Matchbox G-4 Team Matchbox Superfast Champions Set 1973 Formula 1 Racing Car

Nem vagyok különösebben nagy Forma 1 és így versenyautó fanatikus sem, de ami szép az bizony szép! Olyan 52 éves Matchboxot láthattok a mai postban, ami bármennyit letagadhatna a korából.

Azt mondják rá, hogy Ferrari

A Formula 1 (race car, vagy racing car) 1971-ben debütál az 1-75 sorozatban. Nem bajmolódtak a licenceléssel – bár mondjuk ez a név is bőségesen licencköteles lenne a mai világban, akkoriban lehet, hogy még belefért – ezért lett a neve az, ami.

A hozzáértők azt állítják, hogy ez igazából egy 1970-es Ferrari 312B, vagy legalábbis arra hasonlít leginkább a kortárs versenygépek közül. Erről – a legnagyobb meglepetésemre – igen részletes szócikket jegyez magyarul a Wikipédia, úgyhogy a részletekért kattintsatok – így meg tudjátok ítélni magatok is, hogy mi a helyzet hasonlóság ügyben.

Ferrari 312B (Fotó: Times Of Malta.com)

Ritka

Tehát az 1971-es MB-34-nél tartottunk. Metál-rózsaszínnek nevezi a kisautózás tudománya a színt amit 1973-ig visel, de én inkább mályvának gondolom. 16-os rajtszámot és két vékony fekete közt sárga színű dekorcsíkot visel matricából. Egyforma, a képen láthatónál keskenyebb kereket visel.

Ugyanezzel a színsémával létezik az oldalán Wynn's matricákat viselő verzió is, amiről mindössze annyit sikerült kiderítenem, hogy brit promóciós modellek és igen ritkák.

1974-ben aztán citromsárgára vált, de nem szándékos árnyalateltérések bőven akadnak – a legdurvább amit láttam inkább hatott krémszinűnek. A kerekek változatlanok maradnak, de előfordul a fentebb már említett és olyan matricával is, amit az én példányomon láthattok. 1975-ben még megtaláljuk az 1-75 sorban, de ezzel véget is ér az öntvény pályafutása.

Amit ebben a postban láthattok, egy ritkább változat. Ilyen narancssárgában csak és kizárólag az 1973-ban debütáló, G-4 Team Matchbox Superfast Champions Set-ben fordul elő, amit citáltam már e lapokon a TP-09 Field Car és MB-24 Team Matchbox twinpack kapcsán, illetve egész pontosan abból is a versenyautó apropóján. Megjegyzem az is egy kacifántos történet, érdemes visszakattintanotok rá, ha másért nem azért, mert a háttérben „ők” statisztálnak a fotókon. A narancssárga versenygépen előfordulhat még ugyanolyan matrica is mint az 1971-es premiermodellen. A kerekeken változtatnak, szélesebb, de felemás papucsokat kap. A hátsók – mint a mellékelt ábra mutatja – nagyobb átmérőjűek is és ezzel már jobban belelátom én is a Ferrari 312B-t.

G-4 Team Matchbox Superfast Champions Set, 1973-ból. A versenyautó szállító teherjárművet nagyon szeretném belőle! A fotó a Vectis Auctions oldaláról származik. Ez a konkrét szett 2021-ben került kalapács alá és 120 - 150 angol font körüli összeget - mai árfolyamon kb. 57 000 - 71 000 forint - vártak érte.

Ugyanehhez a szetthez készült egy negyedik színváltozat is, ami értelemszerűen pont ennyire ritka, mint a narancssárga: a metál-világoskék. Ez megegyezik a narancssárgával, de 15-ös rajtszámot kap és felcserélik a nyíl és az azt körülölelő keret színét – ha ez kék-sárga, akkor az sárga-kék - lásd a fenti fotón.

Az öntvényből kétféle verzió létezik, amelyek bármelyik színverzión felbukkanhatnak. Sajnos megmutatni nem tudom az eltéréseket, de igyekszem a képeknél elmagyarázni a lehetséges eltéréseket.

Az öntvénynek annyi utóélete van, hogy a brazil Roly Toys – esett már e lapokon szó róluk – vásárolt MB-34 alkatrészeket és azokból változatos színekben és dekorral dobott piacra Brazíliában saját modelleket.

Nem vagyok valami nagy Formula 1 és ezzel versenyautó rajongó, de ami szép, az szép!

Ti belelátjátok a Ferrari 312B-t? Mondjuk a hengerek száma az stimmel.

Az öntvénynek van olyan változata, amelyikről hiányzik az az oldalsó szárny, ami a pilóta vállával egy vonalban kezdődik és motorblokk altt fut.

A hátul nagyobb kerekes változatokba - csak a G4-szettben vannak ilyenek - már én is jobban belelátom a Ferrarit.

A szárnytól lefelé futó két, narancssárga, oszlopos, tartószerű valami a másik öntvényverzión egészen a felfüggesztésig leér, nincs köztük rés.

Az 1-75 sorozatú verziókhoz képest szélesebb papucsokat kapott, ami határozottan jól áll neki!

Nem tudom eldönteni, hogy az első-hátsó kerekek eltérő mintájú "keréktárcsája" tetszik-e.

Most hogy e postot készítem elő publikálásra, megkívántam az 1-75 verzióit is!

Matchbox MB-24 Ferrari F40

Egyszerűen nem megy a fejembe, hogy a brandjét már-már betegesen védő Ferrari, hogy a csodába engedte ezt a verziót piacra dobni a Matchboxnak!

Ez a bíborvörös legrondább árnyalatából, BKV-kékbe tartó fényezés a Matchbox F40-esek Mansory-jává teszik ezt az amúgy remek öntvényt. Hozzá sikerült a Matchbox márka történetének egyik legrondább kerekét is alá tenni. Igaz, hogy létezik szép, ötágú „felnis” verziója is, de az sem sokat segít az összhatáson. Mindössze egy évig, 1996-ban volt MB-24 az amerikai 1-75 sorban és ugyanazt gondolom erről, mint a két posttal ezelőtti, De Tomaso Pantera elfajzásról: Hot Wheelst akartak csinálni, így sikerült.

Nézzétek meg ebben apostban, hogy milyen a Matchbox Ferrari F40 öntvénye, amikor szép! Ugyanebben a megmintázott autóról is olvashattok, illetve felbukkan a fentebb említett, szép kerék is.

Innen még nem is olyan veszélyes.

Na, innentől már pusztító a látvány! A Mansory rajongók most elolvadtak a gyönyörűségtől.

A Matchbox történetének egyik legrondább kerekét sikerült alátenni.

Egyszerűen nem megy a fejembe, hogy az a Ferrari, amelyik olyan már-már mániákusan védi a brandet,...

...hogy engedte ki ezt a dekort!

Nem sokkal később, csúnyán összerúgták a port a Mattellal,...

...ennél sokkal kevésbé durva okból, amikor nem hivatalos Ferrari színt használtak a Hot Wheels Ferrarikon.

Létezik ugyanez szép kerekekkel is, de nem sokat javítanak az összhatáson.

"Type N" Superfast egyendoboz. Soha nem értettem, hogy mi járhatott annak a marketingesnek a fejében, aki úgy gondolta, hogy az amerikai piacon majd érdemben versenyeznek a Hot Wheels-el úgy, hogy az már akkor blister packokat használt, ami a kisautó minden részletét megmutatja, egy olyan dobozzal, ami minden részletét elrejti.

Ennyiből kellene szerelembe esnie a vásárlónak a tartalommal.

Matchbox Swop Tops: Ferrari Testarossa

A kilencvenes években sorra halmozta a Matchbox a különféle újdonsül termékeit, hozzáteszem inkább kevesebb, mint több sikerrel. Itt van egy kisebb összefoglaló ezekről a teljesség igénye nélkül. Kicsit lehet még bővíteni azt a listát - idővel fogom is -, illetve a mai alanyunk is teljesen oda illő darab.

Kupé vagy kabrió?
Swop Tops sorozat - nem elírás, tényleg így hívják - 1993-ban debütál a Matchbox kínálatában és sok másikhoz hasonlóan a következő évben már el is tűnik onnan. Nem tudom, hogy az érdeklődés hiánya vagy a talán a gyártási költségek miatt lett elmeszelve, de én azt mondom, hogy kár érte. Az alapötletet és még a megvalósítást is zseniálisnak tartom, hogy egy kisautót pár mozdulattal zárt tetősből nyitottá tudunk tenni. Bele se merek gondolni, ha felnőtt fejjel ennyire tetszik, akkor gyerekként mennyire imádtam volna. A játékélményt nagymértékben növeli ez a tulajdonsága, még ha az itt megjelent hat autó többsége nem túl szerencsés festést kapott - lásd a katalógusoldalt alább. A gyártásba kerülő modellek festésén kis mértékben, de módosítottak ehhez képest. Az ablakok színe egységesen fekete lett. A Porsche 968-as vászon teteje festett kemény tetőre módosult, a karosszéria pedig nem piros, hanem zöld lett. A féltucat autóból a Mercedes kiemelkedően jó lett, amihez szolid festése nagyban hozzájárul.

Ha nincs ló, jó lesz a paripa is
Természetesen a radaromon a Porsche 968-as szerepel, de eleve a sorozat nem túl gyakran bukkan fel, illetve ha mégis akkor elképesztően magas áron cserél gazdát. Fentiek tükrében - amellett, hogy semmi szükségem sincs rá - nagy örömmel hoztam el az egyik börzéről ezt a Ferrari Testarossa-t, miután kiváló ár-érték aránnyal rendelkezett. Szerettem volna a két kezemmel megtapogatni, hogy tényleg olyan jó, mint ahogy az a képeken látszik. Lelövöm a poént: igen. Zárt állapotban a fekete ablakok némileg rontanak a kinézetén, de a műanyag piros festése jól passzol a fém karosszériához. A hátsó légterelőt megemelve tudjuk átfordítani az utasteret, hogy azt nyitottá "varázsolhassunk". Ebben az állapotban már átlátszó szélvédőt kapunk és egy egész elfogadható belteret. Az ülések kicsit vaskosak és magasak - a többinél is -, valószínűleg ez azért van, hogy fejtetőre téve azon és ne az ablakon támaszkodjon.

Összességében véve egy fantasztikus játékszer, sajnálom, hogy ilyen rövid életű volt, illetve, hogy manapság már elképzelhetetlen egy ilyen sorozot bármelyik gyártótól.

A fekete ablakok mögött ott bújik a beltér, igaz nem a szokott formában

Ennyi az illesztési hézag a funkciója miatt, nem szép, de ennyi azért még belefér

Innen nézve már egyértelműen látszik, hogy valami turpisság van a dologban

A légterelőt könnyen felhúzhatjuk, ami után szabadon átfordítható az utastér

Majd visszatolva rögzíti azt

Nyitott tetővel talán még jobban is néz ki

Tekintsük el attól, hogy az igaziban nem így néz ki a nyitott Testarossa

A belső tér is teljesen rendben van

A Matchbox 1993-as katalógusának idevágó oldala

Mások gyűjteményei: Kistulip Autó Modell Technik F1 autói

Van nekünk egy nagyon régóta szunnyadó, de közel sem halott rovatunk, amibe boldogan lehelek most életet! Kistulip – akinek a cukisági skálán a mutatót kifektető becenevével nem tudok betelni és mindig mosolyognom kell tőle, főleg úgy, hogy tudom hogy honnan jön – volt olyan kedves és megosztotta velem az NRFB (!) trafikáru kisautóiról készült képeit.

A „bontatlan trafikáru” maga AZ oximoron! Talán emlékeztek erre a postra, amiben alaposan körüljártuk a témát, hogy az ismeretlen gyártó milyen Matchboxot koppintott le. Akkor nem tudtuk még megnevezni sem rendesen, hogy mivel van dolgunk, de a gyári csomagolás végre nevén nevezi a gyermeket! A gyártó változatlanul ismeretlen, de ennyivel már beljebb vagyunk!

Ez még ugyanaz az Arrows F10-es színekben pompázó változat amit a fentebb linkelt postban megénekeltünk, csak éppen NRFB!

Másik szögből ugyanaz.

„Autó Modell Technik”, gyönyörű korkép! A nyelv szerintem a hungarogermán. Én vajmi keveset konyítok az F1-hez, de kiindulva abból, hogy az Arrows F10-es 1987-es, jó barátom Google segített erős tippekkel előállni. Gyanítom ez egy Tyrrell DG016 akar lenni.

Egy fél rajtrácsnyi F1 autó! Tippjeim a típusokra - balról jobbra, fentről lefelé:

- Lotus 99T

- Ferrari F187, fekete belterű és hátsó szárnyú változat
- Arrows A10

- March 871 vagy March 87P. Egyiknek sem volt fekete hátsó szárnya, de az alapszínből ez tűnik valószínűnek

- Ferrari F187, fehér belterű és hátsó szárnyú változat

Noname Ferrari F1 Modell 1987

Újabb illegális Matchbox másolatból szeretném megmutatni a saját példányomat. Beczl eredetileg itt, A legális és illegális kisautógyártás Magyarországon a '80-'90-es években - Nyolcadik rész: Illegális másolatok - Metalbox – "Noname" című bejegyzésében ír róla és fel is villant pár változatot. A lényeg az, hogy igazából nem tudjuk, hogy ki gyártotta őket. Andrew0807 kolléga gyermekkori, eléggé leharcolt, Ferrari festésű példányát is láthattátok már e lapokon.

Az viszont biztos, hogy a Matchbox, 1984 és 1995 közt gyártott „egy méret jó mindenkinek” versenyautójának másolata. Több néven is ismert „F1 Racer”, „F1 Racing Car”, de elsütötték Indy 500-as versenyautónak is a tengerentúlon spéci kiadásban, meg nagyjából bármiféle versenyautónak ezeken kívül. Mi az 1987 és 1992 közt regnáló változatával tudunk szolgálni, ami az USÁ-ban az MB-16 számot, mindenhol máshol meg az MB-06-ot viselte. Ezen kívül még az MC-09 Motorcity szettben szereplő verziót tudjuk prezentálni. 

Van rá magyarázat, hogy az alvázon miért olvasható az, hogy „Ferrari”. Az 1984-es Matchbox Premierváltozat – szintén MB-16 vagy MB-06 mint fentebb – a Ferrari 126C4 versenygépének a festését viselte. Ez egyébként 1987-ig maradt az 1-75 sorozatban. Az ismeretlen mester erről vehette – de miért is használok feltételes módot? Szóval vette a mintát. „Eh, mi a név? Mit rózsának hívunk, Bárhogy nevezzük, éppoly illatos.” gondolhatta és így lett belőle Ferrari. Ezzel máris jelentős sportértékű duplázást látunk az illegalitás terén, hiszen sikerült lekoppintani a Matchboxot és rögtön Ferrarinak is nevezni.

Ami ezt a konkrét példányt illeti, az Arrows A10, 1987-es és 1988-as versenyidényben használatos autójának festését utánozza és egy lépés távolságból egész meggyőző is. Nyilván köszönő viszonyban sincs a Matchbox minőségével, de nem is olyan rettenetesen rossz.

Nyilván köszönő viszonyban sincs a Matchbox minőségével, de nem is katasztrofális.

A "Ferrari", ami egy 1987-es Arrows A10-es.

Úgy egy-, másfél lépés távolságból akár lehet Arrows is. A Matchbox is használta mindennek, Indy 500-as versenygépnek is.

Az én példányom szét van esve - gyanús hogy nem sikerült már a gyártásakor sem jól összerakni. Ezért csúszott el az első tengely.

Matchbox MB-75 és Super Color Changers Ferrari Testarossa

A nyolcvanas évek fiúszobáinak falait két szupersportautó posztere dominálta: A Lamborghini Countach és a Ferrari Testarossa nézett vissza azokra, akik olyan szerencsések voltak, hogy birtokoltak ilyen plakátokat.

39 de bármennyit letagadhatna
Egészen hihetetlen, a Ferrari Testarossa jövőre lesz 40 éves – már ahhoz képest, amikor e sorokat írom – és még mindig teljesen elképesztő, valószínűtlen űr-vadászgépnek tűnik. A forma 100%-ig időtlen, bár az nekem döbbenetes, hogy az aerodinamikus ellenállás-tényezője 0,36 ami ékes példája annak, hogy az, ami döbbenetesen jól néz ki, az nem biztos hogy jól is funkcionál. Egy Tesla Model S Plaid-nél ez az érték 0,21, egy Lamborghini Countach-nál – ha már a bevezetőben emlegettem – 0,42. A típusismertetőt ellazsálnám, aminek két oka van. Egyrészt alább láthatjátok a premierév Testarossa katalógusát. Nem puffogtatnak túlzó szóvirágokat benne, ez tény, de hogy miért van benne egymás után három oldalon is ugyanaz a kép, az számomra rejtély.

Illetve érdemes még a figyelmetekre egy TotalCar-os videó, amiben Sturcz Tóni nagyjából mindent elmond az autóról, amit én is fontosnak tartottam volna leírni. (Most én bolondultam meg, vagy tényleg keveri a jobbot és a balt?)

1986-1994
Az 1-75 sorba egészen hamar, az eredeti premierje után két évvel bekerül a Testarossa és 8 évig ott is marad, mint MB-75. A megjelenésben ez idő alatt nincs változás, ugyanezzel a motívummal készül, függetlenül attól, hogy Makaón, vagy Tájföldön lát napvilágot. 1994-ben és 1995-ben még mindig MB-75, de már egy olyan fluoreszkáló sárga alapra ráhányt, fekete és rózsaszín csíkokkal aljasítják, amiért a Ferrarinak vissza kellett volna vonnia a licencet. 96-ban ugyanez MB-78. Jön pár év kihagyás, aztán 1999-ben visszatér sárgában mint MB-27, 2000-ben mint MB-25 – az USÁ-ban MB-20 – feketében. Ezek amúgy szépek. A köztes időben lesz belőle Laser Wheels, pár speciális kiadás, hullámzó esztétikai értékkel.

1988-ban bekerül a Super Color Changers sorba, amiről itt írtunk bővebben. Érdekessége, hogy itt sem változtattak az alapvető motívumon. Onnan lehet rájönni hogy SCC-vel van az embernek dolga, hogyha kézbe veszi és a keze melegétől változik a színe, illetve szobahőmérsékleten egészen lehetetlen színe van.

Mint kisautó, nagyon jónak tartom. Részletes, igényes kívül-belül – bár pizzakormánya van. A legendás 8-dot kerekek a Testarossának is jól állnak, bár nyilvánvalóan az eredeti, speciális felnikhez semmi közük.

Ez a leggyakoribb változata, de szerintem egyben az egyik-, ha nem egyenesen a legjobb.

A dög nagy embléma gyerekként biztos tetszett volna.

Az 8-dot kerék jól áll neki, bár persze az eredetivel köszönő viszonyban sincs.

Ezek azok az oldalsó légbeömlők, amik csak és kizárólag a Testarossának állnak jól, de a nyolcvanas évek tuningstílusát meghatározták. Mindenre megpróbálták ráhenkölni, olyasmire is, amire EGYÁLTALÁN NEM kellett volna.

Két darabom is van belőle és meg is fogom mindkettő tartani, ha már így alakult, mert van egy érzékelhető árnyalatnyi színkülönbség köztük.

Nagyjából egyformán is vannak leütve. Igen, az ott egy sorja. #regensemvoltmindenjobb

Megérkeztünk a Super Color Changers változathoz. Ilyen lehetetlen színe van amikor hajszárítóval felmelegíted.

-20 celsius fokon ilyen gyönyörű árnyalatú piros. Ez az infó nem került volna ide, ha nincs Inge, a hűtőgépünk, aki kiírja, hogy hány fok van a mélyhűtőjében.

Ez az ellenkező véglet, hajszárítóval addig melegítve, míg a kezem bírta, meg ameddig mertem melengetni. Már majdnem sárga.

Itt már hűlt egy kicsit.

Szobahőmérsékleten amúgy nagyon napszítta rózsaszínű.