Matchbox Peterbilt Wreck Truck - Factory Error

Ebben a bejegyzésben egy nagyon rendhagyó, gyári hibás Peterbilt autómentőt láthattok. Olyan történet van hozzá, ami miatt majd mindig ezt fogom megmutatni azoknak, akik megkérdik tőlem, hogy mi a jó a kisautógyűjtésben!

Ez mi ez?
Nem pazarlom a szót az 1-xxx sorozatú, Matchbox Peterbilt teherautók nagyszerűségére. Egyrészt a legnagyobb kedvenceim és már számtalan változatukat láthattátok e lapokon, másrészt hamarosan több linket is találtok majd kiegészítendő a mondanivalóm.

Nos, a hosszú történet röviden: Egy olyan Wreck Truck példányra sikerült szert tennem, ami hivatalosan nem létezik! Vehetjük gyári hibának, de én inkább a „söpörjük ki a raktárból a maradék alkatrészeket” készlet hasznosításra gyanakszom.

Nem emlékszem, hogy nevesítettük-e valaha is a nyilvánvalót: A négyféle Peterbilt teherautó, kétféle alváz és felépítmény kombóra épül. A dömper és a betonkeverő osztozik azonos alapokon, csak a billenőplató és a keverőtartály az eltérés. Kevésbé nyilvánvaló, de ugyanez a helyzet a tartálykocsi és az autómentő kiviteleknél is. Ezt nehezebb kiszúrni, ugyanis azt a „nyelvet” a fülke mögött takarja a tartály műanyag alkatrésze, mely nem egy zárt téglatest, hanem a fülke irányába „lyukas” és annyira szorosan van illesztve, hogy ez nem feltűnő egyáltalán. Ebben a 19 éves (!) postban, mely talán a legelső a Pete teherautók témakörben, az utolsó két képen pont együtt állnak az azonos fő alkatrészekre épülő párok.

Tehát amivel dolgunk van az egy igen fura szerzet. A felépítményt az 1986-os, fehér MB-05 Amoco tartálykocsi adja. A tartály helyén azonban az – összes változatát figyelembe véve, nem csak az 1-75 sorozatot – 1986-1991 közt regnáló, SFPD-festésű Wreck Truck narancssárga gémjei találhatóak. Ebben azért vagyok biztos, mert nincs másik Pete autómentő, aminek ilyen színű gémjei lennének, leszámítva ugyanennek az Intercom City változatát.

Az, hogy ez gyárilag így készült furcsaság, „ez volt a raktárban, szórjuk ki” teóriámat több dolog is alátámasztja. Mindenekelőtt az, hogy a szegecsek érintetlenek! És ezt nem csak én állítom esetleg elfogultan, mindenki aki megvizsgálta akár kézben tartva, akár fénykép alapján – már pedig olyanok látták róla a képeket, akik bármikor kifújják az orrom Matchbox ügyekben.

Másrészt az átfedés a gyártásban. Az érintett változatok gyártásában van átfedés, teljesen elképzelhető a dolog. Mostanában egyre erősödik az a meggyőződésem, hogy a Matchboxok gyártása közel sem történt olyan fegyelemmel, mint ahogy azt mi feltételeztük. Sokkal több lehet a „péntek, műszak vége előtti speciál” mint gondolnánk.

Harmadrészt de nem mellékesen annyit fizettem érte, amit ezek a fentebb említett potenciális „alkatrészdonorok” amúgy mindketten nagyjából egyenként érnek. Az Intercom City változatról meg nem is beszélve. Nem próbálta meg az eladó valamiféle különlegességként, „hiperritka pre-próként” elsütni.

Tehát egy váratlan kimérával van dolgunk, érdekesség, egyedi darab – ezért is nincs valamiféle „MB-xxx” szám a címben és jobb ötletem híján kapta meg a „Factory Error” címkét is – az „ez így sikerült” találóbb lenne.

Itt akár véget is érhetne a post, de meg kell osszam a vele kapcsolatos történetet is, ami a legjobb az egészben és amitől ez a darab nekem óriási szentimentális értéket képvisel!

Mi a legjobb a kisautógyűjtésben, avagy hogy jöttem én rá a fentiekre
Párszor már említettem, hogy én a kisautók halmozásában a legjobban azt szeretem, hogy remek embereket – a legjobb barátomat is beleértve –, ismertem meg a révén, világszerte, számos különböző korosztályból!

Az egész úgy kezdődött, hogy előretolt budapesti helyőrségem, dealerem, szerzőtársam és barátom, porsche kolléga az egyik börzén szúrta ki nekem és küldött róla fotót „szerintem ilyened nincs” kommenttel. Persze kellett, megalkudott rá és eljuttatta nekem.

