Eskü tényleg teljesen
véletlen, de most esett be egy filléres „új” szerzemény, ami
remekül kiegészít – sőt, talán le is zár – egy közelmúltban
megjelent bejegyzést. Ha minden jól sikerült, akkor ez a mostani a
legelső bejegyzés az új, My Wheels cégér alatt!
Július közepén jelent
meg a bejegyzés egy
módosított Maisto Audi Quattróról. Annak egy korábbi
tulajdonosa a versenyautót „építette vissza” utcai autónak és
bár ütve is, meg kopva is van szegény, nekem tetszett az
erőfeszítés és az eredmény.
A mai post egy az eredeti
állapotában, igaz erősen „játszottak vele” minőségben
felmaradt ugyanilyenről szól. Illetve ez még MC Toy, nem Maisto –
ezért nincs a címben „update”. Azt viszont végképp nem tudom,
hogy az alapszíne eredetileg hófehér volt és valahogy az idők
során „bekrémszínűsödött”, amit ugyan ki nem zárnék, de
gyanúsan túl homogén a teljes felületen ehhez. Vagy festékkeverő
伟 (Wei) úrnak ez akkor és
éppen ott így sikerült és ez egy akaratlan, hétfő reggeli
speciál. Mókás, hogy nekem ebből
nagyon sokáig csak a ritkább, sárga alapszínű verzió volt meg.
Nem adom fel, hogy legyen a sokkal gyakoribb, hófehérből is egy
szép! (Soha ne mondd, hogy soha!)
Erősen ütve van meg kopva is.
De remekül megmutatja, hogy miből készült a fentebb linkelt, utcai autóra visszaalakított verzió.
A kérmszínről nem tudom, hogy szándékos, nem szándékos, vagy az idővel magától változott meg.
Úgy tűnik, hogy volt egy idő, amikor
minden kisautógyártónak megvolt a maga, működő szirénával és
fényekkel ellátott verziója a megkülönböztető jelzést viselő
járművekből. A Matchboxnál ez volt a
Light and Sound, a Majorette-nél a Sonic Flashers szintén az
1980-as évek végén.
Hogy az MC Toy-nak –
később Maisto – is volt ilyen sorozata, az nekem teljesen új
volt egészen addig, míg bele nem futottam egy mentőautóba tőlük.
Túl sok mesélnivalóm nincs a típusról, mert civil
változatában már láthattátok és abból a postból
eltaláltok olyanokra, ahol letudtuk a típusismertetőt.
Számtalanszor megkaptuk
már a kérdést, hogy milyen elem van egy ilyenben és hogy lehet
cserélni. Nos, gyártótól függetlenül gombelemek vannak bennük,
nem tartóban, hanem két dróttal az elektronikára forrasztva. Nem
szánták őket arra, hogy cserélhetőek legyenek ezért csak úgy
lehet cserélni őket, ha roncsolásos módszerrel választjuk szét
a karosszériát az alváztól – aztán majd ki kell fundálni,
hogy hogyan lesz ez újra egyben. Illetve forrasztani is kell az
elemet le és vissza a drótok végén. Az én példányomban is a
végét járja már, a LED-ek már nem villognak, csak a sziréna
szól – amikor megvettem, akkor még működtek.
Az egyik – valószínűleg
az eredeti – tulajdonos némi átalakítást végzett a hűtőrácson,
de annyira szimmetrikusan sikerült ez neki, hogy amikor megvettem,
fel sem tűnt.
Az OMSZ
is használt hasonló Mercedes esetkocsikat, szóval nem teljesen
idegen a látvány és a típusnak a mentő szerep, de kétlem, hogy
ilyen alacsony tetős, áruszállító változatokat használtak
volna bárhol is a világban mentésre.
Valamelyik korábbi tulaj módosított a hűtőrácson. Az első lámpáknak és az indexbúráknak is meg kéne lenniük, mint ahogy a fentebb linkelt testvérkéjén.
Bejárat jobbról, tehát balkormányosnak kéne lennie - a belteret az elektronika és az elem lakja.
Kritikus törődés egység. A legjobb a tetőn lévő, a LED-ek villogását kiemelő festés! Ebben már halódik az elem, nem villog - amikor vettem évekkel ezelőtt még működött.
Nyilván ilyen alacsony plafonnal nem valószínű mentőautó, meg dízelmotorral sem - lásd típusjelzés - de attól még szerethető darab.
