze ehhez a Matchboxnak.

Már meg nem mondom hogyan, de a birtokomba került pár olyan kisautó, ami a Matchbox / Kidco másolatai lehetnek abban az értelemben, ahogy a Metalbox is összegyúrt két Matchbox terméket egybe.

A gyártójuk ismeretlen és kideríthetetlen és azt tartom valószínűnek, hogy nem is ugyanaz követte el őket.

Ez egy második generációs, 1979-es, vagy 1980-as Pontiac Firebirdnek látszó tárgy.

Sokáig kerestem a frappáns és nem vulgáris jelzőt rá. Oda jutottam, hogy ez a "gyatra".

Ezek szerint a másik oldalról hiányzik a matrica és mennyivel jobb is az úgy!

A Tűzmadár kloákája.

Minden porcikája műanyag - a két tengelyt és az egy csavart leszámítva. Súlya semmi, tehát nem elgurul, ha kilövik, hanem elrepül. Hát ha azt vesszük akkor ez rendben van, hiszen madár. A gyártója és a gyártás helye ismeretlen.

Én ezt Datsun 260Z-nek nézem.

A Matchboxnak címkézett Kidcó-khoz képest nem is olyan rossz, sőt! Ennek legalább fém a karosszériája.

Érdekes, hogy ezek mind ugyanolyan és ugyanakkora kilövő kulcsokkal működtek.

A hátsó kereke ennek is gumi abroncsot visel, mint a Kidcó-k, de annak pont az inverze, mert ennek a karosszériája fém...

...és az alváza műanyag. Hozzá ez Tajvanon készült, a Kidco meg makaói.

Matchbox Burnin' Key Cars – Datsun 280ZX és Lamborghini Countach

Nagyon-nagyon óvatosan igyekszem adagolni ezt a sorozatot, mert... Szóval borzasztó, na! Jelen bejegyzés, ennek a postnak a közvetlen folytatása – a „mi is ez tulajdonképpen és mit keres itt” kérdések ott meg lettek válaszolva. Az üzenet változatlan: Elképesztő, hogy az Universal Toys mire aggatta rá a Matchbox logót a hatalomátvétel után!

Természetesen ezúttal sincsenek hivatalosan nevesítve, hogy ezek milyen autók, csak látjuk rajtuk. Sem a Nissan Z-autók, sem a Lambo nem szerepeltek még nálunk olyan postban, ami a típusok alapos ismertetésével foglalkozna – ami azt illeti, az előbbiek utódjai igen. Ezek a kis gyöszök meg nem érnek annyit, hogy ilyet kapjanak – majd egyszer később.

A nóziját elnézve, részt vehetett pár roncsderbin.

A "Turbo ZX" eléggé ráutaló, hogy mi is lehet ez.

Hát... Az a dekor jobb lenne, ha nem lenne.

Kloáka van, a hozzá illeszkedő kilövő kulcs és kulcstartó már rég nincs meg.

Volt idő, amikor ezt úgy kellett olvasni, hogy "Matchbox". De szerencsére már elmúlt!

Vonalkód?

A "Countach" felirat azért itt merész. Nem létezik, hogy ez licencelve volt!

Kiköpött Roberto, a mentálisan instabil robot a Futurámából! Nyilván semmi közük nem lehet egymáshoz és ez volt sokkal előbb, de engem rá emlékeztet ebből a szögből.

Magyar trafikárú is volt sokkal különb, pedig...

Matchbox logóval, Matchbox áron. Bizonyára jót tett a márka megítélésének.

Átalakítás: Hot Wheels Datsun Bluebird 510

A Hot Wheels először 2008-ban napvilágot látott kis fémdarabja már nem egyszer fordult elő a blog hasábjain. Porsche kolléga egy szelíd, gyári kivitelt tupírozott fel, míg én ismét a rozsdatengerre tévedtem. Ráadásul duplán. A legújabb darab most sem szalon állapotú, de remélem ettől még senki nem rohan ki a világból. Igyekeztem visszafogni magam. 

Szegény ember BMW-je

A Datsun Bluebird 510-es sorozatát a cég 1968 és 1974 között készítette. Formáját az akkortájt divatban lévő európai szedánok ihlették, mint például a BMW 02-es sorozata. A formát Teruo Uchino tervezte, a motor alapjait a Prince gyárral fejlesztették - amiből később a Nissan megvett és a  Skyline is kinőtte magát -,ami így egy Mercedes-stílusú hengerfejet kapott, melyet Yutaka Katayamának a Nissan-USA elnök-vezérigazgatójának köszönhetnek a gyáriak. A termelés 1968 augusztusában indult meg. Akkor három karosszériaváltozattal. A kétajtós és négyajtós szedán mellett létezett belőle ötajtós kombi, majd még ez év novemberében a lista kibővült a kétajtós kupéval is. 

A versenyágakban elért sikereinek köszönhetően Japánon kívül is ismerté vált. Az Egyesült Államokban és Kanadában Datsun 1600 néven, bal kormánnyal szerelve is megvásárolható volt. Az Amerikai piacon megjelent Hitachi karburátoros 1,6-os motor nevesített teljesítménye 96 lóerő volt, és állítólag elérte a 100 mérföld/órás - 160 km/h - sebességet is. A megállásért elöl tárcsafékek feleltek, a stabil úttartásról pedig a szedánoknál elöl MacPherson hátul pedig ferde lengőkaros felfüggesztés gondoskodott, míg kombik hátra laprugókat kaptak a nagyobb terhelhetőség érdekében. Az erőátvitelről egy négysebességes manuális vagy egy háromsebességes automata váltó gondoskodott. A pár hónappal később piacra dobott kétajtós kupé azonban már csak az anyaországban volt kapható. Itt azonban rendelhető volt még 1,8-as csúcsmotorral is, mely a Hitachi ikerkarburátorokkal 120 lóerőre volt képes. A megfizethetősége, jó teljesítménye és megbízhatósága miatt a mai napig nagy népszerűségnek örvend a gyűjtők között. Egy esetleges javításnál pedig jól jött, hogy számos korai Nissan és Datsun alkatrész kompatibilis volt egymással. Ennek is köszönhető, hogy a JDM világában most is számos 510-es megtalálható. 

Mi az a JDM?

A JDM - Japanese Domestic Market - azokat az autókat jelenti, amelyeket csak Japánban forgalmaztak. Számos ilyen modell van: például a korai Skyline-ok (C10, C110) és még rengeteg olyan modell ide tartozik, amikről Japánon kívül szinte senki sem hallott. Az 510 esetében ez csak a kétajtós kupéra terjed ki, ami ugye jobbkormányosként létezett. Talán pont emiatt olyan keresettek azok a modellek, amelyek bár kissé más karosszériával, de baloldali kormányuknak köszönhetően máshol is kompromisszumok nélküli használatot tesz lehetővé. 

JDM kicsiben

Mint azt már többször is említettük a Hot Wheels pár éve vigyázó szemét Japánra vetette, és számos legendás autót mintázott meg. Ez magával hozta persze azt is, hogy számos átalakítás alapjaként is szolgáltak, mivel eddig ezeknek az autóknak a kicsinyített változatát is csak Japánban lehetett megvenni. Tehát lényegében ezek is JDM-nek minősültek. Az autóm elkészültét nagyban befolyásolták külső elemek. Egy átalakítás felhívás hatására, aminek a kikötése csak annyi volt, hogy az autó Japán legyen. Az eredeti tervben egy Subaru Impreza kombivá alakítása volt a cél, ez azonban sajnos meghaladta a képességeimet. Így a határidő közeledtével a polcokon körülnézve akadt a kezembe ez a darab, amit még Tommi adott, hogy építsek belőle neki valamit. Bár még ekkor sem tudtam, hogy mi legyen belőle. A végső lökést az index custom fórumjára feltöltött Fairlady adta meg, amit Templair kolléga készített el. Ennek hatására alkottam meg a felkelő napot a motorházra, ami tipikus JDM vonás. Innentől már csak a körítést kellett kiagyalnom.

Végül a szűk színpalettámról a homok szín mellett döntöttem. Mivel alapból matt fényű így még jobban hozta a kopottas hatást. Ugyanez a szín került a spliterre is. A lökhárítót és a díszléceket nem festettem le. Egyszerűen lekapartam róla a festéket. Végül egy kis rozsdával fejeltem meg a dolgot. Itt csak egy papír zsebkendő hegyére tettem egy kis narancsot és azt húztam végig. Majd ugyanezt megcsináltam a kikevert sötétbarna színnel is. A beltérhez nem nyúltam, mert jól illik a motorháztetőhöz. A kereke pedig egy Maisto bogárról jött. Az egyetlen extra rajtuk a küllők pirosra festése. Mivel ez egy kicsivel kisebb is, mint az eredeti a hasmagasság is lejjebb került. A végeredménnyel teljesen elégedett vagyok. A három közül ez tetszik a legjobban. Azonban még így is ígéretemhez híven Tommihoz kerül, hogy az ő kollekcióját díszítse.

Felkelő nap a motorházon. Nem olyan precíz, de most csináltam először.

Lefestve. Itt még nincsenek kiemelve a részletek és még nem is rozsdásodik.

A végeredmény. Igyekeztem visszafogni magam a rozsdával.

Jól mutat a fémtiszta lökhárító

A piros kerekek akár egy igazi japán felnit is mintázhatnának

Egy JDM 510-es. A zászló és a piros kerék itt is megvan.

Különleges autók kicsiben: Matchbox MB-33 Datsun 126X

A Matchbox cégnek mindig is affinitása volt olyan autókat megmintázni kicsiben amik nem is léteztek, csak koncepcióautóként látták meg a napvilágot egy-egy példányban vagy akár csak papíron léteztek egy-egy tervpályázat részeként. A nagyközönség – pláne az internet-kor előtt - nemigen tudhatott bármit is a kisautók eredetijéről, legfeljebb a szerencsésebb szakemberek látták az esetleges bemutatók alkalmával vagy a külföldi szaksajtóban. De ők meg ritkán Matchbox rajongók. Ma sem egyértelmű néhány Matchbox modellünk eredete, némi kutatást igényel a mintajármű megtalálása. Némelyikről több, másokról kevesebb képes vagy írott információ maradt fenn. Ezért is jött az ötlet, hogy utánajárjunk néhány ilyen modell eredetének. Az ilyen szempontból körüljárt Matchboxokat a "Különleges autók kicsiben" rovatban találhatjátok ezentúl.

Mivel az Alfa Caraboról már volt szó, tekintsük azt a sorozatunk nulladik, bevezető darabjának, rovatunkban hivatalosan az első ilyen különleges, nem sorozatgyártású de valós autó a Datsun 126X következik. A Matchbox többféle színben kiadta, a legismertebb az élénksárga és a szürkéskék, de volt neon és agyonmatricázott verzió is többek között. Az élénksárgával inkább a vásárlókat szerették volna megragadni véleményem szerint, erre utal, hogy az ablakát is narancsszínűre készítették a csillogó ülésekhez, így még jobban világít, kínálja magát a lapos formájú kocsi. A másik, a szürkéskék árnyalattal az eredeti – hasonló színű - autó színére is történik utalás. De vajon mi alapján készült ez a kisautó? 

A kis légellenállás elérése mindenképpen fő projektcél lehetett

Nézzük a történetét! 1970-ben vagyunk, Japánban. A Datsun - mai nevén Nissan - az egyébként szokásos gyártás előtti utolsó változatú prototípusok mellett bemutat egy inkább csak néznivaló tanulmányautót. Olyat, ami akkor születik, ha a tervezőknek nincs túl sok munkájuk, elengedik magukat és a jól fizetett képzelőerejük folytán néhány korábban látott fantasztikus film vizuális emlékeként papírra vetnek ilyen nagyon-nagyon a jövőbe mutató karosszéria vonalakat az aktuális autókiállításra. A Datsun volt az egyetlen japán autógyár akkoriban, amelyik még nem mutogatott a jövőt idéző, távolba mutató dizájnokat az autókiállításokon. Ezzel a 126X jelű modellel kezdődött egy új éra.

Az emberekhez viszonyított aránya jól mutatja, hogy nem egy kis méretű kocsiról van szó, hanem a felső kategória tagja szeretne lenni

Azok a bizonyos kopoltyúk jól látszanak, csakúgy mint a szellőzőlamellák. A lámpák fölötti rész egész más eredetiben mint a modellen. Az eredeti színre itt is csak következtetni lehet

Azért a rávetített projektrajz és az életnagyságú jármű között is akad már eltérés

Az autó vonalai lenyűgözőek voltak, az elejéről a tetején át a kocsi végéig vezető lendületes élek kifejezték az autó laposságát és szuper áramvonalasságát. Látszott rajta, hogy az aerodinamika volt a kiindulási pont és nem a hagyományos értelmezés szerinti autó. Már az ajtónyitás is ezt mutatta a nulladik másodpercben. Az egész szélvédő+oldalablakok+tető+oldalpanel az ablak előtti masszív zsanéro(ko)n egy darabban nyílt fölfelé. Egy másik ilyen - kissé furcsa és még ma is inkább érthetetlen érdekessége a kocsinak  az első szélvédő és a kocsi eleje között húzódó perforált rácsos sáv. Emögött színes lámpák voltak, így - a tervezők elmélete alapján - a gyalogosok és a környezet is tudta, hogy éppen mit is csinál az autó (?). Piros fény lassításkor volt, zöld fény a gyorsításnál világított, a sárga fény pedig az állandó sebességet jelezte. Háromliteres, hathengeres, hátulra keresztirányban - és a lapos hátsó rész miatt erősen döntve - beépített motor hajtotta (volna).

Összehasonlítások Nr.1

Összehasonlítások Nr.2

Összehasonlítások Nr.3

A Matchbox mérnökei sem igen tudtak mit kezdeni a végtelenül egyszerű, közepesen elhasznált szappan alakú autóval. Mégis a színekkel operálva egy igen vonzó kis autó kerekedett belőle. És itt most nem a penészkék karosszériára gondolok a fekete átlátszatlan műanyag ablakokkal. A másikra, a többek által ismert sárgára. Ami még egyszer lángokkal felmatricázva is kiadásra került. Talán az sem túlragozott, ha azt mondom, hogy a natúr sárga szebb, mint az eredeti bemutatóautó. Nagyban földobja a színes szélvédő és a mögötte csillogó belső tér a látványt. A motorházfedél nyílik – technikailag szükséges ámde kissé túlméretezett – zsanérokon. Talán még szebb lett volna az összhatás ha a komplett első ajtó nyílt volna meg, de ezt valószínűleg nem lehetett volna olyan egyszerűen megoldani (egyetlen zsanéron) mint a hátsónál tették.

Klasszul nyílik a hátulja, jól látszik a hátsórész kialakítása is a gyártási pontatlanságokkal együtt

A kocsi arányai becsapósak, hiszen egy kétszemélyes Lamborghini Countach fazonú autót tartunk a kezünkben viszont ez egy négyszemélyes méretű – felső-közép kategóriába sorolható – autó. A két hátsó ülés nem is szúr szemet elsőre, pedig ott vannak a helyükön. Sajnos az eredeti autó fotóin nem lehet a belső térből szinte semmit sem látni, így el kell hinnünk, hogy a Matchbox tervezői látták az eredeti belsőt és az alapján rittyentették a kisautóba ezt az érdekes alakú kormányt. 

A beltér egy része a furcsa kormánnyal

Stílusában tökéletes, akár így volt, akár nem. Viszont szót kell ejteni a valós és a modell autó arányairól. Ez az összehasonlítási szemlélet már-már negatív és kekeckedő védjegyemmé válhat a korábbiakban írtak alapján is, de nem mehetünk el az arányok mellett szó nélkül.  Az ismeretlen eredetű autóknál ez nem szúr szemet, de ha valaki már látta az eredetit, akkor a szépérzéke tiltakozhat egy hangyányit. A montázsokon látszik a differencia, azt kár ragozni tovább. Maximum az esetleges mentségeket lehetne elkezdeni összegyűjteni, de minek.

Az a bizonyos arányeltolódás itt jól látszik. A fix pont az első kerék, a többi onnantól már csapong

A narancs alváz is egy telitalálat, mert szerepe van az autó optikai megjelenésében. Ugyanis – az eredetihez hasonlóan – tulajdonképpen bikolor, azaz kétszínárnyalatos a festése. Mint az eredetinél, itt is az autó – eltérő színű - alja kúszik föl - a nulláról - az egyre emelkedő övvonalig. A külsejét végigbogarászva néhány érdekesség ötlik szembe. Az első bukólámpákat teljesen lehagyták, viszont egy irgalmatlanul ronda és erőszakos sorja maradt ott az öntőszerszám részek találkozási vonalán. Ha egy kicsit máshol illesztették volna... Az eleje rendben van, az érdekes lépcsős mini homloklap kiképzést is tökéletesen átvitték kicsibe. A színes lámpákat rejtő rácsozat kidolgozása a helyén van, ennél többet itt nem várhatunk ettől.

