Hot Wheels Big-Air Bel-Air 2021

Na tessék! Itt fenyegetőztem még áprilisban, hogy jól nézzétek meg az amúgy csodaszép Hot Wheels id Bel Air-t, mert nem lesz több 1956-os Chevym, erre itt van egy. Jó, hát leginkább azért vettem meg, hogy nektek ne kelljen.

A fenti linkkel letudva érzem a teljes „ez történt az előző részekben” kötelező gyakorlatot, Pósalaki bácsival szólva: „Ugorgyunk!” Az öntvény amit ebben a postban láthattok, 2020-ban debütál és azóta minden évben jelent meg új változata, némelyikben több is. A Big-Air Bel-Air – amit a Hot Wheels így kötőjellel ír, pedig a GM nem –, ugyanannak az '56 Chevy öntvénynek a derivátuma, amit a fentebb citált HW id is. OK, most már muszáj lesz kerítenem egyet, illetve kettőt, mert abból van kabrió is. Csak ezt „jelentősen módosították off-road versenyzéshez”, ahogy a hivatalos szöveg deklarálja valamelyik blisterpack kártyájának hátulján.

Őszintén szólva az eredmény szerintem egyrészt valószínűtlen, másrészt rettenetes. Ezek az öreg autók nehezek, mint a kő. Épp eszű ember ilyet nem művel velük! Más kérdés, hogyha valaki ilyennek látszót akar építeni egy csővázra, üvegszál panelekből. De az meg nem csinál olyat, hogy kivágja a csomagtérfedelet, hogy abba bepasszintson egy üzemanyagkannát! Eleve mekkora üzemanyagkannának kell lennie annak, hogy ne férjen el, meg hát... Mi a bánatért nem fekteti el? Nem szeretem, pont az a fajta Hot Wheels amiért egy piculát sem vagyok hajlandó adni és le is van lakva. Csak azért vettem meg, mert 56-os „Chevyből van”, meg hogy nektek ne kelljen, meg hogy erősítsem a titkos jelmondatunkat: „Soha ne mondd, hogy soha!” Egyébként is jelképes ár alatt mérték, egy negyed gombóc fagyi se jött volna ki belőle és postaköltség racionalizáló tétel volt egy online vásárlásnál más, értelmes dolgok mellett.

Aztán az agyam gyártott egy fényes magyarázatot, hogy mi ez: Mad Max-mobil! Posztapokaliptikus, „abból főzünk ami van” sivatagi túlélőjármű amit – és akkor megáll a fenti állításom – olyasvalaki fabrikált akinek az épp esze már réges-régen oda.

Nem lesz belőle másik verzióm, becsszó! Megállok ennél a 2021-es mainline kiadásnál.

Majdnem olyan valószínűtlen, mint a rendőrségi villástargonca!
(Akik tagjai a My Wheels csoportnak a Facebookon, most tudják miről beszélek.)

Épp eszű ember nincs, aki valódi Bel Air-ből farag ilyet.

Ellenben egy posztapokaliptikus, Mad Max univerzumban egyértelműen csajozós!

Könnyen hozzáférhető pótkerék!

Max Rockatansky elnézően mosolyog a benzinkanna elhelyezését látva.

Mocskosul nagy benzinkanna lehet.

Leginkább azért vettem meg, hogy nektek ne kelljen!

Meg azért is, mert 1956-os Chevy.

A bizonyíték, hogy a tervezője, Brendon Vetuskey írta így a nevét, nem én.

Hot Wheels Premium Car Culture: Canyon Warriors Mercedes-Benz 500E (W124)

Az álomgarázsom első helyét egyértelműen az 1957-es Chevy foglalja el, de mellette áll egy W124-es Mercedes-Benz is valahol.

Halmozom a típus 1:64-közeli feldolgozásait, ami erre a linkre kattintva egyértelműen ki is derül – ebből a merítésből a típusismertetőt is tartalmazót is találtok. Az egyéb gyártók termékei mellett a Hot Wheels – az első találatok pont ezeket mutatják, mikor e sorokat írom – mainline-okat is, mert egyszerűen jók. 2023-ban ugyanezt az öntvényt feldolgozzák a Premium Car Culture: Canyon Warriors sorozatban is. A sorozatban ebből az évjáratából már láthattátok a Volvo 142 kupét e lapokon.

A mainline változatok szépen és részletesen dekoráltak, ezért ezektől érdemben alig tér el a díszítése: más a rendszáma és a motorháztető kap egy apró Mercedes-Benz csillagot a legendás hűtőmaszk-díszt jelképezendő. Az oldalán végigfutó díszléc, a lökhárítók fekete festékes kiemelést kapnak, ezek alatt pedig sötétszürkét a karosszéria. A kilincsek és a tetőn a csomagtartó rögzítésére szolgáló akszesszoárok is kaptak a fekete festékből. Nem állnak neki rosszul, de csuda tudja én a mainline-al is elégedett voltam.

A kerekeire gumis abroncsok kerültek, de – vessetek meg – az inkább szürkének, mint ezüstnek tűnő, üvöltően műanyag felniknél nekem sokkal jobban tetszik a mainline ötküllős krómozott „felnis” műanyagkereke. Nem lenne rossz ez a kerék, csak ne lenne úgy műanyag, hogy egyszerűen üvölti, hogy abból van.

Összességében ez is egy klassz kisautó, de a mainline változatai – szerintem legalábbis – lényegesen jobb ár-érték arányt képviselnek.

322 lóerő, 480 newtonméter, egy 1710 kilós testben, mely 6,1 másodperc alatt gyorsul 0-ról 100 km/h-ra az 1990-es évek elejéről. Ma is tisztességes értékek.

A mainline-hoz képest kapott festéket a lökhárítójára és alá a szoknyácskájára, meg hűtőmaszk-dísz pótló festett csillagot. Csak most tűnt fel, hogy a visszapillantó tükre nem egyformák - pont mint az eredetin.

Vessetek meg, de nekem a mainline kerekei sokkal jobban tetszenek, mert erről a felniről üvölt, hogy műanyag!

Festéket kapott a tetőre a kilincseire az oldalsó díszlécére és az alá. Nem rossz, de engem a mainline változatok is kielégítettek ezek nélkül.

Nem rossz, nagyon is megy hozzá az ablakok sötétítése, de egy árnyalatnyival világosabb jobban tetszene.

Nem spóroltak a festékes kiemeléssel, igaz a mainline-okon sem.

Az Egyesült Államok, Hot Wheels államának rendszámtábláját viseli. Az egyedi rendszám jelentésének helyes megfejtői közt életfogytig tartó Matchbox Memories előfizetéseket sorsolunk ki!

Az álomgarázsomban parkol egy W124-es. Nem feltétlenül egy ilyen álcázott Porsche, de valamilyen.

Időtlenül szép forma.

Remek öntvény, klassz dekor, de a szerényebb mainline változatok sokkal jobb ár-érték arányúak.

NRFB

Hot Wheels '57 Chevy Treasure Hunt 2011

Valamilyen szinten "el vagytok ám kényeztetve" ti, kedves olvasók! Rengeteg olyan kisautó várja, hogy megírjam, amiből csak egy példányom van és az bontatlan csomagolású, de sem fotózni, sem mutogatni nem szeretem ezeket. Azt hiszem most teljesen indokolt, hogy mégis ezt tegyem!

Nagyon kevés mondanivalóm van ez alkalommal. A tri-five függőségem közismert, nem ragoznám. Erről az öntvényről, melyet még 1977-ben dobott először a piacra a Mattel és a legendás Larry Wood munkája, már ejtettünk szót.

Amitől teljesen indokolt, hogy bontatlan blisterpackot mutogatok, hogy ez egy 2011-es Treasure Hunt verzió az öntvény abból a változatából, aminek nem látszik ki a motorblokkja. Ez a közismert okokból marad is bontatlan.

(Ha a fentiekben olyan kifejezéseket láttok, amiknek nem ismeritek a jelentését, akkor ajánlom figyelmetekbe a Gyűjtői Szlengszótárunkat!)

Króm. Nincs pótszere.

Treasure Hunt. Ezért marad bontatlanul, bocsi.

Van hátulja is.

Változatok egy témára: Matchbox, Hot Wheels és Hot Speed Porsche 918 Spyder

A mai postban három gyártó, négy kisautóját hasonlítjuk össze, melyek mind a Porsche limitált szériás, plug-in hibrid szuper sportautójáról, amelyet 2013 és 2015 között gyártottak. Pedigrés márkák vs. szemérmetlen kópia!

A Porsche 918 Spyder a Matchbox modelljének bemutatásakor alaposabban ki lett tárgyalva. Ott mindjárt azzal kezdtem, hogy először prototípus formájában került bemutatásra, majd az változott némiképpen mire sorozatgyártásba került. Erről a prototípusról a Car and Driver magazin írt anno egy elég részletes bemutatót. Fantasztikus képgaléria társul mellé, mind a még kopasz tesztautóról, mind a nagyközönségnek szóló bemutató autóról. A biztonság kedvéért azért ide is beteszek egy képet  prototípusról, aminek legfőbb különlegessége az autó oldalán kivezetett kipufogó.

Egy kép a sok közül ebből a képgalériából

Trio

Az összehasonlítós bejegyzéseknél már megszokott módon főként a képeknél fejtek ki véleményt az adott kisautókról, de azért pár mondatban összefoglalom, hogy miket is láthattok lejjebb! A megjelenésüket tekintve visszafelé haladva az időben:

A már korábban tárgyalt - fentebb linkelt - Matchbox a legfiatalabb mind közül 2022-es megjelenésével.

A Hot Wheels, a Porsche 918 Spyder ugyanezen változatát megörökítő darab 2018-ban került be a Mainline sorba, ahogyan a Matchbox, ez is a premier verzió. A prototípust mintázó változathoz egészen 2013-ig kell visszamenni és az is az első példány volt a kínálatba. Persze mindhármat követte azóta még jópár variáció, így lesz még szó erről a Porscheról.

A fenti konkrét információkkal ellentétben viszont teljes "magabizonytalansággal" állíthatom, hogy talán 2018-ban vásároltam az Aliexpressről két, Hot Speed márkanevű, Hot Wheels ihlette kisautókat. A szürkéről azért nem tudok bontatlan képet mutatni, mivel amúgy is kibontottam volna egyet, így éltem az olcsóbb opcióval és azt már eleve csomagolás nélkül kértem. Ami a képeken nem látszik, hogy minőség tekintetében teljesen rendben van, jók az anyagok, guruláskor nem zörög, mint némelyik "olcsó kisautó". Kinézetre is oké és a ronda kerekeket is könnyűszerrel kicserélheti az ember ha igénye támad rá. Szerencsére a bontatlannak választott piros alatt egy fokkal jobb a helyzet kerék ügyben.

A Matchboxhoz képest (balra) a Hot Wheels kicsit spórolósnak hat, például a visszapillantó tükrök és az ablaktörlő is hiányzik. Ellenben szerintem szebb a szélvédő kialakítása a vékonyabb "keretnek" köszönhetően.

A leginkább szembetűnő különbség a tető meg-, illetve nem megléte, de a hátsó traktus részletesebb a Matchboxon (jobbra).

Ugyan kicsit egyszerűbb a Hot Wheels (balra), de azért jól kiegészítik egymást, mint nyitott és zárt tetős kivitel!

Lámpafestés a rendszámmal szemben. Én az előbbire szavazok. Csak a képeimet szerkesztve tűnt fel, hogy a Hot Wheels (balra) festése hibás, olyan, mint ha egy hajszál vagy valami hasonló került volna a gépezetbe festéskor - szó szerint.

Ha mostanában is ilyen lenne a kormánykerék kialakítása a Mattel kisautóiban, mint a HW-ben, nem kellene folyton azt a bizonyos pizza nevű ételt emlegetnünk!

Tovább haladva visszafelé az időben elérkezünk a prototípust mintázó kisautóhoz, szintén a Hot Wheels színeiben (jobbra).

Nemcsak a részletekben, hanem méretben is van köztük különbség. A prototípus lényegesen nagyobb.

Az autó egyik jellegzetes része sokat változott, többek között ide fentre kerültek a kipufogóvégek is a szériamodellt mintázón.

A prototípust mintázó erénye, hogy nem sötétített a szélvédője és van ablaktörlő lapátja is!

Első ránézésre "recolornak" tűnhet a jobb oldali pedig nem az. Hot Speed névre hallgat és bizony elég erős nyúlása a mellette álló példánynak.

Azt kell mondjam, hogy a hátsó traktusa jobban sikerült a másolatnak, sokkal jobban kijönnek a részletek!

Itt főként csak a felirat hiány a különbség.

Az arany színű kerék sem saját ötlet, nézzétek csak meg ezt a Datsunt!

A beltéren azért tetten érhető a spórolás a Hot Speed kisautóján, ezt leginkább a kormánykerék bánta

Ha eddig valaki kételkedett volna a nyúlásban, akkor szerintem az aljukról készített kép végképp eloszlatja ezt a kételyt. Előnye viszont, hogy szegecselés helyett csavarral van összeerősítve, így bármikor lecserélhetők azok a ronda kerekek.

Hot Wheels Porsche 918 Spyder - 2013

Hot Wheels Porsche 918 Spyder - 2013 - 2018

Hot Speed Porsche 918 Spyder

A csomagolás hátulja

Google Lens által lefordítva

Hot Wheels '52 Hudson Hornet 2020

Nincs példa nélkül, hogy a Hot Wheels és a Matchbox is feldolgozza ugyanazt az autót, esetleg hozzá még nagyjából ugyanabban az időszakban. A Hudson Hornettel is ez történt és egészséges munkamegosztás lett az eredmény.

A hihetetlen Hudson Hornet*

A Matchbox verzió kapcsán kimerítően foglalkoztunk a Hudson Hornet történetével is. Már ott említést tettünk a típus versenysikereiről is. Nos, míg a Matchbox a négyajtós szedánt, addig a Hot Wheels a kétajtós kupét mintázta meg. Nem is a Hot Wheels lenne, hogyha nem a versenyverziót készítették volna el! Pont azt amitől a becenév ráragadt erre az autóra.

*A linkelt postban csodálatosnak fordítottam a faboulous-t, de a hihetetlen(ül jó) is teljesen helyes megfejtés, közben van valami mérsékelten vicces a három, h-betűvel kezdődő szó egymás mellett elhelyezkedésében.

Elhelyezek itt alább egy videót azt szemléltetendő, hogy az ötvenes években milyen stílusú versenyfestéseket viseltek ezek az autók.

Hihetetlen de hiteles

Az öntvény egyáltalán nem új. Már 2012-ben debütál rögtön három verzióban, két utcai, egy versenyfestéses és mind gyönyörű. 2014-ben, 2016-ban és 2019-ben is készülnek verziói melyek közös vonása, hogy mind „túl sok” nekem. Ezzel szemben a 2020-ban a mainline-ban megjelenő hármasikrek azok, amikre azt mondtam, hogy „igen, ez teljesen hiteles”. Éppenséggel a 2012-es versenyfestésű változatra is ezt mondom, csak olyanom nincs. A 2023-as és 2026-os versenyautók sem rosszak, de nekem már picit harsányak.

Visszatérve e post tárgyához és a 2020-as évhez: a három verzióból kettőt birtoklok, ez a szürke.

Hot Wheels id '56 Chevy Bel Air

Számtalanszor olvashattátok már e lapokon, hogy Tri-Five rajongó vagyok. Ennek jele a számos, 1955-ös, és tengernyi 1957-es Chevy-ről szóló bejegyzés. Nem tudom, hogy tudatosult-e bennetek, hogy sehogy sem jön ki a „tri”, mert 1956-os Chevy itt egy darab nem sok, annyi nem szerepelt. Eddig! A mai postból kiderül, hogy miért és hogy miért valószínűtlen hogy lesz újabb 56-os modell e lapokon. Hozzá egy különleges Hot Wheels sorozatba tartozó kisautó lesz a bejegyzés sztárja.

A testvérek

Az 1955-ös, 1956-os és 1957-es Chevrolet modellek – az úgynevezett „Tri-Five” – az amerikai autógyártás aranykorában születtek. Az 1956-os modell azonban egyfajta „középső gyermek” szerepbe kényszerült a rajongók körében. Annak ellenére, hogy bár az 1955-1957 közötti Chevyk alváza és alapvető felépítése azonos, a három év alatt jelentős műszaki finomításokon mentek keresztül, amelyek közül több pont az 1956-os modellnél debütált. Kapirgáljuk csak meg egy kicsit ezt a kérdést – egyúttal mélyedjünk el egy picit az 55-ös és az 57-es modellek jelentőségében!

A Nagy Tri-Five Megfigyelési Segédlet

 

A kisautógyártók - és ami azt illeti, az ő tévedéseiket követve mi is - össze-vissza keverik a Tri-Five megjelöléseket a karosszéria kivitelek - ezek nagy része látható a középső három képen - és a felszereltségi szintek elnevezéseivel. Az előbbiek közül a középső három rajzról talán csak a kétajtós kombi Handyman maradt ki, hiszen ezeken a legmagasabb felszereltségi szinttel rendelhető karosszériák láthatóak. Az oldalablakok nélküli, kétajtós kombi Delivery Van pedig teherautónak számított és a Chevy teherautó katalógusában szerepelt. Felszereltségi szintből pedig háromféle létezett. A tápláléklánc alján a 150-es sorozat, középütt a 210, míg legfelül a Bel Air. Ezek külső díszítőelemeikben és belsejük kárpitozásában, díszítőelemeiben, illetve a rendelhető extrák mibenlétében különböztek - ezek részletes ismertetése messze túlmutat bármilyen kisautós blogpost terjedelmén. Természetesen léteztek megkötések, Convertible (kabriolet) csak Bel Air felszereltségi szinttel volt kapható. (Képek: ClassicIndustries.com, Car Museum csoport a Facebookon)

A forradalmi

1955 volt az első év, amikor a Chevrolet szakított a „félig elszopogatott savanyúcukor” dizájnnal. A legfőbb ideje volt már, a háború utáni korszakban minden gyártónál annyira ugyanarra a kaptafára készültek az autók, hogy ha elütne egy ebből az érából, nem tudnám megmondani, hogy milyen típus volt – a modellt meg még annyira sem. Bevezetik a később csak „shoebox”, azaz cipősdoboz néven emlegetett dizájt. Ugyan az 1955-ös modell a „doboz” éleinél még mindenhol lekerekített, ezáltal csodás köztes modell, mégis forradalmian új megjelenést hozott cirka egy évtized után az amerikai utakra.

Nem mellékesen ebben az évben debütál a valóban legendás Chevy Small Block, a 265 köbhüvelykes, azaz 4,3 literes, üntyüri-müntyüri apróság V8, a megrendelőlapon az extrák négyzeteiben elhelyezett x-ek függvényében 162-, 180,- és 195, a motor főtengelyén mért lóval.

Érdekesség, hogy az 55-ös modellek motorján nem volt olajszűrő! Csak külön rendelhető extraként, a termosztátházra szerelve volt elérhető. Viszont bevezetik a 12 voltos elektromos rendszert, amiről a veteránosok tudnak mesélni, hogy mennyire „ég és föld” előrelépés a korábbi 6 voltosakhoz képest, akár csak a hidegindítást, vagy az elektromos extrák beépíthetőségét tekintve.

1956-os nagy katalógus, ami dramaturgiailag talán nem ide illik, de meg akartam törni vele a betütengert.

A kifinomult extravagáns

Az 1957-es modell reprezentál mindent amit én az amerikai automobilizmus barokkjának hívok – leginkább fejben –, a csupa túlzás, csupa króm, korszak szülötte. Megkockáztatható, hogy a szegény ember Cadillac-je, mert minden olyan stíluselem megvan rajta, mint ami a környező évek, szintén General Motors termék Caddy-jein, egészen 1959-ig bezárólag, mert az ennek az érának a csúcsa, a közelében sem volt soha, egyetlen konkurens sem és már nem is lesz. Közben meg úgy viseli ezeket a stílusjegyeket, hogy nem tűnik olyan őrült túlzásnak, mint az előbb citált 59-es Caddy, de sokkal-sokkal jobban néz ki, mint az 55-58 közti Caddyk. Nem véletlenül ez a legvágyottabb gyűjtői darab és ezt ne úgy tessenek érteni, hogy csak számomra, hanem hogy úgy általában.

Az 57-es modellévben 283 köbhüvelykre, azaz 4,6 literre fúrják fel a kisblokkot, ami a korát megelőző, Rochester Ramjet, mechanikus befecskendezővel 283 paripát szabadít el, azaz autóttörténelmi mérföldkőként, köbhüvelykenként egy lóerőt hoz ki egy sorozatgyártott motorból.

Mindhárom évben elérhető volt a 3 sebességes kézi – opcionális overdrive-val –, és a 2 sebességes Powerglide automata váltó. 1957-ben vezették be a Turboglide nevű, fokozatmentes jellegű automatát, amely simább váltásokat ígért, de megbízhatósági problémák miatt akkoriban kevésbé volt népszerű, mint a robusztus Powerglide. Az önzáró differenciálmű (Positraction) is először ebben az évben vált választható opcióvá, javítva az autók tapadását és gyorsulását.

Az átmeneti

Az 1956-os Chevyknek azt gondolom leginkább a megjelenése az, ami „nem szeretemmé” teszi a gyűjtők közt és ami miatt én is jobban szeretem a másik kettőt, az 57-es meg egyenesen az amerikai álomautóm. Ízlés kérdésekben vitatkozni nagyjából értelmetlen, úgyhogy nem is valamifajta meggyőzés a célom, amikor ezt leírom: Én disszonánsnak látom az autó megjelenését. Az eleje az A-oszlopig az 57-es modellhez hasonlóan szögletes, onnantól hátrafelé meg lekerekített, pont mint az 55-ös. Mindig az volt a benyomásom, hogy olyan, mintha két LEGO-készletet kevertek volna össze, hogy rosszul építsék össze őket.

Az első lökhárítót én döbbenetesen túlméretesnek látom. Az 55-ösön sem kicsi, de erről nekem egyenesen a vadnyugat gőzmozdonyai jutnak az eszembe az óriás bölényfogóval az elejükön. Ezen kívül annyira hasonlít az 1955-ös Ford Fairlane-re, hogy az már fáj.

Pedig a műszaki tartalmat tekintve ennek a modellnek is vannak erényei! A 265 köbhüvelykes V8-ast továbbfejlesztették: a blokkba már beépítették az olajszűrőt. A teljesítmény is nőtt, a „Super Power Pack” opcióval már 225-240 lóerőt is le tudott adni.

Ebben az évben jelentek meg olyan (akkoriban ritka) biztonsági extrák, mint a hárompontos (vállpántos) biztonsági öv és a párnázott műszerfal.

Az 1955-ös modelleknél még zárt "torque tube" rendszert használtak egyes változatoknál, de az időszak végére áttértek a nyitott kardántengelyre, ami jelentősen megkönnyítette a karbantartást. 56-ra az utóbbi volt az egyetlen használt megoldás.

Ez pedig az 1956-ös rövid katalógus, ami erősen koncentrál a karosszéria változatokra. A felszereltségi szintből persze leginkább a Bel Air-t mutogatja - alapkivitelt sohasem látsz sokat katalógusban, ez marketing alapszabály. Tudom, hogy túltoltam a katalógusokat, de nem valószínű, hogy lesz újabb alkalmam elsütni őket, másfelől ezek bizony mind rajzok (festmények?) és mint ilyenek én műalkotásnak tekintem őket.

Hot Wheels a Cybergyerekeknek

A Mattel 2019-ben mutatja be az id (id = identification azaz azonosító) sorozatot. A nagy ötlet velük kapcsolatban, hogy a kisautókba NFC-chipet (Near Field Communication - Közeli Rádiófrekvenciás /mező/ Kommunikáció) építenek, melytől azok egyedileg azonosíthatók lesznek. E köré építettek ki egy ezt kihasználó infrastruktúrát.

Az id autók a Smart Track pályán versenyeztethetők, a pályák elemei a hagyományos Hot Wheels pályákéval kombinálhatóak. A Mattel teljes informatikai infrastruktúrát épít ki ennek a támogatására, mobileszközökön és Windowson futtatható alkalmazásokkal, azokat kiszolgáló szerverekkel.

Minden id-sorozatú autó teljes dekorációt, Spectraflame fényezést és exkluzív id kerekeket kapott. Kezdetben léteztek csak az id sorozatban létező exkluzív öntvények, de számos már meglévő, korábbi modellöntvényt átdolgoztak az NFC chip fogadásához.

A sorozatot 2022-ben törölték az alacsony eladások, a túltermelés - az én példányomat én is újként vásároltam tavaly, netes játékboltból és nem internetes piactérről - és a chipek licencének lejárta miatt; a megszűnést végül csak 2023-ban jelentették be az id alkalmazáson keresztül. Én gyanítom azt is, hogy az is cél volt a szériával, hogy a kisautózni nem szerető gyerekeket elcsalogassák valamelyest a képernyők elől. Ez pedig nem sikerült. A kisautózni meg amúgy is szeretőknek meg nem került fel a radarjára a széria, ami – nyilván – drágább volt mint a mainline darabok. 2023-ban az informatikai támogatást lelőtték, a már letöltött és készülékekre telepített alkalmazások sem működtek tovább.

Az eredetileg id-exkluzív öntvények elkezdtek felbukkanni mainline-ban, nyilván retool alvázzal, NFC chip nélkül.

A Mattel promó-videója az id sorozatról.

Nahát, ilyen is van?

Bevallom őszintén én addig nem szembesültem vele, hogy a Hot Wheels készített egyáltalán 56-os Chevyt, míg az egyik magyar online áruházban elém nem ugrott az id verzió a leárazott szekcióban. Pedig de! Mint kiderült, négy és fél öntvény készült – 2-door Hardtop Sport Coupe, Convertible (kabrió), 210 kétajtós szedán, Nomad és a feledik az ebből készült, oldalablakok nélküli delivery. Ilyen a valóságban nem létezett. A valódi Delivery Van a 150-es széria, kétajtós kombijára, a Handyman-re épült. Ezekben aztán óriási a szórás, van mindegyikből nagyon szép és rettentően csicsás is. Nem tervezek belőle beszerezni, mert maga az autó változatlanul nem tetszik.

