Felújítás: MC Toy - Ferrari 250 GTO

Mikor először a kezembe került ez az MC Toy által készített Ferrari 250 GTO, egyből megtetszett a sok kidolgozott, apró részlete miatt. Az átépítéseim és a felújításaim legnagyobb bökkenőjét a kisautók festése okozza még mindig, amit csak gyakorlással és tapasztalatszerzéssel tudok mérsékelni. Ilyen tapasztalatszerzési szándékkal álltam neki eme kecses vonalvezetésű olasz klasszikusnak, mivel számos apró részlet található rajta, a karosszériát tekintve igencsak igényesnek mondanám.

Első körben a szokásos szétfúrás és festékeltávolítás volt soron, majd az öntőforma réseinél keletkező sorják nagy részét távolítottam el. Utána a tetejét vettem kezelésbe, ugyanis számos mély karc keletkezett rajta, amit javító pasztával tüntettem el. Ezután alapozás, majd színre fújás. Utóbbinál kivételes módon elsőre sikerült egy számomra elfogadhatót alkotni, így már csak várnom kellett míg teljesen megszárad. Idő hiányában vagy két hétig is eltarthatott ez a folyamat, de végül eljött a nagy pillanat, vagyis az apró részletek kiemelése. Első körben a krómozott elemeket vettem célba, majd mikor ezzel megvoltam, akkor jött a kemény dió, a süllyesztett részek feketéje. Az első hűtőráccsal kezdtem, egy eleve rossz taktikával, így az elég borzasztóra sikeredett, a végén már az ágaskodó paripát sem mertem kifesteni, mert körülötte kicsit sok lett a festék. Az oldalsó nyílásokhoz viszont már festéket váltottam, ami kicsit túlhígítva, egy kihegyezett fogpiszkálóval, a hátsók esetében pedig egy gombostűvel vittem fel. Sokkal gyorsabban és szebb végeredményt produkált ez a fajta megoldás, vagyis újabb hasznos tapasztalatokat szereztem. Miután megszáradt a fekete festék a hátsó levegőkivezetésekben, akkor a bordákat újra átkentem sárgával, mert persze azokat nem sikerült kihagynom. Végül kifestettem pirosra a hátsó lámpatesteket, majd az alvázon a kipufogókat. Utóbbiak nem a legszebbek, ráadásul a helyük sem ott lenne, de megfelelő alapanyag híján nem csináltam neki másikat. Végül kerestem hozzá egy megfelelő kerékszettet és összeraktam. Végeredményben elégedett vagyok vele, de azért jól áll neki a távolság.

 Ilyen állapotban került hozzám

 Közvetlenül festés után

 Ilyen lett a végeredmény

 A sok kifestendő részlet miatt álltam neki főként

A kipufogó nem az erőssége

Átalakítás: Matchbox MB-41 1963 Cadillac Ambulance

Nem tudom mennyire emlékeztek ilyen régi dolgokra, de tavaly decemberben volt, amikor nem győztem afelett puffogni, hogy egy újabb, kitűnő Matchboxból már megint csak egy szénné csicsázott változat jut nekünk és amerikai barátaink a szép verziókat megtartják maguknak. Aztán a klasszikus Caddy mentőből időközben sikerült bezsákolni a valóban szép verziókat és a második szépséges verzió kapcsán mintegy mellékesen elejtettem azt az információt, hogy készülődik ám itt valami.

Andrew0807 kolléga, aki számos kitűnő átalakítást jegyez amúgy is, vevő volt az ötletemre és az elsőként linkelt, optikai környezetszennyezésből megalkotta azt, amit én megálmodtam. A TP-14 klasszikus Twin Pack mindig is óriási kedvencem volt, így kézenfekvő volt a katonai mentő ötlete. Ha egy európai hadsereg használhat ilyesmire nem éppen olcsó Mercedest, akkor az amerikai miért ne használhatna erre egy Caddyt – ha nem is az egyszerű bakáknak, akkor a tisztjeinek?

