Matchbox MB-14 Ford Transit Ambulance 2003

Drága feleim a vanitiszben! Május óta nem szerepelt e lapokon mindannyiunk egyik kedvenc szere a „vigyori” becenevű Ford Transit, ezért most már elő merek hozakodni egy új verzióval! A tudományos, transitológiai alapozást a betegségünkben nem osztozóknak, illetve a függőségre törekvőknek errefelé javaslom megkezdni.

A Matchbox kínálatában nem ez az egyetlen Ford Transit mentő, már 1987-ben elsütötték a témát az öntvény második változataként, de megkülönböztető jelzés nélkül. Nem azért nem mutatom meg ezt a verziót, mert a Matchbox Memories a fényhíd-ipar elkötelezett támogatója, hanem mert nincs ilyenem. Így vagy úgy, a Transit ilyen változata nagyon valószínűtlen mentőautóként. Nem a generáció, mert az különösen a Briteknél nagy számban volt használatos, csak nem ilyen rövid és alacsony verzióban, hanem jellemzően különleges, szélesített és magasított felépítménnyel.

A Matchbox történetének sötét korszakából való, ez onnan is rögtön látszik, hogy a márka legrondább logóját is viseli motívumként. A kizárólag csak a 2003-as sorban szereplő dekorból azonban van még egy verzió, az az első ajtajain monokróm, „Matchbox Hero City” emblémát is visel.

Balkormányos.

A Kéz szerintem hozzá fogja kommentelni a Facebook csoportban, hogy "Azok a kerekek!" és igaza lesz.

A márka történetének legrondább logóját is felhasználták a motívum elkészítésekor. Olyan változata is van, amelyiknek az ajtaján egy fekete "Matchbox Hero City" logó is van.

Tolóajtó a bal oldalon.

Se típus, se márkajelzés nincs ezen a verzión. Pedig mint tudjuk, akár lehetne is! De cserébe van fényhídja, ami igen örvendetes, hiszen elkötelezett támogatói vagyunk a fényhíd-iparnak!

Ennél bénább helyre elhasználni a sorszámát az 1-75 sorból nem is lehetett volna.

Láttatok már mentőautót ami ilyen rövid és alacsony, valamint mindkét oldalán van tolóajtaja? Én sem! Gyanús! Nagyon gyanús!

Matchbox MB-14 Lamborghini Miura P400S 1968

„Remake”, azaz a Matchbox által már korábban kiadott, de újra megmintázott jármű a mai post tárgya. Lehet vitatkozni, hogy melyik szebb – nekem mindkettő nagyon tetszik.

„Ez történt korábban”
Júliusban írtam a regular wheel Matchbox ős-Miuráról. Már akkor készültem erre a postra, úgyhogy tudatosan sumákoltam el a linket ami Wmormo postjára mutat, melyben tudományos alapossággal hasonlítja össze az ő gyerekkori transitional Miuráját – ilyet én is nagyon szeretnék – és a 2011-es újrakiadást.

Sok év után újra
Nos, jelenlegi postunk tárgya a 2011-es premiermodell. Emellett a mustársárga mellett még ugyanabban az évben bekerül az 1-100 sorba a narancssárga árnyalatú változat – Wmormo fentebb említett postjában ilyen szerepel. Mi több egy „First Edition” (Első Kiadások) 10-es pakkba is egy almazöld verzió. 2013-ban 9-es és 10-es csomagba (az USÁ-ban az előbbi a világon mindenhol máshol az utóbbi) metálzöldben kerül és egészen az első szélvédője előtt egy hatvanadik évfordulós emblémát is visel. 2014-ben 5-ös pakkban bukkan fel újra arany színben, ami egyértelműen visszakacsintás az ős kiadásra. 2017-ben a „Best of Matchbox” kiadásban tűnik fel, metálkékben, arany csíkkal az ajtók alján – a leírás alapján nem tűnhet úgy, de higgyétek el, meglepően szép, ott arany ahol a post tárgya szürke. Sokküllős arany felnik és ránézésre gumi abroncsok – nem tudom biztosan, csak képen láttam, ott annak tűnik – dobják fel ezt a változatot, nagyon kívánatos! 2020-ban tér vissza, metál-mentazöld versenyfestéssel. Az összes verziója szép, ezt az egyet nem nevezném annak.