Már a képek alapján elkezdtem kutatni, hogy mi lehet ez, mert egyáltalán nem volt ismerős. Tapasztalnom kellett, hogy semmilyen általam ismert adatbázisban nincs ilyen. Rögtön azt gyanítottam, hogy valamilyen átalakított, mókolt darabról van szó. Megkértem porschét, hogy fotózza le az alját, mert ha azt tapasztalom, hogy ez a helyzet, akkor nem kutatok tovább. Eleget tett a kérésemnek, de rögtön mondta, hogy szerinte „tuti nem volt szétszedve”. Néztem a képeket és én is úgy láttam, hogy bizony nem bántották. Márpedig a „tartály le-gémek fel” művelet másként bajosan elképzelhető.

Első körben Matchbox Andráshoz – oké, most egy kicsit Csikós Zsoltnak érzem magam, akinek nagyjából minden veterános cikkében felbukkannak hasonló nevű, már-már rejtői karakterek – fordultam segítségért. Ő sem tudta mire vélni. Húztam egy pofátlant és rákérdeztem, hogy a kedvemért megkérdezné-e a Matchbox vallás pontifex maximusát, Charlie Mack-et. Merthogy ők levelező viszonyban vannak. (Régen volt az a nézet, hogy a világban két, véletlenszerűen kiválasztott ember közt maximum hét fős láncon keresztül lehet kapcsolatot építeni. Szerintem ez ma már 2-3 tagú maximum.) Charlie ugyan nem válaszolt, mert mint később kiderült az akkoriban az ott uralkodó ítéletidőben egy fa dőlt a házára és hát eléggé el volt ezzel foglalva – nem elítélhető módon. (Szerencsére nem sérült meg senki, a gyűjteményében sem esett kár.)

Időközben én meg Alex Winsont kerestem meg, akit már réges-régen követek Facebookon és már beszélgettünk párszor a magyar, meg a bolgár Matchbox-gyártás ügyekben. Alex – többek közt – a Lamley Group egyik szerzője. Brit létére egy késői, jobbkormányos, vízhűtéses Kispók a játszóautója (!), szóval eléggé egy húron pendülünk. Tudtam, hogy bár kisautó téren eléggé eklektikus az ízlése, ő nem annyira érdeklődik a teherautók iránt mint én, de feltételeztem, hogy „körbe tud kérdezni”. Megtette a kedvemért és megfuttatta a dolgot a Lamley nem publikus csoportjában.

Sajnos nem tudom, hogy kinek köszönhetem, hogy megoldotta a rejtélyt a Lamley szerzők közül, de ők segítettek. Én magamtól az életben nem jöttem volna rá a megfejtésre, mert végig feltételeztem, hogy valamilyen ritka, de „legitim” verzióval van dolgom, nem pedig egy ilyen szokatlan hibriddel. Vicces, mert a Pete teherautóim – meg a Convoyok is, ami azt illeti – szó szerint tőlem karnyújtásnyira vannak a vitrinekben, amikor e sorokat írom. Csak kicsit balra kellett volna néznem, hogy leessen a tantusz – már ha egyáltalán magamtól valaha is leesett volna.

Ugye nem kell tovább magyaráznom, hogy mi a legjobb a kisautógyűjtésben?

Ebből a szögből még nagyjából semmi gyanús.

Itt kezdődnek az érdekességek! A piros-kék csíkozás a Peterbilt felirattal, csak az 1986-os, Amoco tartálykocsin volt! (Link fentebb.)

Narancssárga gémek, meg csak a 86-91 közti, SFPD rendőrségi vontatón. (Link szintén fentebb.)

Játszottak vele, de szemlátomást vigyáztak rá.

Semmi jel nem utal rá, hogy ne így jött volna ki a gyárból.

Kicsit vékonyan van fényezve, de ez nem ad okot semmiféle gyanúra, "ez gyári fény".

A kipufogó vége szerintem csak a műanyag elöregedése miatt hiányzik. Sajna nem egyedi eset.

Fura kiméra, de a története miatt különösen kedves a szívemnek, nem az (megkérdőjelezhető) értéke okán.

Az egyik "alkatrészdonor". Magamtól soha nem jöttem volna rá, pedig itt volt az orrom előtt végig!

Matchbox MB-72 DAF XF95 Space Cab

Ej, régi szép idők, amikor a Matchbox Convoy sorozat vontatói megjelentek az 1-xxx sorban is! Akkoriban nem is műanyagból volt mindenük! #regenmindenjobbvolt

Régen foglalkoztunk utoljára DAF XF95-el, akkor is nagyobbacska méretarányúval – cserébe milyen klasszal! Convoy DAF XF95 szerelvénnyel meg elképesztően régen – igaz olyan nagyon sok ezzel a vontatóval nem is készült – sajnos.

DAF azonosítási útmutató. Már régen el akarom sütni, végre van apropója! (Kép: DAF Magyarország Facebook csoport)

Amit ebben a postban láthattok, a 2009-es 1-75/100 sorban volt MB-72. Érdekessége, hogy egyes drága, speciális kiadásokban megjelent verziót is lepipál bizonyos részleteivel, pedig csak normál 1-xxx sorozatú. (Azt hogy „mainline” Matchboxszal kapcsolatban nem vesszük a szánkra, ugye?!)

Nem is olyan könnyű megkülönböztetni a 95XF-et és az XF95-öt! Ez az utóbbi, bár maga a Matchbox is belezavarodott itt-ott a jelölésekbe. Gyors segítség: Ha a felső hűtőmaszk nem téglalap alakú, hanem ilyen, az az XF95.

"Vigyázz hová lépsz!"

"Világkörüli szolgáltatás". Ööö... Nem "worldwide" lenne a helyes kifejezés?

A nem annyira mutatós részeket a legtöbb esetben a félpótkocsi eltakarja.

A vicces az, hogy ez a dekor,...

...a bronzszínű "felnikkel"...

díszesebb, mint a drágább, spéci kiadásúaké. Észrevettétek, hogy ez a példány gyári hibás? Erről az oldaláról - úgy tűnik - lemaradt egy szín!

NRFB. Ez a hivatalos színe.

Hot Wheels Porsche 918 Spyder - UPDATE

Rendhagyó módon most nem arra helyezem a hangsúlyt, hogy a korábban megismert ezüst színű 2018-as, Hot Wheels Porsche 918 Spydernek részletesen bemutassam a babakékre változott 2020-as változatát! Amellett, hogy az ötdarabos - színvariációkkal együtt 11db - Porsche sor tagja volt és a D case, $uper Treausre Hunt alapját is ez szolgáltatta, tartogat ugyanis egy igazi különlegességet ez a konkrét példány. Ez pedig az, hogy idő előtt lekerült a gyártósorról!

Ez annyit takar, hogy az alvázba nem lettek berögzítve a kerekek és a karosszéria sem lett hozzá szegecselve. Nem bocsátkozom találgatásokba, hogy hogyan került ki így a gyárból, azt mindenkinek a fantáziájára bízom - nekem több elméletem is van rá. Én a nagy nemzetközi piactéren lettem rá figyelmes és nem is tudtam neki ellenállni, úgy emlékszem az ára sem volt földtől elrugaszkodott. A tudat pedig, hogy gyaníthatóan nem nagyon fog szembe jönni velem még egy ilyen, felbecsülhetetlen - bár valószínűleg nem egyedi esetről van szó.

Igazából sok haszna nem nagyon van így, ellenben annál inkább használhatatlan, hacsak például az ember nem keretezi be, kiterítve. Vitathatatlan előnye viszont, hogy így legalább jól látható az az állapot, miként néznek ki a kerekeket rögzítő karmok és maga a szegecs is, mielőtt prés alá kerülnek.

Nekem nagyon bejön ez a hupikék szín a fehér dekorral és kerekekkel

Mivel semmi dekorációt nem kapott hátul, így a hátsó szárnyra költözött a Hot Wheels logó, a feliratokat helyett pedig csíkozást kaptunk az autó elejére

Ezekből a darabokból áll össze a Hot Wheels Porsche 918 Spyder

Így szabadon a műszerfal kialakítása is jól megszemlélhető

Ezt a három pöcköt szokták lenyomni, miután behelyezik a kerekeket

A hátsó szegecs teljesen le van festve, ...

Az első viszont nincs. Több, mint valószínű, hogy festéskor ennél fogva rögzítik az öntvényt.

Így mutatnak mielőtt csomagolás előtt szétpréselik a szegecseket

Természetesen volt belőle egy rendes példányom is, sajnos csak ezt a borzasztóan sikerült fotót találtam róla.

Matchbox CY-206 Convoy Action Pack British Telecom – Peterbilt Tracking Vehicle

Végül és utolsó a sorban a pakk legnagyobb és legimpozánsabb darabja, mely szintén nincs előzmény nélkül a blogon. CY-206 ügyekben tessenek kedves lenni a címkefelhőben kattintani, Peterbilt 379-el pedig olyannyira van tele még a padlás is, hogy bőven elég ha ebben az ügyben is a címkefelhőben kattintotok. A Tracking Vehicle sincs előzmények nélkül. A normál Convoy sorozatban CY-15-ként a NASA radar-jármű debütál 1985-ben. Ami ebben a postban szerepel és kizárólag erre a csomagra jellemző festésű, az a NASA járgány és a TV News Truck közé ékelődik be az időrend sorrendjében, amit a Commando Strike Team festésű kivitel követ. (Mental note: ez utóbbi kettő megérdemel egy rendes postot, főleg hogy a tévés közvetítőkocsiból lett bontottam is.)

Sajnos az én példányom vontatója ennyire hibásan van összerakva!

Szét kéne fúrni és újra összerakni, de ezt nem szeretném.

Ez még akkoriból sikerült gyári hibásra, amikor az ilyesmi még leginkább ritkaság számba ment és külön kaszt volt a "factory error" gyűjtőké.

"Vezérlő / Ellenőrző Egység"

Közel sincs meg minden verzió belőle, ezért nem tudom empirikus úton ellenőrizni, de hirtelen most nem rémlik másik Tracking Vehicle félpót, aminek a hátuljára került extra nyomat!

Matchboxon kívüliek: Hot Wheels HW Workshop – 2013 #190 '55 Chevy Bel Air Gasser - UPDATE

Ultra rövid post: Ebből itt, kellett a kék, ami ebben a postban látható itt, mert gyönyörű. De!

 Imádom ezt a kéket!

 A versenyfestés - ami más, mint a fentebb már linkelt matt feketén - annyira jól hozza a korszakot és a "gasserséget", tökéletes! Ed Iskanderian cége meg amúgy is kedves a szívemnek.

 Persze a blister papír oldala felé néző részen, ahol nem látod bontatlanul, a fehér le van kopva és a kék tamponnyomás el van csúszva. A Hot Wheels ebből a szempontból (is) egyre rosszabb. Lassan már nem az lesz az említésre méltó, ha egy Hot Wheels gyárilag hibás, hanem ha nem az. A Mattelnek fel kéne kötnie a gatyáját a minőség terén, mert az ázsiai gyártók a nyakára nőnek.

Van hátulja is, igen.

Matchbox MB-60 Express Delivery és MB-28 Express P500

Vannak estek, amikor nagyon szeretném pontosan látni a jövőt. Például a lottószelvény kitöltése pont egy ilyen eset. A Matchbox jövőjével való kapcsolatos találgatás annyiban más ettől, hogy ez esetben remélem, hogy nincs igazam, hogy tévedek.

Walk-in delivery, step van, multi-stop truck

Abszolút nem értem, hogy valami, ami ennyire hasznos, annyira nem terjedt el mifelénk, hogy még lefordított neve sincs nálunk, mi több egyenesen magyarázni kell, hogy mi fán terem. (Bár a fene megette ezt a név dolgot, minden zárt áruszállítót hajlamosak vagyunk furgonnak hívni, ami ugye fourgone és a franciából jön.)

Annyira nehéz dolgom van körülírni, hogy az a fajta kis- és közepes áruszállítók hogyan is festenek, hogy sokkal egyszerűbb képeket mutogatni róluk, mert aki már látott amerikai filmet amiben voltak autók, vagy legalábbis utcai jelenet, hétköznapi forgalommal, már látott ilyet.

Dr. Emett Brown, Chevy Step Van-ja, a Vissza a Jövőbe című örökbecsű műből. "24 órás tudományos szolgáltatások"

De a lényeg, hogy jókora, szögletes dobozok, aminek a vezetőfülkéjéből át lehet járni a rakterébe, hogy a vezető felkapjon onnan valamit, az oldalsó, jellemzően tolóajtón kiszállva besétáljon a ház bejáratához ami előtt megállt, leszállítsa azt a valamit, aztán hajtson is tovább néhány háznyit, hogy ott másvalamivel megtegye ugyanezt. Ha jó az idő, még az oldalsó ajtajait sem szokták bezárni... Oké, azt hiszem már tudom, hogy miért nem terjedt el ez a dolog nálunk!

Szóval ez a fajta holmi zseniális a kézbesítési munkákhoz, de a tágas, szögletes dobozforma meg ahhoz, hogy odabent mindenféle polcot, meg tartó alkalmatosságot alakítsanak ki tűzoltó, meg mentőfelszerelésnek, kommunikációs eszközöknek, fegyvereknek és ülőhelyeket az ez legutóbbiakat használó hölgyeknek-uraknak. A létező legigáslovabb igásló, ami csak van.

Egy másik Chevy Step Van, a Rolfe Önkéntes Tűzoltóság szolgálatában.

Azért is hívják ennyiképp, mint az alcímben, mert nem csak a funkcióját próbálták a nevébe foglalni, de annyira elterjedt, hogy a rá használt típusnevek is rajta ragadtak az aktuális gyártótól függetlenül. Olyan ez, mint a „Frigidaire” esete a jégszekrénnyel: Hiába a Step Van a Chevrolet márkaneve eredetileg, egy amerikai pontosan fogja tudni miről beszélsz, ha egy Fordot „sztepvanolsz le” és nem fog hülyének nézni. Merthogy ezt a fajta igáslovat gyártotta és gyártja mindenki, akit fel tudunk sorolni amerikai teherautó ügyben, még olyanok is, akiket nem. Úgyhogy egyezzünk meg abban, hogy mi is step vanként fogjuk emlegetni.

Az Egyesült Államok nagykövetségének volt egy kék Chevrolet Step Van-ja, ami már akkor megvolt nekik, amikor én még kissrác voltam és az nem egészen most volt. Amikor selejtezték, akkor maradt az országban és a tulajdonosa fogadkozott, hogy felújítja – legalábbis úgy 2010 decemberében ezt mondta. Hogy most mi lehet vele, meg a Chevyvel, azt nem tudom. Ezen a videón ez konkrétan az az autó!

Mérsékelten vicces, de remekül megmutatja, hogy milyen puritán is belül egy ilyen szállítóautó!

UPS, I did it again!

A step vanok ikonikus felhasználója az Egyesült Államokban a United Parcel Service, azaz „júpiesz” futárszolgálat. Ők egyenesen odáig mentek, hogy teljesen egyedi step vanjaikkal dolgoznak.

Az Egyesült Államok az a hely, ahol a magadról kialakított kép minden. A UPS-nél tudták, hogy hiába a barna-arany logó, hiába dolgoznak jól, esetleg jobban, mint a konkurensek – dunsztom nincs, nem vagyok az ügyfelük –, ők is csak egynek fognak tűnni az átlagos felhasználónak az olyan futárszolgálatok közül, mint a FedEx, TNT, DHL. Ezért – gondolom – megnézték, hogy mi az, amiben eltérnek a többiektől és rágyúrnak arra az imidzsre. Ez meg nem volt más, mint a nagy, barna teherautó. Jól megszponzorálták hát Dale Jarrett-et a 2000-es évek elején, aki már akkor sem volt akárki a NASCAR Sprint Cup sorozatban és e köré építettek egy kampányt egy rakás vicces reklámmal.

 UPS reklámok, a főszerepben Dale Jarrett és a nagy, barna UPS step van. Szerintem viccesek.

Merthogy a klasszikus, nagy, barna UPS teherautó tényleg egyedi, nem más, mint egy General Motors (Chevrolet / GMC) vagy Ford alvázra épített, kéziváltós, izomszervós dög, olyan világi hívságok nélkül, mint rádió, vagy légkondi. Az üvegszálas karosszériájukat még a Grumman Olson, vagy a Union City Body építette és nincs rajtuk semmiféle típusjelzés. Az újabb UPS teherautók már Freightliner, vagy Navistar alvázra épülnek és akár már automata váltójuk, meg szervókormányuk is lehet.

Érdekes, hogy az UPS nem adja el a használt járműveit. Jellemzően 20-25 év szolgálat után, egészen pontosan mikor már „a strukturális integritásuk veszélyeztetve van” – Kalifornia egy olyan hely, hogy előfordulhat, hogy egy-egy teherautó sohasem lát havat, ezért ott nem kizárt a hosszabb szolgálati idő –, leszerelnek róla minden még használható alkatrészt, eltüntetik róluk a céges jelzéseket és bezúzatják őket úgy, hogy jelen van egy UPS alkalmazott, aki meggyőződik arról, hogy tényleg megsemmisült a jármű.

Okkal tértem ki amúgy ilyen mélységben a UPS dolgaira, alább majd kiderül, hogy miért.

A jó...

Az köztudott, hogy a Matchbox Memories stábjának van ez a vanitisz nevű csúnya betegsége. Amikor 2010-ben, MB-60 jelzéssel, Express Delivery néven debütált ez a step van nem haboztam megvenni. Tetszett a nyitva lévő oldalajtaja, az áttetsző „üveg” teteje, a nyitható rakodóajtaja és ez egyszer az is, hogy a beltere egészen eltnagyolt, puritán. Az igazi step van-ok is ilyenek, arra szánták őket, hogy ütve-vágva lesznek egész életükben, azt meg nem lehet „kellemes tapintású puha műanyagokból” megoldani, ahhoz fém kell. Plusz a Matchbox újkori történelmének egyik legjobb kereke van alatta, ami minden autónak jól áll.

A rossz...

2011-ben ismét MB-60 a járgány, de az a világoskék alapú minta, amit kapott, nekem nem tetszett, így nem is tűnt fel, hogy alapvetően megváltozott ekkor. Nem csupán az oldalajtók „záródtak be”, de az addig fém felépítményt műanyagra cserélték – az addig műanyag alvázat meg fémre. Számomra mindaddig nem derült ki a váltás, míg meg nem vettem a 2013-as, MB-28-at, amit valamilyen rejtélyes oknál fogva Express P500-nak hívnak már. Az előző „apróságot” leszámítva megmaradt minden más tulajdonsága, így a nehezen, de nyitható hátsó ajtó is.

Nem akarok beleesni a „régen minden jobb volt” szajkózásának hibájába, de egyáltalán nem örülök annak a tendenciának, hogy mostanság minden olyan Matchbox, amely teste valamelyest nagyobbacska fémdarabból kéne álljon, műanyagból van. Említhetném itt baljós előjelként az egyik ilyen első fecske Ice Cream Cruiser-t 2010-ből, a szintén tavalyi 4x4 Scrambulance-t, ami határeset, ha nem emlékeztet annyira Unimogra biztos nem veszem meg, míg a Ford E-350 mentőt is amit már 2009 óta nem veszem meg, mert műanyag és még csak fényhídja sincs.

Afféle extraként az apró betűs feliratot a Keallahan's cégjelzés alatt is sikerült elrontani, az „On-Time Deliverables Guaranteed” ha még nem is ekkora gáz, mint ez itt, de legalább akkora, mint a „szolgálati mink csak”. Először azt gondoltam, hogy csak én nem ismerem a „deliverables” egy jelentését, de a Stretcha Fetcha kapcsán is már abuzált szakértő barátom Armitage megerősített, hogy itt valóban a „deliveries” lenne a helyes megfejtés.

Akkor ez most mi is?

Tény, hogy a step vanok egy kaptafára készülnek és az Express Delivery / Express P500 nagyon sok mindenre hasonlít, meg jó dolog nem fizetni licencdíjat egy-egy márka használatáért, ilyet láttunk már nem egyszer a múltban. De felhorgadt bennem a gyanú, hogy véletlenségből ez a modell eredetileg nem kifejezetten UPS van-nak készült-e, és csak az van a háttérben, hogy mégsem egyeztek meg végül? Merthogy mind közül amit mondjuk a Google képkeresője kiköp a step van kifejezés beírására, a nagy, barna UPS teherautókra hasonlít a leginkább. Aztán még az Express P500 név is gyanús, mert a UPS rendre P-500-nak, P-600-nak és P-800-nak hívja a járműveit. (Hogy ezek az elnevezések pontosan mit takarnak, sajnos nem sikerült kiderítenem.)

Nagyon örülök, hogy anno 2010-ben megkaparintottam a korai, fémkarosszériás verziót, merthogy a műanyagból nem fogok venni többet az nagyon valószínű – kivéve ha jön valamilyen átütő festésű verzió. Ne legyen igazam a Matchbox jövőjét tekintve, de nekem az a félelmem, hogy jön az „elműanyagosodás” kora.

 Nevesítve nincs, már csak a felépítménye miatt is az összes step van-ra emlékeztet, én mégis hajlamos vagyok belelátni a nagy, barna, UPS teherautót.

A nyitott oldalajtók biztos jelei annak, hogy ez a felépítmény még fémből van. Ezen kívül még egy fém változat létezik - ha minden igaz -, egy zöld egy 10-es pakkból.

 Nekem kifejezetten tetszenek az ezen szereplő feladatok, mert hangulatosak, de a "How is my driving?" telefonszám nélkül nettó hülyeség. Jól látszik, hogy mi tartja kinyitott állapotban a hátsó ajtót.

Persze a valóságban ezek az ajtók rolósak, de ne legyünk telhetetlenek, ma már szinte csodaszámba megy egy ilyen működő részlet.

Mögöttem az utódom. Erről a képről senki sem mondja meg, hogy az már bizony alapvetően műanyagból van. Meg a blisteren keresztül sem...

 Ez tulajdonképpen egy szép, részletes kisautó, de műanyag! Nektek belefér?

A csukott oldalajtó a műanyag felépítmény biztos jele. A felirat el van baszcsizva.

Matchbox MB-55 Mercury Park Lane Police Car

Végre-valahára eljutottam ahhoz az autóhoz, ami egyrészt két gyerekkori kedvencemnek a papája, illetve nagypapája, másrészt felnőtt gyűjtőként az egyike a tíz legkedvesebb Matchboxaimnak, harmadrészt pedig azért is érdekes, mert volt olyan idő, amikor a Matchboxnál nagyon is tudták mit csinálnak.

Luxus járőrautó?

A közelmúltban mutattam be a sorban a második járőrautót a Matchbox kínálatából. Nem sokkal ez előtt pedig – mások mellett – tettük tisztába azt a kérdést, hogy hová illeszkedett a Mercury a FoMoCo kínálatában. A márka pozicionálása után, joggal gondolhatnánk, hogy egy Mercury járőrautó nettó marhaság és ilyesmi sohasem róhatta az utakat. Nem is tévedhetnénk nagyobbat!

