Matchbox MB-24 Ferrari F40

Egyszerűen nem megy a fejembe, hogy a brandjét már-már betegesen védő Ferrari, hogy a csodába engedte ezt a verziót piacra dobni a Matchboxnak!

Ez a bíborvörös legrondább árnyalatából, BKV-kékbe tartó fényezés a Matchbox F40-esek Mansory-jává teszik ezt az amúgy remek öntvényt. Hozzá sikerült a Matchbox márka történetének egyik legrondább kerekét is alá tenni. Igaz, hogy létezik szép, ötágú „felnis” verziója is, de az sem sokat segít az összhatáson. Mindössze egy évig, 1996-ban volt MB-24 az amerikai 1-75 sorban és ugyanazt gondolom erről, mint a két posttal ezelőtti, De Tomaso Pantera elfajzásról: Hot Wheelst akartak csinálni, így sikerült.

Nézzétek meg ebben apostban, hogy milyen a Matchbox Ferrari F40 öntvénye, amikor szép! Ugyanebben a megmintázott autóról is olvashattok, illetve felbukkan a fentebb említett, szép kerék is.

Innen még nem is olyan veszélyes.

Na, innentől már pusztító a látvány! A Mansory rajongók most elolvadtak a gyönyörűségtől.

A Matchbox történetének egyik legrondább kerekét sikerült alátenni.

Egyszerűen nem megy a fejembe, hogy az a Ferrari, amelyik olyan már-már mániákusan védi a brandet,...

...hogy engedte ki ezt a dekort!

Nem sokkal később, csúnyán összerúgták a port a Mattellal,...

...ennél sokkal kevésbé durva okból, amikor nem hivatalos Ferrari színt használtak a Hot Wheels Ferrarikon.

Létezik ugyanez szép kerekekkel is, de nem sokat javítanak az összhatáson.

"Type N" Superfast egyendoboz. Soha nem értettem, hogy mi járhatott annak a marketingesnek a fejében, aki úgy gondolta, hogy az amerikai piacon majd érdemben versenyeznek a Hot Wheels-el úgy, hogy az már akkor blister packokat használt, ami a kisautó minden részletét megmutatja, egy olyan dobozzal, ami minden részletét elrejti.

Ennyiből kellene szerelembe esnie a vásárlónak a tartalommal.

Matchbox Twin Pack TP-09 Field Car és MB-24 Team Matchbox 1978

Szeretem a Matchbox hetvenes-nyolcvanas évekből származó csomagjait. Amit ma mutatok az nem egy teljes ilyen csomag, illetve mégiscsak hogy de, az.

Field Car

Régi, visszatérő vendég nálunk a Field Car, amiről kezdetben azt gondoltam, hogy fantáziaautó, de hamar tisztázódott, hogy nem az. Már láthattátok egy csak Twin Packben előforduló verzióját, egy másik Twin Packból való változatát pedig összehasonlítottuk az illegális magyar másolatával. Mi több, a 2021-ben debütáló újrafeldolgozásának 2024-es változatát is láthattátok már e lapokon.

Amit ebben a postban láttok az csak az 1978-as TP-09 Twin Packben előforduló verzió.

Ebben a színben és ezzel a matricával csak a TP-09-ben fordul elő.

Nagyon tetszik ez a szín!

Ha játszik valaki SnowRunnert, akkor ismeri ennek az eredetijét, az International Scout-ot.

Nagyon klassz kontrasztot ad ki ezzel az árnyalatú tetővel. A kormány sem csak egy pizza. #regenmindenjobbvolt

A pótkerék megmaradt a Regular Wheel változatról a guminak, ami klassz.

A Team Matchbox saga
A korabeli, nyitott pályaversenyautók összes ismertetőjegyét hordozó MB-24 Team Matchbox – azaz Matchbox Csapat, bár nagyjából azt hiszem felesleges volt ezt így kibontani – 1973-ban debütál. Egyes források szerint ez konkrétan a Surtees TS15, Formula 2-es versenyautó modellje, de az eredetit elnézve szerintem annyira hasonlítanak egymásra, mint az egyik narancs a másik vízilabdakapura.

Surtees TS15, Formula 2-es versenyautó. Azt mondják, hogy a Team Matchbox ez után az autó után készült. Hát... Versenyautó, négy kereke van, utcára néző ablakai és mindkettő fedél nélküli, de szerintem ebben ki is merül a hasonlóságuk. (Kép: Wikipédia)

1-75 MB-24

Kezdetben citromsárgánál egy picivel sötétebb árnyalatú, ugyanolyan matricával mint amit a postban szereplőkön is láthattok. Még 73-ban kerül ez a nagyon szép árnyalatú sötétpiros változat, amit a bejegyzésben is láthattok és marad az 1-75 sorban egészen 1977-ig.

G-4 Team Matchbox Superfast Champions' Set
1973-ban kék színű változata bekerül a G-4 Team Matchbox Superfast Champions’ szettbe – lásd a képet alább. Ugyanebben előfordulhatott mellette a már említett sárga és sötétpiros is.

G-4 Team Matchbox Superfast Champions Set, 1973. A fentiekkel szemben ebben milyen színű Team Matchboxok vann? Úgy van, sötétpiros és az elvben szuperritka zöld! Kéne. (Kép: eBay)

GAF View-Master Grand Prix

Létezik egy zöld változata is, ami a GAF View-Master Grand Prix nevű táblás játék tartozéka volt, a fentebb már említett színű verzióival egyetemben. Igyekszem gyorsan kicsomagolni ezt a GAF és View-Master* dolgot. A sztereoszkopikus képnézegető cucc eredetileg a Sawyer's terméke volt. 1939-ben mutatták be, négy évvel a Kodachrome színes film piacra dobása után. A néző berendezésbe – ez lenne a View-Master – egy papírkorongot kellett tenni, ami hét pár, tehát összesen 14 nagy felbontású, színes diát tartalmazott. Ezek a kissé eltérő szögből készült képek a háromdimenziós látvány élményét nyújtották. Persze beszerezhető volt hozzá mindenféle néznivaló, mesék, tájképek, de még filmek és sorozatok képei is, de a népszerű turista célpontok ajándékboltjai is árultak már ilyen korongokat. Jó móka, ott ahol őshonos volt, sokan gyűjtik ezeket. Erősen rémlik, hogy gyerekkoromban láttam ilyet és őrülten tetszett, úgyhogy nagyon valószínű, hogy volt keleti-blokkos (NDK?) koppintása is.

A hosszú történet minket érintő állomásai, hogy 1966-ban a Sawyer's-t megveszi a General Aniline & Film Corporation. Az ő termékük ez a táblás játék. A mellékelt korongokon a belga Franchforchamps pályán zajló F1 verseny képei voltak láthatóak. Hogy a játékot hogyan kellett játszani, mik voltak a szabályai, arról nincs bővebb infóm annál, hogy „a játékmenet erősen a kockadobásokra épített”.

A sors furcsa fintora, hogy egy köztes váltás után 1989-ben a View-Master a Tyco-hoz kerül, amit 1997-ben a Mattel kebelez be. Úgyhogy View-Master Grand Prix-ben szereplő összes termék ma már egy cég kezében van. A napokban olvastam, hogy a Barbie után Matchbox és – kapaszkodjatok – View-Master film is készül!

(*Kétszer nem láttam ugyanúgy leírva, a „Viewmaster”, „ViewMaster” is játszik, én követtem a doboz feliratát.)

A zöld Team Matchbox darabok ezért ritkák és pokoli áron szoktak elkelni. A teljes View-Master Grand Prix szettek – még a lepusztult, hiányos darabok is – pedig egészen elképesztő csillagászati áron.

GAF View-Master Grand Prix táblás játék. Érdekes, hogy ehhez szemlátomást négy diakorong van, holott minden forrás szerint három járt hozzá. Teljesen abszurd áron tudnak elmenni ezek a játékok, még a hiányos, vagy lepusztított darabok is. Ezért a linken látható példányért valaki 210 fontot fizetett - jelen árfolyamon úgy 100 000 forintot -, holott a kisautókat kicserélték bennük, szóval alaposan megkopasztották vele szerencsétlent! (Kép: VectisAuctions)

TP-09 Twin Pack

1978-ban debütál jelen post tárgya. Ez a dupla csomag három dolgot tartalmaz:

• A csak erre a csomagra jellemző sötétpiros Field Car-t a 44-es rajtszámú matricával,

• Egy vontató készséget, amit nem neveznék utánfutónak, mert nincs kereke, hanem csak annyit tud, hogy a Field Car mögé lehet akasztni a versanyautót, ami a saját hátsó kerekein gurul.
  
  

  
  Ilyen a vontatóbindzsula, ami az enyémben nincs. Ha akarom újabb bizonyíték, hogy az MB-24 verzió is került a TP-09-be, de mivel egy Ford Cortina mögé van fogva, nem tekintem perdöntő bizonyítéknak.
  
