Matchbox MB-41 1963 Cadillac Ambulance

Tudjuk már egy ideje, hogy a Matchboxokat gyártó Mattel is megérzi a válságot, meg azt, hogy az igazi célközönség, a kissrácok inkább játszanak mindenféle rajzfilmnek álcázott agymosodából szalajtott bisszel és basszal, a sárkány, dínó, szörny, robot, szellem és idegen lény vonal mentén, illetve ezek tetszőleges kombinációjával. A lényeg, hogy legyen rajtuk, melléjük, vagy ellenük valami ami rohadt nagyot lő, esetleg robban. Azt is tudjuk már, hogy a cég „élénk, figyelemfelkeltő” festéssel próbálja a kölykök tekintetét a hipermarketekben a kisautós hombárok felé vonzani, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy ilyen ízléstelen csicsahalmot eddig még Hot Wheels márkanévvel sem próbáltak letolni senki torkán – pedig próbálkoztak azért lelkesen. A Matchbox a legnagyobb bánatomra kezd valami olyasmi lenni, mint Ed Hardy a divatnak. Az első csicsamobilok debütálása után úgy voltam vele, hogy már semmivel sem tudnak meglepni. Tévedtem.

Mentőhetetlen

Egy kisautókat gyártó cégnek egyszerűen muszáj rendőr-, tűzoltó- és mentőautókat gyártani, mert egyszerűen nem is gyerek az, aki nem nénózik kisautó tologatás közben a szőnyegen. Mondanom sem kell, hogy a múltban a cég ezt az akadályt számtalanszor megugrotta már tökéletesen és párszor borzalmasan elhibázott módon is, bár ez utóbbi szörnyszülöttek ide még nem kerültek ki, sötét dobozok alján acsarkodva várják, hogy a nagyérdeműt riogathassák.

Őszintén szólva nem is emlékszem, hogy tisztáztuk-e már, hogy a Matchbox jó ideje különböző részekre osztja a világot és nem ugyanaz a kínálat kisautóból mindenhol. Így fordulhatott elő, hogy 2009-ben debütált az 1963-as Cadillac mentő az Egyesült Államokban, mint MB-56. 2010-ben már MB-55 és fehér-piros fényezés helyett piros-fehér fényezést kap. Különös ismertetőjelük, hogy mindkét változat bitang jó és csak az amerikai kontinensen forgalmazzák. (Azt már csak zárójelben merem megjegyezni, hogy a szintén csak Amerikának mért Lesney Edition-be is bekerül egy nem kevésbé vonzó festéssel.)

Miért tettétek?

Az idén végre megkaptuk mi is a „rest of the World” (a világ többi része) régió is, de állítom, hogy semmi köszönet nincs benne. Emberek! Mi ez a borzalom? A bordó színt még megbocsátanám, de a krómszínű alkatrészek helyett aranyozottakat, a tetoválószalon betűkészlettel írt „Ambulance” és „Custom Bionic Rebuilding” feliratokat már képtelen vagyok. Az utóbbi (kb. Egyedi Bionikus Újjáépítés”) még teljesen jó is lenne arra, hogy beindítsa a fantáziámat valami futurisztikus járgányon, mint cyberpunk jármű, ami egy időtörésen keresztül valahogy visszakerült a mi idősíkunkra, de egy klasszikus Caddyn? Nem áll ez nekem össze, mint ahogy a hurkazsíros nápolyi, a pacal mákkal, vagy a tejszínhabos lecsó sem. Ami az igazi kedvencem, hogy ezt is sikerült elszúrni! Nézzétek meg csak tüzetesen a feliratot! Na, rájöttök? A „custom” helyett hibásan ott „custon” áll, ami egyértelműen nyomdahiba. Láttunk már amúgy hasonlót, szóval ez is gyári hibának tekinthető.

Ami igazán bosszantó, hogy ugyanez a cég pár évvel ezelőtt még simán elkészítette az 1963-as Caddyt pompakocsinak, amiből minden idők egyik legmívesebben megmunkált Matchboxa is készült. Akkor azt imádnivalóan pimasznak találtam és azt gondoltam, hogy igen, ehhez óriási golycik kellenek, hogy egy játékgyártó ilyet be merjen küldeni a gyerekeknek szánt termékvonalba – bár azt gondolom, hogy pont a kissrácok azok, akik tudják kezelni a halál kérdését, mi felnőttek vagyunk azok, akik valamiféle belénk nevelt prüdériával viszonyulunk az ilyesmihez. A hab a tortán, hogy a Caddy mentő egyébként pont a pompakocsin alapul.

Ez majd betesz nekik!

Joggal horgad fel most a kérdés a nyájas olvasóban, hogy „ha ennyire nem tetszik, akkor mi a bánatért vetted meg”? Nos, két oka volt. Egyrészt szerettem volna a nagyérdemű közönség elé tárni, hogy a Matchbox jövő jelenleg csicsás és ízléstelen délibábként dereng – talán nem véletlen, hogy ilyen képzavarok jönnek elő miatta a billentyűzetemből. Másrészt remek átalakítási ötletem támadt vele kapcsolatban, ami remélhetőleg a közeljövőben testet is ölt majd a kollégák hathatós közreműködésének köszönhetően. Részleteket nem vagyok hajlandó elárulni, de szerintem szeretni fogjátok majd az eredményt.

Úgyhogy maradjunk abban, hogy folytatása következik!

 Arany a króm helyett, az első csapás.

 Sárga szélvédőhöz sárga megkülönböztető jellel jár.

 Tetoválószalon betűkészlet és hozzá még sikerült helyesírási hibát is véteni.

 Az összes kiegészítő megkülönböztető jelzést - oldalt és hátul is - sikerült lefesteni.

Hogy jót is mondjak, a beltere például jó. Tulajdonképpen a kisautó jó, csak hát a festés...

Átalakítás: Siku Volkswagen Transporter T2 No. 2.

Az előző héten elkezdett sorozat második tagja is elkészült. Ebben az esetben nem egy DoKa, hanem egy buszt mutatok, hogy egy kis szimmetriát adjak a témának.

Siku T2 Buszban

Az előző hetihez hasonlóan ez is egy igen példásan sikerült modell ami az arányait illeti. Viszont ennek van egy kis extrája is, mégpedig a működő tolóajtó. Viszont pont ez az alkatrész hiányzott erről a darabról. Az előző blogomban ezt már tárgyaltam. Ugyanis ez ugyanaz a modell mint a másik. Ez is azok közé tartozik amiket egyszer megcsináltam és feltettem a polcra, de később újra megküzdöttem vele.

Hasonlóan két társához ennek sem volt szélvédője, így ez is igényelt egy kis palackvagdosást. Körülbelül 6 próbadarab és többórányi szitkozódás után sikerült bepasszíroznom az első szélvédőket a helyükre. A gondot az okozta, hogy két irányból is görbül az eredeti. Végül egy Fantásüveg közepéből sikerült egy olyan darabot kreálnom ami többé-kevésbé passzol hozzá. Az oldalsók itt belülre kerültek, mert nem nagyon akart megragadni a külső peremen, amit az öntési hibák csak nehezítettek, így az egység érdekében a belülről lettek beragasztva. A belteret nem festettem újra. A szín viszont új. Az előző matt sárga helyett úgy gondoltam megér egy próbát a narancs is. Bár ezen nehezebb többszínű rozsdát alkotni, de szerintem még így is jól néz ki. A tető újra fehér lett, csak már talán egy kicsit kifinomultabb technikával öregítettem. Emellett már csak extra hűtőrács, jel, és lámpafestések hiányoztak.

A kerekek szintén újak. Mégpedig egy Matchbox Porsche 914 kerékszettje, amit középen szintén narancsra festettem. Rögtön az első képen már látszik is az eredmény!

Szerintem jól áll a Porschének ez a szett.

Itt már jóval rozsdásabb.

Talán kicsit sok is.

Eleinte tartottam a tolóajtó mozgásától.

De kellő óvatossággal kezelhető.

Van másik oldala is.

