Matchbox 2008 Best of International: MB-04 Chevy Van

Olyan sokszor írtunk már a Chevy Van különböző változatairól, hogy tényleg teljesen felesleges azzal próbálkoznom, hogy újabb, érdemi információkat írjak róla, mert nem fog menni. A túladagolás oka igencsak prózai, Porsche kolléga és én is kedvelem ezt a modellt. Ez alkalommal a 2008-as Best of International verziót húztam elő a feneketlen dobozból.

A spéci, ezért a hétköznapiaknál lényegesen drágább sorozatokat sokszor illettem már keresetlen szavakkal azért, mert semmi igazán extrát nem nyújtottak az egyszerű 1-75 modellekhez képest, de ez alkalommal erről szó sincs, sikerült egy igazán jópofa festést rittyenteni a járgányra. Mivel pont ez, a festés apró részletei a lényeg, a szokásosnál hosszabb képaláírások közé rejtettem az érdemi információkat. Megszokhattátok már, hogy a spéci kiadások itt javarészt felbontatlanul szerepelnek, mert egyszerűen túl drágának, vagy túlságosan is érdektelennek találom ezeket ahhoz, hogy két darabot szerezzek be, hogy aztán egy maradjon NRFB, egy pedig kibontásra kerüljön. Viszont Porsche felbontotta a saját példányát, így az ő fotói is itt szerepelnek ebben a postban.

2008-as MB-04 Best of International Chevy Van, NRFB.

Friss, északnyugati lazac a Globális Szállítás KFT-től.

Az apró betűkkel szedett részt majd alább tessenek elolvasni, mert persze azok az igazán viccesek.

Az ovális diszkóablak egy igáslovon kicsit szokatlan, de megbocsátható.

Itt is felbukkan a titokzatos 709-es szám az a-oszlop előtt.

"A vezetőnek NAGYSZERŰ TÖRTÉNETEI vannak és csak hal van nála." Vicces utalás a sok ország taxiján olvasható "a vezetőnél csak aprópénz van" feliratra.

A hátsó kerék mögött: "Mi az ételért halászunk", amit valószínűleg mi inkább úgy mondanánk, hogy "nem sportból halászunk".

Két kicsi ablak is természetesen ott van a tetőn - jó az kiszellőztetni a halszagot - és a beltér is ugyanaz mint a többi verziónál.

Matchbox MB-13 Superfast Chevrolet Silverado SS

Tényleg csak a jó ég a megmondhatója, hogy mi vezetheti a Matteles srácok kezét, amikor kiválasztanak egy-egy típust ahhoz, hogy megmintázzák kisautóként. A Chevy Silverado Matchboxba öntését sem értem. Dögunalmas pickup, pont olyan mint bármelyik másik ilyen, azaz elől van a motorja, hátul hajt, közte meg maga a megtestesült unalom mert nagyjából annyira áramvonalas, meg izgalmas formákkal teli mint egy klinkertégla. Vagy pont azért került bele a kínálatba, mert ez az amerikai jó munkásember Barkasa? Biztos ami biztos, azért a csúcsváltozatról vettek mintát.

A Silverado vajon mi?

A General Motors a Silverado nevet a C/K pickupjainál használta 1975-től kezdődően 1999-ig a magasabb felszereltség ismertetőjegyeként. Nagyon hasonló módon a GMC is ugyanerre alkalmazta a Sierrát, azaz hogy megkülönböztesse a felszereltségi variációkat, úgyis mint például Sierra, High Sierra, Sierra Grande, Sierra Classic és így tovább. A Chevrolet és a GMC teherautók közti kapcsolatot pedig átvettük már egyszer régebben. Így a Chevrolet Silverado és a GMC Sierra teherautók alapvetően ugyanazok 99-től kezdődő történetük során, de mint az előbb idézett linkben szereplő teherautóknál, a pickupoknál is ugyanez a helyzet, a Silverado jelenti az alacsonyabb felszereltségű, a Sierra az extrákkal jobban telepakolt változatot. A Chevy motorkínálata 4,3 literes V6-ostól (195 lóerő), egészen 6,2 literes V8-ig (403 lóerő) terjed. Ezek mind benzinmotorok és csak az egyik GMC verzióhoz rendelhet 6,6 literes, 365 lóerős dízel V8-as. A Silveradohoz többféle 4 sebességes automata és egyetlen ötsebességes manuális váltó rendelhető, a fejlettebb, többet tudó váltók már a GMC-khez és a Heavy Duty (kb. „Nehéz Szolgálat”) változatokhoz tartoznak. A Silverado kivitele sokféle lehet. Szerelhetik szimpla háromszemélyes, egybepados fülkével, hosszított, 2+2 fél ajtós, ötüléses fülkével (extended cab), illetve négyajtós, nagy fülkével (crew cab).

