A Hot Wheelsnek az amerikai autók a „hazai pálya”. Az már változó, hogy az agyatlanságig csicsázott változatok mellett, molesztálatlan utcai változatok is készülnek-e egy adott modellből, mint ahogy az 1936-os Cord 810-ből, az 1937-es Ford Woodie-ból, vagy az 1935-ös CadillacTown Cabriolet-ből igen és ezért óriási kedvenceim. Jelen esetben én léptem ki a saját komfortzónámból, mert ez bizony egy csicsás darab, ugyanakkor Hot Rodnak teljesen hiteles és hát... Azannya'!
Amikor minden amerikai
autó ugyanúgy nézett ki
A
negyvenes évek amerikájában annyira fájdalmasan egy kaptafára
készültek az autók, hogy ember legyen a talpán, aki első
ránézésre megmondja egy adott autóról, hogy a Chrysler Motors, a
Ford, vagy a GM készítette – és akkor még nem is beszéltünk
az akkor még nagyon aktív kis gyártókról.
Jelen postunk tárgya a Chevrolet Fleetline Aerosedan sem kivétel. Ez az – engem legalábbis – nagy bogárra emlékeztető farkiképzés megvan a konkurenseknél is és úgy általában nekem nagyon tetszik! Az a szerencsés helyzet van, hogy tudom prezentálni az 1947-es Chevrolet katalógust, tehát a típusismertető első kézből jön. Tudni kell, hogy a második világháború közbeszól, 1942-ben leállítják a személyautók gyártását az Egyesült Államokban és a hadi gyártásra állnak át. Majd csak 1946-ban indítják újra és egészen 1952-ig folytatják. Nagyon érdekes, hogy a 47-es katalógus mindenféle műszaki részletet ismertet, de a teljesítményadatokat egyáltalán nem. A 216 köbhüvelykes, azaz 3,5 literes, sorhatos motor ebben a modellévben 90 (!) lóerőt szabadít a hátsó kerekekre, egy háromfokozatú, a kormányoszlopra szerelt karú váltón keresztül. Az utolsó fokozat direkt, azaz sem nem lassító, sem nem gyorsító áttétel. 1950-tól emelnek a teljesítményén, bár nem sokkal, mindössze 105 lovas lesz a ménes és egy nagyon kelletlen, nagyon lusta, kétfokozatú automata váltóval is rendelhető lesz. Az overdrive is opció, de nagyon ritka. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a sima „three on the tree” váltóval is bőven képes meghaladni a 80 mérföldes sebességet óránként (nagyjából 130 km/h), ami abban az időszakban veszélyesen soknak számított. Ha a jelenlegi legális maximum sebességeket nézzük az egyesült államokban, akkor sem kevés. Jellemzően 75 mph a maximum, egyes államokban a 80, míg Texasban, az Austint elkerülő autópálya szakaszain pedig 85 mph ami a legmagasabb az országban.
A Fleetline Aerosedan mikor már olcsó használt autó lesz, népszerűvé válik a street rodderek körében. Nem túl bonyolult beavatkozás a 350 köbhüvelykes, V8-as „small block” beépítése, a GM Turbo Hydra-matic 350-es, vagy 400-as, háromsebességes automata váltókkal párosítva. (Ezzel nem tudok betelni, 5,7 liter mint „kicsi blokk”. Muhaha!)
Megszámlálhatatlan
változatban
Az
öntvény 2004-ben debütál a Mainline-ban. Nagyjából
megszámlálhatatlan verzióban kerül speciális kiadásokba és
multipakkokba is, 1-1 év kihagyással egészen 2015-ig. Nekem a
2005-ös, fekete változat a kedvencem, ami kiköpött olyan mint a
post kezdőképén látható gyönyörűség. Semmi csicsa, csak az
első feletti napellenző – ami nagyon gyakori, nagyon hasznos
utólagos extra volt az igazi autón is, nagyon örülök, hogy nem
hagyták le róla – és egy csinos, „sokküllős” kerékszett
az eltérés a gyári állapotától. Olyat nagyon szeretnék!
2022-ben veszik újra elő, de retooling után – a kifejezés magyarázatát keressétek a Szlengszótárunkban. Kisebb lesz a napellenző és egy alkatrész a karosszériával. Szerintem előnyére vált a töpörítés, bár az első verzió sem rossz.
Ebben az évben két verziója van, ez a matt fekete alapszínű és ugyanezekkel a motívumokkal egy sárga alapszínű. Nem kérdéses, hogy ez sokkal menőbb, mint a sárga! Állítólag 2024-ben majd még visszatér, de igazából részleteket még nem tudni.
A megjelenése egyértelműen street rod. A Good Year feliratot nem kell rajta magyarázni, a Hot Wheels-t még annyira sem, de a Moon Eyes-t már talán igen. A kaliforniai cég legendás a teljesítményfokozó kiegészítői okán. A Moon család 1936-ban költözött Kalifornába, Santa Fe Springsbe ahol kávézót nyitottak. Dean Moon – aki közeli barátságot ápol egy bizonyos Caroll Shelby nevű úrral – 1950-ben nyitja meg a fentebb említett akszesszoárokkal foglalkozó cégét, ami mind a mai napig ott működik mint a megnyitásakor. Bár a kínálatukban többek közt szelepfedél, üzemanyagtank is található, a „teli” keréktárcsák lettek ikonikusak. Porsche Willys street rod átalakítása visel nagyon hasonló stílusú ilyeneket. Az eredeti Moon Eyes Discs laposabb, de a lényeg az, hogy javítja a légellenállást és olyat is olvastam, hogy akár 5 lóerő plusz teljesítménnyel is felérnek akár – persze ne felejtsük el, hogy a rodderek legalább olyan hitelesek elért teljesítmények és csúcssebességek emlegetése terén, mint a horgászok a halak méretét tekintve.
Nagyon jól sikerült öntvény, az autó szerintem nagyon vagány, ez a rod meg még pont az a szinten kapott esztétikai beavatkozásokat, amit nem csak megemészteni tudok, de még tetszik is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése