Matchbox MB-15 Peugeot 205 Turbo 16

A Peugeot az a márka, ami a legritkább a Matchboxnál a feldolgozások számát tekintve. Az 1-75 szériában talán ha kétszer szerepel, ha a Super Kings-t, meg a Models of Yesteryear-t is ide vesszük akkor jó ha négyszer – nyilván a típusokat tekintve, nem a verziókat. Mai szeánszunk tárgya hozzá még egy B-kategóriás versenyautó is.

Típusismertető kiszervezve
Elégedetten hátradőlhetek az ügyben, mert csak annyi dolgom van, hogy két linket ideszúrok: Szándékosan nem rangsorolok, mert az Autó Motor és a SuperRally.hu írása remekül kiegészíti egymást, tehát a fogyasztási sorrend nagyjából tetszőleges. A lényeg az, hogy mindent elmondanak és megmutatnak az autóról. Kiegészítendő a fentieket egy rajongói videót szeretnék mutatni, nem mellékesen a veszett töpörtyű hangja miatt is.

1985-1989
Az 1-75 sorozatban MB-15-ként 1984-ben debütál és 1989-ig marad is. Az eredetit inkább kevésbé mint többé imitáló versenyfestésen az első évben piros a 205-ös felirat, később már kék mint az én példányomon is. 1991-ben MB-25 lesz és narancssárga alaszínű, teljesen új versenyfestést kap, ami 1992-re citromsárga alapra vált. A kettő közül az utóbbi a szebb. Mielőtt kikerül az 1-75 sorból, 1991-ben egy német speciális kiadásba is bekerül, egyszerű, de igen ronda árnyalatú zöldben.

Viszonylag nagy, a méretaránya 1:55-höz. Mint az látható a hátsó fertály nyílik ahogy az eredetin is, hogy hozzáférést adjon a középmotorhoz. Már korábban is láthattuk, hogy a rallyautóknak jól tud állni a Convoy-kerék, mint terepgumi – legutoljára pont az MC-20-ból származó járművön.

Az én példányom az MC-20 szettből származik – link a teljes tartalomhoz alább a címkefelhőben is megtalálható – és mint más darabok is ebből a készletből, egészen meglepően gyenge minőségű. Jól látszik, hogy az öntvény milyen sorjás és festésből is láttunk már sokkal szebbet.

Ha elvonatkoztatunk ennek a konkrét darab nyilvánvaló hiányosságaitól, úgy általában remek modell.

A 205 Turbo 16 – gyakran csak „T 16” – kisöccsét, a GTi-t, szintén versenyfestéssel a Majorette megmintázta, amiről itt találtok bejegyzést nálunk.

Nagy vonalakban az eredeti gyári autó versenyfestését idézi.

Onnan lehet tudni, hogy 1985-1989 közöttről való, hogy kék a 205 az oldalán.

Biztos, hogy nem kapott napfényt, mégis sárgul a fehér műanyag.

Egészen siralmas az öntvény minősége.

Hol tartott már akkor a tudomány! Nyitva bír maradni a hátulja, kitámasztás nélkül!

BadBoy Custom Diecast Garage – Szezon 1 Epizód 4

 

Ez alkalommal nem tudok szolgálni az epizódban szereplő autókkal - a W124-ekben nem is vagyok biztos, hogy miből vannak. Viszont nem állom meg és beszúrom ide a Taxi ikonikus üldözési jelenetét. A vicces az, hogy a sikátorokban, meg a felüljáró alatt nem is mennek igazán gyorsan - naná, kaszkadőrök, nem hülyék - amitől igazán működik a dolog az a zene. Az autópályás rész - főleg a helikopterről rögzített rész -, na az már egy másik történet.

Matchboxon kívüliek - Majorette: Peugeot 205 GTi

Nem túl gyakori vendégek blogunkon a Peugeot gyártmányai, de azt is mondhatnám, hogy erősen alulreprezentáltak. Nemrégiben jelent meg egy bejegyzés a címben említett típusról a szomszédoknál. Ennek olvasásakor jutott eszembe, hogy nekem is van 205 GTi-m, ráadásul a fotók is pihennek már a gépemen egy ideje, tehát itt a megfelelő alkalom, hogy megírjam róla a blogposztot.

Franciául Zsétéí

1984-ben dobta piacra a Peugeot a legerősebb, széria 205-ös első verzióját. Ebben még az 1,6-os motor korábbi változata dolgozott, 105 lóerőt teljesítve. 1986-ban bemutatkozott az 1,9-es verzió is, mely 128 lóerőt (később katalizátorral már csak 122-t) adott le. Az 1,6-os verziót 1987-ben módosították, hengerfejét hasonlóvá tették a nagyobb motoréhoz, teljesítménye így 115 lóerőre emelkedett. Ha hihetünk a korabeli szaksajtónak, ez az átdolgozott 1,6-os lett a GTi motorválasztékából a legjobb, mivel elég erős már, de még pörgős, míg az 1,9-es inkább nyomatékos. A motorokhoz kizárólag ötsebességes kézi kapcsolású sebességváltó társulhatott, különbség csak az áttételi viszonyokban adódott.

