Matchbox MBX Highway 2020 5 pack - ´16 Chevy Camaro Convertible

Sajnos az a ritkább, hogy egy Matchbox 5-ös, 3-as, 9-es, 10-es, akárhanyas csomagban lévő összes jármű vonzó. Ez a 2020-as ötös pakk az ilyen ritkább kivételek egyike! Mi több, a benne szereplő összes autó fényezése csak erre a pakkra jellemző – sajnos ez sem magától értetődő mostanság.

Porsche kolléga még 2021-ben elkezdte a csomag ismertetését – nomen est omen, mi mással mint a Porsche Caymannal – aztán a hiányos tartalmú pakkot én vettem át tőle és került pár évig tárolásra.

Tehát másodiknak a pakkból a 2016-os kabrió Chevrolet Camarot láthatjátok ebben a postban. A helyzet az, hogy már láthattátok ezt az öntvényt e lapokon. Akkor is egy ötös csomagból, de abban a postban alaposan körbe is jártuk a típust, úgyhogy ez ügyben csak a stratégiai link elhelyezése a feladatom.

Az ebben a pakkban szereplő változat csak a színében tér el attól, úgyhogy sok extra mondanivalót nem hagyott nekem. 2021-ben az Action Drivers reptér szettjéhez is egy ugyanilyet mellékeltek – a másik jármű egy repülőgép volt – de sokkal sötétebb szürkében, tehát a Camaro is csak erre az ötös csomagra jellemző fényezést kapott.

Ha kíváncsiak vagytok a csomagban lévő többi járműre is, akkor kattintsatok a linkjére a címkefelhőben!

Tetszik a frontend, az öntvény is részletes és a stratégiailag fontos festékfoltokat sem spórolták le.

Nem rossz ez a szín, de az egy évvel későbbi, reptér tematikájú szetthez mellékelt, sötétebb ezüst-szürke talán még szebb.

Minden 2016-os Matchbox Camaro alatt ugyanezeket a kerekeket találjuk. Nem állnak neki rosszul és nagyon hasonlítanak az egyik gyári kerékszetthez.

Szürke beltér a szürke fényezéshez. Szerintem nem rossz.

Még a pedálok is megvannak a beltérben - a fentebb linkelt postban lévő változatról készült egyik képen látható is - de azért a kormánykerék egy pizza. Leglább a feltétek lennének meg rajta!

Ennek a rendszámnak a jelentésén nem kell túl sokat töprengeni.

A két oldala nyilván szimmetrikus - az üzemanyagtank betöltőnyílását leszámítva.

NRFB. (Kép: eBay)

Johnny Lightning - 2005 Ford Mustang GT

Az idejét sem tudom, hogy mikor volt nálunk utoljára Mustang, pedig szeretem őket! Tiszta mázli, hogy van nekünk a Bubba-Gump listánk és abban pont van Mustang, így meg tudtam nézni. A nyár végére íme némi színtiszta jóság, szívemnek igen kedves autó, kitűnő kisautóban megjelenítve!

A Mustang ötödször 2005-2014
Ahhoz képest, hogy már írtunk róla nem is egyszer – lásd a linket fentebb – és a kedvenc újkori Mustang generációm pont az ötödik, soha nem foglalkoztunk a típustörténettel. Képtelen vagyok megemészteni, hogy még a legfiatalabb példányok is tíz évesek már! Pedig de és típusismertető is ilyen időtávlatból, sőt a legidősebb példányok születési évéből, 19 évvel ezelőttről kellett keresgélnem! Nem csak, hogy sikerrel jártam, de Nínó Karotta pont a premier évében vizsgált meg egy GT-t és mit ad isten, még a színe is majdnem stimmel! (Ami nála volt az szerintem Torch Red, amit a JL megmintázott meg Redfire Metallic.) Fogyasszátok belátástok szerint a koros TotalCar-os anyagot, van hozzá jófajta videó is!

A magam részéről ezúttal is mellékelem a szintén évjárathelyes katalógust:

Nahát, ritka!

A Johnny Lightning nem az a címke, amit tönkrehasználunk, teszem hozzá, hogy: sajnos! Egyértelműen a háromhüvelykes kisautók világa felső polcos márkája, melynek elég kalandos volt a története mostanság. Szövevényes tulajdonosváltások után 2011-ben a Tomyhoz került – igen, az a Tomy, amelyik a Tomica márka gazdája is. Egy ideig az ő logójukkal kerültek a boltokba a Johnny Lightning termékek, aztán 2013-ban bejelentették, hogy itt a vége, beszántják a márkát.

2016 januárjában a Round 2 Corporations – többek közt a Racing Champions, Auto World és AMT márkák is az övék – bejelentette, hogy licenceli a márkát a Tomytól és azóta ismét van Johnny Lightning!

Amit ebben a bejegyzésben láthattok, az majdnem olyan régi, mint a megmintázott Mustang maga! Ugyan az öntvény egyidős az eredeti autóval, ebben a gyári színben – melyről fentebb már lerántottam a leplet, hogy Vöröstűz Metál a neve – 2007-ben szerepelt egy tízes pakkban.

A név kicsit pontatlan, a JL csak Mustangként emelegeti, holott ez egy GT. Ez rögvest látszik a négy fényszórójából, a GT emblémákból az A-oszlopok alatt, illetve a fenekén. Hogy miért fontos ez? Mert a GT az a V8! És mint azt a Mad Max Fury Road-ból tudjuk: „A tetteimmel tisztelem őt, V8!” (Vagy valami hasonló, sohasem láttam magyarul. Eredetiben: „By my deeds, I honor him. V8!”) Én amúgy teljesen jól el lennék a 4 literes, 210 lovas V6-al is, de hát a GT, az 4,6-os, 300 lovas. A premierévben ez a két változat jelentette a kínálatot, a felpöccentett verziók később jöttek.

Csak szuperlatívuszokban tudok róla nyilatkozni! Szép, kívül-belül részletes, a kormánya sem csak egy pizza, fém az alváza, de nekem úgy tűnik, hogy még a hátsó spoilere is, ami külön alkatrész a karosszériától. „Na já, Dzsoni Lájtning iszt Dzsoni Lájtning!”

Mustang GT. Ami azért fontos, mert V8. Ez már látszik a nézéséből: Négy fényszórója van! A csóri V6-nak csak kettő. Teljesen ki lennék békülve a csóringer változattal játszóautónak! Nem tudom, se a ráncfelvarrott 2010-utáni, se a 2015-ös hatodik, se az idei hetedik generáció nem tetszik ennyire mint ez!

Gyönyörűen részletes!

GT embléma az A-oszlop alatt, szép kerekek, króm...

A beltér is részletes, a kornány sem egy pizza... Figyelsz, Mattel fiam? Á, dehogy figyelsz!

Minden részlet a helyén, GT embléma is, a spoiler külön alkatrész és fém... Valami ilyesmi az én elképzelésem a prémium modellekről.

Az alváza is fém. Szörnyű, hogy már erre is el lehet sütni, hogy #regenmindenjobbvolt mert az öntvény 19, ez a konkrét változat meg 17 éves!

Movie Cars - ERTL - Dukes of Hazzard General Lee Dodge Charger

Idejét nem tudom, hogy mikor szerepelt nálunk utoljára filmes autó, úgyhogy a túladagolás veszélye nem áll fenn. Legnagyobb meglepetésemre a második generációs Dodge Chargerről úgy írtunk nem is tudom már hányszor, hogy a tőlünk megszokott típusismertető elmaradt. Ez a post pótolja a hiányt!

Csapásmérő
Az 1960-as évek elején a Chryslernél ráébredtek, hogy nincs semmijük, amivel beléphetnének a piacra a „speciális autók” szegmensekbe. A „pony car” a Ford részéről a Mustanggal volt lefedve – sőt, eleve ők találták ki a kategóriát. A „personal luxury car” (értsd: nem sofőr vezette luxusautó) szintén a Ford marketingeseinek a találmánya, a Thunderbird már az ötvenes évek közepe óta létezett. Ezért úgy döntöttek, hogy a kettő közé lőnek. A póninál nagyobb, de mindenképp izomautóval. 1966-ban debütált a Charger első generációja, ami egyáltalán nem egy csúnya autó, de bennem valamiért nem mozgat meg semmit. (2022-óta létezik Matchboxként, de megmutatni nem tudom, mert még nem írtuk meg. A 2023-as, hetvenedik évfordulósból van példányom, szóval ami késik az a vonat.)

Az 1968-1970-es modellévekben regnáló, második generáció azonban a „Hazárd megye Lordjai” sorozat segítsége nélkül is legendás lett volna az USÁ-ban. Ritka szép autó, a „Coca-Colás üveg” karosszéria pont azért tetszik a heteroszexuális beállítottságú férfiaknak, mint a Jaguar E-Type is. Nem mellékesen bivalyerős és gyorsan is megy. Mint a Mustangnál, a Chargerből is lehetett, racionális teljesítményű és elegáns megjelenésű – nálam a kéttónusú festései is beindítják a nyálelválasztást. Még az 1969-es modellévben elérhető legkisebb motor, a sorhatos, 3,7 literes is 145 lóerős volt, a sorban következő, 5,2-es V8 230 lovas, majd a „tornasor” legvégén álló, 7 literes, Hemi(szférikus égésterű) V8-as 425 lóerős. Mármint a gyári adatok szerint, amiknél a valóságban jellemzően többet tudtak ezek a gépek.

Nos, az 1969-es – azért ez, mert General Lee ebben az évben készült – katalógus a rendelkezésünkre áll, ezt láthatjátok alább. Ezen kívül ajánlom még figyelmetekbe a Vezess.hu videógyüjteményét, amelyben 69-es Chargerek gurguláznak és jönnek-mennek. (Óvatosan a hangerővel! Én szóltam!)

Csak a teljesség kedvéért: A harmadik generáció is szerepelt nálunk egy Hot Wheels feldolgozás képében, de az már nagyon messze jár attól, amit én szépnek látok. Az utolsó kétajtós generáció a negyedik, de azt én még nem láttam kisautóként feldolgozva, de ha látnék is, biztosan nem venném meg. Az ötödik egy hatchback, amit szintén nem neveznék szépnek. A húsz év kihagyással visszatérő, hatodik generációs. négyajtós szedán Chargerek meg már nagyon másik történetet mesélnek amit nem kevernék ide – mondjuk ezt pont szeretjük és halmozzuk is.

ERTL
Nem éppen a leggyakrabban előforduló gyártó nálunk, de ha lekattintjátok a címkefelhőben a nevet, akkor fogjátok látni, hogy mutatóba már előfordult nálunk és egy szintén filmes autó postban foglalkoztunk a gyártó történelmével is.

Ami a második generációs Chargert illeti, abból más gyártóktól számos verziót láthattatok már itt. 1969-est a Hot Wheelstől, egy másik festésű 69-est szintén a HW-tól és vele egy postban egy R/T-et a Maistótól, 1970-es, szintén filmes autót a Greenlighttól. „Szirszarjaim Rájen” kolléga egy Maistót javított fel, mely végül az én gyűjteményemben foglalta el méltó helyét. Itt további két Hot Wheels értelmezést láthattok – az egyik szintén R/T. Remélem nem felejtettem ki semmit.

ERTL-től viszont ez az első. Ami az öntvényt illeti, szerintem semmivel sem marad el a Hot Wheels által képviselt színvonaltól. Az viszont, ahogy General Lee-t fabrikáltak belőle, nem éppen a legigényesebb megoldás. Ugyanis mindössze három, a 70-es évek Matchboxaiéhoz viszonyítva nagyon könnyen lejövő matricával oldották meg a feladatot. Nem csak hogy nem igazán szép, de a rendeltetésszerű használat – úgynevezett „játék” – során igen könnyű ezeket elhagyni.

Ennek ellenére gyerekkoromban az iskolai szünetek császára lett volna bárki egy ilyennel. Azt már nem tudnám megmondani, hogy nálunk mikor futott a sorozat – valamikor még gyerekkoromban, az biztos – mely egyértelműen felelős azért, hogy a mi földrajzi koordinátáinkon ismerté vált a Dodge Charger második generációja. Az alvázon 1981-es a keltezés, amikor én kilenc éves voltam, szóval akár lehetett is volna ilyenünk.

Apróság, de General Lee aprócska gallytörő rácsa is megvan az orrán! Igen, ezzel a példánnyal játszottak.

A kerekeknek nyilván közük sincs az eredetin lévőkéhez, de ettől eltekintve nem állnak neki rosszul!

Nem hibáztatom az előző tulajdonost az élkopásokért, gyerekként én valószínűleg jobban elbántam volna vele az ugratások során.

Szépen kidolgozott a hátulja is, nem hiányolom róla a festéket.

Ti tudtátok, hogy Lee Tábornok önvezető volt?
(Ha nem látszana jól a képen, nincs kormánykereke. Nem hiányzik, nem került kialakításra.)

Nem vagyok kibékülve a matricák minőségével. A nyolcvanas évek elején azért ez már túlhaladott technika volt az 1:64 körüli kisautók dekorálásnál.

Érdekes megfogalmazás: "Replika Lee Tábornok". Miért nem egyszerűen "General Lee"? Vajon mi lehet az oka?

Matchbox MB-01 Dodge Challenger – UPDATE

Az előző Challenger postunkban egy ultra-ritka verziót láthattatok – több egyáltalán nem ritka mellett. Ebben a mostaniban pedig a premierváltozatot ami az egyik leggyakoribb.

Tulajdonképpen vicces, hogy pont egy ennyire gyakori verzió hiányzott eddig a gyűjteményemből. Ez a változat 1976 és 1980 közt szerepelt az 1-75 sorban. Ez a piros a sok krómmal szerintem nagyon szép, az 1981-es kék, piros beltérrel a nyomába se ér.

A friss beszerzés hozzá igen jutányos áron történt. Porsche szúrta ki az egyik bejáratott dílerünknél ezt a darabot, amit azért kínált remek áron, mert valami elképesztően mocskos volt és ő lusta volt rendbe tenni. Porsche viszont nem! (Ez úton is köszi.) Lehet érdemes lett volna „előtte” képeket is megőriznem, de nem tettem.

Szürke fém vs. króm.  Még ez is mennyivel jobb, mint a szürke műanyag vs. semmi?!

A szuperközeli fotók felnagyítják a bibijeit, sokkal lepukkantabbnak tűnik, mint amilyen.

A fantáziátokra bízom, hogy odabent mit művelt egy Terminátor!

Krómpizza!

Még hátulról is morci.