Matchbox MB-28 Ford Thunderbird Turbo Coupe

Azt nem állítom, hogy csak a Matchbox termékekre lehetne egy „Ezt igazán kár volt”, vagy „Jajj, de csúnya!” blogot alapozni, bár kétség kívül folyamatos kísérletek vannak arra, hogy témát szolgáltassanak egy ilyen periodikának.

1992 volt az az év, amikor az addig MB-61 szám alatt futó, teljesen emészthető megjelenésű Ford T-Bird Turbo Coupe-ból – melyet teljes egészében kiveséztünk az előbb linkelt postban – MB-28 lesz és a festése mintáinak megtervezését a Kokós Virággyerekek Kedélyes Nyáresti Dürrögése nevű pszichedelikus folk-soul-trip hopot játszó zenekarra, a színei kiválasztását pedig egy bespeedezett, plusz még energiaitallal aljasított kiscsoportos ovisra bízzák. Az eredmény pusztító, félúton a borzasztó és a rettenetes között.

Egyetlen mentségem arra, hogy nekem mitől van ilyenem az, hogy az 1991-es MC-10-es szett tartalmazza. Ezzel kapcsolatban az a jó hírem, hogy ez az utolsó jármű ebből a készletből, aminek örömére ismét közlök két képet arról, hogyan is fest a teljes doboz.

Matchbox MB-28 Ford Thunderbird Turbo Coupe. Mintáját és színeit tekintve környezetszennyezés.

Semmiféle felelősséget nem tudunk vállalni, ha ez beégett a retinájába valakinek. Tessenek ez esetben a Mattelhez fordulni!

A hátsó szélvédő alá azért jutott egy öntési hiba. Érdekes, hogy hány kisebb-nagyobb hibás darab jutott ebbe a csomagba, pedig nem erről híres ez a gyártó.

Mivel ez az utolsó olyan darab, ami nem szerepelt még itt az 1991-es MC-10-ből, lezárásként álljon itt a dobozfotó!

Matchbox CC-1 és CC-24 hordtáskák reklámjai a hátoldalon. Teljesen véletlen, de én is egy postban tárgyaltam őket anno.

Matchbox MB-58 Mercedes-Benz 300 E

Vannak autók, melyeket annak ellenére szeretek, hogy bizonyos hivatást űző, vagy bizonyos kisebbségekhez tartozó elemek mindent megtesznek azért, hogy alaposan leharcolják az imidzsét. A gyári karosszériakódján csak W124-esként emlegetett Merci is ilyen.

And going and going and going...

Ha nem annyira old-, meg youngtimerek kerülnek szóba valahol – vagy éppenséggel szovjet autók – akkor előbb utóbb valaki biztos megjegyzi, hogy „mert abban még volt anyag”. A helyzet az, hogy tényleg létezett olyan autó, amit szándékosan úgy terveztek meg, hogy tartós legyen és nem akkor készült mint a Titanic, hanem a nyolcvanas években. A jó öreg W123-as már erősen megérett a cserére, meg valamit kezdeni is szerettek volna a nagypapás imidzsével, amikor az utód tervezésébe fogtak. Az 1984 és 1995 között kínált E-osztályal – aminek a jelzésében az E akkor már a közepes méretű luxusautót volt hivatott jelenteni és nem a befecskendezős motort (Einspritzmotor) mint az 50-es években –, igyekeztek minden vevői igényt kielégíteni. Eleve ugye létezett négyajtós lépcsőshátú, ötajtós kombi, kétajtós kupé, illetve kabrió is, a hátsókerék hajtásún kívül pedig öszkerekes is. A motorkínálatot pedig felsorolni is sok. A benzines – ez milyen fura, miért nem hívjuk ezt ottómotorosnak, ha már a Diesel lehet dízel? – erőművekből a sornégyesek közül 2-, 2,2-, 2,3 lityisek, a sorhatosak közül 2,6-, 2,8-, 3,0-, 3,2-, 3,4-, 3,6 literesek, a V8-asok között pedig 4,2- és 5 literes erőművek közül választhatott a tisztelt megrendelő, természetesen évjárat, kivitel és földrajzi elhelyezkedéstől függően. A dízeleknél kétliteres sornégyes – azért a nagypapikat is ki kellett szolgálni valamivel, mert a 72 paci biztosan nem mozgatta valami fürgén a közel 1400 kilós járgányt –, 2,5 literes sorötös és háromliteres sorhatos – utóbbiból turbós is – volt a palettán. A váltója pedig lehetett négy és ötsebességes manuális és automata is. Az autó tartóssága és minősége legendás, éppen ezért lehet, hogy sok még mindig taxiként falja a kilométereket, pedig az nem éppen a legkíméletesebb működtetése egy autónak és a legutolsó gyártása után is eltelt már 15 év. (A Totalcar még 2004-ben mutatott be egy 1991-es kiadású 300 TD-t, érdemes elolvasni a cikket.) A formatervéről pedig megkockáztatom, hogy időtlen. Egy szép állapotú darab 1:1 méretarányban is az „abszolút kéne” kategóriában indulna nálam egy tökéletes világban.