Az SS vajon mi?

2003-ban dobják piacra a Silverado SS-t. A Chevynél az SS a nagyobb teljesítményű, feszesebb futóművű, sportosabb felszereltségű modelleket jelentette, és tulajdonképpen a Super Sport rövidítése. Az extended cab változatú Silveradóra épülő SS, 6 literes, 345 lovas V8-as blokkot kap, amit a GMC és a Chevy VortecMAX néven emleget és ami egyébként a második generációs Cadillac Escalade SUV-ban is szolgálatot teljesít HO 6000 fedőnéven. Eredetileg az SS állandó összkerékhajtású volt, de ezt később megváltoztatták és mára már csak hátsókerék hajtással kapható. A felfüggesztésen is változtattak, az SS a Z60 nevű futóművel és 20 hüvelykes felnikkel érkezik.

2006-os Superfast

Ahogy elnézegettem Arehnél a különböző változatokat, a Silverado SS inkább az amerikai piacon került forgalomba a Matchboxnál. A 2005-ös (vörösesbordó) és 2006-os (fekete) ROW Superfast verziók tűnnek az eredeti legpontosabb másolatainak. Az SS feliratok ott vannak az első ajtókon és a plató ajtaján hátul és ezek a kerekek idézik leginkább azt a felnit amivel az SS a gyárból kigördült. Amúgy ez változatlanul egy dög nagy, nem túl izgalmas amerikai pickup, sem több, sem kevesebb. Kifestették a világítótesteit elől és hátul, előre arannyal került fel a Chevy „csokornyakkendő” és a beltere is egészen részletes. Úgyhogy bátran mondhatjuk rá, hogy egy nem túl izgalmas platós kisteherautót sikerült igényesen megmintázni ebben az 1:60 körüli méretarányban.

2006-os, MB-13 Superfast Chevrolet Silverado SS, NRFB.

Ezek a nagy kerekek még emlékeztetnek is az eredetin lévő felnikre, az első ajtókon ott az SS felirat.

Kifestett világítótestek, arany színű Chevy embléma.

Hátul is ott az SS.

Ez pedig az eredeti, Silverado SS, mely csak extended cab-el volt rendelhető.

Matchbox MB-24 Superfast Chevrolet Corvette C6

Nem beszéltünk össze Porschéval, teljesen a véletlen szülte, hogy így alakult, de az utolsó pár postban egymást érik a Chevyk. Ha már lúd, legyen kövér, rádobok egy lapáttal, ismét Chevrolet lesz terítéken! Sőt! Fenyegethetek azzal is, hogy a következő pár postban is a General Motorsnak ettől a márkájától származó autó fog szerepelni.

Corvette C6 ügyekben könnyű dolgom lesz, mert korábban már érdemben átvettük a témát. A mostani bejegyzés tárgya 2006-ban volt a Superfast sor része és az előbb linkelt piros verzióhoz képest egészen minimális különbségek figyelhetőek meg rajta. Persze más a kerekeinek a mintázata és az, hogy ezek a nagyküllős felnik szépek-e vagy sem, az ízlés kérdése. Történetesen nekem a piros változaton lévők jobban tetszenek, de ezt sem nevezném csúnyának. A világítótestek itt is ki vannak festve, de előre felkerültek narancssárgával a helyzetjelző szerepét is betöltő indexek. Hátulról lekerült a rendszámtábla, viszont kaptunk egy Corvette logót. Nem állítom, hogy feltétlenül megérte anno a Superfast széria extra árát, de nem is érzem lehúzásnak, mint már annyiszor idáig a spéci sorozatok esetében.