Gyártótól függetlenül valamilyen gombelem gondoskodik arról, hogy a szülők megbánják a pillanatot, amikor megvették a csemetének. Nem szánják őket cserélhetőnek, egyszerűen, roncsolás nélkül nem cserélhetőek.
Készítettem egy videót róla, ahogy szirénázik. Mint fentebb mondottam volt villogni már nem tud az elem elfáradása okán. Bocs a minőségért, a telefonom ennyit tud üzembiztosan makró módban. Tessenek bátran átkattintani a YouTube-ra és lájkolni, LENYOMJUK A GANGNAM STYLE-t!
Nem olyan régen kutakodtam a régi fényképeim között és ekkor bukkantam rá az alábbi képcsoportra, amin egy MC Toy által gyártott Lancia 037-est felújítása látható. Mivel már akkor sem voltam rá büszke, ezért maradt el az akkori bemutatója. Ma már ennél azért talán jobban is meg tudnám csinálni - viszont remek tapasztalat szerzés volt -, ettől függetlenül most úgy gondoltam azért megmutatom nektek, mint egy kis visszatekintés a múltba.
Maga a kisautó a "gyerekkori maradékokból" került elő, mint ahogyan láthatjátok, eléggé siralmas állapotban. Az eredeti festésből már csak nyomokban tartalmazott itt-ott kis halmazokat, a többi részen pedig alkoholos filccel lett - mondjuk úgy - feljavítva, amiből szintén nem sok látszott eddigre. Sajnos a hátsó szélvédő repedésén az sem tudott segíteni. Mikor még frissiben előkerült a padlásról, akkor ez volt azon elsők egyike, amin kipróbáltam magam felújítóként. Először az ecset és makett festék kombinációját teszteltem magamon. Hiába lett kétszínű a fényezés, az igencsak csapnivaló lett, így ezt a fajta festési módot gyorsan elvetettem, amivel a Lancia is parkoló pályára került egy rövidebb ideig. Teljesen nem szerettem volna hanyagolni, mivel elég ritkán előforduló modellről van szó, ráadásul egy rali legendát mintáz. Kivitelre sem rossz, elég részletgazdag, nyílik az ajtaja és még rugózik is, így inkább felajánlottam Tomminak, hát ha akar kezdeni vele valamit. Persze nem utasította vissza, de megkért, hogy fejezzem be a felújítását és úgy adjam neki oda. Mondhatom igazi öngól volt, de természetesen bevállaltam neki.
Második festékmarás után már festékszóróval estem neki, belevágtam magam az ismeretlenbe, ez volt azon kisautók egyike, amiket már flakonból fújva festettem. Nem is lett túl szép az eredmény, az ajtókat külön fújtam, ezért azok kicsit más árnyalatúak lettek. Hogy rontsak a helyzetemen, elővettem régi makett festékeimet, hogy megtörjem a piros szín egyhangúságát. a Az oldalsó fekete elemnél szemügyre vehető, hogy a festék már nem igazán volt a helyzet magaslatán, ezért nem lehetett szépen kenni, utólag kicsit visszább csiszoltam, mert még ennél is rondább volt. Itt azonban nem adtam fel, nekiestem a motortérnek is, ami viszont sokkal jobban sikerült, egészen feldobja az összképet. Miután a festésekkel készen lettem, kezdeni kellett valamit a hátsó ablakkal is. Megoldásként a teljes kivágása mellett döntöttem, majd a hengeres DVD-k alján található átlátszó korongból vágtam ki egy megfelelő darabot és ragasztottam a helyére. Mivel az eredeti is majdnem teljesen sík volt, így szinte tökéletesen passzol az új is a helyére. Az első szélvédő többi része sem maradt érintetlenül, azt felpolíroztam, mert ügyebár eléggé matt volt szegényke. Kész még sajnos így sem lett, mert a parányi kerekekkel elég bután nézett ki, így a leendő gazdájához fordultam ötletelési céllal. Tőle jöttek a méretben és stílusban passzoló kerekek, amiket átfestés után lehetett volna egyből is a helyükre tenni, ha nem lett volna nagyon kicsi a nyomtávjuk. Újabb mély víz következett számomra, a nyomtávnövelés. Egyéb ötlet híján félbevágtam a tengelyeket, majd egy gépkapocs egyenes részével készítettem el a toldás átfedéses ragasztással - sajnos erről nem készült kép. Ha nehezen is, de végül összeállt egy egésszé, ami messziről nézve nem is fest rosszul.
Eredetileg sárga volt, ami csak nyomokban volt fellelhető
A hátsó ablak repedt volt
Sokat látott darab
Ecsetes szárnypróbálgatásaim
Amúgy nem is lett olyan reménytelen a minősége
A gyári kerékszettel elég haloványan fest
Én ezzel a convoy kerékkel raktam volna össze, ...
... aztán meglett hozzá a tökéletes kerékszett, ...
Senki sem fogja elhinni
nekem, hogy az 1:6x méretarányban ez a típus ritka úgy, hogy
rövid időn belül már a második értelmezését mutatom be!
Pedig...
Dávid és Góliát újratöltve
A
közelmúltban szerepelt
itt a Hot Wheels XJS-e, amit lényegesen jobbnak tartok, mint a
sokkal ismertebb és gyakoribb
Corgit. Erre most elém veti magát az MC Toy feldolgozás, ami a
Hot Wheelst is megeszi reggelire.
A
látványosan Matchboxra hajazó kerekű kisautó – ezt
a „Matchbox Copy Toy” történetet feszegettük már itt korábban
is – bizony remek. Jó a színe, szép és részletes kívül-belül.
A vicces az, hogy Dávid, hát ha nem is győzi le Góliátot,
látványosan fügét mutat neki. Nem tudom megmondani, hogy a ma már
Maistoként ismert cég mikor készítette ezt a járgányt, de
mindenképp valamikor akkor, amikor a Mattelhez képest nagyon kicsi
cégnek számítottak.
Ez a lámpáiból ítélve az európai verzió.
A kerekei nem kicsit emlékeztetnek a 70-es, 80-as évek Matchboxaira, de a minősége is.
Jó a színe, jók a részletek kívül-belül. A háttérben ácsorgó Hot Wheels értelmezést is megeszi reggelire.
Hegyomlásnak szemlátomást tetszik - bár szerintem nehezen férne bele.
Sajnos tökéletes, első
generációs VW Golf egyszerűen nem létezik az 1:6x közeli
méretarányokban – Safranekkel szólva – mint az közismert.
Jobb-rosszabb
próbálkozások vannak, de mindegyikbe azonnal
bele tudok kötni, mert valamiért az egészen egyszerűnek tűnő
dobozforma a legnevesebb gyártókon is kifogott. Tulajdonképpen a
Siku Cabrio értelmezése tűnik eddig a legjobbnak,
de az ő ötajtósuk ugyanúgy nem a legjobban sikerült. A mai post
tárgya érdekes módon a nehéz feladatokat könnyedén veszi, a
könnyebben teljesíthető akadályokon viszont elhasal.
GTI
Az
autó történetéről amit eddig írtunk a két, fentebb idézet
postból kiindulva is meglelhető, de
biztos ami biztos, kapja meg a linkjét. Amiről viszont érdemes
szót ejteni, az a GTI mivolta. 1975 márciusában debütál a Golf,
sportos változata a Frankfurti Motor Show-n és a következő évtől kapható. A recept meglehetősen
egyszerű: Végy egy gazdaságos kisautót, növeld meg a
teljesítményét – jelen esetben egy mechanikus
üzemanyag-befecskendező beiktatásával –, amit kapsz egy
sportos, praktikus jármű.
Az
első GTI négyhengeres, 1580 köbcentis motorja 110 lóerőt és 140
newtonméter nyomatékot tudott, ami már a hetvenes években sem
számított pajtaleégető teljesítménynek, de az autó 810
kilogrammos tömegét, nulláról 100 kilométer per órás tempóra
9 másodperc alatt volt képes gyorsítani. Nem rossz, ugye? És ha
hozzáteszem, hogy a végsebessége pedig 180 kilométer volt
óránként?
A
Volkswagen a GTI-vel egy új kategóriát teremtett, a kicsi,
sportos, megfizethető ferdehátút. Bár ez kicsit megint olyan,
mint a „muscle
car” kérdése, mint ahogy egyetlen autóra nem volt ráírva,
hogy ez egy izomautó, az első „hot hatch” mibenléte is
vitatható. Az Autobianchi A112 Abarth például előbb volt –
1971-ben –, az is kicsi, az is sportos, a 70 lóereje a 700 kilóját
mozgatta meglepően gyorsan. A Golf GTI elvitathatatlan érdeme, hogy
„ő” volt az első, nagy sorozatban készült és értékesített
hot hatch. A Ford Fiesta XR2, a Peugeot 205 GTI, a Renault
5 Alpine Turbo, a Renault 5 Turbo, az
Opel Kadett GSi bizony mind-mind a VW GTI szellemiségét követi.