Ein, zwei, polizei

1986-ban debütál a Matchboxnál MB-58-ként a W124. Akkor még metálkék a fényezése a beltere pedig sötétkék, csakúgy mint az alváza és nincs csillag a hűtőjén, ez a készség csak később jelenik meg, nevezetesen 1988-ban. Ahogy elnézem a Merci motorkínálatát, a Matchboxnál a régóta működő, „merjünk nagyot mondani” alapelv mentén, az akkor elérhető legnagyobb teljesítményű verzió jelzését írták rá a kisautóra, amit az adott karosszériakivitel elvisel és így lett 300 E. Ez 86-ban egy 3 literes, 12 szelepes, sorhatos erőművet takar, ami 180 lóerőre, 255 newtonméterre és 8,5-9,9 másodperces, nulláról-száz kilométer per órás gyorsulásra volt elég. (A második adat gondolom az automataváltós verzióé.) 1991-ig olyan jelentős változás a kivitelben nem történik, míg valaki azt nem gondolta a terméksorvasztási részlegen, hogy „ha már német autó, miért is ne legyen rendőr”. Nosza, megszülték a zöldcsíkos, fehér Polizei fényezést, ami abból a szempontból egyáltalán nem rossz ötlet, hogy – lásd a képet alább – a Német Szövetségi Köztársaság rendjének őrei használták a W124-est. (Mi több, a Policecars.hu képeinek tanulsága alapján a mi rendőrségünknél is futott legalább egy ilyen, mint felvezetőautó!) Csak éppen minden rendőrségi jármű egyik legjellegzetesebb kellékét a megkülönböztető jelzéseket hagyták le róla. Persze most lehet okoskodni, hogy „furán mutatott volna a jelzésként létező tetőablakon”, meg „biztos csak szélvédő mögötti fényjelzést hordó, autópálya üldözőautó” – ja, a maga 8,5 másodperces 0-100 km/h gyorsulásával, azon az autobahnon, ahol sok helyen nincs felső sebességkorlátozás. Tetszik vagy sem, ez egy gyönyörű részletességgel megfestett, német rendőrautó, amiről lespórolták a fényhidat. Az ilyesmi hiánya nálam a „köszi, de nem köszi” kategóriába sorolja vissza a kisautókat és ez a példány is csak azért van a birtokomban, mert része az 1991-es kiadású, MC-10-es szettnek – amiből lassan elfogynak már a bemutatandó darabok.

Merci csillag a hűtőn, nyitható ajtó, 8-pöttyös kerék, süti!

Német rendőrségi festés süti! Megkülönböztető jelzés meg nincs - csak ablak a tetőn -, nem süti!

A kopást a tükrön a tárolás okozta, ezzel egy percet sem játszottak.

A rendszámtáblára kicsit sok festék került, így nehezen olvasható.

A W124-est tényleg használták a Bundesrepublikban rendőrautónak.

Matchbox MB-52 Isuzu Amigo

Hogy kegyetlenül őszinte legyek, én nem is tudok még egy olyan modellt mondani, aminek a Matchboxnál megmintázták a három- és ötajtós változatát is. SUV-ot meg végképp nem.

Az Isuzu MU Wizard / Rodeo, Opel / Vauxhall / Holden Frontera és Honda Passport neveken is futó jármű ötajtós változatát már átvettük korábban, de a háromajtósat nem, pedig az jelent meg előbb az 1-75 sorozatban. Nyugodtan hátradőlhetek és átadhatom a típusismertetővel kapcsolatban a szót Tomminak, aki már letudta ezt a típust. Tessenek átfáradni hozzá olvasgatni kicsinyt, majd visszatérni ide.

A Matchbox világában a típus mint MB-52 regnál 1991 és 1993 között, majd visszatér 1999-re, mint MB-49/52/54 annak a függvényében, hogy mely régióban dobják piacra. Spéci csomagokban később is megjelenik egészen ocsmány festéssel és szörnyűséges kerekekkel is, de az igazán csinos változatai az 1-75 sorból valóak.

Az én példányom az itt már megénekelt MC-10-es szettből való, ugyanaz a kivitel, mint az 1991-es premiermodell. Mitagadás nem éppen a cég legjobban sikerült kisautója, ha akarom még azt is rá tudom fogni, hogy gyári hibás. A járgány részletességével, a beltérrel a festéssel teljesen elégedett vagyok, de valahogy a krómszínűre festett műanyag alváz és a fém karosszéria nem akar egységes egészet alkotni. Érdemes megnézni Tommi példányát, melynek jobb hátul pont úgy görbe az alváza, mint az enyémnek – sőt, az enyém rosszabb –, ráadásul az én példányom halmazatilag elől is bibis.

Az 1991-es kiadású Isuzu Amigo egy szép részletekkel bíró járgány, de az, hogy kettőből rögtön két példánya gyári hibás jelzi, hogy nem éppen a Matchbox fénykorából való.

Matchbox MB-52 Isuzu Amigo, 1991-ből. A jobb első lámpánál már látszik egy kis illesztési hézag, de ez még nem lenne vészes.

A bal elsőnél viszont egyenes úgy néz ki, mintha lezúzták volna.

A beltér, a kidolgozottság, a festett részletek amúgy kitűnőek.

Ennek is görbe az alváza hátul, pont mint Tommi példányán. (Link fent.)

A pótkerék kimondottan szeretni való részlet, még akkor is, hogyha semmi köze az autón amúgy rajta lévő kerekekhez.

A háttérben az ötajtós tesójával. A két modell nyilvánvalóan nem egymás folyománya és a léptékük is más.

Hé! A pótkerekeken azonban - úgy tűnik - osztoznak!

Matchbox MB-24 Lincoln Town Car – UPDATE

Nincs egy hónapja, hogy e lapokon megjelent egy hosszabb post a Lincoln Town Car-ról és máris egy variációját mutatom be, ami azért érdekes, mert olyan gyári hibát produkál, ami szerencsére nem jellemző a Matchboxra bár szerepelt már e lapokon.

Mind az eredeti jármű, mind a kisautó elemzésétől eltekintenék, hiszen ezek már megjelentek a fentebb idézett postban. A bordó változat csak és kizárólag a színében különbözik a fehértől, no meg abban, hogy ebben a formájában csak az 1991-es MC-10-es tízes csomagban szerepelt. Ebből kifolyólag az MB-24 jelölés légből kapott, az ilyen modelleknél szokásos gyakorlat szerint én aggattam rá az 1-75 szériában első előfordulásakor kapott számot. Van egy nagyon hasonló változata, ami Amerikában 1992-ben jelenik meg mint MB-43, de ez elvben egy picit sötétebb és a tető hátsó részén a – népszerű, de szerintem amúgy szörnyű – vinylborítást mímelő fekete színezést visel.

Ami ennek a konkrét darabnak a hibája, hogy a festék furcsa kis szőrszálakban válik le róla itt-ott. Úgy emlékszem, hogy ilyen hibát én Matchboxon csak egyetlen másik helyen láttam, az pedig pont a vele egy dobozban lévő Jeep 4x4 aka. CJ-5. Sokszor beleesünk abba a hibába, hogy alapvetően játékszernek szánt kisautóktól modellautós részletességet várunk el – bár az is igaz, hogy gyakran kapunk is aprólékosan kidolgozott részleteket játékszer áron –, de ez a fura festékhiba nem esik ebbe a kategóriába.

Igazándiból szám nélküli Lincoln Town Car. Pici festékszőrök a vezető ablaka körül.

Némi sörte az első kerék felett.

"Halló? Ügyfélszolgálat?" Egy egész komoly szakáll a jobb hátsó ablakban.

Matchbox MB-27 Jeep Cherokee

Tudom én, hogy minden SUV fúj és „mentsük meg a bolygót”, meg hozzuk vissza a dodókacsákat, de igenis van olyan SUV, ami ultracool és én még olyan autószexuálist nem láttam, aki azt mondta volna rá, hogy bottal nem birizgálná meg. Ez a Jeep Cherokee.

A Csirke

A tévhitekkel ellentétben nem az 1984-ben debütáló nagy doboz (XJ) az első Cherokee (SJ). 1974 és 1983 között az akkori Wagoneer kétajtós változatát hívták így és ahhoz, amit mi az első Csirkeként tartunk számon, a világon semmi köze sincs.

1984-ben az AMC új sztenderdet állított fel, az önhordó karosszériás Cherokeeval feltalálták a SUV-ot – bár az elnevezés később, a Ford Explorerrel, pontosabban annak a reklámjaival jött.

