Matchbox MB-42 Checker Cab

Ennyire könnyű dolgom még talán sohasem volt típusismertetőt illetőleg! Alecwolf az Autótörténelem blog – tessenek látogatni és fogyasztani, mert abszolút megéri – gazdája felettébb élvezetes márka és típustörténetet jegyez a „New York-i taxi” néven ismert Checker ügyben! Olvassátok el, amit ír majd térjetek ide vissza az én mondókámért a Matchbox megtestesüléséről!

Az MB-42 Checker Cab zöld változata 2006-ban látott napvilágot. Az alvázon 2003-as keltezést visel, de az első verziója a 2004-es katalógusban bukkan fel először. Bevallom, a sárga változat áll legközelebb a szívemhez, hiszen az igazi New York-i Checker ilyen színű volt, de az Arehnél is megszemlélhető verziók közül mindegyik tetszetős. Két közös nagy bajuk van: a felnik és a szabadjelző! Az én csepp-alakú diszkó felnikkel megvert változatom talán mind közül a legbénább. Szerintem igazán jól egy olyan „telekerék” állna neki, mint ami ezen a Bogáron is van. Az pedig, hogy nincs kifestve a szabadjelző és egyszerűen csak a karosszéria színében pompázik, kifejezetten béna. Viszont nagyon szeretem ezeket a számomra már szabad szemmel olvashatatlan feliratokat az oldalán, nagyon feldobják. (BREAK: A tévében most mondták nagyon okosan, a kamion szinonimájaként, hogy „16 tengelyes”. Ááááááááááááááááááá!) A belső tér roppant elnagyolt, bár azt jól megmutatja, hogy mennyire elkülönül egymástól a vezető munkahelye és az utastér. Ezzel a darabbal valószínűleg egy percig sem játszottak, ezért tökéletes állapotban van. Legalább egy éve is van már annak, hogy először láttam az Autómániában az egyik polcon, de a legutolsó vizitemet nem úszta meg és elkísért haza. Szép modell, egy felspécizett, szépen kifestett verzióját szívesen látnám viszont, mondjuk „Best of USA”-ként.

Matchbox MB-42 Checker Cab. Ebből a szögből pont úgy tűnik, mintha Telefonos Csóka rajta könyökölne. Pedig nem.

Imádom ezeket az apró betűs feliratokat rajta! (Huhh, jó régen csináltam ilyen tré, zajos képet!)

Csak azt a színre fújt szabadjelzőt tudnám feledni!

Meg az ocsmány diszkófelniket!

Matchbox MB-46 Hot Chocolate

Vannak olyan Matchboxok a hetvenes évekből, melyeket mindannyian ismerünk és a legtöbbünknek akkor volt is olyan – vagy ha nekünk éppen nem, akkor a szomszéd Pistikének biztosan. Állítom, hogy az MB-46 Dragon Wheels ilyen, „oh, ezt ismerem” darab. Az 1972-re datált Dragon Wheels-nek volt egy csak az amerikai piacon forgalmazott változata, az MB-46 Hot Chocolate. A forró csoki – ejtsd kakaós ital – az utolsó szögig megegyezik a jól ismert zöld, európai funny car-unkkal, csak az aranybarna-fekete fényezésben tér el. Az alvázán az amerikai piacos gépezet a Hot Chocolate feliratot viseli, de a dátumozás megmaradt az 1972-es, holott 1981-ben került az amcsi 1-75 sorozatba. Mindahányan láttunk már olyan Matchboxot, aminek az eredetihez képest más országban készült és ezért megváltoztatták az alvázán a feliratot, ezért egy kis kitüremkedésre volt ráírva a származási ország. Nos, a Hot Chocolate alvázán nem ilyenen trónol a név, hanem a szokott módon, az összes többi szöveggel megegyező szintben. Az én példányom egy akciós blisterben töltötte az elmúlt 27 évet. Hogy ne csak nekem csorogjon a nyálam, elmondom, hogy a hátulján olvashatók szerint mit lehetett nyerni akkor, ha visszaküldted a neveddel-címeddel kitöltve a kérdőívet. Fődíj: londoni vakáció négy fő részére. 3 darab első díj: 1000 dollár értékű Matchbox játék. (1981-es dollárban, emberek! El tudjátok képzelni, mekkora halom játék volt az?) 30 darab második díj: A teljes 1982-es 1-72 sorozat. (Kicsit lejjebb, az apró betűkkel szedett részből kiderül, hogy a 75 darab Matchbox összesen 135 dollárt kóstált akkor.) 300 harmadik díj: Matchbox city garage. (Ez 16 és fél dollárba került akkoriban.) Ti is sóhajtottatok most egy nagyot?

Matchbox MB-46 Hot Chocolate, NRFB.

Bevallom, nekem ez jobban tetszik, mint a zöld gépsárkány.

A tetőn teljesítményfokozó, fehér racing csík.

Azt hiszem, ilyen jól nem sikerült blistert fotóznom mostanában.

Valahogy ebből a színből jobban kilátom a hátsó dobozból a fékezőernyő-tartót.

Movie Cars - Mad Max: The Road Warrior / Interceptor

FIGYELMEZTETÉS: Jelen post olvasása, a linkek lekattintása, illetve a képek megtekintése heves nyálelválasztást, szélsőséges érzelmek kitörését és a pénztárca vészes ürülését eredményezheti! A szerző a fentiekért semmiféle felelőséget sem vállal, ugyanakkor együtt érez.

Alapvetően nem érdekelnek az 1-75 sorozatnál nagyobb léptékű autók, mert egyszerűen nincs őket hová tennem. Persze be-becsúszik egy-egy ilyen darab, javarészt ajándék gyanánt, amitől aztán már nincs lelkem megválni – pedig kéne, mert tényleg nincs hová tenni őket. De most találtam valamit, ami NAGYON kéne, pedig dög nagy, 1:18.

Nem hiszem, hogy be kell nektek mutatnom a nyolcvanas évek kultuszfilm szériáját a Mad Max sorozatot. (Ha igen, akkor tessék elhagyni az oldalt MOST! Nahát!) Szerintem minden autószexuális csorgó nyállal nézte az ausztrál Fordokból épített rendőrautókat a mozivásznon szerte e planétán. Aki pedig sohasem képzelte magát az 1973-as, XB GT Ford Falcon Coupéból épített Interceptor – az autó, amit megdurrant Max a garázsból, hogy átmenjen bosszúállóba – volánja mögé legalább egyszer arra nem is tudok megfelelő alázó jelzőt, de az biztos hogy nem lehet vérbeli autószexuális!

Hölgyeim és uraim! Kedves fiúk és lányok! Drága közönség! Van egy jó és egy rossz hírem! A jó: az AUTOart megmintázta ezt a szépséget 1:18 méretarányban! A rossz: egyelőre csak észak-Amerikában kapható és azon túl, hogy nem éppen olcsó – én láttam webboltban 120 dollárért is, ami azért máris egy picit beljebb van, mint az AUTOart saját weboldalán lévő 140 dolláros ár, ám a jelenlegi iszonyú magas dollár árfolyamon is 20 000 forintot jelent – még nehéz is, 2 kg körül van, amitől iszonyú drága a postázása ide hozzánk. Azzal együtt a kedves feleségek, barátnők és egyéb rokonok számára megsúgom, hogy bármelyik autómániás férfirokon térdre esik egy ilyentől, mondjuk karácsonyi ajándékként abszolút telitalálat!

Zseniális, azonnal kéne és mondjuk mellé a többi Falcon is a filmből!

Matchbox MB-59 Planet Scout

Alapvetően lábrázásom van azoktól a Matchboxoktól, melyek a leggyakoribbak a hetvenes évek 1-75 sorozataiban voltak és valamiféle fantázia szülte autót mintáztak meg. Volt már itt ilyen „nemszeretem” darab, amely egy gyűjtemény részeként érkezett hozzám és úgy döntöttem, ha már hozzám került, akkor a menedékjogot kap. Aztán volt olyan fantáziamobil, amit a fentebb írtakkal ellentétben meg gyerekként imádtam és bár – ahogy Tommi kolléga mondaná – „eljátszotam” az eredeti, kölyökkori példányt, pótoltam a hiányát. Jelen szeánszunk tárgya viszont sohasem volt nekem gyerekként, csak nagyon szerettem volna birtokolni.

Nem tudom, hogy veletek hogy volt, de nálunk a suliban nagy hagyománya volt a szünetek alatti Matchboxozásnak, bár a tanerők vadul tiltották a dolgot. Szóval, az egyik osztálytársamnak volt MB-59 Planet Scout-ja amit egyöntetűen áhítattal imádtunk, mi többiek, akiknek nem volt. Persze akkor még semmilyen idegen nyelvet nem tanultunk és halvány lila gőzünk sem volt arról, hogy mi lehet ez. Hogy egészen őszinte legyek, ez azóta sem változott sokat, mert annak, hogy „Bolygó Felderítő”, vagy „Bolygó Cserkész”, most sem látom több értelmét, hacsak nem valami sci-fi ihlette járgány ez, ami meg simán lehet, mert a hetvenes években szezonja volt az ilyesminek. Szóval akkor azt okoskodtuk ki, hogy ez katonai rendész autó. Hogy ezt honnan vettük, azt én már meg nem mondom, de gondolom azért találtuk ki ezt, mert zöld. Arra is emlékszem, hogy sokáig vitatkoztunk azon, hogy az a króm izé, mi lehet a tetején. A „radar” és a „reflektor” táborokra szakadtunk, bár mostani szememnek inkább sminktükör.

Akkor szembesültem azzal, hogy a Planet Scoutnak van más verziója is, mint a zöld, amikor Ikarus256 kolléga árúba bocsátotta az ő bordó-krémszínű verzióját. Ki is tehetném a pontot ide azután a mondat után, hogy „ezzel a két színnel teljesnek tekinthető a gyűjteményem ebből a verzióból”, de itt jön két „de”. Egyfelől Bulgáriában ebből is készült számos kalóznak tekinthető verzió. Areh elég pontosan dokumentálja a gyűjteményét, de én azt gyanítom, hogy a nála megtekinthető három Planet Scout verzióból a középső bolgár. Másfelől ebből a járgányból készült nálunk abszolút illegális, az eredetinél sokkal silányabb kalózverzió.

Matchbox MB-59 Planet Scout - jelentsen bármit is a neve.

Ajtónak például nyoma sincs rajtuk, de van bigyó a tetőn, meg izék a hátulján. Azzal együtt imádtuk.

A hülyének is megéri!

Nem tudom, hogy nektek mi a beszerzési bázisotok - bár tudom, hogy páran jártok bolhapiacra - de én elég gyakran veszek dolgokat internetes aukciós oldalakon. Az egyik kedvenc pénztemetőmön, az eBay-en találtam az alábbi gyöngyszemet:

Az ár "mindössze" 4600 forint körül van, ezért az eladó szerint "jó" állapotú darabért! Nézzük meg kicsit közelebbről, mert bár a fenti kép nagyítható, talán mégsem mutatja meg jól a részleteket.

Nos, a hátsó tengely, vagy felfüggesztés egyértelműen törött. Az első kerék csálén áll. A fényezés sérült és mintha utólag javítva is lenne. A szélvédőt (tartó keretet) letörték, az hiányzik. A motor alól hiányzik a két oldalon 4-4 fekete kipufogócső - bár talán, mintha ennek az MB-2 Jeep Hot Rod-nak lenne kipufogó nélküli változata is. Nos, ha ez a "jó" állapot, akkor milyen lehet az eladónál a "játszottak vele", "közepes" és "gyenge" kondíció? A 25 dollár bicskanyitogató ezért a vacak állapotú darabért, a 25 cent inkább tűnik elfogadhatónak.

Bennetek ilyenkor nem munkál, hogy meg kéne kérdezni az eladót, hogy a mamája amúgy jól van-e?

Más: Ne haragudjatok rám, ha kicsit akadozik mostanság itt a postolás, rákaptam erre a játékra. 4500 forintot - egyelőre úgy tűnik - nagyon megért.

Matchbox MB-51 Citroen SM

Sohasem vásárolnék magamnak francia autót, mert olyan horror történeteket lehet hallani a minőségükről – ráadásul ezeket rendre alátámasztják a megbízhatósági statisztikák. Ugyanakkor mindig megcsodálom azt, hogy van bennük valami ami egyedi, szép, különleges. Még az újkori modellek között is felbukkan egy-egy egyéniség, persze azért ők is tudnak fantáziátlan dobozokat tervezni, ha gúzsba köti őket a büdzsé. Szóval a fentiek miatt örültem neki, hogy a kínálatba bekerült az „Istennő” becenevű DS. Az pedig, hogy írtam a DS-ről, kissé megkönnyíti a dolgom abban, hogy érdemben mutassak be egy olyan darabot, ami különlegesség autónak is, Matchboxnak is.

1961-ben a Citroennél elkezdtek dolgozni a DS sportváltozatán. A fejlesztés a Projekt S kódnevet kapta. Az eredmény az eredeti DS-nél sokkal komplexebb és magasabb osztályt jelentő SM lett, mely a márka zászlóshajója is lett egyben. A cég zseniális hidropneumatikus felfüggesztése és az 1968-ban megvásárolt Maserati-tól származó, nagy teljesítményű V6-os motor egy egészen különleges Grand Turismo-t szült. A Genfi Motor Show-n 1970 márciusában debütált az akkor még Citroen S-nek nevezett autó. Most, 38 évvel később is olyan az autó formája, hogy bármilyen autó az úton mellette valami döbbenetes őskövületnek tűnik. Az autó légellenállási együtthatója – főleg az akkori többi autóhoz képest – kitűnő, 0,26. Jay Lano az egyik legismertebb amerikai showman híres autógyűjtő. Meglepő módon egészen fantasztikus weboldalt működtet a gyűjteményéről. (Csendben megjegyezném, hogy a hazai celebritások tanulhatnának tőle! Így kell beszélni egy sztárról, ez bulvár nem pedig az, hogy „vévé Ratyimatyinak majdnem lemerült mobiltelefonja”. Ráadásul Jayről üvölt, hogy nem póz a dolog, amit a sztájliszt-edző-idomár mondott neki, hogy jól állna neki, ha beleborítana egy kis pénz autókba, hanem ért és rajong is az autókért. Ráadásul fene jó ízlése van autó téren!) Arra biztatnék mindenkit, hogy időzzön el Jay Leno és Citroen SM-jének társaságában és nyelvtudástól függetlenül szánja rá azt a 11 percet a róla szóló videóra! Garantáltan megéri, mert például azt is bemutatja, hogy hogyan működik a legendás felfüggesztés. Az autó már SM-néven 1970 szeptemberében jelent meg Franciaországban. Külön érdekesség, hogy csak balkormányos verzióban készült, de utólagos átalakításokkal kerültek darabok Angliába és Ausztráliába.

Hogy az SM név honnan jön, nem világos. Az „S” nagy valószínűséggel a Projekt S-ből származhat, ami meg azért lett S, mert sportos DS-en dolgoznak. Az „M” meg talán a Maseratira utalhat. A kedvenc teóriám, hogy a két betű a „Sa Majesté” (/nőnemű/őfelsége franciául), rövidítése, ami meg a már említett DS becenévből „La déesse” (/az/ istennő) származik. A másik népszerű teóriát, hogy Sports Maserati elég valószínűtlennek tartom.

A névkérdést azért tartottam fontosnak tisztázni, mert az alján 1971-es keltezést viselő, de először az 1973-as (!) katalógusban szereplő MB-51 Citroen SM alvázán ezt sikerült nagyon viccesen elszúrni. Ott ugyanis „Citroen S.M.” szerepel. Így, pontokkal írva a két nagybetűt egymás mellé meg a szado-mazo összefüggésben szokták használni angolul. Az SM burgundi vörösben három évig marad a kínálatban, majd 1976-1978 között kék színezést, rajtszámot és versenycsíkokat kap. 1979-80 között Twin Pack-be kerül, ahol olyan kék marad, mint az 1-75 sorozatban, de a versenycsíkok helyett matricát kap a motorháztetőre és egy felpattintható műanyag tetőcsomagtartót, amin két pótkerék és egy ásó (?) van. Mögé, pedig egy három műanyag motort hordozó utánfutó kerül.

A Matchbox 1983-ban több modelljének a gyártását is engedélyezi egy bolgár cégnek, és lízingeli számukra a szükséges szerszámokat, de kizárólag a bolgár piacon történő értékesítésre. Az MB-51 is köztük van. Így ebből a darabból számos bolgár változat létezik, számos színben. Az nem teljesen világos, hogy a bolgár cég mely szerszámokat juttat vissza a Matchboxnak miután összerúgják a port és melyeket nem. Nekem úgy tűnik, hogy pont az MB-51-ét igen, de ez mit sem változtat azon, hogy úgy általánosságban kalózpéldánynak szokás tekinteni a bolgár Matchboxokat. Az én zöld példányom is Bulgáriában született, de hogy mennyire nem teljesült az, hogy csak belső piacon értékesítsék a modelleket jól példázza az, hogy ez a példány bizony Angliából származik. (Szép sokat utazott életében!)

Matchbox MB-51 Citroen SM. Elől a premierváltozat, hátul egy bolgár kiadás.

Ennyit arról, hogy a bolgár készítésű darabokat csak a belső piacra szánták. Szegény szemlátomást kapott rendesen kiképzést életében.

Az előző tulajdonos ici-picit megpimpelte a burgundi vörös SM-et, festett neki hátsó lámpabúrákat és rendszámot is ragasztott rá - viszont cirkumveniálta a vonóhorgot.

Matchbox 2008 Best of Muscle - MB-01 Dodge Magnum

Még februárban írtam a legdögösebb Amerikai kombiról és örvendezék vala, hogy bekerült az 1-75 sorozatba. Valahogy nem tudok őszintén örülni annak, hogy az 1-75-ból a Best of Muscle sorozatba is megtalálta az útját, ugyanis a „sima” „mezitlábas” 1-75-höz képest csak és kizárólag blister és a plusz papírdoboz az, amivel többet kapunk a nagyjából dupla árért. Maga a modell teljesen ugyanolyan, mint a kék 1-75, pusztán az első lökhárító ködlámpáit festették ki – két mikroszkopikus méretű szürke festékpötty – más kerekeket kapott és a rendszáma változott meg. Ez utóbbit nehéztüzérségi lupe bevetésével sem sikerült kisilabizálnom, lévén az enyémen sikerrel elnyomták ezt a részletet. Ikarus256 kolléga volt a leggyorsabb: a rendszám M21S3L5, ami MUSCLE-ra kódolódik ki! (Izom, itt mint muscle car, azaz izomautó.) Köszi!

Nem akarok ezen a témán különösebben lovagolni, hiszen még a BoI Alfa kapcsán feltett szavazásban kifejtettétek, hogy szerintetek ezekben az idei spéci sorozatokban vannak olyan darabok, amelyek megérik a magasabb árat. Egyszerűen elkönyveltem, hogy ez nem az a darab, ami megérné! Még azt is elszúrták, hogy ugyan ott a csomagtartó ajtajának a jobb alsó sarkán az R/T felirat – mely a 340 pacis, 5,7 literes Hemi V8-ra utal és melynél csak a 425 lóerős, 6,1 literes SRT-8 változat volt erősebb –, a blisteren ennek nyoma sincs. Apropó blister! Ikarus256 kollégáé – pontosabban az édesapjáé, ha jól emlékszem – az érdem, hogy kiszúrta: a blisteren 01 szám olvasható, de a mellékelt papírdobozon már 06. Az én példányom még erre is rátesz egy lapáttal, a blister hátulján a Made in Thailand felirat olvasható, míg a hazai forgalmazó által rányalt matricán Kína a származási ország. (Biztos a kínaiak annektálták, míg aludtam.)

Nem akartam én fanyalogni, különösen, hogy a Magnum ritka dögös egy autó és álmaim garázsában egy ilyennek is helye van, a Matchbox logóval megjelent modell pedig nagyon jól sikerült. Ugyanakkor le kell szögeznem: a BoM Magnumot csak akkor érdemes megvenni, ha az embert az „ide nekem az oroszlánt is”, vagy a „benne van a sorozatban, tehát kell” vezeti – esetleg lemaradt az MB-8-ról.

2008 Best of Muscle – Dodge Magnum NRFB, aki egyébként R/T és úgy 01, hogy 06.

Kifogástalan modell - de ugyanilyen kifogástalan állapotában már megvásárolhattuk korábban is, sokkal olcsóbban.

Az egyetlen festési különbség az 1-75-höz képest, a két apró ködlámpa a lökhárítóban.

Ha valaki el tudja olvasni a sajátján a rendszámot, legyen olyan drága, hogy elmeséli mi van raja!

Matchbox MB-74 Toe Joe

Alapvetően nem vagyok különösebben odáig a fantázia szülte, sohasem volt autókat mintázó Matchboxokért, de az a vontató kivétel. Megvan rajta minden olyan, ami egy gyereknek ahhoz kell, hogy élvezni tudjon egy játékszert. Vontató, amivel lehet más autókat vontatni és még azt is kibírja, ha játszanak vele – ellentétben ezzel a kortárs darabbal, ami a 10 perc rendeltetésszerű használat után mehet a kukába. Olyannyira lehet vele játszani, hogy a hetvenes évek elejétől – az alvázon 1972-es keltezés olvasható, de szokás szerint az 1973-as az első katalógus, amiben szerepel az MB-74 Toe Joe – a legtöbb Matchboxon volt az alváz első felén olyan pont, amibe könnyen be lehetett akasztani a horgokat. Változatok ügyében keresse fel Arehjét, vagy – remélem hamarosan – Ikarus256-ját, akinek van egy ritka színvariáció ebből a modellből. A Toe Joe elnevezés szójáték, de meg sem kísérlem az elmagyarázását, mert egyfelől nem vagyok száz százalékig biztos benne, hogy jól értem, másfelől ha meg jól értem, akkor nagyjából annyira vicces, mint egy üveg jaffaszörp elfogyasztása töményen, víz nélkül. Toe Joe egészen 1978-ig szerepel a katalógusokban, de Twin Pack-ekben is felbukkan, egy Racing Mini társaságában, mint TP-6 1976 és 1982 közt. A 82-83-as katalógusban már TP-32-nek hívják, kap egy idétlen matricát az oldalára és fehér gémeket, meg mögé egy Dodge Challengert. (Ez utóbbiról nem tudom, hogy valóban létezett-e, vagy csak a katalógusban szerepelt, de ha létezett, állati ritkának kell lennie a fehér gémjével.)

Matchbox MB-74 Toe Joe, játékra készen.

A gémen lógó kampók mozognak, külön darabok és mint ilyenek hajlamosak elveszni.

Bár semmilyen létező típusra nem hasonlít, remek játékszer!

Toe Joe munka közben.

Dobozfétis. Sajnos pont ez a fül szakadt.

Nagy sebességű teherszállításossági felfüggesztés. Aha.

Matchbox MB-41 Ford GT (40) - UPDATE

Szóba került mostanában az eddigi egyetlen regular wheel MB-41 Ford GT példányom, mely legyen akár ritka eredeti, vagy pimpelt „hamisítvány” kedves a szívemnek. Nos, az egyik régebbi, komplett gyűjtemény vételemmel érkezett egy nagyon levitézlett MB-41 példány, de az egyik leggyakoribb festéssel. Természetesen semmilyen Matchboxot sincs lelkem kukába dobni, így ezt sem, de az átszakított szélvédőjével szegény egyértelműen filler.

Matchbox MB-41 Ford GT. Szegényt alaposan lelakta az előző angliai tulaj.

Az egyik leggyakoribb változat... ööö... volt.

Ebből a szögből nem is tűnik olyan romosnak.

Matchbox MB-54 S&S Cadillac Ambulance

A Matchbox Memories hűséges látogatói bizonyára emlékeznek még a Cadillac pompakocsikra, a 2006-os modellévből. Nem az volt az első alkalom, hogy Matchbox márkájú, fehér Caddy látott napvilágot. Sokkal-sokkal korábban is volt már hófehér „kombisított” Cadillac az 1-75 sorozatban, nevezetesen 1965-ben debütált az MB-54 S&S Cadillac Ambulance. Az 1:87 méretarányú modell túléli az 1970-es Superfast kerekekre átállást, de egyúttal ez az utolsó modelléve is.

A névben az S&S egy patinás, 1876-ban alapított cégre utal, mely eredetileg lovas pompakocsik építésével indított, aztán az 1900-as évek elején átállt az automobilok hasonló célú átépítésére. Köszönik szépen, mind a mai napig jól megvannak, Cadillac-ek és Lincoln-ok pompakocsivá, vagy limuzinná építésével foglalatoskodnak. Mentőket csak azért nem csinálnak már, merthogy ebből a műfajból teljesen kiszorultak a magasított felépítményű személyautók, hogy átadják a helyüket a lényegesen tágasabb, dobozos felépítményű kisteherautóknak.

Kézenfekvő lett volna egymás mellé tenni az új, 2006-os Caddy-ket az MB-54-ekkel, de pokoli morbidnak találtam egy hullaszállítót a mentőautók mellé állítani. Érdekesen ellentmondásos ez a járgány amúgy. Egyfelől remek, részletes darab, az elején a monumentális krómhegyet, a legendás lökhárítót és hűtőrácsot szépen kidolgozták, csakúgy mint a tetőn a három piros megkülönböztető jelzést. Műszerfal nincs, de a betegágy – hordágynak nem nevezném – és a környéke is teljesen rendben van. Hátsó ajtót viszont nemes egyszerűséggel nem építettek rá, ami – lássuk be – nagyon béna! Még egy nem nyitható, fix ajtó is jobb lett volna, mint ez a luk. A Superfast verzióhoz nem kellett átszabni a karosszériát és nagyobb kerékjárati íveket vágni rajta, de a hasmagassága megnőtt a járműnek és így már valahogy nem az igazi, egy ilyen régi, klasszikus Caddy-nek azt kell sugároznia, hogy kúszik az úton, nem pedig, hogy gólyalábazik felette. Mindkét darabomról lerí, hogy játszottak velük és a vörös keresztek is hiányoznak róluk, de szintem remek állapotban vannak a korukhoz képest!

Matchbox MB-54 S&S Cadillac Ambulance. Előtérben az eredeti, regular wheel verzió.

Még egy nem nyitható ajtó is jobb lett volna, mint ez a lyuk.

Az eleje azonban kifogástalan!

A késői, Superfast verzió olyan, mintha gólyalábazna, vagy mintha szerviz állásba tették volna a - nem létező - hidropneumatikus felfüggesztését.

A két verzió között csak a kerekek és az alváz kialakítása a különbség.

Csak ezt a lyukat tudnám feledni a fenekükön!

Matchbox 2008 Best of International: MB-01 1965 Alfa Romeo Giulia Sprint GTA UPDATED!

Bizonyára nem mondok nektek újdonságot azzal, hogy a Mattel a Matchbox márkanév alatt az idén több speciális sorozatot is kiadott. A Best of Muscle (BoM), Best of British (BoB), Superfast és a többi sorozatok elvben feljavított, speciális festésű változatait tartalmazzák az 1-75/1-100 sorozatnak. Sajnos a hangsúly azon van, hogy „elvben”. Persze, vitán felül vannak gyönyörűen felspécizett darabok, de alapvetően azt gondolom, hogy át vagyunk verve, a Mattelnél igyekeznek lehúzni rólunk egy kis extra pénzt. Különösen, ha megnézzük, hogy az előző, Andrewboynál megtekinthető példányt milyen bénán sikerült lefesteni a gyárban.

A hattagú Best of International (BoI) sorozat első darabja az MB-32 Alfa Romeo Giulia Sprint GTA minimálisan módosított változata ékes példája annak, hogy szerintem bennünket gyűjtőket alapvetően hülyére vesznek – már bocs. Képrejtvény is lehetne, valami olyasmi, hogy „fedezze fel a három apró különbséget!” Legalábbis én három eltérést tudok mondani, az MB-32-höz képest magán az autón. Tehát ha nem számoljuk a nagyobb, díszesebb blistert és a BoI papírdobozt is benne, akkor a BoI Alfa mindkét oldalán egy gombostűfejnyi zöld lóhere és a hátulján egy új rendszám – ez Ikarus256 kolléga módszerével nem kódolható ki – és egy picivel másként festett hátsó lámpatest az összes eltérés. Ez szubjektív, de az 1-75 hátsó lámpái nekem sokkal jobban tetszenek, mint ami a BoI-n van. (Ha végletekig pontos akarok lenni – miért ne akarnék? – akkor a hátfalon a BoI-n egy picit más a zöld lóhere is, de ez olyan apró különbség, hogy nagyon nehezemre esik beleszámítani az eltérésekbe.) Ismeretlen nevű kedves olvasóm felfedezett egy újabb különbséget is: A BoI belső tere nem az idétlen króm, hanem fekete.

Számoljunk csak egy picit! Egy szokásos 1-75 sorozatú Matchboxot úgy 3x0-400 forinttól lehet megvásárolni, egy BoI-t meg úgy 8x0-900-tól a legolcsóbb forrásoknál. Azt hiszem nagyon optimisták vagyunk, ha úgy számolunk, hogy a dupláját fizetjük a normál árnak… Miért is? Egy – jelen esetben egészen minimálisan – eltérő festésért és egy papírdobozért.

Azzal együtt, hogy behajtottam a fejem én is a darálóba és megvan a teljes BoM, egy kivételével a teljes BoI és négy kivétellel a teljes, 12 tagú BoB, kíváncsi vagyok a véleményetekre, hogy szerintetek ezek a 2008-as speciális szériák megérik-e az árukat, vagy egyszerűen lehúzásnak tekinthetjük-e őket!

2008 Best of International – MB-01 1965 Alfa Romeo Giulia Sprint GTA, NRFB.

Az oldalán az egyetlen eltérés az MB-32-höz képest az aprócska lóhere. A kosz az ajtón nem számít!

Előröl teljesen megegyezik az MB-32-vel.

Eltérő - bénább - festésű lámpatestek, más rendszám és háromszög alapozás nélküli lóhere. Húdespéci, húdejó!

Elcserélném – UPDATE

ELKELT! A használtautó-kereskedésbe felkerült egy MB-65 Airport Coach. Sajnos egyértelműen filler minőségű, úgyhogy jó szívvel csak ennek tudom ajánlani, meg esetleg pimpelésre. Viszont garantáltan nem kérek érte sokat.

Matchbox MB-32 Alfa Romeo Giulia Sprint GTA

Az Alfa Romeo a 105-ös kupé sorozatot 1963 és 1977-között készítette, számos változatban. A változatok mindegyikében ugyanaz a négyhengeres motor szolgált – igaz változatos hengerűrtartalommal. Ami a Matchbox megmintázott az az 1965 és 69 között gyártott, gyárilag tuningolt és könnyített változat. A névben a GTA-ból az utolsó betű pont erre, az olasz „allegerita”, azaz könnyített kifejezésre utal, lévén a normál acél karosszériaelemeket alumíniumra cserélték, míg az 1600 köbcentis motor egyes alkatrészeit az amúgy is könnyű alumíniumból készültek helyett magnézium ötvözetből gyártottra cserélték. Ezen kívül olyan tuningoláson is átment a motor, hogy megkapta az elsősorban az Alfára jellemző iker-gyújtógyertyákat és egy Weber karburátort. Kívülről a GTA-kat az alacsonyabb hátsó keréknyílás különbözteti meg a többiektől, bár a Giulia Sprint GT-ken és GTV-ken is ilyen volt, mint ahogy a nagyon korai GT 1300 Junior-okon is. Az eredetiről készült képekkel kivételesen saját forrásból tudok szolgálni, lévén a Las Vegas-i The Auto Colletions eladásra kínált egy 1967-es GTV-t, amikor ott jártunk és ez szerencsénkre megjelenésében édes tesója a GTA-nak.

A 2007-es modellévben az összes piacon MB-32-ként debütáló Alfával – melynek természetesen az alján 2006-os keltezés olvasható – az történt, ami a Matchbox gyakorlatában egyáltalán nem ritka: ha a megmintázott eredeti autó sorozatában valamennyi tag ugyanúgy, vagy legalábbis közel ugyanúgy néz ki, akkor a neve a csúcsmodellé lesz. Nos, ezt a gyakorlatot jelen esetben megszívták. A GTA csak és kizárólag pirosban és fehérben készült, így amikor az olaszok észlelték, hogy a Matchbox egy zöld verziót is tervez – az egyesült államokban „küld vissza ezt a szelvényt, kapsz ajándék plakátot az 1-100 sorozatról” promóció van – akkor szóltak, hogy ezt nem kéne. Ebből kifolyólag három dolgot tartok lehetségesnek. Egy: a továbbiak vagy a piros és a fehér különböző árnyalataiban készül majd ez az autó – erre már most van jel, érdemes megnézni Areh gyűjteményét. Kettő: expressz gyorsasággal fog kikerülni a kínálatból – ezt költség hatékonysági szempontból valószínűtlennek tartom. Három: átnevezik, mondjuk GT 1300 Juniornak és onnantól már készülhet másféle színekben is.

Amennyire meg tudom ítélni a már linkelt eredetiről készült képek alapján, az Alfa külseje kifogástalan, de a belseje rettenetesen elnagyolt, műszerfalról nem is beszélhetünk. Azzal együtt pofás darab.

Alfa Romeo Giulia Sprint GTA. Ha nem változtatják meg a nevét, akkor mindössze ebben a két színben fogjuk látni.

A pirosnak jól elnyomták az orrán a festést.

Ikarus256 kolléga módszertana szerint a rendszáma - mindkettőé - "GO ALFA"-ra, azaz kb. "Nyomás/Hajrá/Gyerünk Alfára" kódolódik ki.

Matchbox MB-32 Alfa Romeo Giulia Sprint GTA, NRFB amerikai bliszter. A fehéret lusta voltam lefotózni. Jé, ebből nincs is európai csomagolásúm!

Matchbox MB-12 Setra Coach - UPDATE

Nincs mese, a Matchbox Memories haszonjármű blog lett! Elvben Ikarus256 kolléga a buszfelelős, de sikerült szert tennem két új verzióra az MB-12 Setrából, melyeket meg kell mutatnom nektek.

Egyfelől lehullott a titok „tan” színű tetőről. Mondhat Charlie Mack amit akar, ez bizony szürke! Szóval arany test, szürke tető változat, kipipálva. Ezen kívül jött egy másik is, amit nem tudok hová tenni. Charlie ír két sárga változatról is – ebből a zöld ablakúról sokáig azt hitték, hogy hamis, aztán leltek egy adag bontatlan blistert valahol és azóta legitim verziónak tekintik. Elképzelhető, hogy ami nekem van, az pont a sárga, de az én szemem ezt inkább krémszínűnek mutatja. Ha a hátára fordítom kalimpálni, akkor az alvázán – aminek elvben ugyanolyan színűnek kéne lenni, mint a karosszériának körbe – egy sötétebb szín néz vissza, amire könnyebben mondom rá, hogy sárga, de még mindig közelebb áll a vaníliás krémjoghurt színéhez, mint a citrom héjának árnyalatához. Ezt egyáltalán nem értem, mert ha az egyik oldalon lenne csak világosabb, akkor azt mondom rá, hogy kiszívta a nap. De így?

Balról arany test, szürke tető, jobbról sárga test, fehér tető - MB-12 Setra Coach.

Hát, ha ez a szín a "tan", akkor mi a "grey"?

Ez elvben sárga. Gyakorlatban szerintem krémszínű.

Talán itt látszik a legjobban a szürke és a fehér tető közti különbség.

A hasukon már jobban látszik, hogy jobb oldalt ez már tényleg sárga!