A remek ötös
csomagból a kakukktojást hagytam utoljára, az egyetlen
nem-német modellt. A Matchbox régi szokása szerint az adott típus
csúcsmodelljét mintázta meg, de nem nevesíti, hogy ez, bizony az.
Van rá teóriám, hogy miért.
Quadrifoglio A
típusismertetőt Andrew0807 kolléga letudta egy
remek fotókkal teletűzdelt összehasonlótó posttal a Matchbox és
Majorette értelmezésekről – ez a 2021-es post az utolsó az
ő szövegszerkesztőjéből, amit szívből sajnálok, már csak
azért is, mert a legrosszabb napján is jobban fotóz egy Szmena
8M-el, lejárt filmre, mint én valaha is fogok bárhol, bárhogy,
bármivel. Mint ott akkor ő is igen helyesen megállapította, az a
Giulia egy QV, azaz Quadrifoglio, amit egyértelművé tesz az első
kerekek mögötti hűtőrács (is). A „négylevelű lóhere”
hagyományosan a csúcskivitel az Alfákból, hasonlóan mondjuk
ahhoz ami a BMW-nél az „M”, az Audinál az „RS”, vagy
Trabantnál a „DeLuxe”. Az Alfa annyira nem veszi egy kalap alá
a QV-t a többi Giulia verzióval, hogy teljesen
külön tárgyalja a modellt a honlapján.
„Eh, mi a név? Mit
rózsának hívunk, Bárhogy nevezzük, éppoly illatos.” Jogos
a kérdés, hogy ha már ennyire részletes, az apró részletek ott
vannak akkor miért nem lett QV. Nos, azt tudjuk, hogy az Alfánál
nagyon rigolyásak az apró részletekre. A
Sprint GTA kapcsán meg is romlott a kapcsolatuk a Mattellel
évekre, amikor észlelték, hogy tervez egy zöld verziót is belőle
kiadni a cég, holott az eredeti csak fehérben és pirosban készült.
A
Sprint GTA-nál is megkövetelték, hogy a kis lóhere embléma
rajta legyen – mondjuk pont a BoI szériánál azért ez volt a
minimum a felárért.
Pont
ez a részlet, az apró, fehér alapon zöld lóhere – lásd
iniciálé, a kép a Wikipédiáról van – hiányzik a Matchboxról
és ami azt illeti a Majorette-ről is. Semmi bizonyítékom nincs
rá, de nekem gyanús, hogy ezt megspórolandó maradt le a QV a
névből. Nevetséges apróságnak tűnik, de az olaszok nem engednek
az ilyesmiből és akármennyire abszurdnak tűnik, jelentős
költségtétel hogy az oldalát is meg kell festeni vagy sem – a
külön színben nem vagyok biztos, de talán az is számít.
Andrew0807
alaposan kiértékelte a modellt a legelsőnek linkelt postban,
amihez én érdemben mit sem tudok hozzáfűzni, mint ahogy a
2021-es fehér verziónál sem tudtam.
Nos,
a mostani, aranyszínű, csak ebben az ötös csomagban előforduló
arany változaton és a fentebb linkelt piros-fehéren kívül még
három verzióban létezik. Andrew0807 már említette a 2019-es,
spéci Toy Fair kiadást, ami a premiermodell volt. Én említettem a
2021-es, Collectors Series (Hogy ez miért nem Collector's?!), matt
szürke, karbonutánzat változatot. Ezeken kívül 2022-ben az 1-100
sorozatban, MB-26-ként volt még egy metál-sötétkék kiadás is
belőle.
Ismétlem
magam: Ritka jó ez az ötös csomag! Minden benne szereplő járgány
exkluzív, csak erre jellemző festést kapott. Ez egy időben
magától értetődő volt a Mattelnél, aztán egy időre elmúlt.
Örülnék, ha visszatérnének ehhez a gyakorlathoz – a pénztárcám
már nem annyira.
Az olasz hölgy morcos!