Némileg idegen tollakkal ékeskedem, hiszen csak az ötlet volt az enyém, a megvalósítás Andrew0807 érdeme, de a jármű tulajdonosaként nekem jutott a feladat, hogy bemutassam. Nem tudom elmondani, hogy milyen módszerrel tűnt el az aranyozás a műanyag alkatrészeiről, illetve a csiricsáré festés a karosszériáról, de ha valakit ez érdekel, akkor bátran tegye fel a kérdéseit a komment mezőben, az alkotó bizonyosan válaszolni fog. Tanakodtunk még az ötletadóéhoz hasonló, vörös kereszt elhelyezésén, de végül lemondtunk róla, mert a Caddy ajtajai nem sík felületet adnak, végigfut rajtuk egy díszléc, így a matricázás vagy idétlenül nézett volna ki, vagy akár le is potyogott volna idővel. A tető kínál egyedül sík felületet erre a célra, de nem feltétlenül erőltetném én ezt a dolgot, szerintem így jó ahogy van. Mit gondoltok?

 Az átalakítás előtt féltem tőle, hogy hogyan fog mutatni a frontend a krómozás - illetve ebben az esetben a borzalmas aranyozás - nélkül. Nos, jól! A morcosságára még rá is tesz egy lapáttal, hogy a kerekek is feketék lettek. A világítótestek kiemelése nagyon sokat dob rajta. A vezető feje felett kikandikáló szirénát közösen néztük be lámpának.

 Az oldalára eredetileg szerettünk volna vörös keresztet, de letettünk róla, mert nem sík a felület. A sárga szélvédő szerintem remekül mutat a khakizöld festéssel.

 MI TÁMOGATJUK A FÉNYHÍD IPART!!!

Matchboxon kívüliek: Grell Wartburg 353 Tourist - Intercamp 440 és Barkas B1000

A Grell kisautóknak meg van az a bája, hogy többnyire olyan járműveket mintáznak, amik között felnőttem(tünk). Ennek ellenére abszolút nem foglalkoztatott a dolog, míg nem a "Retróautók a Keleti blokkból" című kiadványban meg nem jelent a Barkas B1000. Nem sokon múlt, hogy az amúgy 1/43-as méretarányú modellből ne vegyek magamnak egyet, mivel valahogy már gyerekkoromban is megfogott, egyszerűen tetszik és kész. Sokáig azt gondoltam, hogy ha majd felnövök, veszek egy ötszemélyes Barkast, ami tök jó családi autó, mert nem túl nagy, belül meg igencsak tágas. Persze ez csak gyermeki ábránd maradt, de ekkor jött nálam képbe a Grell, mint lehetőség, hogy legyen egy 1/64 méretarányhoz közeli Barkasom.

Első körben Joe saját, postás kivitelűre alakított példányát vettem szemügyre a blog hasábjain, majd a kettővel ezelőtti börzén már végre sikerült élőben is találkoznom egy olyannal, illetve jó pár eredeti kiadású Grell modellekkel. Szerelem volt első látásra, így elhatároztam, hogy bizony nekem kelleni fog civil változatú Grell Barkas B1000. Sajnos a legutóbbi börzéig várnom kellett a beszerzésével, és ha már ott voltam, akkor mellécsaptam egy Wartburg 353 Tuorist kivitelt is, amihez ráadásul egy pofás és korhű lakókocsit is mellékeltek. Természetesen vérszemet kaptam, így egy Trabant 601 Universal erősen wanted listára került, de már pedzegetek magamban egy IFA-t is, hogy lefedjem az NDK-s ipar gyöngyszemeit. Addig is nézzük azokat, amik már a birtokomban vannak!

Wartburg 353 Tourist
Elsőként a Warnyúval kezdeném, aminek lépcsős hátú változatáról a blogazda már értekezett. Igazából a bontatlan csomagoláson keresztül is minden szépségét felfedte, egyedül az nem derülhetett ki, hogy tükör csak a bal oldalra került. Ez számomra egy kedves megoldás, ugyanis abban az időben vagy extraként, vagy utólagos barkácsolással kerültek visszapillantók a jobb oldalra is. Az enyém is metálzöld festést kapott, amihez jól passzolnak a krómozott lökhárítók és dísztárcsák. Extra festésre is futotta, elöl a hűtőrács a lámpákkal kapott egy kis szürkét, míg hátul egy túl szögletesre vett piros téglatestet a lámpatestekre. Utóbbi közelről nem túl szép, de kis távolságból már jobban fest, a semminél azért jobb. Az ablakokon betekintve hasonlóan részletgazdag a beltér, amit kibontva is nehéz megörökíteni a sok fekete műanyagnak köszönhetően, azonban a kombiságnak köszönhetően a tágas csomagterét így is jól látni. Ha azonban még sem lenne elég ez a temérdek hely, akkor utánfutót is köthetünk rá, hogy jól leizzaszthassuk az ezres háromhengerest. Jelen esetben azon a horog itt inkább lyuk, a horog az utánfutóra került, ami inkább személy, mint sem teherszállításra lett kitalálva.

Wartburg Werbung

Intercamp 440

Kívülről igencsak mutatós a teljesen műanyag lakókocsi, részletgazdag, kidekorálták famintával a két oldalát és még a hátulján is kifestették a lámpatesteket/prizmákat. A vonórész is tisztességesen el van látva részlettel, van ott gumiharang és letekerhető támasztó kerék is. Azonban ha benézünk az ablakok egyikén, akkor első körben feltűnhet, hogy nincs is üveg az ablakokban, ami által még inkább a szemünk elé tárul a csont üres beltér. Oké, hogy csak egy kis műanyag darab koloncnak az autó mellé, hogy az messziről jobban mutasson, de valami matt, átláthatatlan plexit igazán faraghattak volna bele. No de sebaj, majd megpróbálom óvatosan szétpattintani és kezdeni ezzel az ablak témával valamit, mert amúgy tényleg mutatós, csak vigyázni kell a vonórészre, hogy el ne törjön.

Barkas B1000

Végére hagytam a kedvencemet, azaz a Barkast, amiből egy platós kivitelt sikerült bezsákolnom. Egyszerűen csodaszép, jó a formája, találó a színe, ízléses a céglogó, valamint az első fényszórók külön kis műanyagok, nem festettek. Sajnos a platós rész már nem ennyire összeszedett. Rendszámtábla és lámpák ugyan vannak hátul, de a fekete műanyag megeszi őket, mondjuk ez a legkisebb baj ezzel a résszel. Az jobban zavar, hogy a plató oldalába belemarták a kerékívet, ami tökre felesleges volt, mondjuk inkább helytelennek. Valószínűleg eredetileg máshova szánhatták, vagy az iparos elszúrta az öntőmintát, de drága lett volna kidobni - ne feledjük, reklám célokra készült modellekről van szó -, vagy valami hasonlóak jutnak eszembe észérvként. Rakományként sörös rekeszeket - mi mást -, pakoltak fel a platóra, elég idétlen módon. Kicsit fura, hogy középen feé van tornyozva úgy, hogy a plató oldalfala és a rakás között körben elfért volna még pár darab, de így legalább biztos, hogy csúszkálni fog. No de ezek a bibik ellenére bőven meg van az "oda vagyok érte" érzésem, amit már csak egy dobozossal lehetne még fokozni.

 

 Dokumentumfilm a Barkas gyártásáról, annak is a középső darabja. Azért ez, mert egy platós fut benne. Német nyelvtudók előnyben!

Egy kicsivel több kifestéssel igazi vitrinmodell válna belőle

A pléhdoboz minden részlete meg van rajta

A hátsó lámpa festése elég egyszerű, de legalább van

Jól mutatnak így együtt

Valamilyen matt üvegezést kénytelen leszek neki csinálni

Amilyen mutatós kívülről, annyira üres belül

 Mindig is tetszett a formája

 A platón a sárvédő ív felesleges, a rekeszek elhelyezése is elég érdekesre sikeredett

 Hátul is meg van minden, csak nincs kifestve

 Még a nagyobb és kisebb testvérük hiányzik

 Ez a kép csak a Grell modell méreteinek szemléltetése végett készült

Ilyenek voltak bontatlan állapotban

Matchbox MB-70 Ford Crown Victoria Police Car

Egy Ford Crown Victoria rendőrautó minden kisautó gyűjtő kollekciójában elfér, én is egy ideje terveztem, hogy birtokba veszek belőle legalább egyet. Nálam a második generációt megmintázó Matchbox kivitel abszolút befutó, ugyanis - Joe szavait idézve - bitang jól sikerült. A fent linkelt postban minden fő erényét elmondta már eme remekbe szabott kisautónak, így nekem már csak a konkrét darabról maradt csak mondandóm.

A tengerentúli 1-100-as sorozatban jelent meg ez az MB-70-es számozású darab 2008-ban. Szerencsére nem légből kapott festést választott a Matchbox, ugyanis El Segundo város járőrautójának a festését vették alapul. El Segundo California állam Los Angeles megyéjének déli részén található, nagyjából 17 000 lakossal, vagyis nem egy túl nagy város. Akkor miért eshetett pont erre a településre a gyártó választása? Talán azért, mert a gyártó, vagyis a Mattel főhadiszállása is itt található, azaz nekik ez hazai pálya. Kézenfekvő volt a dolog, mondhatni kötelező jellegű, hogy a főhadiszállás városának rendőrautóját lemásolják.

Vagy egyszerűen csak El Segundoban hagyták a tárcájukat?

Ezért is örülök, hogy pont ezt a darabot sikerült Rájentől megcsípnem. A kis Ford festése hűen visszaadja a nagyét, egyedül a fehér tetőrész hiányzik, de az ebben a kategóriában - főleg az árát tekintve - már nem szokott beleférni. A hátsó sárvédőn levő feliratot is rányomták, ráadásul még olvasható is. A sziréna az egyen termék, így abba nem szívesen kötök bele, a lényeg, hogy van, hiánya sokat rontana eme remek Matchbox megjelenésén.

 A tetejét sajnos nem festették le fehérre

Kb. "Együtt dolgozunk, hogy kiszolgáljuk a közösségünk szükségleteit"

 Bilincs, notebook és egy doboz fánk, azaz minden megvan a járőrözéshez

Ilyen egy igazi Vic El Segundo-s köntösben (a kép forrása: flickr)

Matchboxon kívüliek: Johnny Lightning - Porsche 911 Turbo

A blog alapítójával való közös rendelésünkben meglepő módon én a Porschékra utaztam, a licitlálás lebonyolítója pedig főként Johnny Lightning kisautókat választott magának. Az eladónak viszont volt egy olyan kisautója is, amiben ez a két dolog összejött, vagyis egy Johnny Lightning által készített Porsche 911 Turbo képében. Mikor Joe kipostolta az ebből a csomagból származó egyik kisautóját megemlítette, hogy bizony az eladó igencsak híján van a korrektségnek, vagy egyszerűen vak, mivel az én piros Porschém sem hibátlan, holott annak volt hirdetve és persze a képeken sem látszott bibi. Szerencsémre nem túl vészes az állapota, egy kis matt fekete és egy pöpp tengelyrenoválás orvosolja a hibák jó részért. Ezzel tulajdonképpen a kisautó egyetlen hibáját el is mondtam, vagyis, hogy nem makulátlan. Na jó tükrei sincsenek, de nem vagyok telhetetlen.

A cég kínálatában 2003-ban jelent meg az 1982-es évjáratú Porsche 911 Turbo-t mintázó modelljük, amiből végül öt verzió keletkezett, de egyértelműen az első, ezüst darab a legkívánatosabb, remélem idővel lesz majd egy olyanom is. Jelenleg viszont még csak a Motor Trend elnevezésű pakkban megjelent tűzpíros változattal büszkélkedhetem. Most nehéz helyzetben vagyok, ugyanis az első bekezdésben szinte mindent elárultam róla, másképpen fogalmazva azt mondhatnám, hogy szinte tökéletes modellt alkottak amerikai cimboráink. A fém alváznak köszönhetően igen súlyos darab, amik csodaszép Fuchs felniken gurul. A kidolgozás tökéletes, a festés szép és ráadásul minden részlet, ami kívánta, extra kifestést kapott. Különösen tetszik a hátsó lámpa, szép kontrasztos, ráadásul a Porsche felirat is szépen sikeredett. Az oldalsó index csak festés, de legalább van, viszont a tetőablak is ilyen, így szerintem azt akár le is hagyhatták volna. Ami viszont magasan a többiek fölé emeli, az a hátsó spoiler igencsak részletes kialakítása, ráadásul az alatta levő motor is jelen van, ami a motorháztető felnyitásával meg is tekinthető. Utóbbi nem túl részletes ugyan, de a sziluettje stimmel, igazából többre nem is nagyon van szükség. Viszont a hátsó rendszám hiánya, illetve a helyén levő alváz pöcök nagyon "olcsójános" benyomását kelti, azért igazán kár volt.