2006-os MB-24 Superfast Chevrolet Corvette C6, NRFB.

Amúgy nem vagyok túl nagy híve az ilyen benga nagy felniknek, de a Corvette alatt semmi bajom velük.

Azon tűnődtem, hogy melyik szín nem állhat jól a C6-nak? Talán a barna.

Annyira örülök, amikor sikerül egy blistert jól lefotózni! (Ne, nem várok rá kommentárt, önirónia volt.)

Nem mondom, hogy sokkal több, mint egy normál 1-75, de elmegy.

Rendszám nincs, Corvette logó van.

Matchbox MB-68 Chevy Van

Rég volt már szó a Matchbox Chevy Van modelljéről, így most mutatok egy újabb verziót, mielőtt elfelejtitek, hogy miként is néz ki. A jelenlegi darab 1982-ben jelent meg MB-68- ként, ezüst festést kapott, melyet három csíkkal és egy denevérrel dobták fel, mely utóbbiba Vanpire felirat is került. Jópofa szójátékként a vérszívó denevérre utaló vampire "m" helyett "n" betűvel van írva. Az meg világos, hogy ez a jármű fajtáját tekintve egy van. Számomra igen kedves ez a darab, ugyanis gyermekkoromban is volt egy ilyenem, amit nagyon szerettem, az oviba is gyakran elcipeltem magammal. Külön pikantéria, hogy születésem évében jelent meg, illetve mivel már második tulaja voltam, ezért picit kopott volt, és egészen tavalyig fogalmam sem volt, hogy egy denevér díszítette az oldalát.

Matchbox MB-68 Chevy Van

Vanpire - egy kis játék a betűkkel

Gyermekkorom nagy kedvence volt egy ilyen példány

Matchbox 2008 Best of International: MB-06 57 Chevy Bel Air Convertible

A múltkori önvallomásom után elérkezettnek látom az időt egy újabb 1957-es Chevy Bel Air bemutatására. Annak ellenére, hogy ez Best of International, most kivételesen úgy érzem, hogy végre megéri a spéci sorozat extra árát!

A lenyitott tetejű verzió alapvetően ugyanaz az öntvény, mint az előbb már linkelt darab, csak ugye nyilvánvalóan a tető helyett egyetlen első szélvédő alkatrésszel. A kerekeinek „fehérfalúsítása” ügyes próbálkozás, az eredeti Bel Air kerék dísztárcsájának motívumára is emlékeztet valamelyest. Egyetlen hibája, hogy nagyon szélesek a papucsok, nagyjából fele ekkoráknak kéne lenniük, hogy jól mutassanak az autó alatt, mintázva az eredeti virsliket. Cserébe az 1:6x méretarányban és ebben a „játékszer, nem modell” árfekvésben ez az egyetlen említést érdemlő hibája, amúgy közel tökéletesnek mondható. A csomagoláson nem szerepel a „Bel Air”, ezt már csak én biggyesztettem hozzá, mert a típus azonosítójegy megvan. Oldalt a „vízszintes vezérsík” fehér részében ott állnak az arany betűk a két szóval. Ezeken kívül előre-hátulra felkerültek a „Chevrolet” feliratok és a hozzá tartozó, V alakú – nem is tudom mik ezek, talán – szárnyak. A hátsó világítótest kapott egy-egy piros pöttyöt, az első meg egy-egy szürkét. Ezekkel máris több, mint a legtöbb 1-75 szériás testvére.

Elfogult vagyok, mert nagyon szeretem ezt az autót, de kivételesen úgy érzem, hogy a BoI itt megérte az árát. (Hmmm... Lehet, hogy kéne belőle egy kibontani is.)

2008 Best of International: MB-06 57 Chevy (Bel Air) Convertible, NRFB.

A fehér falú kerekek kicsit kilógnak alóla, de ez nagyjából az összes hibája.

Chevrolet felirat az orrán és kifestett világítótestek.

Bel Air embléma oldalt, Chevrolet a csomagtértetőn és világítótestek kifestve hátul.

Egy kép egy hasonló színű eredetiről az összehasonlításhoz. Gyári extra a hátsó kerekek előtt a takarólemez, ami nekem sohasem tetszett igazán.

Itt jól látható az oldalsó Bel Air felirat. Baglyosan kéne! (Húúú.)

Matchbox 2008 American Superfast MB-18 Alfa Romeo Giulia Sprint GTA '65

Mikor e sorokat írom, ömlik az eső, olyan szürkeség van, mintha október lenne. Fotózni kizárt, ezért egy jó régen elrakott, konzervkép köré írok körítést.

Sok dolgom nincs, hiszen a normál 1-75 (na jó, 1-100) verzió kapcsán már tárgyaltam a jármű történetét, a 2008-as Best of International változathoz pedig ellejtettem a szokásos dühtáncot a „Jól le vagyunk húzva, sállálállálá” című dalocskára.

A 2008-as amerikai Superfast változat kapcsán csupán annyi teendőm maradt, hogy felsoroljam a fenti változatokhoz képest mutatkozó eltéréseket. A leginkább szembeszökő az azoktól eltérő kerék. Nem nevezném rossznak, de a többi változaton lévő egyértelműen vagányabb. Ezen kívül hátra, a rendszámtábla helyére az „ALFA” szócska került – persze az lett volna a fura, ha azt írják rá, hogy „olasz kolbász”, vagy „sajtos makaróni”. Ennyi. Más eltérés, extra, hozzá adott érték a dobozt leszámítva nincs. Tessék kérem továbbhaladni, nincs itt semmi látnivaló! Sajnos.

2008-as Amerikai Superfast MB-18 Alfa Romeo Giulia Sprint GTA '65, NRFB.

Végre van egy jó kifogásom, hogy miért nem vettem ki a dobozból! Merthogy teljesen olyan, mint a korábban már tárgyalt verziók! Na jó, nem teljesen. Itt például látszik az eltérések 50 százaléka!

Ezen a képen nem pont nem látszik, de a rendszám helyén "ALFA" feliratot visel. Ez lenne az eltérések másik 50 százaléka.

Matchbox Lesney Edition - '75 Chevy Stepside Pickup

A 2010-es évre a Matchbox leváltotta a Superfast sorozatot, helyét a Lesney Edition névre keresztelt darabok veszik át. Sajnos nem nagyon van esély, hogy önszántukból átutazzanak a nagy pocsolyán (Értsd: csak az Egyesült Államokban kapható a sorozat.), de ezen már meg sem lepődünk. A sorozat legfőbb újdonsága, hogy fém alvázzal készülnek, mint a korai Matchboxok, valószínűleg a névválasztás is innen ered. A régi időket azonban nem csak ez, hanem a csomagolás is felidézi, ugyanis a blister és a doboz grafikája - az I típusú dobozt idézi -, színvilága is a hetvenes években használtakkal egyezik meg, többek között újra felbukkan a régi Matchbox logó is.

A Matchbox '75 Chevy Stepside Pickup-ról a lényeges információk a linkre kattintva olvashatóak, az 1-75-ös és a Lesney között tényleg csak az alvázban történ mélyreható változás, aminek anyaga műanyagról fémre változott. Ez a modell súlyának növekedése mellett az optikára is jótékonyan hatott, sokkal finomabbak a részletek. Fényezés terén is nagyon odatették magukat a tervezők, ugyanis az alap metálkék színt gazadagon feldobták fehérrel, valamint a világítótestek és a típusjelzések is festettek. A kerekekkel sem fukarkodtak, egy ritkán alkalmazott, de annál szebb kivitelű krómfelnivel dobták fel a látványt, nem is beszélve a gumikon olvasható Good Year feliratról, ami már régen került fel Matchbox kerékre. Úgy érzem nagyon beletaláltak ezzel a szériával a Mattelnél, remélem ez a lendület kitart a jövőben is.

