Matchbox Ford Escort RS Cosworth Ranga-Büki MOL Rally Team

Régi adósságunkat törlesztem azzal, hogy végre-valahára bemutatom a hazai kisautó-gyűjtés egyik Szent Grálját. Nem mellékesen ez az egyik legritkább Matchbox Ford Escort RS Cosworth verzió is. A személy akihez kötődik a hazai raliversenyzés ikonikus alakja.

Ranga László 1957-2001
Nagyon nehezen birkózom a feladattal, hogy a legendás versenyzőt a vitán felül megérdemelt tisztelettel, de mindenféle műpátosz nélkül mutassam be – amire van igen irritáló példa a hazai televíziózásban. A neten nagyon sok anyag található a személyéről és igyekeztem olyanokat összeválogatni ami a fenti szempontoknak megfelel.

Kezdetnek a Wikipédia szócikkét ajánlom, mely tényszerűen foglalja össze pályafutását. A száraz tényeken és adatokon túl, a folytatás egy interjú, amiben maga Ranga László beszél a pályafutásáról – ki más lehetne hitelesebb – 1995-ben:

Nem tudok szó nélkül elmenni Ranga László korai halála mellett. 44 éves volt, amikor a szervezete feladta a harcot a rákkal szemben. És micsoda harcot! Ahogy a Wikipédia fogalmaz: „9 súlyos műtéten is átesett, amputálták a bal lábát, hiányzott néhány bordája, eltávolították a fél csípőjét, fél tüdejét és néhány csontját is.” Micsoda élni akarás, micsoda emberfeletti küzdelem! Nem tudom, hogy én képes lennék-e erre. (Illetve de, nagyon is tudom. Nem lennék képes.)

A Ford Escort RS Cosworth 1995-ben lépett be a Ranga László – Büki Ernő páros életébe, hogy a korosodó Lancia Delta Integrálét váltsa. A Race1.net cikkében Büki Ernő így beszél erről az időszakról: „Már Olaszországban megbeszéltük Mauroval, hogy ennek a kocsinak már nincs jövője, nem fejlesztik tovább a Lanciát. Laci mindenképpen váltani akart. Mauro Nocentini azt mondta Lacinak, mondja meg milyen autóval akar menni, és olyanra vált. Nos, ekkor született a lehető legrosszabb döntés, amikor a Ford Escort Cosworth mellett döntöttek – idézi fel Ernő az autó lecserélésének időszakát. Sikerült a MOL támogatásával a váltás, nagyon látványos bemutatóval, a közönséggel is megismertettük a döntésünket, ami aztán ezt követően kudarcot, kudarcra halmozott itthon, az Eb futamok tekintetében, viszont nem… Igen jelentős figyelem kísérte a szereplésünket a MOL belépésével, Palik Laci és Héder Barna tette a dolgát rendesen marketing ügyben, csak nem volt igazán mit. Az autóval szenvedtünk. (…) Nagy volt az elvárás, mi meg erőlködtünk. Hol ez volt a kocsi baja, hol az, ha ment, mi hibáztunk a görcsösségtől, mint Rudabányán, szóval egy rémálom volt az egész. Nem szívesen emlékszem erre vissza. Egyetlen pozitív élmény volt, hogy megnyertük vele Erdélyben az első Eb futamunkat, Nagybányán. A legnagyobb ellenfelünk ott, szintén ezzel a típussal versenyző bolgár Petrov volt, akit magunk mögé utasítottunk. Ezen kívül semmi jót nem hozott az 1995-ös esztendő. A következő évben már a váltás gondolata érlelődött a sok csalódás miatt, de a szezont még, az elvileg jól összerakott Forddal kezdtük, Mauro Nocentinivel. Sokat nem változott a helyzet, így új autó után néztünk év közben.”

Ranga László - Büki Ernő és a Ford Escort RS Cosworth a MOL szponzoráció hivatalos bejelentésekor. (Kép: Race1.net)

A gép és a Matchbox
Négy posttal ezelőtt részletesen bemutattuk a Ford Escort RS Cosworth-t, és annak Matchbox értelmezését. Pont azt az autót, mellyel a Ranga – Büki duónak nem sikerült összehangolódnia.

Kassai pillanatfelvétel. "Amilyen szép volt, olyan..." (Kép: Race1.net)

A friss MOL-szponzorációval egy – javítsatok ki, ha tévednék – a hazai raliéletben teljesen új reklámelem is megjelent: a merchandising. A MOL töltőállomásokon a páros versenyautójának kicsinyített mását kezdték árulni. Akárki is volt akinek ez a fejéből kipattant és az, akinek a megvalósítás feladata jutott – hála és köszönet nekik ez úton is – a Magyarországon legismertebb kisautómárkát a Matchboxot választották. Csak hogy időben el tudjuk helyezni ezt a korszakot Matchbox szempontból: 1995-1996 közt a márkát akkor éppen a Tyco Toys birtokolta, a jelenleg is tulajdonos Mattel 1997-be vásárolja fel a céget és vele a márkanevet is.

Tehát a kisautó az ugyanaz mint a fentebb már linkelt postban szereplő. Így az a részlet itt is sántít, hogy jobbkormányos. A tamponnyomása nagyon részletesen követi a versenygép festését, erre nem kis figyelmet fordítottak. A minőség azonban változó, azon a példányon ami nekem van némileg elcsúszott az oldalain a nyomás. A doboz tulajdonképpen többé-kevésbé megegyezik a korszak Matchboxainak jól ismert ablakos dobozaival, de a speciális nyomás és az ablakos részbe benyúló MOL-embléma annyira megváltoztatja a megjelenését, hogy elsőre nekem nem „esett le”, hogy ez bizony egy Matchbox. Az sem segít, hogy a Matchbox logója nem jelenik meg a dobozon.

Nincs arról ismert adat, hogy vajon hány példányban készül el a kis versenygép, de én pár ezerre tippelnék. Érdekes lenne tudni, hogy ki és hogyan szolgálta ki a MOL-t, volt-e köztes, céges ajándékokra szakosodott vállalkozás az olajcég és a kisautó gyártója közt, vagy olyan sokat rendeltek, hogy a gyártó közvetlenül szolgálta ki a megrendelőt. Valószínűleg soha nem fogjuk megtudni.

A Szent Grál
Egy hazai Matchbox gyűjtőnek – de bármilyen hazai kisautó gyűjtőnek aki ezt a méretarányt is halmozza – ez a kisautó jelenti az egyik Szent Grált. Lévén ez az egyike a két Matchboxnak, amelynek magyar vonatkozása van – a másik az Ikarus busz, ami az 1-75 szériában jelent meg.

Ugyanakkor ez az egyik legritkább, Code 2, Ford Escort RS Cosworth Matchbox is, tehát függetlenül attól, hogy milyen nációhoz tartozik, minden gyűjtő számára izgalmas.

A fentiek miatt bárkinek, aki birtokolni szeretné, mélyen a zsebébe kell nyúlnia. Már akkor nehéz és drága volt beszerezni amikor én úgy 15-20 éve hozzájutottam az enyémhez. Mostanra – főleg ha makulátlan dobozos példányról beszélünk – kezd a megfizethetetlen kategóriába csúszni az ára, már ha talál valaki ilyet egyáltalán. (Nekem sem véletlenül nincs dobozos példányom.) Tulajdonképpen bármilyen állapotú kisautóért elkérhetnek bármennyit. Olyat is hallottam, hogy valaki külföldről, eBay-ről vásárolt ilyet, mert egyáltalán felbukkant végre egy darab.

Ritka és hazai gyűjtők számára különösen értékes – erkölcsileg és anyagilag is – kisautó.

A hazai gyüjtők egyik szent grálja.

Az én példányomon ezen az oldalon némiképp egymásra csúszott a piros és a zöld. Érdekes, hogy ezen az oldalon a pilóta és a navigátor neve nincs feketével kiemelve.

Versenyautón viszonlag ritka a napfénytető. A részletek amúgy parádésak, nem spóroltak rajtuk, még az első szélvédő is kapott nyomást. A kormány itt is a rossz oldalon van.

Ezen az oldalon viszont kapott fekete kiemelést a páros neve. A különböző színek nyomása itt is megcsúszott egy pöttyet.

Észrevettétek hogy a festés nem szimmetrikus? Nyilván az áramtalanító kapcsoló nem az ajtón volt az eredetin. Erre a kerekekre egyszerűen nincs mentsége a Matchboxnak.

Játékautó mércével mérve eképesztő, hogy mennyire részletes festést kapott!

Ilyen dobozban lakott. (Kép: eBay)

A dobozfület sem hagyta kihasználatlanul, aki tervezte. (Kép: eBay)

Ez pedig a hátulja. Külön tetszik, hogy a teljes felületet kihasználták és milyen ügyesen helyezték el a képet a doboz nyújtotta lehetőségekhez képest! Aki ezt tervezte nagyon tudta mit csinál. Odáig vagyok az ilyen igényes, apró részletekért. (Kép: eBay)

Matchbox 40th Anniversary Superfast: MB-14 – 2008 Garbage Truck

A múltban korábban már eszközöltük azt a történelmi megállapítást, hogy minden magára valamit is adó kisautógyártónak kötelező szemeteskocsit gyártani. A kukás a gyermekember szemében nagy királyság, nagy, hangos, sárga villogója van és a hátulján lógnak a szörfösök.

A Matchbox jó sokszor ellőtte ugyanazt a nem nevesített, de szerény, szakértőnek egyáltalán nem tekinthető véleményünk szerint a Scania P-szériára meglehetősen emlékeztető szemetest. Nem tudok érte haragudni a fentiek miatt. A történeti hűség kedvéért álljanak itt a linkek a megjelenés időrendi sorrendjében egyszer, kétszer és háromszor.

A negyvenedik évfordulós Superfast szériába bekerülése... Hááát... Semmivel sem emelkedik ki a fentebb linkeltek közül a megjelenése, szóval nem rossz, nem rossz, de semmi extra.

Először nem értettem a nevét, hiszen egy nevesítetlen modellen nem sok értelme van a keltezésnek, de gondolom arra utalhatott a művész, hogy ez a kisautó 2008-ban debütál – lásd első link. Ebben a formájában 2008 és 2012 közt készül. 2019-ben már Garbage King néven tér vissza, leegyszerűsítve és elgyatrásítva. Azon a verzión már csak a fülke fém, a szemétprés felépítmény műanyag és a hátulja sem nyitható.

Nem tudom elhessegetni a gyanút, hogy ez egy (régebbi) P-sorozatú Scania akar lenni.

Há' mondom én! (Kép: jbtrading.com)

Semmi különleges a festésében, amitől kiemelkedeni az 1-75 szériában szereplő változatok közül. A rajta lévő számsorok nekem nem kódolódnak ki semmire.

Ebben a formában 2008-2012 közt készül. A szemétprés micsodája nyitható. A 2019-ben visszatérő, jelentős mértékben műanyagot tartalmazó verzióban már ez sem működő részlet. #regenmindenjobbvolt

Hot Wheels '79 Ford Pickup

(Vigyázat, nem családbarát tartalom!) Az, hogy Ázsiában egy időben divat volt pólókra írni mindenféle véletlenszerű angol szavakat, amiket az, aki kiválasztott egyáltalán nem értett, azt nem csak elmondásból tudom, hanem saját tapasztalatom is van az ügyben. (Nem családbarát tartalom vége.) Az viszont nekem új, hogy ezt a divatot az amerikai Mattel tulajdonolta Hot Wheelsnél is követték nekem viszonylag új. Oké, hogy az angol nem hivatalos nyelv ott – mókás tény: az Egyesült Államoknak nincs szövetségi szintű hivatalos nyelve –, de azért elég sokan beszélik. Szóval nem értem én ezt úgy ahogy van!

Van itt ez a Ford pickup 2002-ből a mainline-ból. Egyrészt szeretem, mert nagyon hasonlít a gyerekkori kedvenc Matchbox (Ford) Wild Life Truckra, illetve arra, amit ilyenből is pimpelt porsche kolléga a roncsokból amit szolgáltattam neki hozzá. Másrészt nem szeretem, mert lefedték a platót egy szürke utólagos felépítménnyel, ami lerontja a játszhatósági faktort, meg ronda is. Harmadrészt meg nem értem, mert marhaságok vannak ráírva, kétes helyesírással. Majd a képeknél kifejtem részletesen, hogy mire gondolok.

Szeretem, mert nagyon hasonlít egy gyerekkori- , meg egy módosított felnőtt gyűjtő kori kedvencemre.

Nem értem, mert fura dolgok vannak ráírva, kétes helyesírással. "Hot Wheels Black Hawk Messengers" - azaz kb. "Menő Verdák Fekete Sólyom Hírvivők". Még ha a "blackhawk" a karakterkészlet miatt tűnik két szónak, akkor sem értem, hogy mit szeretett volna itt kifejezni a művész. A "wannaB racecardrivers" meg nehezen fordítható hangulatában, de valami olyasmit akar kifelyezni, hogy "versenyautó-vezetőknek lenni akarók". Jó, ez angolul frappánsabb, de ez a torzított "want to be" ez amolyan pejoratív dolog. Nem áll igazán messze attól, hogy "boyracer" ami az "utcán csapatós nem túl okos gyerek". Mindez egy kisteherautón. Szóval kérdem én nagy tisztelettel: Mi van?

Nem szeretem, mert lefedték a platóját egy ronda, szürke utólagos felépítménnyel. Kedves játékszergyártók! Platókat nem fedünk le, oda a gyermekkorúak játszási célzattal majd raknak ami jól esik nekik. Úgy sokkal klasszabb játékszer. Köszi.

Matchbox CCY06 Convoy Collectibles – Pabst Blue Ribbon Peterbilt

Ami a Convoy-, meg Matchbox Collectibles szériát illeti, ezzel elérkeztünk az utolsó olyan darabomhoz, ami amerikai sörös témájú és az amerikai vontatóhoz passzol az amerikai kivitelű félpót. A folytatás bár szép lesz, bőven lesz mibe belekötni, vagy nem sörös tematikájú lesz és nem nagyon lesz mibe belekötni.

A kötelező körök: Peterbilt 379 ügyben tessék az ős-Pete posthoz fáradni, a Convoy Collectiblest nem olyan régen tisztáztuk, hogy mi, ugyanitt az amerikai mintára készült Ultra félpótot is.

Még mindig nem tudom eldönteni, hogy mi a csuda lehet az a két nagy, narancssárga folt a lökhárítón! Szélességjelzőnek nagy, ködlámpának túlságosan narancssárga.

"Tessék engem meg Pabst Kék Szalagosozni amilyen gyorsan csak lehetséges!" Majdnem annyira gáz, mint a "Csókolom, Ági van?"

Itt is itt a logója.

Matchbox MB-52 Ford Escort RS Cosworth

Egyszer volt, hol nem volt, volt olyan amikor a Matchbox olyasmiket tett a hétköznapi, 1-75 szériában dobozba, amik sokkal többek voltak annál, mint aminek látszottak. Nem „csak” egy kőkemény, A-csoportos rali versenygépet,  hanem...

Kíséret
A Ford 1990 és 1997 közt gyártja az Escort ötödik generációját. A kis családi autó három- és ötajtós ferdehátúként, négyajtós szedánként, ötajtós kombiként, kétajtós kabrióként – négyajtós kabriót gyártott bárki más mint a jenkik? – és háromajtós furgonként létezett.

1992 februárjában dobta piacra a Ford az Escort RS Cosworth utcai változatát, mely az akkori rali homologizációs szabályok okán 2500 példánnyal tervezett, melyek még 1993 január elseje előtt elkészült, de a dühös háromajtós annyira jól fogyott, hogy folytatni kellett a gyártását. A Ford a Sierra Sapphire RS Cosworth-t váltotta le az új modellel, melynek a gyártását nem sokkal az Escort premierje után be is fejezték. A gyártása 1996 januárjáig folyt. A késői, 1995-től készült autókon a jellegzetes, óriási „bálnafarok” légterelő a hátsó ajtón már opcionális volt és koraiakhoz képest kisebb turbófeltöltőt is kaptak. Ez utóbbi változtatást azért eszközölte a Ford, hogy a mindennapokban egy élhetőbb autót kínáljon. (Ez az én olvasatomban azt jelenti, hogy kevesebben dobálják el az autót, rossz esetben az életükkel együtt.)

Az RS Cosworth mechanikailag nem volt Escort! A Sierra, négykerék hajtású padlólemezét és mechanikai elemeit használták, beleértve a hosszában beépített motort is. Olyannyira, hogy csak a tető és az első ajtók voltak csereszabatosak az utcai Escorttokkal. Az A-csoportos versenyautónak szánt gép utcai változatát kétliteres, sornégyes turbó feltöltésű motor hajtotta, mely 227 lóerős volt a gyári adatok szerint. Hogy mekkora tuning potenciál volt benne, mi sem bizonyítja jobban, hogy ezzel foglalkozó cégek akár kicsivel több, mint 1000 lóerőt is képesek voltak kihozni belőle. (Az élettartamot el sem tudom képzelni.) Az első generációs utcai változat, hétköznapi 95-ös benzinnel 232 km/h maximális sebességre volt képes – a hátsó szárny nélkül 237-re – a 0-100 km/h sprint pedig 5,7 másodpercig tartott a gyári, ötsebességes Ferguson MT-75 váltóval.

Ford RS Cosworth versenyautó. Robbantott-ábra fetisiszta vagyok, mindig rácsodálkozom, hogy micsoda munka lehet egy ilyenben. A figyelmes szemlélőknek már lehet, hogy most feltűnt valami.

(Kép: Ford sajtóanyag)

Motorsport
A Ford egyértelműen arra szánta az Escort RS Cosworth-t, hogy a rali világbajnokság győztese legyen. Ezt a célt nem sikerült elérni, de 1993 és 1996 közt nyolc versenyt nyert A-csoportos autóként, míg 1997-ben és 1998-ban kettőt, mint World Rally Car. A következő év már a Focus RS WRC-jé volt.

Az RS Cosworth az 1993-as Monte Carlo Rally-n debütált a világbajnokságban. A gyári csapatban a francia François Delecour végig vezetett a volánja mögött, másodikként pedig az olasz Miki Biasion, de az utolsó éjszakán Didier Auriol az élre tört a Toyota Celica volánja mögött. Azonban a kis Ford megmutatta, hogy van benne potenciál, hiszen rögtön az első szereplésén a második és harmadik helyet is besöpörte. Ugyanebben az évben a fentebb említett két versenyző a már említett sorrendben nyerte a Portugál Ralit, illetve futott be másodikként.

Az 1993-as WRC Tour de Corse. A gyári csapatban François Delecour 3-as rajtszámmal, Miki Biasion 7-essel indul, míg magáncsapatnál Bernard Beguin 15-ös rajtszámmal indul Escort RS Cosworth-al. Delacour nyer.

Az első a legjobb
A Matchboxnál 1994-ben debütál az Escort RS Cosworth mint MB-52. Hogy azonnal lerántsam róla a leplet: a premierévben a Ford gyári versenycsapatának festésével rukkolnak elő, ami véleményem szerint a legszebb verziója mind közül. Amit szerintem játékautó szinten el lehet várni az bőven nyújtja. Igen, lehetett volna még helyet találni tamponynomásnak rajta, de akkor nem az 1-75 szériában árulták volna. Szerintem nem véletlen, hogy egyik gyári versenyzőhöz sem kötik az autót, de szerintem ez pont jó is így. Érdekesség, hogy jobbkormányos kivitelben mintázták meg, míg Ford gyári csapat balkormányos autókkal indult. Kívül-belül részletes és pontos, nem lehet belekötni. Nézzétek meg a fentebb beágyazott videót és ítéljétek meg magatok, hogy mennyire végeztek jó munkát. (Segítek: nagyon.)

Még 1995-ben is tartja magát ez a festés, pár apró eltéréssel, aztán jön a ronda fényezések sora. Az első évben az alváz fehér és a beltér kék, de a Matchbox történelmének egyik legrondább kereke lehet arany- és ezüstszínű is. Egyértelműen az utóbbi a szebb. A második évben az alváz már lehet kék is, de a kerék csak ezüstszínű.

Ha mérgelődtünk már azon, hogy mennyire durván képesek lehúzni minket spéci kiadásoknál, akkor vegyük észre, hogy micsoda kincsek is előfordulnak a hétköznapi 1-75 sorban!

A gyári Ford csapat festése 1993-ból. A kerékválasztásra nincs mentségük. A napfénytetőt valószínűtlennek gondolom versenyautón. Nyilván utcai autót mintáztak, ami versenyfestést kapott. Fogjuk fel rajongói tribute verdának!

Rengeteg apró részlettel, kívül-belül. A hatalmas szárnyat sem spórolták le a hátuljáról. Ami a háttérben bujkál nem kevésbé érdekes és majd egy későbbi post tárgya lesz.

Matchbox MB-10 Peterbilt Dump Truck

Az 1-75 sorozat Peterbilt teherautói régi mániám. Sőt, olyan is volt, hogy porsche kollégának is az volt, csak neki már elmúlt. Ez a verzió egyetlen évben, 1998-ban regnált, mint MB-10.

Nagyon tetszik, hogy mennyire egyszerű. Néha a kevesebb több.

Egy egyszerű dupla csík és a Peterbilt logó. Nagyon tetszik.

A hátsó lökhárítón óriási "CAUTION" felirat. Jogos. A nagy, piros dömper olyan mint a traktor. Ha belemegy az ember szemébe, akkor az nagyon fáj.

Matchbox MB-05 2009 Best of British Range Rover Sport

Nem, nem az egy héttel ezelőtti postot dupláztam meg tévedésből, teljesen jól láttok, ez más. Ez a 2009-es „Britek Legjobbjai” széria! A fenti linken minden ott van, amit Range Rover Sport szempontból érdekesnek tartok, szóval kattintsatok át bátran, ha az kimaradt volna. Illetve kattintsatok azért is, hogy a saját szemetekkel lássátok, hogy az összes különbség annyi, hogy ami 2008-ban még burgundi-vörös volt, az 2009-ra élénkpiros lett és a rendszáma „RRS 1”-re változott.

„Mattel ocsmány lehúzás a neved!” Túlzok, azt mondjátok? Azt tudjátok, hogy 2007-ben mi volt MB-07 a Best of British szériában? (Olyanom nincs.) Ugyanez metál-ezüstben!

Nem, nem dupláztunk tévedésből az előző héthez képest! Ez egy évvel későbbi BoB szériából ugyanaz.

Akár játék is lehetne: "Fedezze fel az apró különbségeket!" Előről kb. semmi.

Oldalról: Nem burgundi-vörös, hanem élénkpiros. A felnik is ugyanolyanok.

Hátulról: Más rendszám és egy "Range Rover Sport" felirat a hátsó ajtó aljára.

Matchbox Collectibles DYM36674 - O'Doul's Ford Aeromax

„Apppppaaaa! Folytatódik!” hogy visszautaljak a közelmúltban megjelent postra, amiben szintén egy „Annheuser-Busch 18-Wheeler” szériában megjelent pajtikáját mutattam be. Ez is Matchbox Collectibles széria és szintén 1998-ból való.

A kötelező körök: A Ford Aeromaxról itt olvashatjátok azt a keveset, amit sikerült róla kitúrnom, a pótkocsiról pedig itt olvashattok bővebben.

"A trónomban ülök magamban..."

Az én ízlésemnek már papagájosan harsány.

Persze tengeren innen bármelyik kamiontalálkozó sztárja lenne ilyen festéssel.

Ezt is megkupakolták hátulról.

 

Matchbox Mercury Park Lane Police (Lightbar) Code Red

Egy réges-régen félbemaradt sorozat folytatásába vágok bele, amit anno nagyon szerettetek. Sajnos olyan nagyon sok új „epizód” nem lesz, mert csak néhány darab maradt ki. Cserébe azok viszonylag különlegesek.

Gyerekkorunk (egyik) kedvenc kéklámpása
A Mercury Park Lane postok közül a legelsőben foglalkoztunk behatóbban a típustörténettel, ezért erre elhelyeznék itt egy külön linket. A folytatásokért javaslom keressétek fel a folyamatosan frissülő Bubba-Gump ráklistát, ezek is benne vannak kivétel nélkül.