 Kicsit fura a sok ezüstre festett fényszóró után ez a fehéres árnyalat

 Már csak a felnik miatt is tetszene

 A rendszám helye igencsak illúzió rombolóra sikeredett

Felnyitva a motorháztetőt ezt látjuk

Matchbox MB-58 Rock Shocker

A Matchbox Rock Shocker nevű fantáziamodelljéről már írtam bővebben a 2009-es bemutatkozó modellje kapcsán. Nem terveztem gyűjteni a különféle variánsait, de az idei modell kapcsán többször fontolóra vettem a boltban, hogy a kosaramba teszem és nem vissza a polcos akasztóra. Erős voltam mindaddig, míg nem egy bontott és egyben "jóárasított" példány elém nem vetette magát. Ez a sárga-fekete fényezés a grafit kerekeivel nagyon tetszik, ám még sem a gyűjteményem lakója lesz, hanem bizony előbb vagy utóbb - szerintem inkább utóbb - át fog majd egy kicsit alakulni, ami több lesz holmi átfestésnél. Erről többet nem mondok, majd idővel meglátjátok.

Tetszik ez a szín a sok fekete műanyaggal

A felni színe is jól passzol a kisautóhoz

Matchbox 1998 Crime Patrol 5 pack - Ford Crown Victoria

Jó régen szerepelt itt utoljára a nagy tepsi, úgy gondoltam jöhet belőle egy újabb adag – bár így meg a rendőrségi járművek torlódtak egymásra, de annyi baj legyen!

A Ford Crown Vic történetét már alaposan kiveséztük, az első generáció sztorijával kapcsolatban innen érdemes kezdeni a leírtak felidézését.

Ez a konkrét darab – mint ahogy azt a cím is mutatja – egy 1998-ban piacra dobott, ötös csomag része. A poén az, hogy két jármű már szerepelt belőle itt, nevesítve egy helikopter és egy Chevy Blazer, de ezek más-más forrásból származnak. Lassan meglesz az egész.

Jelen szeánszunk tárgyában ami igazán tetszik, hogy kutyás egység mivoltát nem csupán a mindenhol megjelenő K9 motívum hivatott hirdetni – K9 mi fán teremése ugye megvan mindenkinek? –, hanem egy „Canine Unit” felirat is, megtámogatva egy német juhásznak tűnő eb sziluettjével. Na, ettől szerettem bele!

 Első generációs Ford Crown Vic, többé-kevésbé BKV busz kék árnyalatban.

 Ha a K9 feliratokból nem lenne egyértelmű, ott az egyértelmű felirat és ábra, hogy ez bizony kutyás egység!

 Ööö... Szabad szemmel fel sem tűnt, hogy egy pöttyet poros.

Hat évesek...

...és egy hónaposak lettünk ma. Nem vagyunk túl jók saját magunk ünneplésében, mert például tavaly teljesen elfelejtkeztünk az ötödik szülinapunkról és most sem sokon múlott – ezért a plusz egy hónap.

Szeretném megköszönni nektek olvasóknak, hogy ennyien látogattok minket és lelitek örömötöket a régi játékautókban! Tartsátok meg jó szokásotokat, keressetek fel minket és keltsétek jó hírünket továbbra is!

Köszönöm szépen szerzőtársaimnak, akik a múltban és a jelenben – azt meg persze csak remélni tudom, hogy a jövőben is – űzik ezt a hobbit velünk, hogy megosztják tudásukat, hogy elétek tárják gyűjteményüket. Beczl, Matchbox, porsche, Snake Peti, Andrew0807, Tommi köszönet nektek!

Ebben a blogban az a legklasszabb, hogy remek embereket ismerhettem meg a segítségével, akiknek a lelkesedése és támogatása nélkül nem lenne ez a blog az, ami most, sohasem fejlődött volna, nem lenne levelezőlistánk és egyáltalán... Köszönöm szépen!

Matchbox Stars of Cars 2005 – BMW 3er Serie

Nem ígérhetek mást, csak kitűnő, rendőrségi festésű BMW-ket – mivel felhalmoztam belőlük egy nagyobb készletet. Az előzmények ügyében innen érdemes kutatóútra indulni.