Matchbox MB-76 Chevy Stepside Pickup

Az idei már a harmadik év, amikor csak a százas listába válogatta be a Matchox a Chevy Stepside Pickup-ot, ráadásul a 2011-es darab nélkülöz mindenféle kreativitást. Nem hiszem, hogy ennyire ötlettelenek lennének a szakemberek, hogy egy ilyen remek modellt így elénk vessenek. Nem mondom, hogy nem lehet egyszínű, még ha ezzel sem jár extra festés néhány részletre - oldalsó helyzetjelzők és a kilincsre egy kis festék, vagy netán a hátsó lámpákra és a Chevrolet feliratra -, de annyi lehetséges szín van, ami feltűnő - és illeszkedik a figyelemfelhívó sémába -, jól állna neki és még nem is volt olyan verziója. Igen, a lila színt már az első recolorjaként elsütötték, ami már akkor sem volt szép, de legalább valami dekorációval próbálták enyhíteni a nem rávaló árnyalatot. Értem én azt is, hogy a barna belső jól áll neki, meg a plató borításnak is kedvez, de talán megint elővehették volna a feketét, esetleg a szürkét is kipróbálhatnák. Pozitívum viszont, hogy nem spórolták le az alváz krómozását, illetve a Lesney Edition után újra megkapta ez a küllős felnit, ami szép is és jól is áll neki, még ha ezúttal feliratozás sincs rajta. Összességében igencsak lehangoló számomra ez a darab, szégyellje össze magát az aki rábólintott a Mattelnél erre, egyszerűen csak egy másik színre kellett volna ráböknie a színskálán, mondjuk egy sárgára, hogy megfeleljen a figyelemfelhívós kritériumnak is.

Könyörgöm, miért kellett belőle még egy lila!?

Ha már a csupaszon hagyott színe nem is szép, legalább a kerekei azok

Matchbox MB-76 Chevy Stepside Pickup

Matchbox MB-73 GMC Wrecker

Az egyik kedvenc modellem a Matchbox kínálatából a GMC Wrecker, ami meglett kora ellenére idén is helyet kapott a kínálatban, igaz, csak a százas sorba fért bele. Szerencsére ez nem volt akadálya, hogy hozzá jussak egy példányhoz közülük, hála matchbox mester közreműködésének. Talán mondhatjuk, hogy kicsit elcsépelt már ez a kisautó, hiszen számos verziója létezik, ám mindig sikerült a Mattelnek egy kis újdonságot vinnie bele. Első körben a narancs színű szélvédőt említeném, ami igazából nem is újdonság, mint sem visszatérés a gyökerekhez, hisz régen ez volt a megszokott színe. A villogóknak szerintem ez áll a legjobban, ráadásul a narancs színt tovább vitték a gémre és a dekorációra is, sőt, még az eddig keveset foglalkoztatott kerékvariánsra is jutott. Ritkán tetszik a festett felni, de ez az eset most pont az, amikor bejön, amiként a sportosra vett festés is. Az ezüst fényezést egy kicsit sportosra vett dekoráció dobja fel, az ajtón egy hatalmas egyessel, ami felér akár rajtszámnak is. Persze szó sincs arról, hogy versenyautót faragtak volna a GMC-ből csupán hozzáigazították az új szolgálati helyéhez, ami ezúttal az autópályák korlátjai közé esik, ahol picit nagyobb a sebesség, mint a városokban. Egyszóval ez is nagyon tetszik, viszont az ezen is kicsit csálén álló platónak más színt is el tudok képzelni.

Most először szerelték ilyen kerékkel

A platónak szerintem a fekete jobb szín lenne

Matchbox MB-73 GMC Wrecker

Mások gyűjteményei / Átalakítás: Viktor Hot Wheels Ford Stake Bed szerelvénye

Azt hiszem a koronája annak, amit mi ezen a blogon elkövetünk, amikor az olvasóinktól érkeznek levelek, az ékkő a koronán, amikor olyan levél érkezik, amikor valaki arról számol be, hogy a mi – a többesszám konkréten itt rám ne vonatkozik, de a többi szerzőre e lapokon kivétel nélkül – fúrásaink-faragásaink másokat is erre ösztönöztek.

