Matchbox MB-56 Mercedes-Benz 450 SEL Taxi

Az idén nem csak a Renault 5-ös és a Honda Civic töltötte be az ötvenet, hanem bizony a Mercedes-Benz zászlóshajója az S-osztály is.

Korábban már foglalkoztunk a típussal, de valahogy úgy hozta a sors, hogy a három létező Matchbox feldolgozás – civil, taxi, rendőrségi – pont az időrendben utolsóval foglalkoztunk először, amihez aztán a blog történetének egyik legötletesebb modja is kapcsolódik. A fentebb elsőként linkelt posthoz sokat hozzáfűzni nem tudok, hiszen alaposan körbejártuk a típustörténetet, de még a Matchbox verziók sztoriját is. A típusismertetőhöz talán ezt a Totalcaros anyagot tudom hozzácsapni – ha már ezt a munkát eddig is nekik szerveztük ki.

Nos, a taxi verzió pont olyan zseniális, mint a civil, vagy a rendőrségi, de talán pont ez a legvalószínűtlenebb is, hiszen túl nagy, túl drága megvenni és fenntartani is a bérfuvarozáshoz egy közel hétliteres, 286 lóerős benzinmotorral szerelt borzalmas csatahajót.

Ugyanakkor szívből szeretem, gyerekként is nagyon szerettem volna ilyet – bár soha sem volt. A jellegzetes, német taxiszínt majdnem tökéletesen hozza – talán egy fél árnyalattal sötétebb, mint kéne, bár lehet hogy ez csak így öregszik. A nyolcvanas évek egyik legjobb Matchboxának gondolom – bár egyáltalán nem rugózik.

Az orr, amit semmilyen más márkáéval nem lehet összetéveszteni! Az megvan, hogy a három változat bizony három különböző öntvény?

Egészen sikerült hozni a jellegzetes, német taxiszínt, bár mintha egy picit túl sötét lenne. A szabadjelző zseniális.

A beltér színe harmonizál a karosszériáéval.

És persze a kormány sem csak egy pizza, mert #regenmindenjobbvolt

Természetesen a típus a legteljesebb mértékben valószínűtlen, mint taxi. Egyrészt túl nagy. Másrészt nincs az a hiéna, aki keresni tudna egy 40 liter / 100 km fogyasztású, közel hétliteres hengerűrtartalmú, V8-as bérkocsi üzemeltetésén. A vonóhorgot fogjuk fel benfentes poénnak!

Majorette No. 240 Chevy Impala Taxi

Nem vagyok különösebben jártas a Majorette kisautók világában, de még nekem is feltűnt, hogy mennyire sokáig gyártották a hatodik generációs Chevy Impalákból képzett rendőrautókat és a kevésbé gyakori taxikat.

Párosujjú patás, tülkösszarvú emlős
Ha azt mondom „rendőrségi és taxi Chevy”, akkor szerintem mindenki azonnal azt vágja rá, hogy „Caprice”, pedig az Impala is tökéletes megfejtés. A szintén a legnagyobb méretosztályba tartozó, azaz full-size járműből az 1977 és 1985 között gyártott hatodik generációt mintázta meg a Majorette. Érdekes hogy a forrásaim szerint 1986-ban debütál náluk az első, rendőrségi verzió, tehát a megmintázott modell addigra már kifutott. Az olajválság szele már megütötte a jenki autóipart, így a hatodik generáció már csökkentett méretű ez előzőhöz képest, így „csak” 5387 x 1918 milliméteres csatacirkáló. A helyzet az, hogy megvan az 1977-es, kifejezetten rendőrségi járművekről szóló Chevy katalógus, amiben minden műszaki adat megtalálható. (Magyarázat majd mindjárt, hogy miért rendőrautót mutogatok, amikor a kisautó egy taxi.)

 

24 év!
Mint fentebb ellőttem a poént, a Majorette 1986-ban dobja piacra az Impalából az első verziót, rendőrségi gúnyában. Aztán megszakítás nélkül, 24 évig használja az öntvényt, azaz 2010-ig. Nem „falazzák le” az ajtókat, végig megmaradnak nyithatónak. Érdekes, hogy össz-vissz hét festési verzióval – ebből egy katonai rendőr, egy pedig tűzoltó parancsnoki – tudják le azt a nem rövid korszakot, és még akkor is csak kilenc változatról beszélhetünk, ha az egyik festés, mind a három kerékváltozatát is ide számoljuk. (A gyártás helye amúgy több verziót ad ki, de én úgy általában meghúztam a gyűjtésben azt a határt, hogy teljesen ignorálom az ilyesmit – természetesen kivételt képeznek a különleges születési helyű holmik, mint például a magyar, vagy bolgár gyártású Matchboxok.)

Az egyértelműen fényhidas konstrukciót erős hunyorítással lehet csak taxinak nézni, de francia barátaink tudják, hogy milyen szőlőszármazék italból kell annyit fogyasztani, hogy szabadjelzőnek lássék a fényhíd. Így mindenféle öntvény változtatás nélkül, 1987 és 1992 közt kétféle taxi festéssel is piacra dobják. (Ezért a rendőrségi kivitel katalógusa fentebb.) 1998-ban ismét előveszik az öntvényt és egy új festéssel abban az évben ismét taxi is lesz belőle. Amit e postban láthattok, az pont ez, a legutolsó taxi változat.

Még jócskán gyerek voltam, amikor piacra dobták, szóval az hogy kívánom ilyen régi keletű nálam. Azt egészen rendkívülinek gondolom, hogy ilyen sokáig gyártásban tartsák. Sajnos a taxi példányom igen viharvert. A modellt magát igencsak jónak gondolom a játékszer kategóriában, bár a hátsó lökhárító egyértelműen túl nagyra sikerült, illetve eléggé gólyalábazik is, cserébe remek a rugózása és nyílnak az ajtajai is.

Csak érdekesség képen, de korábbi és későbbi Impala generációk szerepeltek már e lapokon. A harmadik szintén taxiként képviseltette magát a Matchboxtól, a nyolcadik pedig a Wellytől és tűzoltó parancsnoki járműként a Matchboxtól is előfordult.

Ez az utolsó taxi verzió 1998-ból. A fényhíd erős hunyorítással nézhető szabadjelzőnek, de legalább borostyánsárga.

A Majorette-nek is megvan a maga "nyolcpöttyös" kereke ami másként menő, mint a Matchbox legendás nyolcpöttyöse.

Inkább csak sejteni lehet, mint látni: A kormány nem pizza! #regenmindenjobbvolt

Nyilván gólyalábazik kicsit - cserébe remekül rugózik - és túlméretezett a lökhárítója, de én szeretem.

Matchbox Convoy CY-12 Kenworth Airplane Transporter

Az 1984-es kiadású, Kenworth COE vontatású szerelvény azért érdekes szerzet, mert nagyon rövid ideig regnált. A vontató az egyik leggyakoribb a Convoy sorozatban, de a klasszikus low-boyra épített repülőgép szállító, a ritkábbak közül való. A szerelvénynek összesen három változata ismert. A fehér alapszínű vontatón, ugyanaz a motívum háromféle a színben fordul elő, de a jet ugyanúgy kék - bár abból láttam már sokféle árnyalatot, amit szerintem csak az okoz, hogy hogyan öregszik a műanyag.

Egy a ritkább Convoyok közül. A vontató gyakori, a vontatmány sokkal kevésbé.

Összesen három színváltozata ismert, a vontatón a motívum ugyanaz, mint ahogy a repülő és a vontatmány is.

Ötletes, hogy kilátszik a felépítmény alól a low-boy hátsója.

Az összeállított repülőgépről kihagyhatatlan a kép.

