Hot Wheels Lotus Espirt S1

Újabb, szerintem a Hot Wheels komfortzónáján kívül eső kisautót mutatok, ami hozzá még remekül is sikerült!

A helyzet az, hogy Lotus Esprit S1 típusismertetővel jól állunk, mert egy későbbi változata okán megkerülhetetlen volt. Javaslom kattintsatok át ide, hogy képbe kerüljetek, aztán kattintsatok tovább, mert James Bond ügyekben is képbe kell kerüljetek!

E post tárgya 2015-ben kerül be a Hot Wheels kínálatába és azóta is rendületlenül használják a – mostanra már kedvenc HW designeremmé avanzsált, isten nyugosztalja – Ryu Asada készítette öntvényt. Ez tényleg S1 és így teljes értékű James Bond jármű, nem véletlenül nem egy Spy Who Loved Me (A Kém Aki Szeretett Engem) tematikájú kiadása is van. Cirka 16 különböző változata jelent meg, mainline-ban, speciális kiadásban, multipakkban. Mindegyiket vonzónak találom – a fehéreket különösen, függetlenül attól, hogy kedvenc kémünk szolgálati autója, vagy sem. Semelyiken nincs semmiféle „hotvílszes” túlzás – akár Matchbox is lehetne. Igazából ez a legcsicsásabb kivitele, ami egy 2023-as multipakkban volt exkluzív festés és ez sem rossz, sőt! Az öntvény 2024-ben is használatban marad, ismét multipakkba várható, úgy hírlik ezüst-metál színben ami szintén multipakk exkluzív festés lesz. (Iniciálé kép: Hot Wheels)

A fényképezőgépem utálta a feketét, a telefonom csak nem annyira szereti.

Rengeteg változata jelent meg 2015 óta és ez a legcsicsásabb mind közül! Akár Matchbox is lehetne.

Vágyom egy fehér változatát, de ez a fekete is nagyon tetszik. A szürke felnik jól állnak nekik, a két csík nekem tényleg csak ici-picit "melegítőnadrágos", de nem nevezném rossznak, sőt!

Az Esprit felirat a nem is tudom hogy B, vagy C-oszlopon nekem tetszik.

Egészen váratlanul ért, hogy a hátulja ennyire részletes festést kapott! A rendszámot nem igazán tudom mire vélni. A ti tippetek pont annyira jó, mint az enyém, de mivel "A Kém Aki Szeretett Engem" 1977-ben jött ki, arra való utalásnak sejtem.

Mások gyűjteményei: Kistulip Autó Modell Technik F1 autói

Van nekünk egy nagyon régóta szunnyadó, de közel sem halott rovatunk, amibe boldogan lehelek most életet! Kistulip – akinek a cukisági skálán a mutatót kifektető becenevével nem tudok betelni és mindig mosolyognom kell tőle, főleg úgy, hogy tudom hogy honnan jön – volt olyan kedves és megosztotta velem az NRFB (!) trafikáru kisautóiról készült képeit.

A „bontatlan trafikáru” maga AZ oximoron! Talán emlékeztek erre a postra, amiben alaposan körüljártuk a témát, hogy az ismeretlen gyártó milyen Matchboxot koppintott le. Akkor nem tudtuk még megnevezni sem rendesen, hogy mivel van dolgunk, de a gyári csomagolás végre nevén nevezi a gyermeket! A gyártó változatlanul ismeretlen, de ennyivel már beljebb vagyunk!

Ez még ugyanaz az Arrows F10-es színekben pompázó változat amit a fentebb linkelt postban megénekeltünk, csak éppen NRFB!

Másik szögből ugyanaz.

„Autó Modell Technik”, gyönyörű korkép! A nyelv szerintem a hungarogermán. Én vajmi keveset konyítok az F1-hez, de kiindulva abból, hogy az Arrows F10-es 1987-es, jó barátom Google segített erős tippekkel előállni. Gyanítom ez egy Tyrrell DG016 akar lenni.

Egy fél rajtrácsnyi F1 autó! Tippjeim a típusokra - balról jobbra, fentről lefelé:

- Lotus 99T

- Ferrari F187, fekete belterű és hátsó szárnyú változat
- Arrows A10

- March 871 vagy March 87P. Egyiknek sem volt fekete hátsó szárnya, de az alapszínből ez tűnik valószínűnek

- Ferrari F187, fehér belterű és hátsó szárnyú változat

Matchbox MB-18 - 40th Anniversary Superfast - Lotus Evora

Egészen meglepett, hogy milyen régen foglalkoztunk a Matchbox Lotus Evoráival – konkrétan itt és itt – tíz éve. Az meg még jobban meglepett, hogy tavaly befejezték a gyártását. Persze érthető, 11 évig gyártották ami egy ennyire időtlenül gyönyörű formájú autónál is sok.

A 2009-es, negyvenedik évfordulós Superfast sorozatot nem kell bemutatni nektek. Jókora elmaradásban vagyunk vele kapcsolatban, de ami késik az a vonat.

Szemből van benne valami halszerű. Azzal együtt nekem tetszik.

Szép színt kapott - szemben a fentebb linkelt BoB testvérével.

Hátulról az Exige-re emlékeztet, de ez egyáltalán nem baj.

Változatok egy témára: Matchbox MB-60 Lotus Super 7 vs. MB-03 Caterham R500

A sors úgy hozta, hogy ugyanazon a napon lettem két - valahol ugyanolyan - kocsi tulajdonosa. Lánynevén Lotus Super Seven (MB-60), ahogy ma hívják Caterham R500 Superlight (MB-03), bár ahány cég gyártja, annyi féle képpen hívják. Az egyik egy korosabb, lejátszott példány, a másik egy zsír új, gyári darab. (Bár az eredeti kocsinál a "gyári" kifejezés nem igazán autentikus) A Matchbox két kiadásáról van szó, cirka 40 év különbséggel.

Azért lapos autó mindkettő, nem is kicsit

Maga a kocsi története tökéletesen le van írva itt, ehhez nem kell többet hozzátenni, viszont aki a kit-carok világában annyira nem ismerős, annak ejtek néhány szót erről a műfajról. A kit carokat, vagyis az autóépítő készleteket általában háromféle fokozatban lehet megvásárolni, a vevő képzettségének és/vagy pénztárcájának és/vagy kedvének megfelelően. 

Az alaphelyzet, amikor - a donorautó alkatrészeinek kivételével - az egész alkatrészhalmot, a karosszériát ládákba csomagolva vásárolja meg az illető és mindent ő maga hegeszt, szerel össze. 

Van aki így vásárol autót. Ez a tag szerencsés, mert egy időre minden szabadidejét az autóépítés tölti majd ki

Íme a ládákból kikerült motyó. Csak a megfelelő helyre kell tenni az egyes alkatrészeket avagy LEGO nagyobbacska fiúknak

A második fokozat, amikor a vázat és a kasznit készen kapja, esetleg már futómű részek is vannak rajta és innen folytatja a tulaj. A harmadik – és egyben legdrágább – esetben a gyárban rakják össze a kocsit a vevő igényeinek megfelelően. Nyilván ez a legkevésbé izgalmas egy autóépítő amatőr számára, de vannak akiket nem érdekel a hónapokon át tartó szöszmötölés a garázsban, hanem egyből élvezni akarja a súly/lóerő arányt 10 centivel az aszfalt felett, a SUV-ok felnijének magasságában.

Szép design, jó autóval

A hozzám került két kocsi – meglepő – de a tulajdonképpen ugyanolyan kellene, hogy legyen. Hiszen a Caterham a Lotus Super 7 utódja, replikája, kinek melyik elnevezés tetszik. Vagyis lényegében az eredeti koncepció alapján ugyanazt a kocsit gyártják - többen is -, némi modernebb technikával ellátva. A valóságban is maximum néhány centiméternyi eltérés lehet az eredeti kocsi és a különböző gyártók példányai között. A differencia inkább a részletekben figyelhető meg. 

Nem kicsit térnek el az elvileg egyforma méretű és formájú hűtőrácsok, ez külön tanulmányt érdemelne

A kissé hosszúra nyúlt bevezető után a következő sorokban talán fény derül, hogy miért is firtattam ennyire az eltéréseket és az azonosságokat. A Matchbox 1971-es kiadású Lotusa – talán a léptéke miatt - nekem sokáig „felismerhetetlen” volt. Sokára barátkoztam meg vele, hogy ez az autó tényleg az az autó. Hiszen az én agyamban egy szuper lapos, kisméretű, inkább széles, mint hosszúkás, minimális hátsóval rendelkező sportkocsi élt, ez a sárga kisautó meg egy régi építésű hosszúkás megjelenésű, nagy lapos csomagtartós, leginkább amerikai kisszériás luxuscabrio jellegű autócska volt.

Méretében is egész más a két autó

És itt most egy kis kitérő, egy áltudományos értekezés a léptékekről. Én tudom, hogy gazdaságosan kell gyártani mindent, még a Matchboxot is és ezért alig néhány méretű kerékkel szerelték a kisautókat. Viszont a kerékhez igazították a kasznit, így azonos méretű dobozba befért és közel azonos befoglaló méretű volt mindegyik. Ebből adódhatnak olyan extrém helyzetek, hogy egy nagyobbacska Rolls-Royce ugyanakkora méretű lesz (a kereke is), mint például egy Lotus S7. Ez lehet a megtévesztő az egészben. Ezen túl a – vagy talán ezért is – a karosszéria arányai is torzulnak több esetben. Néhány extra példát említek, és mindenki kedve szerint hasonlítsa össze az eredeti autóval a MB modelljét: pl. BMW 3.0, Ford Capri. Mindkettő egy kecses hosszúkás autó a valóságban ami nem jön át 1:6akárhányas léptékben.

Ezért is örültem meg az új Lotusnak Caterhamnek, mert itt egyből megláttam az arányos, sportos szuperkönnyű karosszériát. Ekkor jött az ötlet egy összehasonlító tesztre. Bár már korábban is volt egy összehasonlítás két Lotus között, azt hiszem az én páros tesztem kissé más szemszögből vizsgálja a kérdést. Mit tudott akkor a modellgyártási technika és mit tud most, ugyanannak a modellnek az esetében. Azért, hogy a karosszéria formákat és arányokat ellenőrizni tudjam, kerestem rajzot a kocsiról. Kétfélét találtam, ami nagyjából stimmel, apróbb (?) eltérésekkel. Az egyik egy műszakibb jellegű, némi méretezéssel ellátott rajz, a másik inkább valamelyik makett matricázási terve lehetett. Ezeket összemontírozva láthatók a különbségek. Én a műszaki rajzos jellegűt vettem alapul a további összehasonlításokhoz. 

A vonalas rajzot éreztem használhatóbbnak és valóságközelibbnek

Az összehasonlításokat – megint csak összemontírozással – a két kisautó fölülnézetével kezdtem. Az arányokkal nincsen baj – mint kiderült – az ördög a részletekben lakik. Kicsit szélesebb orr rész, kicsit keskenyebb kerék, kicsit nagyobb hátsórész és máris egy egészen más kocsit kapunk. (Akárcsak a mai autótervezési trendeknél: ha nincs rajta a jelvény és a lámpák, egyik márka simán összetéveszthető a másikkal) 

Színre színt

Figyelmesen nézve ezek az apróságok erősen befolyásolják az összhatást. Következő lépésben a „műszaki rajzot” tettem a két modell fölé, hogy ha már egymással ennyire nem illeszkednek, akkor vajon egy – eredetinek tűnő – rajzzal mennyire fognak stimmelni. Ami kitűnik, hogy a korai verziónál a kaszni szélessége, hossza, arányai stimmelnek a rajzzal, viszont az utastér mérete és helye erősen elnagyolt, elcsúsztatott. Az újkori kiadásnál ügyeltek az utasrész helyére és méretére, viszont a kecsességre még rátettek egy lapáttal és elkeskenyítették az orr részt. Összességében elmondható, hogy mindkét esetben a kocsik befoglaló mérete jó, a belső arányokon csiszoltak az új megjelentetéskor. És ami a legfontosabb, hogy mérethelyesebb lett a Caterham, a többi autóhoz képest.

Feltűnően passzol a rajzhoz a korábbi modell orra, viszont a "fülke" helye elcsúszott a böhöm csomagtartó miatt

 

A túlkarcsúsított orr rész esetével állunk szemben, a többi eltérés az ingerküszöb alatt marad

Ha a részletekbe belemegyünk, akkor láthatjuk, a műszerfal jónak mondható kidolgozását, a műszerek lyukait. Viszont a kormány erősen elnagyolt ebben az esetben, a sebességváltót meg ne is nézze meg senki mert a termosz méretű váltóbot már az ízlésrendőrség hatáskörébe tartozik. 

Inkább csak a műszerek lyukjait érdemes figyelni

 

Mintaszerűen kivitelezett kormány és sebváltókar, a műszerfal ezúttal vak maradt

Az eredetiben mindkét elem sokkal részletesebben, mondhatjuk igényesebben volt kidolgozva. Az ülésekben nincs nagy differencia. Érdekes, hogy a régin nem voltak első lámpák, ennek gondolom gyártástechnológiai okai lehettek. Viszont az újon nagyon szépek a lámpák, még az index is meg van formázva némi tartószerkezettel együtt. 

Még az apróbb feliratok is tökéletesen látszanak

A hátsó lámpa és egyáltalán az egész hátsó rész korábban nem hasonlított a valósághoz, sosem volt eredetileg ennyire egy tömbből az egész. Most ezt is szépen kidolgozták, még a tanksapkát is. 

Ez a sosemvolt hátsórész megmintázásának esete. Valószínűleg már a műszak vége felé járt a mintázóember és összecsapta

Itt viszont minden ki van munkálva, még a tanksapka is

Ami a legjobban megragadott az egész autó megjelenésében az a finom tamponnyomatok minősége. Érdemes elidőzni a feliratokon és a motorháztető elején levő „7”-t ábrázoló Caterham logó finom kidolgozásán.

Finom, precíz dekoráció, még a recéken is

Ez már olyan apró betű, hogy a fotógépem optikája sem bírta már befogni

Összességében szerintem egy nagyon szép és ami nálam fontos, hogy egy arányos autó sikeredett a régi modell felújítása-átalakítása-finomítása során. A modellre nézve valóban elhiszem, hogy az egyik legjobb súly/teljesítmény arányú autó modelljét tartom a kezemben, átjön teljesen ez az érzés. Azt azért elmondhatjuk, hogy gyerek kezébe nem való, nem az a játszós típus, a filigrán kialakításával, a finom részleteivel.

Mintha nem is ugyanaz a kocsi lenne

Oldalról egyik sem rossz, csak nem kompatibilisek

Változatok egy témára: Matchbox MB-60 Lotus Super Seven és Hobby-Cars Lotus Super Seven

A Lotus autóépítési alapelve mindig is nagyon tetszett, azaz könnyű autóba, (relatíve) kis motort építeni, aminek az eredménye egy (relatíve) könnyen kezelhető, ámde jól gyorsuló élményautó. Ez a pofonegyszerű építési alapelv számos csodálatos járművet eredményezett az angol eredetű gyártótól. Colin Chapman - az alapító - nagyon ráérzett erre a receptre, ha jól emlékszem nála akkor lett volna tökéletes egy versenyautó, ha az szétesik, miután áthaladt a célvonalon. Szerencsére a versenyautók építéséből ezt nem, de sok minden mást átvett az utcai sportautók építéséhez, melyek közül talán a leghíresebb a Seven típus volt. Szerintem mindenki ismeri ezt a minimál sportautót, hiszen a Caterham még mindig gyártja és fejleszti a típust, ráadásul rengeteg kisebb manufaktúra készít hasonló autókat - replikákat -, illetve otthon összerakható kiteket.

A Hetes
Az első hetes 1957-ben, az utolsó - Lotus márkanév alatt - 1972-ben gördül ki a gyár kapuján. Ez idő alatt összesen négy generációt élt meg a típus, amik külsőre főként az első sárvédőkben különböznek. Az 500 kilogramm tömegű járművek mechanikai alkatrészeit főként a Ford termékei adták, többek között a hosszában beépített motort, a váltót és a differenciálművet is. Először csak egy 1,2 literes, 49 lóerős erőforrás hajtotta a hátsó kerekeket. Később jött egy ezerhármas és egy ezerötös is, 86- illetve 105 pacival. Ezeket a Cosworth által kezelésbe vett mocikat a Super Seven típus kapta meg, amiket aztán egy 135 lóerős, 1700 köbcentiméteres blokk váltott fel. Az alacsony súly többek között az üvegszálas karosszériának - első generációnál még alumínium - és a nyitott, oldalablakok nélküli utastérnek volt köszönhető. A beltér elég puritán, kárpitozás alig, a tető pedig egy felcsatolható ponyva volt. A gyorsulásra és a menetdinamikára nem lehetett panasz, a hét másodperces százas sprint igen meggyőző értéknek számított akkoriban - igaz most se olyan rossz -, a 140 km/h-ás végsebesség pedig szerintem bőven elég egy ilyen huzatos járműben. Egy viszonylag olcsó és gyors sportautó, ami azért némi áldozatokkal jár, de hétvégékre tökéletes élményautó. (Itt egy kitűnő teszt egy Lotus Super Seven replikáról, videóval, kiegészítendő a fentieket.)

Az eredeti és a másolat

A Matchbox 1971-től 1977-es év végéig készítette a saját Lotus Super Seven adaptációját, MB-60-as sorszámmal. Egy egy eleve puritán autót nem nehéz lemásolni, az a kevés részlet ami jellemző a negyedik generációra, azt többnyire sikerült átvinni a kisautóra is. Azért mai szemmel kicsit hiányosnak tűnhet, hiszen az első fényszórók is lemaradtak, de a hetvenes évek színvonalának tökéletesen megfelel. Azt hinné az ember, hogy ezen már nem nagyon van mit egyszerűsíteni, ám erre a magyar kisipar rácáfolt. Beczl korábban már bőven taglalta a hazai kisautógyártás remekeit, többek között a Matchbox másolatokat is. Ez a Matchbox Super Seven is áldozatul esett a "honosítási eljárásnak", vagyis a Metal Playmobil és a Hobby-Cars is elkészítette a maga másolatot. Ezek közül nekem az utóbbi gyártótól volt egy kölyökkoromban, ami csúfosan leharcolódott, de szereztem belőle egy viszonylag ép, ám szélvédő nélküli, de vonóhorgos darabot - enyémen utóbbi nem volt. Persze Matchboxból is kellett egy példány, hogy elkészülhessen egy újabb ilyen összehasonítás a Porsche 928, Mazda RX-7, Caravan összevetése után. Az erre a célra szánt szűkös költségvetésem itt is kompromisszumra kényszerített, vagyis egy picit kopott, matrica nélküli Matchboxot zsákmányoltam. (Bár ha megkérdik én is magas összegbe mertem volna fogadni, hogy a Matchbox Lotus Super Seveneken mind kell, hogy legyen matrica, vagy valamiféle festés, úgy fest, hogy ami porschénak van, az egy teljes, legitim darab. Ahogy elnézem a festés árnyalatát és a kerekeket, a Bamca.org listáz egy teljesen ugyanilyen változatot, csicsamicsa nélkül. Sam. Joe) Tehát az állapotaiktól tekintsetek el, koncentráljatok inkább a lényegre, vagyis a kisebb-nagyobb különbségekre.

Balra a Matchbox, jobbra a Hobby-Cars

 Már az elején is jókora egyszerűsítés érhető tetten. Az alvázból kialakított hűtőrács a magyar kivitelnél telibe látszik, nincs előtte az alsó keret a rendszámmal.

 Oldalról főként a kipufogó és a kerekek mérete között van eltérés

 Háttal egymásnak. Vonóhoroggal és anélkül

 Nem sok részlet van a Matchboxon, a Hobby-Cars-on viszont még annyi sincs, szép sima a hátulja

 A beltér is kicsit "eldurvult", ami főként a kormánykeréken érhető tetten. A másolatnál a műszerfalnak van egy kis íve az angollal ellentétben, aminél az sík.

 Kisebb méretbeli különbségek akadnak, de befoglalójuk azonos

 Az alvázon is egyszerűsítettek, természetesen a feliratok is mások lettek

 A Matchboxnak még megvan, de már kivehetővé alakult a szélvédő

Matchbox 2009 Best of British: MB-01 Lotus Evora

Porsche kolléga a közelmúltban két kézzel szórta a Lotus Evora verziókat, ami kitűnő alkalom nekem arra, hogy a 2009-es BoB verzió, évek óta a merevlemezemen várakozó fotóit elővegyem.

Porschéval ellentétben nekem kifejezetten tetszik az Evora, mert hiányzik belőle az, amivel a Ferrarik és Porschék vannak sújtva, miszerint a pénzes hülye sportautóilag nem lát tovább ezeknél és ez alapvetően rombolja a két márka imázsát. Másfelől mentes az Aston Martinok, „pénzeszsák vagyok” üzenetétől. Szóval határozottan a „kéne” kategória.

Ami a BoB változatot illeti, ezen végre elől-hátul kifestettek az apró részletek, csak a híg libafekália zöld színe az, ami levon az élvezeti értékéből.

 2009-es Best of British Lotus Evora NRFB.

 Kifestett részletek elől.

Most mit mondjak erről a színről? Eredetiben egyfajta lopásvédelem lehet, mert ilyen színben ki a fenének kell?

 Sok kifestett részlet hátul!

 Az eredeti. Kicsit olyan, mint egy űrkomp és egy hal szerelemgyereke, de kéne nagyon is!

A beltere is kifejezetten vonzó. Vajon át lehet színezni a műszerfalát pirosról?

Matchbox MB-08 Lotus Evora

Úgy alakult, hogy immáron a harmadik Matchbox Lotus Evora fordul meg a kezeim között, így gondoltam most már villantok róluk pár képet. Ikarus kolléga korábban már összeröffentett magának egy kisebb brigádra valót belőlük, amit meg is mutatott a mostanában kicsit szunnyadó blogján. Ebből kifolyólag típustörténeti és kisautóügyi leíráshoz tessék a fenti linkre kattintani, ugyanis én ezt a részt átugrom. Részemről csak annyit tudok hozzátenni, hogy szerintem ez egy igazán lájtos eresztésű Lotus, hiányzik belőle a márka védjegye, mégpedig az, hogy a lehető legkönnyebb karosszéria társul egy viszonylag kis motorral, mindent alárendelve a vezetési élménynek. Persze megértem, hogy a pénz diktál és ügye több vevőt hoz egy kényelmesebb sportautó, olyasminek érzem, mint a Porschénál a Cayenne. A Matchboxot is megértem, hogy megmintázta, hiszen mégiscsak egy "ősi" brit manufaktúra termékéről van szó - legalább is akkor még az volt -, de azért ők sem viszik túlzásba, hogy kapkodjon értük az ember.

A 2009-es kék verziót úgy kaptam egy szívességért cserébe, amit mindenképpen szét kellett fúrnom, ugyanis szorult az első tengelye egy hatalmas sorja miatt, így abból felni donor lett, illetve az üléseket még érdemes belőle számon tartani, ugyanis elég jól sikerült darabok. A tavalyi élénkzöldet már eleve csak a kerekei miatt vettem meg az ünnepek utáni leárazások alkalmával, ugyanis a korábban még csak Superfastokon alkalmazott ötküllős kerékgarnitúra szerintem nagyon jól néz, mindig jó, ha van itthon belőle egy szett. Az autó színén még kicsit időznék, ez a második hasonlóan ronda, zöld színű kivitele ennek a kisautónak, pedig még annyi értelmes szín van, amiben kiadhatták volna e helyett, no de végül mindegy, hogy milyen színben nem veszem meg. Becsületükre legyen szó, azért a tradicionális brit, verseny zöld (British Racing Green) színt is megkapta egy ötös csomag keretein belül, amit a pakkban fellelhető 911-es miatt vettem meg. Az említett járgány pedig Tomminál lelt új otthont magának, így valószínűleg megússza majd a fúrógép alá kerülést. Még három darab után sem érzem iránta a birtoklási vágyat, talán nem véletlenül került ki anno a citromdíjasok közé, pedig azért hunyorítva kicsit hasonlít az Exige-re.

Tükör és festett A oszlop kéne még ide

Gyorsan megkedveltem ezt a felnit

Hátul csak az ablakkeret kapott festést

Egy brit sportkocsinál kihagyhatatlan ez a zöld árnyalat

Hátul ez is kicsit csupasz

Matchbox MB-16 Lotus Evora

Matchbox MB-08 Lotus Evora

Matchbox Modern Rides 5 pack - 2010