Az 1960-as években, az Egyesült Államokban egyre több rendőrség hozta azt a szabályt, hogy a járműveik minimális tengelytávja 122 - 124 hüvelyk (kb. 310 - 315 cm) közt kell hogy legyen. (Pici magyarázat: A tengerentúlon a rendőrségek üzemeltetése nem egységes, vannak helyi, megyei, állami rendőri szervek. Számomra közel sem világos, hogy ki-kinek jelent, milyen alá-mellé-fölérendeltségi viszonyban vannak egymással, de az biztos, hogy a szabályozás nem egységes, ezért van az, hogy nagyon eltérő egyenruhákban és festésű járművekkel dolgoznak.) A Ford sok helyütt kiírta magát a hatósági megrendelések zsíros piacáról, amikor a 1968-ban debütáló Ford Galaxie – az egyel későbbi generáció, mint amit mi tárgyaltunk a kisautó kapcsán –, „csak” 119 hüvelyk tengelytávúra sikerült. Ennek a szabályozásnak amúgy az volt az értelme, hogy olyan autót akartak, amiben elférnek a rendőrök kényelmesen a szolgálat ideje alatt, a cuccaik is, a gyanúsítottak is, és egy nagy sebességű üldözésnél sem akar leesni az útról a rövid tengelytávja miatt. Mint a klasszikus bohóctréfában, a FoMoCo kínálatában is „volt másik”. A szintén 1968-ban debütáló Mercuryk tengelytávja 123 hüvelyk volt, tehát a probléma elvben meg volt oldva. De csak elvben, mert a Mercurykkal egy a nagy baj: Hogy nem Fordok.

Azért a Fordok sem tűntek el.

A napnál világosabb, hogy egy autógyár ceruzája teljesen másként fog akkor, ha egy olyan szervvel tárgyal, mint egy rendőrség és bőven belefér, hogy egy Mercuryt, Ford árban kapjanak meg a rend őrei, akár még úgy is, hogy a szalonokban megvásárolható modellektől jelentősen eltérő autókról olyan extrákat hagyjanak el, amik azoknál alapárasak, hogy így kreáljanak olcsóbb modelleket. Ha elég sokat rendelnek ilyeneket, akkor megéri a gyárnak speciális modellt kreálni. A baj az, hogy milyen a dolog látszata. Egységsugarú, adófizető állampolgár, Átlagos Józsi (Average Joe) nem biztos, hogy jó szemmel nézi, hogy a rendőr, aki őt megbüntette gyorshajtásért, nem Fordban ül, mint mondjuk ő, hanem egy Mercuryban – függetlenül attól, hogy azért hány adódollár folyt ki a kasszából. A Mercury számára ha nem is feltétlenül elérhetetlen, de legalábbis nehezen megfizethető. Szóval nem veti fel az öröm amiatt, hogy a Mercuryt az ő adójából fizették ki. Ez aztán ugye halmozottan problémás, ha egy kisváros rendőrségéről van szó, ahol Átlagos Józsi egyszerre járt általánosba az utcaseprőtől kezdve, a rendőrfőnökön át, a polgármesterig mindenkivel, akik közül legalább kettő rábólintott, hogy Mercuryra költsenek és ne valami olcsóbbra. Az meg a világon mindenhol rossz egy rendőrfőnöknek, meg egy polgármesternek ha az Átlagos Józsik és az ő volt osztálytársaik az utcaseprők haragszanak rájuk. A különbség csak abban van, hogy hány Átlagos Józsi – és volt osztálytársuk az utcaseprő – haragszik rájuk és nekik milyen a vérmérsékletük. (Lehet, hogy túlmagyarázom a dolgot, de tessenek kedves lenni az előző eszmefuttatásban a Fordot Opelre, a Mercuryt meg BMW-re behelyettesíteni és máris megvan a kelet-európai földrajzi koordinátákra alkalmazott, könnyű érthetőség.) Pontosan ezért az 1960-as évek végének Amerikájában a Mercury rendőrségi autók ha nem is voltak példa nélküliek, semmiképp sem voltak gyakoriak. Összesen 55 000 darab készült az 1968-as modellévben teljes méretű Mercuryból – ebben benne vannak a kétajtósok, a kombik és lenyitható tetejűek is – de arról nincs feljegyzés, hogy ebből hányat adtak el hatóságoknak.

 Az 1968-as Mercury katalógusnak, számunkra érdekes oldalai.

Miért nem Monterey?

A fentiek alapján joggal gondolhatnánk, hogyha már Mercury rendőrautót rendeltek, akkor az a belépőszintet jelentő Monterey volt. Akkoriban négy felszereltségi szint létezett a négyajtós Mercury szedánok közt. Drágasági sorrendben a legolcsóbbtól kezdve a legdrágábbikig ezek Monterey (3052$) Montclair (3331$) Park Lane (3552$) illetve Park Lane Brougham (nem találtam rá árat és úgy fest, hogy bár ez volt a „full extra”, talán az autó oldalán csak a Park Lane jelent meg névként). Ahogy a korabeli katalógust elnéztem, a legnagyob, „Super Marauder 428 V-8” névre keresztelt, 428 köbhüvelykes, azaz 7 literes V8-as blokk, amit 340 pacira taksáltak hivatalosan – nem hivatalosan meg gyanítom lényegesen több volt az, a kortárs Cougarban is hivatalosan 335 lovas volt a csúcs motor, a valóságban meg inkább 410 –, minden felszereltségi verzióhoz csak felárasan volt rendelhető. Így meg tudom megmagyarázni azt, hogy például a Missouri Állami Autópálya Őrség (Missouri State Highway Patrol) miért a Montereyt használta: az volt a legolcsóbb, ahhoz is ugyanúgy feláras extra volt a nagy erőmű, mint bármelyik másikhoz is az lett volna. Márpedig azt használta, amit az alábbi fotók is hűen tanúsítanak – még ha az ott szereplő autó „csak” egy replika, nem eredeti restaurált eredeti darab.

 Mintha a Matchbox erről vette volna a mintát!

 1968-as Mercury Monterey...

...a Missouri Állami Autópálya Őrség színeiben. A fantasztikus replikáról a képek a Curbside Classic-ról származnak.

Azt is meg tudom megindokolni, hogy a Matchbox miért a Park Lane-t mintázta meg rendőrautónak. Más volt az alapmotor. Pontosabban a teljesítménye volt különböző, maga a blokk ugyanaz, csak abban tér el, hogy hány torkos karburátort kapott, illetve milyen volt a sűrítési aránya. Így ami papíron a Park Lane-ben 315 lovat eresztett szabadon, a szerényebb felszereltségű változatokban 280-, illetve 265 lóra volt hitelesítve. Összefoglalva bizony volt olyan, amikor a Matchboxnál nagyon is pontosan tudták, hogy mit csinálnak és nem a később oly jellemző gyakorlatot követték, hogy azt a típust írták rá, amit az adott megmintázott autó kivitele maximálisan elviselt. Szóval szó sincs róla, hogy a Park Lane volt a „leg", ezért akkor „had szóljon”.

 1968-as Mercury Monterey.

 Mennyire jó lenne játszóautónak, úgy ahogy van!?

Modelfrissítés

A Matchbox két év szolgálat után váltotta le a Galaxie-t a Mercury Park Lane-nel, hogy a Regular Wheel verzió 1968-ban és 1969-ben teljesítsen szolgálatot az 1-75 sorban. Ez az autó ugyanazokon a fém-felnis, gumiabroncsos kerekeken jár, mint az ős-Mustang és megkapja az Auto Steer funkciót, mint testvére a Mercury Cougar. Viszont ebben már két rendőr teljesít szolgálatot, „akikkel” kapcsolatban az a nagyon sanda gyanúm, hogy merevítési szerepet is játszanak, minthogy segítenek a helyén tartani a szélvédő műanyagja (színtelen) fölé ültetett megkülönböztető jelzést. A verziók száma mindössze kettő, a fehér autón ugyanaz a matrica motívum tűnik fel, mint az előd Galaxie-n. Mint azon, itt is lehet kék és piros is a megkülönböztető jelzés, de az elterjedtség aránya pont fordított, itt a kék a gyakori (nem olcsó), a piros a ritka (mocskosul drága) a leosztás. Ha Galaxie-t dicsértem a múltkoriban, akkor erről egyenesen áradoznom kell. Elfogult vagyok, persze hiszen ez az egyik kedvenc Matchboxom, de hogy miért az elfogultságom, azt talán nem tudja jobban lefesteni más, minthogy megemlítem azt a részletet, hogy ott van az autó oldalán hátul a Park Lane felirat, fémből kidolgozva, nem festékből! (Az más kérdés, hogy atommikroszkóp kell az észleléséhez, olyan apró, de ettől még ott van!)

 Annyira remek, hogy ugyanazt a díszítést kapta, mint az elődje!

 Nem látszik annyira jól, de ebben már ketten ülnek. A hátulja felé meg ott a Park Lane felirat, mikroszkopikus betűkkel.

 A hátsó ablak nem sérült, hanem gyári hibás, egy légbuborék van benne. Mondjuk ilyet sem láttam még másik kisautón.

 Még a Mercury felirat is jól olvasható a hátulján. Jé, nincs vonóhorga!

 Közel azonos méretarányúak - 1:72 és 1:73 - de a Mercury sokkal nagyobb, 78 milliméter hosszú, a Galaxie csak 73.

 Ha minden igaz, akkor ez egy "E" típusú doboz.