Corgi Renault 5 Turbo

Az idén 50 éves a Renault 5, mely szülinapot már megünnepeltünk egy posttal. Korábban jelent már meg nálunk anyag a témában, amiben alaposan körbejártuk a típus történetét. Mi több, a Turbo(k) sztoriját is kiveséztük egy olyan Norev modell kapcsán, amit én a non-plus-ultrának tartok 1:64-es R5 fronton. Az a post rendbe teszi az elnevezések körüli katyvaszt is – ez úton kérek elnézést a címért, a Corgi elnevezését követtem, holott az nem pontos. A Vezess.hu jegyez egy anyagot a témában – vezették is a fenevadat – ajánlom figyelmetekbe!

A Corgi középmotoros R5 Turbo (alias Turbo 2) értelmezése a játékautó kategóriában szerintem kitűnő – persze a fentbb linkelt Norev teljesen más univerzum, de árban is. Nem tudok pontos adatokkal szolgálni, valamikor a 80-as években készült – talán 1984-ben – de az egészen biztos, hogy még az Egyesült Királyságban. Számos festése létezik, a visszafogottabbak nekem jobban tetszenek, de a(z) – eredetiekre egyáltalán nem hasonlító – látványos króm visszapillantó tükrök mindent visznek, mint az autós kártyában a Lola-T! A racsingfestés a fotókon matricának tűnik, de igazából szokatlanul vastag festék az. A beltér utcai autót mintáz, a vonóhorog több mint mókás.

Visszafogottabb festésekkel is létezik, de ez sem rossz. A verseny dekor bár matricának tűnik a képeken, festékből van csak szokatlanul vastag.

A tükrök köszönő viszonyban sincsenek az eredetiekkel, de nagyon jók! A fehér nagyon jól kiemeli az utcai belteret, de a lökhárítóknak és küszöb légterelőknek eléggé disszonáns a kék karosszáriához.

Vonóhorog!

Matchbox 2000 Serve and Protect 5-pack 1998 International 4660 DT 4663 Armored Car

Sorstársaim a vanitiszban! Mai szeánszunkon függőségünk egészen extrém irányultságát vesszük górcső alá: egy páncélautót!

Ha meg kéne tippelni, hogy a Matchbox milyen fajta járművet mintázott meg a legkevesebbszer, akkor a páncélozott értékszállítót tippelném. Hirtelen nem is ugrik be más a témában, mint az MB-69 Armored Car 1979-ből. Szóval igazán nem mondható, hogy túlzásba vinnék.

4000
A típusismertetővel bajban vagyok. A pontos típus a BAMCA-tól jön, de hogy ők honnan vették azt teljes egészében passzolom. A 4000-es sorozat az Internationalnál 1988 és 2000 közt regnált. Közepes teherautó volt, jellemzően helyi szállítási feladatokra, de sokféle kivitelben – köztük kéttengelyes, nappali fülkés nyergesvontató is. 2001-ben a DuraStar / 4000 széria váltotta. Nagyjából ennyit sikerült történelmi jelleggel feltárnom, műszaki adatokkal adós maradok.

A valóságban valami ilyesmi - bár ez nyilvánvalóan egy rövidebb alvázra épül.

Masszív
Amit szeretek ebben a Matchboxban, hogy remekül hozza a kerekeken guruló erőd érzést. Különösen a Convoy kerekek állnak jól neki. Ez a darab egy 2000-es – ugyanaz az év, mint amikor az 1-100 sorozatban is debütál – „Szolgál és Véd” ötös csomagból való. Érdekesség, hogy a pakknak létezik olyan változata is, amiben egy teljesen másik, Ford teherautó szerepel. Verzióból – ha ide vesszük a Code 2 és promó kiadásokat is – annyi van mint a tenger, közel százféle. Igazán jól sikerült azonban ebből a tömegből talán tucatnyi. És akkor következzék egy hatalmas DE! 2000 és 2009 közt műanyag alvázzal és fém karosszériával készült. 2015-ben ismét elővették a modellt, de már műanyag alvázzal és karosszériával, ami teljesen más minőség. Idén is szerepel az 1-100 sorban, mint MB-80, de hiába a vonzó dekor, a teljesen műanyag modell annyira gyatra a régi verzióhoz képest, hogy kicsit sem vonz. Kár érte. #regenmindenjobbvolt

Masszív. Rengeteg verzióban létezik, de igazán jó nagyjából tucatnyi van. "Van" - éééérted!?

