Hot Wheels Shelby Cobra 427 S/C 2022

Még mindig meg tud lepni, hogy néha a Hot Wheels egy-egy öntvényt milyen sokáig használ. Ez is ilyen, mikor ezeket a sorokat írom, pont 23 éve debütált.

Hot Wheels Cobra ügyekben jól állunk. Szerepelt már nálunk az 1983-as premierváltozat egy felújítás kapcsán, amikor is a hiányzó belteret és szélvédőt egy 2010-es donor segítségével pótolta porsche kolléga. A legendás Larry Wood tervezte öntvényből elképesztő számú változat készült, Hot Wheels szokáshoz híven a nagyon kívánatos és a borzasztó csicsás közt mindenféle kivitelben. Mi két, 2010-ből származót is bemutattunk, egy utcai verziót – olyat ami a premiermodellhez donorként is használva lett – és egy versenyfestésűt, ami egy Cobrán teljesen indokolt.

A világ legcukibb autószexualitási fotója: apáca Shelby Cobra replikált csodál. Sajnos a forrás kideríthetetlen, a Flickeren tucatnyi-, a Facebookon végtelen számú helyen lelhető fel.

Amit ebben a postban láthattok is valami ilyesmi, esetleg Hot Wheels promóciós jármű. A 2022-es mainline-ból való. Ugyanebben az évben egy kék alapszínű változat is megjelent ugyanezzel a motívummal. 2020-ban változtattak az öntvényen, már nem nyitható a motorháztető és így nyilván motorblokk sincs már benne. Igen, #regenmindenjobbvolt

Idén is jelent meg változata, ez ZAMAC tematikájú, Wal Mart exkluzív multipakkban szerepel – sejthetitek milyen egyszerű és olcsó lenne beszerezni.

Már nem nyílik a motorházteteje, de még mindig veszedelmesen klassz ez az öntvény!

A "godzsár" sztorit már meséltem.

Ha akarom verseny-, ha akarom promóciós autó.

Kifestve nincsenek, de fémből megvannak a hátsó akszesszoárok.

Eeegen... Az ott pizza.

Matchboxon kívüliek - Hot Wheels: 2007 Ford Mustang Shelby GT-500

Előre leszögezem: ez egy villámposzt. 

Ez a kisautó csak a gyártó cég és a kidolgozási minőség szempontjából különbözik attól, amit Joe 8 éve bemutatott. Szokásos Hot Wheels minőség, nem több, nem kevesebb.

Nem hivatalos filmes autó, a "Legenda vagyok" első jeleneteiben csapat egy ilyen Shelby GT-500-assal Will Smith.

 Fekete első lámpák...

...és nagy hátsókerék.

Matchbox MB-03 1965 Shelby Cobra 427 S/C - UPDATE

Lassan 5 évvel ezelőtt szerepelt ez az autó az oldalon. Joe le is írt róla mindent, tessék átkattintani, ha még nem olvastátok.

A képeken következő kisautó a 2006-os "US Classics" ötös pakkból származik, alapszíne kék, dekorja fehér, kerekei aránytalanul nagyok.

Előre nem jutott lámpafestés,...

...ahogy hátra sem.

Matchbox 2013 Exotic Rides 5-pack – Ford Shelby Cobra Concept

Egészen könnyű dolgom lesz most, hiszen a Ford, Shelby Cobra koncepcióautójáról már értekeztünk 2009-ben, a 2008-as Best of Muscle spéci kiadás kapcsán értekeztünk és ott tárgyaltuk is amit az eredeti autóról tudni érdemes.

Ez a példány az idei, Egzotikus Verdák, 5-ös csomagból való – melynek első darabját, egy TVR Tuscan S-t már tárgyaltuk pár napja. Az idei verziót elég gazdagon díszítették az oldalán, miközben a frontend dekorálatlan maradt, amiért nagy kár. A modellt magát mindig is szerettem, a bébicipő-kék szín, meg a fehér díszítésű kerekek meg ízlés kérdése – nekem az előbbi nem tetszik, az utóbbi igen. A beltere kifejezetten részletes és szép, a hófehér azonban felfalja a részleteket – legalábbis képken mindenképpen.

