Jelen szeánszunkon egy sokkal maffiózósabb megjelenésű E46-ost fogok elétek tárni, mint a fentebb linkelt kék. 2001-ben, 19-es sorszámmal kapható az 1-75 szériában. Érdekessége, hogy az alváza fém.
A szürke szín és a nagy felnik bűnöző megjelenést kölcsönöznek az autónak.
A lámpatesteket hátul is kiemelték.
Mattel-féle áttervezett Matchbox-logo a rendszám helyén. Szépen terpeszt a hátsó futómű, nem?
A félreértések elkerülése végett felirat az ajtón.
Ultrarövid bejegyzés következik, mivel a Silverado 1999-től gyártott verzióját már kiveséztük egy modern Superfast változat kapcsán. Hogy miért MB-10 a mostani, és miért nem UPDATE a linkelt bejegyzéshez képest? Azért, mert az itt bemutatásra kerülő kisautó 2006-os 1-75 szériában ezen a sorszámon volt kapható.
Felépítése alapvetően megegyezik fekete testvérével. Az alapszíne más, a kerekei pedig terepre valók, nem aszfaltra.
Az embléma és az alsó hűtőrács a ködlámpák között nincs festéssel kiemelve, a fényszórók és a köztük lévő hűtőrács viszont igen.
2006-ban még nem spóroltak a lényeges részletek kiemelésével.
Ultra rövid post
következik! Corgi Juniors U. S. Van ügyekben a
Bubba-Gump ráklistában tessenek kedves lenni körülnézni! Ez
a változat a legutóbbi börzén akadt a kezem ügyébe egy
turkálóból és eddig elképzelésem sem volt arról, hogy ilyen
verziója is létezik. Megviselt – naná, azért van turkálóból
– de még sohasem láttam ilyen változatot, tehát kellett.
Innen még semmi gyanús...
Na de oldalról! Hoppácska! Német nyelvterületre szánt változat. A "Technikai Ügyfélszolgálat" még magabiztosan megy nyelvtudásilag, de az alatta lévő szlogenben már csak úgy sacc/kb. vagyok biztos, hogy azt jelenti, hogy "Mindig Önért" - vagy "mindig az Ön szolgálatában?"
A
Mercury Park Lane-eket feldolgozó postokkal már elfogyasztottuk az
1-75 szériában megjelenteket és innentől a postok –
szükségszerűen – sem a tárgyuk kiadásának időrendjében
követik majd egymást. Nos, míg az előző egy dupla csomagból
származott, ez egy nagyon is pofás szettből. Pusztán azért
beszélek e helyütt az előző változatról, mert alapjait tekintve
a két kisautó teljesen ugyanolyan, pusztán a festésük tér el.
A
készlet, amiből való, az 1985-ben debütáló, G-4 Action Convoy
Set. Ez azért külön érdekes, mert meglepően sok változatban
létezik és nem csak a benne lévő kamionok – kivétel nélkül
mind a Code 1 Convoy sorozatból valók – sokfélék, hanem a
mellékelt rendőrségi jármű is sokféle lehet. A helyzet az, hogy
ez és a hasonló Matchbox készletek úgy általában gyakran óriási
felhalmozódott készlet temetők, sokszor ezekben sütöttek el
olyan kisautókat, amiktől szabadulni akartak valamilyen okból.
Vagy éppen a fordítottja is igaz a dolognak, ha kifutottak
valamilyen készletspecifikus darabból, akkor szemrebbenés nélkül
pótolták valamivel az 1-75 szériából. A G-4 esetében ez azt
jelentette, hogy láttam én már Rover 3500 rendőrautóval is –
nem szerepelt még nálunk, de fog majd valamikor egész biztosan –,
Plymouth Gran Fury-val is – egy
spéci kiadását tudom megmutatni
– amik lehetnek éppúgy teljesen legitim kiadások, mint ahogy az
is elképzelhető, hogy az eladó pótolta ki valamivel a hiányzó
darabot. Az az egy biztos – és ezt ki merem jelenteni úgy, hogy a
szettek rettenetesen szegényesen dokumentáltak – hogy ezt a Park
Lane változatot csak ehhez a szetthez használták.
