Egy Norev Porsche Boxster S már szerepelt itt, mint a Porsche Dealership Garage egyik tagja, ami a felfrissített modellt mintázza. A Norev MiniJet sorozatában helyet kapott az első változata is, amit szerencsémre dobozában sikerült fellelnem. A dobozos és a szalonhoz csomagolt változat között a karosszéria apróbb eltérései mellett pár különbség figyelhető meg. A külön kapható változat felnijei krómozottak, valamint fém alváza van, ami az újabbról nem mondható el. A vászontetejük is különbözik, vagyis a régebbi típuson a kemény tető van fent. Elvileg ugyanolyan rögzítése van, mint az újnak, azonban nem sikerült lepattintanom, eltörni pedig nem szerettem volna, így hagytam a helyén. Ezáltal el kell hinnetek nekem, hogy a beltér kidolgozása nem kevésbé részletes, mint a sárga esetében - ami az első linken megtekinthető. Az extra felnik tükrében nem egy fapados Matchbox-ot tettem mellé viszonyítási alapnak, helyette inkább a 2004-es, a Superfast 35-ik évfordulójának idején kiadott verziót választottam. Nagyon nem ragozom túl a dolgot, egyértelműen látszik, hogy kenterbe veri a Matchbox változatát, de érdemes figyelembe venni, hogy árfekvésben és méretben is felette áll. Inkább a mai Siku modellekhez tudnám hasonlítani, de azok is csak méretükkel érnek fel vele. Noha nagyon tetszik, de mivel nálam a Matchbox méret a befutó, így a kedvenceim között nem az első helyen áll, de a franciák által megmintázott Boxsterek esetében a Majorette okozta csorbaságát szépen kiköszörüli.
2010/08/11
2010/08/10
Matchboxon kívüliek: Majorette Porsche Boxster
A Majorette is megmintázta a Porsche Boxster típusát, ám a Matchbox-al ellentétben ők a prototípust vették alapul. Üde színfolt lenne a többségben, ha nem sikerült volna csúfra szegény, amire még az enyém lila színe is rátesz egy picit. Rengeteg íves felületet lespóroltak róla, többek között az első lökhárító is ilyen, amitől az autónak a kelleténél is nagyobb béka arca lett. Kisebb nagyobb eredménnyel azonban minden részlet felkerült az autóra, de láttunk már sokkal szebbet is a francia gyártótól. A beltér összhangban van a külsővel, a lényeges dolgok nagy vonalakban ott vannak, többet ne várjunk tőle. Ami jó ötlet az az első lökhárítóba vájt levegőbeömlők alvázból való kialakítása és az ék egyszerűségét követő szélvédőből kialakított első lámpatestek. Összességében szerintem borzalmas lett, nem is tervezem más színvariációban beszerezni, bőven elég ez az egy is. Javaslom, hogy a képeken inkább a 2002-es, MB-05-ös Matchbox kiadásra koncentráljatok, aminél már a szélvédő keretét kifestették, valamint Y küllős felniket kapott, amin Matchbox márkájú gumik feszülnek.
2010/08/09
Matchbox MB-05 Porsche Boxster
Gondoltunk egyet és a hetet a Porsche Boxster modelljének szenteljük. Számos gyártótól, többféle méretarányban, mutatjuk be ezt a modellt. Az alapot természetesen porsche gyűjteménye szolgáltatja és az elsőség a Matchboxé.
Az 1999-es premier verziónál a típusismertetőt már letudtam, így csak a további verziók bemutatása maradt hátra. Az akkori posthoz hasonlóan, a 2000-es MB-05 Porsche Boxstert is egy nagyobb Maisto modell társaságában tárom elétek. A mostani statiszta már a végleges modellt mintázza, valamint kisebb is a másiknál, ugyanis ez 1/24 léptékű modell. A Matchbox ezen kiadása csak a belső tér színében tér el az előző évi példánytól, ami a bordó helyett ezúttal fekete. Eme változtatásnak köszönhetően remekül passzol a nagyobb modellhez, bár az ezüst árnyalatban azért van némi eltérés.
Az 1999-es premier verziónál a típusismertetőt már letudtam, így csak a további verziók bemutatása maradt hátra. Az akkori posthoz hasonlóan, a 2000-es MB-05 Porsche Boxstert is egy nagyobb Maisto modell társaságában tárom elétek. A mostani statiszta már a végleges modellt mintázza, valamint kisebb is a másiknál, ugyanis ez 1/24 léptékű modell. A Matchbox ezen kiadása csak a belső tér színében tér el az előző évi példánytól, ami a bordó helyett ezúttal fekete. Eme változtatásnak köszönhetően remekül passzol a nagyobb modellhez, bár az ezüst árnyalatban azért van némi eltérés.
2010/08/06
Matchbox MB-63 Superfast Ford Focus
Szinte napra pontosan egy hónapja szerepelt itt az első generációs Ford Focus, a Matchbox egyik értelmezésében. Mára egy olyan verziót tartogatok belőle, ami ékes bizonyítéka annak, hogy kevesebb igen gyakran több.
Nem vagyok különösen nagy híve az ultracsicsás kisautóknak és számos mai kiadású Hot Wheels autóval is pont az a bajom, hogy bling-bling diszkókerekek, túlzó ültetés és kandírozott mandarinzselészínű áramvonal fényezés nélkül abszolút kéne, na de ezekkel már nem.
Hát tessék, itt van az a 2006-os Superfast Focus, ami kiszolgálja az ízlésem, mert amit megmintáztak – tán leszámítva a felniket – csontra gyári. Érdekes, hogy a blister grafikáján az egyértelműen az amerikai Focus változat látható, amiről a hűtőrácsra került helyzetjelzők árulkodnak. A kisautó viszont afféle mutációja a kettőnek. Első blikkre sokkal inkább az európai verzió, bár akkor meg az első lökhárítók mögötti indexek hibádznak. Szép részlet az elől-hátul kifestett Ford ovális, meg a Focus logó.
Matchbox MB-63 Superfast Ford Focus, 2006, NRFB.
Csont gyári, pont ettől tetszik.
Nem spóroltak a festéssel és ez így van jól.
Hátul szintúgy.
2010/08/05
Matchbox Stars of Cars (2005): Opel Speedster
Nemrégiben tanultam egy kifejezést az egyik kedvenc angol – amúgy teherautós – blogomról: „badge engineering”. A nagyjából „címke mérnökség” annyit tesz, hogy egy kész terméket, inkább kevesebb, mint több, de leginkább semmilyen módosítás után más néven hoznak forgalomba egyes piacokon. Azt hiszem számtalan ilyet tudunk mondani, nekem most engedtessék meg, hogy csak egy ilyet hozzak fel példaként, igaz ez a SUV a badge engineering igazán kapitális vadja, nevezetesen az Isuzu MU Wizard / Rodeo, Opel / Vauxhall / Holden Frontera, Honda Passport. Hogy a ma terítékre kerülő járműre mennyire lehet ráhúzni a fenti jelzős szerkezetet, majd eldöntitek ti, de szerintem bőven.
De hát én egy Lotus vagyok!
A Lotusnál réges-régen ismerik a megfizethető, mégis ütőképes sportkocsik receptjét. „Készíts egy nagyon könnyű, nagyon jól kezelhető, középmotoros autót, majd helyezz bele egy hétköznapi családi autót is hajtó motort és erőátvitelt. Tálald mint kupét vagy roadstert.” Nem kell messzire mennünk a konkrét példákért, hiszen a Matchbox is tálal ilyeneket: a hatvanas évek végéről a Lotus Europát, vagy a tíz évvel ezelőtti Lotus Exigét. Hogy a konkrét ok mi lehetett, amitől a GM konszern alá tartozó, jól ismert és amúgy a középkategória különböző szegmenseit kiszolgáló Opel és Vauxhall márkáknál megjött az étvágy egy középmotoros roadsterre, na azt elképzelni sem tudom! De tény, hogy megjött az apetitusuk és a Lotus készséggel belement abba, hogy a fentebb már említett Exige alapjait is szolgáltató Elise-t a GM igényeihez igazítsa. A hivatalos változat szerint az Opel Speedster – illetve Vauxhall VX220, aminek felemlegetésétől ettől a ponttól kezdve eltekintenék – kifejlesztése a Lotus és a GM közös munkája, a valóságban az autó egy átöltöztetett Elise.
Érdekes, hogy az Elise-t a Lotus elől 16-, hátul 17 hüvelykes kerekekkel kínálta, de a GM-nél úgy döntöttek, hogy elől-hátul 17 hüvelykes kerekeket szerelnek az autóra, ami – szerintük – javította a megjelenést, ellenben rontotta a kezelhetőséget.
Gyanítom, hogy a tervezőmunka érdemi része a Lotusnál történhetett a GM-nél inkább „csak” az üvegszálas erősítésű műanyag karosszériát tervezhették. A Lotus azt a négyhengeres, 2,2 literes, alumínium blokkot – és a hozzá tartozó ötsebességes manuális váltót – passzította bele a gépbe, ami az Opel Astrában – meg egy rahedli másik GM modellben – is szolgálatot teljesített. A Speedsterben a blokk 145 pacit ad le és az igazán vicces az, hogy eredetileg a Lotus tervezte a GM-nek! Ha nagyon szigorúak vagyunk, akkor kijelenthetjük, hogy az Opel Speedsterben több Louts(zal kapcsolatos) alkatrész van, mint a Lotus Elise-ben. Talán az sem véletlen, hogy az autó jobb- és balkormányos változatai is a Lotusnál készültek Norfolkban. A 870 kilós autó kezelhetőségét a szaksajtó egyöntetűen dicséri, a Top Gear hagyományosan pikírt ítésze, Jeremy Clarkson szerint a Vauxhall egyenesen jobb ár-érték arányt nyújt, mint a Lotus.
2003-ban debütál a Turbo verzió, amiben a GM saját fejlesztésű, öntöttvas kétliteres, de nyilvánvalóan turbófeltöltéses blokkja dolgozik. Ez már 197 pacit szabadít a hátsó kerekekre, viszont cserébe 930 kilóra hizlalja az autót. A Speedster 2005-ig készül, utódmodell nélkül.
Speedster 1:55 méretarányban
A Matchboxnál az Opel Speedster 2003-ban debütál, mint MB-06 és talán a Lotus eredet miatt nem csak az Egyesült Államokban, de Angliában is. Az alvázán 2002-es keltezést viselő autónak pont a premiermodellje az, ami az egyik legszegényesebb kivitel, hiszen nincsenek rajta kifestve még a világítótestek sem. Később ez változik és a számos 1-75, 5-, 10 pack verzió mind részletgazdagabb. A modell maga szerintem kifogástalan. Nem nevezném a legbonyolultabb szerkezetű Matchboxnak a minden rugózást nélkülöző futóművű kisautót, de teljesen elégedett vagyok a részleteivel. Még a beltér is teljesen elfogadható és a kormánykerék sem csak egy darab műanyag palacsinta – ami mostanában nem csak a Matchboxokra jellemző, kiábrándító részlet. A mostani konkrét darab a 2005-ös Német, Stars of Cars szériából származik. Külön érdekessége az alvázára szitázott Dinky logó, amiről szerintem az sem tudná megmondani, hogy milyen okból került rá, aki a Mattelnél úgy döntött, hogy annak ott a helye.
Mivel a Speedster és a Speedster Turbo külső megjelenésében zéró eltérést tud felmutatni – a típusjelzésen kívül, persze – kézenfekvő lenne, hogy a Matchbox a szokásos „a leggazdagabban felszerelt változat, amit elbír” séma mentén Speedster Turbo legyen. Ez csak azért nem következhetett be, mert előbb jöttek ki a modellel, mint a GM a turbófeltöltéses verzióval.
Opel Speedster, Németországból, 2005-ből.
Nem mondanám a legbonyolultabb szerkezetű Matchboxnak, de részletgazdag és rajta a festés is. Amúgy nem vagyok oda ezért a fajta kerékért - a Speedster is van szebb papucsokkal - de valahogy itt nem bántja a szemem.
Az Opel villám csak ebben a szuperközeliben tűnik Trabant emblémának.
Csak a képről tűnt fel, hogy nem szimmetrikus a hátsó lámpák festése - konkrétan a piros pöttyök nem ugyanott vannak a két oldalon. Megnéztem egy másik Speedster verziómat is az is ilyen. Nahát, szériahiba! A dupla kipufogócsonk felett a sötét terület - a rendszám lenne ez igazából - egy Speedster feliratot hordoz, szépen műanyagból kidomborítva, de ezt ezzel a fényképezőgéppel nem tudom megmutatni.
A beltér - jól agyonvakuzva, hogy látszódjon - egészen részletes ehhez a méretarányhoz és a játékautó mivoltjához képest.
Dinky. Nem, én sem értem. Gondolom, merthogy csak.
Végezetül hét perc Top Gear a Vauxhall VX220 Turbóról, ahol Jeremy Clarkson _MEGDICSÉR_ egy Vauxhall-t! Hát nem hihetetlen, hogy ilyen előfordult?
2010/08/04
Movie Cars - Matchboxon kívüliek: Metalcar Batmobile
Sok dolgom nincs ezzel a járművel kapcsolatban, hiszen Tim Burton Batman és Batman Visszatér című filmjeit jobbára mindenki ismeri és így az autó is ismerős kell, hogy legyen. Az előbbi film 1989-ben óriási nagy durranásnak számított, parádés szereposztással és a zenéjét a Művész Akit Akkor Még Úgy Hívtak Hogy Prince szolgáltatta. Az utóbbi 92-ben már nem volt akkora nagy durranás, csak úgy középnagy. (Én egyiket sem szerettem, de ez közel sem fontos.)
Ami pedig a kisautó részét illeti a dolognak, arról beczl regélt a Metalcar nyolcvanas-kilencvenes évekbeli ténykedése kapcsán. Úgyhogy nekem annyi dolgom maradt, hogy szolgáltassam a fotókat az ERTL nyúlás, Metalcar Batmobile-ról. Tessenek fogyasztani!
Tim Burton Batman filmjeinek Batmobile-ja, az eredeti amerikai ERTL-től koppintva.
Valószínűleg ezzel a példánnyal játszottak, bár a krómszínűre festett műanyag alkatrészek egyszerűen csak a koruk miatt is nézhetnek már ki így. Ez a példány is Gyuri barátom gyűjteményéből származik, mint ahogy a tegnapi Cobra is.
Emm, mint Metalcar. Az élesség, nos... Öööö...
A Batmobile rendeltetésszerű használat közben. A fanmade videó zenéjéért én kérek elnézést, szerintem már a Scarface alatt is iszonyú volt, csak a Team America World Police volt az a film, amihez ment.
2010/08/03
Felújítás: Hot Wheels Shely Cobra 427 S/C
Kicsit rendhagyó ez a felújítás, ugyanis ezúttal festésre nem került sor, inkább csak hiánypótlásra. Nem hiszem, hogy bármelyikőtök is emlékszik rá, de már szerepelt itt Joe 1983-as Hot Wheels Shelby Cobra 427 S/C modellje, még ha csak a fotóháttér kiegészítéseként, de a hozzászólásokban ki lett tárgyalva. Akkor felajánlottam, hogy megpróbálnám kipótolni a szép állapotú, de szélvédőjétől és belterétől megfosztott kisautót. A nem megfelelő donor miatt hanyagoltuk a dolgot, de a 2010-es darab elérhetősége újabb esélyt dobott fel, amit felvetettem a becses tulajdonosnak. Természetesen kapott az alkalmon, amit tettek követtek, én beszereztem a donort, majd megejtettük a sebesült átvételét.
