Matchbox Across America 50 Years McDonald's Happy Meal Ambulance 2002

A mai postban biztosan nem fogom elsütni a #regenmindenjobbvolt poént. A Matchbox történetének egyik legborzasztóbb öntvényével foglak benneteket riogatni!

2002-őt írunk. A Mattel 1997-ben bekebelezi a Tyco-t és vele együtt a Matchbox márkát is. A cégnek – a saját, külön bejáratú teóriám szerint – gőze sincs, hogy mit kezdjen a patinás márkával. Felszámolja és beolvassza a Hot Wheels-be? Vigye tovább mint a Mattel olcsó kisautó brand-jét? A rajongók aggódnak a sorsa felett, a Matteltől – szerintem legalábbis – borzasztóbbnál borzasztóbb fantáziamobilok kerülnek ki. Szerencsére ez az irány nem bizonyul tartósnak.

Ronda és semmi és!

A egyszerűen csak „Mentőautó” nevű öntvény 2001-ben debütál az 1-75 sorozatban, mint MB-42. 2003-ig összesen hét változata lát napvilágot a sorozatban, vagy multipakkban, de még spéci kiadásba is beteszi a kerekét. Közös vonásuk, hogy szerintem egyik borzasztóbb, mint a másik! Eleve az egész fantáziamobil – ezért ne keressetek típusismertetőt – amitől még akár jó is lehetne, de ez nem az. Engem sokkal inkább emlékeztet egy pénzszállító páncélautóra, mintsem mentőkocsira. A legtöbb verziója alatt a Matchbox fennállásának egyik legrondább kereke – ez itt ni – van, amelyik alatt meg nem, az egyszerűen csak nem illik rá.

Az erősen színezett „üvegeken” keresztül valamelyest belátni a belterébe, amiben ott hever a páciens, hasonlóan a Stretcha Fetcha betegéhez.

Szerencsére elég hamar nyugdíjazzák ezt az öntvényt, 2005-ben egy másik fantáziamobil mentő követi majd. Attól sem vagyok elájulva, de ehhez képest ég és föld. Van ilyenem, úgyhogy az majd a jövőben egy másik történet lesz.

Gyerekmenü
2002-ben az Egyesült Államok McDonald's éttermeivel együttműködve is ünnepelte a márka ötvenedik születésnapját. Ebben az évben megjelent egy 50-darabos – nem elírás – multipakk is ez alkalomból az USÁ-ban – mutatom alább, nem mindennapos! Azért 50, mert mindegyik az USA egy-egy tagállamát képviselte és mellékeltek egy-egy kis, az adott államra jellemző rendszámtáblát is hozzájuk! A tartalma szólóban, egyenként is kapható volt.

A Mekik gyerekmenüjéhez összesen hatféle Matchboxot mellékelnek. Ezek az öntvények majdnem mind szerepelnek az 50-es pakkban is – á, ezt még leírni is libabőrös –, ezekhez is járt rendszámtábla, de a festésük eltért az előbb említettektől, egyszerűbb, olcsóbb volt. Az öntvények nincsenek lebutítva az 1-75 szériában lévőkhöz képest és közülük négy nagyon is klassz öntvény – de majd ezeket is mutatom alább.

Messze ez a szegény mentőautó a legergyább közülük, de a manapság a McDonald's gyerekmenüihöz mellékelt gyöszökhöz képest ezek világbajnokok - még a mentő is! A rajta lévő motívum megegyezik az 50-es csombagban szereplőével, ugyanazt a washingtoni rendszámot is mellékelik hozzá, de sem az alapszíne – fehér, piros alvázzal, szemben az ezüstszürke és kék kombóval – sem a kerekei nem egyeznek azzal. Megkockáztatom, hogy a létező, 7+1 verzió közül, ez a nyolcadik kapta a legszebb kerekeket – bár ez sem igazán teherautós. A Mekis mentő nem nyomatokat kapott, hanem matricából került rá a dekor. Az ablakai és a megkülönböztető jelzése – ami inkább tűnik tetőspoilernek – átlátszatlan. Így nem tudom biztosra megmondani, hogy ebben van-e páciens, de gyaníthatólag igen.

Az alvázán is változtattak az 1-75 sorban szereplőéhez képest. Rajta van a nagyon csúnya fajta Matchbox logó, a felirata pedig „©2002 Mattel,Inc. MFG. FOR McD CORP. CHINA TKH CHINE”. Azaz a lényeg, hogy „a Mattel a McDonald's számára gyártotta kínában”.

Megkockáztatom, hogy ez a márka történetének egyik legcsúnyább, legigénytelenebb öntvénye – bár lényegesen több fémet tartalmaz mint a kortárs Matchboxok zöme.

A helyzet az, hogy mind a hatféle Happy Meal ajándék megvan nekünk sőt, porsche kolléga autómentőjét már láthattátok is e lapokon! Mi több, össze is hasonlítja az 1-75 szériából származó testvérével. A maradék néggyel azért vagyok bajban, mert azok bontatlanok és hát nem nagyon akaródzik megbontani őket. Zacskóban meg nagyjából lehetetlen értelmes fotókat készíteni róluk.

A Matchbox történetének egyik legszörnyűbb öntvénye, a Mattel éra elejéről, a szerencsére rövid életű fantázaimobil Matchboxok korszakából.

Bár ez Happy Meals ajándék volt, ugyanez az öntvény az 1-75 szériában is riogatta a nagyérdeműt. Ugyanakkor a létező nyolc változatából ennek vannak a legszebb kerekei - sejthetitek milyen lehet a többi.

Nekem ez sokkal inkbb egy pénzszállító páncélautót ad ki, mintsem mentőt! A tartozék rendszámtábla sajnos már nincs meg. Ezek a képek 2008 márciusa óta várják, hogy elő merjek hozakodni velük.

Ez a hatféle járgány volt elérhető a McDonald's éttermekben. A helyzet az, hogy további négy - a szépek - meg is van belőle. (Kép: eBay)

Az első négy a hatból. Elképzelésem sincs, hogy hogyan fogom tudni őket postolni NRFB állapotukban - megbontani nem akaródzik őket az ismert okok miatt.

A gigantikus 50-es csomag. (Kép: eBay)

Matchbox MB-28 BMW 328i (E46)

Megkockáztatom, hogy BMW E46 ügyekben egészen jól állunk és nem csak a Matchbox értelmezések tekintetében. Az utóbbiakból a nekem meglévő igazán szépeket már láthattátok, most következzenek a nem annyira szépek.

Az öntvénnyel és a megmintázott eredetivel kapcsolatban azt javaslom, hogy a legutolsó Matchbox E46 posttól kezdjétek meg az időutazást.

A mai post tárgya 2002-ben volt MB-28 az 1-75 sorban, a világon mindenhol, kivéve az Egyesült Államokat. Ez pont egy fém alvázú verzió. A festése... Hát... A Polizei felirat rendben van, de a rend, német őrségéhez semmilyen szinten sem stimmelő, inkább keki zöld már nem. Mondjuk katonai rendészetnek pont jó lenne. A „Metro Patrol” meg nettó ostobaság, egy Matchboxon teljesen érthetetlen! A nevenincs kínai gyártók szoktak ilyesmiket elkövetni a jelenben a termékeiken, meg azok csomagolásán. Emlékszem a rendszerváltás után lehetett ilyen furcsaságokat látni Budapesten, amikor a friss demokráciánk adományban kapott mindenféle levetett nyugati technikát és azokat csak tessék-lássék matricázták át. Elevenen él bennem a narancssárga alapon „Kantons Polizei” feliratot a hátsó ajtaján viselő, eredetileg svájci jármű.

Létezik olyan verziója is, melynek a tetején a sárga – újabb baki – fényhíd mögött, „Matchbox 50, 1952 – 2002” emblémát visel. Ennek elől egy „328E” rendszáma is van.

Eléggé kopasz ez így, de még elmegy.

Tegyünk úgy, mintha a mosóba hozta volna a gépet az őrmester! Amikor fotóztam, nem tűnt fel, hogy szegényke ennyire poros.

A "Polizei" felirat még csak-csak, de a többi? Keki zöld fényezés, borostyánsárga fényhíd, buldózerre jellemző csíkozás, vegyes nyelvű felirat, a márka történetének legrondább logója ötletszerűen odahányva. Háááááát... Nem ez a legszebb festés verziója ennek az öntvénynek.

Nem, nem jobbkormányos, csak annyira mélyen van a kormánykerék, hogy nem látszik. Legalább a kerekek szépek.

Innen nagyon hiányzik némi festék.

Nem szimmetrikus a motívum, ezen az oldalon nincs Matchbox embléma. Nem is baj.

Ez a csíkozás annyira idegen a témától! Legalább előre dőlnének, mert így "menjlassan" és nem "menjgyorsan" csíkok - ha értitek mire gondolok.

Határozottan nem a legötletesebb festés változata ennek az amúgy nagyon is jó öntvénynek. De közelsem a leggyatrább, az még hátravan.

Matchbox Ford Transit 2002 Coca-Cola German Series

2001-ben és 2002-ben Németországban a normál 1-75 sorozaton felül futott egy-egy tíztagú, Coca-Cola tematikájú sorozat. A bennük szereplő járművek eléggé ötletszerűen lettek kiválogatva, a dekorjuk is változóan ötletes vagy éppen összecsapott. Nekem mindkettőből a kisáruszállítók tetszenek. Egyrészt mert hihetőek. A 2001-es meg egyenesen jegesmedvés, amiről persze én is tudom, hogy szörnyű giccs, de nálam működik.

Nos, a 2001-es sorból valót az előbb linkeltem. Ez a 2002-es, szakasztott ugyanaz a jármű, de a dekor teljesen új. Ez is kólás, de nem jegesmedvés. Ettől még persze jó!

Szemből még semmi különös. A beltér Coca-Cola piros és balkormányos.

Ez már nem 8-dot wheel, talán nem is igazán kisteherautós, de nekem nagyon tetszik, nagyon sok mindenen jól mutat.

Nem jegesmacis, hanem összebújós.

Korabeli Matchbox embléma. A márka történetének szerintem amúgy a legrondábbja.

Ez már az az öntvény, hogy se elől, se hátul nincs rajta Transit felirat.

Jé, ezen az oldalon nincs Matchbox logó!

Viszont mindkét oldalon van tolóajtó, ami a valóságban is létező konfiguráció, csak ritka. Ellenben nagyon jól jön, ha bal- és jobbkormányos kisautót is gyárt az ember.

Matchbox Collectibles 50 Years - 1955 Chevy Bel Air 2002

Ha már az előző postban egy 1955-ös Bel Air szedán szerepelt, akkor folytassuk egy másik 1955-ös Bel Air-el! A két modellnek a világon semmi köze egymáshoz.

Számold meg a Bel Air hányféle, Fiam!
Kihasználnám az alkalmat, hogy elsüssem az 1955-ös Chevy katalógust! Ebből kiderül, hogy a Bel Air a csúcs felszereltségi szintet jelentette és bizony két- és négyajtós szedán, de még még kétajtós kombi is létezet Bel Air. Meg 150-es, 210-es kétajtós kombi, de abból nem volt Bel Air, azonban volt a Nomad. Illetve a lefalazott oldalablakú kétajtós kombi a Van, ami nincs benne a személyautó katalógusban. „Teccikérteni?”

Némi festék, meg szép kerekek

A helyzet az, hogy ezt a vászontetős változatot egy Bel Air sportkupéból deriválták, aminek két változatát is láthattátok már e lapokon – nem sokkal van amúgy több. (Egyik változat, és másik változat.) Nyilván nem kapott tetőt, és más kicsit a beltere, de remekül példázza, hogy némi a stratégiailag fontos helyekre pöttyentett festék, meg szép kerekek mekkora csodát képesek tenni egy játékautóval. Olyannyira, hogy ilyen spéci, gyűjtőknek szánt, a Matchbox ötvenedik szülinapjára 2002-ben kiadott sorozatban is megállja a helyét.

Gyalogosszeletelő vadászgép a motorháztetőn. Nagyon precízen kifestve, amúgy a karosszéria anyagából van. Ezek vajon kézzel készültek?

Gumizott, de vitatható szépségű krómfelnik.

A krémszín és a bordó együtt, rengeteg krómmal... Soha, semmi nem lesz többé olyan, mint az 1950-es évek amerikai autó-barokkja!

A kormány nem hogy nem pizza, de a váltókar is ott van az oszlopon, a szélvédőn meg a napellenzők! A játékszer verziókon is megvannak ezek az alkatrészek, de persze nincsenek kifestve.

Ötvenedik évfordulós embléma. Nélküle szerintem szebb lenne, de megbocsátom.

NRFB. (Kép: eBay)

Matchbox Stars of Germany - Mercedes-Benz ML430

A Mercedes-Benz első focimami rombolója nem először jár nálunk. Az 1999-es ötös pakkból származó verzió kapcsán a típusismertetőt is letudtuk, mint ahogy Rájen szomszéd postjának segítségével a Matchbox értelmezés is megkapta a maga építő, de alapos kritikáját – szóval tessenek kedvesek lenni átkattintani! Azért az 1997-es, amerikai brosúrával előrukkolnék itt.

Ez a mostani verzió 3 évvel idősebb, sokkal szebb színű és szintúgy egy spéci kiadásból, a „Stars of Germany”-ból való, ami „egynyári” kiadás volt a német piacon. A hibái is ugyanazok, mint a fentebb már linkelt másiknak.

Jó a szín és jók a kidolgozott apró részletek.

Ez a felni is jól áll neki, de a "Convoy kerékkel" is megnézném. A fellépő is klassz részlet. A "sibedát" nem bonyolították túl, na!

Vonóhorog, hátsó traktus, pipa.

A belső tér is részletes és a kormány sem csak egy pizza. Hogy nem jók az arányok az szerintem csak akkor derül ki, ha mellé tevődik egy olyan értelmezése, aminek jók. A fentebb linkelt postból el lehet jutni oda, ahol van olyan!

Corgi Superhaulers - Renault Premium

Újabb, 1:64 léptékű kamion érkezett az ETS2 ihletésű flottámba 19 évvel ezelőttről. Teljesen más minőségben mint az eddig bemutatott, hasonló méretű társai.

Kicsomagolandó a fenti mondatba elhelyezett rövidítést, az 1:64 méretarányú kamionok halmozásának okát – úgy is ismert mint kamionkórság –, illetve a flotta eddigi tagjait, ajánlom az ettől a posttól történő visszaolvasást.

Az igazi igásló
Elnézve azt, hogy a sofőrjeik milyen szinten tudnak rajongani a Volvókért, Scaniákért, Mercedes-Benzekért, hozzájuk mérten a Renault nyergesvontatók a rajongási skála ellenkező végén foglalnak inkább helyet – legalábbis a mi földrajzi koordinátáinkon. Természetesen mit sem befolyásol engem ez abban, hogy egy játékban én pont ezt az igáslovat szeressem meg. Nyilván egy játékban minden kamion ülése egyformán kényelmes, ugyanúgy kell bemászni a fülkébe – ugyanabba a fotelbe teszem be az ülepem –, ugyanoda esnek a kezelőszervei – ugyanazzal a billentyűzettel és egérrel játszom – és így tovább. Pont ezért örültem annak, hogy ennek a kamionnak felleltem bármilyen kisautó verzióját a méregdrága, „inkább makett mint játékszer”, dealermodelleken innen, az újként való kereskedelmi forgalmazásuktól már ilyen távolságra az időben. Nyilván a népszerűbb járgányokból a játékok is jobban fogynak.

Ez az én járgányom az Euro Truck Simulator 2-ből. Ez már a ráncfelvarrás utáni változat. A Jolán-TEFU éppen valami nagy és nehezet visz valahol Norvégiában.

A Renault Premium 1996 és 2013 közt volt a francia márka nyergesvontató kínálatában. 380 és 460 lóerő közti teljesítményű motorokkal kínálták, amit a fentebb már emlegetett „pedigrésebb” márkák kínálatában lévő járművek simán lepipálnak – bár erős a gyanúm, hogy a nagy flották ott is valami ilyesmi teljesítményű gépekből állnak, nem a bivalyerős és persze sokkal drágábbakból. Pont ezért a már emlegetett szimulátorban sem feltétlenül a legnépszerűbb, de mint tudjuk a szerelem vak, én például a spenótot is szeretem.

19 éves
A Corgi a legelső verziót mintázta meg – később a Renault felvarrta a ráncait, ami kívülről a nagyobb hűtőmaszk révén észlelhető már messziről. Ez a magasabb, hosszú távú fuvarozásra szánt fülkéjű verzió. A doboz tanulsága szerint a jobbkormányos változat 2002-ben került a dobozba, tehát az én példányom már 19 évet csücsült a dobozában, mikor én végül kibontottam.

Igen, #regenmindenjobbvolt, #venvagyok, és a többi, de tény ami tény: Egészen más minőséget képvisel mint a fentebb már linkelt „kortárs” Wellyk. Még azt sem tudom rá mondani, hogy lényegesen többet adtam volna érte, mint a vadonatúj, de túlnyomó részt műanyagból készült Wellykért – szóval az ismeretlen gyűjtő kolléga, aki ennyi ideig megőrizte nekem, nem csinált különösebben jó befektetést, amikor anno kifizette érte a 9,5 angol fontot. (Igen, tudom hogy mi az az infláció.) A Corginál pont fordított az arány, itt a fém fordul elő nagyobb mértékben, egyedül a pótkocsi „dobozos” felépítménye van plasztikból. A tömege is nagyon-nagyon más.

Ami a külsőt illeti, teljesen elégedett vagyok. A fülke beltere elnagyolt, cserébe a felniken gumi feszül. Nem is igazán szeret gurulni, de nem vagyok benne teljesen biztos, hogy ebben nem játszik-e közre hogy 19 évig nem mozdultak azok a kerekek. Nem tudom megmondani, hogy létező cég festését mímeli-e – más Corgi Superhaulerek általában igen – de tetszik, hogy visszafogott a megjelenése, mert a brit fuvarozók... Hááát... Szóval gyakran érdekes esztétikájú szerelvényeket képesek kiállítani, amikről nekem mindig az jut eszembe, hogy „jé, vándorcirkusz”. Márpedig ez jobb oldalon hordja a kormányát, tehát brit.

A félpót is érdekes szerzet. A bázisról azt gondolom, hogy egyszerű platós lehet, amire hat (!) csavar rögzíti a műanyag dobozt. Le lehetne bontani és megvizsgálni a felépítést, de nyilván nem fogom molesztálni. Ez utóbbi nyitható ajtókkal bír és így fokozottan alkalmas az úgynevezett játszásra.

Gyűjtői szemmel is igen élvezetes darab, gyerekek kezébe szánt játékként pedig nem hogy hozza a régi SuperKings Matchboxok minőségét, de szerintem túl is szárnyalja azokat.

NRFB. 19 éve 9,5 fontért lényegesen több fémet kapott a vásárló - igen, tudom mi az az infláció.

Társul ahhoz egy érdekes érzés, amikor biztosan tudod, hogy ennyi idő után te vagy az első, aki kibontja. "To boldly go, where no truck have gone before..."

Simán hozza és a felgumizott kerekek révén le is pipálja a régi SuperKings-ek minőségét.

Műanyag? Haha! Nyomokban sem!

Nagyon elégedett vagyok a visszafogott festéssel, bár arról elképzelésem sincs, hogy valódi cég színeibe öltöztették-e, vagy sem.

A felépítmény már műanyag, de a platós félpót, amihez csavarok (!) rögzítik, bizony fém.

Az ajtók nyithatóak, így fokozottan alkalmas az úgynevezett játékra.