Nemrégiben tanultam egy kifejezést az egyik kedvenc angol – amúgy teherautós – blogomról: „badge engineering”. A nagyjából „címke mérnökség” annyit tesz, hogy egy kész terméket, inkább kevesebb, mint több, de leginkább semmilyen módosítás után más néven hoznak forgalomba egyes piacokon. Azt hiszem számtalan ilyet tudunk mondani, nekem most engedtessék meg, hogy csak egy ilyet hozzak fel példaként, igaz ez a
SUV a badge engineering igazán kapitális vadja, nevezetesen az
Isuzu MU Wizard / Rodeo, Opel / Vauxhall / Holden Frontera, Honda Passport. Hogy a ma terítékre kerülő járműre mennyire lehet ráhúzni a fenti jelzős szerkezetet, majd eldöntitek ti, de szerintem bőven.
De hát én egy Lotus vagyok!
A Lotusnál réges-régen ismerik a megfizethető, mégis ütőképes sportkocsik receptjét. „Készíts egy nagyon könnyű, nagyon jól kezelhető, középmotoros autót, majd helyezz bele egy hétköznapi családi autót is hajtó motort és erőátvitelt. Tálald mint kupét vagy roadstert.” Nem kell messzire mennünk a konkrét példákért, hiszen a Matchbox is tálal ilyeneket: a hatvanas évek végéről a
Lotus Europát, vagy a tíz évvel ezelőtti
Lotus Exigét. Hogy a konkrét ok mi lehetett, amitől a GM konszern alá tartozó, jól ismert és amúgy a középkategória különböző szegmenseit kiszolgáló Opel és Vauxhall márkáknál megjött az étvágy egy középmotoros roadsterre, na azt elképzelni sem tudom! De tény, hogy megjött az apetitusuk és a Lotus készséggel belement abba, hogy a fentebb már említett Exige alapjait is szolgáltató Elise-t a GM igényeihez igazítsa. A hivatalos változat szerint az Opel Speedster – illetve Vauxhall VX220, aminek felemlegetésétől ettől a ponttól kezdve eltekintenék – kifejlesztése a Lotus és a GM közös munkája, a valóságban az autó egy átöltöztetett Elise.
Érdekes, hogy az Elise-t a Lotus elől 16-, hátul 17 hüvelykes kerekekkel kínálta, de a GM-nél úgy döntöttek, hogy elől-hátul 17 hüvelykes kerekeket szerelnek az autóra, ami – szerintük – javította a megjelenést, ellenben rontotta a kezelhetőséget.
Gyanítom, hogy a tervezőmunka érdemi része a Lotusnál történhetett a GM-nél inkább „csak” az üvegszálas erősítésű műanyag karosszériát tervezhették. A Lotus azt a négyhengeres, 2,2 literes, alumínium blokkot – és a hozzá tartozó ötsebességes manuális váltót – passzította bele a gépbe, ami az Opel Astrában – meg egy rahedli másik GM modellben – is szolgálatot teljesített. A Speedsterben a blokk 145 pacit ad le és az igazán vicces az, hogy eredetileg a Lotus tervezte a GM-nek! Ha nagyon szigorúak vagyunk, akkor kijelenthetjük, hogy az Opel Speedsterben több Louts(zal kapcsolatos) alkatrész van, mint a Lotus Elise-ben. Talán az sem véletlen, hogy az autó jobb- és balkormányos változatai is a Lotusnál készültek Norfolkban. A 870 kilós autó kezelhetőségét a szaksajtó egyöntetűen dicséri, a Top Gear hagyományosan pikírt ítésze, Jeremy Clarkson szerint a Vauxhall egyenesen jobb ár-érték arányt nyújt, mint a Lotus.
2003-ban debütál a Turbo verzió, amiben a GM saját fejlesztésű, öntöttvas kétliteres, de nyilvánvalóan turbófeltöltéses blokkja dolgozik. Ez már 197 pacit szabadít a hátsó kerekekre, viszont cserébe 930 kilóra hizlalja az autót. A Speedster 2005-ig készül, utódmodell nélkül.
Speedster 1:55 méretarányban
A Matchboxnál az Opel Speedster 2003-ban debütál, mint
MB-06 és talán a Lotus eredet miatt nem csak az Egyesült Államokban, de Angliában is. Az alvázán 2002-es keltezést viselő autónak pont a premiermodellje az, ami az egyik legszegényesebb kivitel, hiszen nincsenek rajta kifestve még a világítótestek sem. Később ez változik és a számos 1-75, 5-, 10 pack verzió mind részletgazdagabb. A modell maga szerintem kifogástalan. Nem nevezném a legbonyolultabb szerkezetű Matchboxnak a minden rugózást nélkülöző futóművű kisautót, de teljesen elégedett vagyok a részleteivel. Még a beltér is teljesen elfogadható és a kormánykerék sem csak egy darab műanyag palacsinta – ami mostanában
nem csak a Matchboxokra jellemző, kiábrándító részlet. A mostani konkrét darab a 2005-ös Német, Stars of Cars szériából származik. Külön érdekessége az alvázára szitázott Dinky logó, amiről szerintem az sem tudná megmondani, hogy milyen okból került rá, aki a Mattelnél úgy döntött, hogy annak ott a helye.
Mivel a Speedster és a Speedster Turbo külső megjelenésében zéró eltérést tud felmutatni – a típusjelzésen kívül, persze – kézenfekvő lenne, hogy a Matchbox a szokásos „a leggazdagabban felszerelt változat, amit elbír” séma mentén Speedster Turbo legyen. Ez csak azért nem következhetett be, mert előbb jöttek ki a modellel, mint a GM a turbófeltöltéses verzióval.
Opel Speedster, Németországból, 2005-ből.
Nem mondanám a legbonyolultabb szerkezetű Matchboxnak, de részletgazdag és rajta a festés is. Amúgy nem vagyok oda ezért a fajta kerékért - a Speedster is van szebb papucsokkal - de valahogy itt nem bántja a szemem.
Az Opel villám csak ebben a szuperközeliben tűnik Trabant emblémának.
Csak a képről tűnt fel, hogy nem szimmetrikus a hátsó lámpák festése - konkrétan a piros pöttyök nem ugyanott vannak a két oldalon. Megnéztem egy másik Speedster verziómat is az is ilyen. Nahát, szériahiba! A dupla kipufogócsonk felett a sötét terület - a rendszám lenne ez igazából - egy Speedster feliratot hordoz, szépen műanyagból kidomborítva, de ezt ezzel a fényképezőgéppel nem tudom megmutatni.
A beltér - jól agyonvakuzva, hogy látszódjon - egészen részletes ehhez a méretarányhoz és a játékautó mivoltjához képest.
Dinky. Nem, én sem értem. Gondolom, merthogy csak.
Végezetül hét perc Top Gear a Vauxhall VX220 Turbóról, ahol Jeremy Clarkson _MEGDICSÉR_ egy Vauxhall-t! Hát nem hihetetlen, hogy ilyen előfordult?
