Matchbox Graffic Traffic Dodge Challenger Hot Rod

Az, hogy mostanában két Graffic Traffic beszerzésem is volt – porsche kollégának köszönhetően – az leginkább óriási mázlifaktor és egyáltalán nem reprezentálja, hogy mennyire ritka a gyűjtői szempontból értelmezhető állapotban megmaradt példány ebből a sorozatból. A Ford Transitot már láthattátok – ott van mindenféle link a sorozat történetére is, úgyhogy egyúttal ezeket is ellustálkodhatom most – a másikat meg mutatom ebben a postban.

Ez a „másik” a Dodge Challenger, Hot Rod verziójának kifehérített verziója. A nagy, Dodge Challenger összefoglaló postunk erre található, típusismertetővel és Matchbox családfával. A teljesség kedvéért egy update post az utcai verzióról meg itt olvasható.

Ez a példány nagyon-nagyon messze van a tökéletestől, de én ezidáig csak képen láttam, úgyhogy nem bírtam neki ellenállni. Természetesen már Kínában készült, 1991-ben.

Ebből a szögből elkezdtem belelátni a Vanishing Point Challengert. Magyarázat a fentebb linkelt postban.

A szélvédőn a sérülés bizonyos szögekből alig látszik.

Érdekes a kék beltér és a vele egy alkatrész szipoltyú. Fehérrel milyen lehet?

Itt-ott azért látszanak rajta a filctollas kezelés nyomai, pedig porsche kezelésbe vette, mielőtt elküldte volna nekem.

Amikor a részletek még fémből voltak, nem festékből. #regenmindenjobbvolt

Igen, határozottan megnézném fehér beltérrel!

Matchbox MB-09 AMX Pro-Stocker – UPDATE

Ha a kisautógyűjtésnek van istene, akkor az afféle Loki-szerű karakter lehet. Esetleg olyan, mint a Star Trek, Next Generation-ből Q. A véletlen már a harmadik AMX Pro-Stocker verziót (itt az első, itt meg a második) sodorja elém, de Mercim, Rollsom, Citroenem és BMW-m változatlanul nincs magyar. Jó, én is tudom, hogy ez afféle „1^st world problem”, de kedves jó kisautó istenség, segíthetnél a fentiek ügyében! Köszi szépen előre is! (És most valami teljesen más: Ez a 2250-ik bejegyzés a blogon. Semmi jelentősége, csak megütötte a szemem a szám a szerkesztőfelületen. "Érdekes adat".)

Ez az orr... Hát... Nem szép, na! Viszont remekül tolhatja a havat.

Irtózatosan fúrja az oldalam, hogy miért pont azokat válogatták be a magyar gyártási sorba, amiket!

A piros is nagyon jól áll neki, de ez a fehér is!

Annyira szeretem, ha nem kopasz a hátsó traktus!

A hátsó lámpák és környékük, a beltér műanyagjából kialakítva.

Megvan a csomagolása is. Ezt a bubit még tisztességgel odaragasztották a kártyához, nem tűzőgépkapcsozták - gondolom ezért is bontotta ki így az első gazdija.

Nem hittük el, nem vettük komolyan, de kiskamaszként nem is értettük.

Matchbox MB-01 Dodge Challenger - UPDATE

Még a blog kezdeteinél foglalkoztam a Matchbox, első generációs Dodge Challenger értelmezéseivel. Azt hiszem fennállásunk legrosszabb fotóit publikáltam ott és az eredeti autó történetével sem foglalkoztam egyáltalán – erősen útkereső időszak volt ez még, ami nem mentség, de magyarázat. Úgyhogy úgy döntöttem előveszem a témát ismét. Főleg, hogy időközben kiderült, hogy alighanem megvan a gyűjteményem legértékesebb darabja is.

A kevéssé ismert filmsztár
Sok menő muscle carnak volt olyan filmes szereplése, ami erősítette legendás mivoltukat. A Mustangnak ott a Bullit – avagy San Francisco-i Zsaru, de én még embert nem hallottam így emlegetni ezt a filmet –, a Chargernek a Hazárd Megye Lordjai, a Firebirdnek a Smokey és a Bandita. Én azt tapasztaltam, hogy a Dodge Challenger „főszerepelte” Vanishing Point (Száguldás a Semmibe) valahogy a mi földrajzi koordinátáinkon nem lett olyan kultikus, mint a fentebb említettek, pedig minden megvan benne hozzá, hogy az legyen.

A Challenger első generációja 1970 és 1974 közt készül. Ízig-vérig Pony Car és Muscle Car is egyben, úgyhogy gyártásának négy éve alatt igen széles motorválasztékkal kínálják, melynek legalján a 3,2 literes, 125 lóerős sorhatos, a csúcsán meg a 7 literes, Hemi V8 tanyázott 425 lóerőre hitelesítve.

A Matchboxnál az 1974-es modellt mintázták meg, ezért következzék ennek katalógusa alább. Ez már erősen az olajválság időszaka, nagyon érdekes hogy a Challengert egy katalógusba teszik a közepes méretű – bár számos karosszériaváltozatban létező – Dart-al. Ez nagyjából valami olyasmi, mintha az Audi R8-nak jutna két oldal a VW Passat katalógusban. Persze a gyártási adatok magukért beszélnek! 1970-ben – ez úgy lehet, hogy az Egyesült Államokban a modellévek nincsenek fedésben a naptári évekkel, mint az közismert – 76 935 készül belőle, amiből 10 657 sorhatos. Aztán rendre 26 299, 22 919. 1973-tól már csak V8-as motorral kínálják, akkor 27 930-at gyártanak, az utolsó évben 1974-ben pedig 11 354 példányt.

Érdekes, hogy a Challenger többi generációjával is foglalkoztunk már a blogon. Négy évig szunnyad a név, hogy aztán 1978 és 1983 közt a (sóhaj) Mitsubishi Galant Lambda Eterna kupét értékesítik az USÁ-ban Dodge Challengerként, 1,6-os és 2,6-os sornégyes motorokkal, 77- illetve 105 lóerős teljesítménnyel. Félreértés ne essék, japán autónak én nagyon kívánatosnak találom, bár közel sem olyan legendás, mint tengernyi más rizskályha, de talán pont ezért. Nade Dodge Challangernek hívni az maga a szentségtörés.

25 évnyi Csipkerózsika álom után, 2008 óta ismét van Challenger. Szerintem tökéletesen sikerült a retróhullámot meglovagolni, nagyon jól hozza az eredeti hangulatát – nem utolsó sorban a Matchbox és a Hot Wheels feldolgozása is kitűnőre sikerült.

MB-01 az utcai
Az ős-Challenger kétféle verzióban készült. Az utcai MB-01 1976 és 1980 közt készült, piros alapszínnel, fehér tetővel és leggyakrabban króm beltérrel, ami a motorháztetőn lévő légszipoltyúk színét is adja. 1981-ban kék lesz az alapszín, a beltér pedig piros.

Ezzel szemben nekem egy... Húha. Talán metál-almazöld verzióm van belőle! Minden létező, általam ismert adatbázist átnéztem és senki nem tud zöld változatról. Amikor e sorokat írom, akkor ott tartok, hogy a nálam sokkal felkészültebb és óriás kapcsolati hálóval bíró gyűjtő ismerőseim segítségét kértem a nyomozáshoz, hogy ez mi lehet. A szent, antiópiai XLS-be annyit jegyeztem be anno, hogy az eBay-en vettem. Ennyi év távlatából a részletekre már egyáltalán nem emlékszem, de a legvalószínűbb, hogy Angliából jött és nem hozzáértő eladótól, hanem olyasvalakitől, aki kisöpörte otthon a padlást. Szemlátomást játszottak vele, szóval én rögtön kizártam, hogy pre-production darab lenne, de a szakértői közvélekedés az, hogy ez bizony az.

Nekem ez az egész pre-pro dolog misztikus, elképzelni nem tudom, hogy ezek hogy kerültek ki a gyárból, illetve... Dehogynem! Ha úgy van ahogy sejtem, akkor miért is ne köthetett volna ki egy gyermek kezében, aki rendeltetésszerűen használta? Azért ennyi év után rájönni, hogy mim van, eléggé hátborzongató érzés.

Nos, kopottsága ellenére valószínűleg ez a(z egyik) legértékesebb darab a gyűjteményemben.

MB-01 a versenyautó
Hivatalosan Dodge Challenger Hot Rod a változat neve, ami 1982-ben váltja az utcait, de az én teljesen szubjektív véleményem az, hogy ez inkább valami dragster, mintsem felpöckölt utcai autó. Az utcai verzióról is valami olyasmi a véleményem, mint az AMX Javelinről, hogy nagyon hunyorítva adja csak ki az eredetit. Ez meg igazából... Nos, kimondom! Nem tetszik! Az a benyomásom róla, hogy a Matchbox, Hot Wheels-t akart készíteni és ez sikerült is nekik. Nagyon harsány, nagyon amerikai ízlés, főleg a bányadömper méretű kerékkel hátul.