Gyerekkoromból
annyi emlékem van róla, hogy nagyjából párhuzamosan azzal,
amikor ezt is kapni lehetett a boltokban, létezett olyan Plymouth
Gran Fury változat, aminek nagyon hasonló festése volt ehhez. Azt
akkor nagyon menőnek találtuk a suliban és amikor beállított az
egyik osztálytársam a hasonló festésű Mercuryval, akkor teljesen
odáig voltunk érte.
Városi Rendőrség, Forgalomirányítás. Ami a nyolcvanas években, az osztálytársam szerint - tényleg nem én voltam - Metrórendőrség, Trafikellenőrzés.
Látszik, hogy játszottak vele, de nem vészes az igénybevétel.
Leginkább innen kapott kiképzést a korábbi tulajdonosaitól.
Egy gyári hibás változat akkoriból, amikor voltak olyanok, akik ritkaságuk miatt gyűjtötték a gyári hibás Matchboxokat. Előre egy számmal nagyobb kerék került alá, ami természetesen így nem képes forogni, de ez szemlátomást mit sem zavarta valamelyik korábbi tulajdonosát abban, hogy játsszék vele.
Egy ilyen G-4 Convoy Action Setből valók. A készlet rengeteg változatban létezik, de ez a konkrét Mercury Park Lane festés készletspecifikus.
Van nekem is ilyen szettem, itt rá a bizonyíték. A fotó 2006-ban készült.
Tulajdonképpen egészen
vicces, hogy a Matchbox, 1977-ben debütáló, első generációs
Golf értelmezéséből nekem pont a leggyakoribb darab nincs meg.
Merthogy az a metálzöld, szörfdeszkatartóval és két deszkával
a tetején – ez utóbbiak kivehetőek ezért általában az a
sorsuk, hogy elvesznek. Merthogy van nekem belőle ritka
japán változat, meg Nagyláb
Nyufi, de a premiermodell, az zöld, az nincs.
Illetve... Szóval van valamim, ami
valószínűleg az volt, - az ismeretlen
mester, aki az átfestését végezte, nem végzett szép munkát - de azért az mégsem ugyanaz.
Hát persze, hogy ez a
mostani darab sem ez, hanem az „egynyári”, a Matchbox Golf, 1-75
sorozatban töltött utolsó évéből, azaz 1981-ből való,
kanárisárga.
A szörfös lány a partra ment. Érdekes, hogy jobbkormányos verzió készült a Golfból.
Ma már szinte elképzelhetetlen lenne, hogy egy játékszernek szánt kisautón ilyen kicsi szörfdeszkák legyenek, hiszen ezeket nagyon könnyű lenyelni, vagy beszippantani. (Jó, a V-Dub Jadák határesetek, de azok kicsit nagyobbak és szerintem nem is igazán játékszernek szánják őket.)
Persze a deszkák vesznek el erről a modellről először. Próbáltam volna pótolni utángyártott darabokkal, és kiegészíteni egy hiányos darabot, de ilyet még nem találtam. Talán túl korai? Nem elég öreg hozzá ez a modell, hogy kiegészítőt gyártsanak hozzá?
Ha napon fotózol, a kamera kíméletlenül megmutat minden hibát. Olyanokat is, amiket amúgy szabad szemmel észre sem veszel.
Tökéletes 1:6x Golf I márpedig nincs! Az 1981-ből származó Matchbox - szerintem - legkevésbé sikerült részlete: a hátulja.
Támogassátok kedvenc kisautós
blogotokat, vásároljatok, vagy cseréljetek kisautókat velünk! Az
amúgy a jobb felső sarokban, a „Használtautó-kereskedés”
ablakban bármikor megtekinthető - klattyintásra előbújnak a nagy
felbontású fotók - készlet ismét frissült, mutatom a friss
készletet!