Tyunying
Az
MC Toy – későbbi Maisto elődje – GTI értelmezése közel sem
a gyári állapotot tükrözi. A fronthajtású autó kapott egy
indokolatlan hátsó légterelőt, „menjgyorsan” csíkokat és
GTI feliratokat, jókora szélesítéseket a kerékjárati ívek
fölé, elől újabb spoilerrel aljasítva. Ezek így együtt, meg a
kerékjárati ívekhez aránytalanul kicsi kerekek, nekem a pusztulat
felé már elindult, lakótelepi tuningolással súlyosbított
járművet idézik.
Ezekkel
még képes is lennék megbarátkozni, mert érdekes módon, az MC
Toy az arányok kérdését nagyon jól megoldotta – sokkal
nevesebb gyártók is rontották el ezt a feladatot. Viszony az
első-, és hátsó fertály abszolút elnagyolt, amiért nagyon nagy
kár. A belső tér inkább csak jelzésszerű, a kormány pedig
valamiért a jobb oldalra került. Az MC Toynak megvan az a rossz
híre, hogy a nevükben az „MC” a „Matchbox Copy” rövidítése,
de a Golfjuk saját munkának tűnik – főleg a szélesítések
miatt merem rámondani, hogy semelyik más, háromajtós kasztnit
viselő Golfot mintázó kisautót nem másol.
Az
MC Toy Golf GTI előnye, hogy viszonylag olcsón beszerezhető a
másodlagos piacon, háromajtós Golfot mintáz, de sajnos közel sem
tökéletes.
Az elején még bőven lett volna mit dolgozni. Cserébe van menjgyorsancsík, GTI felirat...
...aftermarket spoiler elől és hátul, irtózatos szélesítések és...
...azokhoz képest parányi kerekek. Stage 1 tuning of lakótelep. Viszont az arányok nagyon is jók, amik sokkal nevesebb gyártóknak sem sikerült.
Egy kis indokolatlan önünneplés: Ez az 1500-adik poszt a Matchbox Memories blogon!
Az 1:6x méretarányú
BMW
helyzet sokat javult mostanában, de
változatlanul rajta kell tartania a szemét a másodvonalbeli
gyártók – gyakran elsőrangú – termékein annak, aki ilyesmit
szeretne birtokolni a háromhüvelykes méretarányban.
Az E32-es 7-es sorozatról
már volt szó itt korábban az
MC Toy értelmezése kapcsán. Az akkori
helyzet annyiban változott, hogy sikerült beszerezni belőle a „van
ebből szebb is” változatot. Tételesen: mínusz egy túlméretes
BMW embléma a motorháztetőről, mínusz egy gigantikus vonóhorog,
mínusz egy feketével kiemelt dekorcsík, plusz egy – szerintem
legalábbis – sokkal jobb szín. Szerintem egyet fogunk érteni
abban, hogy ez a kevesebb bizony több!
Simán lehetne akár Matchbox is, pedig csak egy MC Toy.
Pont olyan részletes, mint egy 80-90-es évekből származó Matchbox és a kerekek nagyon megtévesztőek.
Csak a csúnya öntésnyomok árulkodóak, hogy talán gyengébb minőséget képvisel. De jó, hogy nincs az a ronda nagy vonóhorga, mint a testvérének!
Még a Majorette-féle Renault 25-ös bemutatójánál említettem, hogy fogok egy jobb megoldást mutatni az első generációs típus orr-részének kialakításával kapcsolatban. Mivel többlaki életet élek, el kellett telnie ennek a néhány hónapnak, hogy ismét hozzám kerüljön a mostani bejegyzés címében említett kisautó.
Sajnos nem akadtam nyomára, mikor jelent meg, de gyanítom, hogy a 80-as évek közepe-vége környékén. Érdekes belegondolni, hogy a kínai játékautók gyártása sokkal hamarabb hozta az elfogadható szintet, mint a valódi autóké.
Sokkal jobban hozza az eredetit az első fényszórók kialakítása, mint a Majorette-féle.
Hátulról viszont egyik sem az igazi, de itt is az MC Toy viszi el a trófeát a műanyag lámpatestek miatt.
"R25 V6 Turbo" - Büszkén hirdeti, hogy a csúcsmodellel van dolgunk. Kicsit bazárinak tartom ezt a feliratozást és csíkozást, de láttam már belőle pluszfestés nélküli szürkét, illetve bordót és sötétkéket is. Azok azért elegánsabbak.
Egyszer egy kedves
ismerősöm nagyon legorombított, amikor pusztán poénból,
fillérekért vettem egy olyan hamis Ferrari órát a távol-keleten,
amiről már messziről üvöltött, hogy az bizony kamu. (Valahol
megvan még valami fiók alján.) Hosszasan taglalta, hogy én ezzel
ártok az eredetit gyártó cégnek. Én hiába érveltem azzal, hogy
ezzel a koppintással már az oviban a kiscsoportban sem lehetne
megetetni senkit azzal, hogy eredeti és soha az életben nem vennék
eredeti Ferrari órát, mert ha én egyszer megint márkás órára
költök, akkor
más márkát részesítek majd előnyben.
Hajthatatlan volt, nagyon kiosztott.
Erre most tessék!
Pontosan tudom, hogy az MC Toy Audi Quattroja szemérmetlen nyúlása
a
Matchbox kitűnő Audi feldolgozásának, de
amikor elém vetette magát ez a fehér példány, nem tudtam
megállni, hogy ne vásároljam meg, holott
már van a birtokomban egy sárga változat belőle.
Nem tudom, most rosszul kéne éreznem magam? Mert hogy tudva tudom,
hogy koppintás és ez halmazatilag még jó is, nem valami
irgalmatlan vacak. Azt hiszem írok Pavelnek – ő az órás
incidensből az ismerős – és megkérdem!
Pontosan tudom, hogy a Matchbox változat szemérmetlen nyúlása, de egyrészt jó,...
...másrészt nagyon tetszik.
Egyébként is, az MC Toy sokak szerint a Matchbox Copy rövidítése!
Még az alváz és a karosszéria is ott és úgy kapaszkodik össze, mint a Matchbox.
Mikor először a kezembe került ez az MC Toy által készített Ferrari 250 GTO, egyből megtetszett a sok kidolgozott, apró részlete miatt. Az átépítéseim és a felújításaim legnagyobb bökkenőjét a kisautók festése okozza még mindig, amit csak gyakorlással és tapasztalatszerzéssel tudok mérsékelni. Ilyen tapasztalatszerzési szándékkal álltam neki eme kecses vonalvezetésű olasz klasszikusnak, mivel számos apró részlet található rajta, a karosszériát tekintve igencsak igényesnek mondanám.
Első körben a szokásos szétfúrás és festékeltávolítás volt soron, majd az öntőforma réseinél keletkező sorják nagy részét távolítottam el. Utána a tetejét vettem kezelésbe, ugyanis számos mély karc keletkezett rajta, amit javító pasztával tüntettem el. Ezután alapozás, majd színre fújás. Utóbbinál kivételes módon elsőre sikerült egy számomra elfogadhatót alkotni, így már csak várnom kellett míg teljesen megszárad. Idő hiányában vagy két hétig is eltarthatott ez a folyamat, de végül eljött a nagy pillanat, vagyis az apró részletek kiemelése. Első körben a krómozott elemeket vettem célba, majd mikor ezzel megvoltam, akkor jött a kemény dió, a süllyesztett részek feketéje. Az első hűtőráccsal kezdtem, egy eleve rossz taktikával, így az elég borzasztóra sikeredett, a végén már az ágaskodó paripát sem mertem kifesteni, mert körülötte kicsit sok lett a festék. Az oldalsó nyílásokhoz viszont már festéket váltottam, ami kicsit túlhígítva, egy kihegyezett fogpiszkálóval, a hátsók esetében pedig egy gombostűvel vittem fel. Sokkal gyorsabban és szebb végeredményt produkált ez a fajta megoldás, vagyis újabb hasznos tapasztalatokat szereztem. Miután megszáradt a fekete festék a hátsó levegőkivezetésekben, akkor a bordákat újra átkentem sárgával, mert persze azokat nem sikerült kihagynom. Végül kifestettem pirosra a hátsó lámpatesteket, majd az alvázon a kipufogókat. Utóbbiak nem a legszebbek, ráadásul a helyük sem ott lenne, de megfelelő alapanyag híján nem csináltam neki másikat. Végül kerestem hozzá egy megfelelő kerékszettet és összeraktam. Végeredményben elégedett vagyok vele, de azért jól áll neki a távolság.