Matchbox MB-07 és Autobahn Express III 5 pack Porsche Panamera

A Matchbox Porsche Panamera modelljéről eddig csak egyszer írtam, igaz akkor kapásból három kivitelét - vagyis az akkor elérhető összeset - is megmutattam. Jó régen volt már, így most kicsit felelevenítem nektek, hogy hogyan is néz ki manapság ez a kisautó. Most sem csak egyet fogok mutatni, de nézzük is meg, hogy miért!

1-120
Kezdésnek egy kis folytatás következük, ugyanis az MB-07-est vettem elő egyenesen 2014-ből, ami nem csak színben, de a kerekek fajtájában is hozott változást. Előbbi egy kékes árnyalatú metál ezüst szín lett, aminek előnye - amellett, hogy jól áll neki -, hogy vékonyabbra fújták, mint az előtte levő három színváltozatot. Így jobban látszanak az apróbb részletek, de sajnos az öntési illesztések is. A hátsó lámpa spórolósabb lett, mint korábban, de így teli pirosan se rossz. Az ötágú kerekek fekete küllőket és króm peremet kaptak és igazán jól állnak neki.

5 pack
Másik páciensünkkel kicsit ugrunk a időben, ugyanis az már egy 2022-ben megjelenő, Autobahn Express III nevű ötös csomagban jelent meg. Abban hófehér matt színt viselt, ami helyett egy gyöngyház fehér szerintem sokkal jobban állna neki, de teljesen fekete sokküllős kerekekkel azért így sem rossz az összkép. Főleg, hogy hátul rendesen kapott extra tampózást, német stílusú rendszámot, amiben a szám maga a Matchbox házon belüli sorozatszáma, vagyis ez a 816-ik modelljük ebben a méretarányban. A külső megjelenés mellett azonban akad egy nagy különbség eme két Porsche között, mégpedig a belterük. 2018-ban változik meg, sokkal spórolósabb, egyszerűbb lett az egész, ez leginkább a kormányon és a kalaptartón látszik a legjobban. Mivel a kis ablakokon szinte alig látszik, így a kormány megváltoztatásátt még úgy ahogy lenyeli az ember, de a kalaptartó lerövidítése nagyon nem tett neki jót, messziről látszik az a változás.

Szerintem nagyon jó lett ez a szín és kerék kombináció

Fotózás után vettem észre, hogy az ablak nincs rendesen a helyén, utána megigazítottam

Különleges ez a matt fehér, nem használja túl gyakran a Matchbox

Nagyságrendekkel jobb ez az extra kifestés

Elég szembeötlő kívülről a csomagtartónál felfedezhető különbség

Az ezüst beltere és kormánya teljesen jó

A fehér kormánya már hagy némi kívánnivalót maga után

Matchbox MB-07 Porsche Panamera

Matchbox Autobahn Express III 5 pack (Kép: eBay)

Matchbox MB-07 Hairy Hustler

Még mindig eltökélt szándékom, hogy a gyerekkoromban nyűtt és ezáltal eléggé elhasznált, vagy netalán elkallódott kisautóimat újra beszerzem - sajnos még van mit pótolnom. Mutattam már nem is egy ilyet és most megint újabb darabot mutatok nektek.

Hivatalos nevén Hairy Hustler, ami nem mond túl sokat, de szerencsére kollégám már korábban kinyomozta, hogy mit is takarhat ez a fantázianév, honnan jöhetett az ihlet eme Matchbox megtervezőjének. Az én példányom első gazdája az unokatestvérem volt, az egyik náluk töltött látogatáskor került elő az egyik szekrényből és egyből nekem lett ajándékozva. Annak ellenére, hogy idősebb nálam a modell, meglehetősen jó állapotban került elő, kicsit kopottas volt, a matricák elnyűttek, de még mindig nagyon jól és egyenesen gurult. Igazából ez a tulajdonsága miatt kedveltem meg, a formája valahogy nekem túl futurisztikus volt, bár annak idején biztosan nem ezt a szót használtam volna erre. A lényeg, hogy én hűségesen randalíroztam vele a nappaliban, megfosztottam a matricák maradékaitól, aztán később kapott egy kis filces feljavítást is. A fentiek tükrében mindenképpen szerettem volna, ha van belőle egy viszonylag hibátlan, ép matricákkal rendelkező példányom. Szerencsére pár száz forintos tételként elém ugrott egy anno, így nem haboztam a megvételével. Sőt, később még egy nagyon jó minőségű utángyártott dobozt is vettem hozzá.

