Matchbox MB-15 Peugeot 205 Turbo 16

A Peugeot az a márka, ami a legritkább a Matchboxnál a feldolgozások számát tekintve. Az 1-75 szériában talán ha kétszer szerepel, ha a Super Kings-t, meg a Models of Yesteryear-t is ide vesszük akkor jó ha négyszer – nyilván a típusokat tekintve, nem a verziókat. Mai szeánszunk tárgya hozzá még egy B-kategóriás versenyautó is.

Típusismertető kiszervezve
Elégedetten hátradőlhetek az ügyben, mert csak annyi dolgom van, hogy két linket ideszúrok: Szándékosan nem rangsorolok, mert az Autó Motor és a SuperRally.hu írása remekül kiegészíti egymást, tehát a fogyasztási sorrend nagyjából tetszőleges. A lényeg az, hogy mindent elmondanak és megmutatnak az autóról. Kiegészítendő a fentieket egy rajongói videót szeretnék mutatni, nem mellékesen a veszett töpörtyű hangja miatt is.

1985-1989
Az 1-75 sorozatban MB-15-ként 1984-ben debütál és 1989-ig marad is. Az eredetit inkább kevésbé mint többé imitáló versenyfestésen az első évben piros a 205-ös felirat, később már kék mint az én példányomon is. 1991-ben MB-25 lesz és narancssárga alaszínű, teljesen új versenyfestést kap, ami 1992-re citromsárga alapra vált. A kettő közül az utóbbi a szebb. Mielőtt kikerül az 1-75 sorból, 1991-ben egy német speciális kiadásba is bekerül, egyszerű, de igen ronda árnyalatú zöldben.

Viszonylag nagy, a méretaránya 1:55-höz. Mint az látható a hátsó fertály nyílik ahogy az eredetin is, hogy hozzáférést adjon a középmotorhoz. Már korábban is láthattuk, hogy a rallyautóknak jól tud állni a Convoy-kerék, mint terepgumi – legutoljára pont az MC-20-ból származó járművön.

Az én példányom az MC-20 szettből származik – link a teljes tartalomhoz alább a címkefelhőben is megtalálható – és mint más darabok is ebből a készletből, egészen meglepően gyenge minőségű. Jól látszik, hogy az öntvény milyen sorjás és festésből is láttunk már sokkal szebbet.

Ha elvonatkoztatunk ennek a konkrét darab nyilvánvaló hiányosságaitól, úgy általában remek modell.

A 205 Turbo 16 – gyakran csak „T 16” – kisöccsét, a GTi-t, szintén versenyfestéssel a Majorette megmintázta, amiről itt találtok bejegyzést nálunk.

Nagy vonalakban az eredeti gyári autó versenyfestését idézi.

Onnan lehet tudni, hogy 1985-1989 közöttről való, hogy kék a 205 az oldalán.

Biztos, hogy nem kapott napfényt, mégis sárgul a fehér műanyag.

Egészen siralmas az öntvény minősége.

Hol tartott már akkor a tudomány! Nyitva bír maradni a hátulja, kitámasztás nélkül!

Matchbox MB-36 Refuse Truck - UPDATE

Egészen meglep, hogy annak ellenére, hogy hány verzió létezik belőle és szeretjük is őket, csak másodszor szerepel ez a szemetesautó e lapokon. Ez a verzió 1989 és 1981 közt szerepelt az 1-75 sorozatban. Az ős MB-36 postban minden lényegeset elolvashattok róla, úgyhogy jöhetnek a képek!

Ez a darab is az MC-20 készletből való.

Egyesek szerint ez egy Ford Transcontinental.

Már régen megállapítottuk, hogy...

...a kukáskocsi menő játékszer!

Főleg ha a szeméttömörítője is működik...

...mint ahogy ennek is.

Brit rendszámnak tűnik.

Matchbox MB-67 IMSA Mustang

Nem volt tudatos, de úgy tűnik erre a hétre szinte csak „nemszeretem, de le kell tudni” kisautók jutottak. Szeretem a Mustangokat de ezt valahogy nagyon nem.

Kicsivel több mint tíz évvel ezelőtt wmormo feldolgozta a Mustang-tesókat egy monstre átalakítás post kapcsán. Akkor foglalkozott az IMSA Mustang történetével, de érthetően a romos kisautóról nem készült fotó, úgyhogy a gyári állapotról indokolt egy fotósorozat.

Akkor ő megírt mindent, amit az eredetiről tudni érdemes, úgyhogy nekem csak a szubjektív meglátásaimat kell hozzáfűznöm: Lévén ez egy versenyautó, minden nem kifejezett versenyfestése nekem hiteltelen. Igazából még egész visszafogott is ahhoz képest, amilyenek az IMSA Mustangok voltak, de ennek ellenére nekem kicsit olyan mint azok a túlzó Hot Wheelsek, amiket nem szeretek.

Az 1-75 sorozatban 1983-tól 1996-ig találjuk meg, nyolcféle festéssel. Ez az 1986 és 1992-közt gyártott változat, úgyhogy meglehetősen gyakori egy darab. A motorházteteje nyitható – mint a mellékelt ábra mutatja, ami manapság már feláras extra lenne.

Ez a darab is az MC-20 szettből származik.

Igen, ez a motorházfedél gyárilag ilyen csálé. #regensemvoltmindenjobb

Hamm, bekaplak. Itt még jobban látszik, hogy mennyire csálé...

Jó, tudom én, hogy brutálisan szélesített versenyautó, de...

...nekem amolyan "majd ha megnövök, Hot Wheels leszek".

A többi festése sem szebb.

Hátulja is van.

Matchbox MB-62 Volvo 760 GLE

Mennyire jó, kerek évfordulók vannak az idén! A Renault 5, a Honda Civic és a Mercedes-Benz S-osztály, Porsche 911 2.7 Carrera RS, mind-mind 50 éves. A Volvo 760 pedig pont 40!

A legvonzóbb tégla
Nagyon szeretem a szögletes autókat. Nyilván így a nem annyira szögletes 200-as sorozatú Volvókat is, meg a nagyon szögletes 700-as szériát is. Még az is lehet, hogy a Volvo FH függőségem is ettől van. Nem csoda, ezek akkor voltak új autók amikor még én is viszonylag új voltam – de már közel sem garanciális.

A 760-as a 700-as sorozat zászlóshajója – bár ha valaki a 780-as kupét tekinti annak, akkor nem fogunk rajta összeveszni – és 11 évvel ezelőtt egy Siku értelmezés kapcsán Tommi kolléga (Ő kész. Kilépett, meghasonlott. Thoreau-t olvas és nyers koszton él.) nyúlfarknyi típustörténetet is mellékelt. Meglepetésemre sokkal részletesebbet nem is találtam a hazai webűrben, de az előbb linkelt postot, meg a Vezess.hu, tíz évvel ezelőtti anyagát egymás mellé téve szerintem a kettő már kiad egy tisztességes típusismertetőt. Megvan a brit 760-as katalógus is a neten, de 36 oldal, ide beilleszteni barokkos túlzás lenne, úgyhogy javaslom fogyasszátok eredeti előfordulási helyéről!

760-ast csak nyomokban tartalmaz, de Bolla Gyuri, Volvo múzeumos tárlatvezetése ide kívánkozik az életérzésre ráhangolódás végett! Szerintem minden perce arany, a teherautókat meg megígérte, hogy majd pótolja!

Élt négy évet
Egyáltalán nem tudok belekötni, teljesen rendben van. Amit nem értek, hogy miért ilyen rövid ideig használták az öntvényt! Négy lényeges verziója van: a gyöngy-ezüst színű 1986-1987-ből, e post tárgya, a bordó 1988-1989-ből – ezek mind MB-62-ők az 1-75 sorban. 1992-ben felbukkan a Graffic Traffic szériában – nyilván hófehér színben. Utoljára 1997-ben bukkan fel az Ultra sorozatban, ezüstben, gumírozott kerekekkel. Sokkal több lett volna ebben a járgányban, én svéd rendőrségi verziót is belelátok. A valóságban 740-es volt a „szolgál és svéd” flottában, a Corgi csinált 760-asból rendőrségi verziót, szóval kis hunyorítással a Matchboxot is el tudnánk fogadni, nemde?

Ez a darab is az MC-20 szettből való – ha megkattintjátok a linket, akkor az összes eddig itt megjelent postot olvashatjátok, ez pont a tizenegyedik.

A levegőmolekulák hosszasan töprengenek, miután ütköznek ezzel az orral: "Na, ez most az eleje volt, vagy a hátulja?"

Az 8-dot kerék mindenen jól mutat!

Amikor a nyitható ajtó nem volt feláras extra egy Matchboxon! #regenmindenjobbvolt

És még a beltere is egészen részletes.

Mutassatok ennél vonzóbb téglát! Az aranyrúd nem ér!

A részletek nem festékből vannak.

Matchbox MB-25 Chevrolet Ambulance

Valamikor réges-régen merengtem afelett, hogy micsoda szörnyű gyerekkorom volt nekem, mert soha nem volt normális mentőautó a flottámban. A Binzre, meg amit most ebben a postban láthattok ácsingóztam nagyon.

Titokban Chevy
Nevesítve sohasem volt, a „csokornyakkendő emblémát” sem viseli a hűtőrácsán, de a vak is látja, hogy ehhez a kisautóhoz Chevrolet mentőről vettek mintát. Természetesen nem a General Motors készített mentőket, hanem felépítmény-építők dolgoztak Chevy alapokon. Így műszaki adatok citálása lehetetlen. Most jön az a bizonyos: DE!

1977-es Chevrolet mentőautó(k, mert ami mögötte áll, szerintem az is az). Autentikus a Matchbox feldolgozás. (Kép: Bel Air Volunteer Fire Company, Bel Air, Maryland)

Rendelkezésünkre áll a Chevrolet pickupok katalógusa abból az évből, amikor a (Chevy) Ambulance első változata napvilágot látott, azaz 1977-ből. Ez nyújt némi támpontot a szóba jöhető hajtásláncokkal kapcsolatban. Azonban a GM-nél létező COPO (Central Office Production Order – Központi Irodai Gyártási Megrendelés) program lehetőséget nyújtott speciális megrendelések leadására. Nagyjából bármire, ami fizikailag elképzelhető volt, ezért volt lehetséges a 60-as években a Chevy kereskedőknek bivalyerős izomautókat legyártatni, amik egyébként nem szerepeltek a katalógusban. A programot azonban eredetileg olyan speciális megrendelőknek találták ki, pont mint a felépítménygyártók, rendőrségek, tűzoltóságok, hadsereg és a többi, a kereskedők kiskapunak használták azt. Szóval végképp ne akadjatok fel olyasmin, hogy kétajtós fülkével nincs ilyen hosszúságú alváz, mint ami akár a Matchbox arányait, akár a fenti illusztrációként szolgáló mentőautó arányait kiadná.

 

 

22 év (kis csalással)
Az első Ambulance verzió 1978-ban debütál, mint MB-41. Ekkor még szerepel az alvázán ez a szám, illetve a „Made in England” felirat. 1982-ig hat változata készül ezzel, amikor is a Lesney csődöt jelent. A tulajdonosváltás szükségszerűen változtatásokat hoz magával: lekerül a SuperFast logó, a helyére egy nagy Matchbox embléma kerül, a gyártó a Matchbox International LTD lesz, a gyártás helye meg az az ázsiai ország ahol készül.

Tehát a második kör 1983 és 1999 közt tart – 1987 és 1989 között kikerül az 1-75 sorból ezért az alcím –, cirka 15 verzióval. Ezeken felül kb. tengernyi Code 2 létezik, a tengerentúlon nagyon népszerű volt mint merchandising. Ez a példány a „másodvirágzásának” második verziója, 1984-ben, 85-ben, 89-ben és 1994-ben volt MB-25.

Érdekessége, hogy a nyitható hátsó ajtók miatt szükségszerűen van beltere, de az csak a hátsó traktus tűzfaláig tart. A sofőr munkahelyének hiányát belülről egy tűzfal, kívülről meg a nagyon sötét szélvédő hivatott elrejteni – ennek anyagából vannak a megkülönböztető jelzések is.

Igazából az eredeti Chevy formája egyszerű mint a faék, ezért igazán nagyon nehéz lett volna elszúrni. Az egyetlen dolog, amit nem szeretek benne, hogy legyen akármilyen színű és legyen akárhogyan dekorálva, a hátsó ajtók fehér műanyagból vannak. Bőséggel vannak olyan verziói – sajnos ezt nem úgy kell érteni, hogy a birtokomban – aminél ezek nagyon csúnyák, mert annyira elütnek az amúgy igencsak igényes fényezéstől. Nyilván az eredeti terv az lehetett, hogy az alapszíne fehér lesz.

Szívemnek kedves kis gyösz ez, fentebb már említettem, hogy miért.

Ez a példány az MC-20-as szettből való, aminek tartalmát az előző linkre kattintva vehetitek szemügyre – már amennyit megírtunk belőle eddig, e sorok írásának pillanatában ez pont a fele, tíz.

Gyerekként is nagyon szerettem volna egy ilyet - pontosabban azt a verzióját, ami akkor regnált, amikor én gyerek voltam.

Csaltak, a vezető munkahelyén nincs beltér, csak hátul.

Ez a harsány dekor is nagyon jól áll neki, de a korai, még matricázott verziók is nagyon mutatósak.

Érdemes hasonlítani az eredetihez: Ajtók, ablakok mindenhol a helyükön.

Van beltere, de le van falazva, csak a sofőr munkahelyéig tart.

Szerintem a nyitható ajtók miatt került ki véglegesen az 1-75 sorból. Ez a részlet amúgy szinte minden verzión ilyen fehér, ami néhol nagyon csúnyán elüt a dekortól.

Matchbox MB-17 Leyland Titan

Ha van a Matchbox számára kötelező gyakorlat, akkor az mindenképpen az emeletes (jobbára) londoni busz. Végre is hajtották ezt fennállásuk alatt sokszor, de az én gyűjteményembe csak nagy ritkán találnak utat maguknak, mert mindig is azt gondoltam róluk, hogy túlságosan is aprók a többi járműhöz képest. Ez is az MC-20 szettből származik.

A második titán
A Leyland 1978 és 1984 közt gyártotta ezt az emeletes autóbuszt, jellemzően a London Transport, azaz a brit főváros tömegközlekedési vállalata számára. A cirka 9,5 méter hosszú, 2,5 méter széles, 4,4 méter magas, alumínium karosszériás buszokat két- és egyajtós kivitelben gyártották. Szülőhelyükről mára kikoptak a használatból, de meglepő módon a világon számos helyre – New York City, Las Vegas, Florida az Egyesült Államokban, Melbourne Ausztráliában – került belőlük, hogy városnéző buszként éljenek tovább, számos közülük nyitott tetősre alakítva. (Hasonlók futottak Budapesten is, mint városnéző buszok, de azok Leyland Olympianok voltak.) A nevet másodszor használta a Leyland, az előző generáció(k) 1927 és 1969 közt készültek, mind orrmotorosak.

A London Transport - a brit főváros tömegközlekedési vállalata - Leyland Titánja 1980 áprilisában a 66-os vonalon, a Grants Hill Station végállomáson. Csak első ajtós kivitelben is készült a farmotoros, emeletes busz. (Kép: Wikipédia)

70+
A Matchbox legalább hetvenféle festéssel – beleértve a Code 2-ket is – készítette el a Leyland Titánt – legalábbis én itt adtam fel az összeszámlálásukat. Ez a verzió amit ebben a postban láthattok és az MC-20 szettből jön – link a post végén – amúgy 1986 és 1991 közt szerepelt az 1-75 sorban, az USÁ-ban mint MB-28, mindenhol másutt meg mint MB-17. 

A beltér két darabból van, mint ahogy a kasztni is két külön elem az emeletnek és a földszintnek. A lehetőségekhez képest szép, részletes. Az összeszerelési minőség botrányos.

Azért az érdekes lehet, ha csak elől van ajtó és két emeletnyi ember azon keresztük kell ki-be jusson a megállóknál. Nyilván olyan vonalakon használták azokat a verziókat, amiknél a megállók nagyobb távolságban vannak egymástól, de akkor is.

Ezzel a matricával egészen sokáig, 1986 és 1991 közt szerepelt az 1-75 sorozatban.

Farmotoros.

Nyilván asszimetrikus.