Szerintem a Convoy kerekekkel mutat a legjobban.

2015-től a karosszéria is műanyagból készül, ami ég és föld az eredeti verzióhoz képest.

Nagyon jól átjön a "guruló erőd" érzés.

Az ötös pakk, amiben lakott. Van olyan verzió belőle, amiben egy dobozos Ford teherautó szerepel az International helyett. (Kép: eBay)

Matchbox MB-16 Ford LTD Police

1997. Az év, amikor az IBM Deep Blue gépe megveri Kasparov nagymestert sakkban – de kick-boxban még mindig Garry a jobb, csak túl jól nevelt, hogy bebizonyítsa. Diana hercegnő halálos autóbalesetet szenved, beindul a Toyota Prius sorozatgyártása és árusítani is elkezdik japánban. Nem mellesleg a postban látható Ford LTD verzió MB-16 lesz az 1-75 sorban. Nem győzöm hangsúlyozni hogy a teljes, e lapokon megjelent LTD szortiment könnyen megtalálható a Bubba-Gump listában.

Nem tudok lejönni erről a szögről az LTD-k esetében. A króm teszi. Mit króm? KRÓM!

Nem a leggyakoribb szín a rendőrségi járműveknél.

Végre nem teljesen sivár a hátsó fertály.

Matchbox RW048 Working Rigs GMC 3500 Attenuator Truck

Egy újabb sorozat, amiből mutatóba birtoklunk egyet-kettőt, de nem a fő csapásirány nálunk – alább majd kiderül, hogy miért.

(Real) Working Rigs
A sorozat 2008-ban debütált. Ami a méretarányt illeti, nagyobbak mint az 1-xxx sorozat – Matchbox esetében azt, hogy „mainline” a szádra ne vedd! –, vagy akár a Convoy, de lényegesen kisebbek, mint SuperKings volt. Amikor csak képeket láttam róla lelkes voltam, de aztán befutottak az első darabok és az árcédulájuk meg a felhasznált műanyag mennyisége letörte a lelkesedésem. Mindegyik RWR modell rendelkezik valamilyen működő részlettel, de ennek ellenére szerintem az ár-érték arány nincs rendben. Kicsit az az érzésem, hogy a Mattel sem igazán tudta, hogy mit akart ezzel a szériával, mert a teherautók mellett tűzoltóautó, kombájn, traktor, de harckocsi és tömegoszlató vízágyú (!) is volt a 2014-ig futó szériában.

Ami a minőséget illeti, bőven nagy a szórás. A Durastar 4400-as autómentő, amit porsche kolléga első fecskeként 11 évvel ezelőtt már bemutatott, egyértelműen a jól sikerültek közt foglal helyet, de a zöm... Hááát... 2019-ben a Mattel felélesztette a sorozatot, de a „Real” már kimaradt a névből, ami nem is csoda, RWR, azaz – szójátékot követő, értelemmagyarázó fordításban – „Valódi Működő / Munkagépek” közt bőven volt fantáziajármű. Viszont Working Rigs-ben, ami úgy fest 2021-ig tartott, legalábbis 22-es kiadásról nem tudok a valódi járműveket tartották meg – gondolom kiértékelték a visszárut.

Ilyen állat pedig nincs is!
Nyilván feltűnt, hogy a szokásunkkal szöges ellentétben a Matchbox széria történetével kezdtem a postot és nem a valódi járművével. Ennek az oka, hogy GMC 3500 nevű jármű nincs. Az öntvény a GMC Topkick-en alapul, ami az édes testvére a 2003 és 2010 közt gyártott, Chevy Kodiak közepes teherautó harmadik generációjának. Ezek közel azonosak, a réges-régi szokás szerint a GMC-k a jobban felszerelt, komfortosabb verziók, és csak az USA besorolás szerinti, „Class 5-7” kivitelekben léteznek, C3500 nincs, csokoládé nem is volt, csak C4500, C5500, C6500, és C7500. Szóval nem értem, de azt sem, hogy a General Motors hogy bólintott rá erre az elnevezésre.

A funkció azonban érdekes. Ez egy olyan jármű, amivel az úton folyó munkálatokra, elterelésekre, sávlezárásokra és minden hasonlókra hívják fel a figyelmet a rajta lévő akszesszoárok segítségével. Egészen őszintén gőzöm sincs a magyar nevéről, tükörfordításban „figyelemfelhívó teherautó”. A jó hír, hogy egyes elemei működnek, amiről beszúrok ide egy – hát nem éppen a legjobban sikerült, legalább ne az udvar szemétdombos részét használta volna a kolléga háttérnek – videót, amin látszanak a működő részletek, mert az én példányom marad NRFB.

Ez a 2020-as verzió. A 2019-es narancssárga de én olyat nem láttam hazai boltban, mint a 2021-es citromsárgát, illetve a narancssárgát, ami egy egészen apró feliratban tér el a 2019-estől. Mint útfenntartó munkagép szerintem a narancssárgák a leghitelesebbek, de az összhatást tekintve ez a fehér a legszebb.

Pontosan a működő részletek miatt gondolom azt, hogy ez egy jó játékszer, de az én ízlésemnek túl műanyag, amihez képest viszont túl vastagon fogott az árcetlit író ceruza.

Hát ha nem is easter egg, de mindenképp jópofa részlet az ajtó felirata. Szeretem az ilyen részleteket. Az ismert okokból marad NRFB.

Az is jó, hogy a plató is megpakolható mindenfélékkel. Nem rossz játékszer ez, még ha nincs is ilyen GMC teherautó, illetve túlzónak találom az árát. (Kép: eBay)

"Sávlezárás" felirat alatt apró betűkkel: "Matchbox közút- és autópálya fenntartás" a lenyitható rakodófalon, a terelőnyíl pedig működik - a mellékelt videón látszik is hogy hogyan. (Kép: eBay)

DeAgostini Legendás Buszok a Múltból sorozat – Karosa ŠM 11

Amikor a DeAgostini buszus sor kijött, egyértelmű volt hogy csak az Ikarusok érdekelnek belőle, meg az az összesen két másik, külföldi típus amihez olyan szinten van kötődésem hogy utaztam rajtuk és valamiért emlékezetesek maradtak. A Karosa az egyik ilyen. Egy csehországi – akkor még Csehszlovák – nyári táborozáson léptem a fedélzetére és csodálkoztam rá, hogy van élet az Ikaruson kívül is.

Úgy jön, mintha menne
A 1965 és 1981 közt a városi Karosa buszt egy 178- és egy 204 lóerős V6-os dízelmotorral készítették, melyek vagy kétsebességes automata-, vagy ötsebességes kézi váltón keresztül hajtották meg a – nahát, micsoda meglepetés – hátsó kerekeket. A névben az „Š” a motor beszállítójára, a Škoda művekre, míg az „M” a „mestský”, azaz a városi szó rövidítése. (A fagyit meg úgy mondják csehül, hogy „zmrzlina” és a „pozor vlak”, meg a „vigyázz vonat”, az „ahoj” meg a szia, a Kis Vakond meg „Krtek”. Ezzel ki is merült a teljes cseh nyelvtudásom, amit táborozás során szedtem össze. Nem akartam, kényszerítettek.) 29 ülést és 67 állóhelyet kínált. A típus összes változatát – helyközi és elővárosit is – beleszámítva 9000-, más források szerint 9900 példányt gyártottak belőle. Némileg meglepő módon Magyarországra is került 1973 és 1976-között a Volánhoz 246 darab az ŠM-ből és a helyközi változatból az ŠL-ből. Az ok igen prózai: Az Ikarus nem tudta kiszolgálni a Volánt, mert a szocialista tervgazdálkodás előnyben részesítette az export megrendeléseket. Kezdetben igen lelkesek voltak az üzemeltetők, de idővel jöttek a gondok. A beszerzést sikerült annyira „ügyesen” intézni, hogy nem alakították ki egyáltalán az alkatrészek beszerzésének útját, illetve az üzemeltetők szakembereit is igen változó mértékben képezték ki a típusra.

