2010/07/20

Matchboxon kívüliek: Majorette No. 266 Land Rover 90 Raid

A „rövid Landyt” Matchboxként is szeretem és nem ugrok el a különböző verziói elől, de nemrégiben találkoztam a franciák által készített változatával és el kell ismerjem, hogy bizony lepipálják a Matchboxot. (Részletekért és további információkért tessék átfáradni az előző linkre!)

Az első katalógus, amiben az autó felbukkan, az 1988-as. Igaz, itt más mintázatú a kereke – csúnyább –, de minden más részletében megegyezik az én példányommal. Később Camel Trophy racsingfestést is kap majd, de nekem a „civil” verzió sokkal inkább tetszik, amikor és ahol vettem, lett volna olyan is.

A Majorette Landyja bővelkedik a kidolgozott, szeretni való részletekben, a játékszer kategóriában csillagos ötös. Elől és hátul az alváz fémje adja a világítótesteket, míg elől a beltér műanyagja a homlokfalat. A vonóhorog a szokott módon az alváz fémjéből van, a vontatmány leugrása ellen védő jellegzetes nyuszifülek megint csak a beltér műanyagjából készültek. A hátsó ajtó nyitható – hű de régen láttunk már ilyesmit –, az alsó zsanért a beltér, a felsőt a szélvédő alkatrésze képzi. Az ajtó vékonyka műanyag és a rajta lévő pótkerék tulajdonképpen egy egyszerű dudor, nem pedig „teli”. (A nyitott állapotáról készült fotó egyértelművé teszi, hogy mire gondolok.) A tetőn lévő csomagtartó is részletgazdag. Elől még egy Camel Trophy feliratot is sikerült elhelyezni rajta a fényszórók között. Érdekessége, hogy az oldalsó ablakok felett, a tető ívében elhelyezett ovális alakú ablak – amit a Matchboxnál nemes egyszerűséggel „lefalaztak” - itt megvan, de „üveg” nincs benne. A két lyukba kapaszkodik a tetőcsomagtartó két oldalsó karma. A trükkre igazából csak akkor lehet rájönni, ha lepattintjuk a tetőcsomagtartót. Amúgy nem érdemes leszerelni, mert akkor előbukkan a tetőbe vágott lyuk az első két ülés közötti részen, ahová egy harmadik rögzítőhorony csimpaszkodik. Az 1:60 léptékű kisautó meglepően jól rugózik, de a hasa a vietnámi csüngőhasú malacéval vetekszik, mert ezen is megvan az a részlet, mint ami a kortárs összes Majorette kisautóján: az alvázán középütt van az a jellegzetes lyuk, amivel az csomagoláshoz rögzítették a verdát. Ez különösen azoknál volt jellemző, ahol utánfutóval együtt árulták a kisautót. Egy köztes rögzítő elem tartotta egybe és a helyén a szerelvényt.

Elkötelezett Matchbox hívőknek nem ajánlom, de a Land Roverek kedvelőinek nagyjából kötelező darab.

A képen egy darab "Camel Trophy" feliratot rejtettünk el!
Nincs mese, teljesen rendben van!
A hátsó ajtó zárt...
... illetve nyitott állapotban. Itt látszik, hogy a pótkerék csak egy dudor.
Amúgy odabent sok minden nincs, mint ahogy ez a szétvakuzott fotó is mutatja.
Túlélőkészlet a tetőn.

2010/07/18

Matchboxon kívüliek: NewRay Iveco Stralis

A Shell töltőállomásain többnyire találkozhat az ember egy állvánnyal, ahol különböző Ferrari relikviákat gyűjthet be az ember - leginkább a Forma 1 témakört felölelve. Legutóbbi tankolásom alkalmával lettem figyelmes erre a Ferrari színekben pompázó Iveco Stralis kamionra. Elég jó kiállásúnak tűnt, így némi Smart pontért cserébe el is hoztam belőle egyet. Mielőtt leszólnátok, hogy Porsche fanatikus létemre miért veszek egy Ferraris kamiont, közre adok két kis információt. Az egyik, hogy nem utálom a Ferrarit, a Forma 1-ben is nekik szurkoltam az idei évig, a másik, hogy Joe hatására egyre több kamion szeretet bújik elő belőlem.

Már a kúton feltűnt a Hot Wheels logó a doboz hátulján, furcsálltam is a dolgot, elvégre nem nagyon jellemző rájuk, hogy élethű kamionokat készítsenek. Nem lenne újdonság a gyártótól, mivel a múltban nekik is volt a Matchbox Convoy sorozatához hasonló termékkínálatuk Steering Rigs néven. A dolog persze nem ilyen egyszerű, ugyanis a dobozt jobban szemügyre véve kiszúrhatjuk, hogy a gyártója nem más, mint a - számomra eddig teljesen ismeretlen - NewRay nevű cég. Különféle modelleket, játékokat készítenek, többek közt kamionokat is, amik megvalósítása erős határvonalat képvisel a játék és a polcra szánt nézegetni való között. Ez a darab az 1/87-es, Long Hauler sorozatuk egyik képviselője, ami gondolom a Hot Wheels közben járásával a Shell részére készült. Sejtésem szerint valami olyasmi lehetett, hogy a Shell kapcsolatban állhat a Mattel-el - főként a Hot Wheels Ferraris termékpalettája kapcsán, amiket árult is -, akinek szólt, hogy szeretnének egy Forma 1-es Ferrari kamiont. Mivel házon belül nem tudták volna abszolválni a dolgot, így felkérték a NewRay-t, hogy készítsen nekik egyet, tehették mindezt a Hot Wheels neve alatt. Ez megmagyarázná, hogy mit keres a dobozon a Hot Wheels logója - aminek mellesleg jó kis reklámértéke is van.

Na de nézzük inkább, hogy mit is rejt a csomagolás, aminek fehér béléséhez oda van rögzítve az egész szerelvény - a tengelyeken áthurkolt kötözők segítségével. A kamion kidolgozása, festése, nagyon szép, részletgazdag. Az alváza műanyag, a fülke viszont súlyos fémdarab, ami mögött egy rendes beltér fogad minket. Igyekeztek minden apró részletet kialakítani, szükség esetén kifesteni, egyedül a hátsó lámpákról feledkeztek meg, de például a kipufogó kivezetését megtaláljuk az oldalsó panelen. Sajnos visszapillantó tükröket nem raktak rá, pedig azzal még sokat javíthattak volna a látványon. Kerekek tekintetében sem aprózták el a dolgot, ugyanis a felnik és a gumi külön elemből állnak, utóbbiak viszont sajnos műanyagok. Egy vontató fő alkatrésze a nyereg, ami jelen esetben szép kialakítású, de a pótkocsi csatlakoztatása viszont erőt kíván. A Matchboxal ellentétben nem csak felülről be kell dugni egy adott szögben, hanem az igaziakhoz hasonlóan rá kell tolni hátulról, a műanyag rugalmasságát leküzdve. A pöcök alján levő korong meggátolja a függőleges lecsúszást, hátra felé pedig a pöcök átmérőjénél kisebb rés akadályozza meg - itt jön képbe a rugalmasság -, hogy elhagyjuk a pótkocsit.

Amilyen szép, igényes kialakítású a vontató, annyira egyszerű, hozzá nem illő minőségű a vontatmány. A felépítmény egy darab műanyag elemből áll, ami még nem is lenne gond, ha legalább az ajtókat, lámpákat kialakították volna rajta. Ezen még az sem sokat segít, hogy festettek rá lámpákat hátul, de a raktérbe még így sem lehet bejutni. Mivel az alváza is műanyag, így pille könnyű az egész. A kerekek megegyeznek az Iveco-n levőekkel, mind a három tengelyen dupla kiszereléssel. Az alvázon helyet kapott még az elengedhetetlen támasztó lábak is, amik ha nem fix kialakításúak lennének, sokat dobnának az egészen.


NewRay Iveco Stralis
A doboz hátulján licencek minden mennyiségben
Tükrökkel még szebb lehetne
Nem feledkeztek el a kipufogóról
A fülke hátulja is részletes, az Iveco felirat sem hiányzik
A lámpák festéséről megfeledkeztek, amiért szerintem nagyon kár
Így együtt, oldalról nagyon jól mutatnak
A legrondább része az egész szettnek
Alul is van részlet bőven, szokatlan a csavaros rögzítés
A vontató pöcök fém, ami nem csoda, a műanyag az első alkalomkor eltörne
Egész jól passzol a Matchbox DAF XF-hez
A Matchbox nagy hátránya a rövidsége

2010/07/17

Matchboxon kívüliek: Tourist Bus

Ezt a busz ist a sógorom cipős dobozából sikerült kitúrnom jó múltkor, mikor nálam volt. Elég érdektelenül néztem erre a modellre egy darabig - nem vagyok nagy busz rajongó -, míg nem kezdett ismerős lenni valahonnan. Nem kellett sok idő míg rájöttem, hogy erős hasonlóságot mutat a Matchbox Setra Coach autóbuszával - innen vált picit érdekessé. Én megkockáztatom azt az aljas rágalmat, hogy annak egy Hongkongban készült erősen leegyszerűsített másolatával van dolgunk. A forma teljesen megegyezik, ám az olyan finom részletek, mint a feliratok, az embléma és a rendszámtábla eltűntek. A műanyag tető is áldozatul esett, jelen esetben az egész karosszéria fém, amit az oszlopok eltérő színűre való fényezésével próbáltak pótolni. A spórolás áldozata lett a műszerfal és a kormány is, ugyanis mindkettő hiányzik. Tulajdonképpen még így is elég normális kiállású kisautó lenne, ha nem lennének rajta ennyire gagyi kerekek - vékony, görbülésre hajlamos tengellyel -, és nem lógna ki a rögzítő szegecs az első lökhárító alatt. Utóbbi nagyon nem szép látvány, valamint elárulja az egész modell filléres megvalósítását - nincs külön szegecselhető rúd a kasztniban, hanem annak első, lökhárító alatti éléből áll ki egy kis elszegecselhető pöcök.

Turista busz Hongkongból, alias Setra Coach
Kicsit sorjás maradt a hátsó ablak alsó éle
Oldalról nézve nem kelt olyan rossz benyomást
Ilyen szörnyen megvalósított rögzítő szegecselést még nem láttam

2010/07/16

Matchboxon kívüliek: Hot Wheels '32 Ford Delivery

Rá kellett jönnöm, hogy változik az ízlésem. Alapvetően elképzelhetetlennek tartottam egy időben, hogy én valaha is rajongani tudnék az olyan autókért, mint egy T-Ford, vagy egy Ford A. Erre tessék! Persze ehhez kellett a Motor City Online, meg a Mafia: City of Lost Heaven. (Bár ha jobban belegondolok, beszéltem én már erről a Matchbox Ford A Modell értelmezései kapcsán.)

Hát csoda, hogy nem tudtam ellenállni annak az 1932-es Hot Wheels Ford A furgonnak, ami elém vetette magát a minap? Egyrészt valószínűleg belelátom azt a V8-ast, amiről fotót is mellékeltem még a Hot Rod és Muscle Car fogalmakat boncolgató blogbejegyzésem kapcsán, másfelől pont úgy látom szépnek, mint Amerika legdögösebb kombiját, vagy az Alfa 156 Sportwagont.

A South Texas Diecast Collectors szerint ez a darab a Hot Wheelsnél 1990-re datálható és mindössze egyetlen kék csíkban és ilyen színű „delivery” feliratban tér el az 1989-es premiermodelltől, ahol ezek lilák. Ahogy elnézem a cégnél azóta kismillió bőrt húztak le róla, még az idei modellévben is van erre épülő verzió.

Szerintem egyetlen szóval lehet jellemezni: telitalálat!

Innen még nem mutat igazán semmit. Azt sem, hogy a sárvédők és az egész hátrafutó elem műanyag.
Viszont itt már más a helyzet. A modern felnik jól állnak neki, mert ez egy street rod amúgy.
A fényképezőgép nagyon felnagyítja a hibákat, ha olyanja van.
Ennyire azért nem durva az az öntési hiba.
Egy kis melankolikus rock a legjobbik fajtából Ford A űrrepülőgéppel. A kánikulában is komplett borsólevesek közlekednek végig tőle a hátamon...

2010/07/15

Matchbox MB-21/MB-71 GMC Wrecker - UPDATE

A már jól ismert GMC Wrecker egy újabb példányát tárom most elétek, ami 1995-ben jelent meg az óceán túlsó felén, mint MB-21. Az 1-75-ös sorozatban csak a következő évben jelenik meg ezzel a festéssel és a megszokott MB-71-es jelöléssel. A jármű elég feltűnő jelenség, ugyanis a sötétlila fényezést neon sárga - vagy zöld? - dekorációval látták el, ami visszaköszön a platón és a gémen is. Kevés fény mellett is elég jól látszik ennek köszönhetően az autó, ami az éjszakai műszak idején jól is jön.

Matchbox MB-21 GMC Wrecker
Doboza nélkül akár MB-71 is lehetne
Elég erőteljesen "világít" a plató

2010/07/14

Matchbox Stars of Germany - Porsche Boxster

A Matchbox ötven éves évfordulójára emlékeztető logó nem csak a normál sorozatban bukkan fel, hanem a kisebb kiadásokban is. Az egyik ilyen a Stars of Germany névre hallgató kollekció, ahol a dobozon is szép nagy embléma árulkodik a jeles eseményről. Az 1-75-ben futó darabokkal ellentétben - mint például ez a Focus - azonban csak az alvázra nyomták rá az évfordulós jelvényt, a karosszériára már nem. Jelen Porsche Boxster is a 2002-es, tizenkét darabos Stars of Germany sorozat egyik tagja. A doboz hátulján kis, az eredeti autókról készült fotókon szemügyre lehet venni a többi tagot, amik felbukkannak nagyobb méretben is az aktuális dobozokban - gyerek szemmel sajnos nem matrica formában. A modell piros színt kapott, amit az orrán egy Porsche logó, és a kezdeti egyszínű első lámpafestés dob fel - a külső szín miatt a hátsóé már adott. A kerekek nem a legszebbek közé tartoznak, de ennek ellenére nem fest olyan rosszul az autó alatt.

Sokat dob az összképben a fényszórók festése
A virágmintás felninél van szebb, ráadásul picit lehetne feljebb
Semmi extra nyomat, elvégre a lámpák úgy is pirosak hátul
A szürke belsőnek köszönhetően jól szemügyre vehetjük a belső tér részletességét
Kapunk egy kis képet is egy igazi Boxster-ről. Az alvázon ott az 50-es logó.
Matchbox Stars of Germany - Porsche Boxster
A doboz hátulján látható a teljes sorozat

2010/07/10

Matchbox MB-06 Ford Focus 2002 Logo 50 Years

Párszor már leírtam itt, de „egy csecsemőnek minden vicc új” alapon ismétlem magam: A Matchbox kínálatában 1952 óta a leggyakoribb márka a Ford. Érdekes lenne tudni, hogy miért alakult így, bár gyanítom az angliai gyökerek lehetnek a jó kapcsolat alapjai.

Az utcán, közel önhöz!
Nehéz érdekeset mondani egy olyan autóról, ami annyira része a mindennapok utcaképének, mint a Focus. Engem egészen meglepett, hogy az autó 1998-ban debütált Európában, egészen hihetetlennek tűnik, hogy az első generáció már 12 éve velünk van. Bár 2004-ben kijött a második generáció, az első kiadás szerintem szebb. A vonalai mindmáig nem idejét múltak, csak azért koptak meg, mert a Focus akkora számban van jelen az utakon, hogy egyszerűen már észre sem vesszük.

Szerintem a világon senkinek nem fogok újat mondani vele, de gyorsan fussunk át a Focus legfontosabb jellemzőin! A családi kompakt motorja elől van és elől is hajtja a kerekeit. Sornégyes motorjai 1,4-, 1,6-, 1,8- és 2 liter hengerűrtartalmúak és jellemzően benzinesek. A dízel erőforrások 1,8 lityisek. A váltója négysebességes, ha automata, öt ha manuális és ha jó sorsunk az ST csúcsmodellt sodorja alánk, akkor hatgangos. A leadott teljesítmény 74 pacitól 212 terjed, a kiviteleit tekintve megkülönböztetünk három- és ötajtós ferde hátút, négyajtós lépcsős hátút és öt ajtós kombit. Mondtam eddig bármiféle újdonságot? A Focus igazi világautó, az első generációt a következő helyeken szerelték össze: Kína, Argentína, Mexikó, Dél-Afrika, Németország, Fülöp-Szigetek, Portugália, Tajvan, Spanyolország, Egyesült Államok, Oroszország, Vietnam. A Focus elől-hátul független kerékfelfüggesztését nagyra értékelte a szakmai sajtó, a belterét meg egyenesen a negyedik generációs VW Golfhoz mérték, holott azt drágábban kínálták mikor mindkét gép még az új autókat kínáló szalonokban állt.

Matchboxban ugyanez
Az alvázán 1999-es keltezést viselő Focus 2000-ben jelenik meg a világon mindenhol. Amerikában MB-84, mindenhol máshol MB-64. Ki merem jelenteni, hogy a modell nagyon jól sikerült. A háromajtós ferde hátú beltere szerintem túl is teljesíti azt amit egy játékszer minőségű kisautótól elvárunk, a jellegzetes, lendületes, átlós vonalakból álló műszerfal ott van a helyén, még a szellőzőrostélyokat is kialakították. A kerekek szépen rugóznak, a modell klasszul gurul. Areh gyűjteményében érdemes vetni egy pillantást a változatokra, a kismillió verzió között bőséggel vannak kiemelkedően jó darabok és a legszebb az egészben, hogy ez nem egy igazán drága modell. Amit az alábbi képeken láthattok 2002-ből való ROW kiadás és a Matchbox márka létezésének ötvenedik évfordulóját ünneplő, aszimmetrikus festést kapott. Az egyik oldalon a – márkanév fennállásának legcsúnyább – Matchbox logója van rajta fehérben, míg a másik oldalon az 1952-2002 évszámokat viselő, ötven éves pecsét. A Ford embléma és az eredeti tipográfiával írt Focus logó kifejezetten jól áll az autónak. Az első világítótesteket kifestették rajta, de a ködlámpákon, a hűtőrácson lévő Ford logón, vagy a gép hátulján már ne keressünk ilyesmit, az már egy sokkal drágább, spéci kiadás kéne, hogy legyen.

Úgy tapasztalom, hogy a 2000-es évek elejéről származó modelleket eléggé alul értékelik a gyűjtők, néha okkal, néha ok nélkül. Jelen esetben ez az utóbbi eset áll fenn, a Matchbox Ford Focusa egy kifejezetten jól sikerült, részletes, igényes darab!

A világítótestek kifestve. Ha a ködlámpán meg a Ford emblémán is szeretnénk festéket látni, akkor ahhoz egy drágább kiadást kell keresni.
Matchbox MB-06 Ford Focus 2002 Logo 50 Years.
A "gumik" Matchbox márkájúak, a kerekek szépen rugóznak, a "felnik" kimondottan szépek, a fekete fényezésen a Focus logó és a Ford embléma kifejezetten ütős.
A műszerfal kimondottan részletgazdag.
A far... Hát... Lopakodó...
Az aszimmetrikus festés. Bal oldalon a korabeli Matchbox logó...
...a jobbon meg az ötven éves "pecsét".
Ő pedig az eredeti előröl...
...hátulról...
...meg belülről. A fa utánzat betétért én kérek elnézést!

2010/07/09

Matchboxon kívüliek: Maisto Ford Explorer

Tudjátok honnan jön a SUV kifejezés? Nem a jelentésére gondolok, mert az autószexuális berkekben nagyjából közismert, hogy Sport Utility Vehicle, hanem arra, hogy ki és mikor írta le először.