 Nem teljesen hibátlan darab, de ez még nekem belefér

Ezek a matricák az örökölt darabon már eléggé megviseltek voltak a sok tologatástól

 Igazi angliai darab, jó sok fém van benne

Egy utángyártott dobozban lakik

Matchbox MB-07 Volkswagen Golf

Tulajdonképpen egészen vicces, hogy a Matchbox, 1977-ben debütáló, első generációs Golf értelmezéséből nekem pont a leggyakoribb darab nincs meg. Merthogy az a metálzöld, szörfdeszkatartóval és két deszkával a tetején – ez utóbbiak kivehetőek ezért általában az a sorsuk, hogy elvesznek. Merthogy van nekem belőle ritka japán változat, meg Nagyláb Nyufi, de a premiermodell, az zöld, az nincs. Illetve... Szóval van valamim, ami valószínűleg az volt, - az ismeretlen mester, aki az átfestését végezte, nem végzett szép munkát - de azért az mégsem ugyanaz.

Hát persze, hogy ez a mostani darab sem ez, hanem az „egynyári”, a Matchbox Golf, 1-75 sorozatban töltött utolsó évéből, azaz 1981-ből való, kanárisárga.

 A szörfös lány a partra ment. Érdekes, hogy jobbkormányos verzió készült a Golfból.

 Ma már szinte elképzelhetetlen lenne, hogy egy játékszernek szánt kisautón ilyen kicsi szörfdeszkák legyenek, hiszen ezeket nagyon könnyű lenyelni, vagy beszippantani. (Jó, a V-Dub Jadák határesetek, de azok kicsit nagyobbak és szerintem nem is igazán játékszernek szánják őket.)

 Persze a deszkák vesznek el erről a modellről először. Próbáltam volna pótolni utángyártott darabokkal, és kiegészíteni egy hiányos darabot, de ilyet még nem találtam. Talán túl korai? Nem elég öreg hozzá ez a modell, hogy kiegészítőt gyártsanak hozzá?

 Ha napon fotózol, a kamera kíméletlenül megmutat minden hibát. Olyanokat is, amiket amúgy szabad szemmel észre sem veszel.

 Tökéletes 1:6x Golf I márpedig nincs! Az 1981-ből származó Matchbox - szerintem - legkevésbé sikerült részlete: a hátulja.

Különleges autók kicsiben: Matchbox MB-07 Hairy Hustler

Megint egy idióta fantázianév (értelmezhetően le sem fordítható) aminek semmi köze a kocsihoz. Illetve egy sokadik kiadásban a modell már Flamin Manta néven jelenik meg. És ez az elnevezés már elindíthatja a kutatót a valóság felé. És akad is valami az irdatlan információhalmazban ami a „manta”, „autó”, „matchbox” közös halmaza környékén található. Manta Mirage néven valóban készült versenyautó, ha nem is túl nagy példányszámban. Viszont – többé-kevésbé - sorozatgyártású volt.

A forma egyszerű mint az ék

Az eredetiről készült fotókat nézegetve valóban egyértelmű hasonlóság fedezhető fel. Főképpen ha a részleteit vizsgálja meg alaposabban az ember. A karosszéria három hosszanti egységre osztása és annak ellentétes „hullámzása” már árulkodó jel. A fülke helye és kialakítása szintén hasonlatos. Vagy nézzük meg a hátsórész, esetleg az első lámpák kialakítását. Minő véletlenek. Számomra egyértelműnek tűnik, hogy a Matchbox konstruktőrei ezt az autót vették alapul az ő „fantasy” faktorba sorolható modelljük megalkotásánál. Ha először nem is adtak neki még csak hasonló nevet sem, de a későbbiekben azért csak hagytak egy nyomot. Ha ezek alapján elfogadjuk és megszavazzuk az ős kilétét, akkor nézzük meg, hogy mi is volt tulajdonképpen.

