GreenLight Hot Pursuit Series 9 - 1993 Ford Mustang Nebraska Highway Partol

Öregszem! Képtelen vagyok felidézni, hogy mikor és milyen apropóból szereztem be két, teljesen egyforma, bontott darabot ebből a rendőrségi Mustangból. Nem mintha nem lenne tökéletes. 

A mai napig szolgálatban
Nagyon röviden el tudom intézni az eredeti jármű és a kisautó értelmezés sztoriját is, mert a New York State Police színeiben már szerepelt ugyanez. Ez „mindössze” egy újabb változat. Viszont van róla több, érdekes mesélnivaló. Nebraska állami rendőrsége először 1982-ben vásárolt SSP (Special Service Package) felszereltségű Mustangokat. Ezt a Ford csak rendfenntartó szervezeteknek kínálta, és jellemzően olyasmik vannak benne, mint nagyobb-, esetleg extra olajhűtő a váltónak is, nagyobb fékek, nagyobb generátor, motor üzemidő mérő és hasonlók. Pont egy 1993-ban gyártott darabot mind a mai napig „hadrendben” tartanak, hogy speciális eseményeken, bemutatókon használják.

 

 

Ez igazából a Nebraska State Troopers toborzó videója, de autószexualitási szempontból igen figyelemreméltó alkotás!

5500
Az eredetiről készült képeket elnézve a GreenLight tökéletes munkát végzett, egyedül az egyszerű, tyúkitató – arrafelé kutyaitatónak hívják – dísztárcsás lemezfelnik nem stimmelnek, a megőrzött autó könnyűfém felniken fut. A cég a kilencedik „Hot Pursuit” szériában dobta piacra ezt a verziót, egy szériával odébb, mint a fentebb már linkelt New York állami rendőreinek egyenruhájába bújtatott darab. A hat, különböző járművet felvonultató szériákban megjelenő egyes darabokat 5500 példányban dobják piacra és bizony egyedi szériaszámuk is van. Az én két példányom a 499-ik és a 2594-ik a sorozatból.

 

Kiemelt riasztás! Akció van a fánkokra! (Jó, ez nagyon gonosz volt, bocsi.)

 

A megőrzött példányon könnyűfém kerekek vannak, de ezt leszámítva tökéletes. Szerintem ezekkel az acél kerekekkel és a hozzá tartozó kutyatál dísztárcsákkal sokkal vagányabb.

Asszimetrikus a festés a két oldalukon.

 

Teljesen indokolatlan, nyitott motorháztetős kép.

 

Sorszámozott példányok. Egyértelműen a 499-es a vagányabb, de gőzöm sincs, hogy miért kellett nekem ebből kettő!

Matchboxon kívüliek: Yatming No. 1073 Ford Mustang Hardtop

Bűn lenne karaktereket vesztegetni egy olyan témára, mint a Mustangok története, egy olyan oldalon, ahol ennyire sokat foglalkoznak a típus történetével, mint mi, úgyhogy csak a Mustang Kék Túra kiindulópontját mutatnám meg, tessenek kedves lenni onnan indulni az eredeti jármű történetével kapcsolatos kirándulásra!

Hozott is, meg nem is...

A Yatming az az ázsiai gyártó, akinek a nevét szerintem a legtöbb kisautógyűjtő ismeri, de nem tudok olyanról, aki elkötelezetten halmozná a gyártmányait, mert az általuk készített holmik minősége egészen szélsőségesen változó. Az 1:43 méretarányú sorozatuk szerintem kitűnő ár-érték arányt képvisel, az 1:6x környékén meg aztán tényleg van minden a pocséktól a kitűnőig. Olyan nagyon sok művük ezért nem is fordult meg még nálunk, úgyhogy be merem linkelni ide a teljes palettát, gyorsan át lehet őket pörgetni.

Sajnos nem tudom időben pozicionálni a Mustangjukat, hogy mikor született. Az egyik börzén tettem rá szert, egészen pontosan a Andrew0807 – Tommi különleges rohamosztag újította nekem két gombért, meg egy fél fruttiért mondván, hogy „ez neked kelleni fog”! Igazuk lett.