Matchbox Lesney Edition - '75 Chevy Stepside Pickup

Nagyon szép, a régieket idéző doboz

Full extrás modell

Már nem a hétköznapok melós autója

Jól látszik a két modell fő különbsége

A jobb oldali vonóhorgot nem nagyon kell félteni, hogy letörik

Csak a feliratok változtak az alvázon, az anyagát leszámítva

Azt hittem, a zöldnél nem lesz szebb kivitele, tévedtem

Régen látott felirat

Matchbox MB-56 1956 Ford Pickup

Soha, soha többé nem fognak már olyan autókat készíteni, mint az ötvenes évek Amerikájában. Persze, mai szemmel nézve borzalmasan környezetszennyezőek, óriásbálnák, melyek csak egyenesen szeretnek leginkább menni a kontinensnyi ország végtelen, széles országútjain, zabálják a benzint, nehéz őket megállítani és inkább az utasaik törnek össze bennük egy baleset során, mintsem az autó. Mégis van bennünk valami utánozhatatlan stílus, mely soha-soha nem fog már visszatérni. Óriás méretek, krómmezők és acélhegyek, szárnyak, jet-hajtóműveket mímelő hátsólámpák, csupa túlzás, fennhéjázás, mégis az összhatás valami fantasztikus. Olyasmi ami az amúgy japánautó hívőből is kihozza az őszinte csodálat szavait – lásd kommentek. Hallottam – és használtam – is rájuk számos jelzős-szerkezetet, mint „az autóipar barokkja”, „art-decoja”, de mindezek valahogy mégsem elég jók. Nem fejezik ki azt, hogy mennyire szívesen visszamennék ebbe a korba benzingőzt szagolni, megnézni ezeket a ma már klasszikusokat kiállítva egy autószalonban, mint csillogó, vadonatúj gépeket. Nem véletlen, hogy az örökös kedvenceim szinte mind ebből a korszakból valók.

Az első Ford F-100

Az amerikai Ford legnépszerűbb kisteherautó sorozata számos évjárata és kivitele szerepelt már e lapokon és szerepelni is fog még, hiszen megannyi változatban napvilágot látott az évek során kedvenc gyártómnál. A Ford F-sorozat második generációját, de az F-100 nevet először viselő változatot mintázó darab is megjelent már itt több különböző kivitelekben, de nem tudok ráunni, mert bár mind ugyanaz az öntvény, az 1:65 arányban kicsinyített változat is „tudja” ugyanazt a trükköt, mint az eredeti: teljesen mindegy, hogy ütött-kopott, rozsdás, agyonhasznált, ballonos virslikerekeken álló, vagy porig ültetett, krómfelnikre és irgalmatlanul peres gumikra állított, agyontuningolt állapotú a gép, az 1953 és 1956 között gyártott változat döbbenetesen jól néz ki. Többszöri szereplése ellenére az eredeti autóval nem foglalkoztam még érdemben, úgyhogy ezt most pótolnám is, bár érdemben sokat mondani nincs róla. Az F-100 alapvetően személyautós alkotóelemekre épül. A motor természetesen elől van, a hajtás hátul. Az 1953 és 1956 között gyártott változat már olyan kényelmi felszereltségeket vonultat fel, mint a tetőre épített beltérvilágítás, szivargyújtó, kartámasz és napellenzők. Az 1956-os modell – melyet a Matchbox mintáz – kétféle benzint fogyasztó motorral volt rendelhető. Egy sorhatos, 3,7 literessel, mely 137 lóerőt produkált, illetve az akkor egészen friss, 4,5 literes, V8-as, Y blokkal, mely 173 lóerőt adott le. Háromféle váltó társulhatott a blokkokhoz, egy három-, és egy négysebességes kézi kapcsolású, és egy háromsebességes Ford-O-Matic automata.

Már megint nem az, mint aminek látszik

Mint annyiszor, Areh gyűjteménye a jó példa rá, hogy bőven van még mit felhalmoznom változat ügyileg ebből a típusból és hát a fene vigye el, ami nála megnézhető, az mind tetszik. Ez az „összecsaptam magam sárral” festésű verzió kifejezetten jól sikerült, bár persze az első lökhárítóval egy alkatrészt képező első világítótestek és hűtőmaszk „úgy lett sáros”, hogy a mögötte lévő részek nem, ami kicsit vicces, de azért ne legyünk telhetetlenek. Még arra is figyeltek, hogy a két oldalán a koszba rajzolt vonalak még csak véletlenül sem szimmetrikusak. Rugózása mint olyan nincs, de nekem egy pick-upról nem is hiányzik. A saras témához krómozatlan, teljesen fekete kerekek jobban mennének, mint ezek az ötágúak, de egye fene, megbékélek velük. A kisautó meglepően nehéz, csak az alváza műanyag. A címben használt számozás azonban fals, az első verzió számát próbáltam kitúrni – remélem nem tévedtem –, mert ennek ismét csak nincs száma, hiszen nem az 1-75 sorban jelent meg, hanem az itt már egyszer, kétszer, háromszor szerepelt „Car Wash” ötös szettből való. (Igen, tehát még egy autó hátra van ebből.)

Elől úgy lett saras, hogy csak a világítótestek, a lökös, meg a hűtőmaszk. Mögötte nem, de ezt nézzük el neki!

Ugye azt érzékelitek, hogy a két oldalon nem szimmetrikus...

... a "sárba" rajzolt irka-firka? Még a csillogó krómfelniket is megbocsátom neki, bár egyértelmű, hogy egyszerű fekete kerekekkel még jobb lenne.

Meglepően nehéz - már persze a mai Matchboxokhoz hasonlítva.

Teljesen mindegy, hogy szénné tuningolás közben porig ültetik és cicababát állítanak mellé...

...vagy meghagyják ütött-kopottnak, rozsdafoltokkal - de azért fehérfalú kerekeket adnak rá -, az 1953-1956 között gyártott F-100 nagyon jól mutat.

Matchbox MB-63 Mercedes-Benz 430ML

A mai napra egy olyan kisautót tartogatok, ami a tipikus példája annak, hogy mennyire relatív az ember ítélet alkotása. Ha valamit egymagában látunk, akkor hajlamosak vagyunk azt kifogástalannak megítélni, míg ha van amellett a valami mellett valami viszonyítási alap, akkor máris változik a megítélésünk. (Régi trükk, hogy az elektronikai áruházakban azon tévék demódarajait, amikből bőven van készlet és szeretnék őket kiszórni, melegebb színekre állítják be, míg a többit hidegebbre, máris jobban fogynak. Érdekes módon ez nálunk és a déli országokban is működik. Ezzel szemben Németországban, meg a skandináv országokban pont fordítva kell ezt csinálni, ott a hidegebb színekkel működik ugyanez. Elkalandoztam, bocs.) A csattanót a végére tartogatom.

Aszfaltterepjáró csillaggal

Talán az elkötelezett Mercedes-Benz hívők sem haragudnak meg rám akkor, ha az 1997-ben mint 1998-as modelll debütáló M-osztályt az alcímben szereplő jelzővel illetem. Ez nem kőkemény, terepre termett gép, mint a bátran legendásnak titulálható G-Klasse. Az autó célcsoportja kimondva-kimondatlanul a középosztálybeli amerikai család, mely előszeretettel fogyasztja a közepes méretű luxusterepjárókat. Ezen a piacon a célzás tökéletes, a Motor Trend magazin megválasztja „Truck of the Year”-nek 1998-ban, illetve ugyanebben az évben az ML320 megkapja a „North American Truck of the Year” kitüntető címet a „North American International Auto Show” alkalmából Detroitban. (Ennyit erről, hogy Amerikában a „truck” nagyjából bármi lehet félúton a púpos teve és a bendzsó közt.) Az utóbbi díjra – miszerint az Év Észak-amerikai teherautója – az érdemesíti, hogy a Mercedes zsargonban, a gyári azonosító szám alapján W163-nak hívott, első generációs M osztályt Amerikában szerlik össze, közelebbről Alabamában. Az összeszerelés helye rá is nyomja a bélyegét a minőségre, az amúgy sem a visszafogottságáról híres Jeremy Clarkson alaposan le is szedi a keresztvizet az autóról a Top Gear-ben. (Kb. 4:28-nál, aztán úgy 6:38-nál újra, a hangminőségért én kérek elnézést.) Az ellenlábas brit tévéműsorban, a 5^th Gear-ben pedig Tiff Needell – akitől én személy szerint hidegrázást kapok az affektáló előadásmódja miatt – egyszer valamikor szúr is egyet ezért Jezzán mondván, hogy nekik van a családban egy ilyen autójuk és az ég egy adta világon semmi baja nincs vele. Az igazság valahol a kettő közt lehet, de az biztos, hogy a Daimler-Chrysler valami 600 millió dollárt borít bele az alabamai gyárba, hogy javítson a minőségen.