Hazaérve meglestem a beteget, aminek fejcsóválás lett a vége, el nem tudtam képzelni, hogy miként kerülhetett ki a beltere ép szegecselés mellett. Persze nem lehetetlen feladat, de az erőszakhoz nagyon egyben volt a fényezés. No, de gondoltam lényegtelen, inkább összefotóztam a donorral, hogy láthassátok mi változott 27 év alatt. Ha ilyen lenne a most kapható példány fém karosszériája, egy árva rossz szót nem szóltam volna rá, ugyanis nagyon szép az illesztése a nyitható motorháznak, az első sárvédők bemélyedéseinek nyoma sincs, valamint a fara is szép. Mivel azonban elég szembetűnőek ezek a részek, így szívfájdalom nélkül fúrtam szét, hogy kinyerjem belőle a kincset érő szélvédőt és a belteret - a kerekek helyére pedig már van jelöltem. A régit már annál inkább sajnáltam szétfúrni, így azzal még picit vártam, gondoltam majd megpróbálom kívülről belegyömöszölni a hiányzó alkatrészeket - tettem mindezt az esélytelenek nyugalmával. Végül egyik sem történt meg, ugyanis az alvázról készült képemet nézegetve feltűnt, hogy gyanúsan néz ki a záró szegecs. Furcsálltam, hogy nincs meg a közepén a szokott lyuk, és a szélei is túl szabályosak. Gyorsan a kezembe vettem a járgányt, rázúmoltam, majd benyúltam egyik körmömmel az alváz és a hátfal közé, aminek eredményeként lepattant az alváz. Áhá! Szóval ezért hiányozhatnak a műanyag alkatrészek. (Az autó előéletéről sok mindent nem tudok, azt leszámítva, hogy Gyuri barátom gyerekkori gyűjteményéből származik. Valószínűleg ő szerelte ki a fenti alkatrészeket. Sam. Joe)
Nem, vagyok Hot Wheels gyűjtő - ilyen régi modell sem volt még sok a kezemben -, így lehet csak számomra friss felfedezés, hogy a kerekek kúp szeletek. Ezzel a megoldással elegánsan érték el azt, hogy a széles kerekek ellenére jól guruljon a kisautó. Sokkal szebb megoldás, mint a kerék belső részének kimagasítása, bár lehet nem olyan hatékony.
Mindezek után már gyerekjáték volt a csere, körülbelül három másodpercet vett igénybe az egész művelet. Küldtem is a gazdinak a képet, had örüljön a fejleményeknek. A makrózott képeknek megvan az a rossz - jelen esetben szerintem jó - tulajdonsága, hogy minden apró hibát felnagyít, így a képeket nézegetve szúrni kezdte a szemem a kipufogó oxidált szürkesége. Eszembe jutott, hogy polírozni kéne az alvázat - korábbi pozitív tapasztalatomra hagyatkozva -, annak összetettségét tekintve legalább csak az oldalsó kipufogókat. Joe rám bízta a döntést, így nekiálltam, hogy kifényesítsem a kidörgőket. Kicsit bajban voltam, ugyanis most a kerekek a helyükön maradtak a polírozás idejére, amik amellett, hogy útban vannak, még vigyázni is kell rájuk. Betekertem őket kitakaró szalaggal, így már tényleg semmi nem állt az utamban. Először belül, egy nem látszó helyen próbáltam ki, hogy mit reagál az alváz a fémtisztító és a hobbigépbe fogott filckorong támadására. Jó volt a fogadtatás, így vérszemet kapva az egész alváznak nekiestem, ami picit nehezebb művelet volt, mint a kipufogók. A szélvédő és a beltér új mivolta révén nem indokolt törődést, az alváz is megújult a polírozás után, így már csak a karosszériát kellett ápolni. Csekély törölgetés hatására az is visszakapta eredeti fényét - még a két makacs koszfolt is eltűnt a fehér csíkról -, durvább beavatkozásra nem volt szükség, semmi nem állta útját az összerakásnak. A szegecselés szerencsére még mindig megfogja az alvázat, így ragasztás nélkül összepattintottam. Nem bombabiztos, de annak tudatában, hogy nem játszani fog vele tulajdonosa - legalább is remélem - bőven megteszi. Extraként szerettem volna a 2010-es blisterbe visszacsomagolva átadni a felújított Cobra-t, de sajnos nem sikerült elfogadható módon kibontani, így ez a meglepetés most elmarad. Gondoltam csinálok neki új blister kartont, de akkor úgy sem bontaná ki, így legalább fizikai kontaktusba is kerülhet vele.
Hazaérve meglestem a beteget, aminek fejcsóválás lett a vége, el nem tudtam képzelni, hogy miként kerülhetett ki a beltere ép szegecselés mellett. Persze nem lehetetlen feladat, de az erőszakhoz nagyon egyben volt a fényezés. No, de gondoltam lényegtelen, inkább összefotóztam a donorral, hogy láthassátok mi változott 27 év alatt. Ha ilyen lenne a most kapható példány fém karosszériája, egy árva rossz szót nem szóltam volna rá, ugyanis nagyon szép az illesztése a nyitható motorháznak, az első sárvédők bemélyedéseinek nyoma sincs, valamint a fara is szép. Mivel azonban elég szembetűnőek ezek a részek, így szívfájdalom nélkül fúrtam szét, hogy kinyerjem belőle a kincset érő szélvédőt és a belteret - a kerekek helyére pedig már van jelöltem. A régit már annál inkább sajnáltam szétfúrni, így azzal még picit vártam, gondoltam majd megpróbálom kívülről belegyömöszölni a hiányzó alkatrészeket - tettem mindezt az esélytelenek nyugalmával. Végül egyik sem történt meg, ugyanis az alvázról készült képemet nézegetve feltűnt, hogy gyanúsan néz ki a záró szegecs. Furcsálltam, hogy nincs meg a közepén a szokott lyuk, és a szélei is túl szabályosak. Gyorsan a kezembe vettem a járgányt, rázúmoltam, majd benyúltam egyik körmömmel az alváz és a hátfal közé, aminek eredményeként lepattant az alváz. Áhá! Szóval ezért hiányozhatnak a műanyag alkatrészek. (Az autó előéletéről sok mindent nem tudok, azt leszámítva, hogy Gyuri barátom gyerekkori gyűjteményéből származik. Valószínűleg ő szerelte ki a fenti alkatrészeket. Sam. Joe)
Nem, vagyok Hot Wheels gyűjtő - ilyen régi modell sem volt még sok a kezemben -, így lehet csak számomra friss felfedezés, hogy a kerekek kúp szeletek. Ezzel a megoldással elegánsan érték el azt, hogy a széles kerekek ellenére jól guruljon a kisautó. Sokkal szebb megoldás, mint a kerék belső részének kimagasítása, bár lehet nem olyan hatékony.
Mindezek után már gyerekjáték volt a csere, körülbelül három másodpercet vett igénybe az egész művelet. Küldtem is a gazdinak a képet, had örüljön a fejleményeknek. A makrózott képeknek megvan az a rossz - jelen esetben szerintem jó - tulajdonsága, hogy minden apró hibát felnagyít, így a képeket nézegetve szúrni kezdte a szemem a kipufogó oxidált szürkesége. Eszembe jutott, hogy polírozni kéne az alvázat - korábbi pozitív tapasztalatomra hagyatkozva -, annak összetettségét tekintve legalább csak az oldalsó kipufogókat. Joe rám bízta a döntést, így nekiálltam, hogy kifényesítsem a kidörgőket. Kicsit bajban voltam, ugyanis most a kerekek a helyükön maradtak a polírozás idejére, amik amellett, hogy útban vannak, még vigyázni is kell rájuk. Betekertem őket kitakaró szalaggal, így már tényleg semmi nem állt az utamban. Először belül, egy nem látszó helyen próbáltam ki, hogy mit reagál az alváz a fémtisztító és a hobbigépbe fogott filckorong támadására. Jó volt a fogadtatás, így vérszemet kapva az egész alváznak nekiestem, ami picit nehezebb művelet volt, mint a kipufogók. A szélvédő és a beltér új mivolta révén nem indokolt törődést, az alváz is megújult a polírozás után, így már csak a karosszériát kellett ápolni. Csekély törölgetés hatására az is visszakapta eredeti fényét - még a két makacs koszfolt is eltűnt a fehér csíkról -, durvább beavatkozásra nem volt szükség, semmi nem állta útját az összerakásnak. A szegecselés szerencsére még mindig megfogja az alvázat, így ragasztás nélkül összepattintottam. Nem bombabiztos, de annak tudatában, hogy nem játszani fog vele tulajdonosa - legalább is remélem - bőven megteszi. Extraként szerettem volna a 2010-es blisterbe visszacsomagolva átadni a felújított Cobra-t, de sajnos nem sikerült elfogadható módon kibontani, így ez a meglepetés most elmarad. Gondoltam csinálok neki új blister kartont, de akkor úgy sem bontaná ki, így legalább fizikai kontaktusba is kerülhet vele.
2010/08/02
Matchbox MB-68 4x4 Chevy Van
A már korábban bemutatott Chevy Van variációk közül eddig csak a legújabb kivitel premier verzióját mutattam. Szűkítve ezt a kört most az 1-75-ben 1983-ban megjelent 4x4-es verziót tárom elétek. Három évig volt kapható ebben a fehér alapon narancs mintát magán tudó Matchbox Racing feliratú kivitelben. A tenger másik felén már egy évvel korábban elérhető volt, ami magyarázatot adhat a BF Goodrich feliratra, ami Észak-Amerika első gumigyárának a neve. Üde színfolt a jóval gyakoribb Good Year mellett.
2010/08/01
Matchbox MB-16 Porsche 914
A Matchbox 2010-es újdonságai közül az MB-16 Porsche 914-es modelljüket vártam a legjobban, amely típusról a fenti linken olvashattok bővebben egy Siku kapcsán. Amennyire vártam, olyan későn sikerült hozzájutnom a megjelenése után, de végre sikerült egyre szert tennem. Az eddig napvilágot látott háromféle verzióból nekem a sötétebb jutott, abból is a világosabb zöld ablakkerettel. Egész jól sikerült ez a modell is, azonban nagyon nem tetszik a tető és a szélvédő megoldása. Az eredeti járművön a tető kipattintható Targa megoldás, ami többnyire fekete színű a B oszloppal együtt, amit a Matchbox hibátlanul abszolvált is. Ennek azonban az ablakok átláthatatlansága lett az eredménye. A másik nem tetsző dolog a króm belső tér, egy förtelmes kormánnyal. A két nekem nem tetsző megoldásnak az autó réteges felépítése a ludas. A lökhárítók alsó, valamint a küszöb fekete része az alvázból, a vészhárítók króm betéte pedig egy anyagot alkot a beltérrel. A lökhárítók felső fekete betéte viszont már a szélvédő része, ami ügye fekete. Érthető tehát a sötét ablak, hiszen a tető és a B oszlop mellett a lökhárítóknál, valamint a motortér szellőzőrácsainál is szükség volt rá, de nem tudom elhinni, hogy nem lett volna rá jobb megoldás. Tulajdonképpen fém az szinte alig van az autóban, az is csak egy keskeny kis csík. Mindezek mellett azért tetszik, hiszen minden részletében helytálló, de lehetett volna azért jobb is.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)