Az nyilvánvaló, hogy a racsingfestés iszonyúan béna, már ha ez egyáltalán az. Ha létezik ilyen fura nevű szervezet, akkor még az sem lehetetlen, hogy ez valami olyasmi, amit a Matchbox univerzumban Code 2-nek hívnánk. Mennyivel jobban mutatna ezek nélkül – még úgy is, hogy hát ez a zöld árnyalat önmagában is elég rút. Az is látszik, hogy a beltér elnagyolt. Az összeszerelési minőséggel is van baj, de a többi az olcsó játékautó kategóriában egyáltalán nem rossz, sőt!

A karosszéria és az alváz is fémből készült, az utóbbi egészen masszív és nehéz. Az eredetiről sok apró részlet megvan, méghozzá olyan módon kidolgozva, amire a pedigrés gyártók már sajnálni szokták a büdzsét. Például hűtőmaszk és a hátsó világítótestek külön műanyagdarabból állnak. Az ajtók nyithatóak, ami arra enged következtetni, hogy ez a kis gyösz minimum tíz évvel ezelőtti múltból származik – ha nem régebbről. Nekem nagyon tetszik, hogy vékony, virslikerekeken gördül, merthogy az eredeti is ilyen papucsokat hordott. A rajtuk lévő motívum elég randa, de az átmérőjük rendben van. Cserébe viszont legalább egy milliméterrel hátrább vannak csúszva ahhoz a pozícióhoz képest, ahol tökéletesek lennének.

Ritka madár

Egyetlen igazi indokom van arra, hogy miért kellett nekem ez a meglehetősen vitatható minőségű járgány. A hardtop verziót az első Mustang generációból nagyságrendekkel kevesebben mintázták meg, mint a fastback változatot! Minden hibája ellenére kellett nekem, már csak ezért is.

 A hűtőmaszk csak erre a célra szolgáló, külön darabból. A pedigrés márkák spórolni szoktak az ilyesmin.

 A vékony kerekek jók, a mintájuk nem annyira. Jajj, csak ez a béna racsingfestés ne lenne!

 Már a zöld színe is pusztító, de azt meg tudnám bocsátani. Az ajtók nyílnak, a beltér elnagyolt.

A hátsó világítótestek szintén csak erre szolgáló műanyagból. Hogy lehet valami ennyire végletesen jó és pocsék egyszerre?

Matchbox MB-36 1999 Ford Mustang Convertible

Nagyon könnyű dolgom lesz, mert erről a Mustang generációról már írtunk itt elég részletesen, szóval elég csak linkelnem a régi postot. Mi több, a linkelt postban szereplő kisautó és a mostani közt is nagyon röviden összefoglalható a különbség: mínusz egy tető. A kettő ugyanaz, még a kerekük is. A kabrió részletes és szép színű beltérrel büszkélkedhet, az összhatás kitűnő. A világítótestek elviselnének némi kiemelést, de ne legyünk maximalisták, ez egyszerű 1-100 sorozat, nem valami spéci kiadás. Az igazi érdekesség, hogy ez egy 1999-es Mustang, ami az 1999-es Matchbox sorozatban látott napvilágot a tengerentúlon.

 A világítótestekre elfért volna még egy kis kiemelés festékből, de így is tetszik.

 Ez bizony így rendben van és a beltér is, szép részletes, ami a kabrióknál mindig hektikus pont.

 Hátul, mint elől. Pici festék még és tökély.

Átalakítás: Matchbox MB-44 Boss Mustang, MB-10 Piston Popper és MB-67 IMSA Mustang

A Ford Mustangról és megjelenéséről az autópalettán, már igen részletesen volt szó ebben a korábbi posztban, a későbbi változatról meg ez a poszt szól. Az 1971 utáni verziókról több bejegyzés is van. Viszont a hetvenegyesről még nem volt szó. Úgy vélem, megér egy szösszenetet ez a nem kevésbé híres verzió is. Annál is inkább, mert a Matchbox több formában is megjelentette. Az asztalomon egyszerre három Mustang landolt egy alkalommal. S minő szerencse, mindhárom különböző volt, a Matchbox három verziója az alaptípusról.

Ahogy begurultak a műhelyembe: A Boss, a Mach 1 és a Piston Popper

Némi kortükör és ismertetés a híres 351-esről

1969-ben a Ford kiadott egy limitált – akkoriban a legerősebb - Mustang szériát, a Boss 429-es illetve 302-es sorozatot. A „Boss” név – állítólag - a titokzatos tervezés folyamán ragadt a kocsira, viszont a konkurenciával szembeni pozíciójára utalva nem is nagyon akarták elvetni a kódnevet, ami végül is az ismertetője lett a kocsinak. 1971-ben jelent meg a korábbi változatokat leváltó és jóval erősebb (Cobra Jet és Super Cobra Jet) V8 motorokkal szerelt Boss Mustang 351. A korábbi Mustang karosszériáját némileg meg kellett növelni hosszában és szélességében is, hogy a nagyobb erőforrás beleférjen. Ettől sokkal nyúlánkabbnak ható lett a kocsi. A kocsi 330 lóerőt tudott. Kissé megváltozott a homlokfal kialakítás és a hátsó lámpák elosztása és felülete is. A Shelbytől származó motorházfedél kissé fölfelé ívelt a szélvédőnél, hogy – újdonságként - takarja az ablaktörlőket. A Mach 1 felszereltség csomagként a fastback verzióra volt kérhető. Különösebb pluszt nem jelentett, inkább külcsínbeli dolgokban volt mérhető. A 71-es Mustang Mach 1szerepelt a Diamonds Are Forever című James Bond filmben is. Számos változat készült ebből is, igaz nem egetrengető különbségekkel, inkább csak apróbb eltérésekkel.

Bár az alapkocsi ugyanaz, de mindhárom alváz különböző

A kasznik kialakítása is eltér

Alapozva

A háromféle karosszériapótlás

v1.0

Lesney ezt az 1971-es Boss Mustangot mintázta meg a leginkább ismert élénksárga kaszni-fekete áttört motorházfedél verzióval, bár akadtak más színösszeállítások is. A kocsi színeiben is nagyon jól eltalált jól illik a korai hetvenes évek Amerikájának vidéki félporos világába. Már itt egy kissé látványosabbra vették a figurát az eredetinél, mivel a hengerek szívótorkai(?) - ha szerényen is de – kikandikálnak a motorházfedél nyílásán. Éppen elfogadható és elhihető mértékben, elegánsan, dögösen. Klassz. Maga az autó kialakítása nagyon jól sikerült, jól hozza arányaiban és kidolgozottságában az eredeti Mustang jellemzőit. Itt-ott kissé kevéssé vették szigorúan a valóság lekicsinyítését (például a hátsó lámpáknál), de nem feltűnő. Mégis, az átalakítás során nem törekedtem az eredetileg hiányzó motorházfedél tökéletes újraformázására, mert olyan bárkinek lehet. Egy sokkal életszerűbb, sőt – hellyel-közzel - létező motorházfedél+légbeömlő kombó kialakítást igyekeztem megvalósítani. Ezt a szokásos kis sztirollapok vágásával és helyére hajlításával végeztem el. A közönséges utcai verzió állt elő, ezért nem is nagyon akartam túldekorálni. Jóllehet nem egy gyári Mach 1 kialakítású a motorházfedél, de ilyen verziót is találni a tuningváltozatok között a valóságban is. A belső rész változatlan maradt, csak az első motorrészt vágtam le róla. Mégis kicsit másképpen mutat az erőltetett sárga színű eredeti ablak megszüntetése óta.