510 lóerő, 2,9 liter, V6, biturbo.
Quadrifoglio. A Mattel nem úgy hívja, de látszik rajta.
Aranyoskám.
Névtáblát is visel a kisasszony.
NRFB. Kitűnő ez a csomag, örülnék ha véglegesen visszatérne az "egyedi színek a csomagokban" gyakorlathoz a Mattel, még akkor is ha a pénztárcám már kevésbé rajongana érte.
A Giulia
Sprint GTA kapcsán megtanultuk, hogy a kortárs
Alfa Romeo nagyon háklis arra, hogy mihez adja a nevét. A modern
Giulia kapcsán is számíthattunk arra, hogy csak és kizárólag a
gyári színekben lesz majd belőle kapható. Ezért meglepő, hogy
létezik az
idei Collectors Series-ben egy mattszürke,
karbon tetejű verzió, ami közel sem a gyári színe a Giulia
GTA-nak. Talán azzal érvelhettek a Mattelnél, hogy „utólagos
matricázás”?
Szerintem egy kezemen meg tudom számolni, hogy a mai modern autók közül hány olyan van, ami picit is lázba hoz. No nem vagyok az a modern autó köpködő, egyszerűen csak nem nagyon váltanak ki belőlem ingert. Na az Alfa Giulia az egyik ilyen kivétel.
Már akkor izgalmas volt számomra, amikor még csak szó volt arról, hogy az FCA egy új, hátsókerekes platformot fejleszt az Alfa számára. Amikor elkezdtek feltűnni az utcán az első Giuliák, mindig felkaptam rájuk a fejem, így amikor 2020-ban a Matchbox kínálatába is bekerült a típus, nagyon bíztam, hogy jól fog sikerülni.
Bónuszként a Majorette is rákontrázott és szintén ebben az évben kihozta a saját verzióját belőle, ami szülte az ötletet, hogy ebből egy remek összehasonlító posztot lehetne írni. Amikor a kezembe került a Majorette láttam, hogy ez nem fog összejönni.
A típusismertető lepötyögésétől eltekintenék, mert az alábbi videóban úgy is benne van minden, amit tudni érdemes:
Túl jó nő a csajom Ami miatt végül elvetettem, hogy valódi összehasonlító tesztet írjak a két kisautóról, az az, hogy igazából nem éppen egy kategóriába tartoznak. Azt be kell látnunk, hogy a Mattel ugyanazokat a szabályokat tartja a Matchboxnál is, mint a Hot Wheelsnél. Azaz ez egy egydolláros kisautó - legalábbis az Egyesült Államokban - és ez az ökölszabály számít. Nálunk ez az utóbbi időben valahol 600-1200 forint körül mozog függően attól, hogy milyen üzlet polcán lelünk rá, míg a Majorette bő 300 forinttal drágábban indul. Ez abból is adódik, hogy a Samba-Dickie szándékosan följebb is pozicionálta a márkát, mert szerintem rájöttek, hogy fölösleges hadba szállni a Mattellel. És milyen jól tették!
Azt hiszem érződik, hogy melyik irányába is húz a szívem, de el tudom magyarázni, hogy miért. A Majorette, hasonlóan az ős-, Lesney Matchboxhoz egy szintén nagy múltú kisautógyártó. Ami az érdekessége és erőssége is, hogy inkább olyan autókat mintáztak meg, ami a hétköznapi forgalom szerves része. Ezt a mai napig, az új tulajdonos is tiszteletben tartja, követi a hagyományokat. Számos hiánypótló autót kaptunk tőlük: Fiat 127, Audi 80, Renault Twingo, Toyota Yaris - hogy csak párat említsek - amikre más nem is gondolt. Ráadásul mindezt úgy, hogy a minőségre sem lehetett panasz. Végig megtartották, néhány kivétellel, a rugózó futóművet és ami érdekesebb, egy valamilyen nyíló alkatrészt. Persze nekik is voltak sötét időszakaik, amikor a rally szériák parádés festését azzal ellensúlyozták, hogy sötét szélvédővel leplezték a beltér hiányát.
2011-ben meg beütött a ménkű, vagyis inkább a monszun, és az árvíz elmosta a maláj gyárat. Szerencsére kis trükkökkel kimásztak a gödörből - kínai, jobbára nevenincs gyártóktól származó, de minőségi termékeket dobtak piacra a Majorette márkanév alatt - és miután talpra álltak, lehetett érezni, hogy már más kategóriában kezdenek játszani.
Minimumból közel a maximumot A Matchbox Giulia ugyan 2019-ben már megjelenik egy speciális Toy Fair kiadásként, de az 1-100 sorozatban csak egy évvel később, mint MB-12. Régi Matchbox hagyományként a csúcsmodell QV-t mintázzák meg. Ami furcsa, hogy nem kapott második színvariációt eddig, így csak pirosban lehet találni. Viszont azon közel minden ott van, ami kell. Elöl részletes és pontos tamponnyomással a fényszórók és a pajzs. Hátul a lámpát nem lustálkodták el azzal, hogy "úgyis piros az autó", sőt kis karbon spoilerek is kaptak egy kis feketét. A hátsó embléma mellett még futotta Giulia feliratra és rendszámra is! A felnik közül is a lehető legjobb választás volt a grafit ötküllős, mert remek kontrasztot ad a kasznival.
A beltér a szokásos. Az ülések és a műszerfal a középkonzollal viszonylag kidolgozott, de a kormány megint csak jelzésértékű, a pizzánál kicsit kidolgozottabb. Ezeket megint be lehet tudni a kis költségvetésnek.
Az egyetlen negatívum amit észrevettem, hogy valami nem stimmel az arányokkal. Túl rövid a feneke és ezért nagy kár, mert így olyan kicsit, mint egy kompakt BMW.
Nagyon közel a tökéleteshez Nagyon érződik a Majorettnél, hogy az elmúlt pár évben igyekeznek mindent beleadni, hogy ínycsiklandó dolgokat hozzanak össze, mindezt úgy, hogy nem hagyták el a régi hagyományaikat. Már náluk is több sportautó van a palettán, de ugyanúgy megmaradtak a mindennapi városi autók. Az ajtók, vagy a motorháztető még mindig nyílik, a legtöbbször az első fényszórót a szélvédő műanyagából formázzák meg és a rugózást is megtartották. Utóbbinak volt egy nagy gyerekbetegsége, mégpedig a hasmagasság. Emiatt elég sok szupersportautó lett aránytalanul magas, de az Alfánál ezt már kiküszöbölték. Igazából nagyon nehéz belekötni. A szín már alapból sokkal közelebb áll az eredetihez, a tamponozás pontos és részletes, akár a Matchboxnál. Itt ugyan nem kapunk rendszámot, mert hátul ott van illesztve a karosszériához az alváz és a hátsó spoiler se kapott feketét, cserébe körbe az ajtókon ott a fekete keret és az első sárvédőn és a motorháztetőn is meg vannak festve a ki-beömlők.
A beltér pazar és könnyebb is kivenni a részleteket a nyíló ajtók miatt. Rendes kormányt kapunk, bár az egész autó nagyobb, mint a Matchbox. Az alján 1:60-as méretarány van feltüntetve, míg ha ehhez mérem a Matchboxot az közelebb van az 1:64-hez. Elöl a hűtőrács az alvázból van kialakítva, ami miatt kissé mélyebben ül, mint kellene, de ezt betudom a technológia határának. A kerék viszont tényleg nem ez alá való. Ahogy néztem most ez az általános egyenkerék, bár a prémium szériában van nagyon hasonló a a gyári felnihez. De ez most nem egy átalakítós poszt.
Egy szó, mint száz, vigyázó szemetek Majorette-re vessétek!
Matchbox '16 Alfa Romeo Giulia tavalyról
Minden a helyén. A kép nem adja vissza, de külön piros árnyalat a hátsó lámpa
A kerék a lehető legjobb választás, csak a feneke lett picit lapos
Erős kihívó a Majorette. Ha egy kategóriaként tekintenénk rá, akkor nehéz dolga lenne a Matchboxnak
A szín is sokkal közelebb áll a valósághoz, viszont a kerék inkább német
A szélvédőből kialakított fényszóró nagyon élethűvé teszi
Minden helyén. A rendszámtábla kicsit robosztus, de hátul ott van illesztve az alváz
Tisztességes kormány. A spórolás azért itt is érezhető, mert az élekre sok festék nem jutott.
Mikor e sorokat írom, ömlik az eső, olyan szürkeség van, mintha október lenne. Fotózni kizárt, ezért egy jó régen elrakott, konzervkép köré írok körítést.
A 2008-as amerikai Superfast változat kapcsán csupán annyi teendőm maradt, hogy felsoroljam a fenti változatokhoz képest mutatkozó eltéréseket. A leginkább szembeszökő az azoktól eltérő kerék. Nem nevezném rossznak, de a többi változaton lévő egyértelműen vagányabb. Ezen kívül hátra, a rendszámtábla helyére az „ALFA” szócska került – persze az lett volna a fura, ha azt írják rá, hogy „olasz kolbász”, vagy „sajtos makaróni”. Ennyi. Más eltérés, extra, hozzá adott érték a dobozt leszámítva nincs. Tessék kérem továbbhaladni, nincs itt semmi látnivaló! Sajnos.
2008-as Amerikai Superfast MB-18 Alfa Romeo Giulia Sprint GTA '65, NRFB.
Végre van egy jó kifogásom, hogy miért nem vettem ki a dobozból! Merthogy teljesen olyan, mint a korábban már tárgyalt verziók! Na jó, nem teljesen. Itt például látszik az eltérések 50 százaléka!
Ezen a képen nem pont nem látszik, de a rendszám helyén "ALFA" feliratot visel. Ez lenne az eltérések másik 50 százaléka.
A hetvenes években sok koncepcióautó és sohasem volt, képzelet szülte járgány került be az 1-75 sorozatba. Persze vannak kivételek köztük, de úgy általában nem szeretem ezeket. Próbálok objektív maradni a bemutatását illetőleg, de mit tagadjam, most is egy ilyen „nem szeretem” darab következik.
Az Alfa Romeo Carabo koncepcióautót 1968-ban mutatták be a közönségnek. A középen V8-as erőművet hordozó, Alfa Romeo Tipo 33 alapjaira épített koncepciót ugyanaz a Marcello Gandini nevű bácsi tervezte, akinek a nevéhez a Lamborghini Miura elkövetése is fűződik. Mi több, állítólag a Carabo-t az hívta életre, hogy a Miura nagy sebességnél szeretett volna leugrani az útról azért, mert az orra hajlamos volt repülőgépszárnynak gondolni magát, csak éppen nem az úthoz szorulva, hanem pont fordítva. A Carabonak a gyalogosok bokájára célzó orra szolgáltatta a leszorító erőt, az egész tanulmány a Miura hibájának orvoslására elkövetett aerodinamikai terv. Az amúgy bogarat jelentő nevű Carabo-n jelennek meg a későbbi Countach-óta elhíresült, előre-felfelé nyíló „Lambo” ajtók.
Minél tovább nézem az eredetiről készült képeket, annál kevésbé tetszik az alján 1970-es keltezést viselő, de elsőként az 1971-es katalógusban debütáló MB-75. Tulajdonképpen minden apró részlet megvan rajta, mint ami az eredetin is, csak valahogy együtt mégsem működik az egész. Ami nekem megvan, az a premiermodell de ez is borzasztóan csiricsáré színeket kapott és ahogy elnéztem Areh gyűjteményét, még ez a legvisszafogottabb mind közül, a többi még rondább. Tehát eleve a Bogár zöldes, kitinszerű csillogása hiányzik. Túlságosan is magasan ül a karosszéria, a kerekek nem töltik ki eléggé a kerékjárati íveket és – főleg a hátsók – köszönő viszonyban sincsenek az eredeti kerekek méreteivel.