A piacra dobást a cégnél nagyjából úgy élték meg, mintha mondjuk a BMW-nél fronthajtású autót kezdenének gyártani, ugyanis addig ami Jeep volt, az automatikusan alvázas konstrukciót jelentett. Mi több, a beltér is sokkal inkább személyautós lett, mint az addig javarészt merőben spártai, „munkaeszköz ez, nem más” elvet követő, szinte slaggal is tisztába tehető enteriőrök. Olyan vásárlókör szeretett bele az autóba, amelynek az esetek 99,9 százalékában a világon semmi szüksége az olyan hívságokra, mint a kapcsolható, vagy állandó összkerékhajtás: az amerikai családok. Az egység sugarú anyukák imádták a Cherokeet, mert magasan ültek, a forgalom többi résztvevőjének a feje felett, ahonnan a tizennyolc kerekűek sem tűntek olyan állati ijesztőnek és megvolt az „én vagyok az országút királya” érzés. Az autó magas, sokkal egyszerűbb bepasszírozni a csemetét hátra a gyerekülésbe (a négyajtós változatról beszélünk), a bevásárlótáskák csomagtartóba rakásához sem kell lehajolni, mert minden derékmagasságban van és közben az automata váltó, meg rásegítős fék és kormány mindent úgy csinál, mint egy személyautóban. 1985-ben abszolút őket célozva piacra kerül a csak a hátsó kerekeket hajtó verzió. Az AMC mit sem tudott róla, de beleverte a maga szegét a nagy, családi kombik koporsójába.

Az AMC egy testcsellel kibújt az akkor már éledező, a személyautókra vonatkozó emissziós előírások alól azzal, hogy a Cherokee nem személyautó, hanem kisteherautó besorolást kapott. A sikerben – a pontos adatokat nem sikerült kitúrnom, de valami olyasmi rémlik, hogy kevesebb mint három hónap alatt adtak el belőle annyit, mint amennyit egy évre terveztek – az az igazán szép, hogy a Csirke – a későbbi aszfaltterepjáró SUV-okkal ellentétben – mint terepjáró sem megvetendő. Az sem véletlen, hogy a hatóságok is előszeretettel alkalmazták ott, ahol terepjáró képességekre is szükség volt. Az pedig, hogy mi került bele – motor, váltó és hajtáslánc, nomeg luxusfelszerelés tekintetében –, csak a felhasználó pénztárcája és igényei szabták meg.

A Csirkét 1984-től 2001-ig gyártják többé-kevésbé változatlan formában, de persze számos felszereltségi változatban. A szóba jöhető motor, váltó és hajtáslánc változatok felsorolása akkora terjedelmet venne igénybe, hogy inkább mindenkit a Wikipédia felkeresésére biztatok ez ügyben.

A Csirke érdekessége, hogy a két és négyajtós változat tengelytávja tökéletesen megegyezik, az előbbi verzió nem az utóbbi változat csökkentett tengelytávú változata, mint megannyi más, hasonló autónál.

Történetesen a családban teljesít időszakos szolgálatot egy négyliteres benzines motorral és négysebességes automatával szerelt öreg Csirke, így első kézből sikerült tapasztalatokat begyűjtenem vele kapcsolatban mint utas. Egy jó tanácsot tudok vele kapcsolatban adni: a hátsó pad – nem nevezném ülésnek – fél óránál tovább tartó utazásra, 160 centi feletti magasságú személy számára nem alkalmas, így az itt utazás kerülendő!

1986, 1994, 1996

A Matchboxnál a kétajtós változatot mintázzák meg, először 1986-ban – az alvázán is ez a dátum szerepel –, amikor MB-27 lesz. 1994-ben mint MB-73 tér vissza az Egyesült Államokban, 1996-ban meg mint MB-51 születik újjá a ROW régióban.

Csak méltatni tudom, szerintem jól eltalált, részletes, szépen kivitelezett, modell. A belseje lehetne talán picit részletesebb, de soha rosszabbat. A nagyon jól rugózó, Convoy kerekek nagyon jól állnak neki és a dögletesen sok verzió között fellelhető másik fajta terepkerék sem vágja agyon. Charlie Mack 44 különböző verziót tart számon, mely között lelünk mindenféle, megkülönböztető jelzést viselőt is – ilyet majd hosszú távon szereznem kell, mert nincs –, és merem állítani, hogy azok is teljesen rendben vannak.

Ami nekem van az a már itt szerepelt, 1991-es kiadású MC-10-es, tízes pakkból származik. A festése egy iciri-picirit csicsás már az én ízlésemnek, de a motorházon szereplő Jeep logó igazi kuriózum. Persze láttunk már szép számmal ilyen-olyan autógyártó logóját viselő Matchboxot, de konkrétan egy másik sem ugrik be, ami olyan festést kapott volna, hogy még a „bejegyzett védjegy” röbetű is ott lenne – ami azért „R”, mert „registered trademark”. (Biztos vagyok benne, hogy majd Ti mondtok ilyeneket a kommentekben.)

Az 1986-os kiadású – és persze a későbbi – Jeep Cherokee egy igencsak jól eltalált modell, ha ilyennel találkoztok, vegyétek alaposan szemügyre, mert gyanítom nem fogtok tudni ellenállni neki!

Matchbox MB-27 Jeep Cherokee. Az egyik legszebb SUV, ami valaha készült és a Matchbox is méltó párja.

Van még olyan Matchbox, amin ott van a "Registered Trademark" R-betűje?

Az orrán ott domborodik a Jeep embléma is a felirat előtt-alatt!

A Sport felirat nekem már egy kicsit sok, de a Convoy kerekek kifejezetten jól állnak neki.

Még egy Jeep embléma hátul. Erre a modellre biztosan áldását adta az AMC.

Egészen hasonló fényezés az eredeti autón.

A Csirkében az az igazán szép, hogy terepjárónak sem megvetendő.

Matchbox MB-37 Jeep 4x4

Megszokhattuk már, hogy a Matchbox előszeretettel készít olyan modelleket, amikre ilyen, vagy olyan okból nem kerül fel a pontos típusjelzés, vagy éppen csak hiányosan biggyesztenek rá valamit a gyártó nevével. Ez alkalommal az utóbbi esetre látunk egy újabb példát.

Jeep CJ-5

A korábbi, Jeep-ekkel foglalkozó postokból már kiderült, hogy a modellek fejlesztése „az egyik a másik továbbfejlesztése” elven működött, és néha nem egyszerű kibogozni, hogy a tyúk volt előbb, vagy a tojás, esetleg a kakas. Az első katonai Jeep, mely a második világháború után megjelent, az M38-as (vagy MC) modell volt, 1950-ben. Ezt nagyon gyorsan, 1953-ban váltotta le az M38A1, mely számos filmből lehet nekünk ismerős és a mindenhol lekerekített karosszériájáról lehet felismerni. A civil CJ-5-höz ez a jármű szolgáltatta a géneket. A CJ-5 1955-ben került a piacra és döbbenetesen sokáig, 1983-ig gyártották, azaz kisebb-nagyobb változtatásokkal 28 éven át. Az összesen 603 303 példányban gyártott jármű híres volt arról, hogy szívós és ellenálló, ami bizonyosan az oka lett annak, hogy még úgy is kelendő volt, hogy gyártásának ideje alatt három új Jeep modell is napvilágot látott. A Jeep tulajdonosváltásainak, meg a megvásárolt motor licenceknek köszönhetően a CJ-5 számos motorral kapható volt az évek során. A benzint fogyasztóak közül szerelték sornégyes blokkal, 3,7-, 3,8-, és 4,2 literes sorhatosokkal, és 5 literes V8-assal is. A gázolajat fogyasztó erőművek közül pedig a Perkins dízeljeit építették bele. Az alapvetően hátsókerék hajtott és kapcsolhatóan mind a négy kereket meghajtó CJ-5 nyilvánvalóan nem plázacica robogó, hanem kőkemény terepjáró. Csak három-, vagy négysebességes kézi kapcsolású váltóval szerelték és csak ponyvás kivitelben készült.