A „Revin' Rebel”... Húha, ezt hogy fordítsam le!? Szóval a „Revin'” itt a motor túráztatott állapotban levését jelenti, a „Rebel” meg ugye lázadó, szóval „Túrázó Lázadó” - márhogy nem kirándulni jár, na -, vagy „Pörgő Motorú Lázadó”, ami a mi anyanyelvünkön borzasztó, de angolul egészen frappáns. Szóval ez a verzió a premiermodell, ami két verzióban készült: a mellékelt képeken láthatóhoz képest fehér tetővel is. Szomorú érdekessége, hogy az utolsó Matchbox kisautó, ami Angliában gyártottak. Erről jegyzünk egy nagyon érdekes vendégpostot, javaslom figyelmetekbe!

A citromsárga alapszínű, „Toyman” változat 1983-tól, 1992-ig készül már Makaóban vagy Kínában. Egyértelműen a leggyakoribb verzió. Az utolsó változat ami az 1-75 sorba bekerül, 1998-as – közben számos spéci kiadásban is szerepel ronda, még rondább, vagy egészen pofás festésekkel – de a „Toyman” utániakat annyira rútnak találom, hogy szót sem szeretnék ejteni róluk. Charlie Mack összesen 25 változatot jegyez belőlük, de a nekem meglévőkön felül én négyet fogadnék be és ezekből egy a mindenhol fehér Graffic Traffic.

A Toyman verzió szerepel az MC-20 szettben is, ezért találjátok meg ezt is a címkék közt.

Nem tudom... Nem rossz, de nekem csak nagyon hunyorítva adja ki az eredetit!

Egyértelműen játszottak vele.

Ennek ellenére nagyon úgy néz ki, hogy ez egy pre-pro változat - magyarázat a Szlengszótárban, illetve a postban is, de ezt tudjátok ha nem csak a képeket jöttetek nézegetni.

A kormány csak egy krómozott pizza! #regensemvoltmindenjobb

Ezek után azt hiszem be kéne szereznem belőle a széria pirosból, meg kékből is egyet-egyet.

Ez már az 1982-es, "Hot Rod" verzió.

Én ezt sokkal inkább valamiféle dragsternek látom, mintsem utcai autónak.

Létezik belőle fehér tetejű változat is, de nekem ez jobban tetszik.

Szomorú, de érdekes tény vele kapcsolatban, hogy ezek a változatú Challengerek voltak az utolsó, az Egyesült Királyságban gyártott Matchboxok. (Van erről egy kitűnő vendégpostunk, fentebb ott van rá a link.) Arról a tévhitről, hogy "az angliában gyártott Matchboxok sokkal jobb minőségűek voltak" meg csak annyit, hogy az ott, a csomagtérfedél bal felső csücskében egy ronda öntési hiba.

Ez nem az a példány, ami az ős-Challenger postban szerepel. Ez az MC-20 szettből van.

Ezzel a festéssel szerepelt a legtovább az 1-75 sorozatban, szóval a leggyakoribbnak tekinthető. 5-ös csomagban volt fehér alapszínnel is, ami legalább ennyire jól néz ki.

Emiatt a festés miatt (is) gondolom hogy ez versenyautó - dragster leginkább -, nem utcai hot-rod.

Matchbox MB-62 Rat Rod Dragster – Update

2013-ban volt, hogy a Rat Rod Dragsterről írtunk – minden fontos tudnivalót megírtunk ott, nem ismételném önmagam. Most van az, hogy bizony majdnem akasztják a hóhért.

Ez eleve egy színváltozat beszerzésnek indult, merthogy sokkal sötétebb zöld, mint az a példány ami megvolt és csak ezért biztos nem vettem volna meg. Sőt! Ütött-kopott, az első tengelye is csálé, a matricája is nagyon kopottas, és bár nagyon olcsó volt, biztos nem kerül fel a radaromra, hogyha pont nem tér el abban, amit a fentebb linkelt postban említek: Ez bizony a másik karosszéria változat, az első szélvédő előtti hűtőrácsok sokkal közelebb vannak egymáshoz és van „keretük” is. Tehát ebben az apróságban is eltér a meglévő példányomontól.

Kapott az élete során kiképzést. Ezen a fotón úgy tűnik, mintha tudna kanyarodni az első kereke, pedig nem. Csak a tengelye csálé. Nevesítve nincs, de ez egy Mercury Cougar.