A Boss új motorházfedele az új légbeszívóval készítés közben

Az eredeti és az átalakított

Mindkét sárga másért szép

v2.0

A második donor, köztes vagy átmeneti példány egy hibrid. De nem a mai értelemben. Egyesíti az eredeti Matchbox Boss Mustang alapvonalait a Rola-Matics kreténség adta lehetőségekkel. Ezáltal egy látványos, de nem valós, mi több nem korrekt motorverzió zakatolt egykor előttünk ha elgurítottuk a kisautót. A hengerek száma még csak kicsit sem stimmel, holott egy ilyen autónál a V8 evidens. Itt meg szép párhuzamosan liftezik a két az egyetlen hengersor imitáció. Most azon nem is filozofálgatok, hogy miként lehet átlátszó egy motorblokk és a hengerek miért rudak, mert tudom, hogy ez nem egy műszaki hasonmás, hanem egy gyerekek fantáziáját megragadó, oktatás közeli élményorgia. Mint ilyen, inkább csak darabra kell, hogy meglegyen. Megvolt, lejátszott, hozzám került, megszűnt, átalakult, újraéledt. Az én verzióm is egy halovány fantasy kategória, mégis talán hihetőbb. Ilyen – többé-kevésbé - kilógós motorú verziók a Mustangokból is készültek, ezért a még vállalható kategóriába tartozik az átalakítás. Nem akartam teljesen eltüntetni a - valamikori Jeep-ben szolgált - Matchbox egyen nyolchengerest, ha már ilyen donorom volt, ezért készült ez a kicsit igaz, kicsit túlzó változat a motorházfedélre szerelt a motorházból erőteljesen kilógó erőforrással. Ehhez némi lemezpótlás kellett az arányosabb méretű motor miatt, a régi motorimitáció helyén. Egy utcai versenyautó, a szürke átlagnál kicsit több dekorációval, kissé (vagy nagyon) feltűnő motorral, szebb színben. A beltérhez nem nyúltam, csak az ablakait készítettem el újra a széttört eredeti sárga helyett. Megfigyelhető, hogy ennek a modellnek eltér a belső panelje a másik kettőétől, ezért nincsen oldalt a küszöböknél kipufogódob.

Az eredeti "furcsamotoros" és a másképpen "fantasy"

A világító narancs szín nem tud átjönni ennyi pixelmanagement során

v3.0

A legváltozatosabb külsővel a harmadik kocsi rendelkezik. Az IMSA (International Motor Sport Association) verziót is a Mach 1 alapmodell felhasználásával alakították ki annak idején a Ford specialistái, a versenyelőírások figyelembevételével, sőt arra kihegyezve. Szélesedtek és szögletesedtek a sárvédőidomok, első és hátsó spoiler került rá és a légbeömlők is megváltoztak. A versenykövetelményeknek megfelelően a hátsó kerekei szélesebbek lettek. Többé kevésbé az eredetihez hasonló lett a kisautó kialakítása is. A kocsi aerodinamikai dolgairól el lehetne mélázni, de fogadjuk el, hogy akkoriban ez jónak, ha nem a legjobbnak számított, hiszen ott és akkor a cégek mindent megtettek a siker érdekében. Az eredeti kocsik néhol meglepő kialakítással bírtak, ami elsősorban a hátsó traktusnál jelentkezett. Ebből kifolyólag a kasznin lévő hátsó lámpák matchboxos kialakítását el lehet fogadni helyesnek, de furcsának. Mivel, az alvázpanelen ott figyelnek az eredeti lámpák is. Ezért a szélesítés hátulján levő lámpaszerű dolgokat én valami másnak jelöltem. Természetesen ez a kocsi kapta a legtöbb extrát a felújítás során, ami a dekorációt illeti. Az eredeti fekete Matchbox autó matricáit elkezdtem rekonstruálni, de időközben rájöttem, hogy egyrészt még segédkapcsolatuk sincs a valósághoz, a korhoz, a stílushoz, másrészt belegondolva rettentően gagyi az eredeti cicoma. Azon felül meg még nyomtatási hibás is volt, nem kicsit. A felirat meg felejtős, semennyire sem emlékeztet a valóságra. Több verzióban is dekorálták, de azonos színvonalon. A belső rész nekem tetszett ilyen ezüstösen, mert bár nem valóságközeli a dolog, mégis az adott kocsinál teljesen a helyénvalónak érzem. A nagy – újragyártott - ablakfelületeken át jól mutat, pláne, hogy a hátsó, immár sötétített ablakon is intenzíven átvilágít. Ráadásul, így teljesen amerikás lett. 

Ahogy a matricák készülnek a képernyőn. Az eredeti kaszni méretarányos képe adja az alapot

Teljes versenydekorációba öltöztetve, füstszínű hátsó üvegen átsejlő belső térrel

Elölről is sportos meg hátulról is dögös

Ezt nem sokan látták a tükörben

Érdekes, hogy a motorja ugyanaz, mint az alapverziónak. Ide bizony illett volna eredetileg is valamit módosítani a motortéren, ha már kilóg belőle valami. Ennek megfelelően ezt teljesen le is takartam egy új fedéllel, mert a versenyváltozatokon is többnyire így csinálták.

Nyilván egy versenyautó karosszériája a legjobb felület a reklámok és kreatív dekorációk elhelyezésére. Ezért is igyekeztem egy korának megfelelő, de mégsem szolgaian lemásolt matricasort kiszerkeszteni. Így lett egy mai beütésű, de tartalmában korhű matricaszett. A cél az akkori, amerikai versenypálya hangulat megidézése volt.

Összességében elmondhatjuk, hogy mindhárom autó esetében igen szép példányok kerültek ki a maguk korában a gyártótól. Talán néha még szebbek is a Matchboxok mint az eredetiek. Mindenesetre igyekeztem a változatos mutatósságot továbbvinni és egy kicsit hozzá is tenni az én példányaim által.

Hátsók

Tulajdonképpen egyformák

Három különböző homlokfal

Színorgia

A teljes Boss Mustang készletem

Matchbox Collectibles - 2000 Motor Trend - 1964½ Ford Mustang Convertible

Amikor e posthoz válogattam az előzményként linkelhető korábbiakat, pontosabban kerestem az ide illő modelleket, akkor rájöttem, hogy már majdnem kikiáltottam egy első generációs Mustangot az 1:64-es méretarány királyának. Csak azért nem hibáztam, mert ott szerepelt a „legjobb” előtt egy másik szó is a jelzős szerkezetben. Az, hogy „eddig”. Jól tettem.

A legeslegelső

Amikor a legendás Ford Mustang történetéről írtam a legelső itt szereplő póni kapcsán, nem tértem ki a történet „1964 és feledik évi” részére, mert akkor nem tartottam fontosnak és álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen keltezésű kisautó kerül a kezembe. Nos, pont ez történt. Tehát a történet nagyon röviden, amivel adós maradtam: A legelső Mustangokat öt hónappal az 1965-ös modellév hivatalos kezdete előtt hozták ki. A sorozatgyártás 1964 március 9-én kezdődött a Michigan állam, Dearborn városában található Ford üzemben. Az autó hivatalos premierje meg bő egy hónappal később, 1964 április 17-én, a Világkiállításon volt, New York-ban. Bár a VIN-jük (VIN – Vehicle Identification Number, minden az Egyesült Államokban forgalomba hozott gépkocsin kötelezően szereplő azonosítószám.) alapján ezek a korai autók is 1965-ös modellek, 1964½ modellként szoktak rájuk hivatkozni. Röviden összefoglalva: Ezek a legelső Mustangok. Ezt mintázták meg a Matchboxnál egy speciális sorozatban.

1964½ évi Mustang katalógus. Tessenek kiélvezni és az apró részleteket is összehasonlítani a modellel!

Matchbox Collectibles Motor Trend

Őrülten nehéz egy mondatba foglalni, hogy mi fán is terem a Matchbox Collectibles márkanév, mert a cég modellek változatos sorára használta azt. Plusz lehetett az illető modell postán rendelős, de üzletben megvásárolható is. Talán akkor lőjük a legkisebb bakot, ha azt mondjuk, hogy speciális kiadás, jellemzően feljavított, részletesebb kisautókkal, mint amik a játékszernek szánt, 1-75/1-100, vagy Convoy szériában szerepeltek, de nem csak ilyenekkel. 2000-ben a cég kihozott egy 14 tagból álló, „Motor Trend” sorozatot. A Motor Trend egy 1949 óta létező, amerikai autós lap és a Matchbox sorozat is az ő logójukat viseli. Azt viszont ne kérdezzétek, hogy a széria hogy és miként volt beszerezhető! A 14 kisautó spéci dobozban és abban spéci kis állványon érkezett. Az állványokat össze lehetett állítani horizontálisan és vertikálisan is – ezt elképzelni nehéz, de egy NRFB darabról készített fotó egyértelművé teszi, hogy miről van szó. Nagyon érdekes, hogy az első generációs kabrió Mustang csak ebben a szériában szerepel, sehol máshol és itt rögtön kétszer is. A post tárgyát képező fekete, lenyitott tetejű darab mellett egy zöld, felhúzott rongytetejű változat is volt a sorozatban, ami legalább ilyen jól néz ki. Néha nem értem, hogy mi vezeti egy-egy gyártó kezét, hiszen pontosan tudjuk, hogy egy kisautó megmintázásának szerszámozása egy vagyon, valamit csak egy szériában szerepeltetni így elég drága mulattság. Persze az is biztos, hogy ez a példány tele van nagyon apró részletekkel, ezért túl drága játékszernek, illetve nem is felelnek meg a szigorú „védjük meg herpeszes Ödönkét a saját butaságától szabványoknak”. Cserébe gyűjtői darabnak egészen zseniális!

A király

Szerepeltek e lapokon már első generációs, lenyitható tetejű Mustangok az 1:6x közeli méretarányból. A Hot Wheels „kicsit feljavított, de még mindig játékszer” értelmezését egyértelműen megeszi reggelire az eddigi bajnok, Johnny Lightning kiadás. Persze nem ugyanabban az árligában indulnak és nem is ugyanannak a közönségnek szánják őket, a JL egy gyűjtői darab. Elégedett is voltam vele, de azt hiszem nem vagyok vádolható elfogultsággal, hogyha azt mondom, hogy a Matchbox Collectibles verzió még jobb. Ezen is rengeteg apró részletet képeztek ki legalább olyan remek minőségben, mint a JL-on, de pont a kabrióknál igencsak hektikus ponton, a beltérnél nagyságrendekkel többet nyújt, mint az. Itt minden részletes! Az ajtópanelek a váltókar, a kormánykerék, a napellenzők. Nagyon érdekes, hogy mindhárom modell ugyanolyan extrát tud: nyitható a motorháztetejük, ami alatt ott is figyel az erőmű. Nos, itt is a Matchbox viszi a pálmát!

Nehéz lesz egy ilyen részletes modellt felülmúlni, de eddig ebben a méretarányban ez a változat a király!

 Ha az Ördög a részletekben lakozik, akkor itt van neki bőven hol laknia, az fix!

 Az a jó a kisautók fotózásában, hogy egészen apró feliratok is olvashatóvá válnak, amihez amúgy óriásnagyító kéne. A "260" az első kerék előtt, a 260 köbhüvelykes, azaz 4,3 literes, 164 lóerős Windsor V8-as blokkot jelenti. Igazi telitalálat, mert ez a blokk csak az 1964½ évjáratra jellemző, 1965-ben egy 289 köbhüvelykes, 200 lovas blokk váltja. A sorozatban ez a leggyengébb V8-as, igaz alatta - teljesítményben és hengerűrtartalomban is - volt még két sorhatos. Szóval ez ízig-vérig pony car és még nem muscle car.

 V8.

 Fehér falú abroncsok, fekete karosszéria, ezüst dísztárcsák és vörös beltér. Merje valaki mondani, hogy nem gyönyörű!

 Ezzel a kis állvánnyal érkezik együtt. Csoda, hogy Telefonos Csávó azon tette ki a boltba?

 Itt lakik Ördög úr és a családja. Mármint hogy a részletekben.

 Beltér mindig hektikus pont a kabrió kisautóknál. Ez szerintem ebben a méretarányban ötös! A méretes váltóbotról látszik, hogy ezt az autót a 3-sebességes automatával szerelték.

 Ilyen lenne, ha meglenne a doboza. (Kép: eBay.com)

 Így lehet összepasszintani az állványokat. (Kép: eBay.com)