Matchbox MB-25 Superfast BMW Z3 2006

Az a ritka helyzet állott elő, hogy a blogon megjelenő járművek zömével ellentétben vezettem ilyen BMW-t amikor még új volt, ezért első kézből is vannak vele tapasztalataim.

„Csajos autó”
Ez volt a benyomásom róla. Megy mint az istennyila – valamelyik sorhatost próbáltam, de meg nem mondom már, hogy melyiket. Nagyon érdekes vonalú autó – a kupét vezettem nem a roadstert –, és nem véletlenül kapott a különböző nyelvterületeken olyan neveket, hogy „kenyereskocsi”, „bohóc- / sportcipő”. De az én 187 centimhez és 100 körüli kilómhoz kicsi és szűk, tapasztalatom szerint inkább női termethez ideális, ezért könyveltem el úgy, mint „csajos autót”, de csak és kizárólag a dimenziói miatt. A teljesítmény, a sperrdifi, a hátsókerék hajtás nem feltétlenül nem plázacica-mobilt sugall.

Sturcz Tóni tisztességes használt tesztet jegyez a TotalCar-on, ajánlom fogyasztani. Én az 1996-os, német katalógust tudom hozzátenni.

Nem az első öntvény

1997 és 2001 közt a Matchbox már készített Z3 roadstert, melyet az különböztet meg ettől a 2002 és 2007 közt futó öntvénytől, hogy annak a szélvédője oldalsó háromszögablakokat is kapott. Az talán akkurátusabban hozza az eredetit, ez talán vagányabb. Az első lökhárítójuk is jelentősen eltér.

Jelen bejegyzés tárgya csak 2004-ben maradt ki a kínálatból, de csak 2002-ben (MB-74) és 2003-ban (MB-39) szerepelt az 1-xxx sorban. Az összes többi verzió spéci kiadás, BMW dealer szett (!), vagy valamiféle készlet része.

Ennek a második öntvénynek is vannak verziói! Jelen post tárgya 2006-ban jelent meg a Superfast sorozatban. Az érdekes az, hogy kétszer is, sárga, illetve sötétszürke színben, de mindkettő MB-25 szám alatt futott. Ez a két változat az, amely nyitható ajtókat kapott!

Nagyon szép, részletes modell, sok kiemelt részlettel és igényes utastérrel, melyben a kormánykerék sem csak egy pizza nyélen. #regenmindenjobbvolt

NRFB

Jól látszik, hogy nyithatóak az ajtajai - kicsit csálén állnak. Csak a 2006-os Superfast verzióké nincs "lefalazva".

Hot Wheels '91 Mazda MX-5 Miata

A közelmúltban foglalkoztunk már az első generációs Mazda Miatával. Akkor is egy Hot Wheels értelmezés kapcsán, de ez egy teljesen másik, sokkal újabb öntvény!

Már a fentebb linkelt postban – melyben típusismertetőt is találtok – utaltam erre a verzióra, mely a fiatalon elhunyt, zseniális tervező, Ryu Asada munkája. 2019-ben debütál, 2022-ig jobbnál-jobb festésekkel szerepel a mainline-ban. 2023-ban Japanese Classics és Car Culture kiadásokba kerül be – nagyon szép mind a kettő. Idén, azaz 2024-ben tér vissza a mainline-ba. Ezt láthatjátok ebben a bejegyzésben.

Remeknek találom ezt az öntvényt is. Gondolom a bukókeret megjelenítését ami egyértelműen rontja az összhatást én szükséges rossznak gondolom. Szebb lenne nélküle, de gyanítom jó okkal került oda.

Egy ideje már kísérletezem a rövid videókkal, első sorban az ilyen, bontatlan kisautók megjelenítésének okán. Ez egy hibrid post, amiben fotókat is láthattok, de már videót is. Azt hiszem nem kell jobb példa rá, hogy mennyivel jobb egy ilyen videó, mint csak a képek!

NRFB

A bukókeret a szükséges rossz, nélküle sokkal szebb lenne az öntvény.

Pont az ilyen, vicik-vacak képek miatt...

...kezdtem bele a videózásba! A különbség magáért beszél.

Hot Wheels Mazda MX-5 Miata (NA)

Én valahogy pont azokat a Hot Wheels kisautókat szeretem a legjobban, amivel úgy érzem, hogy kiléptek a komfortzónájukból. Azokat meg különösen amik autóipari legendákat mintáznak meg!

