Pár bejegyzéssel
ezelőtt riogattalak titeket az EFSI túladagolással. Ezzel a
posttal megkezdeném az óverdózist. Cserébe szintet lépünk,
olyan EFSI – jellemzően – nyergesvontatókat fogok mutatni, amik
még nem szerepeltek az oldalon és azokhoz képest amilyenek meg
igen, egy másfajta minőséget képviselnek.
Mindkét világ
legjobbja
Azok
az EFSI járművek melyeket e lapokon láthattok, egyértelműen a
játékszer kategóriában indulnak. Igényes darabok, felveszik a
versenyt bármely kortárs márkával, de terepasztalra nem tenném
őket. Egyetlen kivétel talán a Jonckheere
Bermuda busz, de a
Mercedes-Benz LP-ket meg
NG-ket, bizonyosan játszani szánták, hiába 1:87 a méretaránya
az előbb felsorolt mindegyiknek, ami a vasútmodellezés világában
a H0. Igazából én nagyon rossz vagyok ezekben a méretarány
dolgokban, az 1:110 Convoyok mellé nekem sem ezek, sem a köztes
1:90-ek sem lógnak ki a sorból, nem igazán látom bele a nagy
eltérést, ezért is kezdtem ezekbe az irányokba is mozogni. A
terepasztal kiegészítők meg sohasem vonzottak. Hiába gyönyörűek,
egyrészt műanyagok, másrészt elképesztően drágák, nem az
én világom az ilyesmi.
Elnézve
a friss beszerzéseimet – merthogy egy elég komoly flottát
sikerült leigazolnom porsche kolléga segítségével – ezek a
nyergesvontatók a két világ összes erényét egyesítik.
Meglepően részletesek, tehát elég jók ahhoz, hogy egy igényes
terepasztalon is ott legyenek, ugyanakkor túlnyomórészt fémből
készültek ezért játékszerként is megállják a helyüket. Az
árakról nem nyilatkozom, az amúgy is olyasmi, az ilyen 30-40 éves
holmiknál, hogy kinek, hogy sikerül szert tenni az ilyesmire.
Talán
emlékeztek, hogy még az
ős-EFSI postban említettem, hogy a cég eredetileg csökkent
munkaképességűek foglalkoztatójának indult. Elnézve ezeket a
szerelvényeket, rá kellet csodálkoznom, hogy úgy lettek tervezve,
hogy olyan könnyű legyen őket összerakni, mint egy LEGO
készletet. Ugyanakkor az alkatrészek együtt akarjanak maradni,
sőt! Ne is igazán legyen könnyű szétszedni őket. Lenyűgöző
mérnöki munka!
Meglepően
sokféle alkatrészből építkeztek az EFSI-nél. Az alvázakkal
némileg csaltak, mert felfedezhető ugyanaz az alváz eltérő
típusú kamionok alatt is, de többféle létezik ebből is. A
félpótok fém alváza többféle kivitelű (dupla, szimpla) és
tengelyszámú lehet, a felépítményekből is sokfélével
dolgoztak. Ahogy elnézem csak dobozosból létezett háromféle.
Nagyon
kevés EFSI katalógus férhető hozzá a neten, a dokumentáltsága
a közelében sincs a Matchbox Convoyokénak – pedig az sem valami
rózsás. Ezért roppant nehéz gyártási éveket, típusokat, vagy
verziókat kutatni. Ami biztos, hogy a cég nem tett különbséget a
fentebb már citált egyértelműen játékszer Mercedes-Benz LP /
NG-k, illetve a sokkal részletesebb széria közt. (Funfact: Ebből
is van MB NG.) Mindkettőhöz odaírja a katalógusokban, hogy 3 év
felett ajánlottak és nekem az a benyomásom, hogy inkább a céges
ajándékok piaca felé kacsingattak, mintsem a vasútmodellezők
kegyeit keresték. Ebből kifolyólag elképesztően sok verzió
létezik belőlük, nekem több olyanom is van, amiknek nyomát sem
leltem a neten. Pont ezért is nagyon érdekesnek találom őket! Az
is szembetűnő, hogy sem abban a kevés katalógusban amit
felleltem, sem a nekem meglévő példányok közt nincs matricázott
szerelvény! Minden felirat és embléma bizony szitanyomott.
MAN F8
Tehát
az első fecske az általam önkényesen prémiumnak tekintett
sorozatól az MAN F8-as sorozatának egy tagja. A helyzet az, hogy
nem találtam olyan EFSI katalógust, amiben szerepelne ez a
nyergesvontató, de az összes többi nyergesnél egységesen
egyáltalán nem jelöl meg pontos típust, megelégszik a gyártóval.
