A Pontiac Firebird második generációjáról már rengeteget írtunk, de sem a korábbi, sem a későbbiekről nem esett még szó. Pedig megkockáztatom, hogy a mi földrajzi koordinátáinkon a harmadik nemzedék a legismertebb – persze hogy a Knight Rider és K.I.T.T. okán! Most bepótoljuk ezt a hiányosságot.
Akármilyen pedigrés
márka lehetne
A
harmadik generációs Pontiac Firebirdről mindig azt gondoltam, hogy
a nevében hordozza a végzetét. Annyira időtlen, gyönyörű
formát álmodott meg Jerry Palmer és csapata a GM-nél, hogy azt
bármelyik európai, pedigrés gyártó is a „nevére vehette
volna”. Persze ahhoz, hogy Lamborghini vagy Ferrari, esetleg Lotus
legyen egy picit nagy, hiszen majdnem öt méter hosszú, míg a
kortársnak tekinthető európai sportautók jellemzően csak picivel
lógnak túl a négy méteren. De a forma, az a világ bármelyik
táján elterülő tervezőstúdióban elkészülhetett volna!
Hozzáteszem, hogy akár japánban is. A harmadik generációs,
1986-ban megszülető Toyota Supra hasonló és nem is sokkal
rövidebb, de
említhetném a Nissan 300ZX-et is.
Persze ahhoz, hogy ne csak szülőhazájában legyen ikonikus, egyértelműen kellet a Knight Rider és K.I.T.T. – akinek számos Hot Wheels verzióját láthattátok már e lapokon, mint az kiderül, ha az előző linkre kattintotok. Amiről azonban még soha nem írtunk, az a „filmsztáron innen”, utcai verzió!
Típusismertető terén könnyű dolgom van, mert több cikk is olvasható róla magyarul, amelyek közül én az Origo / Retro Mobil anyagát tartom a legjobbnak. Szokásunkhoz híven prezentáljuk az autó katalógusát, abból is az első modellévéből, 1982-ből, melyből kisilabizál.
Amikor a kevesebb több
A Matchbox az USÁ-ban MB-12, a világon mindenhol máshol MB-51 az 1-75 sorban. Még egy évig szerepelt ebben a verzióban a kínálatban. Az itt látható színezetlen ablakok, krémszínű beltérrel változathoz képest létezik sárga ablakos és sárga belterű verziója is. A speciális szériákat – pl. Laser Wheels, Super Color Changers – is beleszámolva legalább hat további verziója létezik. Mind közül én ezt tartom a legszebbnek, mert a későbbi verziói egyszerűen túl csicsásak az én ízlésemnek.
A Matchbox elszúrta az elnevezést, Pontiac Firebird SE-nek hívja, holott S/E lenne a helyes – mint arról fentebb a katalógus is tanúskodik. A három felszereltségi szint közül – Firebird, S/E, Trans Am – ez a középső. A „Special Edition” rövidítés a luxus változatot jelentette, míg a csúcsteljesítményű a Trans Am volt.
Én az öntvényt tökéletesnek látom, amiben biztos az is szerepet játszik, hogy a kedvenc korszakomból származik, illetve hogy a konkrét példány gyerekkori darabom! Nos, igen a tízéves önmagam játszott vele.
A Matchboxnál a harmadik generációs Firebird története nem ér véget ennél az öntvénynél, de a folytatás már egy másik bejegyzés tárgya lesz!
Az öntvény szerintem hibátlan!
Létezik sárga ablakos, sárga belteres verziója is, de szerintem ez így szép.
Ööö... Nos, poros. Tegyünk úgy, mintha pajtalelet volna!














Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése