Matchbox MB-22 Blaze Buster

Nagyon elfogult vagyok ezzel a darabbal, mert gyerekkorom egyik legkedvesebb játékszere, pedig fantázia szülte, nem valódi járművet mintáz.

Ki leszek röhögve
Arra világosan emlékszem, hogy karácsonyi ajándékként kaptam meg a Blaze Busterem, de azt már nem tudnám megmondani, hogy mennyi idős lehettem a birtokbavételkor. Az is nagyon emlékezetes, hogy azon kevés alkalmak egyike volt, amikor apám hajlandó volt tudomást venni rólam és foglalkozni velem. Iszonyúan tetszett a kis tűzoltóautó, de mivel fél életemben egy tűzoltóállomással szemben laktunk, nem tudtam azzal mit kezdeni, hogy sárga megkülönböztető jelzései vannak és nem kékek, mint az igaziaknak, amiket minden nap láttam. Az akkor még mindenttudónak gondolt apámhoz fordultam információért, hogy ez hogy lehet. Valamit mondott is rá, amibe én belenyugodtam, de hogy mit, azt már nem tudom felidézni. Egy dologra viszont nagyon is élénken emlékeszem – na most fogtok röhögni: a szagára! Azt mind a mai napig fel tudom idézni. Festék, műanyag és valamiféle kenőanyag szaga keveredett rajta. Pgyuri barátom erősített meg abban, hogy nem estem a fejemre, igenis van ilyen, hogy „matchboxszag”. Vagy ha nincs, akkor mind a ketten a fejünkre estünk – amiben akár lehet is valami, mert ő például állítja, hogy minden jó háztartásba kell legalább egy flippergép.

Verziók
A Blaze Buster – az én fordításomban „Lángpusztító” – egészen sokáig, 1975-től 1983-ig szerepel az 1-75 sorozatban. Valószínűleg én valamikor az utolsó 4-5 évében lettem egy példányának a tulajdonosa. A vicces az, hogy legalább 15 verziója* van úgy, hogy alig különböznek egymástól. (*Csak az Angliában gyártott darabokat értem ez alatt. Bolgár barátaink is gyártották, tőlük bármilyen színű alkatrész is kikerülhetett, bármilyen konstellációban.) Tessenek kapaszkodni, sorolom a verziókat!

• A kerék kétféle lehet – négy és ötküllős –, illetve a fő részegységek különböző színvariációi, illetve ezek együttállása adja ki a változatokat.

• A test mindig piros, de Charlie Mack háromféle színárnyalatot különböztet meg belőle. Amúgy ez nekem pont a halálom: amikor festékkeverő Johnny véralkoholszintje okán van valamiből „verzió”, ami csak úgy észlelhető érzékszervi úton, ha egymás mellé kerülnek a modellek. DE! Az öntvény bal oldalán lévő ajtókon vagy van kilincs vagy nincs, ez véletlenszerű.

• A szélvédő elvben borostyánsárga, de ebből is vannak szinte érzékelhetetlen árnyalati eltérések.

• A beltér és az ezzel a motorblokk, a két oldalsó redőny és a mögötte-felette lévő nem tudom mi, valamint a hátfal lehet krómszínű és fehér.

• A létra lehet fehér, fekete és sárga – na, kitaláljátok – ez utóbbiból is van több árnyalat.

• Az alváz lehet festetlen, szürke, fekete, „faszénszínű” – nem, ezeket esküszöm nem én találom ki – és szürkésbarna.

• A matrica a legtöbbön sárga alapon pirossal „Fire” és egy kis fekete pajzs két kalapáccsal, de a gyártás vége felé piros alapon sárgával írt „No. 32” matrica került rájuk. Van nekem egy mesésen szép, 1979-es G-7 Emergency szettem, abban is ilyen van, majd egyszer megmutatom.

Tudom, hogy nagyon elfogult vagyok, de gyerekkorom egyik meghatározó Matchboxsza ez a kis tűzoltóautó.

Gyerekként odáig voltam érte és ma is nagyon jóképűnek tartom. Sokáig az egyetlen tűzoltóautóm volt.

Ez az az oldala, amelyen az övvonal alatti, a nagy felhúzókulcs mögötti három kis ajtón vagy van nyitó gomb - úgy is ismert mint kilincs - vagy nincs. Ezen van.

A létrája - akármilyen színű is - mindegyiken felnyitható.

Pillantás a beltérbe és a valószínűtlen helyen lévő motorblokkra.

