Furcsaságok az eBay-en

Az eBay-en számos fura dolgot láttunk már. Átcserélt vontatójú Convoy szerelvény újracsomagolva úgy, hogy az eladó „elfelejtette” megemlíteni, hogy a cumó Code 3. Olyat is láttunk már, amikor valaki egyértelműen hozzá nem értésből árulta úgy azt a furán párosított kupacot, ahogy beszerezte egy bolhapiacról, vagy ki tudja honnan. Viszont amit most találtam, arról egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy mit gondoljak róluk! A legegyszerűbb, ha megmutatom.

Ilyen fura, de mindenféle hátsó gondolat nélkül létrejött keveréket láttunk már sokat: egy Shell-színekre festett, SuperKings Matchbox vontatmányra valaki felragasztott egy BP-s matricát és elé fogott egy ismeretlen gyártótól származó Saviem nyergesvontatót.

Ezért a gyönyörűen felújított darabokból álló pakkért...

valaki 180 amerikai dollárt kér.

A ritka festésű járgányok abszolút mesterségesek, nem ilyen színben készültek eredetileg.

Igaz, az eladó beismeri, hogy ő készítette őket ilyenre roncsokból, tudatosan a ritka festésű változatokat újraalkotva.

Az eredmény vitán felül szép, és értékelem a beléjük fektetett munkát. A darabonkénti 30 dolláros - a jelenlegi árfolyamon kb. 6000 forintos - árat sem tartom tulzónak mert sejtem, hogy mennyi a beléjük fektetett munka. Ugyanakkor látom benne a veszélyt, hogy valaki megveszi őket és eladja, mint "szuperritka" darabokat. Tehát akár tekinthetjük őket hamisított Code 1-nek is.

Ilyen festésű MB-66 Greyhound Coach sem létezett sohasem hivatalosan. Nagyon szép Code 3.

Megint egy mesterségesen előállított ritka Code 1. Ilyen sárga MB-41 Ford GT40 csak egy ajándékkészletben volt, ezért viszonylag ritka.

Ez pedig a színtiszta őrület! A bal oldali járgányt egy MB-6 Ford Pickup, és egy MB-58 DAF Girder Truck vadházasságából született szörnynek gondolom. Középen szintén egy MB-6 áll, de a kerekei mintha egy MB-75 Ferrari Berlinettáról származna, a gém meg mintha egy MB-13 Dodge Wreckerről jönne. A jobb oldali kabriót pedig passzolom. Itt nem tudok árakról beszámolni, mert ezek egy lejárt aukcióban voltak és a képet csak véletlenül keverhette be az eladó a fentiek valamelyike közé.

Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre, de nem akarlak benneteket befolyásolni, ezért csak a tényeket foglalom össze:
A ritka festésűre felújított Code 1-ek nagyon szépek, de megvan az a veszélyük, hogy valaki eredetinek fogja őket továbbadni. A Code 3 az csak a vevőtől függ, hogy értéket lát-e bennük, ha kifizeti értük azt a 30 dollárt, amit az eladó kér, hát lelke rajta. A teljes átépítések... Hajjajj... Szóval inkább nem mondok semmit, mert befolyásolnálak titeket.

Szóval?

300+

Nem vehettétek észre, mert ez semmiből nem derül ki a blog publikus részén, de az előző a Nissan 300 ZX-ről szóló volt a háromszázadik bejegyzés.

Matchbox MB-24 Nissan 300 ZX és Majorette 214 Nissan 300 ZX

Érdekesnek találom a különböző gyártók hasonló léptékű, ugyanazt az eredetit megmintázó modelljeinek összehasonlítását. Nissan 300 ZX ügyben széles körű tájékoztatást tudunk nyújtani. A többes nem királyi, hanem arról van szó, hogy Tommi kolléga remek postot jegyez Nissan 300 ZX ügyben, két Siku modell ürügyén. Tommi elintézi a típusismertetőt, úgyhogy én ezt ellustálkodhatom, tessenek kedves lenni hozzá fordulni a fenti címen, vagy a Wikipédiához.

Nem is olyan régen kifejtettem már, hogy szerény és egyáltalán nem mérvadó véleményem szerint a nyolcvanas évek japán sportautói eléggé hasonló stíluselemekből táplálkoznak, de ezzel a világon semmi baj, nekem nagyon tetszik ez a formavilág. Abban, hogy ezek most szépen sorban ide kerülnek, eredetileg nem volt semmi tudatosság. Először a Majorette került hozzám egy gyűjtemény részeként, amit félretettem, aztán Tommi Siku feldolgozása után felhorgadt bennem, hogy „hoppá, ez nekem tulajdonképpen nagyon tetszik” és így magamhoz vettem a Matchbox értelmezést is – rögvest két példányban. Az eredetit 1983 és 1989 között készítették. Ehhez képest a Majorette kínálatába 214-es sorszámmal későn, az eredeti gyártásának utolsó évében kerül bele a targatetős értelmezés. Remek játékszer, nagy kár, hogy ilyeneket ma már nem látunk, merthogy nem csupán az ajtajai nyithatóak, hanem a bukólámpáit is elő lehet csalogatni a rejtekükből! Gyerekként valószínűleg meg lettem volna érte őrülve. A francia kisautó formája szerintem úgy általánosságban jobban hasonlít az eredetire, mint a Matchbox, de persze lehet lelni rajta apró hiányosságokat. Bár ott a Turbo felirat az alvázán – a katalógusban nincs ott –, a motorháztetőről hiányzik a – ha szemben állunk vele a jobb oldalon lévő –, csak a turbóra jellemző szipoltyú. Visszapillantó tükrei nincsenek és az első ülések túlságosan is előre kerültek. A rugózása viszont abszolút fantasztikus. Ez a járgány a keskeny hátsólámpás változatot mintázza.

A Matchboxnál 1987-ben, jelenik meg először katalógusban az MB-24 Nissan 300ZX. A dátumozás az alvázán szokás szerint egy évvel korábbi, és a név is különbözik, mert az alvázon ott a nyolcvanas évek varázs-technológiai kifejezése a Turbo. (Ami nem Turbo volt akkor, az Laser volt.) A Matchbox motorházteteje nyitható és ott van rajta a turbós szipoltyú. A hátulján pedig a széles változatú lámpákat leljük meg. Ez a változat is targatetős, de ezt csak bemélyedések jelölik tetőn – az ezüst színű változatomon alig látszik ki a festés alól. Vannak tükrei és az ülései is jó helyen vannak, de azért, hogy a motorházfedél nyitható lehessen, a műszerfal felett jókora fémdarab éktelenkedik, ami eléggé csúnya. Areh mester ebből is jó sok változatot jegyez, érdemes a darabjaira vetni egy pillantást. A Matchbox értelmezése nem olyan szögletes, sokkal lekerekítettebb, mint a Majorette, de pont ezért nem is hasonlít annyira az eredetire. Bevallom – beleértve a Sikut is – nekem a „francia Nissan” tetszik a legjobban mind közül.

Balról és jobbról Matchbox MB-24, középen Majorette 214.

Hamm és kukucs. (Hú, ez nagyon gáz volt, bocs.)

A hátsójuk is különbözik, lévén más-más verziót mintáznak.

A Majorette szögletesebb, de pont ettől hasonlít jobban az eredetire.

Ugyan az ülések nagyon elől vannak, de az ajtók nyílnak.

És záródnak is.

Motorblokknak tűnő tárgy a BP benzinkutaknál kapható verzión.

Ilyen volt, amikor még nem bontották ki. Úgyhogy Code 2.

Ez pedig az eredeti lenne.

Matchbox MB-01 '68 Citroen DS - UPDATE

Végre sikerült beszereznem egy feketét az Istennőből! Ezzel kapcsolatban két gondolat: Miért kell a nyomorult árcetlit a blisterek "szép" oldalára ragasztani?! Miért nem lehet azt a hátsó oldalra tenni, lehetőleg oda, ahol nincs írva semmi? Mi az a maximális összeg, amit el lehet kérni egy 1-75 blisterért boltban?

Matchbox MB-01 '68 Citroen DS, NRFB és végre fekete! Az árcetliért meg növekedjék áramszedő a cetliragasztó ember homlokára!

Matchboxon kívüliek: Welly Fiat 126

Egérkamion. Nyalóka. Aszfaltpattanás. Fityó. Kisfityó. Kispolák. Kispolszki. A szülőföldjén meg egyszerűen csak „Maluch” vagy „Malec” azaz „Kicsi”, illetve „Kicsike”. Naná, hogy a Fiat 126-ról, illetve ahogy mi leginkább ismerjük a Polski Fiat 126p-ről van szó! Az 1972-ben az 500-as Fiat utódjaként megjelenő – ha mondhatunk ilyet az áttervezett karosszériára -, de műszakilag azzal nagy mértékben megegyező megoldásokat tartalmazó autó akkor került be a vasfüggöny mögötti köztudatba, amikor 1973-tól Lengyelországban is elkezdték gyártani. Nem hiszem, hogy bárkinek is be kéne mutatni a léghűtéses, sátáni 24 körüli lóerőt magából kisajtoló, kéthengeres motorral szerelt, farmotoros, kétajtós törpét. Mind a mai napig része az utcaképnek, hiszen 3 300 000 darabot gyártottak Lengyelországban, nagyjából két és félszer annyit, mint Olaszországban, aztán 2000-ben felhagytak a gyártásával. Azt viszont valószínűleg kevesen tudják, hogy a XB GT Ford Falcon Coupe és a roadtrainek hazájában, Ausztráliában is forgalmazták FSM – Niki 650 néven.

Nyalóka különösen kedves a szívemnek, mert ilyen volt az első autóm. Elnézve a fára felcsavarodó boyracerekről a tudósításokat én nem is bánnám, ha ilyennel kéne mindenki másnak is megtenni az első pár tízezer kilométert a jogsi megszerzése után. Azt is állítom, hogy a közlekedési morálnak is jót tenne, mert talán nem mindenkinek menne ki a fejéből ha normális verdát kap a popója alá, hogy milyen ilyet hajtani. Szóval Nyalókára nem tudok rosszakat mondani, mert engem szeretett, de amikor elmentem katonának, azonnal millió és egy baja lett a nagybratyóm kezei között. A vérbeli kispolákosnál mindig van egy fél seprűnyél, hogy a leszakadó indítóbowdent (te jó ég, hogy kell leírni ezt a szót?) pótlandó a motorházfedél kinyitása után egy laza karmozdulattal beindítsa a malmot. A gépezet amúgy a létező legegyszerűbb, talán mintha a facelifttel – műanyag borítású lökhárítók, nagyobb műszerfal, szebb felnik, teljesítményt fokozó széles dekorcsík az ajtókon és hátsóüveg fűtés, hogy ne fázzon a kezed, amikor télen tolod, illetve a hátsó lökhárítóba integrált tolató és ködkövető lámpa, hogy könnyű legyen összetörni őket – együtt generátort is kapott volna a dinamo helyett, meg rendes kulcsos indítást is a bowdenes borzalom helyett. Azért talán, mert nekem még az első verzió volt, az újat tulajdonképpen életemben nem vezettem. Népszerű legenda, hogy a Kispolák belső tere alkalmas teljes értékű nemi aktus lebonyolítására, de erről saját tapasztalatból állíthatom, hogy semmi valóságtartalommal nem bír. Nem véletlen, hogy a Hot Chocolate is azt énekli, hogy a mennyország a Cadillac hátsó ülésén található és nem a Kisfityóén.