Ha valakit ez a darab érdekelné, akkor forduljon bátran porsche kollégához, mivel szívesen túladna rajta, csakúgy mint a fentebb már linkelt másik autón a csomagból!

 Ez a bébicipő-kék árnyalat a metál szemcsékkel... Fogalmazzunk úgy, hogy ízlés kérdése!

 A fehér felnik viszont kifejezetten tetszenek!

 

 Az oldala kapott díszítést gazdagon - a Ford embléma kifejezetten jók!

 A frontend viszont fájóan kopasz maradt.

Matchboxon kívüliek: Hot Wheels 2005 #160 - Shelby Cobra 427 S/C

Nagyon könnyű dolgom van, hiszen a Shelby Cobra mibenlétét már tisztáztuk egy Matchbox értelmezés kapcsán. Mi több, a Hot Wheels Cobrákról is volt már szó egy 2010-es verzió kapcsán. Sőt, még egy gyerekkori gyűjteményből való, kibelezett belterű 1983-as premierdarab felújítását is sikerült bemutatnuk, ami egy 2010-es változat feláldozásával sikerülhetett.

Nos, mára egy 2005-ös kiadású, versenyfestésű verziót tartogatok. Különösen sok minden újat nem tudok elmondani róla a fentiek után, csak azt, hogy szerintem szép és nem tudtam ellenállni neki.

 Racsingfestés, de egy Cobrán nem fáj. Az olyan.

 Nem tudom, hogy még mi alatt mutatnának jól ezek a kerekek, de itt hajlamos vagyok szépnek látni őket.

 Nyitható motortér, benne fém motorblokk, de az utastér meglehetősen elnagyolt...

 ...és a kormány is csak egy pizza.

Felújítás: Hot Wheels Shely Cobra 427 S/C

Kicsit rendhagyó ez a felújítás, ugyanis ezúttal festésre nem került sor, inkább csak hiánypótlásra. Nem hiszem, hogy bármelyikőtök is emlékszik rá, de már szerepelt itt Joe 1983-as Hot Wheels Shelby Cobra 427 S/C modellje, még ha csak a fotóháttér kiegészítéseként, de a hozzászólásokban ki lett tárgyalva. Akkor felajánlottam, hogy megpróbálnám kipótolni a szép állapotú, de szélvédőjétől és belterétől megfosztott kisautót. A nem megfelelő donor miatt hanyagoltuk a dolgot, de a 2010-es darab elérhetősége újabb esélyt dobott fel, amit felvetettem a becses tulajdonosnak. Természetesen kapott az alkalmon, amit tettek követtek, én beszereztem a donort, majd megejtettük a sebesült átvételét.

Hazaérve meglestem a beteget, aminek fejcsóválás lett a vége, el nem tudtam képzelni, hogy miként kerülhetett ki a beltere ép szegecselés mellett. Persze nem lehetetlen feladat, de az erőszakhoz nagyon egyben volt a fényezés. No, de gondoltam lényegtelen, inkább összefotóztam a donorral, hogy láthassátok mi változott 27 év alatt. Ha ilyen lenne a most kapható példány fém karosszériája, egy árva rossz szót nem szóltam volna rá, ugyanis nagyon szép az illesztése a nyitható motorháznak, az első sárvédők bemélyedéseinek nyoma sincs, valamint a fara is szép. Mivel azonban elég szembetűnőek ezek a részek, így szívfájdalom nélkül fúrtam szét, hogy kinyerjem belőle a kincset érő szélvédőt és a belteret - a kerekek helyére pedig már van jelöltem. A régit már annál inkább sajnáltam szétfúrni, így azzal még picit vártam, gondoltam majd megpróbálom kívülről belegyömöszölni a hiányzó alkatrészeket - tettem mindezt az esélytelenek nyugalmával. Végül egyik sem történt meg, ugyanis az alvázról készült képemet nézegetve feltűnt, hogy gyanúsan néz ki a záró szegecs. Furcsálltam, hogy nincs meg a közepén a szokott lyuk, és a szélei is túl szabályosak. Gyorsan a kezembe vettem a járgányt, rázúmoltam, majd benyúltam egyik körmömmel az alváz és a hátfal közé, aminek eredményeként lepattant az alváz. Áhá! Szóval ezért hiányozhatnak a műanyag alkatrészek. (Az autó előéletéről sok mindent nem tudok, azt leszámítva, hogy Gyuri barátom gyerekkori gyűjteményéből származik. Valószínűleg ő szerelte ki a fenti alkatrészeket. Sam. Joe)