A felületes szemlélő azt gondolná, hogy szimmetrikus a két oldala, de ez nincs így! Más méretű felhúzókulcs van az első kerék mögött. A matrica feletti dologról sohasem tudtam eldönteni, hogy mi akar lenni. Ötletek?

A hátfalon műszerek, csatlakozók, bazirgák, bigyók és bindzsulák. A némiképp viseletes másodpéldányom mintha egy árnyalattal sötétebb lenne. Akkor most ez változat? Egyikőjük sem a gyerekkori példányom.

Többféle szettbe is bekerült. Az én 1979-es G7 pakkomban lévő példányon "No. 32" matrica van. (Kép: eBay)

A legális és illegális kisautógyártás Magyarországon a '80-'90-es években - Hatodik rész: Illegális másolatok - Hobby-Cars

A Hobby-Cars Modell "Superfast" kisautói egy elég érdekes szelete volt a 80-as években forgalmazott kisautóknak. Ugyanis az akkoriban egyeduralkodónak mondható TRIÁL Sport-, Hangszer- és Játékáru Nagykereskedelmi Vállalat "saját márkás" terméke volt. Ennek ellenére kevés típust gyártottak nem nagy mennyiségben, és azt is javarészben csak a nagyobb játéküzletekben forgalmazták. A gyártást akkoriban a Pest megyei Műanyag-, Játékáru- és Tömegcikkipari Vállalat (PEMÜ), solymári üzeme végezte. A PEMÜ nem csak a TRIÁL-nak , hanem több kisebb Ktsz-nek és vállalatnak is végzett bedolgozást (Metchy, Metalcar, Metal Playmobil). Így lehet az, hogy számos különböző modellnél visszaköszönnek azonos alkatrészek. Pl. kerekek, szélvédők.

Mások gyűjteményei: Pgyuri

Már régen a fejembe vettem, hogy izgalmas lenne mások gyűjteményeiből felvillantani itt az érdekesebb darabokat. Nos, az első ilyen anyag végre elkészült!

Gyuri barátom életre szóló fertőzést kapott kvarcjátékokból és ha van valami amit igazán gyűjt, akkor azok ezek a szerkentyűk. (Ezen kívül vallja, hogy minden jó háztartásba kell legalább egy flipper.) Amikor én rákaptam a Matchboxok felhalmozására, ráébresztettem arra, hogy azok a járgányok, amikkel a lányai játszanak nap mint nap milyen gyűjtői értéket képviselnek, akkor a csajokat átállította a Tesco-ból származó járművekre. Ennek köszönhetően kerültek gyerekkori Matchboxai dobozokba.

Az egymásba illeszkedő dobozok valamelyik hypermarketből származnak, de a betétek természetesen kézzel készültek méretre.

MB-11 Car Transporterből Gyurinál láttam először bordót.

MB-73 Cattle Truckból sem éppen ez a leggyakoribb szín. A szarvasmarhák meglógtak az évek során.

Pgyurinak nem csak az 1-75 sorozatból vannak járgányai. Ez a Speed Kings (Super Kings) K-41 Brabham BT44B 1976-ból, azon túl, hogy nem néz ki rosszul, más miatt is érdekes – lásd alább.

Egy külön dobozban laknak a „Matchboxnak látszó tárgyak”. Charlie Mack szemérmesen csak annyit mond az Enciklopédiában, hogy Magyarországon számos illegális Matchbox kópia készült, némelyik borzasztóan rossz, némelyik nagyon jó minőségben. A dolgot bonyolítja az is, hogy legálisan is készültek nálunk Matchboxok, de az egész ügy nagyon aluldokumentált, ezért pokoli nehéz biztosan kijelenteni valamiről, hogy az milyen tőről fakad, legális, vagy illegális kópia. Ebből a kettőből a jobboldalit én a Matchbox 1977-es Speed Kings (Super Kings) K-44 Surtees Formula 1 autója kópiájának sejtem. A bal oldalira nincs ötletem. Az alján lévő feliratból azt gondolom, hogy ez bizony koppintás. Az utolsó képen egy későbbi kiadása látszik az eredetinek, már mint K-73.

Ez pedig egészen biztosan az MB-59 Planet Scout másolata. A feliratból az sejthető, hogy ez is illegális kópia.

Szerintem aki ezt készítette, biztosan látta az MB-37 Skip Truckot és MB-23 Atlas Tipper Truckot – tessék megfigyelni a fülke mögötti „övvonalat”. Viszont ilyen Matchbox vontató biztosan nem volt. A gémek pedig meglehetősen hasonlítanak azokra, amik az MB-74 Toe Joe-n használtak.