A kül- és beltér különbségei sem eget verőek az 1,6 és 1,9 GTi között. Kívülről a felnik és azok alatt a fékek - 1,6: elöl tárcsa-, hátul dobfék, 14 colos kerekek; 1,9: elöl-hátul tárcsafék, 15 colos kerekek -, illetve a C-oszlopon lévő műanyag elem felirata volt más. A beltérben a kárpitozás tért el: a nagyobb motorhoz, nagyobb luxusra utaló félbőr üléshuzat járt, a kisebbhez egyszerű szövet. Aki a szabadabb autózás élményét kereste, kabrióként - CTi-jelzéssel - is megvásárolhatta a típust.

Kicsiben
Jelen szeánszunk tárgyát ezzel a festéssel először az 1992-es katalógusban találni meg. Gyermekkoromban volt már egy ilyen példányom, de természetesen azt sikerült eljátszanom, így a börzéken figyeltem mindig a kínálatot, hátha találok egyet, amellyel pótolhatom. Érdekes, hogy kétszínű, versenyhangulatú festést kapott, de ezt valószínűleg nem létező autóról mintázták, mivel akárhogy kutakodtam, igazi autón még csak hasonlóval sem találkoztam az internet bugyraiban. A kül- és beltérről egyébként nem tudok többet leírni, mint a fentebb már linkelt post szerzője.

A "205 Chrono" felirat egy égbekiáltó hülyeség,...

 

 ...ugyanis csak a Citroen Visa-ból volt "Chrono" felszereltség.

 A csomagtérfedél nyílik, rajta GTi embléma.

 Szemből talán kevésbé vad a fent linkelt feketéhez képest.

Felújítás: Hot Wheels - Peugeot 505

Ez az autó ékes példája annak, hogy még a legrosszabb állapotú autó is megmenthető. A kis Hot Wheels eredetileg porsche kollégáé volt, de ő már nem nagyon akart vele foglalkozni. Én meg mivel már egy ideje szeretnék szerezni egy ilyen 505-öst megkaparintottam tőle.

Igazi roncs
Az autó állapota elég borzasztó volt. A kerekek menthetetlenek voltak. Nemcsak azért, mert a futófelület és a festése megkopott, hanem az évek során pár milliméterrel kijjebb költöztek. A szélvédő amellett, hogy alkoholos filccel össze volt kenve, még egy kis drótkefézést is kapott. Ám a legnagyobb gondot számomra a hiányzó első lökhárító jelentette.

Feltámasztás
Először a legegyszerűbb dolgokkal kezdtem. Ebben az esetben itt ez a kerekek cseréje volt. A mai napokig használatos Hot Wheels felniket kapott. Valószínűleg az ami szinte minden autónak jól áll. Arra, hogy honnan van már nem emlékszem. Csak felcsaptam a kerekes dobozt és egy kis turkálás után kiemeltem ezt a szettet. A tengellyel nem volt gond, pontosan illeszkedett a kocsi alá.

Ezután jött a szélvédő, amiről nem tudtam, hogy mennyire lesz tisztítható, de mivel ez egy régi autó még aránylag puha a plexi. Első lépésként alkohollal szedtem le a filcet. Na ez egy jó nagy hülyeség. Ugyanis akármennyire is küzdünk tuti, hogy kicsit megfogja a szélvédőt. Ettől lett az enyém is kissé sárgás. Azt tanácsolom, hogy ha valaki hasonló dolgot csinál, akkor inkább hagyja ki ezt a lépést. Én is ezt tettem már a hátsó és oldalsó részeknél. A drótkefe nyomát kétezres polírpapírral tüntettem el, majd fémtisztítóval - Sidollal - felpolíroztam. Nem kell megijedni tőle, ugyanis inkább fizikai úton tünteti el a hibákat mintsem kémiailag. Így biztos nem tesz kárt a műanyagban.

Ezek után már csak egy szerkezeti probléma várt orvoslásra, mégpedig a már említett első lökhárító, ugyanis mindkét széle hiányzott. Mivel két kis darabot szerintem nehezebb lett volna beilleszteni mint egy nagyot, így a megmaradt részt levágtam és helyére egy teljes darabot illesztettem. Szerencsére a sok átalakításnak köszönhetően már egy elég szép donorbankkal rendelkezem itthon, így van hova nyúlni alkatrészért, ebben az esetben egy Matchbox iskolabusz első lökhárítója került a helyére, egy kicsit elcsúszva. A hűtőrácshoz érintetlen maradt.

Végül csak a fényezés maradt hátra. Szerettem volna valami visszafogott színt, így feketét és kéket kevertem össze hozzá. Sajnos ez egy idő után mindig szétvált így végül matt fekete lett, amit a végén selyemfényű lakkal fújtam le. Hátul a lámpák festése kicsit megcsúszott, de teljesen elégedett vagyok vele, főleg, hogy milyen állapotban volt.

Eredeti állapot.
Porsche fotóival illusztrálva.A festék nagyja már eltávolítva és a szélvédő is kezd tisztulni.
Fényezve, egy iskolabusz lökhárítójával.
Hátul kicsit megcsúszott a festés.
Ma is szívesen látnám a kínálatban

Matchboxon kívüliek: Norev Mini Jet Peugeot 504

Van ez a mantra – mondom mantra és nem Manta! – amit több-kevesebb sikerrel mormolok magam elé kisautó lelőhelyek közelében, miszerint „csak Matchboxot veszek”, de néha egyszerűen muszáj Matchboxon kívüli dolgokba ruházni, mert a patinás márka kínálatából rendre kimaradtak olyan darabok, amit márpedig birtokolni kell! Az állólámpás W115-ös Merci régebbről pont ilyen, de ennek a világautónak, a Peugeot 504-esnek sem tudtam ellenállni, egyszerűen kellett!

1968 szeptember 12-én mutatta be a Peugeot az 504-est a Párizsi Autószalonon. A négyajtós lépcsőshátú 1796 köbcentis, négyhengeres benzinmotorral debütál, a karburátoros verzió 82, a befecskendezős 97 békebeli pacit produkál. Mindkét verzió rendelhető volt négysebességes kézi – kormányon kapcsolható – és háromsebességes automata váltóval. A napfénytető pedig az összes 504-esen alapfelszereltség. Bevallom, én sohasem tartottam nagyra az „Év Autója” díjat, mert gyanúsan sokszor olyan autó kapja meg, hogy az egyszerű földi halandó csak les, hogy „ezt meg most mégis hogy”, de 68-ban az 504-es megkapja ezt az elismerést is. A korabeli sajtó méltatja a modern megjelenését, kitűnő építési minőségét – hű, de régen hallottunk ilyet francia autóról – a robusztus karosszériát, az utazási komfortot, a vezetőülésből való minden irányban jó kilátást és az erős motorokat. (Az eredetiről szóló műszaki részletekben sokkal mélyebb, és egy gyönyörű állapotú veteránt bemutató cikkért keressétek fel az Origo.hu-t!)

Az Év Autója díjnál sokkal többet mond az 504-es karrierje. 1983-ig hárommillió 504-est gyártanak Európában, de a gyártása ezzel közel sem ér véget. A pickup verzió egészen 1993-ig volt kapható az öreg kontinensen, de az Európában gyártott alkatrészekből Argentínában 2002-ig szerelik össze – igaz a gyártás vége felé már eléggé átszabott orral, hátsó fertállyal és beltérrel. Kenyában 2004-ig, Nigériában 2006-ig szerelik össze, de Kínában is készül belőle. Az autó könnyen karbantartható, elképesztően strapabíró és elnyűhetetlen, ezért Afrikában még mindig népszerű, még mint bozóttaxi is. A történetéhez olyan érdekes epizódok kapcsolódnak, minthogy Ausztráliában a Peugeot legfőbb riválisa a Renault szereli össze és saját hálózatán keresztül értékesíti.

A Norev-ről és a Mini Jet sorozatról viszonylag keveset sikerült kiderítenem. A cég ma is létezik, a weboldala elérhető és ott van is egy rövid visszatekintés a történetükre. Ezen a rajongói oldalon viszont lényegesen több információ található a cégről és az is kiderül, hogy az 504-es Peugeot 1975-ből származik. Az 1:64 méretarányú modell részletességével alapvetően nagyon elégedett vagyok – a képek magukért beszélnek, hogy miért. Bár az első ajtókon nincs „üveg” ez nem jelenti azt, hogy nyithatóak lennének. A tengelyek nem rugóznak és bár tűtengelyesnek tűnik a konstrukció, közel sem gurul olyan szépen, mint a Superfastok – sokkal inkább egy Regular Wheel Matchbox-ra emlékeztet a futása. A belső térből teljesen kimaradt a műszerfal és a kormány, de az ülések és a kalaptartó például megvan. Kifejezetten csinos, szívemnek kedves modell.

Norev Mini Jet Peugeot 504-es - ha minden igaz - 1975-ből.

Szépen kidolgozott, apró részletek mindenhol. Francia rendszámmal.

A méretarány 1:64, inkább a Regular Wheel modellekéhez hasonló.

Az eredeti masszív és elpusztíthatatlan.

Igazi világautó, szinte minden kontinensen árusították.

Ilyen az eredeti.

Matchboxon kívüliek: Fast Lane Superliner

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Armageddon című film, amiről TRf anno a PC-X weboldalán a feledhetetlen „Szarmageddon” című postot elkövette. A film egyetlen értékelhető pillanata, amikor az orosz űrhajós csépeli a nemtudommit, mert az nem akar működni és valami olyasmit kiabál, hogy „Amerikai alkatrész, orosz alkatrész, mind egyformán szar mert Tajvanon készül!” Pontosan ez jutott az eszembe, a Matchboxok kapcsán.

Úgy emlékszem valahol már elejtettem azt, hogy a mostani Matchboxokat nem becsülöm sokra, a minőségük a közelében sincs a 70-es, korai 80-as években kiadottaknak. Ez alól sajna a kedvencem, a Convoy sorozat sem kivétel, bár ezekből még meg-megkockáztatok beszerezni egyet-egyet. Tajpejből nem jöttem haza üres kézzel, mert a bevásárlóközpontos barangolásom közben szembe jött velem egy jókora Toys”R”Us üzlet, tele a cég saját márkájának tűnő Fast Lane kisautókkal. Ettől még nem jöttem volna lázba, de láttam egy nagyon jópofa, óriáskamion alakú tartót, 36 kisautónak benne 18 járgánnyal. Szóval a tartó miatt megvettem – volt valami komoly 6000 forint.

Amikor itthon kibontottam, akkor tapasztalnom kellett, hogy a benne lévő, kínai gyártmányú kisautók nagy része meglepően jó minőségű. Közben ráleltem a gyártóra is, RealToy-nak hívják őket. Azt hiszem, már értem, hogy a Matchbox-nak mivel kellett megküzdeni a piacon, hogy miért sodródott egyik tulajdonostól a másikig. Ezek a járgányok nevetségesen olcsók, bele sem merek gondolni, hogy mennyiért adja a gyártó a kereskedőnek nagy tételben. Slusszpoén: A Tesco ugyanezeket a járgányokat árulja a saját márkaneve alatt. Azt hiszem egy nyolcas szettért kérnek kétezer forintot.

A Fast Lane Superliner még a csomagolásában. Itt még az eredeti tartalmával. Kétszer annyi kisautó befogadására képes, mint amennyit adnak hozzá.A RealToy autók nagyobb része döbbenetesen jó minőségű. Helyi bímer szakértőnk, Stinger meglepően akkurátusnak nyilvánította ezt az M3-mas BMW-t, én meg elhiszem neki.

A Ford Focus WRC-n nem csak az apró Ford emblémát dolgozták ki, de piros sportüléseket is kapott.

A másik Ford, az F350 pickup viszont már közel sem ilyen akkurátusan festett és kidolgozott Elölről kifejezetten béna

Ellenben a hot hatch-ek nagyon jól mennek a cégnek. A Peugeot 206 WRC-n nagyon jól látszik a részletes belső kidolgozás, a műszerfal és a versenyülések.

Isuzu VehiCross SUV

Személyes kedvencem, fantasztikus filmek díszletének is beillik

A két Merci is teljesen rendben van, balról egy SLK, jobbról egy C-osztály

Azért látszik, hogy kínai gyártóról van szó! A második generációs Mitsubishi Pajero kidolgozása tulajdonképpen rendben van, de a feliratok rajta elég ötletszerűnek - a hülyeséget sem tartom túl erős jelzőnek - tűnnek. Ennek egyébként nincs is semmiféle típusmegjelölés az alján. Lehetséges, hogy nem licencelték?

A Nissan Z350 ezzel szemben megint csak tökéletes. Ráadásul, ez a jobbkormányos, belső piacos változat.

Japánban Fairlady-nek - azaz Tündérhölgynek - hívják a Z sorozatot, így ez a felirat olvasható a hátulján. Ööö... Valaki elárulná, hogy ez milyen szín?

A Jeep-ek viszont nem sikerültek jól. Ezeknek sincs felirat az alvázán, ezért csak gyanítom, hogy a kék egy régebbi Grand Cherokee, ...

... a fekete pedig egy CJ7. A Cherokee elnagyolt, a CJ leginkább bigfootnak látszik.

A Porsche Boxster S-ben sem találtam kivetnivalót - a színétől eltekintve.

Az Audi TT-t streetraceresre akarták venni, a confine felirat - azaz határol - kapcsán nem tudom mire gondolhattak

VW Beetle Csak a művirág hiányzik a műszerfalról.