Nem, vagyok Hot Wheels gyűjtő - ilyen régi modell sem volt még sok a kezemben -, így lehet csak számomra friss felfedezés, hogy a kerekek kúp szeletek. Ezzel a megoldással elegánsan érték el azt, hogy a széles kerekek ellenére jól guruljon a kisautó. Sokkal szebb megoldás, mint a kerék belső részének kimagasítása, bár lehet nem olyan hatékony.

Mindezek után már gyerekjáték volt a csere, körülbelül három másodpercet vett igénybe az egész művelet. Küldtem is a gazdinak a képet, had örüljön a fejleményeknek. A makrózott képeknek megvan az a rossz - jelen esetben szerintem jó - tulajdonsága, hogy minden apró hibát felnagyít, így a képeket nézegetve szúrni kezdte a szemem a kipufogó oxidált szürkesége. Eszembe jutott, hogy polírozni kéne az alvázat - korábbi pozitív tapasztalatomra hagyatkozva -, annak összetettségét tekintve legalább csak az oldalsó kipufogókat. Joe rám bízta a döntést, így nekiálltam, hogy kifényesítsem a kidörgőket. Kicsit bajban voltam, ugyanis most a kerekek a helyükön maradtak a polírozás idejére, amik amellett, hogy útban vannak, még vigyázni is kell rájuk. Betekertem őket kitakaró szalaggal, így már tényleg semmi nem állt az utamban. Először belül, egy nem látszó helyen próbáltam ki, hogy mit reagál az alváz a fémtisztító és a hobbigépbe fogott filckorong támadására. Jó volt a fogadtatás, így vérszemet kapva az egész alváznak nekiestem, ami picit nehezebb művelet volt, mint a kipufogók. A szélvédő és a beltér új mivolta révén nem indokolt törődést, az alváz is megújult a polírozás után, így már csak a karosszériát kellett ápolni. Csekély törölgetés hatására az is visszakapta eredeti fényét - még a két makacs koszfolt is eltűnt a fehér csíkról -, durvább beavatkozásra nem volt szükség, semmi nem állta útját az összerakásnak. A szegecselés szerencsére még mindig megfogja az alvázat, így ragasztás nélkül összepattintottam. Nem bombabiztos, de annak tudatában, hogy nem játszani fog vele tulajdonosa - legalább is remélem - bőven megteszi. Extraként szerettem volna a 2010-es blisterbe visszacsomagolva átadni a felújított Cobra-t, de sajnos nem sikerült elfogadható módon kibontani, így ez a meglepetés most elmarad. Gondoltam csinálok neki új blister kartont, de akkor úgy sem bontaná ki, így legalább fizikai kontaktusba is kerülhet vele.

A kiindulási alapnak sem szélvédője, ...

... sem beltere nem volt

Régebben valahogy jobban figyeltek a részletekre, ami a motorházon (is) jól látszik

A motorháztető új a mostani darabon, vastagabb is lett, a felfogatása is picit más

A régi öntvény anyaga is más, szebben fénylik, mint az új

Műanyag a fém ellen. A műanyag immáron két szegeccsel rögzül a kasztnihoz.

Manapság a nagy felni peres gumival a divat

Egy gyors próba, hogy miként mutat szélvédővel ...

... és beltérrel

Teljesen más arcot kölcsönöz neki a szélvédő jelenléte

Már csak egy alapos mosás kell neki

Ilyen lett a végeredmény

Csillog-villog, mint Salamon Shelby Cobrá-ja

Tiszta lett a hűtőrács is

Mennyivel szebb hátulról is, mint fiatalabb testvére

A motort csak napszemüvegben szabad piszkálni

A szegecselést nézve akár még eredeti állapotú is lehetne

Matchbox N9638 #6 - 5 pack: Shelby Cobra 427 S/C

Egy korábbi postban mutatott Hot Wheels Shelby Cobra 427 S/C-nél említettem, hogy szerintem jobban sikerült a Matchbox megvalósítása. Igaz, jóval később készítették el a saját adaptációjukat, azonban még így is sikerült elkövetniük egy ordas hibát. Nagyon részletesen megcsinálták a szélvédőt, még az oldalsó szélterelő kis ablakocskák is ott vannak, de az egész dőlésszögét sikerült túlzásba vinniük. Nekem ez a része nagyon szúrja a szememet, ezért is váltam meg a most bemutatott darabtól, aminek elég egyszerűre vették a festését, inkább egy pályaautóra hajaz, mint egy utcai kivitelre. Talán ez a leginkább elnagyolt festésű változat ezen 2009-es ötös csomag járgányai közül - amiből három már szerepelt is itt: egy, kettő, három. Mint említettem, formára, részletességre nagyon ott van, gondolok itt a sárvédő ívekre, a hátuljára, a négy az egybe leömlős kipufogóra és a rendes, kitámasztott bukókeretre. A belseje is nagyon szép, dominánsabb az óracsoport, nem is beszélve a kormánykerékről. A verseny hangulatot itt is a páros hosszanti csíkozással hangsúlyozták, valamit a felnik középső hármas alakzata akár a központi kerékrögzítő anya szárai is lehetnének, amit egyszerűen kalapáccsal lehet meghúzni és lazítani. Összességében szép, tetszetős darab, de meredekebb szélvédővel még szebb lehetne.

A nagy nyíláson nincs rács, direktbe kapja a szelet a hűtő

Részletes, de nagyon megdöntött a szélvédő

Részletgazdag fenék, szépen kidolgozott kormány

Matchboxon kívüliek: Hot Wheels Shelby Cobra 427 S/C

A Matchbox Shelby Cobra 427 S/C kapcsán született már egy velős kis írás a legendás autóról, amit a Hot Wheels is elkészített még 1983-ban. Tizenhét év után még mindig a termékkínálatukban van, amit ez a 2010-es Hot Auction sorból való darab is bizonyít. Első ránézésre elég mokány kis szerkezetnek tűnik, ám kibontás és alaposabb szemrevételezés után már nem ilyen meggyőző a helyzet. Elintézhetném annyival, hogy a Matchbox modellje részletgazdagabb, pontosabb kidolgozást tud magáénak, ám a dolog kicsit bonyolultabb ennél, ugyanis neki van egy fő extrája. Ez az extra nem más, mit a nyíló motorháztető, ami alatt egy V8-as moci kapott helyet, a karosszériából kialakítva. Feltételezésem, hogy e részlet megvalósítása vonta maga után a külső forma leegyszerűsítését. A motorháztető érdekessége, hogy nem az elejénél van a forgáspontja, hanem kicsit feljebb, így belenyílik az autó elejébe , mindez látványra picit érdekes. Ennek a megoldásnak meg van az az előnye, hogy könnyű kinyitni, ugyanis csak le kell nyomni az elejét, és máris lesz egy rés a végénél, ami alá már könnyen be tudunk nyúlni. Az illesztése három oldalon nagyon jó, de az elejénél túl sok a rés. Lehet, hogy nem a legszebb, legjobb megvalósítása egy nyitható motorháztetőnek, de mindenképpen pozitívum a léte, fennmaradása ennyi idő után is - nem úgy, mint a Charger esetében, ahol a megvalósítás miatt értékeltem eltűnését.

Az autó orra talán a leginkább kidolgozott része, a lámpák kaptak festést, minden nyílás megvan, a hűtőrács itt is az alváz része, amint a tekintélyes méretű oldalsó kipufogók is - a leömlők feletti nagy rést betudom összeszerelési pontatlanságnak, mivel a hűtőrács is kicsit lejjebb van. Az első sárvédőkön hatalmas, az öntésből származó anyagfolytonossági hiány van, viszont cserébe kidolgozásuk sem oly részletes, mint a konkurenciánál. A kopoltyúk és a felette levő típus plakett megvan, az ajtó rajzolata szép, a tanksapka is a helyén. Az egyetlen dolog, ami szerintem szebb a Matchbox-nál, az a szélvédő. Nem olyan részletes ugyan, de a forma stimmel és normális szögben áll. A hátulja elég összecsapott lett, a kis dudor hátsó lámpákat egy jó kis sorja köti össze, ami egyben a csomagtérajtó alja is. A beltere rendben van, a műszerfalon vannak órák, az üléseken két pontos övek, a bukócső is ott van a vezető mögött, viszont a teli kormány egy nyitott autónál elég lehangoló. Ez a sokküllős felni kicsit modern alá, de jól mutat, amiként a metál fehér fényezésre húzott két kék versenycsík is. A hibái ellenére azonban szerintem egy szerethető kisautó, összességében jó benyomást tesz, és nem mellesleg nagyon jól gurul.

Első ránézésre egész szépnek tűnik

Az eleje még egész jól sikerült

Elég dögös lett az oldalsó kipufogó

Felülről láthatóak a ponyvarögzítő patentok és a biztonsági övek

A hátulja elég összecsapottra sikeredett

A motorháztető körüli rés árulkodik annak nyithatóságáról

Nem kifele nyílik, hanem befordul a mocitető

A V8-as közelről

Hot Wheels Shelby Cobra 427 S/C

Matchbox 2008 Best of International: MB-03 1965 Shelby Cobra 427 S/C

Nem szeretem azt a „személyi kultuszt” ami az amerikai híres embereket övezi. A marketingesek imádják olyan mennyiségben elpufogtatni a fokozó jelzőket, ami már több, mint túlzás és – szerintem legalábbis – inkább árt, mint használ. Ezért ha meghallok egy „legendary” jelzőt, akkor nekem már előzetesen is lábrázásom van és hajlamos vagyok olyan tényleg legendás személyiségeket is, mint Carroll Shelby is némi fenntartással kezelni. Okkal? Ok nélkül? Majd eldöntitek.

Carroll Hall Shelby a versenyző

Az amerikai autógyártásban jelentős szerepet játszó Shelby 1923-ban született Texasban. 1940-ben végzi el a középiskolát és rögtön jelentkezik a hadseregbe, ahol (nem a légierőnél!) a második világháború alatt mint pilótaoktató és tesztpilóta szolgál.

Autóversenyzői karrierje az 1950-es években indul be. Amatőr versenyeken indul, de hamarosan olyan csapatoknál versenyez, mint az Aston Martin és a Maserati. 16 különböző sebességi rekordot állít fel Donald Healey csapatánál egy alaposan átalakított Austin-Healey 100S volánja mögött. 1959-ben Roy Salvadori csapattársával megnyerik a Le Mans-i 24-órás versenyt az Aston Martinnak. 1956-ban egy Ferrariban rekordidővel nyeri meg a Mount Washington Hillclimb Auto Race-t. 1958 és 1959 között a Formula 1-ben is versenyez, ahol nyolc világbajnoki futamon indul. 1959 októberében azonban egészségi problémák miatt visszavonul a versenyzéstől.

AC Ace, AC Cobra, Shelby Cobra...

Mint az a fentiekből jól látszik, Shelby szinte mindenhol ott volt az autóversenyzésben, ahol valami izgalmas történt. Amerikában a Sports Illustrated magazin meg is választja az év autóversenyzőjének 1956-ban, de megkockáztatom, hogy nem lett volna olyan ismert név, mint Juan Manuel Fangio, vagy Stirling Moss, ha nem vonul vissza és nem alapítja meg cégét a Shelby Americant 1962-ben azért, hogy tuning alkatrészeket és módosított autókat értékesítsen.

Shelby pontosan ismerte a nyerő versenygép receptjét: alacsony tömeg, nagy teljesítmény. A cégalapítás nagyjából egybe esett azzal, amikor egy kis, brit gyártó motorbeszállító váltásra kényszerült. Az AC Ace, kétüléses roadster, melynek kézzel épített, alumínium karosszériáját egy acélcső váz hordozta, a Bristol sorhatos, 2-literes, 100 lóerős motorja hajtotta. Ez az erőművet még a második világháború előtt a BMW-nél építették és az 1960-as évekre már bőven túlhaladottnak volt mondható és semmiképp sem volt sportosnak tekinthető. A Bristol 1961-ben döntött úgy, hogy felhagy a gyártásával és a Chrysler 5,4 literes V8-as motorját használja helyette. Az AC Cars-nál új beszállítót keresnek és a Ford Zephyr 2,6 literes sorhatosát építik modelljeikbe, mely csak minimálisan erősebb a Bristolnál és semmiképp sem változtatja félelmetes szörnyeteggé az akkoriban igencsak modern építésűnek számító roadstert. (Ennyit arról az elterjedt, ámde valótlan legendáról, hogy Shelby mentette meg a motorbeszállító nélküli AC-t a csődtől.)

AC Ace. (Ejtsd: Éjszi Ész. Nem vicc, tényleg így! Sírok.)

Shelby 1961 szeptemberében lép kapcsolatba az AC Cars-al és afelől érdeklődik, hogy építenének-e neki egy olyan módosított autót, ami képes egy V8-as blokk befogadására. Az AC-nél igent mondanak Shelbynek, ha talál erre alkalmas V8-ast. Shelby először a GM-hez fordul, hogy szállítanának-e neki motorokat, de mivel nem akarnak konkurenciát teremteni saját üdvöskéjüknek a C1-es Corvette-nek, nemet mondanak. A Ford azonban – talán pont azért is, hogy borsot törjenek a GM orra alá – igent mond és felajánlja a vadonatúj, vékony falú, 4,2 literes (260 köbhüvelykes), öntött V8-as, teljesítményre kihegyezett (HiPo) blokkját. 1962 januárjában az AC Cars-nál elkészítik azt a prototípust, amibe egy 221 köbhüvelykes V8-as Ford blokkot építenek. Tesztelés és kisebb változtatások után február elején „repülőre ültetik” a motor és váltó nélküli autót. Mikor Shelby csapata Kaliforniában megkapja az autót, kevesebb mint nyolc óra alatt beépíti a motort és a váltót, majd nekilát a tesztelésnek. Az AC Ace V8-as blokkok fogadására alkalmassá tétele – és aztán majd maga a gyártás – azért megy ilyen gyorsan, mert a munka oroszlánrészét elvégezték akkor, amikor a 2,6 literes soros Ford blokk fogadására átalakították az autót. A legfontosabb módosítás amúgy egy strapabíróbb hátsó differenciálmű beépítése volt, aminek bírnia kellett a nagyobb teljesítményű motor jelentette igénybevételt. A hátsó fékeken is változtattak. Azért, hogy csökkentsék a rugózatlan tömeget, ugyanazt a hátsó tárcsafék megoldást használták, mint a Jaguar E-Type-nál. Ezen a fékszerkezet a differenciálmű tövében helyezkedik el, nem pedig ott, ahol a hétköznapi autókon megszokhattuk. (A linkelt kép a Jaguar hátsó futóművét ábrázolja. Én azt gondolom, hogy igazi lidércnyomás lehet ezen betétet cserélni, de legalábbis nem egyszerű. Viszont ez a részlet csak a prototípuson volt megtalálható, a sorozatgyártású darabokon már ott vannak a fékek, ahol megszoktuk őket. Úgy volt olcsóbb.) Némi átalakítást igényelt a kormányszerkezet is, hogy elférjen a széles V8-as blokk. Megszületett a Shelby Cobra Mark I! Az első 75 Cobra a prototípussal egyetemben, a fentebb már említett 260 köbhüvelykes motort kapta. A széria maradék 51 járműve ugyanazt a 286 köbhüvelykes, azaz 4,7 literes Windsor V8-ast kapta, ami a Ford GT40 nem éppen sikeres első generációjában is dolgozott.

Később, de még 1962-ben Alan Turner az AC vezető mérnöke alaposan áttervezte az autó orrát, melyben még mindig fogasrudas kormánymű és laprúgós felfüggesztés volt. 1963-ban kezdték el gyártani és a Cobra tudomány ezt hívja Shelby Cobra Mark II-nek. Szerintem kifejezetten mókás, hogy a Cobra mekkora „Lego”, mert a kormánymű egyes alkatrészei az MG B-ből, mások meg a VW Bogárból származtak. Nagyjából 528 Mark II-őt gyártanak 1965 nyaráig.

1963-ra a laprúgós futóművel szerelt Cobra kezdte elveszíteni fölényét a versenypályákon, ezért egy nagyobb, 390 köbhüvelykes motor beépítésével próbálkoztak, de az autó katasztrofális, szinte vezethetetlen lett. Ken Miles a Shelby/Cobra versenycsapat versenyzője és mérnöke úgy nevezte, hogy „The Turd”. (Hú, ezt hogy fordítsam le úgy, hogy képernyőképes legyen? Na jó, legyen „A Gané”.) Ezért teljesen új vázat terveztek, ez lett a Shelby Cobra Mark III.

Shelby Cobra 427 S/C. Annyit ér, hogy utcára sem merném vinni. Nem is kéne éppen ezért. Egy autó arra való, hogy használják, nem?

Az új autó tervezésében a Ford is tevékenyen kivette a részét. Az alvázat négyhüvelykes csövekből építették – szemben a korábbi háromhüvelykesekkel – és tekercsrúgós futóművet kapott mind a négy kerekére. A széles sárvédők és a nagyobb első légbeömlő miatt ez a legdögösebben kinéző Cobra. Ugyanazt a 427 köbhüvelykes, azaz 7 literes Galaxie blokkot kapta, mint amit a Ford GT40 igencsak sikeres második generációja. Az utcai Cobrában egy 425 lóerőre és 262 km/h végsebességre volt elég, míg a versenyre szánt verziókban 485 pacit hoztak ki belőle, ami 298 km/h végsebességgel repítette a gépet. (Aki szerint ez egy roadsterben nem halálosan félelmetes, az lódít!) A Cobra Mark III-at 1965 Január elsején kezdték gyártani. Érdekes, hogy a harmadik Cobra generáció üzletileg nem volt sikeres. Olyannyira nem, hogy a legtöbb autó egy másik, olcsóbb, 428 köbhüvelykes blokkot kapott, ami hosszabb löketű és kisebb furatú volt, mint az előbb említett és inkább utcai használatra volt alkalmas, mintsem versenyzésre. Mindössze 300 autót szállítottak a Shelbynek 1965-ben és 66-ban. Shelbyék lecsúsztak az Mk. III homologizációjáról és az 1965-ös versenyidényben ők nem versenyeztek vele, de sikeresen megtették ezt más csapatok és magánszemélyek, egészen a hetvenes évekig.