Nem számítottam rá, hogy nekem ebből valaha is lesz másik példányom, ezért nem fotóztam le ezt a részletet: De a hűtőrácsok az első szélvédő előtt ezen sokkal közelebb vannak egymáshoz és keretük is van. Herr Falkensteinernél megvan ez a részlet közelről is. Ez a jobb oldali, a másik példányom a bal oldali.

Minden gyorsulási versenyautó legfontosabb kiegészítője: a vonóhorog!

 

Matchbox MB-09 AMX Pro-Stocker – UPDATE

Nagy az én örömöm, mert sikerült végre újabb, magyar gyártmányú Matchboxot beszereznem. Még akkor is, ha nagyon le van pusztítva és csak színváltozat egy olyan darabból, amim már volt.

Az AMC Javelin AMX Pro-Stockerrel itt foglalkoztunk behatóbban, az eredetivel és a Matchboxszal is. Itt láthattok még egy verziót belőle, de ha az utcai változat is érdekelne – azt is elkészítette a Matchbox – akkor kattintsátok meg a post végén az AMC tag-et, meg fogjátok találni az erről a verzióról szóló postokat.

Nos, ez a mostani darab sok újat az elsőként linkelthez képest nem hoz, csak annyit, hogy zöld. Viszont magyar kiadás, ami miatt ennyire durván lepusztított állapotban is igent mondtam rá egy börzén.

Azt hiszem, ha ember lenne, azt mondanánk rá, hogy "Érdekes arcú..." A mélyre eresztett első spoiler minden pokrócon játszás megrontója!

Kapott kiképzést rendesen szegény. Ha nem magyar gyártmány fel sem bukkan a radaromon.

Mindkét tengelyt sikerült elferdíteni, így tolatva kanyarodik, bár előre menetben egészen jól tartja az egyenes irányt.

Itt nagyon látszik, hogy a hátsó kerék is "kormányzott" lett, nem csak az első.

A hátulja kifejezetten tetszik ennek a járgánynak.

Sajnos a jobb oldali kipufogót egy korábbi tulajdonos eltávolította.

Matchbox MB-54 Ford Capri, MB-67 Hot Rocker és MB-72 Maxi Taxi

Vannak olyan Matchboxok amik nem azért kedvesek a szívünknek, mert hihetetlenül precízek, hanem mert... Mert... Mert csak!

Gyerekként nem volt ilyenem soha, de – természetesen – az osztálytársaimnak igen. Irtózatosan menő járgánynak számított, fel lehetett vágni vele, ahogy kell. Akkor mi a klasszikus, utcai verziót futtattuk, a derivatívákról fogalmunk sem volt. De ne szaladjunk előre, kezdjük a típusismertetővel!

Az európai Mustang
Az a szokatlan helyzet állott elő, hogy a Wikipédián kitűnő szócikk olvasható magyarul a Capriról, úgyhogy mindenkit oda irányítanék, egészen pontosan a Ford Capri Mk I (1969–1974) szekcióhoz. A magam részéről annyit tudok hozzátenni a dologhoz, hogy felvonultatom az 1970-es amerikai katalógust arról az autóról, amivel a Ford az amerikai Mustangnak a sikerét akarta az öreg kontinensen megismételni. Egy réges-régi postban ejtettünk már szót arról, hogy a Mustang nagyjából bárminek konfigurálható volt a kényelmes, szolíd Grand Turismótól kezdve, a Bullit-ámokfutásra termett izomautóig. Elnézve a Capri motorválasztékát, nos ezzel az autóval is nagyon hasonló volt a helyzet!

Majd fogjátok látni a képekből, hogy egyszerűen nem láttam értelmét külön-külön tárgyalni azt a három kisautót, amelyek egymás derivátumai – meg mocskosul jól is mutatnak egymás oldalán.

A szelíd

Az első a sorban a legszolidabb utcai változatot mintázta meg a Matchbox 1971-ben – bár jókora csavarral. Az MB-54 premierváltozata elvben rózsaszínű, fekete motorháztetővel. A hiba nem a Ti készüléketekben van és nem a fényképezőgép volt az, ami nem tudott mit kezdeni az árnyalattal, ez tényleg ilyen narancssárgába hajló színű. Olyannyira, hogy én is a Matchbox Bibliából tudom, hogy ez rózsaszín akar lenni.

Ha megnézitek az 1971-es Matchbox katalógust, akkor abban a transition modellek (a régi, gombkerekűek Superfast kerékhez átalakított változatai) az uralkodóak – a legkedvesebb szériám az 1-75 sorból. Nagyon kilóg az MB-54 Capri a túlzó, túl széles kerekeivel. Érdekes, hogy hasonlókat a Majorette is elkövetett jóval később, sőt náluk akár egész „úthengerkerék” korszakról lehet beszélni, amihez a Mustang SVO-jukat, Mazda RX-7 értelmezésüket, vagy a Porsche 911-üket (a piros) tudom citálni mint bizonyíték. A vékony Superfast kerekekkel ez egy teljesen más karakterű kisautó lenne. Megkockáztatom, hogy nekem úgy jobban tetszene.

A katalógusfotókat elnézve még jobban megerősödött bennem az érzés, hogy baj van az arányaival. A szélvédő előtti része nem elég hosszú. Biztos, hogy a kilógó, vastag kerekek rá is erősítenek az érzetre és nyilván nem tudom tudományos módszerekkel igazolni, vagy cáfolni magam, hogy kissé bumfordi lett az egész cucc, picit talán karikatúra szerű is.

Mint az jól látható, a motorháztető nyílik. Meglepő módon a motor megmintázása egészen élethű, ez a premiermodell, 1,6 literes, sornégyes, Ford Kent blokkja. Ha megnézitek, a kisautó jobbkormányos. Britanniában pedig 1970-ben ez volt a csúcsmotor – a másik egy 1,3 literes blokk volt.

Ami az utóéletét illeti, az 1-75 szériában egészen 1976-ig marad, de már egy metál-sötétbordó árnyalatban. 76-ban még két Twin Pack-ben is előfordul, mindkettőben narancssárga színben.

MB-54 Ford Capri, 1971. Jobbkormányos kivitel, az orrában az évjárat-helyes, 1,6 literes, sornégyes blokkal.

A kerekek kilógnak oldalra és óriásiak az autó méreteihez képest - legalábbis 1971-ben. A vonóhorog indokolt.

Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy az orra túl rövid az eredetihez képest.

Én is csak a Matchbox Bibliából tudom, hogy ez a szín nem fakó narancssárga, hanem rózsaszín.

Kevés dobozos kisautóim egyike. Rajongok ezekért a grafikákért!

A magyarázat a "behavazott vasaló" piktogramhoz itt olvasható.

A valószínűtlen
Valaki nagyon szerethette ezt a modellt, mert 1973-ban MB-67 lesz belőle és Hot Rocker névre keresztelik, ami egy nehezen lefordítható, ámde igen buta szójáték. Leszerelik a motorháztetejét és egy valószínűtlenül nagy V8-as blokkot kap, úgy Mad Max-módra. A bal első kereke megkapja a jellegzetes pöcköt, ami alulról böködi a motorblokkot, amitől az ugrál – a tűzfal felőli oldala van rögzítve valamiféle tengelyen – és buta, csattogó hangot hallat. Igen, Rola-Matics lesz belőle. Dragster ide, vagy oda, a korszakra jellemző vonóhorog megmarad. 1973-ban és 1974-ben metál-világoszöld – nem nevezném különösebben szépnek –, 1975-től 1977-ig pedig sötétvörös színű lesz – na ezt viszont nagyon dögösnek találom.

MB-67 Hot Rocker. Ez a konkrét darab 1975-1977 közt látta meg a napvilágot.

A dög nagy V8-as blokk csattog és ugrál, ha gurul a gép. Igen, Rola-Matics. A vonóhorog indokolatlan.

Az elmebaj
1982-ben és 1983-ban visszatér a Hot Rocker, de már Maxi Taxi néven és csak az Egyesült Államokba. A festést leszámítva teljesen megegyezik a Hot Rockerrel. Természetesen a vonóhorga ennek is van.

A trió. A jobb oldalon MB-72 Maxi Taxi. Csak amerikának és csak 1982-83-ban.

Ugyanaz, mint a Hot Rocker, csak az indokolatlan vonóhorog mellé nehezen magyarázható taxifestést kapott. Az ajtón tarifatáblázat.

Az én példányom ilyen általános dobozban lakott, bár létezett saját - amúgy nagyon szép - doboz is hozzá. Ez az első kép a postban, ami nem 12 éve ül a számítógépemen és várja hogy napvilágot lásson.

Minden oldalán más grafika - nem feltétlenül olyan járművekkel, amik léteznek is, ilyen megjelenéssel, mint Matchbox.

"Gyűjts össze mind a 75-öt!" Oké, rajta vagyok.

Amerikai egyendobozra, amerikai autókat!

A másik oldala is ilyen, csak ott el van mázolódva a pecsét.