A Manta Mirage egy középmotoros kisszériás sportkocsi amit a californiai Manta Cars gyártott. Az utcai használatra is alkalmas kocsi egy 5.7 literes V8-as McLaren M8-on alapult. Acél csővázas üvegszál erősítésű műanyag karosszériája volt. Tulajdonképpen ez egy kit car volt így kevés egyforma példányt lehet föllelni belőlük, ezért is nehéz a teljesen pontos beazonosítás. Talán a bizonytalanság miatt nem is érdemes többet foglalkozni az őssel, lássuk a mi léptékünk példányait.

Az alapmodell vöröses-bronzos kivitelben jelent meg narancs ablakokkal, ötös számmal az oldalain és az elején, de készült skorpiós matricával is. Ezen korai példányok nagy ritkán készültek színtelen vagy lilás árnyalatú ablakokkal is, amik eléggé keresettek lettek mára már. A sokféle színösszeállítás (sárga, zöld és egyéb fura színek) közül az egyik legdinamikusabb és legelegánsabb megjelenésű a fehér színű változat, kockás versenydekorációval, piros csíkokkal, narancs üvegezéssel. Igen vonzó összeállítás. Nekem is egy ilyenem van, nézzük meg közelebbről.

Matchboxosan magas felépítés, eltérő első és hátsó kerekek

Az arányokról és a valósághűségről ebben az esetben nem beszélhetünk, inkább csak önmagához képest érdemes elmélázni a látottakon. A kocsi mindenképpen realisztikus és elképzelhető a valóságban is, ha nem is pont a közutakon. Versenyautóként semmi kivetnivaló nincs a formájában, a kor stílusjegyeit hordozza, talán egy kicsit előretekintően. Fantáziamodellként viszont elég reális részleteket mintáztak meg a külsején és a belsejében is egyaránt. Kicsi de jó rugózása van, jól gurul. Más nem is kell a játékos gyerekeknek. 

A gyűjtők maximum a sokféle variáció begyűjtésével szerezhetnek maguknak örömet. Ennél a modellnél volt bőven alternatíva. Ha csak a nevét nézzük: ugyanaz a kaszni háromféle néven is futott (később még Super GT néven is kiadták) az 1971-78-ig tartó gyártásban..

Összességében semmi különös nincs ezzel az autóval, egy a sok játékautó közül, az ő kis – gyűjtők számára érdekes – részleteivel, változataival.

Ütős a dekor, de nem csicsás

A kondenzcsíkot nem ez a kocsi húzta

Minimális homlokfelülettel rendelkezik

Pici lámpa, kipufogók és kész is a minimál design

Nem délibáb, valós a kocsi

Különleges autók kicsiben rovatunk eddig megjelent posztjai:

Alfa Carabo
Datsun 126

Dodge Charger Mk lll.

Vauxhall Guildsman

OSI Bisiluro Silver Fox

Lamborghini Marzal

Átalakítás: MB-07 Volkswagen Golf

A Matchbox Memories-on szerzőtárs kollégák nevében is beszélhetek, hogy az első generációs VW Golf kedves a szívünknek. Halmozzuk is a különböző gyártóktól származó értelmezéseit, rögvest legutoljára egy remek rally verziót a Hot Wheelstől.

A Matchbox értelmezésből egy ritka, japán verzióval indítottunk – típustörténettel, ahogy kell –, aztán következett egy elfajzott bigfoot nyuszi szintén tőlük. Érdekes módon az amúgy leggyakoribb, zöld, tetőcsomagtartós-szörfdeszkás verzió kimaradt. Ahogy elnézem, nem csak nekem, de a többieknek is. Ennek a magyarázata az, hogy a hiánytalan darabok, melyeknek megvannak a deszkáik a tetejükön meglehetősen drágán szaladnak – nem véletlenül, ezek az akszesszoárok vesznek el pillanatok alatt a normális, rendeltetésszerű használat, azaz a játék során.