Stars of Cars

A sok rendőr 3-asban az a szép, hogy rengeteg helyen sütötte el a Matchbox, így sokszor nem a premierváltozat számozása köszön vissza velük kapcsolatban. A „Stars of Cars” egy spéci kiadás, ami 2004-2007 között volt kapható Németországban – és amennyire tudom Ausztriában is. Korábban szerepelt már nálunk ebből pár járgány, sőt az elődjének tekinthető „Stars of Germany” szériából is volt egy mutatótba. E post tárgya 2005-ből való és azért, hogy német nyelvterületre szánták őket, a csomagolásra nyomott név is németül jelenti azt, hogy „BMW 3-as széria”.

DeLuxe

A 2005-ös változat olyan, mintha a már bemutatott 2000-es pimpelt változata lenne. Rengeteg részletét kiemelték festékkel, köztük a kilincseket, a B-oszlopot, az oldalt körbefutó gumicsíkot, az első és hátsó világítótesteket – ezt nem is akárhogy, mert nem csak egyszerűen lekenték pirosra, hanem a tolatólámpákat és az indexeket is kiemelték –, a BMW-veséket, de még a motorház és a csomagtértető is kapott egy-egy BMW emblémát. Hátulra rendszám is került, amit csak a készített fotók alapján tudtam kisilabizálni. Szépséghibája, hogy nem követi a német módit, de így rengeteg információt sikerült rásűríteni. Felül egészen apró betűkkel a „Matchbox” felirat olvasható, míg maga a rendszám a „Stars of Cars 05” feliratot adja ki. Két helyen tudok belekötni. A ami nekem annyira tetszett az előző változatnál, hogy a fényhíd kapott egy zöld matricát oda, ahol az eredeti ilyen is zöld, az ennél elmaradt. Az új kerekek ugyan sokkal szebbek, mint a korábbi változat, ugyanakkor nagyobbak is, amitől némileg gólyalábazik az autó. Igazából ez csak akkor tűnik fel és zavar, ha mellé állítom a visszafogottabb előzőt. Valószínű a kerékcserével függhet össze, de ez a darab már egyáltalán nem rugózik. Egyáltalán nem szokott foglalkoztatni, hogy egy kisautót hol készítettek, de ez esetben úgy fest, hogy a rugózós 3-asok Kínában, a nem rugózó változatok pedig Tájföldön születtek.

 Rengeteg kiemelt apró részlet - én valahogy így képzelek el egy spéci Matchbox kiadást.

 Az új, nagyobb kerekeken némileg gólyalábazik, de ez csak akkor tűnik fel, ha mellette ott a kisebb kerekű - arányaiban így lényegesen jobb - régi. Oldalt további részletek fedezhetőek fel, melyek festést kaptak.

 A fényhídról sajna lemaradt a zöld középső rész és ez a példány is elkapta az erre a szériára jellemző szélvédő betegséget.

 Az a jó a fotózásban, hogy így ki tudom olvasni az apróbetűs feliratokat, amiket szabad szemmel amúgy nem. Vegyük észre a hátsó világítótestek háromszínű festését!

 A Tájföldön született darabok nem rugóznak. A Dinky feliratra nem tudom a magyarázatot.

Movie Cars - Matchboxon kívüliek: Johnny Lightning - Sir Austin Powers's Jaguar E-Type Roadster (Shaguar)

Ahogy elnézem a "Jaguar" címkével ellátott posztokat, az eredeti E-Type történelmével bizony még adósok vagyunk. Ezzel a poszttal ezt is törleszteni szeretném, nem csak a címben említett kisautót és a hozzá kapcsolódó érdekességeket bemutatni.

E-Type

Mivel biztos vagyok benne, hogy nem fogom feltalálni a spanyolviaszt ezzel a bejegyzéssel, így csak a főbb momentumokat említem meg az E-Type 1961-74 közötti gyártási ciklusából.
A D-Type utcai verziójának, illetve az XK-150 utódjának tekinthető típus tervezése még az 50-es évek elején kezdődött. Mire a végleges verziót bemutatták, két koncepció is készült. Az 'E1A" kódú, 1957-es elsőt nem mutatták be sehol, csak a gyárban tesztelték. A második ("E2A") 1960-ra készült el acél alvázzal és alumínium karosszériával. Érdekes módon a wikipédia megfelelő szócikke nem említi, hogy a szériaautó végül acélkarosszériát, vagy alumíniumot kapott-e.
A leghosszabb modellciklust az első generáció érte meg, mely 1961 és 1968 között volt gyártásban. Érdekes, hogy aerodinamikailag visszafejlődött a forma, hiszen az 1969-es modellévtől piacra került második generációnak már nem voltak burkolt első fényszórói, a 71-ben bemutatott harmadik generációnak pedig még kis "szempillái" is voltak, ami szintén légellenállás-növelő alkatrész.
Az E-Type első és második generációját csak soros hathengeresekkel szerelték. A V12-es motor csak az utolsó generációban mutatkozott be.

Sir Austin Powers
Avagy "Őfelsége titkolt ügynöke". A brit kormánynak dolgozik - akárcsak James Bond -, bár ezt nem szeretik nagydobra verni a titkosszolgálatnál. Pontos beosztása: A honvédelmi minisztérium kéme. Születési ideje ismeretlen, legnagyobb sikereit a 60-as években aratta - ennek megfelelően az ízlése, a stílusa, a higiénijája és a fogai is 60-as évekbeliek -, majd hibernálták, miután tudomást szerzett róla, hogy legnagyobb ellensége, Dr. Genya - aki nem mellesleg Austin testvére - is így tett. Egészen a 90-es évek közepéig tartják hibernálva, amikor ismét meg kell küzdenie Dr. Genyával. Teljesen sosem tudja ártalmatlanítani, de minden gonosz tervét megakadályozza.
Mindkettejüket Mike Myers találta ki és ő is megtestesítőjük.

Shaguar
Austin Powers szolgálati autója, mindhárom Austin Powers-filmben feltűnik. Az egész festését és belterét a Union Jack uralja, mutatván azt, hogy ügynökünk mennyire elhivatott a királynőért. Egyébként egy 1970-es évjáratú, tehát második generációs E-Type Roadster, ennek megfelelően a 4.2-es sorhatossal volt szerelve.
Nevét Austintól kapta: "Man! This is shagadelic! Would you like to take a ride with me in my brand new SHAG-SHAG-SHAGUUUAAAR?!" - A "shagadelic" kifejezésnek nincs magyar megfelelője, de valami olyasmit jelent, hogy "nevetségesen erotikus".

Shaguar mint Johnny Lightning
Sajnos nem találtam információt róla, hogy mikor készítették el először a kisautót, minden esetre egy-két apróságtól eltekintve tökéletes munkát végeztek. Egész pontosan három dologba tudok belekötni, de egyik sem olyan dolog, amit ebben a méretarányban elvárunk, hogy tökéletes legyen. Az egyik az orr-rész, melyen nem süllyesztettek a fényszórók, a másik a beltér, ahol nem találkozhatunk az eredeti Shaguar-ra jellemző piros-fehér-kék színösszeállítással, a harmadik pedig a kerekek, melyek egyáltalán nem emlékeztetnek az eredeti küllős kerekekre. Ettől a három dologtól eltekintve tökéletes. Hibátlan a Union Jack, megvan a "SWINGER" feliratú rendszámtábla, belül a háromküllős kormány, a motorháztető alatt pedig a sorhatos motor a két külön "3 az 1-be" leömlővel.

Kicsit viseltes, de legalább olcsón hozzájutottam.

A rendszám: SWINGER.

A 4.2-es sorhatos.

Az eredeti egy kaszkadőr által terelgetve.

 Ezen még hangsúlyosabbnak tűnik a rendszámtábla, mint a kisautón.

Goldenblog 2012: Amire számítottunk

Lezárult a 2012-es Goldenblog közönségszavazása és ahogy arra számítottunk, nem kerültünk be a Top 10-be. Becsszó nem savanyú a szőlő, mert akik igen, azokat a fél ország olvassa, szóval én lettem volna a legjobban meglepve, ha egy kisautós blog - ami azért meglehetősen rétegtéma - bárhol is labdába képes rúgni köztük. (Bár ha jobban belegondolok, van ott azért olyan blog is, aminek ha kötelezővé tennék az olvasását a bentlakóknak a BV-nél, akkor az Amnesty International odaláncolná magát a rácsokhoz, az biztos.)