Érdekes módon 31 olyan versenyváltozatot, amit nem tudtak eladni utcai használatra alakítottak át és Shelby Cobra 427 S/C-nek hívták. Az „S/C” a „semi-competition” kifejezésből (kb. fél-verseny verzió) jön. Ma ezek a legritkább Cobrák, értékül valahol északra helyezkedik el az egymillió dollártól.

Shelby nagyon sokat köszönhet a Cobrának, hiszen ez az autó alapozta meg a hírnevét a szakmában és vezetett a Ford -féle – majd később más gyártóktól is érkező – felkéréshez, hogy dolgozza át a Mustangot, de ez már egy másik történet. Hogy Shelby valóban akkora zseni-e mint amekkora respektje van az iparban, én nem tudom eldönteni. Az viszont kétségtelen, hogy egyetlen ötlet – hogy építsenek egy könnyű európai roadsterbe nagy teljesítményű amerikai motort –, meghozta számára az ismertséget, amit nagyon jól tudott kamatoztatni és ez mindenképp elismerésre méltó.

Matchbox, de ritkán 1-75

A Matchboxnál a Cobra története némileg szokatlan. Az alvázán 2001-es keltezést viselő autó 2002-ben jelenik meg először, de nem az 1-75, vagy az 1-100 szériákban, hanem speciális kiadásokban és egészen az idei, azaz 2010-es modellévig kell várni rá, hogy MB-05 legyen belőle. Tulajdonképpen kétféle markánsan különböző verzióban létezik. Kis szélvédős és bukókeretes – szemlátomást – versenygépként és nagy szélvédős, inkább utcai autóra emlékeztető kivitelben – bár ebből is sok kapott rajtszámos festést. Az első – azon túl, hogy nekem nem is igazán tetszik – igazi fából Vass Marika, mert mint az már fentebb elhangzott, az S/C versenyváltozatból „visszacsinált” utcai autó. Ami a modellt illeti, én teljes egészében elégedett vagyok vele ebben a méretarányban és az alapvetően játékszer kategóriában. Areh fentebb linkelt gyűjteményéből jól látható, hogy egészen részletes, exkluzív kiviteleket is sikerült készíteni belőle. Persze itt jön a „de”. A 2008-as, hattagú Best of International sorozat harmadik tagja kifejezetten szegényes lett. Kaptunk rá három rajtszámot és ezzel kész is. Semmiféle további részlet – az oldalán lévő kopoltyútól eltekintve – nincs kiemelve, se a világítótestek se más. 2008-ban csak azért volt érdemes megvenni ezt a BoI kiadást, mert az 1-75-ben akkor még nem volt Shelby Cobra, de ez mára változott. „Aprócska” malőr, hogy a blister és a mellékelt doboz számozása nem egyezik, a blister 3-as számot, a doboz 4-est kapott, szóval ez valahol gyári hiba, igaz annak alapos, az egész szériában elrontották. A jó hír viszont az, hogy ezzel a 2008-as BoI sorozat mind a hat tagja szerepelt itt – majd összetákolok valamiféle bannert is ez okból.

Shelby későbbi autói közül is találunk a Matchbox kínálatában. A Mustang(okk)al még adós vagyok, de a nevéhez köthető, 2004-es Ford Shelby Cobra koncepcióautó már szerepelt itt. Érdemes vetni egy pillantást az afféle utódmodellnek is tekinthető járműre. (Szerepelt itt már Shelby Mustang egy másik gyártótól, de ott nem találtok igazán részletes tartalmat, csak képeket.)

A Matchbox Shelby Cobrája egy jól eltalált modell, de nem a BoI változat az, ami a legjobb ár-érték arányt nyújtja.

2008 Best of International: MB-03 1965 Shelby Cobra 427 S/C, NRFB.

Semmi csiricsáré túlzás.

A festéssel kiemelt részletek száma igen alacsony.

Hátul sem jobb a helyzet. Maga a modell kifejezetten jól sikerült és egészen részletes, csak éppen nem a BoI a legjobb választás.