Matchbox a Matchbox pódiumon

Dinamikus!

Nem sok kiálló részletet lehet rajta találni, de vajon hol lehet kilátni belőle?

A futóműbe is belevitték a finomságokat. Elöl szélesebb, hátul keskenyebb a kerék nyomtáv, mivel a hátsó kerékre finoman rátakar a karosszéria. Mint az eredetin. Finoman rugózik jól gurul mint minden ilyen kerekű kortársa. Hátrafelé haladva megtaláljuk a lapos kopoltyúkat kopoltyúimitációkat is. Itt a Zaporozseccel ellentétben hátrafelé nyitottak - tehát az elvezetést segítik inkább -, és jóval szerényebb méretűek. A hátsó lámpát kicsit egyszerűsítették, de teljesen ésszerű mértékben, így elfogadható. A lamellás hátsó szellőzőelemek is a helyükön vannak, viszont az autó hátsó felén levő, eredetiben legalábbis sűrű rácsozású panelt még jelzés szinten sem ábrázolták. A kipufogó rész elfogadható, viszont a motorház fedél nyitófüle nagyon bizarr és ha első ránézésre nem is tűnik fel az idegensége, később rádöbbenhetünk, hogy az ebből a szempontból őskövületnek számító Volkswagen bogárnál láthatunk valami nagyon hasonló izét a rendszám fölött.

Fogadjuk el ilyennek a motorteret, bizonyságot úgysem kapunk

A motorház fedelet kinyitva ott figyel az elég jól kidolgozott motor. Ez a motortér lehet aztán az igazi „fantasy”. Mivel a bemutatópéldányban nagy valószínűséggel nem is volt motor, ennek a fertálynak a matchboxos kidolgozása a képzelőerőre és a leírásokra volt bízva. Szerintem jól megoldották a dolgot. 

Szép!

Összességében egy nagyon kulturált kisautót tarthatunk a kezünkben. Kis kidolgozási visszásságai ellenére biztos, hogy az eredetinél sokkal nagyobb visszhangot és népszerűséget kapott a játszók és a gyűjtők körében. Az én példányom egy "aligjátszott" verzió, a legnépszerűbb színben.

Reflektorfényben a Datsun 126X

A sárgák és narancsok orgiája

Különleges autók kicsiben rovatunk eddig megjelent posztjai:
Alfa Carabo
Datsun 126X
Dodge Charger Mk lll.
Vauxhall Guildsman

Házunk tája: Andrew0807 munkái a TotalCar-os srácoknál

Szokták volt mondani, hogy „öndícséret büdös”, amivel meszemenőkig egyet is értek. Viszont most valami olyasmi történt, amit szeretnék megosztani veletek, olvasókkal, hogy lássátok, hogy mi történik a mi házunk táján és ezért szokásainktól eltérően, kicsit magunkat is meg (kell) mutassuk.

Arra bizonyára emlékeztek, hogy Andrew0807 kolléga már korábban bemutatta e lapokon a TotalCar újságíróinak játszóautói nyomán készült átalakításait. Nevesítve ezek Winkler Robi, Mercury Cougarja, és Nínó Karotta, Datsun 240Z-je.

A közelmúltban történt, hogy a TCTV felvételének helyszínén, természetesen előzetes egyeztetések után, az alkotó átadta műveit, a megformázott, eredeti járművek tulajdonosainak! (A harmadik évfolyam, ötödik adásában láthatjátok is őt a közönség soraiban ülni, rögvest a dúskeblű keretleányok megett.) Karotta esetében ez csak jelképes átadást jelentett, mert a még bőven készülő Hangyásznak majd a végleges formáját fogja majd követni a Kicsi Hangyász és csak ekkor kerül majd tulajdonosához.

Balról-jobbra: Winkler Robi és a Kicsi Cougar, Andrew0807, Nínó Karotta és a Kicsi Hangyász.

Átalakítás: Hot Wheels Datsun 240Z

Amikor pár hónapja a Matchbox Mercury Cougarról írtam a posztot, már készülőben volt egy újabb, a Totalcar vonal mentén futó projekt. Sőt, ahogy most visszanézem a fényképek dátumát, már eléggé a végső stádiumban állt az autó! Így most a négy hónapja posztolt Winklermobil után jöjjön Karotta Datsun 240Z-je, a Hangyász.

Nehézségek

A Cougarral ellentétben, itt nem csak egy szimpla átfestésről kellett gondoskodnom. Az eredetinek hátul nincs látványosan kivezetve a kipufogója és nincs lökhárítója, elöl pedig keskenyebb az alsó hűtőrács, valamint a motorházon nincs légbeömlő. A Hot Wheels féle autón viszont igen, így ezeket el kellett tüntetni.

A megoldás a kétkomponensű ragasztó volt. Hátul lecsiszoltam a lökhárítót és levágtam az alvázból kinyúló kipufogókat, hogy a helyét fel tudjam tölteni ragasztóval. Elöl ugyanezt játszottam végig. A ragasztó száradás után még jól alakítható, így szépen sikerült a végeredmény.

Következett a festés. Sok mindenre nem kellet odafigyelni, mert egyszínű fehér volt az egész. Csak a hátsó lámpák foglalata és az első lökhárító volt fekete. Ezeket először nem maszkoltam le, de mivel a fehér festéken nem maradt meg a fekete, így lemarattam és kimaszkolás után újra lefújtam. utána már nem volt gond, és a fekete alkoholos filccel szépen el lehet tüntetni a durvább hibákat. Ezután jött a narancs és piros csík a lámpák jelzésére, majd a két oldalsó fekete minta. A matricákat Templair kolléga közreműködésével sikerült megoldani.

A kerekek Matchbox féle dupla 10 küllősök, amiket középen sötétszürkére festettem, bár szerettem volna elöl-hátul ugyanakkora kereket, de a Hot Wheels olyan nagy hátsó kerékjárati ívet csinált, hogy kénytelen voltam egyel nagyobb számút tenni alá. De még így is kevésbé tűnik fel a méretkülönbség, mint az eredeti felnikkel.

Katasztrófa

Nem sokkal azután, hogy teljesen elkészült sikerül is levernem a polcról. Ennek eredményeképpen egy szép darab festék le is pattant a bal sárvédőről. Bár kicsit felhúztam magam, körbemaszkoltam a sérült részt és újra lefújtam. Az ideg akkor pattant el az agyamban, amikor lehúzva a maszkolószalagot a festék is távozott a felületről. Sajnos pont egy rossz pillanatomban történt, így azzal a lendülettel földhöz vágtam a kasznit, amitől az kabrió lett. Ebből is látszik, hogy nem minden sikerül elsőre. Emiatt is lett jegelve a dolog egy időre.

Végül az áprilisi OT Expo-n került hozzám Tomminak köszönhetően egy új alap, így újra nekiálltam. Mivel már kitaposott úton jártam, így elég hamar meglettem vele és már csak a matrica hiányzott.

Augusztus elején megérkezett a matrica is , így már csak azokat kellett felhelyeznem. Most csináltam először ilyet és kissé ideges voltam, de a végül megoldódott minden probléma. Lehetett volna még szélesebb sárvédője, vagy nagyobb hátsó szárnya, de túl komplikált lett volna és a kivitelezés szenvedte volna meg.

És az eredeti?

Az autó elkészülte után elküldtem a képet Nínó Karottának, a megmintázott Hangyász gazdájának. Az ő engedélyével idézem a reakcióját:

"Ó, hogy ma miért nem hoztam cserepelenkát az irodába! Megtiszteltetés közöttetek élni, tényleg. Nagyon köszönöm."

Már ezért a két mondatért bőven megérte megcsinálni!

Sajna ma érkezett a szomorú hír, hogy a valódi Hangyász elkészülte bizony késni fog. Az viszont külön megtiszteltetés, hogy Karotta a postjában bemutatta a munkámat.

Az alap, a háttérben a Winklermobil.

A lökhárító lecsiszolva, a kipufogó elűntetve.

Alsó hűtőrács keskenyítve.

Színre fújva. A maszkolás itt szigszalag volt, mert a maszkolószalagom széle nem olyan szép.

A maszkolás után már nem volt gond a fekete terítése. 

Új kerék és a befejezett részletek. Na ezt zúztam le, miután megadta magának a kezdőlökést.

Megtartottam végül, hogy emlékeztessen, ide tényleg türelem kell.

Az első matricadarabok.

Finálé.

Sajnos a második verzión nem sikerült olyan szépen a kipufogó helyének eltűntetése.

Nem, nem olasz.

Bár nem egyformák a kerekek, de nem zavaró a különbség.

Itt szerettem bele.