Így Matchbox gyűjtés ide vagy oda, amikor a hétvégén rám vetette magát egy a Hong-Kong-i illetőségű Welly előállította Fiat 126, akkor nem haboztam beszerezni, pedig 1:32-es méretarányú. A modellel nem vagyok elégedett, az orra sokkal gömbölyűbb mint az eredetin és az oldaláról hiányzik a ráncfelvarráskor kapott vastag műanyag csík, holott az összes többi részlete a ráncfelvarrás utáni állapotot idézi. Az ajtók nem nyílnak rendesen, csak résnyire és a visszapislogó tükör sem olyan, mint az eredetin volt. Ha ilyen felnik lettek volna bárkinek a Kispolákján anno, akkor azzal biztosan az országutak császára lehetett volna. Viszont mint ahogy Karesz nevű kedves olvasómtól megtudtam - idézem őt - "A változások (díszcsík, és a többi) az utolsó, ELX illetve Elegant változat sajátjai, mely hozzánk már nem jutott el. A "felnik" a valójában dísztárcsák, amilyneket ma is lehet hozzá ilyet kapni." Köszi a pontosításért! A Welly alkalmazta színek teljesen légből kapottak és próbáltam a legkevésbé harsányat választani. Az igazi persze az a gyenge-libafos narancssárgában lenne, amilyenben nekem is volt anno és amiről valamilyen titokzatos oknál fogva a forgalmi azt állította, hogy az „középbarna”.

Lehet, hogy csak nekem van ilyen perverz nosztalgiám, de mit nem adnék Matchbox-közeli arányú, keleti-blokki személyautókat mintázó kisautókért!

Welly Fiat 126. Nem Polski, de tegyünk úgy!

A dekorcsík az oldalán nem az a vastag, teljesítményt-fokozó fajta, mint amilyen az eredetin volt. Amúgy elmegy.

A vezető ajtaja csak ennyire nyílik. Ami bent nem látszik, az a facelift nagyobb műszerfala.

A jobb oldali ajtó viszont már egészen jól nyílik.

Ilyen amikor még NRFB. Az eredeti állapot bármikor visszaállítható egy Philips-csavarhúzó segítségével.

Autómodell börze és blogtali, VISSZASZÁMLÁLÁS INDUL!

Jó híreim vannak - meg egy rossz is.

A jó hír, hogy ugyan eltotojáztam az időt és ezért már nem jutott asztal, de Matchbox kolléga felajánlotta a saját asztalát. Ez úton is köszönet neki érte! Én nyitástól ott leszek. Kinyomtatom a fejlécben lévő képet, lesz rajta Matchbox Memories felirat is, szóval könnyen megtaláltok. Gyertek, találkozzunk személyesen és a cserealapot se hagyjátok otthon!

A rossz hír, hogy Matchbox kolléga nem tud jönni, vele nem tudunk személyesen találkozni - viszont gondolt ránk és átadta a lefoglalt asztalát.

Matchbox MB-55 63' Cadillac Hearse

Jusztsenem írom ki, hogy UPDATE, merthogy bár ez a darab teljesen ugyanolyan, mint az MB-30 63' Cadillac Hearse, meg az MB-57 63' Cadillac Hearse, de az idei modellévben az amerikai 1-100 sorozatba már MB-55-nek került be a jól ismert Caddy pompakocsi. (Csak a rend kedvéért: Európában az idei MB-55 egy VW T2 busz, ami szerintem nagyon jól sikerült és majd lesz is itt előbb-utóbb.) A legjobb az egészben, ahogy hozzám került. A Kéz egy hétig kint volt az Egyesült Államokban és ma beállított a szállodájával szomszédos vegyesbolt teljes Matchbox készletével – ami tételesen három darab 1-100 blistert és két 5-pack-et jelent. Hálás köszönet neki ez úton is!

Ez itt a reklám helye: Így most lett egy ici-pici készlet többlet amerikai blisteres cuccból, ha jöttök vasárnap a börzére, akkor boldog tulajdonosai lehettek amerikai blisteres, idei 1-100 cuccoknak! Hozzatok cserealapot és pénzt!

Matchbox MB-55 1963 Cadillac Hearse, amerikai kiadás, NRFB.

Egy ezüst-metál pompakocsi! Rock and Roll!

Szolídan visszafogott, vörös belsőtér.

Szerintem vadállat, na!

Matchbox MB-60 Toyota Supra

Szeretem a nyolcvanas évek derekának szögletes, ék alakú japán sport(os)kocsijait. Nem tudom, hogy a gyártók ennyire figyelték egymást, hogy mivel jön ki a másik, vagy csak egyszerűen ez a formavilág volt a divat, de a harmadik generációs Nissan 300Z (Z31), második generációs Mazda RX-7 és Toyota (Celica) Supra MK II olyan, mintha ugyanarról a tervezőasztalról kerültek volna ki, csak éppen egy ötlet kidolgozásának más-más fázisából származnának. Tulajdonképpen mindegy is, mindegyiket szeretem, és mikor ágyhoz kötött egy térdsérülés hónapokra, akkor komoly energiát fektettem abba, hogy mindegyik bent álljon a virtuális garázsomban a Gran Tourismo 4-ben, Playstation 2-őn.

Mai szeánszunk tárgya a fentii háromból a Toyota. A fentebb linkelt Wikipédiás cikk kimerítő részletességgel tárgyalja a járgányt, ezért csak pár apróságot emelnék ki az anyagból. Tehát ha lehet hinni a Wikipédiának, akkor a Matchbox elszúrta a nevet – nem példa nélküli az ilyesmi – mert az egy Japán kivételével a gépsárkányt Toyoya Celica Suprának hívták – a szigetországban meg Celica XX-nek. Az 1982-1985/86 között forgalmazott második generációs Celica Suprát mind a négy kerekén tárcsafék lassította, ami most, jó két évtizeddel később sem számít magától értetődőnek és mindennaposnak a személyautókon – bár azért a sportos autókon már szerencsére igen. Az iparágban ez volt az első olyan autó, mely olyan automata kapcsolású váltóval rendelkezett, ami egyetlen gombnyomással állítható volt a sportos „Power” (Erő/Hatalom – hogy kinyírd magad rövid úton) és a „Normál” , az üzemanyaggal takarékosabban bánó üzemmód között. Ezt „Electronically Controlled Transmission"-nek, azaz Elektronikusan Vezérelt Váltónak, ECT-nek nevezték el a Toyota marketingesei. Amúgy az autó alaposan tele volt tűzdelve elektronikus gizmókkal. Ne feledjük el, 1982-ben vagyunk, abban az évben amikor a Sinclair ZX Spectrum és a Commodore 64, a korszak két alapvető fontosságú otthoni, nyolcbites személyi számítógépe is a piacra került! Ehhez képest a Celica Supra olyan fedélzeti számítógép opcióval is rendelhető volt, mely számos dolgot képes volt kijelezi a fogyasztással kapcsolatban, például a tankban lötyögő benyával megtehető hátralévő távolságot. Ez sem valami olyasmi, ami magától értetődő lenne a mai utókban. Persze az is igaz, hogy a nyolcvanas évek arról szóltak, hogy a japán gyártók próbálták meggyőzni az egész világot, hogy amit ők gyártanak, azok nem olcsó alternatívái a négykerekű, robbanómotoros távolságleküzdő eszköznek (aka. gépkocsi), bálázó huzalból és egy kupac újrahasznált műanyagból összelapátolva. A bukólámpa még most is csajozós és csak azért nincs a mai boyracer autókon, mert biztonsági előírások rosszalják az elütött főemlősök darált hússá konvertálását. Az már csak hab a tortán, hogy a mind a négy kerekén független felfüggesztést kapott jármű futóművét a Lotus tervezte.