Lövésem sincs, hogy a szakmai zsűri fordulója lezajlott-e már, vagy még hátravan, mert nem találom a Goldbenblog oldalán.

A lényeg: Köszi annak, aki ránk szavazott, csendben bízom benne, hogy az idei Goldenblog hozott pár új olvasót nekünk, mert hogy bevallottan ez volt a cél.

Matchbox MB-23 Volkswagen Camper Dormobile – UPDATE

Egyfelől nincs sok dolgom, mert a kollégák már megénekelték előttem a hazai, legális Matchbox gyártás kapcsán a VW kempingbusz nagyszerűségét. Másfelől megint nincs sok dolgom, mert a VW T2-t mint automobilt már tárgyaltuk egy sokkal későbbi, nem kevésbé kitűnő verzió kapcsán. Amivel viszont adós(ok) vagyok(vagyunk), az a kempingbusz eredeti, brit verziója, de nincs mit tenni, valahogy képtelen(ek) vagyok(unk) belőlük olyan verziót fellelni, ami e lapokon pironkodás nélkül bemutatható. Sajnos ez van, ha vágyaink, az árak és a pénztárcánk vastagsága nincsenek metszésben.

A post címéből sejthető, hogy az apropót hozzá egy újabb verzió beszerzése adta, mely sem a nálunk olvasható történelmi áttekintésben, sem a szomszédéknál megtekinthető méltatásban nem szerepel. Mi több, az sem kizárt, hogy gyári hibás változatnak tekinthető! Nagyon úgy néz ki, hogy ez egy fehér karosszéria, kék tető – Matchboxaddiktéknál ez ugye piros –, piros „PizzaVan We Deliver” (kb. „PizzaFurgon Házhozszállítunk”) felirat verzió, amiről hiányzik az oldalt futó kék csík és vele a „Day and Night” (Éjjel és nappal) felirat. A nagy kérdés, hogy ez szándékosan történt, mert így akartak spórolni valamit – időt, festéket, munkafázist, vagy ezek tetszőleges kombinációját – vagy véletlenül. Gyanítom az előbbi, mert Andrew0807 kolléga példánya is egy színnel van csak nyomva.

Az is érdekes, hogy nem koszos, hanem ennyire szmötyis a festése. Szemlátomást játszottak vele, ezért közel sem makulátlan, de ez mit sem zavar, nagyon örülök neki, hogy sikerült végre szert tennem egy újabb, hazai gyártású darabra!

 Jobbkormányos pizzakiszállító kempingbusz! Tetszikérteni?

 A második színyomás hiányzik. Így ők csak házhoz szállítanak, de nem éjjel-nappal.

 Ezzel kérem játszottak, ebből kifolyólag kapott pár harci sérülést.

 Gyenge próbálkozás a beltér megörökítésére.

 Nem koszos, a festés gyárilag ilyen szmötyis.

MB-56 1963 Cadillac Ambulance

„Az enyém lesz, oh yes, az enyém lesz!” mondogattam, mint Wayne az ő világában, s lőn! Végül a gyűjteményemben tudhatom az 1963-as Cadillac mentő, 2009-es, csak az amerikai piacon forgalmazott premierváltozatát is. Az egy évvel későbbi, hasonlóképp amerikai kiadás már megvolt, és ez az a post, ahonnan érdemes visszakattintgatni a kockázatok és mellékhatások tekintetében a többi változatért. Tulajdonképpen ez egy „update” post is lehetne, de nem az, mert egyrészt pont fordított időrendi sorrendben jelentek meg itt a blogon az ugyanarra az öntvényre épülő Caddy mentők, másrészt mert változtak a számozásaik is.

 Úgy vagyok ezzel a krómheggyel az elején, mint kábszeres lehet az anyaggal. Milyen lehet egy ilyen élőben?

 Meggugliztam a Gene Mercy Hospitalt, de nem találtam nyomát, hogy létezne ilyen kórház. A festés egyszerű, de szerintem pont ettől telitalálat. A kevesebb igenis több!

 A cici a tetőn a szélvédő anyagából van, ezért ilyen meghatározhatatlan színű, de ha már a festés piros, akkor hátul kaptak piros kiemelést a hátra világító megkülönböztető jelzések. Dicséretes! A rendszám egészen egyértelmű, hogy minek a rövidítése.