Tudom én, hogy minden SUV fúj és „mentsük meg a bolygót”, meg
hozzuk vissza a dodókacsákat, de igenis van olyan SUV, ami ultracool és én még olyan autószexuálist nem láttam, aki azt mondta volna rá, hogy bottal nem birizgálná meg. Ez a Jeep Cherokee.
A Csirke
A tévhitekkel ellentétben nem az 1984-ben debütáló nagy doboz (XJ) az első Cherokee (SJ). 1974 és 1983 között az akkori Wagoneer
kétajtós változatát hívták így és ahhoz, amit mi az első Csirkeként tartunk számon, a világon semmi köze sincs.
1984-ben az AMC új sztenderdet állított fel, az önhordó karosszériás Cherokeeval feltalálták a SUV-ot – bár az elnevezés később, a Ford Explorerrel, pontosabban annak a reklámjaival jött.
A piacra dobást a cégnél nagyjából úgy élték meg, mintha mondjuk a BMW-nél fronthajtású autót kezdenének gyártani, ugyanis addig ami Jeep volt, az automatikusan alvázas konstrukciót jelentett. Mi több, a beltér is sokkal inkább személyautós lett, mint az addig javarészt merőben spártai, „munkaeszköz ez, nem más” elvet követő, szinte slaggal is tisztába tehető enteriőrök. Olyan vásárlókör szeretett bele az autóba, amelynek az esetek 99,9 százalékában a világon semmi szüksége az olyan hívságokra, mint a kapcsolható, vagy állandó összkerékhajtás: az amerikai családok. Az egység sugarú anyukák imádták a Cherokeet, mert magasan ültek, a forgalom többi résztvevőjének a feje felett, ahonnan a tizennyolc kerekűek sem tűntek olyan állati ijesztőnek és megvolt az „én vagyok az országút királya” érzés. Az autó magas, sokkal egyszerűbb bepasszírozni a csemetét hátra a gyerekülésbe (a négyajtós változatról beszélünk), a bevásárlótáskák csomagtartóba rakásához sem kell lehajolni, mert minden derékmagasságban van és közben az automata váltó, meg rásegítős fék és kormány mindent úgy csinál, mint egy személyautóban. 1985-ben abszolút őket célozva piacra kerül a csak a hátsó kerekeket hajtó verzió. Az AMC mit sem tudott róla, de beleverte a maga szegét a nagy, családi kombik koporsójába.
Az AMC egy testcsellel kibújt az akkor már éledező, a személyautókra vonatkozó emissziós előírások alól azzal, hogy a Cherokee nem személyautó, hanem kisteherautó besorolást kapott. A sikerben – a pontos adatokat nem sikerült kitúrnom, de valami olyasmi rémlik, hogy kevesebb mint három hónap alatt adtak el belőle annyit, mint amennyit egy évre terveztek – az az igazán szép, hogy a Csirke – a későbbi aszfaltterepjáró SUV-okkal ellentétben – mint terepjáró sem megvetendő. Az sem véletlen, hogy a hatóságok is előszeretettel alkalmazták ott, ahol terepjáró képességekre is szükség volt. Az pedig, hogy mi került bele – motor, váltó és hajtáslánc, nomeg luxusfelszerelés tekintetében –, csak a felhasználó pénztárcája és igényei szabták meg.
A Csirkét 1984-től 2001-ig gyártják többé-kevésbé változatlan formában, de persze számos felszereltségi változatban. A szóba jöhető motor, váltó és hajtáslánc változatok felsorolása akkora terjedelmet venne igénybe, hogy inkább mindenkit
a Wikipédia felkeresésére biztatok ez ügyben.
A Csirke érdekessége, hogy a két és négyajtós változat tengelytávja tökéletesen megegyezik, az előbbi verzió nem az utóbbi változat csökkentett tengelytávú változata, mint megannyi más, hasonló autónál.
Történetesen a családban teljesít időszakos szolgálatot egy négyliteres benzines motorral és négysebességes automatával szerelt öreg Csirke, így első kézből sikerült tapasztalatokat begyűjtenem vele kapcsolatban mint utas. Egy jó tanácsot tudok vele kapcsolatban adni: a hátsó pad – nem nevezném ülésnek – fél óránál tovább tartó utazásra, 160 centi feletti magasságú személy számára nem alkalmas, így az itt utazás kerülendő!
1986, 1994, 1996
A Matchboxnál a kétajtós változatot mintázzák meg, először 1986-ban – az alvázán is ez a dátum szerepel –, amikor MB-27 lesz. 1994-ben mint MB-73 tér vissza az Egyesült Államokban, 1996-ban meg mint MB-51 születik újjá a ROW régióban.
Csak méltatni tudom, szerintem jól eltalált, részletes, szépen kivitelezett, modell. A belseje lehetne talán picit részletesebb, de soha rosszabbat. A nagyon jól rugózó, Convoy kerekek nagyon jól állnak neki és a dögletesen sok verzió között fellelhető
másik fajta terepkerék sem vágja agyon. Charlie Mack 44 különböző verziót tart számon, mely között lelünk mindenféle, megkülönböztető jelzést viselőt is – ilyet majd hosszú távon szereznem kell, mert nincs –, és merem állítani, hogy azok is teljesen rendben vannak.
Ami nekem van az a már itt szerepelt,
1991-es kiadású MC-10-es, tízes pakkból származik. A festése egy iciri-picirit csicsás már az én ízlésemnek, de a motorházon szereplő Jeep logó igazi kuriózum. Persze láttunk már szép számmal ilyen-olyan autógyártó logóját viselő Matchboxot, de konkrétan egy másik sem ugrik be, ami olyan festést kapott volna, hogy még a „bejegyzett védjegy” röbetű is ott lenne – ami azért „R”, mert „registered trademark”. (Biztos vagyok benne, hogy majd Ti mondtok ilyeneket a kommentekben.)
Az 1986-os kiadású – és persze a későbbi – Jeep Cherokee egy igencsak jól eltalált modell, ha ilyennel találkoztok, vegyétek alaposan szemügyre, mert gyanítom nem fogtok tudni ellenállni neki!
Matchbox MB-27 Jeep Cherokee. Az egyik legszebb SUV, ami valaha készült és a Matchbox is méltó párja.
Van még olyan Matchbox, amin ott van a "Registered Trademark" R-betűje?
Az orrán ott domborodik a Jeep embléma is a felirat előtt-alatt!
A Sport felirat nekem már egy kicsit sok, de a Convoy kerekek kifejezetten jól állnak neki.
Még egy Jeep embléma hátul. Erre a modellre biztosan áldását adta az AMC.
Egészen hasonló fényezés az eredeti autón.
A Csirkében az az igazán szép, hogy terepjárónak sem megvetendő.
