Amikor ti gyerekek voltatok, akkor is divat volt megemelni a Matchboxok elejét vagy hátulját pár milliméterre és figyelni, ahogy pattog és konstatálni, hogy jó, vagy rossz-e a rugózása? Mert amikor én kölyök voltam akkor igen. Ez a darab biztosan nagyon jól szerepelt volna, mert valami egészen döbbenetes utat képesek bejárni a kerekei – mint azt a mellékelt ábra és egy kábelszorító bilincsből kölcsönzött készség bizonyítja.
Ez a darab amúgy újabb epizódja az „üvölt róla, hogy milyen típus, de nincs ráírva” történetnek, mint ahogy az MB-38 Camper, MB-73 TV News Truck, vagy az MB-20 Police Patrol is. Ez bizony egy Ford F150-es, aminek ékes bizonyítéka az MB-57 Wild Life Truck, meg az MB-6 Ford Pickup is – a hasonlóság szembeötlő. Nem fotóztam eléggé szembe a járgányt ahhoz, hogy jól látható legyen – de ha megtettem is volna, akkor is eltakarná a tehénfogó –, hogy ez már a szögletes reflektorokat hordja az orrán, tehát az 1980-86 között gyártott F-100-as sorozat hetedik generációjába tartozik, amit a hangsúlyos övvonal és a lapos motorháztető tesz teljesen egyértelművé. Faji meghatározását tekintve ez is stepside, amire nyelvújítóként az „oldalfellépős” kifejezést honosítottam meg még a múltkoriban, a már említett MB-6 kapcsán. A felfüggesztésről, a platón lévő bukócsőről és a fülke alatti brutális kipufogó konfigurációról azt gondoltam, hogy nagyjából annyira gyári extra, mint az 1200-as Ladán a dupla Koppány és a bólogató kutya, de az ajtó előtti „F150” felirat feletti „Custom” egy pöttyet elbizonytalanított az ügyben. Túrtam picit a netet és a mellékelt ábrákon látható kék szörnyeteget találtam, ami szinte kiköpött a Matchbox, szóval akár még gyári kivitel is lehet ez a szörny, bár a Wikipédia a Custom-ot csak egy felszereltségi szintnek írja le. (Ha valaki többet tud az ügyről, kérem bátran használja a kommentezés lehetőségét!)
Ami a Matchoboxot illeti, az MB-53 Flareside Pick Up először az 1982-es katalógusban jelenik meg, sötétkékben és kicsit más festéssel, mint az én narancssárga példányom. Elemezzük az előző mondatban olvashatókat! Az első és legfontosabb, hogy remek példáját látjuk itt annak, hogy a Matchbox képtelen ugyanazt a szót kétszer ugyanúgy leírni két helyen. A járgány alján Pick-Up kötőjellel, a katalógusban meg mint ahogy fentebb látszik. Az alvázon lévő dátum, csodák-csodájára találkozik azzal az évvel, amikor valóban megjelenik az első katalógusban – tehát 1982! (Taps, zsivaj, örömujjongás.) Továbbá itt az ideje, hogy magunkévá tegyük a „flareside” kifejezést, ami a Ford saját, külön bejáratú kifejezése a „stepside-íves sárvédő a kerék felett-plató” kombóra és újabb jele annak, hogy ez bizony Ford, csak hát ugye nem írták rá. 1983 az év, amikor az én narancssárgában pompázó MB-53-am megjelenik a katalógusban. A katalógust készítő valaki gordiuszi szintre vitte a Pick Up – Pick-Up kérdést: egyszerűen Flareside-nak hívja és ezzel a maga részéről el is intézte a dolgot. Az én példányom bizonyosan 83-ból származik, mert a későbbi példányokon krómozott a hűtőrács-belsőtér-bukócső, ami annak tudható be, hogy egyetlen darab műanyag adja ezeket. Ha jobban belegondolok a fehér hűtőrács kevésbé béna, mint a krómmal nyakon öntött belső tér. A példányommal szemlátomást játszottak, de ez a „Baja Bouncer” feliratból és a rajtszámból következő versenyautó mi volt mellé még felfogható versenysérülésnek is. Rövid kitérő „Baja” – ejtsd: baha – ügyben: ez a Kaliforniai félsziget a híres autóversennyel és nem pedig a város Dél-Magyarországon. „Bouncer” ügyben is egy rövid kanyar: nehezen lefordítható szójáték azzal, hogy a „bounce” pattogást jelent, ami utal a járgány rugózására, míg a „bouncer” jelent kérkedőt és kidobó legényt is. Rakjátok össze!
Az én példányomról az előző tulajdonos lecsippentette a kifelé kanyarodó kipufogóvégeket, de őszintén szólva nem bánom, valószínűleg gyereknek én is ugyanígy műtöttem volna meg. Kicsit viseletes, de a szívemnek kedves darab.



























