Azt hiszem összesen egy olyan autó van a világon, amiről már csak a neve alapján mindenki tudja, hogy hogyan néz ki: A Volkswagen Bogár. Fogadni mernék rá, hogy a második legismertebb pedig a Mini. Akinek mégis be kéne mutatni Sir Alec Isigonis művét, annak egyfelől ajánlom figyelmébe a TotalCar idevágó tesztjét és a Wikipédia hosszú és alapos bejegyzését.
Az MB-29-ről – ami Racing Mini feliratot visel az alvázán –, azt sejtem, hogy az első generációs Mini reprodukciója és mivel „racing” megfosztották lökhárítóitól. A külsején nem leltem kivetnivalót, a belső elnagyolt, a Mini-jellegzetességet, a középen lévő műszeregységet teljesen kihagyták. Az ülések elől-hátul megvannak és a kormány a jobb oldalon található. A kiadási évvel kapcsolatos történet a szokásos, bár az alvázon 1970-es évszám olvasható, az első katalógus amiben szerepel az 1971-es.
A klasszikus Mini még egyszer felbukkan a Matchbox történetében, mint őrült, sohasem létezett csillagmotoros dragster. Fogalmam sincs, hogy ki hogy van vele, de én már gyerekként is utáltam az ilyen sohasem volt autókat mintázó izéket, a középen trónoló, bőr-pilótasapkát viselő alak miatt meg különösen. Olyan idétlen-aránytalan izének találtam és valamiért most sem a szívem csücske. De szemlátomást csak én voltam ezzel így, mert az MB-14 „Mini-Ha-Ha” – mely 1975-ös keltezést hordoz az alvázán, de az első katalógus amiben szerepel, szokás szerint az egy évvel későbbi – egészen 1981-ig gyártásban marad.
Verseny-Mini, lökhárítók nélkül. Imádom!
Mini-dragster-izé. Sohasem szerettem. Viszont csak ebben a színváltozatban létezik, bár van egy sötétebb-kék ablakos változat Arehnél.
Egymás oldalán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése