Egy újabb, történelmi jelentőségű jármű a Matchboxtól, amin nem is látszik, hogy történelmi jelentőségű jármű!
Lee Iacocca bosszúja
Az
egyterűt abban a formájában, ahogy arra a jelenben a szóból
gondolunk egyértelműen Lee Iacoccának köszönhetjük. Az egész a
Fordnál kezdődött a hetvenes években. Részben az olajválság
miatt, a gyártók elkezdtek azon gondolkodni, hogy mi a csudát is
lehetne kínálni a családoknak az olyan rettenetes méretű, kombi
csatahajók helyett, mint
a Mercury Commuter – hogy valami Matchbox referenciát
említsek. A Fordnál Iacocca vitte az egyterű projektet, amit a
vezetőség nem sokkal a Chryslerhez történő átigazolása előtt
kaszált el azért, mert pont az előbb említett családi cirkálók
piacát féltették.
A Chryslernél tovább engedték az ötletet, no nem azért mert olyan nagyon jól működött a kristálygömbjük, hanem mert afféle „minden mindegy”, világvége hangulat uralkodott a cégnél. A Jimmy Carter elnöksége alatt működő kormányzat 1979-1980 közt másfél milliárd (!) dolláros mentőövet dobott a haldokló cégnek. Ennek java részét a Plymouth Voyager / Chrysler Town & Country / Chrysler Voyager / Dodge Caravan néveken futó platform kifejlesztésére fordították. A siker óriási volt, a Chrysler rövid idő alatt visszafizette a kölcsönt és nem mellékesen megvette az American Motors Company-t (AMC) és a Lamborghinit is.
A
sztori nagyon sokáig folytatható lenne, mert a személyautóra
szabott garázsokba beállítható családi csapatszállítók
tündöklésében és bukásában sokkal több van, de minket most
csak és kizárólag az első generációs Dodge Caravan érdekel. A
helyzet az, hogy megvan az 1984-es, USA katalógus ami bár nem a
legjobb minőség, de a műszaki adatok kisilabizálhatóak.
Öt év
A
Matchboxnál az 1-75 sorban mindössze öt évig szerepelt mint
MB-68, vagy MB-64, többféle de egészen visszafogott, családi
járműre teljesen emészthető festéssel. Nekem a kedvencem amúgy
az 1984-es fekete, alul ezüst sávos premiermodell – van is
ilyenem még gyerekkorból, majd egyszer a jövőben biztosan
megmutatom. De! A története 1983-ban kezdődik, ugyanis bordó
fényezéssel és belsővel a Dodge kereskedőknek készült mint
promóciós modell. Ilyet szívesen birtokolnék, szerintem ez a
legszebb az összes verzió közül. Több spéci szettbe is bekerül,
a Virgin, British, Pan Am légitársaságok színeit viselve, a
repülős készletekben teljesen hiteles crew transport, de a
Parasites szériában szerintem rettentően beteg!
A krómozott hűtőmaszk nagyon látványos, de a legnagyobb attrakciója a nyitható oldalsó tolóajtó, amit gyerekként nagyon szerettem. Érdekes, hogy míg egyes modelleknél a Matchbox teljesen elhanyagolta, hogy a műanyag ajtókat illessze a modell alapszínéhez, a Caravannál nem. Minden verzióján olyan színű ez az alkatrész, mint a fényezés. Ja és hát persze a Convoy kerék szinte mindennek jól áll.
Amit ebben a postban láthattok, az az 1987-ben és 1988-ban is regnáló változat. Talán a szettek sugallják, de van egy olyan bármiféle bizonyítékot nélkülöző megérzésem, hogy ez a design eredetileg szintén egy légitársaságnak készült és a „Caravan” helyett ott másnak kéne állnia. Legalább két, amerikai cég színeit belelátom.
Szerintem kitűnő kisautó, nem ez a legszebb festése, de autótörténelmi szempontból külön érdekes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése