Átalakítás: Siku Mercedes Benz E230 (W210)

Az elmúlt néhány hónapban elég sok patkány/HoodRide stílusban átalakított kisautót mutattunk a blogon. Én sem maradok ki a sorból, mivel a címben említett Siku Benz is ezt az irányzatot követi - mentségemre szól, hogy van egy bontatlan példányom is ebből a kisautóból, ha nem lenne, akkor nem készült volna el ez az átalakítás. Mivel Andrew még nem képzett ki rozsdaimitáció létrehozásából, így ez az autó koptatott, javítófestékes, karosszériaelem-cserélt lett.

Az igazi attrakció az általam létrehozott tetőcsomagtartó, amit egy fogpiszkáló és három gyufaszál segítségével készítettem el. A fogpiszkálóból két, azonos hosszúságú darabot faragtam, majd a tetőre ragasztottam makettragasztó segítségével. Ez után a három gyufaszálat is azonos hosszra vágtam, majd hosszában is kettéfűrészeltem őket, így alakultak ki a lapos deszkák, melyekre innentől bármit fel lehet pakolni.

A festést természetesen még a tetőcsomagtartó "felszerelése" előtt készítettem el. Semmi extra igazából, csak a két matt fekete cserélt karosszériaelem, illetve a kopott/javítófestékes részek térnek el az eredeti sötétkék színtől, valamint az első lökhárító alsó részén is látható piros-fehér sraffozás. Ez utóbbit nagyon egyszerűen sikerült kiviteleznem. Az eredetileg fekete műanyagot fehérre festettem, majd miután megszáradt, egy piros, alkoholos tűfilccel megalkottam a csíkokat.

A kiindulási alap.

Műtermi fotó Nr.1

Műtermi fotó Nr.2 - ezeken még nem véglegesek a koptatott/javítófestékes részletek.

Rakományként egy kerékpár.

Kerékpár másképp.

Nekem szörfdeszkával is tetszik, de Andrew leszavazta.

Lopott gumikkal. ;-)

Igen, valóban egy fűnyírótraktor, jól látjátok.

Eredetileg ilyen kereket szántam alá, de nem találtam megfelelően széles tengellyel, úgyhogy maradtak az eredetiek. Emiatt ültetve sincs, mivel nem szedtem szét.

Matchbox MB-66 1956 Ford Pickup

A Matchbox Ford F-100-as adaptációi mindig is nagyon tetszettek, de eddig csak a zárt kivitelből sikerült halmoznom a különféle variációkat, a stepside kivitelű pickup eddig sajnos mindig elkerült. No, de szerencsére már tudom azt írni, hogy eddig, ugyanis a legutóbbi börze alkalmával elém vetette magát egy szép példány, ami ráadásul pont az, amire igazán vágytam. Ikarus kolléga postja kapcsán szerettem bele igazán eme kivitelébe, ami szerintem tökéletes a maga nemében. Jó a színe, festettek a lámpatestek, a platóajtón levő Ford felirat, a hajszálcsíkozásról nem is beszélve. Mindehhez igazán jól passzol a krómozott alváz és a telikróm felnis kerékszett. Természetesen a "hiányzó" szörfdeszka beszerzésén már rajta vagyok.

Nem túl gyakori, hogy a krómozott fényszórókat átfestik

Nem túl gyakori felni, ez a második ilyennel szerelt Matchboxom

Nagyon feldobja ez a kis extra dekoráció

Átalakítás: Siku Volkswagen Transporter T2 No. 3

Íme eltelt a harmadik hét, így szerencsésen elkészült az utolsó Transporter is a triumvirátusból. Ezúttal a keretes szerkezetet meghagyva ismét egy DoKa jön.

Rozsda nélkül

Ezúttal viszont letettem a szivacsot és nem pamacsoltam össze a barna különböző árnyalataival a különböző élénk színeket, inkább az egész barna lett. Az ihletet itt is egy internetes kép adta. Éppen Tommival beszéltünk és egyből közöltem is vele, hogy ha lesz egy másodpéldányom a Doppel-ből, akkor az hogy fog kinézni. Ez egészen addig tartottam magamban, amíg el nem kezdtem a festést. Nem akartam kockáztatni, így először egy járt úton indultam el. Matt türkizzel és rozsdával. Tudom azt mondtam, hogy nem fogom öregíteni, de a szokás nagy úr. Szerencsére nem voltam vele elégedett, így visszaugrottam a kiinduló ponthoz és vállaltam a kockázatot.

A festés előtt viszont szükséges volt egy kis szerkezeti átalakítás is. Ugyanis a képen a kis duplának le voltak szerelve az oldalsó lehajtható falai. Így erről is mennie kellett. Nem bántam egyáltalán. Mivel már volt egy rendes platós átalakításom. A vágás majdnem tökéletes lett. Csak egy helyen ugrott meg a kezem amit nagyjából sikerült is kijavítanom. Végül reszelővel egyengettem ki a vágás vonalát. A csiszolások után megkapta e fent említett barna színt amit matt feketével tettem sötétebbé. Ez ráadásul a száradást is gyorsítja. A lökhárító az eddigiektől eltérően itt a kasznival megegyező színű lett. Ezután jöttek a szokásos részletek: az első- és hátsólámpák, a rendszám, és a VW logó. A plató matt fekete lett, mintha védőanyaggal lenne lefújva. Végül egy pár fekete koszfolt is felkerült. A részletek után kapott egy réteg akril lakkot spray formájában, majd zárásképpen egy matt lakkot, ami viszont már ecsettel került fel. A beltér sötétpiros lett.

A pingálás után már csak a szélvédők maradtak hátra. Ez úttal előre látó voltam és amikor a busznak kivágtam, sablonként használva készítettem még egyet. Igazából már a busszal egy hétvégén kész volt a teljes kaszni, csak nem volt éppen a környékemen kerékdonor. Ez egészen a hét közepéig váratott magára, amikor is vettem egy Mini Panelt. A buszhoz hasonlóan ez is kapott egy középső színt. Ebben az estben pirosat. Emellett még fehér falú lett a gumi rész is. Természetesen nem maradhatott el az ültetés sem. Itt is törekedtem a legminimálisabb hasmagasságra. Ami sikerült is.

Végül a folyamatok képeivel zárom a sorozatot.

Plató vágás előtti kép nincs sajnos.

A jobb oldali C oszlop alatt ugrott meg a gép.

Nagy ugrás. Itt már megvan a teljes külső festés.

A részletek is elkészültek.

Előző hétvégén még az eredeti kerékszettel pihent a traileren.

Pénteken azonban legördülhetett.

A végeredmény.

Minden autónak jól áll ez a kerékszett.

Akárcsak az ültetés.

Az ihletadó.

Börze beszámoló – 2011.12.12.

Rájenből kibújt a hivatása, belőlem az enyém, így meg lett örökítve az utókornak ez a hirdetés.

Tegnap is börzén voltunk, de most nem is igazán a benyomásaim miatt hozom fel ezt a témát, mert azok viszonylag negatívak, hanem annak az okán, hogy mire számíthatunk jövőre.

Tudjuk le gyorsan a negatívumokat! Iszonyú sokan voltak már röviddel a nyitás után is, ami persze nem baj, csak nekem van némi tömegiszonyom. Akkor döntöttem úgy, hogy én most innen megyek, amikor TSzA kolléga turkálójánál egy úriember nekiállt úgy tolakodni, hogy tudtam, hogy még pár másodperc és olyat csapok a csipogójára, hogy megudvariasodik.

Van egy hatvan körüli úriember, aki mindig nagy mennyiségű kékvillogós modellel érkezik. A kedves feleségével árulnak együtt. Többször vettem már tőlük ezt-azt, most is érdeklődéssel nézegettem a kínálatot. Bácsink rossz lábbal kelhetett fel, mert végig a nénit egzecíroztatta. „Figyeljél már oda!” (Értsd: Figyeljen minket vevőket tüzetesen, mert lopni fogunk.) „Ne jópofizzál már, figyelj!” (Értsd: Adtam ötven forint aprót porsche vásárlásába, mert eladó barátunk jó érzékkel nem készült váltópénzzel, a néni meg megköszönte.) Nem szóltam egy szót sem, szívből sajnáltam a nénit, aki szemlátomást zavarban is volt és talán meg is ismert minket, mint visszajáró kuncsaftot, de szinte biztos, hogy leolvasta az arcomról, hogy valahogy nincs ínyemre élete párjának viselkedése. Eljöttünk, de hogy őszinte legyek megjegyeztem a dolgot, én tőle soha többé semmit sem fogok venni. (Nem is nagyon maradt mit, ezer forintot még akkor sem fogok adni egy Maistoért, ha válságforintról van szó, pár Majorette és én még szemeztünk egymással, de végül maradtak, mert drágán mérték magukat.)

Ami a pozitívumokat illeti: Megint összefutottunk az urakkal és heveny diskurzusba merültünk a jövőt illetőleg. Matchbox kolléga ismét asztalt bérelt, így viszonylag könnyen tudtunk beszélgetni. Hogy mire számíthatunk a közeljövőben Matchbox fronton, azt jól lefesti az a párbeszéd, ami közte, porsche, meg köztem zajlott. (Már konkrétan nem emlékszem, hogy mit pontosan melyikünk mondott, de a kérdés és a válasz pont így hangzott el.)

„– Mit fogunk gyűjteni?

– Green Lightot, meg M2-őt!”

És ez gáz, nagyon nagy gáz! Matchbox mint mindig, most is nagyon jól tájékozott – nomen est omen – és a következő hírekkel szolgált: bár még nincs hivatalos 2012-es termékterv, az Egyesült Királyságban már most van 2012-es első eresztés (batch). Évente 2-3 recolor sem lesz ritka és az 1-75, illetve 1-100 sorozat helyett 1-120 lesz _mindenhol_. Arról nincs infó, hogy milyen földrajzi tagoltság lesz, vagy lesz-e egyáltalán. Viszont a csicsadömping a plafonig fog érni, elég csak az első adagot szemügyre venni.

Én eddig sem gyűjtöttem válogatás nélkül mindent, ami Matchbox címkével jött, de alaposan be fog szűkülni a Matchbox fogyasztásom, az biztos. A 2012-es első eresztésből egyedül a Mustang birizgálja csak meg az érzékeim, de a zöldet pont nem kedvelem annyira, tehát több mint valószínű, hogy úgy kihagyom, ahogy van.

Viszont így több jut majd a fentebb említett cégek termékeire – be is szereztem az első M2-modellemet, juteszembe.

Matchbox MB-52 Austin FX4 Taxi UPDATE

Gyengém a londoni taxi, ezért halmozom a kisautók 1:6x körüli méretarányú világába kitüremkedéseit – ezen az ösvényen érdemes elindulni ez ügyben, további verziók és típustörténet végett. A jelenlegi darab az alapszín és az oldalsó folt színkülönbségét leszámítva megegyezik a már tárgyalt 2008-as kiadással, mi több ez is abból az évből való, egy év közbeni recolor.

 Mennyit tudna javítani rajta öt festékpötty, meg egy kis festékfolt az elején?!

 A nagy forgalomban meghúzta valaki az oldalát.

 A dolláros tarifatáblázatot még mindig nem értem. Szerintem nincs is olyan kisautó, aminek ne állna jól ez a fajta kerék.

 Mennyit tudna dobni a hátulján két festékpötty?!

Matchbox MB-41 1963 Cadillac Ambulance

Tudjuk már egy ideje, hogy a Matchboxokat gyártó Mattel is megérzi a válságot, meg azt, hogy az igazi célközönség, a kissrácok inkább játszanak mindenféle rajzfilmnek álcázott agymosodából szalajtott bisszel és basszal, a sárkány, dínó, szörny, robot, szellem és idegen lény vonal mentén, illetve ezek tetszőleges kombinációjával. A lényeg, hogy legyen rajtuk, melléjük, vagy ellenük valami ami rohadt nagyot lő, esetleg robban. Azt is tudjuk már, hogy a cég „élénk, figyelemfelkeltő” festéssel próbálja a kölykök tekintetét a hipermarketekben a kisautós hombárok felé vonzani, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy ilyen ízléstelen csicsahalmot eddig még Hot Wheels márkanévvel sem próbáltak letolni senki torkán – pedig próbálkoztak azért lelkesen. A Matchbox a legnagyobb bánatomra kezd valami olyasmi lenni, mint Ed Hardy a divatnak. Az első csicsamobilok debütálása után úgy voltam vele, hogy már semmivel sem tudnak meglepni. Tévedtem.

Mentőhetetlen

Egy kisautókat gyártó cégnek egyszerűen muszáj rendőr-, tűzoltó- és mentőautókat gyártani, mert egyszerűen nem is gyerek az, aki nem nénózik kisautó tologatás közben a szőnyegen. Mondanom sem kell, hogy a múltban a cég ezt az akadályt számtalanszor megugrotta már tökéletesen és párszor borzalmasan elhibázott módon is, bár ez utóbbi szörnyszülöttek ide még nem kerültek ki, sötét dobozok alján acsarkodva várják, hogy a nagyérdeműt riogathassák.

Őszintén szólva nem is emlékszem, hogy tisztáztuk-e már, hogy a Matchbox jó ideje különböző részekre osztja a világot és nem ugyanaz a kínálat kisautóból mindenhol. Így fordulhatott elő, hogy 2009-ben debütált az 1963-as Cadillac mentő az Egyesült Államokban, mint MB-56. 2010-ben már MB-55 és fehér-piros fényezés helyett piros-fehér fényezést kap. Különös ismertetőjelük, hogy mindkét változat bitang jó és csak az amerikai kontinensen forgalmazzák. (Azt már csak zárójelben merem megjegyezni, hogy a szintén csak Amerikának mért Lesney Edition-be is bekerül egy nem kevésbé vonzó festéssel.)

Miért tettétek?

Az idén végre megkaptuk mi is a „rest of the World” (a világ többi része) régió is, de állítom, hogy semmi köszönet nincs benne. Emberek! Mi ez a borzalom? A bordó színt még megbocsátanám, de a krómszínű alkatrészek helyett aranyozottakat, a tetoválószalon betűkészlettel írt „Ambulance” és „Custom Bionic Rebuilding” feliratokat már képtelen vagyok. Az utóbbi (kb. Egyedi Bionikus Újjáépítés”) még teljesen jó is lenne arra, hogy beindítsa a fantáziámat valami futurisztikus járgányon, mint cyberpunk jármű, ami egy időtörésen keresztül valahogy visszakerült a mi idősíkunkra, de egy klasszikus Caddyn? Nem áll ez nekem össze, mint ahogy a hurkazsíros nápolyi, a pacal mákkal, vagy a tejszínhabos lecsó sem. Ami az igazi kedvencem, hogy ezt is sikerült elszúrni! Nézzétek meg csak tüzetesen a feliratot! Na, rájöttök? A „custom” helyett hibásan ott „custon” áll, ami egyértelműen nyomdahiba. Láttunk már amúgy hasonlót, szóval ez is gyári hibának tekinthető.

Ami igazán bosszantó, hogy ugyanez a cég pár évvel ezelőtt még simán elkészítette az 1963-as Caddyt pompakocsinak, amiből minden idők egyik legmívesebben megmunkált Matchboxa is készült. Akkor azt imádnivalóan pimasznak találtam és azt gondoltam, hogy igen, ehhez óriási golycik kellenek, hogy egy játékgyártó ilyet be merjen küldeni a gyerekeknek szánt termékvonalba – bár azt gondolom, hogy pont a kissrácok azok, akik tudják kezelni a halál kérdését, mi felnőttek vagyunk azok, akik valamiféle belénk nevelt prüdériával viszonyulunk az ilyesmihez. A hab a tortán, hogy a Caddy mentő egyébként pont a pompakocsin alapul.

Ez majd betesz nekik!

Joggal horgad fel most a kérdés a nyájas olvasóban, hogy „ha ennyire nem tetszik, akkor mi a bánatért vetted meg”? Nos, két oka volt. Egyrészt szerettem volna a nagyérdemű közönség elé tárni, hogy a Matchbox jövő jelenleg csicsás és ízléstelen délibábként dereng – talán nem véletlen, hogy ilyen képzavarok jönnek elő miatta a billentyűzetemből. Másrészt remek átalakítási ötletem támadt vele kapcsolatban, ami remélhetőleg a közeljövőben testet is ölt majd a kollégák hathatós közreműködésének köszönhetően. Részleteket nem vagyok hajlandó elárulni, de szerintem szeretni fogjátok majd az eredményt.

Úgyhogy maradjunk abban, hogy folytatása következik!

 Arany a króm helyett, az első csapás.

 Sárga szélvédőhöz sárga megkülönböztető jellel jár.

 Tetoválószalon betűkészlet és hozzá még sikerült helyesírási hibát is véteni.

 Az összes kiegészítő megkülönböztető jelzést - oldalt és hátul is - sikerült lefesteni.

Hogy jót is mondjak, a beltere például jó. Tulajdonképpen a kisautó jó, csak hát a festés...

Átalakítás: Siku Volkswagen Transporter T2 No. 2.

Az előző héten elkezdett sorozat második tagja is elkészült. Ebben az esetben nem egy DoKa, hanem egy buszt mutatok, hogy egy kis szimmetriát adjak a témának.

Siku T2 Buszban

Az előző hetihez hasonlóan ez is egy igen példásan sikerült modell ami az arányait illeti. Viszont ennek van egy kis extrája is, mégpedig a működő tolóajtó. Viszont pont ez az alkatrész hiányzott erről a darabról. Az előző blogomban ezt már tárgyaltam. Ugyanis ez ugyanaz a modell mint a másik. Ez is azok közé tartozik amiket egyszer megcsináltam és feltettem a polcra, de később újra megküzdöttem vele.

Hasonlóan két társához ennek sem volt szélvédője, így ez is igényelt egy kis palackvagdosást. Körülbelül 6 próbadarab és többórányi szitkozódás után sikerült bepasszíroznom az első szélvédőket a helyükre. A gondot az okozta, hogy két irányból is görbül az eredeti. Végül egy Fantásüveg közepéből sikerült egy olyan darabot kreálnom ami többé-kevésbé passzol hozzá. Az oldalsók itt belülre kerültek, mert nem nagyon akart megragadni a külső peremen, amit az öntési hibák csak nehezítettek, így az egység érdekében a belülről lettek beragasztva. A belteret nem festettem újra. A szín viszont új. Az előző matt sárga helyett úgy gondoltam megér egy próbát a narancs is. Bár ezen nehezebb többszínű rozsdát alkotni, de szerintem még így is jól néz ki. A tető újra fehér lett, csak már talán egy kicsit kifinomultabb technikával öregítettem. Emellett már csak extra hűtőrács, jel, és lámpafestések hiányoztak.

A kerekek szintén újak. Mégpedig egy Matchbox Porsche 914 kerékszettje, amit középen szintén narancsra festettem. Rögtön az első képen már látszik is az eredmény!

Szerintem jól áll a Porschének ez a szett.

Itt már jóval rozsdásabb.

Talán kicsit sok is.

Eleinte tartottam a tolóajtó mozgásától.

De kellő óvatossággal kezelhető.

Van másik oldala is.

Matchbox MB-76 Chevy Stepside Pickup

Az idei már a harmadik év, amikor csak a százas listába válogatta be a Matchox a Chevy Stepside Pickup-ot, ráadásul a 2011-es darab nélkülöz mindenféle kreativitást. Nem hiszem, hogy ennyire ötlettelenek lennének a szakemberek, hogy egy ilyen remek modellt így elénk vessenek. Nem mondom, hogy nem lehet egyszínű, még ha ezzel sem jár extra festés néhány részletre - oldalsó helyzetjelzők és a kilincsre egy kis festék, vagy netán a hátsó lámpákra és a Chevrolet feliratra -, de annyi lehetséges szín van, ami feltűnő - és illeszkedik a figyelemfelhívó sémába -, jól állna neki és még nem is volt olyan verziója. Igen, a lila színt már az első recolorjaként elsütötték, ami már akkor sem volt szép, de legalább valami dekorációval próbálták enyhíteni a nem rávaló árnyalatot. Értem én azt is, hogy a barna belső jól áll neki, meg a plató borításnak is kedvez, de talán megint elővehették volna a feketét, esetleg a szürkét is kipróbálhatnák. Pozitívum viszont, hogy nem spórolták le az alváz krómozását, illetve a Lesney Edition után újra megkapta ez a küllős felnit, ami szép is és jól is áll neki, még ha ezúttal feliratozás sincs rajta. Összességében igencsak lehangoló számomra ez a darab, szégyellje össze magát az aki rábólintott a Mattelnél erre, egyszerűen csak egy másik színre kellett volna ráböknie a színskálán, mondjuk egy sárgára, hogy megfeleljen a figyelemfelhívós kritériumnak is.

Könyörgöm, miért kellett belőle még egy lila!?

Ha már a csupaszon hagyott színe nem is szép, legalább a kerekei azok

Matchbox MB-76 Chevy Stepside Pickup

Matchbox MB-73 GMC Wrecker

Az egyik kedvenc modellem a Matchbox kínálatából a GMC Wrecker, ami meglett kora ellenére idén is helyet kapott a kínálatban, igaz, csak a százas sorba fért bele. Szerencsére ez nem volt akadálya, hogy hozzá jussak egy példányhoz közülük, hála matchbox mester közreműködésének. Talán mondhatjuk, hogy kicsit elcsépelt már ez a kisautó, hiszen számos verziója létezik, ám mindig sikerült a Mattelnek egy kis újdonságot vinnie bele. Első körben a narancs színű szélvédőt említeném, ami igazából nem is újdonság, mint sem visszatérés a gyökerekhez, hisz régen ez volt a megszokott színe. A villogóknak szerintem ez áll a legjobban, ráadásul a narancs színt tovább vitték a gémre és a dekorációra is, sőt, még az eddig keveset foglalkoztatott kerékvariánsra is jutott. Ritkán tetszik a festett felni, de ez az eset most pont az, amikor bejön, amiként a sportosra vett festés is. Az ezüst fényezést egy kicsit sportosra vett dekoráció dobja fel, az ajtón egy hatalmas egyessel, ami felér akár rajtszámnak is. Persze szó sincs arról, hogy versenyautót faragtak volna a GMC-ből csupán hozzáigazították az új szolgálati helyéhez, ami ezúttal az autópályák korlátjai közé esik, ahol picit nagyobb a sebesség, mint a városokban. Egyszóval ez is nagyon tetszik, viszont az ezen is kicsit csálén álló platónak más színt is el tudok képzelni.

Most először szerelték ilyen kerékkel

A platónak szerintem a fekete jobb szín lenne

Matchbox MB-73 GMC Wrecker

Mások gyűjteményei / Átalakítás: Viktor Hot Wheels Ford Stake Bed szerelvénye

Azt hiszem a koronája annak, amit mi ezen a blogon elkövetünk, amikor az olvasóinktól érkeznek levelek, az ékkő a koronán, amikor olyan levél érkezik, amikor valaki arról számol be, hogy a mi – a többesszám konkréten itt rám ne vonatkozik, de a többi szerzőre e lapokon kivétel nélkül – fúrásaink-faragásaink másokat is erre ösztönöztek.

Jó egy hónapja ez a levél érkezett Viktortól:

„Azért írok mert nagyon tetszik az oldalad, sok olyan kocsit vettem már meg, amikről TE/Ti irtál/írtok. Na de mindegy is a lényeg amiért írok neked az az hogy lenne egy ötletem a legközelebbi átalakításra. Szóval a blogodon láttam a Hot Wheels - Ford Stake Bed-et. Nagyon megtetszett és vettem egyet magamnak, ahogy néztem akkor fogalmazódott meg bennem az ötlet hogy trélerré át lehetne alakítani. Nem egy nagy átalakítás, de szerintem tökéletes tréler lenne belőle egy hozzá illő pótkocsival ami szerintem egy Matchbox Major Pack M-9-es vontatmánya lehetne. Szerintem egy ilyen leharcolt pótkocsi nem lehet drága. Ha tudnék rá megoldást annak a kerekeit is kicserélném de bár azok nem rosszak és az a pótkocsit is kellene egy kicsit alakítani mivel a többihez képest inverz. (Azt hiszem ehhez elkél egy kis magyarázat: Viktor arra gondol, hogy az M9-en a vontatón van a vonószem, nem pedig a vontatmányon, mint a Convoyokon. S. J.) Szerintem jó festéssel, remek lehet. Persze ha nem eretnekség ezeket össze hozni ilyen módon. Szerintem ilyen robban fel a Terminátor 2-ben csak ott tartálykocsi a vontatmánya. (Kutakodtam kicsit, mert nekem tartálykocsi robbanás a Terminátor első részéből rémlett – a másodikban folyékony nitrogént szállító tartálykocsi van, amire azért emlékszem, mert a folyékony fém Terminátort az lassítja le egy pöttyet. Szóval az IMCDB-n megtaláltam amire Viktor gondolt, tényleg az első rész és nem, ott nem Ford van, hanem egy 1972-es International Harvester Transtar 4070. Szerintem meglehetősen hasonlít a kettő, szóval az vesse Viktorra az első követ, aki ezekkel kél-fekszik. Én is csak azért néztem utána, mert az jutott az eszembe, hogy mekkora jóság lenne már egy ilyen Terminátor kamiont moddolni. S. J.) Egyébként szerintem azzal se lenne rossz és lehet, hogy könnyebben kivitelezhető. Csak azért zaklatlak téged ezzel az ötlettel mert én ugyan megcsinálnám, de nem értek hozzá, vagy megcsináltatnám de nem ismerek senkit sem. Szóval arra gondoltam hogy hátha nálad ez a fantázia Convoy megelevenedik.”

