Ultra rövid poszt lesz
ez a mai, hiszen a közelmúltban írtam a
Vissza a Jövőbe filmek időgépének, 2019-es repülő üzemmódú
verziójáról. A mainline-ban az öntvény 2015-ben debütált,
ezt a változatot láthatjátok ebben a bejegyzésben. Az érdemi
különbség a 2019-eshez képest? A piros festék hiánya az
oldaláról! Amúgy idén is kiadta a Mattel ugyanezt az öntvényt.
Az a 2019-estől annyiban tér el, hogy matt-ezüst az alapszíne,
amúgy ugyanolyannak tűnik.
2015 óta összesen hét verzióban adták ki ugyanezt az öntvényt.
Üdvözlök mindenkit az
anonim- és nem annyira anonim vanitiszesek találkozóján! Ez
alkalommal egy olyan típust veszünk górcső alá, amit az utóbbi
évek legmókásabb, jópofa járművének tartok. Ezen kívül
sok-sok év kihagyás után bővül a „Collezione Grüne Slájm”!
A pupos menő! Azt
hiszem kijelenthetjük, hogy a járművek terén a púpos az menő –
de talán az állatok terén is az. Ott Citroën 2CV vagy a Boeing
747! Mindkettőnek van púpja és menő! Szerintem a Renault Trafic –
mindenáron két f-el akarom írni, pedig franciául a kontextustól
függően „kereskedést” és „forgalmat” is jelentő szó az
bizony egyetlen f-el írandó – második generációja, amit
2001-2015 közt gyártottak, a púpja miatt menő! Nem tudom, hogy
van-e bármiféle aerodinamikai előnye, de a kis hupszlija miatt
mindig mosolygok kicsit befelé, amikor ilyet látok.
Különböző
történelmi okokból, a francia furgongyártóknak megvan az a
szokása, hogy együttműködnek más gyártókkal, úgyhogy piactól
függően Nissan Primastar, Opel / Vauhxall Vivaro néven is kapható
volt ugyanez. A Renault és Opel / Vauxhall emblémásakat az
Egyesült Királyságban gyártották Lutonban, a Nissanokat
spanyolországban, Barcelonában.
Na igen, családi csapatszállítónak is el tudnám képzelni az ablakost belőle!
A
klasszikus „fehérfurgon”. A mára már megszokott teher- és
személyszállító kivitelekben készült: hosszított, magasított, egyik,
vagy mindkét oldalon tolóajtós, sőt pickup! Amilyet parancsolni
tetszik a kedves vevőnek. A motorpaletta egységes és meglepően
kevés tagú. Egyetlen kétliteres, természetesen lélegző
sornégyes benzines – 118 lóerő és 190 newtonméter – nyitja a
sort. Háromféle, sornégyes, turbós dízel folytatja, 1,9-, 2,0-,
2,5 literes lökettérfogatban, de hatféle teljesítménnyel. Rendre
79-, 99-, 89-, 113-, 148 lóerő és 190-, 240-, 242-, 290-, 320
newtonméter a vonatkozó teljesítményadatok. Váltóból kétféle
volt választható, hatsebességes manuális vagy automata.
A „Kalandturiszt”
felszerelése A
Majorette szerintem az élen jár abban, hogy ők gyártják a
legjobb játékszer kisautókat! Ez a szett bajnok, a szerethető
részletek bajnoka. Úgyis mint a nyitható – egyébként egészen masszív –
fém oldalajtó a Traficon. Aztán a nagyon erősen „csimpaszkodó” –
nem is mertem lefeszegetni, bár valószínűleg oldható – utánfutó
és rajta gumicsónak. Utóbbinak nem győződtem meg az
úszóképességéről, de még az is lehet, hogy nem süllyed el
azonnal a kádban. Mind olyan tulajdonság, ami gyűjtői szempontból
is értékelhető, apró részletekkel párosul.
Ezek a Renault Trafic-on mind fémből lettek kiöntve, itt-ott kiemelve
és nem helyettesítve festékkel. Az első fényszórók a szélvédő
anyagából vannak, ami akkor is jó pont, ha az illesztésük hagy
némi kívánnivalót maga után. Egy nagyon vicces bakit elkövettek
rajta, de ezt majd inkább a képeknél „lövöm le”.
A
színválasztástól egész meg vagyok hatódva, tíz év kihagyással
új taggal bővült az „OLYAN ZÖLD” kisautókat magában foglaló
„Collezione Grüne Slájm”! (Magyarázat
a Szlengszótárban.)
Remek
szett, szuper jó játékszer, szerintem telitalálat!
Sok részlet fémből. Persze elférne oda még festék, de ne legyünk telhetetlenek! Az első fényszórók a szélvédő anyagából vannak. Lehetne kicsit szebben illesztve, de így is klassz.
A Majorette Kalandturiszt hivatalos színe az "OLYAN ZÖLD"! Jól látható a púp, amitől szerintem mókás az eredeti jármű (is).
"Szezám...
...tárulj!" Ez a szett 2015-2017 közt volt forgalomban. Ebben az időszakban szólóban is elérhető volt a Renault Trafic ezzel a festéssel.
A gumicsónak nincs odanőve az utánfutóhoz. Az úszóképességét nem ellenőriztem, de mivel két darabból áll és műanyag, el tudom képzelni, hogy addig úszik, míg a réseken be nem szivárog a víz a testbe. Így vagy úgy, szerintem klassz!
Eredetileg ablakosnak tervezhették a hátsó ajtót. Így vicces baki lett az ablaktörlőlapát a lemezen.
Egy közeli a pőre utánfutóról. Egyszerű, nagyszerű.
Egészen biztosan szétválaszthatóak, de nem mertem feszegetni.
NRFB. Gyanús, hogy nem ez az eredeti doboza - én csak blisterben láttam ilyet - és a boltban párosították össze a csomagolást és a tartalmat egy lopás utáni kármentés során. Lötyög is benne, semmi nem tartja a helyén. Gyanítom kamion volt ebben előtte és az kitöltötte a helyet.
Oké, értem én hogy esetleg egyendoboz, de a kamion motívum a dobozon gyanús. Mindegy, semmit nem von le az élvezeti értékéből! Ez egy klassz szett.
A hatvanas években a
Volkswagen Type 2 (T1) sikerét látva az amerikai autógyártók is
öntudatukra ébredtek. Kapcsoltak, hogy ilyen méretű és
rendeltetésű járműveket ők is tudnak.
A Type 2 Chryslerül Nyilván
a jenkik nem a farmotoros elrendezésben gondolkodtak – egyrészt
nem volt olyan motoruk az alkatrészes dobozkában ami elfért volna
hátul, másrészt a sík padló előnyei nem elhanyagolhatóak –
ezért a Chrysler is a klasszikus elrendezést választotta: A motor
elől a két ülés közt, mely a hátsó kerekeket hajtja. Ami
újdonság, hogy rájöttek, hogy az amerikai mércével kicsi –
„compactnak” hívja a lentebb látható katalógus is –, négy
méternél alig hosszabb haszonjárműveknek is van piaca és erre a
Volkswagen sikere ébresztette rá őket. A piac pedig ott volt, mert
a hatvanas években az USA büntetővámot szabott ki a könnyű
teherautókra. (Csak érdekességként: Ez csak a Type 2 teherjármű
verzióit érintette, a személyszállító változatokra nem
vonatkozott a büntetővám.)
A
Chrysler 1964-ben dobta piacra a Dodge A100-ast, ami kétajtós pickup ami a jelen post tárgya, illetve zárt
áruszállítóként létezett. A személyszállító verziókat –
függetlenül attól, hogy spártai, vagy személyautós
felszereltségűek voltak-e – Sportsman-nek hívták.
A
jenkik nem is lennének jenkik, ha nem abban gondolkodnának, hogy a
teljesítmény elad. Az A100 motorkínálata sorhatos, 2,8 literes,
101 lóerős blokkal indul, két további sorhatos lépcsőn át
érkezik meg a csúcsot jelentő két V8-ashoz, amiből az erősebbik 5,8
literes, 210 lóerős – természetesen az évjáratonként
a kínálat változó.
A
Matchbox az 1966-os modellévből mintázta meg a pickupot, de ebből
az évből nem, csak egyel korábbról tudok katalógust prezentálni.
Nyilván
nem egy legendás filmes jármű, de nekem még gyerekkoromból
emlékezetes, hozzá egy olyan filmből ami aztán végképp nem az
autóiról híres: Az 1980-as Dutyi dili (Stir Crazy) című filmben
használ egy Dodge A100-as kisbuszt a két főhős. (Remek vígjáték,
aki nem ismeri javaslom pótolja.)
A legszebb A
Matchboxnál 2013-ban debütál a kis Dodge A100-as és pont azzal a
kéttónusú, zöld-fehér festéssel, amire a filmből is
emlékeztem. 2016-ig marad az 1-xxx szériában, változatos
sorszámok alatt. Ugyanebben az évben két spéci kiadása is
napvilágot lát. 2019-ben egy 5-ös pakkban tér vissza – pont
abban, amiből ez
a Ford Bronco is van, tehát rá tudtok pillanatani ebben a postban.
2020-ban bekerül egy „Construction II” nevű ötös-csomagba
Gulf festéssel, ami alapjogon iszonyú menő. Ebben az évben
változtatnak az öntvényen – ami azért érdekes, mert azóta nem
volt új kiadás, de ha már ennyi pénzt beleölt a Mattel akkor
feltételezhető hogy idővel visszatér. A hátsó ablakokat – az
oldalsóakat is – „lefalazzák” és a
platón is hasonlóképp változtatnak, mint a DoKa T3-mon, de
ezzel ellentétben az A100 nem lesz műanyag. A Gulf festés mindkét
öntvénnyel létezik, érdekes verziót ad ki.
Amit
ebben a postban láthattok, a 2015-ös MB-16, amit az egyik legszebb
festésű, kortárs Matchboxnak tartok. Nem mondanám, hogy
különösebben bonyolult design, de nagyon ütős, szerintem az is
szépnek látja, aki amúgy nem pörög a haszongépjárművekre.
A
részletességével én elégedett vagyok, szerintem teljesen jó
játékautó, csak ne szállítana ez is oszlopot a fülkében!
Kicsikét butácska ábrázata van, de szerethető.
Nem mondanám különösen bonyolult mintázatnak, de nagyon látványos!
A kis Dodge-logó az ajtókon csillagos ötös!
Az eleje-hátulja felvett volna még egy kis festéket a világítótestek tájékán, de így is ez a legszebb változata.
Az utolsó változatán már "lefalazták" a hátsó ablakokat - az oldalsókat is - és a plató kialakítása is más.
Kicsit elmaradtam a Matchbox Porsche modelljeinek bemutatásával, amit igyekszem szép lassan bepótolni - szerencsére van mit -, kezdésnek ezt a kis kupét választottam.
Van pénze tetőre! Ugyan a Boxsterhez is készült kemény tető, hogy minden évszakban használható maradhasson, de adta magát a dolog, hogy egy rendes kemény tetős kivitelt faragjanak belőle. 2005-ben jelent meg a roadster második generációja, amiből 2006-ra el is készítették a kupé változatot Cayman néven. A Boxster a középmotoros kialakításával egy eleve nagyon jól kezelhető autó, ami egy még merevebb karosszériával megspékelve csak még jobb lehet. Természetesen a Porsche mérnökei is tudták ezt, így vigyázniuk kellett, hogy ne legyen a 911-nek házon belüli konkurenciája.
Ezt úgy próbálták kordában tartani, hogy kisebb, gyengébb motorokkal szerelték, alapként egy 2,7 literes 240 lóerős hathengeres boxert kapott. Az S modell ugyanakkor egy 3,4 literes 290 lovas motorral száguldozhatott. Mindkét motorhoz választható volt a hatsebességes manuális helyett a Tiptronic automata is. 2012-ben mutatták be a Boxster harmadik generációját, amiből szintén elkészül a kupé változat is, ezúttal is egy kis csúszással. Formailag kicsit jobban hozzá nyúltak, mint az előző generáció váltásakor, illetve a műszaki tartalom is igazítottak. Nagyobb lett a tengely és a nyomtáv is, amivel még jobb lett a vezethetősége, illetve választható extra lett a PDK 7 sebességes váltó is. Szerintem nagyon jó döntés volt ez a modell a gyártó részéről, amit mi sem bizonyít jobban, hogy már a harmadik generációnál tart a típus.