Fast Lane (Realtoy) BMW 7 (E65)
Egyszerű túlvásárlás
okán kell mennie a felesleges másodpéldánynak. Tökéletes
állapotban, a részletek meg hogy mi is ez pontosan ITT
olvashatóak el. Mivel már én sem tudom, hogy melyiket hoztam
Tajvanról és melyiket vásároltam itthon, arra is van esély, hogy
a világlátott darab lesz azé, aki megveszi/elcseréli velem ezt a
szépséget!
Matchbox MB-20 BMW
328i Police (E46)
Gyönyörűséges,
autentikus német rendőrségi festéssel és ennek sem látom
hibáját, csak nem kell belőle kettő. Részletek
itt!
Szeretnék egy régebbi postot
gyakorlatilag onnan folytatni, ahol az be lett fejezve. A szóban
forgó post ez
lenne.
Újabb „Hoppácska!”
A
Welly megint megcsinálta! Az
LAPD színekbe öltöztetett Crown Vic kapott egy Kaliforniai
Autópálya Rendőrség (California Highway Patrol - CHP) uniformisba
bújtatott testvérkét is. Az erényei és hibái szinte teljesen
megegyeznek a korábban bemutatott változatéval. Igaz, a V alakú
fényhíd itt már nem ormótlan, viszont csak egyszínű, az eredeti
kék-piros-fehér színeivel ellentétben. Alább megtaláljátok a
fotót az eredetiről, tessék bátran összehasonlítani!
Változatlanul
a játékszer árkategóriában vagyunk – ez a konkrét darab a
„gyerekeknek ajándékot szokás adni” szempontból uborkaszezon
közepén 500 forint körül fájt, megkockáztatom hogy a Mikulás
bácsi vizitjének közeledtével 600 fölé is fel fog kúszni –
ezért a játékszer minőség pontatlanságai elnézhetőek. Nyilván
az autentikus, 1:6x méretarányú rendőrségi járművek
kategóriában változatlanul
a Green Light a király, de azok árai sem ez a kaliber.
CHP cirkáló a maga valójában. Tessenek csak összehasonlítani! (Kép: Wikipédia)
Meg
merem kockáztatni, hogy a CHP festés – és talán az LAPD is –
talán koppintás, előfordulhat, hogy a használatáról nem
született licenciamegállapodás a felek közt, de ez valami
olyasmi, ami miatt nem a mi fejünk kell, hogy fájjon. (Jó, hát a
Welly nem is állítja sehol, hogy igen.) Filmrajongóként,
kisautógyűjtőként nekem bőven elég az, hogy játékszer árban,
vállalható minőségi kompromisszumokkal szert tettem LAPD, meg CHP
kivitelű kisautókra.
Rettentő
régen mondogatjuk már, hogy érdemes figyelni a másodvonalbelinek
számító gyártókat. Ez a Mattel márkák – Hot Wheels, Matchbox
– látványos mélyrepülésével egy időben még sohasem volt
aktuálisabb. Sietve teszem hozzá, hogy sajnos. A Welly talán nem
frissíti a kínálatát olyan gyakran, mint az amerikai óriás, de
sok tekintetben igyekszik fejleszteni és olyan apróságokban is
lépést tartani. Apróság, lehet, de a kinaiak mostanában olyan ablakos dobozba csomagolják
az 1:6x méretarányú kisautókat, amihez hasonlót a Matchbox a
80-as évek környékén használt, amiket a lényegesen olcsóbb
blisterek követtek.
A Welly Crown Vic értelmezésének egyik nem túl jól sikerült részlete: az eleje.
CHP festésű Welly, akárki meglássa!
Mint egy képpel fentebb.
A doboz, amit mostanában a Welly használ. Még akkor is tetszik, hogyha a NEX (New Exploration of Models) kicsomagolása (Új /földrajzi/Felfedezése a Modelleknek) eléggé furán hangzik. A Matchbox mikor is használt hasonló, ablakos dobozokat? A 80-as években?