Matchbox MB-75 Alfa Carabo. Az 1971-es katalógusban debütáló színekben.
Minden részlete megvan, mint az eredetinek, de valahogy mégsem áll össze az egész.
Főleg a hátsó kerék nagyon kicsi az eredetihez képest.
Nagyon magasan ül, az eredeti sokkal inkább kúszni tűnik az aszfalton.
A Bogár eredetije kitinzöldben.
A forma időtlen, a néni sisakja (mai szemmel) idétlen. Valaki gugol az autó mögött, a cipői látszanak a bal hátsó kerék előtt! Vagy a néni hagyta ott a csukáit?
Bizonyára nem mondok nektek újdonságot azzal, hogy a Mattel a Matchbox márkanév alatt az idén több speciális sorozatot is kiadott. A Best of Muscle (BoM), Best of British (BoB), Superfast és a többi sorozatok elvben feljavított, speciális festésű változatait tartalmazzák az 1-75/1-100 sorozatnak. Sajnos a hangsúly azon van, hogy „elvben”. Persze, vitán felül vannak gyönyörűen felspécizett darabok, de alapvetően azt gondolom, hogy át vagyunk verve, a Mattelnél igyekeznek lehúzni rólunk egy kis extra pénzt. Különösen, ha megnézzük, hogy az előző, Andrewboynál megtekinthető példányt milyen bénán sikerült lefesteni a gyárban.
A hattagú Best of International (BoI) sorozat első darabja az MB-32 Alfa Romeo Giulia Sprint GTA minimálisan módosított változata ékes példája annak, hogy szerintem bennünket gyűjtőket alapvetően hülyére vesznek – már bocs. Képrejtvény is lehetne, valami olyasmi, hogy „fedezze fel a három apró különbséget!” Legalábbis én három eltérést tudok mondani, az MB-32-höz képest magán az autón. Tehát ha nem számoljuk a nagyobb, díszesebb blistert és a BoI papírdobozt is benne, akkor a BoI Alfa mindkét oldalán egy gombostűfejnyi zöld lóhere és a hátulján egy új rendszám – ez Ikarus256 kolléga módszerével nem kódolható ki – és egy picivel másként festett hátsó lámpatest az összes eltérés. Ez szubjektív, de az 1-75 hátsó lámpái nekem sokkal jobban tetszenek, mint ami a BoI-n van. (Ha végletekig pontos akarok lenni – miért ne akarnék? – akkor a hátfalon a BoI-n egy picit más a zöld lóhere is, de ez olyan apró különbség, hogy nagyon nehezemre esik beleszámítani az eltérésekbe.) Ismeretlen nevű kedves olvasóm felfedezett egy újabb különbséget is: A BoI belső tere nem az idétlen króm, hanem fekete.
Számoljunk csak egy picit! Egy szokásos 1-75 sorozatú Matchboxot úgy 3x0-400 forinttól lehet megvásárolni, egy BoI-t meg úgy 8x0-900-tól a legolcsóbb forrásoknál. Azt hiszem nagyon optimisták vagyunk, ha úgy számolunk, hogy a dupláját fizetjük a normál árnak… Miért is? Egy – jelen esetben egészen minimálisan – eltérő festésért és egy papírdobozért.
Azzal együtt, hogy behajtottam a fejem én is a darálóba és megvan a teljes BoM, egy kivételével a teljes BoI és négy kivétellel a teljes, 12 tagú BoB, kíváncsi vagyok a véleményetekre, hogy szerintetek ezek a 2008-as speciális szériák megérik-e az árukat, vagy egyszerűen lehúzásnak tekinthetjük-e őket!
2008 Best of International – MB-01 1965 Alfa Romeo Giulia Sprint GTA, NRFB.
Az oldalán az egyetlen eltérés az MB-32-höz képest az aprócska lóhere. A kosz az ajtón nem számít!
Előröl teljesen megegyezik az MB-32-vel.
Eltérő - bénább - festésű lámpatestek, más rendszám és háromszög alapozás nélküli lóhere. Húdespéci, húdejó!
Az Alfa Romeo a 105-ös kupé sorozatot 1963 és 1977-között készítette, számos változatban. A változatok mindegyikében ugyanaz a négyhengeres motor szolgált – igaz változatos hengerűrtartalommal. Ami a Matchbox megmintázott az az 1965 és 69 között gyártott, gyárilag tuningolt és könnyített változat. A névben a GTA-ból az utolsó betű pont erre, az olasz „allegerita”, azaz könnyített kifejezésre utal, lévén a normál acél karosszériaelemeket alumíniumra cserélték, míg az 1600 köbcentis motor egyes alkatrészeit az amúgy is könnyű alumíniumból készültek helyett magnézium ötvözetből gyártottra cserélték. Ezen kívül olyan tuningoláson is átment a motor, hogy megkapta az elsősorban az Alfára jellemző iker-gyújtógyertyákat és egy Weber karburátort. Kívülről a GTA-kat az alacsonyabb hátsó keréknyílás különbözteti meg a többiektől, bár a Giulia Sprint GT-ken és GTV-ken is ilyen volt, mint ahogy a nagyon korai GT 1300 Junior-okon is. Az eredetiről készült képekkel kivételesen saját forrásból tudok szolgálni, lévén a Las Vegas-i The Auto Colletions eladásra kínált egy 1967-es GTV-t, amikor ott jártunk és ez szerencsénkre megjelenésében édes tesója a GTA-nak.
A 2007-es modellévben az összes piacon MB-32-ként debütáló Alfával – melynek természetesen az alján 2006-os keltezés olvasható – az történt, ami a Matchbox gyakorlatában egyáltalán nem ritka: ha a megmintázott eredeti autó sorozatában valamennyi tag ugyanúgy, vagy legalábbis közel ugyanúgy néz ki, akkor a neve a csúcsmodellé lesz. Nos, ezt a gyakorlatot jelen esetben megszívták. A GTA csak és kizárólag pirosban és fehérben készült, így amikor az olaszok észlelték, hogy a Matchbox egy zöld verziót is tervez – az egyesült államokban „küld vissza ezt a szelvényt, kapsz ajándék plakátot az 1-100 sorozatról” promóció van – akkor szóltak, hogy ezt nem kéne. Ebből kifolyólag három dolgot tartok lehetségesnek. Egy: a továbbiak vagy a piros és a fehér különböző árnyalataiban készül majd ez az autó – erre már most van jel, érdemes megnézni Areh gyűjteményét. Kettő: expressz gyorsasággal fog kikerülni a kínálatból – ezt költség hatékonysági szempontból valószínűtlennek tartom. Három: átnevezik, mondjuk GT 1300 Juniornak és onnantól már készülhet másféle színekben is.
Amennyire meg tudom ítélni a már linkelt eredetiről készült képek alapján, az Alfa külseje kifogástalan, de a belseje rettenetesen elnagyolt, műszerfalról nem is beszélhetünk. Azzal együtt pofás darab.
Alfa Romeo Giulia Sprint GTA. Ha nem változtatják meg a nevét, akkor mindössze ebben a két színben fogjuk látni.
A pirosnak jól elnyomták az orrán a festést.
Ikarus256 kolléga módszertana szerint a rendszáma - mindkettőé - "GO ALFA"-ra, azaz kb. "Nyomás/Hajrá/Gyerünk Alfára" kódolódik ki.
Matchbox MB-32 Alfa Romeo Giulia Sprint GTA, NRFB amerikai bliszter. A fehéret lusta voltam lefotózni. Jé, ebből nincs is európai csomagolásúm!