A Csirkeverő
A Ford 1990 márciusában dobta a piacra az Explorer első generációját, mint 1991-es modellt. Ellőhetném most azt a kijelentést, hogy „a négyliteres, 155 lóerős V6-os blokkal, illetve a négysebességes automata, vagy 5 sebességes kézi váltóval szerelt autó a Jeep Cherokee-ra adott válasz volt”. Egy baj lenne vele, hogy nem lenne igaz.

Az Explorer ugyanúgy a Ford Ranger pickup derivatívája, mint a Ford Bronco II, amit leváltott. A középméretű SUV felszereltségébe nagyon sok olyan extra alapáron beletartozott, mint ami csak felárért volt hozzáférhető a Rangerben. Az Explorer két és négyajtós változatban is rendelhető volt, úgy mint a Chevrolet S-10 Blazer, vagy éppen maga a Csirke, aminek a sikere láttán a három nagyból a maradék kettő – az AMC már akkor a Chryslerhez tartozott – mindegyike bevetette a maga versenyzőit. Tehát 90-ben már volt a Fordnak konkurens modellje a Cherokeeval szemben. De a kesztyűt az Explorerrel vették fel.

Az AMC szolgáltatta a receptet a sikerhez, a többiek pedig elkészítették a saját értelmezésüket. A Ford  ennél is tovább ment. Nem csak lemásolta azokat a tulajdonságokat, amelyek miatt a Csirke sikeres volt, hanem ellenállhatatlan áron is kínálta az akkor nagyon divatos SUV-ot. Mindössze néhány száz dollárral kértek többet érte, mint az akkori közepes méretű szedánjukért a Ford Taurusért – amiből létezett kombi is – így az a családfő, aki azzal érkezett a fejében a szalonba, hogy ilyet visz haza, rábeszélhető volt az Explorerre és hát lássuk be, hogy az Explorer messze menőbb, mint a kicsit már megszopogatott savanyú cukor alakú Taurus. Így a Ford közepes SUV-ja hamarosan átvette a piac vezetését és az Egyesült Államokban a legnagyobb számban értékesített ilyen autó lett.

Az Explorer már a premierkor hozzáférhető volt csak hátsókerekeket hajtó és kapcsolható összkerékhajtású verzióban is. Ez utóbbi – rendelték akár automata, vagy manuális váltóval –, menet közben is kapcsolható volt, bármilyen sebességnél.

Az első generációs Explorer nem volt mentes a maga gyerekbetegségeitől. Úgy tűnik, hogy az automata váltót sikerült alul méretezni, vagy legalábbis nem megfelelően hűteni. A vontatással – ami egy SUV-nál azért nem egy ritka felhasználási mód – a váltó nem igazán tudott megbirkózni, mint ahogy a motor teljesítményének utólagos növelésével sem. Az első kerekek hajtásláncában az automatikusan kapcsolódó egységek műanyag alkatrészei pedig az off-road felhasználást tűrték rosszul.