Ez a szerelvény 2001-ben
szerepelt a Convoy sorozatban. A British Petrol színeibe öltöztetett
szerelvény a játékszer kategóriában csillagos ötös! A festés
gyönyörű, a tartálykocsira festett kapacitás beosztások még
akkor is nagyon tetszenek, ha a tartály alakjából én ugyan nem
értem, hogy jöhetnek ki ennyire. Vagy lehet, hogy a beépített
lötyögésgátlók ennyit megesznek a kapacitásból? Így vagy úgy,
nekem nagyon tetszik, nagyon szép darab.
Keserédes ízzel a
számban mondom: 2001-ben még tudott ilyen pontosan tamponnyomni a
Mattel. Bezzeg ma.
Sajnos nem teljesen makulátlan - a bibikért még a gyár a felelős -, lehetne beltere is, de valamiért nekem még mindig nagyon tetszik.
Szép, háromtónusú festés, amihez nagyon jól megy az alváz - és vele a hűtőmaszk - ezüst színe, plusz a klasszikus Convot kerekek. Telitalálat!
Szerintem ez az egyik legszebb Convoy szerelvény. Ráadásul teljesen közönséges Convoy széria, játékszer, nem pedig valami speciális kiadás.
Nagyon tetszenek a kapacitás beosztások a tartályon, még akkor is, hogyha valószínűtlennek tűnnek. Hálás lennék, hogyha egy hozzáértő a kommentek útján megerősítene - vagy éppen cáfolna - abban, hogy ezek a liter (?) értékek mennyire valószínűek.
És még a hátuljára is jutott részletes festés! Pirosat csak és kizárólag itt használtak az egész szerelvényen. 2001-ben még tudott ilyen pontosan is dolgoz(tat)ni a Mattel.
Az éppen aktuális
napszaktól függetlenül köszöntök mindenkit, a Vanitisz
Büszkeség Blogon! (Ezt a vanitisz dolgot közben bevettem a Gyüjtői
Szlengszótárba is. Ha elég sokan fogjuk
használni, akkor előbb-utóbb az MTA is felveszi a magyar szavak
közé!)
Mai összejövetelünk
tárgya egy a „vigyori” generációhoz tartozó Ford Transit,
aminek a mibenlétét a múltban már tisztáztuk, így a
Transitológiai tájékozódás útján erre indítanám el
a tisztelt, érdeklődő nagyérdeműt!
A konkrét darabról
annyit érdemes tudni, hogy 1999-ben szerepelt a németországi
Matchbox sorban. Ugyanabban az évben egyébként ugyanebben a
szériában volt még egy ugyanilyen generációs Transit, de az
tűzoltó gúnyában. A konkrét darab a hétvégi börzén került a
birtokomban egy turkálóból. Azonnal láttam rajta, hogy alapos,
mosogatószeres és szivacsos kezelésre van csak szüksége. Maradt
rajta pár plezúr, amit szerintem a turis dobozban szedett össze,
de ezek valahogy nem is fájnak, mert hűen tükrözik azt, hogy egy
reptéri haszongépjármű micsoda nyúzásnak van kitéve nap mint
nap.
Vigyori Transit. Német piacra, német légitársaság - a Lufthansa - színeiben.
A harci sérüléseket szerintem a turkálós dobozban szedte össze.
Ezen a verzión ott a Transit felirat, szemben ezzel.
Nehéz ügy! Olyan
autóról fogok ismét írni, amit mindenki ismer, mindenkinek van
róla valamilyen elképzelése, közben valamiért mégsem lett olyan
kultuszautó mifelénk, mint pár más, pedig.
A kicsi szexi
Ez
az autó egyidős velem – pontosabban pár hónappal idősebb. A
Renault 1971 decemberében mutatta be a közönségnek de a
forgalmazását picit később, 1972 január végén kezdte meg. Az
autó sokban építkezett a Renault
4-es technikájára, sőt a Renault
8-ból is érkezett belé motor, úgyhogy forradalmi jelzőkkel
még csak véletlenül sem dobálnám meg, amit a technikáját
illeti. Viszont mégis forradalmi volt abban a tekintetben, hogy mint
kortársa,
a VW Golf, mindenkinek jól állt! Az egyik első olyan,
elsősorban városi használatra szánt, de mindenképpen kisautó
volt, ami úgy tudott megfizethető lenni, hogy nem mellékeltek
hozzá gyári extraként egy csomó kompromisszumot, amikkel persze,
együtt lehetett élni, de minden áldott nap együtt kell velük
élni. (Szépen kérek mindenkit, hogy most ne jöjjön azzal, hogy
„bezzeg a tetszőleges mára kultuszautó”! Nekem is Kispolák
volt az első kocsim, de a nosztalgia sok mindent megszépít vele
kapcsolatban. Például ma már semmi esetre sem vennék olyan autót,
aminek nincs fűtése, csomagtartója és csak a forgalmija szerint
fér el benne négy, olyan felnőtt, akinek vannak alsó végtagjai
is, pedig akkoriban megjártuk vele a Budapest-Bécs-Budapest
maratont négyen úgy, hogy alapos bevásárlást eszközöltünk
műszaki cikkek terén. Nem, nem Gorenjét.) A Renault 5 praktikus
volt és szexi, a formája akkoriban igazi telitalálatnak számított
és messze túlmutatott a guruló esőkabát szolgáltatási szinten.
Kit érdekelt, hogy a 845 köbcentis, sornégyes alapmotor csak 36
lóerős volt, a 0-100-as gyorsulás pedig 22,5 másodpercet vett
vele a járgánynak igénybe? (Nem
is beszélve a 782 köbcentis motorról, ami a Renault 4-ből jött,
de azzal nem volt kapható minden piacon.) Alapvetően városi kisautó volt, és
a korabeli forgalom tempóját simán fel tudta venni. Egy 1972-es
(Ferrari) Dino 246GT is 7,5 másodperc alatt éri el a 100 km/h-át
pedig az szupersportautónak számított akkor. A Renault 5 valahogy
nem azt a képet sugározta a gazdájáról, hogy egy csóró, aki
nem engedhet meg magának jobb kocsit, hanem már tudta azt mutatni,
hogy „a gazdám városban él, nincs szüksége nagyobb autóra”.
(A történet majd később, más postokban folytatódik!)
Brit Renault 5 brossúra 1973-ból.
Ferjáncz és a
tü-ti-tüp
A
vasfüggönyön innen pedig a vágy elérhetetlen tárgya volt a
„nyugati autó”. Gyanítom a széles közönség akkor szembesült
azzal, hogy létezik ilyen autó, amikor a Ferjáncz-Tandari páros
átült 1978-ban
az R17-ből – az előző link kisautóra mutat, tessenek
átfáradni rácsodálkozni! – az
R5 Alpine-ba – ez a link is kisautóra mutat, tessenek kedves
lenni ehhez meg még inkább átfáradni és még inkább
rácsodálkozni, mert szerény véleményem szerint ütős egy darab!
A páros – mint tudjuk – igencsak eredményes volt és én, meg
gondolom minden akkor velem egykorú gyerkőc azt gondolta a kék
apróságról, hogy „Hű, micsoda autó!” Pedig „csak” egy
1397 köbcentis motorja volt, ami az utcai változatban 92 lóerőt
tudott – ami kétszer olyan erős, mint az akkoriban már
alapmotornak számító 1,1-es – és 9,7 másodperc kellett neki az
óránként 100 km-es robogáshoz. (A versenygépről készült képek
gyűjteményét megtaláljátok az R5Alpine.hu-n,
amit merek figyelmetekbe ajánlani, illetve hát – nomen est omen –
Alpine ügyekben úgy általában.)
A Ferjáncz-Tandari-R5 Alpine trió. (Kép: R5Alpine.hu)
Gyermeki
fejemben még egy dolog ragadt meg a Renault 5-tel kapcsolatban. Egy
francia tévéfilmsorozat, ami az akkoriban fogható másfél magyar
nyelvű csatornán futott. A pontos címére nem emlékszem, vagy
„Éjszakai Ügyelet”, vagy „Éjjeli Ügyelet” volt. Egyetlen
részt sem tudnék felidézni belőle, csak azt, hogy a francia –
talán párizsi? – éjszakai ügyeletes orvosok Renault 5-ösökkel
rohangásztak benne, amik nagyon jellegzetes hangon szirénáztak. Az
a hang meg annyira más volt, ami a hazai utakon futó – meg a
különböző, jellemzően amerikai meg német sorozatokban szereplő
– megkülönböztető jelzést viselő járművek kiadtak! Azonnal
a Matchbox R5 lett a nagy durranás az óra közti szünetekben és
lelkesen „tü-ti-tüppöztünk” velük a korábbi „nénó” és
„vijjú-vijjú” helyett és még az sem zavart minket, hogy nem
volt rajtuk megkülönböztető jelzés, vagy „Médecins de nuit”
felirat az oldalukon.
Éjszakai Ügyelet. Az IMDB szerint a sorozat 1978-ra datálódik. Arra már nem emlékszem, hogy nálunk mikor futott, csak arra, hogy az osztálytársaimmal odáig voltunk érte, merthogy tü-ti-tüp!
(Csínján a hangerővel!)
Van szebb, van
részletesebb, de...
Már
mint felnőtt gyűjtő szembesültem a ténnyel, hogy a Renault
kedvelt témája volt a kisautógyártóknak és igen, van is a
tarsolyomban pár verzió a Matchboxon túl – meg Matchboxon innen
is – de az „igazi” nekem a Matchbox marad, abból is ez a
szépséges kék, amivel tengeren innen debütál 1979-ben. Hogy
tengeren túl, illetve később milyen változatai lesznek, abban
most egyáltalán nem merítkeznék meg, mert ezeket későbbi postok
tárgyának szánom.
Az
1-75 szériában 1979 és 1984 közt regnáló apróság az én
ízlésemnek kellően részletes és az a szolgáltatása, hogy
nyílik a csomagtartója már gyerekként is nagyon tetszett. Az nem
volt menő akkoriban, hogy nem rugózik, de a kunszt, hogy nyitható
hátul, meg hogy „Ferjáncznak is ilyen van”, meg hogy lehet vele
„tü-ti-tüppözni” azonnal a kisautó sztárok közé sorolta.
A
Matchbox követte azt a régi receptet, hogy a modellre ráírta azt
a felszereltségi szintet, amit
az öntvény elbírt. 1979-ben az R5-nél ez a „TL” volt.
Kívülről nem látszott semmi abból, amiket ez jelentett, például
az első tárcsafékekből, illetve az erősebb motorból. Hát
ráírták. Ebben az évben jelent meg amúgy az ötajtós R5-ös, de
nekem egyáltalán nem fáj, hogy nem abból lett Matchbox, mert a
3-ajtós sokkal menőbb!
A Renault 5 volt az egyik első olyan kisautó, ami nem azt a képet sugározta a gazdájáról, hogy egy csóró, aki
nem engedhet meg magának jobb kocsit, hanem már tudta azt mutatni,
hogy „a gazdám városban él, nincs szüksége nagyobb autóra”.
Bár a kormány egy pizza, a műszerfal jellegzetes kialakítását sikerült visszaadni!
Azt utálom a kisautó fotózásban, hogy olyan hibákat is képes mutatni, amik a valóságban, szabad szemmel nem is láthatóak! Öltönyös Csóka II. meg egyenesen a kamerába bámul! Legközelebb rászólok, hogy ne tegye!
Nos igen, a harmadik ajtónak a színét csak úgy sacc/kb sikerült passzítani a kasztnihoz.