Jó egy hónapja ez a levél érkezett Viktortól:

„Azért írok mert nagyon tetszik az oldalad, sok olyan kocsit vettem már meg, amikről TE/Ti irtál/írtok. Na de mindegy is a lényeg amiért írok neked az az hogy lenne egy ötletem a legközelebbi átalakításra. Szóval a blogodon láttam a Hot Wheels - Ford Stake Bed-et. Nagyon megtetszett és vettem egyet magamnak, ahogy néztem akkor fogalmazódott meg bennem az ötlet hogy trélerré át lehetne alakítani. Nem egy nagy átalakítás, de szerintem tökéletes tréler lenne belőle egy hozzá illő pótkocsival ami szerintem egy Matchbox Major Pack M-9-es vontatmánya lehetne. Szerintem egy ilyen leharcolt pótkocsi nem lehet drága. Ha tudnék rá megoldást annak a kerekeit is kicserélném de bár azok nem rosszak és az a pótkocsit is kellene egy kicsit alakítani mivel a többihez képest inverz. (Azt hiszem ehhez elkél egy kis magyarázat: Viktor arra gondol, hogy az M9-en a vontatón van a vonószem, nem pedig a vontatmányon, mint a Convoyokon. S. J.) Szerintem jó festéssel, remek lehet. Persze ha nem eretnekség ezeket össze hozni ilyen módon. Szerintem ilyen robban fel a Terminátor 2-ben csak ott tartálykocsi a vontatmánya. (Kutakodtam kicsit, mert nekem tartálykocsi robbanás a Terminátor első részéből rémlett – a másodikban folyékony nitrogént szállító tartálykocsi van, amire azért emlékszem, mert a folyékony fém Terminátort az lassítja le egy pöttyet. Szóval az IMCDB-n megtaláltam amire Viktor gondolt, tényleg az első rész és nem, ott nem Ford van, hanem egy 1972-es International Harvester Transtar 4070. Szerintem meglehetősen hasonlít a kettő, szóval az vesse Viktorra az első követ, aki ezekkel kél-fekszik. Én is csak azért néztem utána, mert az jutott az eszembe, hogy mekkora jóság lenne már egy ilyen Terminátor kamiont moddolni. S. J.) Egyébként szerintem azzal se lenne rossz és lehet, hogy könnyebben kivitelezhető. Csak azért zaklatlak téged ezzel az ötlettel mert én ugyan megcsinálnám, de nem értek hozzá, vagy megcsináltatnám de nem ismerek senkit sem. Szóval arra gondoltam hogy hátha nálad ez a fantázia Convoy megelevenedik.”

Én erre valami olyasmit válaszoltam, hogy az ötlet tetszik és biztos állati jól nézne ki, de én béna vagyok az ilyesmihez, meg donor sem nagyon van – mármint az M-9 azért nem terem minden sarokban –, de azért továbbítom a levelet a többieknek.

Nagyjából egy hete azonban újabb levél jött Viktortól, ez úttal képek társaságában:

„Korábban már írtam neked egy ötletemről mivel az alapok megvoltak, ezért csináltam róla néhány fotót. Remélem tetszenek majd. A háttér nem terepasztal, de remélem ez nem baj. Szóval én így használom mivel csak egy álló helyben van ezért így is megoldható. [...]”

Nos, szerintem a végeredmény zseniális, a rövidfülkés (daycab) Ford CLT9000-es – aminek én a Hot Wheels Ford Stake Truckot amúgy én gondolni vagyok hajlamos – a Major Pack M-9 vontatmánya nagyon illenek egymáshoz. Nézzétek csak meg ezt a képet! Ugye? Nekem nagyon hozza a Convoy (film) érzést. Remek koncepció, érdemes lenne továbbvinni az ötletet, a vontatót és a vontatmányt is átfényezni, az előbbinek pedig eltüntetni a kerekeiről a túlzó krómot és igáslovat faragni belőle. Viktor?

 Hot Wheels Ford Stake Bed Truck aka. Ford CLT9000 és...

 ...Matchbox Major Pack M-9 Inter-State Double Freighter vontatmány.

 Több évtized választja el őket, de mégis nagyon jól mutatnak együtt. Még van vele munka bőven, de remek alap egy igazi, több évtizedig hajtott, amerikai igáslóhoz, mint azt egy szakasztott hasonló, az 1980-as években készült kép - lásd a linket fent - is igazolja.

Na itt viszont úgy jó a rengeteg króm, ahogy van!

Matchbox MB-13 Volkswagen T2 Bus

A kétség kívül szépre sikeredett Matchbox Volkswagen T2 Bus idén is kapott helyett az 1-75-ös sorban. Ezúttal a Blue Horse cég autójaként funkcionál, ami most sem teljesen légből kapott a Mattel részéről, hiszen valóban van ilyen nevű lovarda, igaz a logójuk teljesen más, gondolom nem véletlenül. A lovas tréner autója a névből adódóan kék lett, amiből a kerekek is kaptak nem keveset. Utóbbi megoldás nekem nem nagyon tetszik, amiként az sem, hogy nincsenek lámpafestések, de szerencsére a festés nem eszi meg a részleteket, így azért nem fáj annyira a hiányuk. Ami pedig elvitte az extra festéseket, az a hatalmas, a jármű egész oldalát beterítő dekoráció, aminek alapszíne szintén kék. A sok kékhez jó kontrasztot ad a műanyag alkatrészek megszokott fehér színe, amihez egy enyhén zöldre színezett ablakok dukálnak.

Lámpafestések nincsenek, a színre fújt kerekek viszont vannak

Tekintélyes méretű a dekoráció, azonban egy egy elérhetőség még illene oda

A műanyag elemek továbbra is fehérek

Matchbox MB-13 Volkswagen T2 Bus

AutoWorld True Limited Edition Dodge Challenger

Nem szokásunk, olyan kisautókról írni, melyek nem voltak a kezünkben de ezúttal kivételt teszek, mert valami olyasmit találtam, amiről nem is tudom mit gondoljak.

AutoWorld

Bevallom őszintén életemben nem hallottam még az AutoWorldről addig, míg kedvenc amerikai autós periodikám blogján nem ugrott elém róla egy post. Dióhéjban ez egy amerikai manufaktúra, mely mögött az a Tom Lowe nevű úr áll, aki a kilencvenes években visszahozta a tetszhalálból a Johnny Lightningot.

Legújabb sorozatuk a True Limited Edition (Valódi Limitált Kiadás). A méretarány 1:64, az első megmintázott autó a széles testű Dodge Challenger. A kidolgozottság egyenesen fantasztikus, nyitható motorháztető, mely egyedi gyári számot visel a belső oldalán, gumiköpenyes kerekek, külön darabból készült kipufogórendszer és a többi. Tényleg nagyon szép, de ettől még nem lenne érdekes annyira, hogy úgy írjak róla, hogy nem szorongatom itt a kezemben.

Dlágaszág

Limitált kiadásokkal teli a padlás, de amitől ez izgalmas, hogy az AutoWorld azt mondja, hogy összesen 15 000 darabot fog ebből készíteni, aztán megsemmisíti a szerszámokat, nem lesz több ilyen, így adja ki a valódi limitált szériát. (Pontosítok: Több forrásból szedegettem össze az információt és a kis mozaikok állnak össze úgy, hogy azok a számok jönnek ki, amiket említek.) Ha lehet hinni a céges videónak (lásd alább), akkor négy színben fog készülni a Challenger, egyenként más-más mennyiségben. A fekete dobozára (lásd alább) rá van írva, hogy 5000 van belőle, a Hemi-narancssárgából 1500, az ezüstszürkéből 3000 (lásd a linkeket) készült. Innen már nem nehéz összematekozni, hogy a fehérből akkor ezek szerint meg 5500-at készítenek – feltételezve, hogy nem lesz más szín. Az árak kőkemények, az ezüst 25 amerikai dollárba (cirka 6250 válságforint), a narancs 30 zöldhasúba (kb. 6750 forint) fáj, a másik kettőnek ugyan még nincs nyoma a cég oldalán, de a fentebb már linkelt Hemmings Auto Blogs úgy tudja, hogy 15 dodót (kb. 3750 forint) kérnek értük.

Még az ártól sem ragadtam volna szövegszerkesztőt, de az AutoWorld készített egy videót arról, hogy látványosan tönkreteszik a szerszámokat (lásd alább), plusz minden dobozba bekerül egy inci-finci fémforgács, amiről azt állítják, hogy az öntőszerszám egy darabja. Na, az én agyam itt hajította le az ékszíjat.

Vakulj paraszt?

15 000 darab kisautó azért az nem kevés, még akkor sem, ha a különböző színek miatt limitált kiadású. A videón látszik, hogy egy ilyen szerszám a kisautó méretéhez képest nem kicsi, de igazán nem nevezném óriásinak. Ha még fel is aprítják, azért az szép nagy halom fémforgácsot kell, hogy kiadjon, hogy kijöjjön 15 000 darab fémhulladék a kisautók mellé.

Hogy kegyetlenül őszinte legyek, egyáltalán nem vagyok hajlamos meghatódni attól, hogy ledarálták a szerszámokat, azt meg kifejezetten hülyítésnek tartom, hogy a műhely padlójáról összesöpört fémhulladékot mellécsomagolják.

Mit gondoltok erről? Szavazzatok és kommenteljetek!

AutoWorld True Limited Edition Dodge Challenger. Nem nézné 1:64-nek senki a kép alapján.

 Eredeti műhelyhulladékkal! (A képek forrása a Hemmings Auto Blogs)

Így pusztul a szerszám. Ki hatódott meg?

Megszavaztátok! Szerintetek az AutoWorld TLE:

Muhahahahahaha!	4 (22%)
Parasztvakítás!	8 (44%)
Belefér!	5 (27%)
Húú, mekkora ötlet!	1 (5%)

Szavazatok száma: 18

Átalakítás: Siku Volkswagen Transporter T2 No. 1.

Nem mondhatom, hogy régen szerepelt átalakítás a blogon, hiszen Snake Peti Trabija pont jókor jött, így most viszonylag rövid időn belül két patkány is szerepel a blogon. Ugyanis én is egy újabb rat-style autóval készültem. Ez alkalommal nem egy mostani bolti darabot öregítettem, hanem egy már inkább felújításra váró fémdarabot láttam el pár extrával.

Dupla szerencse

Mióta el kezdtem gyűjteni az autókat és szakosodni kezdtem a VW-kra, kialakult bennem egy birtoklási vágy egy Siku DoKa (Doppel Kabine - duplafülkés) T2 iránt. De valahogy sosem sikerült lehalászni egyet. Egy idő után lejjebb is adtam a szintet, hogy már az is jó lenne, ha egy olyat találnék amivel dolgozni kell, hogy vállalható legyen. Végül pár hónapja Rájen tett fel egy roncsot az eladó autói listájára. A szélvédő menthetetlen volt és a festése is látott szebb napokat, de ennek is nagyon örültem. Így is már jó ideje nézegettem neten valami ötletadó képet. Ám a szerencsém itt nem ért véget! Pár napra rá a Vaterán is elém került egy hasonló állapotú T2. Ez viszont egy csomagban volt és a többire nem lett volna szükségem. Miután mutattam Tomminak mondta, hogy ő ismeri az eladót és így sikerült megbontani a csomagot ráadásul még el is tudott menni érte, így nem volt postaköltség sem. Így már két Crew Cab is ott figyelt a polcomon. Annak ellenére, hogy jó ideje kavarogtak a tervek a fejemben, nem ültem egyből neki a festegetésnek. Kellett egy pár hónap míg rászántam magam, hogy elkészítsem.

Az ötletek felelevenítéséhez jól jött az a pár száz kép, amit lementettem a számítógépre, vagy csak a könyvjelzők közé került. Az érdekesség a sztoriban még az, hogy nem egy T2-es alapján hanem egy szintén Duplakabinos T1-es után készült el a minta, amit patinazöld és matt fehér lett. Természetesen rozsdamintával.

Újjáépítés

A post elején említettem már, hogy a szélvédő erősen kukaérett volt, így a teendők listájára fel is került az „újraüvegezés”. Mivel számomra ez egy elég különleges vasdarab nem lehetett kétség, hogy kell rá pár különleges extra is. Így jött az ötlet, hogy kárpitozni kéne belül. Ehhez egy vászonzsebkendőt használtam, ami szintén zöld-fehér. A fakó fehér üléssor szerkezetileg nem változott, de egy világosabb barna festéssel sokat lehetett rajta javítani. A kabint a körbe kívülről egyenként felhelyezett szélvédők tették teljessé. Itt is extraként említeném a matt feketével kiemelt ablakkeretet.

A második nagyobb extrát a platón kialakított ponyva jelentette A bordák drótból készültek, amit fogpiszkálóval feszítettem a plató falához. Erre került rá a belső kárpitozásnál használt anyagból maga a ponyva. Hogy valami tartalma is legyen sztirollapból faragtam egy szörfdeszkát.

Az utolsó újításként a napellenzőt nevezném meg. Ezt egy műanyag flakonból vágtam formára majd lefestettem híg matt fekete festékkel. Ez elég érzékeny festék, így akril lakkal fixáltam.

A kerekeket Tommitól kaptam. Ez az ékes példa arra, hogy érdemes nyitott szemmel járni, mert akár egy noname kisautógyártó is tud parádés kerekeket produkálni. Az arany festés már extra rajta, de már anélkül is bármelyik pedigrés gyártó megirigyelhetné. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy a „nagyok” erre miért is nem képesek? De ez a cikk most nem ennek a boncolgatására készül. Hanem, hogy megmutassam a legújabb kreálmányomat.

Jöjjenek a képek!

Az első rétegek.Hamar rozsdásodik.Egy kis ugrás és már itt a kész állapot.Minden részlet festveInnen látszik a ponyva rögzítéseItt pedig flakonból készült napellenző.A kárpit.Az ötletadó.

Nem véletlen a No. 1 jelzés a cikkben, ugyanis három Siku T2 készül pillanatnyilag. Úgyhogy ez a kép egy kis előretekintés. A képen már leszedtem a ponyvát, mert igazából nem voltam vele teljesen elégedett. Folytatása következik!

Matchbox MB-70 Chevy Van

Idén a Matchboxnak nagyon megtetszett a rikítóba hajló zöld szín, hiszen láthattuk már a Ford F-100-on és a Porsche 911 GT3-on is egy-egy árnyalatát, most pedig egy harmadik árnyalata következik, ezúttal egy Chevy Van-ra fújva. A három közül nekem ez a zöld kisautó tetszik a legjobban, a fekete alváz és a sárga szélvédő tovább élénkíti az összképet, a narancs peremű fekete felni pedig megkoronázza mindezt. Szerencsére itt nem álltak meg és elkészítették a talán eddigi legszebb dekorációt a furgon oldalára, ráadásul vették a fáradtságot, hogy a két oldal különbözzön is egymástól. A grafika maga pedig egy snowboardokkal foglakozó cég sajátja, amely témához az extrém színválasztás nem is áll oly távol. Már csak a kódolt tűz feliratot kéne megértenem, amit a verda elejére festettek.

Jó lett a felni festése is

Igényes és részletes dekoráció

Aszimmetrikus a két oldal dekorációja

Matchbox MB-70 Chevy Van

Matchbox TP-113 Porsche Turbo and Caravan, Matchbox TP-122 Porsche Turbo and Glider Trailer

Nem is olyan rég sikerült teljessé tennem a Matchbox kínálatában levő Porschés Twin Pack gyűjteményemet - legalább is én többről nem tudok. A leginkább vágyott, a TP-113-as szett került hozzám utoljára, amiben a gyerekkori darabom festését magán viselő Porsche mögé egy Caravan utánfutót köthetünk - utóbbi bemutatójakor tettem is róla említést. Nem a leggyakoribb felállás ez a való életben, de nem is példa nélküli. A szokásos fehér szín mellé barnás narancsos dekorcsík került a lakókocsi aljára, benne egy feltételezhetően típusmegnevezésnek szánt Mobil 500-as felirattal. Az ajtó színe ehhez passzolóan barna lett, valamint az alváz sem maradt csupaszon, azt feketére mázolták. A másik, vitorlázógépet vontató szett sem újdonság nálunk, hiszen a citromsárga kivitelt már korábban mutattam, az mellé társult be az emberi külsővel megáldott darab. Mint az előző esetben, a Porsche most is egy, az 1-75-ös sorban futó példány színét viseli magán, aminek dekorációjához tökéletesen passzoló festést kapott a Glider Trailer is. Nem mellesleg a vitorlázó egy sokkal elfogadhatóbb fehér színt kapott.

Nem egy tipikus párosítás

Kívül és belül is világos színt kapott

A futó alváza a Porsche színében pompázik

Kétségtelenül jobban mutat ebben a kék összeállításban

Hatalmas embléma, hogy a vak is lássa milyen autó is ez

Összeszerelésre készen

Repülésre készen

Egy anyának, egy apának

Matchbox TP-113 Porsche Trurbo and Caravan

Matchbox TP-122 Porsche Turbo and Glider Trailer

A sárga tulajdonképpen Trailers és nem Twin Pack (neten talált kép)

Matchbox MB-03 Porsche Turbo (1989)