Nekem kedvemre való, hogy a Matchbox visszanyúl a gyökereihez és újra megmintáz klasszikus darabokat – ezért vezettük be a „remake” tag-et a címkefelhőben. Hogy az újra feldolgozások hogy sikerülnek, az változó. Ez a 42 év után életre keltett Lamborghini nekem nagyon tetszik, mint ahogy az őse is. Az is tetszik, hogy a Mattel elkezdett végre licencekre költeni! 19 év után ez volt az első Lamborghini debütálás a kínálatban – utoljára 1992-ben szerepelt a Diablo az 1-75 sorban.

Sok részlet, szépen kiemelve. Méltó a márkához, pedig ez "csak" egy 1-100 verzió.

Ezeknek a kerekeknek sincs semmi közük az eredetiekhez, de szerintem nagyon jól állnak neki.

Hátul is foglalkoztak a részletekkel, ami nagyon jó! Ebből a szögből nem látszik jól - majd alább - de a "4R51M9N" rendszám egy popkultúrális utalás a Mamas and Papas, 1965-ben megjelent örökzöld dalára. Tehát ebben az esetben az amerikai rendszámtábla államjelzése összeolvasandó a tábla kikódolt szövegére: "California Dreamin'"!

Kézenfekvő volt összefotózni az őssel. Jé, az jobbkormányos, eddig nem is tudatosult bennem.

Kéne melléjük egy Aishwarya Rai és egy Salma Hayek figura és akkor szépségtúladagolással gyilkolna a kép.

Mindkét megoldás létező verziókat mintáz, mindkettő pontatlan - az ős a pontatlanabb. Igazából nem zavar.

Matchbox MB-14 '57 Ford Thunderbird

A Matchbox újra és újra előveszi ezt az öntvényt én meg bedőlök és megveszem, mert szeretem. Ez már a harmadik verziója, mert kezdetben még fémből volt az alváza is, aztán műanyag lett. 2020-ban amikorról a postban látható verzió is való, teljesen átdolgozták a könnyebb összeszerelhetőség végett. Ezt nagyon nehéz megmondani, egyetlen apróságból bukik le: A csoffadt, de küllős kormányból csoffadt pizzakormány lett.

2020-as új öntvény, de nehéz megmondani róla, hogy az.

 

Matchbox 40th Anniversary Superfast: MB-14 – 2008 Garbage Truck

A múltban korábban már eszközöltük azt a történelmi megállapítást, hogy minden magára valamit is adó kisautógyártónak kötelező szemeteskocsit gyártani. A kukás a gyermekember szemében nagy királyság, nagy, hangos, sárga villogója van és a hátulján lógnak a szörfösök.

A Matchbox jó sokszor ellőtte ugyanazt a nem nevesített, de szerény, szakértőnek egyáltalán nem tekinthető véleményünk szerint a Scania P-szériára meglehetősen emlékeztető szemetest. Nem tudok érte haragudni a fentiek miatt. A történeti hűség kedvéért álljanak itt a linkek a megjelenés időrendi sorrendjében egyszer, kétszer és háromszor.

A negyvenedik évfordulós Superfast szériába bekerülése... Hááát... Semmivel sem emelkedik ki a fentebb linkeltek közül a megjelenése, szóval nem rossz, nem rossz, de semmi extra.

Először nem értettem a nevét, hiszen egy nevesítetlen modellen nem sok értelme van a keltezésnek, de gondolom arra utalhatott a művész, hogy ez a kisautó 2008-ban debütál – lásd első link. Ebben a formájában 2008 és 2012 közt készül. 2019-ben már Garbage King néven tér vissza, leegyszerűsítve és elgyatrásítva. Azon a verzión már csak a fülke fém, a szemétprés felépítmény műanyag és a hátulja sem nyitható.

Nem tudom elhessegetni a gyanút, hogy ez egy (régebbi) P-sorozatú Scania akar lenni.

Há' mondom én! (Kép: jbtrading.com)

Semmi különleges a festésében, amitől kiemelkedeni az 1-75 szériában szereplő változatok közül. A rajta lévő számsorok nekem nem kódolódnak ki semmire.

Ebben a formában 2008-2012 közt készül. A szemétprés micsodája nyitható. A 2019-ben visszatérő, jelentős mértékben műanyagot tartalmazó verzióban már ez sem működő részlet. #regenmindenjobbvolt

Matchbox MB-14 Ford Transit

Az éppen aktuális napszaktól függetlenül köszöntök mindenkit, a Vanitisz Büszkeség Blogon! (Ezt a vanitisz dolgot közben bevettem a Gyüjtői Szlengszótárba is. Ha elég sokan fogjuk használni, akkor előbb-utóbb az MTA is felveszi a magyar szavak közé!)

Mai összejövetelünk tárgya egy a „vigyori” generációhoz tartozó Ford Transit, aminek a mibenlétét a múltban már tisztáztuk, így a Transitológiai tájékozódás útján erre indítanám el a tisztelt, érdeklődő nagyérdeműt!

A konkrét darabról annyit érdemes tudni, hogy 1999-ben szerepelt a németországi Matchbox sorban. Ugyanabban az évben egyébként ugyanebben a szériában volt még egy ugyanilyen generációs Transit, de az tűzoltó gúnyában. A konkrét darab a hétvégi börzén került a birtokomban egy turkálóból. Azonnal láttam rajta, hogy alapos, mosogatószeres és szivacsos kezelésre van csak szüksége. Maradt rajta pár plezúr, amit szerintem a turis dobozban szedett össze, de ezek valahogy nem is fájnak, mert hűen tükrözik azt, hogy egy reptéri haszongépjármű micsoda nyúzásnak van kitéve nap mint nap.

 Vigyori Transit. Német piacra, német légitársaság - a Lufthansa - színeiben.

 A harci sérüléseket szerintem a turkálós dobozban szedte össze.

 Ezen a verzión ott a Transit felirat, szemben ezzel.

Matchbox MB-14 és MB-33 Lamborghini Miura

Régi kedvencem a Lamborghini Miura. Első fogalmam a kocsiról éppen az aranyszínű Matchboxom alapján alakult ki. Ilyennek hittem sokáig, mígnem – már az internetkor hajnalán – láttam egy képet az eredetiről. És megdöbbentem. Mennyire más is a valóságban ez a kocsi. Laposabb, izmosabb. Talán a vékony kerekek miatt? Ki tudja? És akkor kicsit utánanéztem a Miura történetnek, ahogy most is tettem, annak apropóján, hogy egymás mellé gurult a tesztasztalomon egy ősi és egy frissnek mondható kiadás.

Lamborghini: Narancs és fekete

A Lamborghini a Miurát 1966 és 1972 között gyártotta. A kocsi terveit Marcello Gandini készítette akinek már történt említése ezen blogon is. Maga a kocsi az európai kétüléses, csúcsminőségű középmotoros sportkocsi kategória vezető darabja hivatott lenni a gyáriak elgondolása szerint. Megjelenésekor a leggyorsabb kapható közúti autó volt, a V12-es négyliteres, középen keresztben elhelyezett motorjával. Érdekesség, hogy a gyár mérnökei szinte stikában, a szabadidejükben csiszolgatták a terveket, mert a cégtulajdonos Ferruccio Lamborghini egy nagykategóriás luxusautót kívánt gyártani inkább. A sportkocsikat a szomszédban már gyártották őszerinte, és itt a nagy konkurensére a Ferrarira gondolt. De mint az már történelemként ismert, valahogy mégis csak sikerült megnyerni a főnököt az ügynek, hogy bízzon a három mérnöke tudásában, és így elkészült a bemutató darab P400 néven. Sok vesztenivalója végül is nem volt, mert a motor a korábbi modellekből jött, így „csak” a többi alkatrészt kellett kitalálni és összeilleszteni.

A kocsinak előző évben csak az önhordó alvázát a beépített impozáns látványú motorral együtt villantották meg. Apránként méricskélték tehát a fogadtatást. Az 1966-os Genfi Autoshow szakmai közönsége elismerően nyilatkozott immár a Bertone iroda által tervezett alumínium és acél kombinációjából készült karosszériával kompletten megjelenő kocsiról. A kecses megjelenésről, a pillekönnyű karosszériáról és az ígért hatalmas teljesítményről beszéltek leginkább. Tulajdonképpen ez alkotja a sportkocsit magát - ha szűken vesszük. Meg a jóvágású belső tér. Tehát – a következő évtől - elkezdték gyártani Miura néven és a Countach megjelenéséig a legsikeresebb Lamborghini volt. Ekkor újult meg a Lamborghinik jelvénye is. A Miura szó egyébként bikát jelent. Filmes karrierje többek között az Olasz meló című filmben tárgyiasult. 

Érdekesség, hogy készült gyárilag egy targatetős változat is ami egy alumínium cég bemutató autója ZN75 néven. A többi tető nélküli modell csak egyedi átalakítás. Az autó egyébként biztosan nagyon vonzó még mindig gazdagabb körökben, hiszen az egykori sah féltve őrzött példányát Nicolas Cage vette meg nemrég 490.000 dollárért. A modell története során több fejlesztés is történt, motorikusan, technikailag és külsőleg is egyaránt -ahogy ez lenni szokott – így különböző kódú modellekkel találkozhatunk. Érdekes megemlíteni a kocsi első és hátsó nyíló elemeit, nagyon tetszetős megjelenésűek.

A formája teljesen keresztülhatol a történelmen, mert néhány éve egy retrováltozat is megjelent belőle. És láss csodát: addig reszelték a mai modern formákat és szélcsatornás szappanalakú cad-es dizájnokat, míg a végén kijött ugyanaz a kocsi. Biztos, hogy már modern technika van a még modernebb anyagú karosszéria alatt, de a forma időtállónak bizonyult. Ha egy Miurát elkezdenek megváltoztatni, az már nem Miura lesz. És ezt így tartom helyesnek, őrizz(ü/é)k meg ami szép és jó volt régen és ne akarjunk mai stílusokat sablonosan ráerőltetni.

Dualteszt

Még az is lehet, hogy talán ez az aranyszínű kisautó volt az első Matchboxom annak idején, vagy a második a kis kék Land Roverem után. Mindegy is, a lényeg, hogy elsőtulajos a kocsi, bár több, mint két évtizeddel ezelőtt már átesett egy kezdő restaurátor (én) által történt megújításon. Bér a hibák szembetűnőek, a kocsi mit sem vesztett számomra értékéből. Érik a helyzet egy második megújulásra is, addig azonban nézzük meg, mit mutat az új verziójához képest. Talán már nem szokatlan, hogy időnként összehasonlítok régi és új verziókat, valamint az eredeti mellé is odateszem őket. Úgy gondolom, ez a blog némileg technikainak is nevezhető, így ez a látásmód nem esik messze az olvasóktól sem. Amúgy meg egy autómodellnek el kell viselnie az eredetivel való összehasonlítás során felszínre törő kritikákat is.

Nos, nézzük a formát és az arányokat. A rajzhoz hasonlítottam az eredetit, a negyvennégy éveset és a mostanit. A rajz az eredetihez képest kicsit csúcsosabbnak mutatja az elejét, így ha az új kiadáshoz mérjük akkor az teljesen rendben van. Érdekes, hogy a régi kiadás is szinte teljesen a helyén van ebből a szempontból. Ez alól talán csak az alul kiszögletesített hátulja a kivétel. Valószínűleg a keskeny kerekek bontják meg a kocsiról kialakult „aránytalanságot” sugalmazó korábbi véleményemet.

A rajz és az eredeti: teljesen jó

A rajz és az új kiadás: elöl mintha rövidebb lenne a kisautó

A rajz és a régi: elöl jó, hátul viszont erősen lekerekítették az anyagot

Tartom ugyanis, hogy egy autón levő kerék döntően befolyásolja az egész kocsi megjelenését. Leronthatja de fel is emelheti magasságokba is a látványt. A blog elején előadott reakcióm tehát ennek köszönhető, mivel az ősi kiskocsi így elnézve mai szemmel is rendben van.

A hátsó lámpák viszont kihívást jelentettek a Matchbox embereinek, az kifogott rajtuk. Akkor is és most is. Ezért is csodálkozom, hogy az újabb kiadás hátsó lámpáit sem reszelték addig, amíg az eredetihez nem kezdett hasonlítani. A réginél sem sikerült, de legalább ez motiválhatta volna őket a helyes irányba. A rendszámok helye is valahol a hasra ütés és a „csukott szemmel rábökök a helyére” típusú helymeghatározás következményeként lett ott ahol lettek végül is. A réginél a kipufogókra is rádobtak még egy adaggal, de ez még elmegy a vonzóvá tétel miatt. Az oldalsó légbeömlőt csak az újabbikon alakították ki. 

Biztosan már péntek késő délután volt amikor a hátsó homlokfalat mintázták meg. Mindkét esetben

Elölről nézve viszont van különbség az új javára. Az optikai szélesítő hatást is szolgáló hűtőrács az újabbikon hozza a valós arányt, a réginél erősen lecsökkentették. Talán ezzel csaptak be engem is optikailag? A jól beazonosítható első lámpáit szépen kialakították mindkét modellnél, a narancs színű példánynál gyári festést is kapott, ami nagyban dob az összképen. 

