Korábban ejtettünk már
szót arról e lapokon, hogy a Matchboxnak
a White Rose Collectibles révén volt köze az NASCAR-hoz. Arról
viszont még nem, hogy a kilencvenes években a nagy vízen innen
népszerű autóverseny sorozathoz, a Forma 1-hez is. Ebben a postban nem csak
erről lesz szó, hanem arról is, hogy hová tűnt Damon Hill!
Williams F1 és a
legalacsonyabb rajtszám Anno
én úgy tanultam, hogyha felelsz, akkor olyasmiről beszélj, amit
tudsz és ne olyasmiről próbálj amit nem tudsz. A Forma 1 nekem
abszolút terra incognita, valahogy soha nem hoztak lázba a
hétköznapi autóra már csak távolról emlékeztető gépcsodák.
Ezért ebben a postban igyekszem a Matchboxokra koncentrálni majd
lejjebb, mert a „lecke” ezt a részét tudom, a Forma 1 részét
meg puskáznom kell. Ami a Williams csapatot illeti, a
Wikipédia igencsak alapos szócikket jegyez róluk magyarul, úgyhogy
ajánlom a téma iránt érdeklődők figyelmébe.
Hogy
pontosan lássuk, hogy mivel van dolgunk Matchboxban, meg mi ez a 0-s
rajtszám, abban az F1 Zona segít. Az előbb linkelt postjukat idézem az
alapvető információk ügyében: „1974-ben lépett életbe egy új
szisztéma, melynek keretében az 1973-as konstruktőri bajnokság
végeredménye alapján társítottak rajtszámokat az egyes
csapatokhoz. Az 1-es rajtszám a mindenkori világbajnokot illette
meg, melyből kifolyólag csapattársa kapta a 2-es rajtszámot, és
csak úgy változhatott egy csapat által használt rajtszámpáros,
ha megnyerte a bajnokságot, vagy végleg elhagyta a Forma 1-et. […]
Ha az adott évi világbajnok nem indult a következő évben, akkor
adták ki a győztes csapatnak a 0-s rajtszámot. 1992-ben Nigel
Mansel nyert a Williamsnek, de miután a brit visszavonult, az 1-es
rajtszám nem illette meg a helyére érkező Damon Hillt, így a
londoni születésű pilóta kapta a 0-át 1993-ra. 1993-ban Alain
Prost játszotta el ugyanezt, így Hill további egy évre a nullás
számmal állt rajthoz, mígnem Michael Schumacher első világbajnoki
címének köszönhetően ért véget a valaha kiadott legkisebb
rajtszám eddigi pályafutása.” Ez a szabály azóta változott, az előző évi bajnok még mindig 1-essel indulhat de csak ha akar, ha ragaszkodik a saját szerencseszámához nem kötelező, de mindenki más csak a saját választott számával.
Damon Hill és az ő 0-ás Williams Renault-ja, 1993-ból. (Kép: F1 Zona)
Nigel Mansell és az ő "vörös 5-ös" Williams Renault-ja, 1993-ból. (Kép: F1 Zona)
Tehát
innentől már gyerekjáték kikövetkeztetni, hogy ez a szett Damon
Hill, 1993-ban használt versenygépét mintázza – szándékosan
nem merülök meg abban, hogy pontosan milyen típust, rögtön
kiderül, hogy miért.
Ilyen állat pedig
nincs! Kezdjük
a nagyobb vassal, hiszen számtalan Team
Convoy, Forma 1-, és más verseny témájú szett alapja a Papa
Truck. Nyilván szó sincs arról, hogy bármely F1, vagy
bármilyen más csapat használt volna ilyen átalakított Kenworth
teherautót, de a Matchboxnál kéznél volt és igencsak látványos
holmi, és ha már volt, hát felhasználták. És milyen jól tették,
hiszen mesés festésű – bár a valóságban sohasem
létezett – versenyjármű szállítókat kreáltak belőle.
A
Matchboxnak volt a tarsolyában akár F1-es versenygépnek is nézhető
kisautója – lásd
ebben a fantasztikus 1989-es szettben – de olyan kis
szerethetően bumfordi holmi, komolyan nehéz venni. Gyanítom a
licenc adók elé nem is álltak oda vele, hanem inkább kreáltak
egy a korszak Forma 1-es autóira sokkal jobban emlékeztető, „egy
méret jó mindenkinek” járgányt. Ez 1988-ban az 1-75 sorba is
bekerült, mint MB-74 Grand Prix Racing Car (Nagydíj Versenyautó),
de az F1 szettekben aztán az volt minden, nem csak Williams, de
Ferrari, Lotus, Sauber is! Igazából szerepelt is már nálunk, az 1993-as Footwork Arrows FA14 Mugen Honda színeiben.
1996-1997-es Matchbox katalógus F1 oldala. Az MB-74 számos versenygép szerepében.
Azt
már tisztáztuk, hogy ez a szett bizonyosan 1993-as. 1994-ben a
Canon-t a Rothmans váltja szponzorként a Williamsnél és ezzel a
festéssel is születik megfelelő szett – lásd alább.
Érdekes,
hogy az egészen apró részleteket – értsd: a kicsi
szponzorlogókat – nem dolgozták ki, sőt az 1994-es verzióra a
dohánygyár Rothmans nem annyira kicsi logója sem került fel –
gondolom ez utóbbit okkal nem akarták egy gyerekjátékra feltenni,
meg talán már akkor is voltak országok, ahol a dohánytermékek
reklámja tiltott volt, viszont az F1-es ajándékokat szerették
volna értékesíteni ezekben is. Ugyanakkor a versenyző sisakjának
jellemző mintája megvan. Azt gondolom teljesen vállalható
kompromisszum ez.
Papa Truck is megkapta a Canon Williams Renault színeket és a 0-ás rajtszámot.
Nyilván a valóságban soha nem létezett ilyen, de azért szépséges, nem?
A nagy pöcök miatt csak így lehet rá feltenni a versenygépet - bár Papa Truck pöcke több helyen és méretben is tud lenni más szetteknél.
Szettidegen, de Mansell is itt van! Ajándékba kaptam attól, akitől vásároltam még réges-régen - egy halom másik F1 cuccal együtt. Fedezd fel az apró eltéréseket!
Ilyen dobozban lakna, ha meglenne még neki. De nem van. Ezt a darabot a Vaterán árulták, de nem kelt el. Ha a kép forrása linkre kattintotok, akkor fel tudjátok venni a kapcsolatot az eladóval, ha rákivántatok volna. Hátha megvan még neki! (Nem, nem én árulom, de ha már használom a fotóját, akkor miért is ne segítenék neki? Szóval a kép forrása: Vatera.hu)
Ez pedig az 1994-es változat ugyanebből. Ez sem csúnya! (Kép: eBay)
Ha egyszer módom lenne elbeszélgetni azokkal az urakkal, akik a Mattelnél a Matchbox sorsát igazgatják, biztos megkérdezném, hogy miért nem nyúlnak vissza ötletekért a cég közeli és távolabbi múltjába. Manapság a szóló 1-75 blistereken túl 3-as, 5-ös, meg 10-es csomagokat találunk csak. Még a tematikus csomagok is megelégszenek azzal, hogy fényezésükben kapcsolják egymáshoz a bennük lévő modelleket. Igazi – esetleg egyedi kiegészítőkkel erősített – tematikus szetteket nagyon régen nem láttunk már. Talán a mostani hiány miatt értékelem nagyra az 1989-es MC-9 Motorcity versenykészletet; igényes festések, élénk színek és jól összeválogatott modellek egy egyedi grafikás dobozban. (Mivel mindegyik szerepelt már itt, ezért linkeltem a részletes bemutatót egy-egy modellről.)
Nézzük csak, hogy mi is van a dobozban!
Papa Truck azaz a CY-10 Kenworth (Cabower) Racing Transporter nem új vendég e lapokon. A hátánhordó óriásteherautó ezzel a festéssel csak itt fordul elő. A festés szerintem inkább a mellékelt Porsche 959 Pace Car-éval harmonizál, de kicsire nem adunk! Érdekessége, hogy ennek a változatnak két lapocska áll ki a platójából, hogy a rá helyezett modell ne potyogjon le róla folyton.
Az MB-06 F1 Racing Car pont az előző post volt e lapokon. Ez persze nem véletlenül történt, amikor rájöttem, hogy csak ez az egy járgány nem szerepelt még itt a szettből, akkor gyorsan előre vettem. A vezető szerintem még mindig vízfejű, de ezzel a festéssel ez az autó nem csak itt szerepel, aminek hamarosan nyomát is fogjátok látni.
Az MB-72 Ford Supervan 2 közös nagy kedvencünk. Ebben a GoodYear gumiszerviz szerkóban azonban csak ebben a szettben található meg.
Az MB-30 Mercedes-Benz 280GE sem olyan túl régen szerepelt itt először – igaz, azóta elég gyakran felbukkan –, de azt nem tudnám megmondani, hogy ez a mentő festés csak erre a szettre jellemző-e. Gyanítom igen, de ez közel sem biztos.
Az MB-07 Porsche 959-ről egy szépséges Superkings szett kapcsán olvashattatok – szintén nem túl régen. A felvezetőautó ruhája kifejezetten jól áll neki és csak ebben a készletben viseli.
Az MB-58 Ruff Trek, ami tulajdonképpen egy felturbózott Holden Pickup is szerepelt már itt, de az igazi ismertető Rájen kolléga jegyzi. A csapattámogatási-mentészeti festés csak erre a készletre jellemző.
Szép készlet, nem?
Papa Truck a CY-10-ből, a hátán egy MB-06, uniszex F1 versenyautóval.
Papa Truck festése inkább a Porsche 959 Pace Car-t - ott bújkál a háttérben - idézi, mintsem a hátán lévő versenyautót, de még így is jól mutatnak együtt.
Pöttyet nagy a feje szegénykémnek.
Papa Truck kapott két fület a platójára, hogy ne potyogjon le róla folyton az, ami rajta van.
MB-07 Porsche 959, itt mint fevezetőautó.
Kék abrosz festés ide vagy oda, szerintem dögös!
MB-58 Ruff Trek. Eddig van egy amerikai teherautónk, egy azonosíthatatlan származású versenyautónk, egy német sportgépünk és egy ausztrál platós kisteherautónk.
Ebből a szögből ritkán látni - katalógusban legalábbis biztosan nem -, hát lefotóztam így is.
MB-72 Ford Supervan 2. Nagyon szépen domborít ebben a szerepben is, nem? A fentiekhez tehát csatlakozott egy brit kisteher.
MB-30 Mercedes-Benz 280GE, itt most mint mentő. A végére a németek belehúztak, de szép kis nemzetközi csapat!
Egy csoportkép mindenkiről.
1989. Ekkor még foglalkoztak azzal, hogy egyedivé tegyenek egy ilyen cuccot egy grafikával.
Vannak emberek akik showmannek születnek – persze az is kell hozzá, hogy jó helyre és jókor szülessenek. Jerrel Malone ilyen ember volt. A San Franciscótól délkeletre fekvő Visaliában lakó Jerrel „Tyrone” Malone éppen tévét néz. Egy környezetvédő csoportról szóló filmet közvetítenek. A zöldek éppen a „mentsétek meg a bálnákat” programjukhoz gyűjtenek pénzt. Malone-nek hirtelen remek ötlete támad, maga elé ránt az asztalról egy papírszalvétát, amire gyorsan felrajzol egy vázlatot. Pár nappal később, kevés pénzzel, de annál több elszántsággal levelet ír az Egyesült Államok Környezetvédelmi minisztériumának és engedélyt kér egy húsztonnás bálna elejtésére azért, hogy lefagyassza és azt „utazócirkuszként” az országban körbehordozza.
Little Irvy
Szerintem csak az USA az egyetlen hely a világon, ahol Malone engedélyt kaphat ilyesmihez és nem szánakozó körberöhögést. A bálnás ötletből hamar valóság lesz. Malone hajót és legénységet bérel, „Little Irvy”-t elejtik, partra hozzák és lefagyasztják. Malone nem akármilyen rábeszélőkével rendelkezhetett, mert a Kenworthból kidumál egy 1967-es, Conventionalt, és még egy spéci, hosszított trélert is. Az elejtett bálna, „Kicsi Irvy” akkorára nőtt, hogy csak egy olyan félpót volt képes befogadni őt, ami valamivel több, mint fél méterrel hosszabb, mint az USA-ban engedélyezett maximális hosszúságú ilyen jármű. „Ficánka” nem csak hosszú, de nehéz is, ezért Malone közel tíz éven át messzire elkerülte a 335 lóerős, 6-hengeres dízelmotor hajtotta, közel 18 méter hosszú szerelvénnyel az Egyesült Államok autópályái mentén felállított súlyellenőrző mérlegeket. (Az USA-ban leggyakrabban az államhatárokon lévő pihenőhelyeken felállított mérlegekkel ellenőrzik a kamionok súlyát. Ide minden, nem üresen futó kamionnak kötelező behajtani mérlegelésre. A túlsúlyos szerelvényeket díjfizetésre kötelezik és természetesen azokat is szankcionálják, akik megpróbálják elbliccelni az ellenőrzést. Persze lehetséges nem az autópályákon haladni és így elkerülni a mérlegelést, de ez gyakran nagy kitérőket jelent alsóbbrendű utakon.)
Hogy Malone hol mutogatta a 11,5 méteres emlőst? Autó show-kon, gyorsulási versenyeken, vásárokon, mindenféle olyan helyen, ahol sok ember gyűlt össze valamiért nyílt helyen. Nézők légiói fizettek fejenként 35 centet azért, hogy a nyergesvontató végébe kapaszkodhassanak fel, végigsétálhassanak a plexiüveg mentén és közelről vehessék szemügyre a fagyott állatot. Egyik ötlet szülte a másikat, Little Irvy-t – „akit” nem csak Amerikában és Kanadában, hanem 17 európai nagyvárosban is megcsodálhatott a közönség – hamarosan követte egy újabb attrakció, egy másik szerelvényben szintén lefagyasztva három nagy fehér cápát vehetett szemügyre, aki befizette a belépti díjat.
Super Boss
Malone hamar észrevette, hogy míg a gyerekeket és a mamákat a fagyasztott tengeri állatok kötik le, addig a papák inkább a szállítóeszközök nézegetésével ütik agyon az időt. Ezért megépítette a „Boss Truck of America” nevű, V-12-es dízelmotor hajtotta Kenworth szörnyet, agyonkrómozva, 10 000 dolláros narancssárga fényezéssel. (Az előbbi linken megtekinthető, de nem találtok róla képet lentebb, mert szerintem kicsit sem szép.) Ezt hamarosan követte a „Super Boss”, egy 1300 lóerős dragster, mellyel a gyorsulási versenyzők körében legendás Bonnevilleben, a sóstó medrében a 144 mérföld per órás (kb. 231,7 km/h) sebességrekordot sikerült felállítani. (Erről bővebben nem találtam információt, fogalmam sincs, hogy milyen kategóriában állította fel ezt a rekordot és mikor, illetve hogy megdöntötték-e, vagy sem.) Naná, hogy Malone nem ingyen versenyzett. Nagyon eredményes, 17 éven át tartó szponzorációs szerződést kötött a Bandag nevű, teherautókra és más haszongépjárművekre való újrafutózott abroncsokat gyártó céggel.
Bandag Bandit
A Bandag egy kisebb vagyont fizetett Malonenak, hogy fuvarozóknak tartott nyílt napokon szerepeljen gumiabroncs kereskedőknél világszerte. Malone döbbenetes burnoutokat és wheelie-ket (amikor a hátsó kerekeire ágaskodik egy nagy teljesítményű autó induláskor) mutatott be. Persze nem robogóval, hanem vagy a Super Boss-al, vagy az időközben épített Bandag Bandit nevű, fekete, 1978-as csőrös Kenworth-tal. A dragster szörnyetegbe egy 12-hengeres, ikerturbós Detroit Diesel motort épített, ami 1300 lóerőt produkált. Amikor nem volt a közelben reptér, vagy gyorsulási versenypálya, akkor utcákat záratott le és a városközpontban mutatta be a showt. A tengerentúlon a kamionos iparágban mindenki felnézett Malonera. Ő volt a kamionosok királya és egy vagyont csinált a bálnából. A sors iróniája, hogy a „kamionosok királya” pont egy kamionnal ütközve veszti életét. 1997 január 21-én Phoenix-ből hazafelé tartva elaludt a volánnál és egy szembejövő kamionnak ütközött, majd pár perccel később meghalt. A helyszínelők szerint a teherautó sofőrje mindent megtett azért, hogy a személyautót vezető Maloneval elkerülje az ütközést, még az útról is lehajtott. Szegénynek amúgy esélye sem volt, úgy találta telibe a szembejövő kamion oldalát, hogy két 360-fokos piruettet is csinált. (Malone különböző járműveiről ezen az oldalon találtok még sok fotót és információt.)
Tyrone Malone Matchboxban
Hogy mindennek mi köze van a Matchboxokhoz? Nos, 1983-ban CY-10-ként jelenik meg a Convoy sorozatban, Kenworth Racing Transporter fedőnéven – az alvázán lévő névbe még beékelődik a Cabover kifejezés is a második helyre – az, amit Malone csak Papa Truck-nak hívott és a hátán a Super Boss-t hordta. Papa Truck – innentől ragaszkodom ehhez a névhez, mert egyrészt sokkal rövidebb, mint az az elnevezés, amit a Matchbox használ, másrészt sokkal személyesebb és mivel egy tíztonnás teherautót hívnak így, érzek benne egy kis iróniát is – egy alaposan átalakított, Kenworth Cabover, 430 lovas, ikerturbós Detroit Diesel motorral. Amúgy Malone elkészítette a hasonló Mama Truckot is, de a Matchbox egyértelműen Papa Truckot mintázta meg, mert csak annak van hálófülkéje. A Convoy Project a CY-10-ben szereplő Papa Truckból csak egyetlen változatot ismer, mely festésében csak távoli köszönő viszonyban van az eredetivel, bár egyértelműen annak a mintájára készült. Papa később számtalan és egy Code 1 és Code 2 szettnek lesz része – példának szerepeljen itt Ikarus 256 kolléga Schrader Racing Team szettje – de megígérhetem, hogy e lapokon is találkoztok majd változataival még.
A CY-10-ben ott a Super Boss is Papa Truck hátán, de az az 1-75 sorozatban már egy évvel előbb megjelenik, mint MB-66 Tyrone Malone - „Superboss” (sic). A katalógusfotón lévő kivitelben soha nem jelenik meg a dragster kamion. Ilyen típusú kerekek csak a katalógusban láthatóak, kereskedelmi forgalomba végül valamiért nem kerülnek. A festés is különbözik és mintha valamifajta beömlő is lenne a motorháztetőn. Az MB-66 1982 és 1986 között marad gyártásban. Az alvázán csak Kenworth felirat olvasható, semmi több. Charlie Mack 15 különböző verziót különböztet meg aszerint, hogy hol készült, milyen színű a szélvédője, hol és hogyan szerepelnek rajta a piros-kék csíkok, illetve, hogy milyen mintázatú a hátsó kerekei Egyetlen helyen említ a többitől eltérő első kereket, de a valóságban legalább háromféle szélességű első kerékkel szerelték, szóval igen apró eltérésekkel, de dögletesen sok verziója van. Bevallom, nekem ez a dragster sohasem volt a szívem csücske, még így a történetét ismerve sem vált a kedvencemmé – Papa Truck viszont pont ellenkezőleg. Az eredetire csak nyomokban emlékeztet, az azon lévő spoilerek erdeje erről – érthető módon – lemaradt. A Convoy és 1-75 sorozatban szereplő W900-as Kenworthoz azonban ennek a verziónak sok köze nincs, bár elvileg az eredeti ugyanilyenből készült. Az 1-75 sorozatban még egyszer szerepel ez a modell, 1982-ben Amerikában MB-65-ként adják ki, fekete színben és akkor a másik, a valóságban is a Super Boss-ra nagyon hasonlító Bandag Bandit-et mintázza. Ebből Charlie 9 változatot különböztet meg.
Őszintén szólva, nem tudom, hogy mi volt előbb, a tyúk, a tojás, vagy a kakas. Az biztos, hogy Tyrone Malone járművei a Convoy és az 1-75 sorozatban szériaként jelentek meg, de hogy azért, mert ő kereste meg a céget azért, hogy mörcsöndájzingként készítsék el ezeket neki – tőle nem lenne meglepő és aki megnézte a valóságban a járműveit, miért is ne akarnak ilyeneket megvásárolni miniatúrában – vagy a Matchbox gondolta úgy, hogy érdemes lenne Malone munkásságát megörökíteni ilyen módon – ez se lenne példa nélkül.
Kezdetben volt a bálnaszállító.
Aztán - nem közvetlenül utána - jött a sebességi rekord felállító dragster Super Boss.
Nagyon hasonlít rá, de más.
A hátán viszi a fiát.
CY-10 Kenworth (Cabower) Racing Transporter. Az MB-66 Tyrone Malone Super Boss tartozék.
Gyere, gyere, gyere...
... lassan, gyere, gyere, lassan, lassan, gyere!
A festés csak távolról és ködben hasonlít az eredetire.
Na, mibe, hogy ebből a szögből még nem is láttátok őket (katalógus) fotón!
Ne nagyítsátok ki, mert akkor nagyon látszik, hogy nem jó helyen van a fókusz! Köszi! Super Boss nem a Convoy sorozatban lévő Conventional Kenworth modellen alapul.
CY-10 Convoy Kenworth Racing Transporter, NRFB.
MB-66 Tyrone Malone Super Boss. Ez a verzió van a CY-10-ben.
Soha nem voltam érte oda igazán valamiért.
A lelkesedésem azóta sem jött meg.
Amerikai kiadású MB-65 Bandag Bandit, egy évvel korábbról. Gyanítom ez volt előbb, aztán lett hozzá Papa Truck és bújtatták Super Boss köntösbe.
Sok MB-66 és egy MB-65. Elképzelésem sincs, hogy ezek most tényleg verziók, vagy csak különböző módon koptak le.
Kenworth dragsterek egymás közt.
A hátukra fordítva kalimpálnak. Jól látszik, hogy háromféle első kerékkel szerelték őket.
Hagyd a legjobbat a végére: Tyrone Malone guruló cirkusza mozgásban! Köszi a videót Tommyz!