Én erre valami olyasmit válaszoltam, hogy az ötlet tetszik és biztos állati jól nézne ki, de én béna vagyok az ilyesmihez, meg donor sem nagyon van – mármint az M-9 azért nem terem minden sarokban –, de azért továbbítom a levelet a többieknek.

Nagyjából egy hete azonban újabb levél jött Viktortól, ez úttal képek társaságában:

„Korábban már írtam neked egy ötletemről mivel az alapok megvoltak, ezért csináltam róla néhány fotót. Remélem tetszenek majd. A háttér nem terepasztal, de remélem ez nem baj. Szóval én így használom mivel csak egy álló helyben van ezért így is megoldható. [...]”

Nos, szerintem a végeredmény zseniális, a rövidfülkés (daycab) Ford CLT9000-es – aminek én a Hot Wheels Ford Stake Truckot amúgy én gondolni vagyok hajlamos – a Major Pack M-9 vontatmánya nagyon illenek egymáshoz. Nézzétek csak meg ezt a képet! Ugye? Nekem nagyon hozza a Convoy (film) érzést. Remek koncepció, érdemes lenne továbbvinni az ötletet, a vontatót és a vontatmányt is átfényezni, az előbbinek pedig eltüntetni a kerekeiről a túlzó krómot és igáslovat faragni belőle. Viktor?

 Hot Wheels Ford Stake Bed Truck aka. Ford CLT9000 és...

 ...Matchbox Major Pack M-9 Inter-State Double Freighter vontatmány.

 Több évtized választja el őket, de mégis nagyon jól mutatnak együtt. Még van vele munka bőven, de remek alap egy igazi, több évtizedig hajtott, amerikai igáslóhoz, mint azt egy szakasztott hasonló, az 1980-as években készült kép - lásd a linket fent - is igazolja.

Na itt viszont úgy jó a rengeteg króm, ahogy van!

Matchbox MB-13 Volkswagen T2 Bus

A kétség kívül szépre sikeredett Matchbox Volkswagen T2 Bus idén is kapott helyett az 1-75-ös sorban. Ezúttal a Blue Horse cég autójaként funkcionál, ami most sem teljesen légből kapott a Mattel részéről, hiszen valóban van ilyen nevű lovarda, igaz a logójuk teljesen más, gondolom nem véletlenül. A lovas tréner autója a névből adódóan kék lett, amiből a kerekek is kaptak nem keveset. Utóbbi megoldás nekem nem nagyon tetszik, amiként az sem, hogy nincsenek lámpafestések, de szerencsére a festés nem eszi meg a részleteket, így azért nem fáj annyira a hiányuk. Ami pedig elvitte az extra festéseket, az a hatalmas, a jármű egész oldalát beterítő dekoráció, aminek alapszíne szintén kék. A sok kékhez jó kontrasztot ad a műanyag alkatrészek megszokott fehér színe, amihez egy enyhén zöldre színezett ablakok dukálnak.

Lámpafestések nincsenek, a színre fújt kerekek viszont vannak

Tekintélyes méretű a dekoráció, azonban egy egy elérhetőség még illene oda

A műanyag elemek továbbra is fehérek

Matchbox MB-13 Volkswagen T2 Bus

AutoWorld True Limited Edition Dodge Challenger

Nem szokásunk, olyan kisautókról írni, melyek nem voltak a kezünkben de ezúttal kivételt teszek, mert valami olyasmit találtam, amiről nem is tudom mit gondoljak.

AutoWorld

Bevallom őszintén életemben nem hallottam még az AutoWorldről addig, míg kedvenc amerikai autós periodikám blogján nem ugrott elém róla egy post. Dióhéjban ez egy amerikai manufaktúra, mely mögött az a Tom Lowe nevű úr áll, aki a kilencvenes években visszahozta a tetszhalálból a Johnny Lightningot.

Legújabb sorozatuk a True Limited Edition (Valódi Limitált Kiadás). A méretarány 1:64, az első megmintázott autó a széles testű Dodge Challenger. A kidolgozottság egyenesen fantasztikus, nyitható motorháztető, mely egyedi gyári számot visel a belső oldalán, gumiköpenyes kerekek, külön darabból készült kipufogórendszer és a többi. Tényleg nagyon szép, de ettől még nem lenne érdekes annyira, hogy úgy írjak róla, hogy nem szorongatom itt a kezemben.

Dlágaszág

Limitált kiadásokkal teli a padlás, de amitől ez izgalmas, hogy az AutoWorld azt mondja, hogy összesen 15 000 darabot fog ebből készíteni, aztán megsemmisíti a szerszámokat, nem lesz több ilyen, így adja ki a valódi limitált szériát. (Pontosítok: Több forrásból szedegettem össze az információt és a kis mozaikok állnak össze úgy, hogy azok a számok jönnek ki, amiket említek.) Ha lehet hinni a céges videónak (lásd alább), akkor négy színben fog készülni a Challenger, egyenként más-más mennyiségben. A fekete dobozára (lásd alább) rá van írva, hogy 5000 van belőle, a Hemi-narancssárgából 1500, az ezüstszürkéből 3000 (lásd a linkeket) készült. Innen már nem nehéz összematekozni, hogy a fehérből akkor ezek szerint meg 5500-at készítenek – feltételezve, hogy nem lesz más szín. Az árak kőkemények, az ezüst 25 amerikai dollárba (cirka 6250 válságforint), a narancs 30 zöldhasúba (kb. 6750 forint) fáj, a másik kettőnek ugyan még nincs nyoma a cég oldalán, de a fentebb már linkelt Hemmings Auto Blogs úgy tudja, hogy 15 dodót (kb. 3750 forint) kérnek értük.

Még az ártól sem ragadtam volna szövegszerkesztőt, de az AutoWorld készített egy videót arról, hogy látványosan tönkreteszik a szerszámokat (lásd alább), plusz minden dobozba bekerül egy inci-finci fémforgács, amiről azt állítják, hogy az öntőszerszám egy darabja. Na, az én agyam itt hajította le az ékszíjat.

Vakulj paraszt?

15 000 darab kisautó azért az nem kevés, még akkor sem, ha a különböző színek miatt limitált kiadású. A videón látszik, hogy egy ilyen szerszám a kisautó méretéhez képest nem kicsi, de igazán nem nevezném óriásinak. Ha még fel is aprítják, azért az szép nagy halom fémforgácsot kell, hogy kiadjon, hogy kijöjjön 15 000 darab fémhulladék a kisautók mellé.

Hogy kegyetlenül őszinte legyek, egyáltalán nem vagyok hajlamos meghatódni attól, hogy ledarálták a szerszámokat, azt meg kifejezetten hülyítésnek tartom, hogy a műhely padlójáról összesöpört fémhulladékot mellécsomagolják.

Mit gondoltok erről? Szavazzatok és kommenteljetek!

AutoWorld True Limited Edition Dodge Challenger. Nem nézné 1:64-nek senki a kép alapján.

 Eredeti műhelyhulladékkal! (A képek forrása a Hemmings Auto Blogs)

Így pusztul a szerszám. Ki hatódott meg?

Megszavaztátok! Szerintetek az AutoWorld TLE:

Muhahahahahaha!	4 (22%)
Parasztvakítás!	8 (44%)
Belefér!	5 (27%)
Húú, mekkora ötlet!	1 (5%)

Szavazatok száma: 18