:マツダMX-5 ミアタ
Mindig óvatosan közelítek a legendákhoz, különösen akkor, ha nincs személyes tapasztalatom velük kapcsolatban. A típusismertetőt hosszas mérlegelés után az akkor még a TotalCar színeiben játszó Winkler Robinak szervezném ki, aki húsz éve (!) írt használt tesztet a saját, akkor már 13 (!) éves autójáról. Azért rá, mert az utólagos javítások után összeszedett, típustörténetet is tartalmazó mű lett.

A magam részéről az 1996-os, amerikai brosúrát tudom hozzátenni az élményhez. Azért ezt mert az első oldal grafikájával engem megvettek kilóra, pont ilyen színű autót mintáz meg a Hot Wheels. Illetve a Miatán kívül, az utolsó oldalán felsorolja az akkor aktuális teljes, észak-amerikai Mazda kínálatot, ami nagyszerű korkép.

A katalóguson kívül muszáj volt ezt a német nyelvű tévéreklámot is elsütnöm, mert nagyszerűen igazolja, hogy a bukólámpa csajozós!

1991-2003

Legnagyobb meglepetésemre a Hot Wheels kétszer is megmintázta az első generációs (NA) Miatát. E post tárgyát a legendás Larry Wood tervezte és az alcímben szereplő periódusban szerepelt a mainlineban és spéci kiadásokban. Ez az 1991-es premierévből való és az akkor megjelent három, piros alapszínű változat közül a legmenőbb, merthogy nincs rajta semmiféle „hotwheelszes” csicsa. Rengeteg változata közül talán még három-négy olyan van, amiknél metszésben van ehhez hasonlóan az, hogy normális színük van, nincs rajtuk semmiféle borzasztó dekor és szép kerekek vannak alattuk. Viszont azt, hogy az egyik legnépszerűbb, gyári MX-5 színben pompázzon, csak ez tudja.

Alapvetően nagyon szeretem, nagyon jól sikerült öntvény, bár a beltér elnagyolt, ami egy roadsternél nagyon szembetűnő.

Csak széljegyzetként: A másik MX-5 NA öntvény a szintén legendás Ryu Asada munkája, 2019 óta van használatban és idén, azaz 2024-ben is szerepelt a mainlineban. (Van ilyenem, lesz róla post, becs szó!) Az sem rossz, sőt nagyon is jó, de a Larry Wood készítette változat egy szempontból ráver – de ez már egy másik történet lesz.

Az egyik leggyakoribb, gyári Miata NA szín.

A rengeteg verzió közül a kevesek egyikke, ami nincs agyonvágva csicsamicsa dekorral,...

...és / vagy szekérkerekekkel.

A beltér lehetne részletesebb - egy roadsternél eléggé feltűnő az ilyesmi.

De ez a kérmszín annyira jó, hogy megbocsátom!

Kyosho Porsche Boxster

A Kyosho fő profilja 1963 óta a rádióvezérlésű autók készítése, a játéktól egészen a profi, versenyzésre szánt gépekig bezáróan. Ez a profil 1991-ben kiegészült a "csak nézegetni való" autómodellekkel is, többféle méretarányban. Fő riválisuknak az AUTOart és a Minichamps tekinthető - esetleg még a Hot Wheels -, minőségben azok állnak hozzá a legközelebb. A fenti két gyártóhoz hasonlóan náluk is megjelentek az 1/64-es méretarányú modellek, amikből aztán tematikus sorozatokat is készítettek, ilyenből származik ez a Porsche Boxster is. Ebben a sorba nyolc Porsche típust választottak be és mindegyiket háromféle színben készítették el, így könnyen kimatekozható, hogy 24 darabos kiadásról beszélünk. Ráadásul ilyenből többféle is akadt a kedvenc autómárkámat feldolgozó kollekcióból. Igaz vannak típusilag átfedések, de ezt igyekeztek a festésekkel eltérővé tenni. Szóval van, illetve lenne mit beszereznem tőlük (is), de szigorúan megálltam anno az egy típus, egy színnél és továbbra is tartom magam ehhez.

Csomagolás
Maguk a modellek egy szürke dobozban kaptak helyet, kívülről az adott kollekcióra utaló dekorációt kaptak és fel is lett sorolva, hogy milyen típus lehet a dobozban, de ennyi. Igazi lutri volt, hogy ki melyiket fogja meg, csak kibontás után derült ki, hogy mit is rejt a doboz. A műanyag talapzatra felcsavart kisautón kívül egy műanyag búra - nem vitrines, hanem blister szerű - is helyet kapott, amit egy kártyalap szerű kartonlap tartott a helyén. Polcra egyértelműen e nélkül illett kirakni, mert inkább csak védte az alatta levő autót, mint sem szép és tartós. A "kártyalap" egyik oldalán az adott típus elérhető színváltozatai, a másik oldalon pedig a tejes kollekció látható. Jelen esetben nekem ezek hiányoznak, másodkézből már csak a lényeg került hozzám.

