Egészen meglep, hogy
annak ellenére, hogy hány verzió létezik belőle és szeretjük
is őket, csak másodszor szerepel ez a szemetesautó e lapokon. Ez a verzió 1989 és
1981 közt szerepelt az 1-75 sorozatban. Az
ős MB-36 postban minden lényegeset elolvashattok róla, úgyhogy
jöhetnek a képek!
Kevés olyan olyan
népszerű és egyben megosztó autó létezik, mint a G-Klasse. A
Matchbox kétszer is megmintázta az első generációt – bár ha
jobban belegondolok van az háromszor is.
Dzsívagon Ilyen
az amikor egy autó lehet kőkemény terepjáró, meg pozőr
pojácák-, feltörekvő gengszter rapperek és tönkre kényeztetett
16 éves, dúsgazdag mama
kedvence libuskák játékszere egyaránt – és akkor még nem
is fedtem le a teljes ellenszenves tulajdonosi skálát. A terepjárót
szeretem, a dzsívagontól* rosszul vagyok. (*Dzsívagon: Az
amerikai, nyugati parti szlengben a „G” /ejtsd: Dzsí/ a
gengsztert jelenti. Nem feltétlenül a génsebészek agyából
pattant ki hogy belelássák és hallják a rövidült Geländewagen,
G-Wagen változatába /ejtsd: gévágen, jelentése németül g-autó,
mely a terepjáró autóból jön/ a gengsztervagont, ahol az angol
„wagon” jelenthet szekeret – lásd: az
amerikai telepesek szekerei –, dobozos teherkocsit, vagy kombit
is.)
A helyzet az, hogy az
eredeti, 1979 és 1992 közt gyártott, W460 kódú G-osztállyal
kimerítően foglalkoztunk akkor és ott, amikor a Matchboxnak ezt az
első generációt mintázó kisautóját mutattuk be egy
kitűnő twin pack kapcsán. 1992-ben jött a ráncfelvarrás; előrukkoltak a W461-el. Nyilván frissítették a típust, 1992 és
2016 közt pont tízszer. Ezeket szokás első generációként
emlegetni és a megjelenésüket tekintve bátran vehetők egy kalap
alá.
G-osztály törénelmi áttekintés 2004-ig.
2018 a jelenleg is
regnáló, második generáció születési éve. A Mercedes-Benz már
bevallottan korábban is szerette volna nyugdíjazni a típust, de
meghajolva a vevői igények előtt jöttek ki a W464 kódú
generációval. Az akkor 39 éves modell már nem tudott megfelelni
az olyan szabályozásoknak, mint amilyeneket például az EU
támasztott azért, hogy a gyalogosok lehetőség szerint túléljék,
ha egy ilyen masztodon tipor át rajtuk.
2019-ben a Totalcar
foglalkozott a csúcsmodell alatt kettővel elhelyezkedő kivitellel,
úgyhogy
érdemes átkattintani oda G500-at nézegetni, meg olvasni róla.
Amit a Matchbox megmintázott, az az egy lépcsővel feljebb lévő
G550, ami az Egyesült Államokban és bizonyos piacon ugyanaz mint
nálunk az 500-as. Négyliteres, ikerturbós V8-as benzinmotor hajtja
ami 416 lóerőt és 610 newtonmétert produkál, kilencsebességes
automataváltón keresztül. 0-ról 100 kilométer per órás
sebességre 5,9 másodperc alatt gyorsítja fel a közel 2,5 tonnás
böhömöt, melynek 210 km/h a végsebessége. (Tényleg, minden
agyatlan bakfisnak ilyen való – lásd fentebb linkelt videó.)
Efelett már csak az AMG G 63 kivitel létezik, 577 lóerőre és 850
newtonméterre szteroidozva, ami 4,5 másodperces százas sprintre és
220 km/h végsebességre elég. Érdekes tény: Az AMG a
Mercedes-Benz történetének három legfontosabb mérnöke nevének
kezdőbetűiből álló rövidítés. Az urak vezetékneve Aufecht,
Melcher, és Großaspach.
Jurassic Park
újratöltve Kézenfekvő lenne azt
gondolni, hogy ha a W460 már megvolt, akkor a Matchboxnál a W464-et
mintázták meg az újra kiadáshoz abban az évben, amikor a 464-et
bemutatták. Nos, nem ez történt. 2018-ban, „'14 Mercedes-Benz
G550” néven Jurassic World motívummal debütál szólóban, ötös
– és talán 3-as – pakkokban, összesen 5 különböző
verzióban. Mivel 2014-re keltezi a Matchbox, szükségszerűen
W461-nek kell lennie és valóban, az is.
2018-ban a lipcsei, Model
Hobby Spiel kiállítás vásármodellje lesz, négy változatban, az
árát tekintve a csillagászati és a hihetetlen közt, de már
gallytörő rács nélkül az orrán és hirtelen 2015-ös évre
keltezik. 2019-ben Mercedes témájú 5-ös csomagban szerepel,
2020-ban pedig MB-36 és MB-49 is az 1-100 sorban.
A W461-es G550 2015-ben
megkapja ugyanazt a hajtásláncot, amit a W464 kapcsán említettem,
ami valószínűsíti a 2018-as névváltás okát. Egyszerűen
ráírták a megmintázott verzióból a csúcsot, amit az a kivitel
megenged – nem ismeretlen ez a Matchbox történelmében. Tehát a
teljesítményadatok stimmelnek erre a változatra is.
Hogy miért W461 újra és
miért nem vették elő egyszerűen a régi szerszámokat? Gyanítom
szakítani akartak a régi, „valamiféle megkülönböztető
jelzést viselő jármű” mivoltával. Spórolni is akarhattak
rajta, mert a régi túl sok alkatrészből áll – mármint ehhez
képest –, hiszen ott egy műanyag „sapka” a tetején. Illetve
a több bőr lenyúzása is szempont lehetett, mert a 6x6-os verzió és a kabrió elkészítését is tervezhették már akkor – ez majd egy későbbi
történet lesz –, az pedig W464-ből még nincs.
Hogy mint kisautó
milyen? Nos, egyáltalán nem rossz, sőt. Megkockáztatom, hogy nem
fog hamar eltűnni, de csak reménykedem benne, hogy terepjáró lesz
a jövőben és nem dzsívagon.
Egészen konszolidált megjelenés - már ha ez a jelző használható egy ilyen jármű kapcsán.
Értékelem, hogy nem spórolták ki a belteret egy gengszteresre sötétített szélvédővel.
A hátulja is milyen jól sikerült! A fókusz az nem igazán van jó helyen...
Nagyon könnyű dolgom
lesz, mert erről
a Mustang generációról már írtunk itt elég részletesen, szóval
elég csak linkelnem a régi postot. Mi több, a linkelt postban
szereplő kisautó és a mostani közt is nagyon röviden
összefoglalható a különbség: mínusz egy tető. A kettő
ugyanaz, még a kerekük is. A kabrió részletes és szép színű
beltérrel büszkélkedhet, az összhatás kitűnő. A világítótestek
elviselnének némi kiemelést, de ne legyünk maximalisták, ez
egyszerű 1-100 sorozat, nem valami spéci kiadás. Az igazi
érdekesség, hogy ez egy 1999-es Mustang, ami az 1999-es Matchbox
sorozatban látott napvilágot a tengerentúlon.
A világítótestekre elfért volna még egy kis kiemelés festékből, de így is tetszik.
Ez bizony így rendben van és a beltér is, szép részletes, ami a kabrióknál mindig hektikus pont.
A Matchbox 2010-es 1-75-ös katalógusában a Bentley Continental GT is helyet kapott, ezúttal MB-36-os számozással - korábban MB-39 volt. A korábban bemutatott verziókhoz képest a belső és külső színén kívül nem sok újdonságot tartogat számunkra. A felnit sem cserélték le, ami mondjuk szerintem nem is baj, a jelenlegi választékból mást nem is tudnék alatt elképzelni. Az említett nem sok újdonság pedig kimerül egy új, könnyen kikódolható rendszámtáblában hátul, elöl megmaradt a Bentley feliratos. A festett hátsó szélvédő tetején levő piros csík talán most a leghangsúlyosabb, amint a C oszlopon végigfutó él is, ami az öntő szerszám két felének találkozási éle. Utóbbi annak kopására, vagy nem megfelelő illeszkedésére enged következtetni.
A múltkoriban megegyeztünk abban, hogy minden, magára valamit is adó kisautógyártónál KELL, hogy legyen kukáskocsi a kínálatban, mert a szemetesautó az a gyerekembernek, mint a férfinépnek Aishwarya Rai szemei. A Matchboxnál korán felismerték ezt az alapvető igazságot és gondoskodtak a kukás ellátásról.
Az MB-36 először az 1981-es katalógusban bukkan fel és mint a mellékelt ábra mutatja, az alján 1979-es keltezést viselő járműből nekem pont a premiermodell van meg. A kisautó teljességében „unisex”, semmiféle egyértelműen azonosítható jellegzetessége sincs így tökéletesen kortalan. Viszont mint arra Ikarus256 és Zsolti kollégák rámutattak, a gépezet gyanúsan hasonlít a Ford Transcontinental nevű típusra, melyet feldolgozott a Matchbox, mint SuperKings szerelvény. Számtalan és egy változata van, sokféle szám alatt, számos festéssel és színezéssel felbukkan a kínálatban. A legutolsó változata 2006-os (!), ami azt jelenti, hogy legalább 25 éven át nyúzták le róla a bőrt, aminek ékes bizonysága Areh kollekciója.
A vezetőfülke belső terét nemes egyszerűséggel elhagyták, az erősen színezett szélvédő lenne hivatott jótékonyan elfedni ezt a hiányosságot. Annál izgalmasabb, hogy amit a hátán hord működik. A Collectomatic nevet viselő szeméttömörítő – meglepő módon – nem teljesen légből kapott, a Heil gyártott a múltban ilyen nevű eszközt. Mint az a mellékelt ábrákon jól látszik, a tömörítő mozgatható és a hátsó traktus is felbillenthető, hogy a képzeletbeli szemetet ki lehessen pakolni a gépből. Apró papírgalacsinokkal kompatibilis a cucc, szóval nem is muszáj annak a szemétnek képzeletbelieknek lenni. Klassz játékszer, a már linkelt, hasonló mai Matchboxok közel nem tudnak ennyit.
Matchbox MB-36 Refuse Truck. A számos verzió közül ez az első, az 1981-es katalógusban debütál.
A Collectomatic egy létező eszköz volt.
A hátsó valamit fel lehet nyitni.
A két oldalt lévő piros pöcökkel pedig a szeméttömörítő lapátját - vagy mi ez - lehet mozgatni. A képeken nem a Kéz szerepel, hanem én.
Az Opel 1964-ben az addigi Kapitan és Admiral nevű modelljei mellé bemutatta a csúcsot jelentő Diplomatot is. A dolog érdekessége, hogy a General Motors csoporthoz tartozó, patinás Európai márka akkori, csúcskategóriába tartozó modelljei igazándiból csak a rájuk akasztott névtáblában, felszereltségben, a motorokban és a váltókban különböznek egymástól, a kasztni azonban ugyanaz. Persze az előző kijelentés nem teljesen pontos, mert több olyan motor és váltó is volt, ami mindhárom modellváltozatban előfordult. Ezekhez az Európai mértékkel guruló repülőgép-anyahajó méretűnek számító autókhoz a motorokat és a váltókat a GM egyik amerikai márkájától válogatták, nevezetesen a Chevytől. A Diplomat legnagyobb erőműve az 5,4 literes V8-as 227 pacit préselt ki magából. Hogy ez sok vagy kevés? Nos, ez a 327-es – 327 köbhüvelykes – Small Block (ettől a két szótól mindig sátáni vigyor ül ki az arcomra) moci, amit 1962-1969 között gyártottak, különböző változatai gyárilag 250-től 375 lóig teljesített amerikai verdákban. Ehhez képest az Opel egészen harmatosnak tűnik. A Diplomat kizárólag a szintén amerikai születésű kétsebességes Powerglide automatával volt rendelhető. Nem, nem akarom tudni a fogyasztását!
Amit a Matchbox megmintázott, az az első generációs Diplomat (A), amit 1968-ig gyártottak. A sorozat még egy generációt ért meg (B), amit 1969 és 1977 között készítettek. A Matchbox kínálatába 1966-ban kerül bele az MB-36, pontosabban a 66-os az első katalógus amiben láthatjuk, ugyanis az alvázon nincs keltezés. Ez egyáltalán nem szokatlan a regular wheel modelleknél, szóval fogadjuk el a katalógus megjelenést a premierévnek. A Diplomat túléli az 1969-es Superfast átállást, de 1970-ben láthatjuk viszont utoljára. Nehezen tudom megítélni hitelt érdemlően, mert a Superfast kerekű verzióhoz még nem volt személyesen szerencsém, de a karosszériát a kicsi RW kerekekhez szabták, így a vékony SF kerekek nagyon furán állnak neki – már amennyire ez Areh mester képeiből ez leszűrhető.
Az a sanda gyanúm, hogy nem ez a 71:1 méretarányú Matchbox a legjobban sikerült konstrukciója és hajlamos lehet a szétesésre. Hogy miért mondom ezt? Nos, Andrewboy kolléga már megelőzött az MB-36 bemutatóval. Az ő példánya is széthullhatott valamikor, amit az egyik előző tulajdonos nagy mennyiségű folyékony ragasztóval akart meggyógyítani, aminek áldozatul esett a nyitható motorháztető. Az én példányomon ugyan ez a részlet sértetlen maradt, de a széthullást hevítéses módszerrel próbálta meggyógyítani az egyik előző tulaj, amire viszont ráment a belső tér és a vonóhorog – ez utóbbi teljesen hiányzik, úgy sejtem elveszhetett a széteséskor. A vicces az, hogy elsőre fel sem tűnik, hogy belül olvadt vaníliafagyiból van minden, csak ha kicsit tüzetesebben szemügyre veszi az ember, akkor tűnik fel, hogy ilyen béna munkát kizárt, hogy kiengedett volna a a Lesney gyár a kapun. Ehh, kell ebből egy normális állapotú darab, mert amúgy szerintem nagyon rendben van!
Matchbox MB-36 Opel Diplomat.
Nehéz megítélni, de én simán beveszem, hogy az ott ben a 327-es Chevy V8 Small Block. Small Block... 5,7 liter! Muhahahaha!
Sikerült úgy fotóznom, hogy nem látszik, hogy ezen a konkrét példányban belül minden olvadt fagyiból van.