Matchbox Jeep 4x4

Az alvázán 1983-as keltezést viselő – kétszer megnéztem, biztos nem tévedés – járgány nyomát először európai katalógusban 1993-ban találtam meg, mint MB-25. Hogy ez hogy nézhet ki, arról lövésem sincs, mert az 1-75 guide-nak pont ez a része az, ahonnan hiányoznak a képek, illetve nekem is csak egy teljesen semmitmondó, pár oldalas zsebkatalógus van meg ebből az évből – az is szkányolva digitális képformátummá alakított formátumban. Gondolom nyilvánvaló, de azért leírom: a Matchbox Jeep 4x4 néven futó holmija szerintem a Jeep CJ-5-öt mintázza, persze nagylábúsítva, bukókerettel, kengururáccsal és irgalmatlan CB antennával turbózva. Areh gyűjteményében számos verzió fellelhető, a „Jajj, de csúnya!” blogra illő – már ha biker kolee foglalkozna kisautókkal – festéssel agyonvágott, és a pont ellenkező végletből, a hú, de kéne kivitelűekből is. A 2006-os amerikai Superfast szerintem ez utóbbiak közé tartozik, de a 2008-as – na, ez is egy hosszú életű modell – kicsit bilikék változat is teljesen vállalható. Ami nekem van, a fehér alapszínű és „a tervezője sem igazán tudja, hogy mi az”, színes csík motívumokat viselő darabot Areh 1993-as és 1994-es amerikai kiadásnak mondja. Én hallgatok rá és ezért is került a címbe MB-37. Az igazság valahol odaát van, mert ez a példány is abból az MC-10 szettből származik, mint a már itt szerepelt MB-63 VW Golf II GTI, MB-16 Land Rover 90-ek, illetve az MB-45 Ford Cargo Skip Truck is. Hogy miért „x-aktás” a dolog? Nos, az MC-10 dobozán 1991-es a keltezés, angliai és németországi referenciacímek vannak és én Angliából vettem, amitől még persze származhat máshonnan is eredetileg, csak éppen valószínűtlen a dolog. Úgyhogy ismét egy pöttyet tanácstalan vagyok, hogy pontosan mi is ez a darab, de az egyszerűség kedvéért most már maradjon MB-37! Szerintem ez egy jól sikerült járgány, sok szerethető részlettel. A már említett „terepes” extrákon kívül még jól állnak neki az üléseken lévő, kétpontos biztonsági övek, az oldalra kivezetett kipufogók, illetve a felszerelteknél kisebb, de azokkal megegyező mintájú pótkerék. A vonóhorgot meg könyveljük el az abbeli szándék a jelének, hogy valószínűleg tervezhettek belőle nem bigfoot változatot is, csak aztán nem lett belőle semmi.

MB-37 Jeep 4x4, ami egy módosított CJ-5.

Némi sorja itt-ott, meg egy kis szakáll festékből, de én szeretem.

A vonóhorog egy nagylábún? Látott már valaki nagylábú utánfutót?

Matchbox MB-45 Ford Cargo Skip Truck

Az az érdekes helyzet állt elő, hogy Ford Cargo teherautót mintázó kisautó már többször is szerepelt e lapokon, csak éppen Majorette gyártmányként, egy ponyvás és egy tartályos szerelvényként. Mint azt a mellékelt ábra is mutatja Matchboxban is létezik, többek között mint szemétkonténeres autó.

Az MB-45-nek az 1988-as katalógusban van először nyoma, az alvázán azonban 1986-os dátum olvasható, de Areh 1987-tól jegyzi. A premiermodell ezüstszürke, piros csíkozású konténert hord a hátán és az utolsó katalógus, amiben így szerepel az 1991-es. 1992-től már piros rajta ez az alkatrész és az azt követő évben is. Itt kihagy pár évet, de 1996-ban felbukkan ismét ugyanígy, 1997-ben pedig utoljára szerepel a németországi kínálatban. Az alvázán Ford Cargo Skip Truck megnevezés szerepel, de persze a katalógusok össze-vissza nevezik mindennek, leginkább a teljes nevének csak az utolsó két szava szerepel. A teherautó hűtőrácsán azonban jól látható módon ott a Ford-ovális. (Ha már itt tartunk: akkor az eredeti járműről azt a keveset, amit kitúrtam a netről olvashatjátok a fentebb linkelt, első Majorette-es postban.) Szeretem ebben a darabban, hogy igazi játékszer, képes le-fel tenni a konténert anélkül, hogy a gém pár mozdítás után letörne. Hiánytalan darabot annyiban nehéz találni belőle, a játék hevében a konténer el szokott veszni ezekről, úgyhogy inkább a dobozos darabokra érdemes utazni.

Ez a darab is abból az MC-10 szettből származik, mint a már itt szerepelt MB-63 VW Golf II GTI, illetve MB-16 Land Rover 90-ek. Érdekes, hogy az MC-10 1991-re datált és ez a darab csak 1992-ben jelenik meg az 1-75 sorban.

Matchbox MB-45 Ford Cargo Skip Truck. Ebben a formájában 1991-ből.

A konténert mozgató gém nem csak dísz...

...üzembiztosan mozgatja a nagy szemetest.

A hűtőrácson ott a Ford ovális.

Ez a hátulja.

Matchbox MB-16 Land Rover 90 - UPDATED

Ritka az, hogy egy 3-as, 5-ös, 10-es csomagba csak olyan modellek kerülnek, amik mind kedvemre valók. Olyat meg egyáltalán nem is láttam még, hogy két, ugyanolyan modell kerüljön egy csomagba, csak más festéssel. Szóval az az 1991-es MC-10 tízes csomag már csak ezért is különleges. (Láthattátok már e lapokon az MB-63 VW Golf GTI kapcsán.)

A „rövid Landy” óriási kedvencem és ez is nyomott a latban, amikor úgy döntöttem, hogy ez a pakk kell nekem, amikor megláttam az eBay-en. Matchbox Land Rover ügyekben ezt a postot tudom ajánlani, Land Rover 90 ügyben pedig ugyanazt a TotalCar cikket, mint már korábban. Miután ilyen remekül ellustálkodtam a típusismertetőt, foglalkozhatok a Matchbox értelmezéssel.

Az MB-16 Land Rover 90 először az 1988-as katalógusban mutatja meg magát. Az alvázán természetesen egy évvel korábbi dátum olvasható. Az 1-75 szériában ki-be jár, évekig, de Areh mesternél az utolsó verziói, ami felbukkannak, 2007-re datálódnak. Minden tekintetben elégedett vagyok vele, ebben a méretarányban teljesen rendben van. Szerintem a korai változatok a legszebbek, a terepmintázatú kerekű változatok közül igazándiból csak a 2006-os és 2007-es Superfastok tetszenek csak.

Valakitől egyszer azt hallottam, hogy ezek a gyűjtőcsomagok – legalábbis egy időben – az így vagy úgy felhalmozott készletek temetői. Ezt alátámasztja Charlie Mack, aki az MC-10-et úgy említi, hogy „a tartalma változó” – ráadásul ő 1988-ra datálja a pakkot, de az én példányom dobozára 1991-es keltezést nyomtattak, úgyhogy inkább ehhez tartom magam. Ha megnézitek Areh fentebb már linkelt Landy készletét, akkor szép számmal találtok olyan változatokat, amik valamilyen pakkból jönnek, de olyat is, amihez egy árva szót sem – mint például ezt a KLM légitársaság színeibe öltöztettet. Ez utóbbiakról azt gyanítottam, hogy Code 2-ők lehetnek, de Charlie Mack szerint ezek mindenféle készletekben jelentek csak meg. Ez nagyon érdekes, mert el nem tudom képzelni, hogy a Matchbox a Kodak fiaskó után elkövette volna újra ugyanazt a hibát, hogy az érintett cégek engedélye nélkül dobjon piacra kisautókat azok logóival. Soha nem fog kiderülni, de azt gyanítom, hogy kútba esett Code 2 megrendelések produktumait látjuk itt viszont. Nos, az én példányaim közül egyik sem szerepel Areh gyűjteményében, de Charlie tisztázza a kérdést, ezek is csak az enyémhez hasonló pakkokban szerepeltek.

UPDATE: Charlie rosszul tudja. Porsche most küldött egy képet dobozos Royal Navy verzióról.

MB-16 Land Rover 90. A távolabbi a brit, Királyi Haditengerészet, a közelebbi a British Airways színeiben. Csak a tetőn lévő, ovális ablakot hagyták le - pontosabban "bedeszkázták" a tetővel - amúgy elégedett vagyok a részletekkel.

Ha lehet hinni Charlie Mack-nek, ezek sohasem szerepeltek az 1-75 szériában, csak multipackokban. A tengerészet színeiben lévőnek kicsit besárgult a teteje csücske a dobozban töltött évek során.

Kengururács és vonóhorog.

Kíváncsi lennék a festések történetére.

Már láthattátok itt ezt a pakkot, de akkor egy elég vacak fotón.

Ez pedig a hátulja. CC-1 és CC-24 reklámokkal és 1991-es keltezéssel.

Porsche küldte ezt a képet. Ez két dolgot jelenthet: Charlie Mack sem tévedhetetlen, vagy valaki párosított egy dobozt egy ilyen autóval.

Matchbox MB-63 Volkswagen Golf GTI

A Volkswagen a hírnevét a Bogárnak, a szerencséjét a Golfnak köszönheti. Erről bővebben már az első generációs Golfról szóló anyagban olvashattatok. A Matchbox kínálatában közel sem az első, doboz Golf volt az egyetlen, amit feldolgoztak.

Volkswagen Golf második generáció

A dobozautók divatja leáldozóban volt az 1980-as évek elején, így a legömbölyített vonalakkal operáló második Golf generáció megint csak jó időben volt a jó helyen 1983-as premierjekor. Elődjéhez képest minden dimenzióját tekintve nőtt egy picit: a tengelytávja 7,5 centit, a hossza 18-, a szélessége 5,5 centit, a magassága meg kemény 5 millimétert, míg súlyt bőven szedett magára, egy jól khmm... „megtermett” embernyit, 120 kilót. A Frankfurti Motor Show-n debütáló autóból végül körülbelül 6,3 millió darab talál gazdára szerte a világon. Míg az első generáció számos néven jelent meg a különböző piacokon, a második generációnál úgy döntöttek, hogy egységesen Golf lesz mindenhol. Ez leginkább az amerikai piacon eredetileg használt Rabbit (Nyuszi) név miatt ráragadt „tüncimünci, csajomkocsija” imidzs megváltoztatása okán történt; hogy ne gondolják minden férfiről, aki ilyenben ül, hogy nemileg másként gondolkodó. Míg az első generáció jó hosszú életet élt meg a fejlődő piacokon való továbbgyártása okán, a második generációt Németországban 1991-ig gyártják és máshol is csak egy évvel tovább.

GTI vajonmi?

Az első generációs GTI sikerét igyekeztek megismételni a második generációval is, a GTI három-, vagy ötajtós sportos modellt jelentett. A második generáció első GTI szériája örökölte az első generáció utolsó GTI szériájának 1,8 literes, üzemanyag befecskendezős, 110 lovas sornégyesét. Bár később nagyobb hengerűrtartalmú, illetve 16 szelepes motorokkal a teljesítmény nőtt, ezek minket nem annyira érdekelnek, merthogy amit a Matchbox megmintázott, az az első. A felszedett kilók miatt az új GTI lomhább, mint az előd.

A második generációs Golf a Matchboxnál

A Matchboxnál először az 1986-os katalógusban bukkan fel a GTI mint MB-56. A cég régi szokása, hogy az adott típuson belül a legmagasabb felszereltségi szintet, vagy éppen a legnagyobb teljesítményt képviselő verziót mintázza meg, ha az nem igazán különbözik a szolidabb változatoktól. A háromajtós, második generációs Golfnál ez a különbség a négy világítótestet jelenti a hűtőmaszkban. Ez a vonás meg is van a Matchboxnál, amit kiegészít egy GTI felirat. Túrtam jó sokat a netet és azokon a második generációs GTI-ken, melyeknek a hűtőrácsán ott ez a három betű, bizony a másik oldalon – ha szemben állunk az autóval, akkor a VW emblémától jobbra – található. A modell erénye, hogy nyitható a motorházteteje, ami a sornégyes sziluettjét rejti. Viszont a fedél pántját egy csúnya fémdarab tartja a helyén, ami belóg az utastérbe. Emiatt a műszerfal gyakorlatilag nem létezik. Az egész megvalósítás nagyon emlékeztet a már tárgyalt, 1987-es MB-24 Nissan 300 ZX-re. Nem lennék meglepve, hogyha a két modell tervezője ugyanaz a személy lenne. Minél többet nézem, annál erősebb az érzésem, hogy valami nem stimmel vele. Az a benyomásom, hogy a tető nem nyúlik elég magasra olyan, mintha chop-top lenne, ami különösen hátulról, a hátsó ajtónál látszik nagyon. Az utolsó európai katalógus, amiben nyoma van az MB-56-nak, az az 1989-es. (Ugyanebben az időszakban, azaz 1986-tól 89-ig az USA-ban ugyanez a modell MB-33.) Azt a verziót, ami nekem van, minden forrásom 1991-re datálja és a ROW területre (Rest of the World, azaz mindenki aki nem az USA) helyezi, mint MB-63 és csak erre az egy évre. Az érdekes az, hogy katalógusban nem leltem nyomát. A doboza valamelyest nyomra vezet, ugyanis egy 1991-es keltezésű, MC-10 tízes csomagból van, ami Angliából származik, úgyhogy hajlamos vagyok elhinni a források állítását. (Bocs a katasztrofális képért, de a kora októberi idővel járó fényviszonyok nem segítik a fotózást.)

Egy évig gyártották így: MB-63 Volkswagen Golf GTI.

Absztrakt. Aha.

A motorháztető nyitható, alatta a sornégy körvonalai.

Ezt a képet szándékosan világosítottam ki ilyen csúnyán. Így jál látszik a GTI felirat a rossz oldalon.

Ebből a szögből látszik talán a legjobban, hogy valami nem egészen stimmel az arányokkal, kicsit chop-top lett szegényke.

Gyári sajtófotó az eredetiről. A GTI felirat pont a másik oldalon van, mint a Matchboxon.

Matchbox MC-10, ebben érkezett.