A kerék nagyon meg tudja változtatni egy autó megjelenését: a bénától a dögösig képes átalakítani egy közel azonos kasznit is

A régi kerekekről most nem szólok, mert önmagukban mutatják a kort melyben hozzácsatolták a kocsihoz őket. Az újnál meg ott vannak a részletek, az osztások a helyükön, csak nem látszanak a kifestés nélkül. Megérte volna, mert szépen adja az ötös/hármas osztás az összhatást.

Az ajtók - a régivel szemben - az újnál nem nyílnak. Nem is bánom, nem tartom jónak a mozgó részeket ilyen léptékben. A beltér mindkettőnél kiváló, ami még jobban feltűnik a kidolgozottságában mindkét esetben, az a műszerek kettős fekvőhenger árnyékolója. A lapos szélvédőn jól látszanak is.

Jobban megfigyelve látszik a korrekt műszeregység árnyékolás

Itt még nyílt, de minek

Végezetül jó érzés, hogy mindkettő verzió itt lapul a polcon, mert egy ilyen szép formatervű autóra öröm rápillantani bármikor. A kisebb hibák nem rontanak az összképen, és jogosan lehet némi nosztalgikus érzésem is rájuk pillantva. Végül is a hobbim ettől az autótól indult el...

Mintha más lenne a "motorablak" dőlésszöge, de nem!

Szép, időtálló formák

Még szerencs, hogy oldalról nem látszik, hogy melyiken van a virslikerék

Kár, hogy a felni nincs kifestve, mert amúgy korrekt kialakítású

Talán azért narancsban szebb

Érdemes volt újra megmintázni az időtálló formát

Ez ám a cápaorr, nem a bajor márkáé

Matchbox, Welly és Realtoy GMC Wrecker - UPDATE

GMC Wreckerből már szerepelt jó néhány eme blogon, ami nem csoda, hiszen még mindig nagyon szeretem a Matchbox e vontatóját. Közben azért a konkurencia megoldásaiból is szemezgetek, ha van rá módom, így történt ez most is, ezért a hármas megnevezés a címben. Az összevonás pedig azért, hogy egy kicsit tartalmasabb "ápdét" jellegű írás válhassék belőlük.

Elsőként kezdeném mindjárt a Matchbox-al, amiből legutóbbi szerzeményem egy piros változat, ami történetesen teljesen megegyezik a már korábban mutatott, zöld verzióval. Tulajdonképpen a zöld ennek a recolorja, ugyanis a piros egy évvel korábban, vagyis 1999-ben volt az 1-75/1-00-as sor tagja, mint MB-14. Ráadásul van még egy hasonló dekorációval ellátott testvére, amit itt mutattam. ezzel tulajdonképpen minden érdemi információt el is mondtam róla.

Recolor az ezredforduló környékéről

A Welly megoldásával folytatnám a sort, ami tulajdonképpen ugyanaz a példány, amit ebben az összehasonlítóban láthattatok. A különbség csak annyi, hogy most végre sikerült pótolnom a hiányzó, piros villogóját. Ezzel újra tökéletes kondícióba került.

Immáron hiánytalanul

A végére hagytam a másik új szerzeményemet, ami a Realtoy kínálatából származik. Sajnos eléggé hiányos és kicsit sérült állapotban jutottam hozzá. Mint az a képeken is látszik, kisebb kopások voltak a szélvédő felett és a tükröknél, valamit teljesen hiányzott a platóborító műanyag. Feltételezem azért, mert a szegecselésnél kicsit kipúposodott alatta a fém rész, ami lefeszítette magáról az idők folyamán. A matricák is csak ötven százalékban vannak meg, a bal oldalon a fekete-sárga sraffozású, míg a gém jobb oldalán Tow Truck feliratú maradt meg. Pánikra azonban semmi okom nem volt, ugyanis Tommi volt olyan jó fej, hogy korábban nekem adta a saját Realtoy Wreckerét, ami kitűnő donor volt hozzá - a maradék sem fog kárba veszni - , illetve a piros villogó erről került át a Welly-re. Miközben szétfúrtam és kiműtöttem a nekem kellő alkatrészeket a donorból észrevettem, hogy annak a gémje törött, azért nem maradt meg sosem eredeti pozíciójában. No, de erre majd a későbbiekben úgysem lesz szükség, de azért a kampót még áttettem erről az újra, mert ez jobb állapotú.

Mielőtt azonban felragasztottam volna a platóborítást az újdonsült jövevényre, először lecsiszoltam a pukli nagy részért, illetve kicsit kimélyítettem a műanyag borítás alját, hogy a lehető legjobban felfeküdjön az új helyére. A ragasztó kötésének az idejére egy ruhacsipesszel fogtam őket össze, közben egy fekete és egy fehér festékfilccel kikozmetikáztam a nagyobb kopásokat, végül a helyére raktam az új kampóját is. Sajnos a villogók sérülésével nem tudok mit kezdeni, de szerintem már ezzel a pár mozdulattal is nagyságrendekkel jobban néz ki a kis GMC, mint előtte.

 

Ilyen volt, mikor megvettem

 Kis kozmetikázás után

 Újra van platóborítása

Matchbox MB-11/MB-14 Porsche 911 GT3

Szerintem a legszebb Porsche modell a Matchbox kínálatában a GT3-as, a miértjét a fenti linken elolvashatjátok. Szerepelt is már nálunk jó néhány kivitele, hisz szorgosan gyűjtögetem össze a különféle verzióit - a sárgán kívül még ez a Superfast hiányzik -, amiket már rendre közzé is tettem, amit pedig még nem, azt majd most jól megmutatom.

Először is kezdeném a 2008-as, VIP névre keresztelt ötös pakkból származóval. Ezüst fényezése elöl és hátul megkapta a részletek kifestését, mint amilyen például a világítótestek és a rendszám. Felni téren most is a húszküllős kerék került alá, ami magában is jó választás, grafit színben pedig egyenesen a tökéletes. Az egyik legszebb kivitelét kaptuk meg ez által.

A tavalyi darabot sem mutattam még nektek, ami tulajdonképpen nem más, mint a 2009-es recolorja. A fekete nem lett a kedvencem, pedig az alapötlet tényleg jó volt, de a piros rész közvetlenül a feketére festve elég lehangoló eredményt mutat. Nem úgy az MB-14-es, ami világoskék alapszínt, és fehér dekorációt kapott, a felnikkel egyetemben. Ez így már mindjárt sokkal jobban mutat, azonban az a fránya hátulja továbbra sem kapott lámpafestést - mondjuk ezen már nem szabad meglepődni -, pedig úgy szinte tökéletes lenne.

Szerencsére az idei évre is beválogatást nyert az 1-75-ös sorozatba, a közelmúlt óta már el is érhető legfrissebb variánsa. Merőben más koncepcióban készült, mint az elődei, hűen követi a Matchbox feltűnési viszketegségre való hajlamát. Az igazat megvallva, először borzasztónak találtam úgy álle cuzámmen. Rikító zöld fényezés, sötétzöld kerekek - hiába az igen szép ötküllősből való - és egy hatalmas oldalsó dekoráció. Aztán a rend kedvéért természetesen megvettem és kitettem a nyomtatómra, mint minden új jövevényt. Pár nap alatt sikerült magát kicsit megkedveltetnie velem, a dekorációt tulajdonképpen egész jónak találtam rajta, csak a többi zavart. Most ott tartok, hogy egy pályaautónak tulajdonképpen nem is rossz, ott sokszor kiveszik a lámpatesteket, színben nem passzoló kerekeket tesznek alá, meg ilyenek. Leegyszerűsítve kicsit már tetszik, de azért persze a korábbi darabok által bejárt ösvényt kár volt elhagyni.

Nem véletlenül került össze ez a három verzió így egy postba, így szerettem volna szemléltetni, hogyan jut el egy nagyon szép modell egy ronda irányába. Persze utóbbi megjegyzés talán kicsit erős, főleg ha már az imént azt írtam, hogy kezd megtetszeni, de szerintem a legtöbben az előző, vagy még erősebb jelzővel illetik, hogy milyen. Mindenesetre én kíváncsian várom, hogy mit hoz a jövő, lesz-e jövőre is Porsche 911 GT3 a Matchbox kínálatában.

Jól megy a grafit színű felni az ezüst fényezéshez

Egy újabb rejtvény

Nagyon szép a színösszeállítás, az egyik kedvencem ez a kék szín

A lámpafestés hiánya továbbra is fájó pont

Egyazon koncepció, mégis a kék valahogy jobban sikerült

Ezt kérem szépen hogyan is gondolták azzal a zöld felnivel?

Az elejéhez hasonlóan hátul sincs semmi extra

A dekoráció tulajdonképpen tetszik, pályaautónak elmegy

Matchbox MB-14 Porsche 911 GT3

Matchbox MB-11 Porsche 911 GT3