A Land Rover Freelanderrel egy kategóriába helyezhető autót egyetlen helyen veszik komolyan, mint terepjárót, az pedig a Jurrasic Park második része, amikor Spielbergék előszériás autókat szerepeltetnek a filmben, alaposan megmorcosítva. (Ennek jelentősége van Matchbox szempontból, majd egy jövőbeni postban térek vissza részleteiben a kérdésre.) Ez azért mókás, mert a film előbb jelenik meg, mint ahogy az autó debütálna. A W163 az első olyan luxus SUV, amit stabilitást javító elektronikával szerelnek. Ez is azoknak a vásárlóknak szól, akik képtelenek felfogni, hogy egy SUV attól, hogy belül személyautónak érződik és a kezelőszervei is személyautósak, még sokkal nehezebb és teljesen máshol van a súlypontja. (Ezek amúgy ugyanazok, akik az ellentmondásos Ford Explorer ügyben is főszereplők, de erről majd bővebben egyszer akkor, ha kezembe kerül 1:6x körüli méretarányú ilyen. Matchboxban nincs, azt tudom.) A két tonna feletti súlyú autóhoz széles a motorválaszték, a 2,3 literes, 150 lovas benzines sornégytől kezdve – ezzel iszonyúan alulmotorizált lehet, valószínűleg nem véletlen, hogy csak kézi váltóval szállították ezt az erőművet –, a 2,7 literes, sorötös dízelen át, a benzines V6-os (3,2-, 3,7 liter) és V8-as (4,3-, 5-, 5,4 liter) blokkokig. Apropó váltó! Az autóhoz ötfokozatú kézi, vagy automata volt rendelhető. A hajtás alapvetően hátsókerekes, az összkerékhajtás kapcsolható. Természetesen ráncfelvarrásokkal, de az autót egészen 2005-ig gyártják. Alapvetően szeretem ezt az autót a formája miatt és ebbéli nézetemben a fiókgengszterek leharcolta imidzse sem képes megingatni.

Van jobb

A Matchboxnál az M-osztály 1999-ben debütál, meglepő módon Németországban. Még meglepőbb, hogy régi szokás szerint nem a legmagasabb felszereltségi fokot jelentő számozást kapja meg, hiszen az ML430 felett még ott az ML500, meg az ML55 AMG is. (Persze az is lehet, hogy ezek később kerültek a piacra, bevallom nem néztem utána.) Viszont építenek rá fellépőt és napfénytetőt is, ami szokatlan módon nincs „beüvegezve”, nemes egyszerűséggel egy lyuk csupán a tetőn. Az autó részleteivel egészen addig elégedett az ember, míg el nem kezdi összehasonlítani az eredetiről készült fotókkal – bár ha jobban belegondolok, ha fellépőt sikerült rá biggyeszteni, akkor két visszapillantó tükör is elfért volna –, vagy mint ahogy Rájen tette egy másik gyártó, nevezetesen a kínai Realtoy értelmezésével. (Mindig mondom, hogy érdemes figyelni a kínai gyártót, időnként iszonyatosan el tud sülni a kezük, közben meg ez ugyanaz a cég, aki a G-osztálynak a karikatúráját produkálta.) Nehéz pontosan körbehatárolni, hogy mi a baj a Matchbox ML-értelmezésével, de Rájen képei leleplezik a dolgot, hogy mi a baj az arányaival. Tessék hozzá átfáradni és érzékszervi vizsgálat alá venni a fotókat!

A zöld színű ML ismét csak abból az 1999-es „Car Wash” készletből származik, mint az 1957-es Chevy Bel Air, illetve harmadik generációs Ford Mustang, ezért a címben szereplő MB-63 megjelölés egyáltalán nem helytálló, az egy bordó autó. Ennek konkrétan nincs száma.

Előröl rendben, kifestett világítótestek, és szépen csillog a csillag.

Nyitott napfénytető, jé!

Fellépő - gyárilag ilyen, nem én vertem le - és a tükör helye.

Valahogy a vertikális arányai nem jók...

... a kerekei azonban erősen emlékeztetnek az eredetin lévőkre.