Tartalom
Rátérve a lényegre szinte csak pozitívumokat tudok mondani róla. Egy eleve nem játékszernek, hanem polcdísznek szánt kisautón természetes, hogy a legapróbb részletekig meg van rajta minden. Nincsen ez másképpen itt sem, nagyon szépen sikerült mind kívül, mind belül. Nem érzem azt, hogy a Minichamps-nek fel kéne kötnie miatta a gatyót, de nagyon jó úton járnak afelé. Teljesen érthető, hogy az oldalsó irányjelzőket festették, ám szerintem kicsit túl nagy, így vonzza a tekintetet és a műanyag fényszóró közelében ez nem jó ómen. Ami szintén kicsit hátrány, hogy a festék vastagabb, mint jó lenne, például a hátsó kiemelkedő spoiler vonalait szinte teljesen eltünteti, de az ajtókilincsek is alig észrevehetők. Ahogy néztem a netes képeket, ilyen szempontból az ezüst szín sokkal jobb, az vékonyabban van festve, ott minden él jól kivehető. Amit viszont kifejezetten hiányolok,az a visszapillantók tükörfelületeinek a kifestése, ezen a szinten azért illetve volna rá odafigyelni.

Még úgy is szép, hogy piros

Az oldalsó lámpa festése kicsit zavaró a műanyag lámpatestek mellett

Kicsit vastag a festés és így a finom részletek szinte elvesznek

Vakuval sikerült láthatóra fotóznom a belteret

Itt látható minden, ami nekem nincs meg: blister, kártya, doboz (kép forrása)

Matchbox M6400 10 Pack Chevrolet SSR

A retróhullám meglovagolása kétféleképp tud elsülni az autóiparban: vagy rettenetes mennyiségű eladást szül, vagy óriási bukást hoz. Amiről ebben a postban szó lesz, az az utóbbit eredményezte. Állítom, hogy a kisautó messze jobban néz ki, mint az eredeti!

Kabriópickup
A General Motors nagyon nem akart lemaradni az amerikai retróautó divatról. A Chrysler tíz éven át gyártotta a PT Cruisereket – 2000 és 2010 közt –, mire az amerikaiak ráuntak és óvatos volt, nem mert igazi utódot készíteni belőle – bár egyesek a négyajtós Fiat 500L-t annak tekintik, de én semmiképp sem. Négyajtósként is megosztó a forma, kabrióként meg végképp, de nagyon bejött nekik. Viszont a 1997-2002 közt gyártott Plymouth Prowler már nem annyira.

2005-ben jött elő a Ford a Mustang, egyértelműen az ős-pónira hajazó ötödik generációjával – tessenek a Bubba-Gump listához ellátogatni Mustag verziókat spottolni –, aztán 2015-ben a jelenleg is regnáló hatodikkal. (A Mustang Mach-E-re nincs mentségük, azt ne vegyük ide! Mármint, hogy az elnevezésre.) Megkockáztatom, hogy bejött nekik az elképzelés.

Nyilván a GM sem akart kimaradni a buliból, ez adhatta az ötletet a 2003 és 2006 közt gyártott Chevy SSR-hez. Hogy előre lelőjem a poént: óriási bukás lett. Azt hiszem a legnagyobb probléma – már nyilvánvalóan a nagyon-nagyon megosztó megjelenésén túl – az, hogy olyan állatot akartak kreálni ami nincs. Az SSR amúgy rövidítés és a Super Sport Roadster a feloldása. A hallatán én valami Camaro-szerű jóságot vízionálnék. Nem úgy a GM. Ők egy nyitható keménytetős kisteherautót – nyilván teljesen más drogbázison vagyunk én megálltam a kávénál, a napnál világosabb, hogy ők nem. Azt hiszem sejtem, hogy mi vezette a kezüket: az Egyesült Államokban már jó ideje sokkal több kisteherautót adnak el, mint személyautót. Ebben az irányban indultak el és az 1940-es, 1950-es évek Chevy pickupjaiból – meg tudatmódosítókból – próbáltak ihletet meríteni. Megkockáztatom, hogyha egy retro megjelenésű, de amúgy technikáját tekintve hétköznapi pickupot készítenek, akkor irtózatosat kaszálnak a piacon. Vessünk csak egy pillantást az ősökre! Egyszer, kétszer, háromszor is tudok mutatni olyan Chevy teherjárgányokat, melyek igencsak kívánatos utódokat tudtak volna „szülni”. Vagy egy El Camino szerű dolog is lehetett volna jó irány. De ehelyett ők valami olyat akartak, ami nem volt még.

2004-es, kétoldalas szórólap, leginkább azzal a célzattal, hogy leengedett tetővel is megmutassam. A 20-oldalas brossúrája is megvan, csak őrületesen túlzásnak éreztem ahhoz képest, hogy nem tetszik az eredeti autó.

Az eredmény valami olyasmi lett, amit a fene sem tudja, hogy hányan tartottak volna kívánatosnak. Lenyitható tetetjű pickup... Hmmm... Valaki? Mindezt bonyolult mechanikájú – és nem könnyű – elektromosan mozgatható tetővel. Mivel ennek fészke a kabin és a plató közé ékelődik be, mindkettőből értékes területet rabol el. Szigorúan csak kétüléses, de legalább a plató kicsi – rövid is, keskeny is.

Túl komolyan vették az SSR-ből az R-t, tehát a motorválaszték csak és kizárólag egyetlen fajta V8-ra korlátozódott. 2003-2004 közt egy 5,3-, 2005-2006 közt egy 6-literes blokkra, időrendi sorrendben 300 és 390/395-400 lóerős teljesítménnyel. Kezdetben négysebességes automata, 2005-tól opcionálisan hatsebességes manuális váltóval.

Vitathatatlan, hogy sok extra alapértelmezett volt – bőrülések, CD-játszós hifi, elől 19-, hátul 20 hüvelykes kerekek – ami még feljebb srófolta az árát. Pickupnak, pickup célra drága volt, játszós / villantós / csajozós autónak túl prosz... pickup. Összesen 24 500 darabot gyártottak belőle , de volt úgy, hogy öt hétre be kellett zárni a gyártó üzemet, mert 300 napra elegendő készlet álldigált belőle a gyárudvaron.

És akkor még nem is beszéltem a megosztó formáról. Hátulról és oldalról még csak-csak, de szemből... Húha. Hát... „Érdekes arcú”. Volt hozzá szerencsém személyesen és valahogy iszonyatosan nem működött a forma. Nehéznek érződött és tohonyának. Közben nélkülözött minden olyasmit, amitől a PT Crusier sikeres és sikkes volt. Az egy személyautó, ami az 1930-as évek derekának, a 40-es évek elejének személyautóira hasonlít – mi több, az éra drága és olcsó autói őrülten hasonlítanak egymásra, szóval mindenki azt lát bele, amit akar.

Linkelném ide a Vezess.hu tesztjét, amiben első kézből szerzett tapasztalatokat írnak le, illetve videót is mellékeltek, amiben tetőt zárnak és rúgják is a gépnek. (A Vezess téved az értékesítési és legyártott mennyiségeket illetőleg. Amit ők említenek az eladásra szánt autók száma volt, amiből lejöttek a töréstesztekre, sajtóflottába és hasonlókra szánt darabok. Az értékesített mennyiségben is tévednek. A forgalmazás első évében 1664, a következőben 9648 darab fogyott. Ez is őrülten kevés, de összesen, 2003-2008 közt 23 479 darab fogyott.)

Kisautónak jobb!
Egyáltalán nem véletlen, hogy az autógyárak mind a mai napig, őrületes költséggel 1:1 méretarányú agyagmodelleket készíttetnek. Egyszerűen másként működik egy-egy forma az életnagyságútól kisebb – meg hát nyilván nagyobb, de most autókról beszélünk, nem lovasszobrokról – méretarányokban. Kisautónak azt kell mondjam, hogy állati menő. Közben meg 1:1-ben – számomra legalábbis –a legkevésbé sem kívánatos.

Kívülről csak annyiban tudok belekötni, hogy nem dolgozták ki rajta a fellépőt, ami az alapfelszereltség része volt. A narancssárga nem gyári színe, de nem áll neki rosszul – mint ahogy a két, fekete „menjgyorsan-csík” sem.

A beltérről nem tudok nyilatkozni – azon túl hogy van neki olyan – mert a lőrésszerű, picuri ablakokon nem igazán látni be.

Meglepően sok változatot készített belőle a Matchbox. 2002 és 2009 közt 17 változata készült, amire 2012-ben rádobtak még egyet. Jellemzően nagyon csicsás, szuperhősös, videójáték- és rajzfilmfigurás dekorokkal. Ez a narancssárga a két fekete csíkkal – ismét csak – kizárólag ebben a 2008-as 10-es csomagban fordul elő.

Nem tervezem halmozni, mert eredetiben nem tetszik, de mint kisautó elképesztően menő!

Nagyon nehéz megítélni, de mintha elől nagyobb "él" lenne az orrában, mint ahogy az a kisautón látszik.

Kisautónak sokkal menőbb, mint a valóságban. A fellépőt nem dolgozták ki.

Hátulról amúgy nagyon tetszik.

Matchbox M6400 10 Pack Opel Speedster

Ó, daliás idők, amikor a multipack-ek arról szóltak, hogy az abban szereplő holmik csak abban az adott csomagban szerepeltek! #regenmindenjobbvolt #allatioregvagyok

Május közepén vettem elő ezt a 2008-as 10-es csomagot, ami attól egészen kivételes, hogy jobbnál-jobb kisautók kerültek bele – a post végén a címkefelhőben a megfelelő tag-re kattintva meg tudjátok nézni, hogy mit írtunk meg már belőle.

Opel Speedster ügyekben három postot is tudok ajánlani, rögvest az elsőt egy spéci német, Stars of Cars kiadásról típusismertetővel, egy ötös- és egy hármas csomagból valóról. Én 2003 és 2017 közöttről összesen 15 verzióról tudok. Mind szép, kettő kivételével ami hotvílszesen csicsás lett. Ez a „metál zöldborsó zöld” – na ezt nem magamtól tudom, hogy így hívják – színű verzió bizony csak és kizárólag ebben a szettben jelent meg.

A legtöbb részlet festett, de legalább van.

Ezek a kerekek nagyon jól állnak neki.

Ezt a színt úgy hívják hogy "metalflake pea green". Szóval "metál zöldborsó zöld", vagy "zöldborsózöld metál"?

Vagány ez, de nekem a Lotus jobban tetszik.

Matchbox MB-35 2015 Mazda MX-5

Arra jöttem rá, hogy a kisautógyűjtésben az is jó, hogy bármilyen verdát megengedhetsz magadnak. Nem csak anyagilag, mert a Bentley Matchbox pont annyiba kerül, mint mondjuk a Honda, hanem a szeterotípiák sem játszanak. Például nem fogsz kapuzárási pánikos szánalomnak tűnni, aki utoljára próbál kétségbeesetten becsajozni egy roadsterben ülve, kevés sikerrel a kormány mögé beerőszakolt pocakkal, mint ahogy én tenném.

1989-óta
Kevés autó maradt a mai világban, ami a vezetési élményről szól úgy, hogy nem akar mintegy mellékszolgáltatásként meggyilkolni. Az MX-5 a kezdeteitől fogva ilyen. Azt szeretem benne, hogy nem akar többnek látszani, mint ami. Azt mondják, hogy kicsit olyan mint a legdurvább kábszer, egyszer kipróbálod és vagy azonnal beszippant és nem ereszt, vagy egyáltalán nem fogod érteni.

 

Annyira jó ez a reklám, ami végigszalad az MX-5 generációkon, hogy szinte nem is érződik rajta, hogy reklám. Gyönyörűen fotografált, jól vágott, itt a helye!

Kerestem egy jó cikket a hazai sajtóban a 2014-ben debütáló, legfrissebb MX-5 generációról az ND-ről. Kérlek fogyasszátok típusismertetőként, majd térjetek vissza ide!

 

Két sajtófotónak sem tudtam ellenállni...

2016-óta
A Matchboxnál az ND széria 2016-ban debütál. 2017-ben és 2018-ban is megjelenik egy-egy verziója, de aztán csak 2020-ban tér vissza. Ez utóbbi az, amit ebben a postban igyekszem bemutatni nektek.

Nagyjából ez az a szint, amit én egy játékszernek szánt kisautótól és 2021-ben elvárok. Jó arányok, szép szín, festékkel szépen kiemelt részletek, a beltérben is azonosítható részletek. Egyetlen ponton tudok belekötni: Az a nyomorult pizzakormány, az ne lenne! Egy nyitott tetejű autóban ez egy fájóan elnagyolt pont, ami nélkül egy jelző illene rá: Tökéletes.

2020-as MB-35 verzió. Jó szín, szép kerekek.

Szépen kiemelt részletek a nózin...

...és a püspökfalatján is!

A szélvédő a helyén, a belső részletek is, csak a pizzakormányért kár.