Karosa ŠM 11 a brnoi tömegközlekedési vállalat színeiben. Az eleje, megegyezik a hátuljával, ami szerintem zseniális, mert itt szépre sikerült. (Kép: Rollingtons.hu)

Be kell valljam, hogy nekem évtizedekig nem „esett le a papír húszfilléres”, hogy a busznak a homlok-, és hátfala tökéletesen azonos. A hűtőrács elől annyira megváltoztatja a megjelenését, hogy soha az életben nem jöttem volna rá magamtól, ha nem olvasom ezt valahol. Zseniálisat spóroltak vele és szerintem annyira jól sikerült, hogy egyáltalán nem csúnya. Én kalapot emelek a cseh mérnöki zsenialitás e gyümölcse előtt!

Híradórészlet egy nosztalgiaflottába felújított ŠM 11-esről, ahol szemügyre vehető kívülről-belülről, meg ahogy jövik-menik. Szerintem menő.

A szokásos
A verdiktem ugyanaz, mint a legtöbb – kivéve Ikarus 415 – DeAgostini busz esetében: Azért a pénzért, amennyiért meg lehetett venni az újságosoknál, teljesen rendben van. Annyira, hogy nem az emlékeimet hasonlítottam a buszhoz, hanem a kis autóbuszt szemlélve ugrott be, hogy „jé, tényleg ez ilyen volt!” Annyit sikerült kitúrnom, hogy mint a BKV-kék Ikarusoknál, ezt is megfosztották az üzemeltető cég legtöbb ismertetőjegyétől, annyi azért megmaradt, hogy ki merem jelenteni, hogy Brno tömegközlekedési vállalatának a színeit viseli.

Ez az eleje. Nem, nem kergültem meg, a hátulja megegyezik az elejével, lászámítva pár nem elhanyagolható akszesszoárt.

A vezető munkahelye nem volt szeparálva az utastértől. Persze ez akkor volt még, amikor ha valaki nem bírt magával a buszon, akkor azt lepofozták róla, nem pedig elszaladtak előle, mert az úgy polkorrekt.

Ez meg a hátulja - ami olyan mint az eleje. Magamtól soha nem jöttem volna rá amúgy.

A másik oldala. A tető szélére kitolt ablakok nekem nagyon tetszenek, nem csak a VW Campernek állnak jól.

Hot Wheels Peterbilt Cement Mixer

Nem vagyok vérbeli Hot Wheels rajongó, nekem pont azok a modelljei tetszenek leginkább, amikor kilépnek a komfortzónájukból, mert akkor (is) egészen remek dolgokat tudnak alkotni. E post tárgyát ugyan nem vádolnám meg azzal, hogy „remek”, de felettébb érdekes.

Peterbilt, de melyik?
A Matchbox révén Peterbilt betonkeverővel nálunk tele a padlás, de azok a 379-es nyergesből lettek deriválva – amiről amúgy nem vagyok meggyőződve, hogy helyes, erős a gyanúm, hogy a valóságban ilyen modell nem létezett – ugyanakkor nagyon hasonlítanak a 289-, 348-, 353-, 359-esekre, szóval akár még jók is lehetnek úgy ahogy vannak. Tehát a viccbéli sassal szólva: „Tudja a franc.” Szóval nem kevés kutatás árán, de a kiadás évét is figyelembe véve az a gyanúm, hogy talán – és a hangsúly a talánon van – 353-as Peterbilteket nézegethettek, amikor megmintázták ezt a kisautót. A 353-ast 1973 és 1987 közt gyártották, ami – majd látjátok alább – illeszkedik a Hot Wheels kiadásának dátumához és pont hogy építőipari alkalmazásokhoz – dömper, betonkeverő – tervezték.

Peterbilt 353-as, felépítmény nélkül, gyári promóciós fotón. Az alváz hossza ne tévesszen meg senkit, ez is olyasmi volt, amit a megrendelő paraméterezhetett az igényei szerint. Valószínűleg ilyet mintáz a Hot Wheels.

Három
A Hot Wheels összesen háromszor vetette be a mainline-ban ezt az apróságot ebben a színsémában. 1980-ban, 1985-ben és 1990-ben. Csomagolás nélkül kizárólag az alapján lehet megkülönböztetni őket, hogy hol készültek, de így sem száz százalékosan, tehát az én példányom vagy 32-, vagy 37 éves. Fém az alváza, fém a felépítménye, egyedül csak tartálya és annak a micsodája, ami a helyén tartja műanyag, szóval masszív darab, ugyanakkor – legalábbis a Matchboxhoz képest – nem kicsit „baltával faragott”. Egyáltalán nem rossz, de a megjelenés évét tekintve gyakorlatilag kortárs Matchboxok részletgazdagabbak.

Ugyanerre az alvázra amúgy épül egy tartálykocsi és egy dömper is, amiből az előbbi van is nekem, az utóbbiba pedig ha belebotlok nem fogom kihagyni.

Masszív, ugyanakkor nagyon "baltával faragottnak" érződik a Matchbox hasonló korú Peterbilt betonkeverőihez képest.

Vicces, hogy az így elálló hűtőrácsot a Matchbox is tudja összeszerelési hibaként, csak ott ez az alkatrész, ami szintén egy darab az alvázzal, műanyagból van.

Mehetünk!

Megérkeztünk!

A tartályhoz ott a lánchajtás!

A két oldala csak a fülke környékén nem szimmetrikus.

Az alvázon és a tartály keretéhez - vagy milye van egy ilyennek - nem sokat agyaltak.

Matchbox Ford Escort RS Cosworth Ranga-Büki MOL – UPDATE

Bekövetkezett az, amit az alapos, januárban megjelent post írásakor nem gondoltam volna: Lett saját, dobozos példányom belőle. A legkevésbé sem jellemző rám a dobozfétis, de ez olyan darab, hogy ebből bizony bakancslistás a dobozos. Az év elején leírtakat annyiban tudom kiegészíteni, hogy nagyon erős a gyanúm, hogy a dobozt nem a Matchboxnál készítették. Sokkal vékonyabb papírból készült mint a Matchboxtól megszokott csomagolások és az ablaka is teljesen más megoldás és anyag – bár kétség kívül nagyon hasonlít azokra.

A dobozos példányom amúgy sokkal jobb állapotú és nincsen megcsúszva rajta a tamponnyomás sem. „Örülünk Vincent.”

A fényképezőgép kíméletlenül felnagyítja a doboz kopásait. A valóságban közel nincs ilyen szomorú állapotban.

Erős a gyanúm, hogy a dobozt nem a Matchboxnál készítették. Sokkal vékonyabb papír és az ablak is teljesen más kialakítású, illetve más anyagból van, mint a Matchbox dobozai.

Sóhaj.

Meglepett, hogy a dobozfülek nem egyforma nyomást kaptak. Itt van Carrier reklám, a másik oldalon nincsenek.

Azt pedig végképp nem gondoltam volna, hogy semmilyen felirat - dátum, copyright, amiket megszoktunk minden más Matchbox termék dobozán - nincs a doboz alján sem.