Matchboxbolond legyen a talpán, aki egy pillantásra megmondja, hogy melyik az eredeti MB-18 Hondarora és melyik a – pokolian jó minőségű – másolat! A második kép persze egyértelművé teszi a dolgot, de ha megnézzük Areh gyűjteményét, akkor tényleg csak a felirat az, amiből egyértelműen meg lehet mondani, hogy melyik melyik. Vajon illegálisak ez a másolat, vagy nem?

Metalcar Hondarora

Az egyik legjobb, illegális Matchbox másolatról szeretném elsütni a saját képeimet és egy picit bővebben is foglalkozni a megmintázott eredetivel.

Honda CB750
Előre kell bocsátanom, hogy egyáltalán nem értek a motorkerékpárokhoz. A motorozás nekem teljesen kimaradt, volt egy rossz gyerekkori élményem egy Simson Schwalbe hátsó ülésén, valószínűleg azért. Kimaxolva a tévedés jogát, úgy tűnik, hogy amit a Matchbox eredetileg megmintázott és Hondarora néven piacra dobott, az a Honda CB750, amerikai változatából ered. A Hondarora névről semmit sem sikerült kiderítenem. Lehet becenév, mint mondjuk a Barkasra, hogy Barkács, vagy fantázianév. Passz, ha tudjátok, hogy honnan jön, kérlek kommenteljétek be! A szerencsém az, hogy a TotalBike-on Zirig Ápri kitűnő cikket jegyez, amiből kiderül, hogy a CB750 nem csupán klasszikus, de kult státuszba is emelkedett már. Kattintsatok át, érdemes elolvasni, nekem még úgy is érdekes volt, hogy nem értek a motorokhoz – és be kell valljam – nem is érdekelnek.

Lehet, hogy irtózatos nagy bakot lövök, de mutatom az egyetlen katalógust amit sikerült fellelnem a neten Honda CB750-ről, pontosabban CB750F Super Sportról. Elképzelésem sincs, hogy milyen relációban áll a „sima” CB750-el, lehet hogy az egyik alma, a másik meg narancs, de mint fentebb, bocs, felvállalom, hogy fogalmatlan vagyok. (A minőség gyalázatos és talán nem is teljes, megértést kérek.)

 

Amikor a másolat vetekszik az eredetivel
Beczl, 14 (!) évvel ezelőtti postjában már megemlékezett a Metalcar Hondarorákról és számos változatot be is mutat belőle. Már akkor lerántotta róla a leplet, hogy ezek bizony Matchbox kópiák. Ide közbevetőlegesen had linkeljek be egy cikket a Forbs.hu-ról a Metalcar történetéről, ami nagyon érdekes és számomra sok volt az új információ.

A helyzet az, hogy az eredeti, 1975-ös premierváltozat MB-18 Hondarorát is láthattátok már nálunk. A szunnyadó, de közel sem halott „Mások gyűjteményei” rovatunkban, Metalcar-os mostohatesójával sikerült együtt lencsevégre kapni Pgyuri barátom gyűjteményében. Mindenképp kattintsatok át, hogy lássátok mennyire jó minőségű a másolat! Külön érdekesség, hogy 1981-ben pont ilyen zöldben szerepelt az 1-75 sorban mint a Metalcar változat, pont ugyanezekkel az ötküllős kerekekkel. Iszonyú nehéz megmondani – ha nem látjuk az alját – hogy Matchbox, vagy Metalcar. Az egyetlen támpont, hogy a Matchboxnak feketére voltak festve a kerekei – szerintem a Metalcar ebből a verzióból pont, hogy jobban néz ki.

Az 1-75 sorban ez volt az első, realisztikus, részletes és szólóban – értsd: nem utánfutó mellé csomagolt – kínált motorkerékpár. 1975 és 1983 közt szerepelt a kínálatban, négyféle színváltozatban. Az 1-75-be csak civil változatban került. Az utolsó két évében, barna színű műanyag motoros figurát is kap a nyergébe.

A civil verziót a K-6 SuperKings szettben is használják, erről wmormo jegyez cikket nálunk. Khaki zöldben a TP-11 two packba is bekerül 1976-ban.

A Matchbox fejleszti a terméket. 1978-ban oldaldobozos, URH rádiós kivitelben, motoros figurával a nyeregben MB-33 lesz belőle és a neve is Honda 750-re változik. A Hondarorához képest annyiban is más, hogy az első villa és a vele közös műanyag alkatrészből kialakított kormány és lámpa a fém vázzal lesz egy alkatrész. Tehát többé nem kormányozható, de cserébe fém. Több rendőrségi témájú SuperKings pakkba is bekerül, ezek közül a K-71-es szettet tudjuk megmutatni. Az változó, hogy a figura kap-e festést az arcára, kesztyűjére és egyenruhájára. Ahol igen, az nagyon sokat dob a megjelenésén.

A Metalcar ennek a két Matchbox motorkerékpárnak az alkatrészei másolja le és gyúrja össze őket egyetlen termékké. Tulajdonképpen egyetlen dolgot nem koppintanak le, a csak az 1982-1984 közt regnáló, SuperKings K-91 Motorcycle Racing Set-ben előforduló, Honda 750-re pattintott műanyag áramvonal-elemet. Az eredmény a színek, feliratok és így változatok kavalkádja. Hol motorossal, hol anélkül, teljesen véletlenszerűen. A matricákkal sem fukarkodnak és van amikor a Hondából valahogy Yamaha lesz.

Egyetlen fejlesztést végeznek, a motoros figura nem egyetlen darabból áll, hanem két karja és két lába elforgatható, illetve időnként a motoros is kap matricákat a hátára és mellkasára.

ToyaHSW a Retró játékmúzeum blog pontifex maximusza birtokol két papírdobozos példányt is belőle és nála a Yamaha verzió is megcsodálható. Az ő szívességének köszönhetően a dobozt beszkennelve megtalálhatjátok alább.

A két példány közül, amit alább láthattok, az egyik gyerekkori darabom, a másikról már meg nem mondom, hogy hogyan keveredett a gyűjteményembe. Be kell valljam, nem sokat játszottam vele, a kisautós dobozom alján maradt. Egyrészt sokkal nagyobb volt, mint az autóim, másrészt az én mikrokörnyezetemben az általános iskolai cimboráimmal a magyar játékautókat nem sokra becsültük. Egyenesen ciki volt ilyet villantani.

Nagyon jó minőségű másolat, érdekes színfoltja a nyolcvanas évek Magyarországi kisipari játékgyártásának.

Az egyik még gyerekkori példányom, a másikról nem mondom meg, hogy hogyan keveredett hozzám.

Ez a jövevény ezért nem tudom megmondani, hogy gyárilag ilyen kiméra, ötágú csillag hátsó- és sokkülős első kerékkel, vagy valamikor a tulajdonosa módosította így. A tankról a matrica valamikor élete során elveszett róla.

Ez a gyerekkori példányom. Élete jelentős részét a játszós dobozom alján töltötte.

A Matchboxokon - ha jól tudom - nem volt rendszám. Ez is Metalcar fejlesztés!

A Retro Játékmúzeum blog szívességéből a gyári doboz beszkennelve. Elég nagy a felbontás, talán elég jó alap egy reprodukció doboz elkészítéséhez.

Matchboxon kívüliek: Corgi Juniors U.S. Van

Változatlanul vallom, hogy a Matchbox az igazi, de néha-néha, be-becsúszik egy-egy „Matchboxon Kívüli” darab is a gyűjteménybe. Jobbára azért, mert része valami csomagnak, amit valamelyik online aukciós oldalon kótyavetyél el valaki, aztán már nincs lelkem megválni tőle, mert tulajdonképpen tetszik. Jelen darabok kivételt képeznek. Pgyuri cimbinél csorgattam rá a nyálam a Corgi Juniors furgonokra, ő meg volt olyan gáláns, hogy nekem ajándékozta őket. Az apropó, hogy kora kisiskolás éveimben a Charlie Angyalai sorozat logóját viselő kis járgány legalább akkora májerség volt, mint később egy olcsó tajvani Walkman koppintás, vagy kvarcjáték. A Corgiról túl sok mindent nem tudok azon túl, hogy éppúgy Brit cég, mint a Lesney – a Matchbox-ok eredeti gyártója – volt és ezt is csak a Wikipediáról tudom. Ami a járgányokat illeti, azt gondolom, hogy az 1980-as évekbeli Chevrolet Van-t mintázzák, de a U.S. Van felirat úgy kerülhetett az aljára, hogy nem akarták, vagy nem volt pénzük a Chevy licencet megvenni. Vagy nem adták nekik – ki tudja? Minél többet nézem, egyre inkább úgy tűnik, hogy picit elrontották az arányokat és túl szélesek. Azzal együtt szép emlékek fűződnek hozzájuk, klassz játékok!

U.S. Van Charlie angyalai ...

... és Adidas logóval