Jöhet a Matchbox! Az MB-60 Toyota Supra, 1982-es keltezést visel a műanyag alvázán, de természetesen az első katalógus, amiben szembe jön velünk, az 1983-as. 41-es rajtszámmal ékesítve – vagy ikább éktelenítve – versenyfestéssel debütál Európában. Nem keveset túrtam a netet, mert kíváncsi voltam, hogy ez a festést mennyire a fantázia szülte. Annyit sikerült kitúrnom, hogy 1983-ban a Toyota beszállt az IMSA GTU szériába a három liter alatti kategóriában és Dan Gurney, illetve az All-American Racers (AAR) építette Suprákkal három év alatt 10 győzelmet zsebeltek be. Ami kevés képet találtam az autókról, azok köszönő viszonyban sincsenek a szériaautókkal, megváltoztatták az orrukat, a légellenállást rontó bukólámpákat is lecserélték, óriási spoilereket kaptak, szóval ha a Matchbox értelmezése valódi autót mintáz, akkor az nem az amerikai Toyota Racing-től való. Tehát fáradtságos melóval kitúrtam, hogy a Matchbox mi nem. 1984-ben, 85-ben marad a teljesítményt fokozó „racsing” festés, majd 1986-ban Európában megjelenik a fehér-kék-szürke, Supra-feliratos diszkréten visszafogatlan, mégis sufni-tuning jellegű fényezés – by Broáfka Ottokár és népi zenekara, támogatja Dupla Koppány. Charlie Mack barátunk MB-39-ként tárgyalja a Toyotát, lévén az USÁ-ban ez alatt a szám alatt debütál. Az enciklopédia 10 különböző változatot említ, melyek közt több olyan is van, melyhez nem volt még szerencsém és hogy olyan nagyon nem lehetnek gyakoriak, mi sem bizonyítja jobban, hogy Areh kolléga is ugyanazt a két verziót jegyzi, mint én. Ehhez még hozzávehetjük a Bulgáriában készült változatokat, melyekről Charlie diszkréten csak annyit jegyez meg, hogy „számos színben” készültek, de szerintem a Barbie-rózsaszín – az előbb linkelve – változatra azért ő sem volt felkészülve lelkileg és én is felsírok álmomban, ha előjön. Az MB-60 hátsó ajtaja ugyan nyitható – az elsőnek linkelt MB-60 katalógusfotón látható is, hogy hogyan – de én szívesen elcserélném a spoilerrel megfejelt, üveg nélküli nyitható tetőt egy szépen kialakított, az eredetinek megfelelő, nem nyithatóra, mert ez egyszerűen randa. Hasonlítsátok össze az eredetiről készült fotókat a Matchboxokról és cáfoljatok, vagy erősítsetek meg, belátásotok szerint; szerintem a Matchbox arányai nem stimmelnek! Olyan mintha laposabb, de ami jobban fáj, szélesebb lenne, mint az eredeti. Az orrával sem vagyok teljesen kibékülve, mert az alváz műanyag alkatrészéből kinövő, lökhárítóval is egy darabot képező hűtőrácsot, illetve ezeknek az alkatrészeknek a részleteit egyszerűen felfalja a fekete műanyag.

Matchbox MB-60 Toyota Supra, az 1983-as premierfestéssel.

A rajtszám és Toyota Racing felirat ellenére nem sikerült kitúrnom, hogy valódi versenygépet mintáz-e.

Az üvegezetlen, nyitható hátsó ajtó szerintem nagyon béna.

Ez pedig már az 1986-os MB-60 Toyota Supra, itt mint NRFB.

Másik oldala is van.

Egy kép az eredetiről a Wikipédiáról. A kerékjárati ívek feletti dudorok jobban hasonlítanak a Matchboxra...

...mint az ezen a darabon lévő, gyárinak tűnő body-kit.

Túl a 20 000 látogatón!

Ma délelőtt észleltem, hogy a számláló túlfordult a 20 000-en, ami azt jelenti, hogy 2007 május vége óta - mióta a számláló működik, a blog ennél régebbi, az első értelmes bejegyzés 2006 augusztus végén készült - legalább ennyi egyéni látogatója volt a Matchbox Memories-nak. (A valóságban bizonyára több, de a forgalom rögzítése így működik.) De nem ez a lényeg! A lényeg az, hogy köszönet nektek a támogatástokért, hogy érdekelnek benneteket a játékautók. Kívánom nektek, hogy Ti se nőljetek fel soha, mert a "felnőttek" unalmasak.

Matchbox 2008 Best of International: MB-02 Volkswagen Beetle

Matchbox márkanév alatt számos VW Bogár értelmezés megjelent már az évek során és gyanítom, hogy ez így is fog maradni, hiszen a Beetle már örök klasszikus. Szerettem a régi, Superfast Bogarakat a hetvenes évekből és az 1998-as MB-48-as újabb feldolgozást is. A 2008-as Best of International-ban szereplő második autó ugyanaz, mint az MB-48 és csak egészen apróak az eltérések. Nem szeretném ugyanazt fújni, mint amit a BoM – Dodge Magnum esetében is, de nem sokat változott abbéli véleményem, hogy az idei spéci sorozatok vajmi kevés hozzáadott plusz értéket képviselnek a hétköznapi 1-75 sorozatban szereplő változataikhoz képest. A lila Bogár – bocs, ki nem állhatom ezt a színt – esetében a legfontosabb különbség az MB-48-hoz képest a feketére festett rongytető, a szürke, elnagyolt belsőtér és a hátsó rendszámtábla. Ez utóbbi, a régi fajta, kék alapszínű kaliforniai rendszámokat mintázza és Ikarus256 kolléga módszerével kikódolva a 255TL5 a „BEETLE”, azaz Bogár szót rejti. (Ha tudnátok, hogy mi zseblámpázás és nagyítózás van a hat karakter megfejtésében!) Viszont az első és hátsó világítótestek, és elől a két kis szellőzőnyílás teljesen ugyanolyan, mint a kukásautó színű verzión. Remélem, ez alkalommal nem siklottam el semmiféle részlet felett.

2008-as Best of International Volswagen Beetle. NRFB.

Minimális eltérések az MB-48-hoz képest, amiből alkották.

Előről semmi különbség ahhoz képest.

Új a rendszám és kifestették a rongytetőt.

Illegális magyar Matchbox kópiák - Illegal Hungarian Matchbox copies – Hobby-Cars Ford Model A

Tommi és Apamackó jóvoltából szerepeljék itt néhány kép a Hobby-Cars, Ford Model A értelmezéséről a nyolcvanas évekből. A járgányról egészen egyértelmű hogy a Matchbox MB-73 Ford Model A-ját koppintották le. A különbség? A kerekeken kívül az, hogy ez az illegális kópia műanyagból készült. A gyártó cégről semmit sem tudunk, de nem ez az első illegális Matchbox másolat, melyet látunk ezzel a névvel, bár közel sem biztos, hogy a Hobby-Cars a gyártót jelentené.

As a courtesy of Tommi and Apamackó (DaddyBear) here you can find a few pictures of a Ford Model A of Hobby-Cars of the eighties. It is obvious: this is a knock of the Matchbox MB-73 Ford Model A. The difference? The wheels and it is made of plastic. There is little known about the manufacturer. For sure it is a Hungarian company, and this is not the first illegal Matchbox copy under Hobby-Cars name, but it is unclear this is the name of the manufacturer or not.

Megszólalásig MB-73, de műanyagból készült.
It is almost like an MB-73, but it is made of plastic.

Ebből a szögből teljesen Matchbox.
It is like a Matchbox of this angle.

Az alváz.
The under-carriage.

Ha csak képen látod...
If you see it only on a picture...

... csak a kerekekből tudod megmondani a különbséget!
... only the wheels help you to identify!

Autómodell börze, Matchbox Memories blogtalival?

Összefoglaltam a fejleményeket itt, ide már ne postoljatok!

Talán emlékeztek rá, hogy régebben szóba került, hogy a november kilencedikei modellautó börzén (RÉSZLETEK ITT) esetleg összefuthatnánk beszélgetés, csere és mindenféle olyasmi okán, amivel itt a blogon ütjük agyon az időt - arról már nem is beszélve, hogy többőtöknek szabadrablást ígértem a roncsos dobozom felett. ;-) Matchbox kolléga volt olyan kedves, hogy felajánlotta a saját asztalát ebből a célból, de egyfelől nem szeretnék visszaélni az ő kedvességével sem, meg látni szeretném, hogy mekkora hely kell nekünk és ennek a függvényében foglalnék egy asztalt. Úgyhogy arra kérletek titeket, hogy legyetek olyan kedvesek, hogy ENNEK A POSTNAK a kommentjeiben jelzitek, hogy tudtok-e jönni. (Azért itt, mert így egyszerűbb követni.)

Matchbox MB-01 Mercedes Truck és MB-02 Mercedes Trailer / TP-015 Military Truck and Trailer UPDATE

Beszereztem egy bontott TP-015 Military Truck and Trailer – alias MB-01 és MB-02 Mercedes Truck és Mercedes Trailer – szerelvényt. Csodaszép állapotban van és – szerintem – még jutányos áron is lett az enyém, úgyhogy teljes az örömöm. Azon túl, hogy az eredeti post kiegészítését kiegészítem a bontottról készült fotókkal, közhírré teszem, hogy az eddig meglévő, pótkocsi nélküli, fél TP-015-ötöm is bekerült a használtautó-kereskedésbe! Amit érdemes róla tudni: Kitűnő, megkímélt állapotban van, keveset futott, utcára néző, kékre színezett ablakokkal látták el, a ponyván teljesítményt fokozó felirat is olvasható! Egy öreg nénié volt, aki csak a boltba járt vele, meg a templomba! Remek vétel!

Matchbox TP-015 Military Truck and Trailer.

Született MB-01 Mercedes Truck és MB-02 Mercedes Trailer.

De kapott széles Superfast kerekeket és besorozták katonának. (Na, legalább most már tudom, hogy miért csináltam ilyen pocsék képeket! Ma kipukkant a halogén izzó a lámpámban, nem volt elég fény már, ezért ilyen szemcsés. Bocsesz.)

Matchbox MB-09 London Taxi

1999-ben – a blister hátulján 1998-van, de az első katalógus amiben szerepel, a 99-es. Tehát az ördög tudja, hogy akkor most pontosan mikor – a már a Mattelnél lévő Matchboxnál úgy döntöttek, hogy előveszik a jó öreg MB-04 London Taxit és az amerikai piac kivételével mindenhol MB-09-et csinálnak belőle. Ugyanebben az évben az amerikai piacon is egy taxi volt az MB-09, csak éppen egy Ford LTD. Az európai MB-09 száz százalékig azonos az 1986/1988-as London Taxival, még az alváza is maradt a régi modellé, az egyetlen eltérés az első ajtókon lévő repülőgép jelecske és a taxi felirat. Úgyhogy a címben szerepelhetne az UPDATE felirat is, de mivel új szám alatt, minimális festés eltéréssel jelent meg ugyanaz, elcsalom. Ebben a formájában a fekete londoni taxi csak egy évig marad meg. Amit a megmintázott Austin FX4-ről tudni érdemes, azt elolvashatjátok a fentebb linkelt postban, így most azt is ellazsál(hat)om.

"Egynyári" MB-09 London Taxi, NRFB.

Kimondottan gyűlölök blistert fotózni, mert folyton becsillan, de talán ennyiből is kiderül...

...teljesen ugyanolyan, mint az MB-04 London Taxi.