Szóval
ami biztos, hogy az MAN F8 szériájának egy korai kiviteléről van
szó. A bulldogfülke nappali- és háló kivitelben is létezett és
meglepő módon a francia, azóta a Renault-ba beleolvasztott
Saviem-el együttműködés gyümölcse. Az 1967 és 1987 közt
regnáló szériában kezdte el a cég használni azt a pontos
altípus megjelölést, amit a mai napig is alkalmaz. A xx.xxx
formátumban az első szám a jármű összsúlyát, míg a második
a motor teljesítményét jelöli lóerőkben kifejezve. Az 1970-es
évek közepén a MAN felvásárolta a Büsinget és az addigi
V-elrendezésű blokkjai helyett a tőlük jövő, soros elrendezésű,
alacsonyabb fordulatszámon pörgő, de nyomatékosabb motort kezdte
használni. Érdekes, hogy ez mindössze 280 lóerőt tudott a
konkurenseknél a korszak jellemző csúcsát jelentő 320
lóerősekhez képest, de takarékosabb volt és – állítólag –
mindent tudott, amit azok. 1978-ban a 19.280, melyben ez dolgozik,
bezsebeli a Truck of the Year díjat a szakújságíróktól.
1980-ban menesztik a Büsing eredetű erőforrást, mert már nem
felel meg az akkori zajkibocsátási normáknak. A D25 motor már MAN
fejlesztés, hathengeres soros, turbó feltöltéses, köztes hűtős
és már nem csak 280-, de 320 lovas kivitelben is létezik.
A
korszakból származó MAN katalógus egy háromtengelyes kivitelt
mutat be és bár nem tudom, hogy melyik évből származik, egészen
biztos, hogy még a Büsing-származék motor hajtja. Teljesen
véletlen, de vicces, hogy pont a holland importőr, holland nyelvű
kiadványa.
Ez mi ez?
Mint
ahogy azt fentebb is írtam, ennek a szerelvénynek a nyomát sem
találtam a neten. Az egyetlen támpont, hogy mikor készülhetett,
az eredeti gyártásának ideje és mivel egészen biztosan az első
generiációt mintázták meg – ez látszik az első lökhárítóból
– akár a díjnyertes 19.280 is lehet. A többi észrevételemet
inkább majd mondom a képeknél.
A
Trans-Bavaria
Gmbh egy mai napig is létező cég, úgyhogy az is elképzelhető
– sőt nagyon is valószín –, hogy ez is céges promóciós
kivitel. Erre utal az is, hogy semmi nyomát nem leltem sehol.
Összegzésképp
csak ismételni tudom, magam: Meglepően részletes, kitűnő
minőségű, akár terepasztalon is a helyét megállni képes
járgányok ezek, ugyanakkor elég masszívak ahhoz, hogy játszanak
velük.
Az orrkiképzésbe nincs mit belekötni, az látszik, hogy a legelső F8 generáció. Beltér bár elnagyolt, de legalább van. Ez amúgy a hálófülkés kivitel.
A teljes szerelvény. Legalább háromféle kereket használtak ehhez a sorozathoz - már a pótkocsikat is beleértve -, midegyik külön abroncs-felni kivitel és műanyag. A Trans-Bavaria ma is létező cég, link fentebb.
Az alvázakkal is érdekesen variálnak - majd később látni fogjátok. A fülke és az alváz is fém, ami itt műanyag az a beltér és a kerekek. Az a hengeres dolog az alvázon pótkeréktartó. Az fakultatív, hogy van-e rajta abroncs, vagy sem. Gyanús, hogy ezen gyárilag nincs, semmi nyomát nem látom, hogy lett volna valaha is rajta.
A traktor és a vontatmány 90 fokban elfordítva illeszthető össze, illetve szedhető szét. Örökéletű megoldás, nincs ami kikopjon a pótkocsi fel- és leakasztásakor. Mondom én hogy játékszernek is zseniális!
Az alváz fém. Hogy hány tengelyes és milyen kivitelű kerekek kerülnek rá, az változó. Láttatok már független felfüggesztést játék kamionon? A konténer az alváz kis pöckeibe illeszkedik, le lehet szedni és egymásra is stószolhatóak - lásd alább. Én nem bolygattam, mert ez olyan kikopós megoldás, inkább maradjon a helyén!
Fent pöckök a konténerek egymásra pakolásához, alul megfelelő helyen mélyedések.
Hátsó ajtók nyithatóak - ez látszik a résekből - de inkább nem feszegettem, nagyon paszentosak. Érdekes, hogy három tengelyes a pótkocsi, de csak szimpla kerekek vannak rajta. Végülis ha hiszünk a feliratnak, hogy konfekcióruhákat fuvaroznak, az nem igazán nehéz rakomány.
NRFB. Az UV már megtámadta kicsit, de még nem vékonyodott el. Nagyon érdekes, hogyha megfigyelitek, akkor felső rész úgy van kitalálva, hogy egy papír inzertet is bele lehetne tenni az egyik oldalába. Ez most pont a kamerához közeli oldala, a másik oldala merevítve van két ívvel.