A második generáció a Matchboxban az első A Matchbox a második generációt mintázta meg, ami 2015-ben került be a kínálatba. Az 1-120-as sorban mindjárt az első helyet kapta - MB-01 - a sárga kisautó, aminek színe 2016-ban pirosra változott és "lecsúszott" a 23-ik helyre a 125-re bővített kínálatban. Így lesznek elsőből majdnem utolsók, ugyanis egy év szünet után 2018-ban visszatér fehér színben mint MB-124. Aztán itt majdnem véget is ér a pályafutása, de végül 2020-ban újra előkerül és egy MBX Highway nevű ötös pakkban találnak neki helyet.
Eddig összesen ez a négy verzió jelent meg belőle és van egy olyan sanda gyanúm, hogy sajnos nem is igen várhatunk belőle többet, nem fog kelleni mind a két kezem, hogy leszámoljam a variációit.
Persze talán nem is olyan nagy baj, így legalább elkerülte a különféle nem hozzá illó dekorációkat, jelenleg mindegyik egy alapszínt kapott első és hátsó lámpa festésekkel, illetve az orrán az embléma és hátul a rendszám még amit nem spóroltak le róla. A formájával, kidolgozottságával és a méretével teljesen elégedett vagyok, egyedül talán a dupla kipufogóvég kaphatott volna kicsit nagyobb hangsúlyt.
A kerékválasztás is jól sikerült, a színük is jó, bár a fehér alatt az aranynál jobbat is el tudnék képzeli. Továbbra is a fehér kivitellel kell példálózzak, ugyanis a belterét szinte csak annál vehetjük szemügyre, a többinél annyira sötétek az ablakok - a barnánál már szinte fekete. Ezt leszámítva egy igazán szép Matchbox, sajnálom, hogy nem készül belőle még pár színvariáns.
A Matchboxnál szép munkát végeztek a megalkotásával
Szép kupét varázsoltak a roadsterből a Porsche tervezői
A dupla kipufogó látványa sajnos nem nagyon érvényesül
Rendszám- és lámpafestés módosítások is történtek a négy verziónál
Nem csak a kereke, az ablaka is fekete lett
Itt is nagyon jól néz ki, a gyöngyház fehér a barna belsővel!
Variációk egymás közt
Balról jobbra időrendi sorrendben
Kiváló ötlet volt ez a kis műanyag, így nem koptatja a papír a festést
Hátránya, hogy annyival több műanyag szemetet generál kibontáskor
A magyar mentő- és rendőrautó után már csak a tűzoltóság részére készült példányt nem mutattam a Majorette ez irányú sorozatából.
Zetros
Mi is az a Zetros? Ha nagyon egyszerűen akarnám jellemezni, akkor azt írnám, hogy olyan, mint az Unimog, csak nagyobb. Na jó, azért annyira nem sokoldalú, de a Mercedes mostoha terepre szánt teherautóját is számos feladatra fel lehet készíteni. Két és három tengelyes kivitelben készül, 18-27 tonnás össztömeggel, amit egy hathengeres, 7,2 literes motor mozgat 327 lóerővel, és 1300 Nm-es nyomatékkal. A motort nem a fülke alá tervezték, ami így teljesen sík padlót kapott, nem mellesleg a zajkomfort is sokkal jobb lett. A hajtás mindkét kivitelnél összkerekes, minden tengely külön differenciálzárat kapott. A felépítményre szinte csak a képzelet szab határt, lehet belőle lakóautó, platós, dobozos, tűzoltó, de akár nyerges vontatót is készíthetünk belőle. Szinte bárhova eljuthatunk vele, hiszen az úttalan utakra tervezték.
Pirosban
A Majorette nagyon jól átvitte az autó jellemvonásait a saját modelljére, szépen kidolgozták a fém fülkét, amiről szerencsére a légszűrő sem hiányzik. A műanyag felépítmény sem teljesen légből kapott, az igaziak is hasonló elrendezésben készülnek. Gyakorlatilag egy hatalmas téglahasábot cipel a hátán, a tetején egy fecskendővel. Persze azért akadnak itt is részletek rolós ajtók és létrák képében. Az alváz is hasonlóan részletes, mint a fülke, egyedüli rondaság rajta, a hátulján elhelyezett hatalmas aláfutás gátló rúd. A kerek szinten pofásak, remekül illenek a teherautó alá.