Code Red
1981 szeptemberében az American Broadcast Company egy új, tűzoltós, mentős, rendőrös sorozat első részét mutatja be, amit a Columbia Pictures gyárt. A „Vörös Kód” széria mindössze egy évadot ér meg, az utolsó, tizenkilencedik részt valamikor 1982 nyarán, de mindenképp július után vetítik, majd a sorozatot törlik. A YouTube-on egészen sok rész fent van, ha esetleg kíváncsiak vagytok rá, én a főcímet helyezném el itt.

Mörcsöndájzing
A merchandising játékok elkészítésének feladatát a Matchboxra bízzák. Összesen nyolc Code Red tematikájú modell készül el, hét gépjármű az 1-75 szériából, egy légijármű pedig a Skybusters sorozatból. Ahogy a főcímet elnézem, a tévésorozatban szereplő járművek és a Code Red logóval megjelent játékok a legtöbb esetben köszönő viszonyban sincsenek egymással, sem festésileg, sem a típusokat tekintve.

A végül a "Code Red" sorozatban megjelent Matchboxok a boltban megvásárolható formájukban.

(Kép: Matchbox Cars Wiki)

Az első érdekesség ezzel kapcsolatban, hogy a boltokba kerülő modellekhez képest a Matchbox egy a gyártás előtti prototípusokról (pre-production) készült fotóval harangozta be a szériát a szórólapon amit kiadott. Több érdekességet is látni itt:

Code Red beharangozó szórólap. (Kép: eBay.com)

• Mindenekelőtt több helyütt egyszerűbb festést használtak. A leglátványosabb a tűzoltó parancsnoki Mercury Park Lane, ami egyszínű festést kapott, a prototípusnak még fehér a teteje. Az egyetlen kivétel a motorkerékpár, ami végül „LAPD” tamponnyomást kapott az egyszerű „Police” matrica helyett.

• A rendőrautó itt még Plymouth Gran Fury amit végül Mercury Park Lane-re cseréltek.

• Egy olyan tűzoltóautó – a cseresznyeszedős – szerepel a képen, amiből aztán végül soha nem lett Matchbox termék. Nyilván a költséghatékonyság okán a Merryweather létrásból készítettek inkább egy emelőkosaras derivátumot, aminek pont ez a széria volt a premierje, az 1-75 sorba egy évvel később kerül be „Snorkel” néven, amit még a 2000-es évek elején is használtak.

Ritka
A világ összes online piacterének legnépszerűbb szava kétszeresen is igaz erre a kisautóra. Eleve egy csak Amerikában forgalmazott szériából származik és abból is olyan változat - az oldalán nincs fekete festés -, amit a legtöbb elérhető Matchbox adatbázis még csak nem is említ. Én is Matchbox kollégát hívtam segítségül, aki szintén konstatálta amit én, hogy nem leli sehol, kivéve Herr Falkensteiner oldalát, ott megvan ez is. Ezúton is köszi!

Mint az látható, kapott a korábbi tulajdonosától rendesen, de a ritkasága valamelyest kárpótol az elszenvedett harci sérülésekért.

Itt is látszik már, hogy kapott kiképzést rendesen.
 

"A kevesebb több", ez attól duplán ritka, hogy nincs az oldalán fekete festés és felirat - majd lásd alább - az ajtókon. A jobb első ajtó alján lévő plezúr gyanússá tette, hogy esetleg valahogy utólag került le róla a festék, de kitapintható, hogy az bizony egy kráter a festésben.

A másik oldal makulátlan, ezt így gyártották le.

Közel sem makulátlan. Még mindig oda vagyok az apró feliratokért, amik nem festékből vannak, hanem fémből.

Ilyen volt, amikor még nem bontották ki. (Kép: eBay.com)

Matchbox MB-25 Bedford Petrol Tanker

Gyerekként valamiért sohasem szerettem az apró teherautókat. Túl kicsik voltak a személyautó Matchboxaimhoz képest. Kilógtak, vagy inkább „kikicsnylettek” – ha lenne ilyen szó – a kedvenc játszós szőnyegem forgalmából. Felnőtt gyűjtőként már más a véleményem.

Egy kezemen meg tudom számolni, hogy gyerekként hány Regular Wheel Matchboxom volt – konkrétan azt hiszem egy, a már hozzám is használtként került MB-12 Land Rover Safari. Úgyhogy sok kötődésem nincs az RW-khez. Tulajdonképpen utólag fedezem fel őket már felnőttként – nem csoda, a gyártásuk befejezése után születtem. Azt hiszem pont ezért találom érdekesnek felfedezni őket.

26 év nem semmiség!
Ha a szocialista (haszon)gépjárművek kapcsán valaki azon találna gúnyolódni, hogy a végtelenségig gyártották az elavultnak számító konstrukciókat, akkor bátran az orruk alá lehet dörgölni a Bedford TK sorozatot, melyet 1960 és 1986 közt gyártottak. Sőt, még kicsit tovább is, mert 1988 és 1992 a brit hadsereg kedvéért rádobtak még négy évet, szóval az a 26 év az inkább 30. A TK sorozat nagyjából mindenféle kivitelben készült, amit el tudunk képzelni. Platós, billencs, lószállító, cseresznyeszedő tűzoltó, különféle katonai kivitelek, nyergesvontató és a többi. Pont mint egy IFA. (Gonosz vigyor.) A legnagyobb konkurensekhez hasonlóan nem csak a saját Bedford motorokkal szerelik, hanem Leyland és Perkins, sornégyes és sorhatos dízelekkel is. Típusismertető gyanánt egy 1973-as, a teljes Bedford haszongépjármű palettát bemutató reklámfilmmel tudok szolgálni.

 

A teljes palettát bemutató Bedford reklámfilm 1973-ból.

Három év, három változat
Az MB-25 Petrol Tanker három éven át regnál, 1965 és 1967 közt. Kezdetben vala a szürke kerekű verzió British Petrol matricával, sárga fülkével, fehér tartállyal és zöld alvázzal. A következő, leggyakoribb verzió ugyanez, csak már fekete kerekekkel, ezt követi a kék-fehér, Aral verzió. Mind közül a legritkább az első variáns. Érdekes, hogy az alvázon nincs nevesítve, csak a szépen kidolgozott fülkén olvasható Bedford felirat. Apropó fülke! Ez előredönthető, ahogy a vele egy tengelyen lévő belső tér (kormánykerék+rökámié), hogy előbukkanjon a sorhatos erőmű. Menő részlet, nekem nagyon tetszik. A tartályon felül ott vannak a betöltő nyílások, de a leeresztés akszesszoárjait már nem alakították ki, amiért kár.

Az eleje, nagyon szép részletes, a hátuljához érve azonban elfogyhatott a tervezői ihlet.

Bal oldalon zárható doboz,...

...a vezető oldalán pedig az üzemanyagtartály. Igen, jobbkormányos.

A háromból két verziót birtoklok. A szürke kerekű a premiermodell és a legritkább mind közül. Sajnos csak filler állapotú, de igazából ennek is örülök, hogy van.

A fülke előre dönthető, mint ahogy a beltér is.

Sorhatos dízel. Sajnos a szürke kerekűből a belteret is kiszerelte az előző tulaj, nem csak a matricákat távolította el.

Matchbox MB-04 2008 Best of British Range Rover Sport

Végre egy olyan autó, ami teljes joggal szerepel egy olyan nevű sorozatban, mint úgy hívnak, hogy a „Britek Legjobbjai”!

Ha van olyan SUV a BMW X5 szérián túl, amitől minden környezetvédő Hulkká változik legalábbis lélekben, az a Range Rover Sport. Bocs, de szerintem ennél aszfaltterepjáróbb nincs is! Képtelen vagyok komolyan venni mint terepjárót, hiába a Dragon Challange lépcsőmászós, meg az alpesi sípályán leereszkedős videók*. (*Oké, én is tudom, hogy azok már a 2013-as, második generációról készültek.)

Első generáció
Azt pontosan tudtam, hogy a Land Rover 2005-ben dobta piacra az L320 kódnevű, „közepes méretű, luxus SUV-t”, de hogy a két későbbi ráncfelvarráson innen, vagy túl mintázta meg a Matchbox, arról csak onnan tudtam meggyőződni, hogy 2006-ban debütál az 1-75 sorban. Kinézetre nem sok változott rajta. Mit mondjak róla? Szögletes tehát elvben tetszik. Drága mint a méreg. Újonnan focimama / focistafeleség cirkáló a jó ízlésen és a BMW-n túl, G-Wagonon innen. A Lajtától keletre inkább alternatív üzletember wagen, minél keletebbre annál alternatívabb.

Motorizáltságban ha turbódízel és V6 akkor 2,7- vagy 3 liter a hengerűrtartalom, ha V8, akkor 3,6. Teljesítményben 187 és 268 közé tehető a lovak száma – évjárattól függően –, míg Newton méterei 440 és 640 közt mérhetőek. Ha benzines akkor csakis V8. 4,2 és 5 literes hengerűrtartalomra, ha feltöltős a motor, ha természetes úton lélegzik akkor 4,4- és 5 liter. A lóerők számát tekintve 296 és 503 (!) közt, newtonméterben pedig 425 és 550 közt. A váltó csak és kizárólag automata, hat- vagy nyolcsebességes.

A típusismertető műsorszámban bedobnám még nagyjából találomra az AutóPult cikkét. Videóban inkább valami tökéletesre fotografált reklámszerűséget kultiváltam volna, de csak rettenetes minőségben találtam bármit is a második generáción innen – amúgy is lovakkal és/vagy lóarcú tangótáncosnőkkel vannak tele, mintsem vágtázó böhömcékkel. A korabeli katalógusok meg 5x – 7x oldalra rúgnak, ami eszement túlzás. Ezért a 2009-es, az első ráncfelvarrás évében kiadottból emeltem ki három gyönyörűséges képet. Igen, ez nem egészen az, mint a kisautó de én nem tudom megnevezni az eltéréseket.

 

Gyári fotók a 2009-es katalógusból. Igen, ez már az első facelift utáni model, de én képtelen vagyok megtalálni a különbségeket a legelsőhöz képest.

Speciális kiadás, 2008
A Matchboxnál 2006-ban debütál a böhömce, mint MB-50 – tökéletes gengszterautóként fekete. Meglepően sokszor elsütik mindenféle spéci kiadásokban – mint ez is – de az 1-75 sorban már annál kevésbé. Utoljára én 2017-ben láttam egy rettenetes selyemcukorka-zöld árnyalatban, de addig egészen sok, vonzó kivitel napvilágot lát.

Igazából szerintem szép munkát végeztek, sok apró részletet emeltek ki rajta festékkel. A beltere sem elnagyolt, igényes kisautó.

NRFB. Érthető okokból marad is így.

Sok részlet kiemelve festés által.

Szerintem jó, bár bele lehet kötni, ha muszáj. Az eredetin még az A-oszlop is fekete.

A "85R9T175" kikódolása "Heritage", azaz "öröksgég". Ha valaki érti az utalást, bátran használja a komment szekciót!

 

Matchbox CCY004 Convoy Collectibles – Corona Kenworth W900 Conventional Aerodyne

Azt hiszem soha nem írtam le még ilyen részletesen ennek a vontatónak a nevét. A Kenworth W900 egészen biztosan megvolt – de pont abból a posztból, ahol még katalógus is volt az eredetiről na ott pont nem.

A „Conventional” azaz „konvencionális” azt nem tudom, hogy használtam-e. A csőrösöket jelenti amerikaiul. Azért konvencionális, mert 1956-ban az Egyesült Államokban bevezettek egy törvényt, ami 65 lábban (cirka 19,81 méter) korlátozta a kamionok teljes hosszát a fejétől a farkáig. Ekkor terjedtek el a cab over engine (CoE, cabover, bulldogfülke, ki hogy ismeri, de a lényeg, hogy a sofőr a motor felett-mellett foglal helyet) vontatók. Az amerikai cabovereket nem szerették a sofőrök. Hiába jobb belőlük a kilátás, mint a csőrösökből – magasabban ül a sofőr, mert a motor felett ül, illetve a szerelvény legelején. Hiába könnyebb őket manőverezni – közelebb vannak a tengelyei, mint a csőrösöknek. Hiába fogyasztanak kevesebbet – kisebbek, könnyebbek, mint a csőrösök, naná hogy kevesebbet is fogyasztanak. Persze értem én. A vezetőülésből kényelmetlenebb volt hátramászni az ágyba, mert ott volt útban a motort takaró domborulat. Ha csattantak, akkor egy komplett motor volt még a sofőr előtt, nem csak némi lemez. Illetve zajosabbak, jobban ráznak (tengelyek távolsága okán), és az ergonómia sem olyan, mint a csőrösnél. Arról már nem is beszélve, hogy ki kell pakolni mindent a fülkéből, hogyha hozzá kell nyúlni a motorhoz, különben a kabin megdöntésekor minden repül, ami nincs rögzítve. Amikor 1976-ban 10 lábbal megtoldották a maximális hosszt (kb. 22,86 méter), akkor a caboverek szépen-lassan elkezdtek kikopni és visszajöttek a „hagyományos”, csőrösök – először a hosszú távú fuvarozásba. 2007 óta gyakorlatilag nincs amerikai gyártású, hosszú távú fuvarozásra gyártott cabover. Igazából egy ideje pedzegetik, hogy a tengerentúli gyártóknak fel kéne kötni a gatyát és olyan színvonalon gyártani CoE fülkés teherautókat, mint az európaiaknak a fentebb már felsorolt három érv mentén. Hogy ez nem mostanában lesz, mi sem bizonyítja jobban, hogy még a Tesla Semi is csőrös, amit aztán végképp semmi sem indokol. Elkalandoztam, bocsánat!

Aerodyne pedig minden áramvonalasított fülke a Kenworth-ökön – a lecsapott élek és a V alakban elrendezett tetőablakok teszik.

Az Ultra félpótokat pedig a Convoy Családfa postban birizgáltuk a közelmúltban.

Ez is a sörös sorozatból származik, amivel szilveszter után egy nappal foglalkozni szerintem tökéletes időzítés!

A narancssárga foltokat a lökhárítón nem tudom igazán hová tenni. Index lenne?

Ezek az antennák jobbak lennének, ha nem lennének.

"Longnecks", mármint hogy hosszúnyakú üvegek, amiben a Corona sör van.

Azt hiszem a hátsó ajtók festése a kedvenc részletem ezeken. Ez is! Hol és mikor lett ilyen poros?!