Az Explorerhez kapcsolódik az a botrány, ami a felborulásos balesetek magas számához kapcsolódik és amiben végül a Firestone vitte el a balhét. Az egész ügy meglehetősen ellentmondásos, mert nem lehet tudni, hogy a tojás volt előbb, vagy a tyúk. A hivatalos álláspont az, hogy az autóval gyárilag szállított Firestone abroncsok túlmelegedtek, aminek az volt az eredménye, hogy levált a futófelület. Ezt korrigálandó a vezetők elrántották a kormányt, amitől az autó nyomott egy tripla, leszúrt fetrenbergert. A Firestone szerint a gumik azért melegedtek túl, mert a Ford túl alacsony keréknyomást írt elő. Csakhogy! A probléma ott van, hogy a legtöbb felhasználó személyautó helyett vett SUV-ot és úgy is használta, mint azt. Az alapvető probléma az, hogy a SUV nehezebb, magasabban is van a súlypontja és már közepes sebességnél is, egy nyílegyenes úton sem úgy viselkedik mint egy személyautó. Másfelől a Ford Explorer azért mutatott magasabb felborulásos baleseti számokat, mint a konkurensek, mert messze többet adtak el belőle. Persze azt kimondani, hogy az „Explorer nem személyautó, ne úgy tessék használni" nem lehetett, hiszen az agyonverte volna az eladásokat, meg – gondolom – perek hosszú sorához vezetett volna mondván, hogy „miért adták el nekem, miért nem szóltak”. (Ne feledjük, az Egyesült Államok az az ország, ahol az embereket figyelmeztetni kell, hogy a víz nedves, a tűz éget és a nehéz tárgyak olykor lepotyognak!) Persze a Ford és a Firestone ellen indított perek így is voltak szép számmal, változatos eredménnyel. A dolog vége visszahívás lett, ahol a gyárilag leszállított Firestone abroncsokat lecserélték. Az is tanulságos valahol, hogy a Car & Driver magazinnál egy 1994-es Explorerbe bukókeretet építettek és pár tucat kereket eldurrantottak, hogy teszteljék az autó viselkedését ilyen szituációkban. Egyetlen alkalommal sem borult fel az autó, persze az is igaz, hogy ott profi sofőr vezetett, aki számított az eseményre, nem pedig egység sugarú anyuka, akinek már egy kézi váltó is kihívást jelent, nemhogy egy durrdefekt korrigálása.

Az igazán érdekes dolog az, hogy az Explorer eladások a botrány ellenére sem estek számottevően vissza. Csak az emelkedő benzinárak – szeretnénk mi annyit fizetni egy liter benzinért, mint amennyit az amerikaiak – vetették vissza a SUV-ok, meg a kisteherautók eladásait. Abból sem vonnék le messzemenő következtetéseket, hogy a Cash for Clunkers programban (a harmatgyenge új autó eladásokat fellendíteni célzó, 3 milliárd dolláros gazdasági program) leadott autók egyik vezető típusa pont az Explorer, annak is a harmadik generációja. Egyszerűen ebből adták el a legtöbbet, tehát nyilvánvaló, hogy ebből is fogják visszavinni a legtöbbet.

Maisto már megint
Sokszor elmondtam már, hogy pont a Maisto az egyik olyan olcsó, kínai gyártó, aminek a termékein érdemes rajta tartani a szemünket, mert néha nagyon el tud sülni a kezük. Hááát... Ez a konkrét példány most nem teljesen az az „olcsó, de jó” darab, csak majdnem. Az első generációs Explorer fillérekért lett az enyém, de – bevallom – csak azért vettem meg, hogy ezt a SUV-történeti mérföldkövet el tudjam itt sütni. Az autó általános kialakítása szerintem teljesen rendben van kívül. A sötétzöldnek ezzel az árnyalatával teljesen képes vagyok megbarátkozni. A valóságban a kis csillogó krómszemcsék egyáltalán nem látszanak olyan hangsúlyosan, mint ahogy azt a képek mutatják. A citromsárga és rózsaszín kombó, „Comet” festés azonban igazi büntetés, maximális ízlésrombolás. Az erőteljesen Matchboxra hajazó kerekek is teljesen rendben vannak főleg, hogy a rugózásuk egészen példás. A beltér egészen részletes, de rettenetesen elszabták, az üléstámlák az ajtók középvonalához esnek, szóval sokkal előrébb, mint kéne. Erősen hajlok felé, hogy átadom Porsche kollégának, mint kerékdonor, vagy mint felújítási projekt, mert alapvetően egy tisztességes színben már teljesen elfogadható lenne. Mit gondoltok, mi legyen vele? (Szavazás jobbra fent.)

Innen - nagyjából - még minden rendben. Maisto Ford Explorer.
Matchboxra hajazó kerekek, de az oldalán az a minta mindent tönkre vág.
A belteret nagyon elszabták.
A hátulja már megint jó - igaz semmi részlet nincs rajta.

Ford Explorer bemutató - első rész.
Ford Explorer bemutató - második rész.