No, szóval az id 56-os Chevy úgy lett, hogy „megláttam zonderangebótban” és úgy döntöttem, hogy legyen egy 56-os Chevym mutatóba, most hogy szembesültem vele, hogy egyáltalán létezik. Ha pedig lúd, legyen kövér és az id sorozatból is legyen valamim mutatóba.

Az öntvény nagyrészt a Larry Wood által tervezett '56 Chevy-n alapul, és bár nagyon is hasonlóak, az id egy másik öntvény. Hosszabb, magasabban ül, valamivel nagyobb első és hátsó lámpafészkekkel rendelkezik, és kicsit más a motorházteteje is. Kapott egy B-oszlopot – tehát már nem 2-door Hardtop Sport Coupe, hanem 2-door Sedan –, módosított első- és hátsó lökhárítókat ütközőbabákkal, valamint egy új belsőt, kiemelkedően részletes kormánykerékkel és beltérrel. A modell súlyelosztása nagyjából középre esik, és a legtöbb „id” kisautónál magasabb a felépítése, hogy alkalmas legyen a versenypályás használatra. A 2020-2022 közt regnáló Series 2-ban jelent meg, azon belül is a négytagú Rod Squad-ban. Az id kisautók kisebbségébe tartozik, az "autónak mintsem rakétahajtású véceülőkének tűnő" kisautók közül való.

Mindehhez csodaszép Spectraflame-vörös árnyalatban pompázik. Sok részletét kiemelték festékkel és - bár nekem általában lábrázásom van a modern „felniktől” veterán autók alatt -, valamiért az "id egyenkerék" is tetszik alatta. Az első lökhárítója szerintem sokkal kisebb, mint amilyennek kéne lennie, de én ennek örülök, sokkal jobban fest így.

Különleges Hot Wheels sorozat, a testvérmodelleinél lényegesen kevesebbszer feldolgozott autó, szerintem sokszorosan érdekes!

Nagyon szép Spectraflame-vörös, hozzá tengernyi króm, ahogy az egy az 50-es évek, amerikai autó barokkjából való verdához illik! Még a motorháztetőn a lökhajtásos vadászgép formájú gyalogos-aprító is megvan!

Én alapvetően nem szeretem a modern "felniket" egy klasszikus autó alatt, de ez az id-sorozatra jellemző kerék szerintem is jól áll neki. Talán a króm teszi.

A kisautógyártók előszeretettel kutyulják össze-vissza a Tri-Five elnevezésekben a karosszéria kivitelt a felszereltségi szintekkel. Ezt itt 1956 Chevrolet Bel Air 2-door Sedannak kéne hívni...

... már ha elfogadjuk a Bel Air feliratot, de megengedjük a kéttónusú festés hiányát.

A kormánykerék is részletes, nem csak a beltér.

Króm, részletek megfestve, remek!

Ha lehet választani, hogy "nincs króm", vagy "ott is króm van, ahol nem kéne", akkor részemről az utóbbi mellett teszem le a voksom.

A beltér is nagyon részletes, nem csak a kormánykerék.

Egytónusú festés csak az alapkivitel, a 150-es széria sajátja volt. Ahhoz viszont nem stimmel a díszléc - meg nyilván a Bel Air embléma - az oldalán.

Mindenhol lekerekített élek az A-oszlopon túl, azon innen meg szögletes frontend. Mindig disszonánsnak láttam ezt az autót, ezért nem tervezem további 56-os Chevyk beszerzését még úgy sem, hogy most már tudom hogy a Hot Wheels elég sok karosszériaváltozatot elkészített belőle.

"Teknolódzsija!" Az NFC chip látható az áttetsző alvázon keresztül.

Az id Hot Wheelsek nagyon látványos dobozt kaptak.

A legmenőbb Hot Wheels doboz azok közül, amik eddig a birtokomba kerültek.