Amit most szeretnék megmutatni nektek, az eredetileg a fentebb említett, szörfhordozóként kezdte az életét, de valamikor megfosztották a deszkáktól és kapott egy fehér festést, meg néhány festékpöttyöt az első fertályára. Az átalakítást nem én követtem el, hanem egy ismeretlen. Az eredmény jó pár börzével ezelőtt vetette magát a kezembe és mivel jelképes árat kértek csak érte, nem volt lelkem otthagyni őt. Ha sikerülne valamit találnom a tetőcsomagtartójára rakománynak, ami ott is marad a kialakított kis rögzítő fülek alatt, akkor bátran nevezhetném átalakításnak, így csak félkésznek tekinthető a legjobb indulattal is.

Amúgy nem is ez az első megjelenése ezeken a lapokon, mert a nem is olyan közeli múltban már asszisztált itt a SuperKings K-10 Bedford szerelvény bemutatásához.

 Nem a legszebb a fényezése - főleg a motorház tetején -, de mivel egészen jelképes összeget kértek érte, nem volt szívem ott hagyni a börzén.

 Szerkezetileg hibátlan és hiánytalan, csak a tetőcsomagtartóra kéne valami, ami ott is marad a helyén.

Matchbox MB-07 Ford Refuse Truck

Tudtam én, hogy jó régen volt nálunk utoljára regular wheel Matchbox, de hogy az a „jó régen” az konkrétan 2009 szeptembere, na arra nem számítottam! Megpróbálok most kicsit belehúzni a régi vonalba – igaz, olyan rettenetesen sok gombkerekűm sajna nincs.

D-sorozat

Régen nem nagyon erőlködtek azzal, hogy pontos típusjelzést írjanak egy-egy Matchboxra, most is megoldották annyival az elnevezést, hogy „Ford Szemetes Teherautó”. Szerencsére van nekünk már internetünk és keresni is tudunk, így némi kutakodás után biztosak lehetünk abban, hogy amivel dolgunk van, az a brit Ford 1965-től, az 1980-as évek elejéig készített, közepes méretű D-sorozata.

Ez a „közepes méret” egy érdekes balhé, időzzünk csak itt picit! Szóval brit barátaink a D-sorozatot mindenféle kivitelben készítették, alvázas teherautónak, két- és háromtengelyes kivitelben mindenféle felépítménnyel és nyergesvontatónak is. Szóval az össztömegük öt tonnától indul és valahol 12,7 tonna körül ér véget. A csavar a sztoriban, hogy ez még nem az SI tonnája, hanem a brit, birodalmi mértékegység rendszer szerinti, úgy is ismert, mint „hosszú tonna”, ami 1016 kilogramm. (Közszolgálati jelleg, helló!)

A három leggyakoribb erőmű, ami ezekben dolgozott, 3,97-, 5,42-, illetve 5,95 literes, négy és hathengeres soros dízel volt, melyek 82-128 paci közötti népességű ménest szabadítottak rá az útra. A Ford Európán kívüli exportban is törhette a fejét, mert kétféle benzinmotorral is kínálta a D-ket – 129 és 149 lovas teljesítménnyel. (Milyen érdekes, hogy a hatvanas években nem csak az akkori Szovjetúnióban volt létjogosultsága az ilyesminek! Igen, arra gondoltam, hogy Zil.)

Érdekessége a D-szériának, hogy bár a vezetőfülke a motor felett trónolt, az mégsem nyúlott túlzottan magasra, mert az erőforrásokat a függőlegeshez képest 45-fokban elfordítva építették be, és ez még azt is lehetővé tette, hogy a padló is szinte teljesen sík volt. Sok más teherautóhoz hasonlóan a motor a teljes fülke előrebillentésével volt hozzáférhető és a torziós-rudas ellensúlyos rendszer, ami ezt a feladatot látta el, olyan jól sikerült, hogy állítólag szinte félkézzel is el lehetett végezni ezt a feladatot.

1967-ben debütál a D-sorozat ráncfelvarrása, amit a tudományos désorozatológia „Phase II D1000” szériának hív. Ennek tagjai már akár 28 tonnásak is lehettek és meghajtásukról a Cummins 7,7 literes, V8-as dízelmotorja gondoskodott.

1967-1971

A D-sorozat 1967-ben debütál a Matchboxnál, túléli a Superfast kerékre váltást és készül ilyen verzió is belőle. Alapvetően a narancssárga fülke, szürke szemétprés leosztás az alap, de ezek mentén sokféle árnyalat létezik, amit szerintem annyifajta kombinációt adnak ki, ami totál követhetetlen.

Megjegyzem engem teljesen hidegen hagy a gyűjtésnek ez a vonala, hogy arra pörgünk rá, hogy van egy kisautó, aminek csak azért vannak változatai, mert festékkeverő Johnnynak picit megbillent a keze, amikor a kukáskocsi narancssárgát keverte ki és ezért lehetnek árnyalatbéli különbségek. Ráadásul annyira minimális az eltérés, hogy csak akkor tűnik fel, hogy az egyik sötétebb, vagy világosabb, mint a másik, ha egymás mellé kerülnek az eltérő árnyalatú kivitelek. A különböző színek – mondjuk piros és zöld – nekem kiadnak egy variációt, vagy a különböző kerekek is, de hogy most valami, ami ér mondjuk 5 dollárt, azért legyen ritka és érjen 500-at, mert egy leheletnyivel eltér az árnyalata... Hát az szerintem abszolút gáz! Tiszta mázli, hogy nem vagyok dobozfüggő, mert az ha lehet, még tovább bonyolítja a helyzetet!

Remekül illusztrálja ezt az „árnyalatnyi különbségek” bizniszt Christian Falkensteiner képgyűjteménye az öreg Fordról.

A kunszt, amit a kis gombkerekű tud, az a működő szemétprés. A világosszürke fém alkatrész és a sötétebb szürke műanyag tartály elmozdul egymáshoz képest, és így hátul kipotyogtatja a képzeletbeli hulladékot. Ezt így leírva nagyon nehéz elképzelni, ezért megpróbáltam állóképen illusztrálni.

A fülke szélvédője enyhén színezett, így jól látható, hogy a fülke belsejének kialakításával nem foglalkoztak, de ez szerintem sokat nem von le az értékeiből. Akinek hozzám hasonlóan bejönnek a kis méretarányú, regular wheel Matchbox teherautók, az fogja szeretni ezt is.

 Jellegzetes hűtőrács és díszítés az orron. Ezt a késői gyártású darabokon a Ford lecseréli egy csúf műanyag elemre.

 Ilyen az eredeti. A kép a Wikipédiáról származik.

 A fülke üres belül, a nem is különösebben színezett szélvédő nem is igazán takarja el ezt.

 Menetkészen.

 Így üríti a képzeletbeli szemetet. Az ezüstszürke alkatrész fém, a tartály műanyag, a kitámasztó pöcök, ami az alvázban fut, szintén fém. Jobbára elpusztíthatatlan.

 Hátul meglehetősen puritán, belül pedig üreges.

Matchbox MB-07 Rock Shocker

Nem csak a Quick Sander és a Jungle Crawler az egyetlen olyan 2009-es Matchbox újdonság, amire érdemes pár kósza pillantást vetni a nem valódi járműveket mintázó darabok közül. Szerintem a Rock Shocker is egy ilyen darab, amire már a beharangozó grafikán felfigyeltem, kíváncsi voltam, hogy miként is fogják azt átvinni a valóságba - főként a sárvédő hiányának megvalósítására voltam kíváncsi. Bevallom nem hoztam el elsőre, de végül beadtam a derekamat és beletettem a kosárba, amit nem bántam meg.

Maga a jármű egy off-roader, leginkább a Baja versenyeken is látható átépített pick-up-ra hasonlít. Ismét egy olyan kategóriát választott a Matchbox, amire nem tudjuk egyértelműen rámondani, hogy micsoda is valójában, de mindezt áthidalja az épített versenyautó jellege. A főbb jellemvonások megvannak, amik az Észak-Amerikában népszerű off-road teherautókra oly jellemzőek, mint például a szélvédők hiánya, a csőváz szerkezet, hátra helyezett hűtők vagy a fényszóró sor a tetőn. Ilyen piciben nehéz nagyon aprólékosan kialakítani dolgokat, de azért igen szép munkát végeztek, gondolok itt az alváz kiálló részére, az első sárvédő (helye) mögötti részre, ahol a rugóról sem feledkeztek meg. A hátsó rugó a fülke mögé került, ami szokatlannak hat, pedig nem légből kapott dolog, ugyanis sok estben kerül oda. Egyéb extraként én még pótkereket is el tudnék képzelni a kocsi hátuljában. A fényezés is találó, ötletes a lehorzsolt rajtszám, illetve a B oszlop dekorációja más a két oldalt. Szélvédő hiányában jól látszik a két kagylósított ülés, a műszerfal páralefújó rései és a műszeregység feletti domborítás, sajnos a kormány a már megszokott majdnem teli - a küllői kivehetőek. Összességében egy nagyon jól sikerült, ötletgazadag modell, szerintem az eddigi legszebb fantázia modell a Matchbox kínálatában, aminek 2010-ben érkezik a házon belüli konkurenciája.

Rock Shocker. Ezt a "sziklát" addig sokkolta, hogy elrepedt!

Nagyon jól megoldották az első sárvédők hiányát

Kívül az elmaradhatatlan Asada logó, belül jó oldaltartást biztosító ülésekkel

Sok kis apró részlettel dobták fel

Ide én egy pótkereket még el tudnék képzelni

Matchbox MB-07 Rock Shocker, NRFB

Egy valódi, igaz ez már műanyag karosszériás, de a stílusjegyek beazonosíthatóak

A pótkerekek helye
Lengéscsillapítás közvetlenül a fülke mögött
Egy sárvédőitől megfosztott darab

Matchbox Burnin' Key Cars - Porshe 959

A nemrég kitárgyalt Burnin' Key Cars-nak volt egy második szériája is - 1986-ban készítették -, amin már érződik, hogy nem teljesen házon kívüli termékről van szó. Az alapelv maradt ugyanaz, azaz műanyag héj, fém alváz, gumi a felniken és gumi lökhárító elöl, de mindez már arányaiban illeszkedve a meglévő Matchbox termékpalettába. A "saját termék" dolgot tovább erősíti, hogy immáron nyoma sincs Kidco feliratnak, helyüket a kulcson és az alvázon is Matchbox logó váltotta fel, azaz "honosították" ezt az egész kulcsos témát. (Itt azért megemlíteném, hogy a Burnin' Key Cars dolog le van védve, de ekkor még mindez házon belüli dolog volt, mint ahogy most a Mattel égisze alatt van a Hot Wheels és a Matchbox is, és nem nagyon van közös alapokra építkező termékük. Ha meg van, akkor a gyűjtők azt rossz néven veszik és lebuktatják őket.) Ebből az érából én egy Porsche 959-es modellt mintázó darabbal rendelkezem, ami elég nagy hasonlóságot mutat az 1-75-ös sorozatban futó testvérével. Elég részletesre sikeredett ezúttal is a megvalósítás, a karosszériát alkotó műanyagot a színe mellett egy kis metálos beütéssel is ellátták, nem beszélve a "kötelező" dekorációról. Ezek azonban eltörpülnek a tetszetősre sikeredett, krómozott és hátul gumiköpenyt viselő kerekek mellett. Sajnos egy kicsit azonban alul lettek méretezve, de az összkép így is pofás.

Tetszetősek ezek a kerekek

Viszonylag vaskos fém az alváz

"Kulcslyuk"

A kulcs nélkül "csak" tologathatjuk

Startra készen

Hasonló arányokkal rendelkezik, mint a normál kivitel
Nyoma sincs már a Kidco-nak

Matchbox MB-07 Porsche 959, mint statiszta