  
•   A sötétpiros Team Matchbox versenyautót. Ez utóbbit hasonló, 44-es rajtszámú matricával bír mint ami a Field Car-on is van.

És itt jön egy halom „de”. A helyzet az, hogy szerintem mi gyűjtők sokkal nagyobb gyártási fegyelmet tételezünk fel a Lesneyről, mint amilyet a valóságban fenntartottak! Gyakori jelenség, hogy Twin Packekbe teljesen véletlenszerűen kerültek balra, vagy jobbra néző állapotukban a kisautók, ha az adott buborék ezt megengedte – néha akkor is, ha nem. Fényképes bizonyíték van arra, hogy olyan TP-09 is létezik, amihez nem mellékeltek vontató bindzsulát! Az ilyen verziók szerintem úgy keletkeznek, hogy a Gyártást Felügyelő Főnök Emberhez odaszaladt Munkavezető Johnny, amikor észlelte az adott problémát – jelen esetben, hogy nincs több vontató bindzsi –, jelentette neki, mire a GyFFE azt a salamoni döntést hozta, hogy „akkor ne tegyetek mellé olyat, John”. Ezzel a probléma meg volt oldva, nekünk meg kész a fejtörés és a gyanú, hogy „akkor most ez legitim verzió, vagy ügyesen manipulált”. Remek példa a fenti G-4 Team Matchbox Superfast Champions Set is. Ki tenne egy elvben hiperritka darabot egy amúgy olcsóbb szettbe?

Vontató bigyó nélküli TP-09. Ezt viszont bizonyítéknak tekintem arra, hogy ilyen változat is létezett. (Kép: eBay)

Ugyanez vonatkozik a rajtszámra is. Említve már láttam, hogy előfordult az MB-24-re jellemző, 8-as rajtszámú matricás TP-09-ben, de erre nem láttam fényképes bizonyítékot. Szóval ha akarom akkor nekem egy teljes TP-09 szettem van, ha nem akarom akkor nem. Én hajlamosabb vagyok azt az álláspontot képviselni, hogy ez nem az.

Picit él bennem a gyanú, hogy az efféle slendriánság sokkal durvábban is előfordult. Túl sok zöld és kék verzió – ebből MB-24 dobozzal is láttam – kering ahhoz képest, hogy elvben mennyire ritkának kéne lenniük. Szerintem az is előfordulhatott – bár nem túl nagy számban – hogy maradék zöld-kék kisautókat raktak dobozba.

A TP-09 sztori vége az, hogy 1982-ben megjelenik egy barnás narancssárga színű verziói is. Nem rossz, de ez a sötétpiros sokkal szebb.

A két MB-24
Mint a mellékelt ábra mutatja, két Team Matchbox verzióm is van, amelyek egészen halvány, árnyalatnyi színkülönbséget mutatnak – és nagyjából egyforma minőségben vannak lepusztítva. Az ilyen eltérések amúgy a halálom, mert egyáltalán nem tudatosak, hanem annak köszönhető, hogy Festékkeverő Johnny – nem rokonok Munkavezető Johnnyval – mennyi Guiness-t fogyasztott előző este és hogy sikerült bekevernie a festéket. Természetesen ha már így alakult, megtartom mindkettőt.

Én nem látom be, hogy ez egy Surtees TS15 akarna lenni.

Se az eleje, se az oldala nem stimmel. A TS15-öt egy négyhengeres, 1,6 literes sornégyes Ford motor hajtotta. Ez meg V8.

A bukócső is teljesen más. Amúgy az öntvényből két változat van. A másikon véknyabb a bukócsövet jelképező kitüremkedés.

A hátsó tengelyek nem csak szélesebbek, de a rajtuk lévő gumik is sokkal nagyobbak, mint az elsőn.

A hátsó szárny még csak-csak hasonlít, de a kipufogók egyáltalán nem. Sem kivitelben, sem mennyiségben.

Nem pizza kormány. #regenmindenjobbvolt

Nagyon nehezen érzékelhető, de egy halvány, árnyalatni színkülönbség van a kettő közt.

Matchbox MB-24 és MB-18 Ferrari F40

Fura módon és úgy vagyok bedrótozva, hogy a hétköznapi autók – uram bocsá' haszonjárművek – sokkal jobban foglalkoztatják a fantáziámat, amit a szupersportautók. Szerencsére barátom és szerzőtársam annyira elkötelezett rajongója egy márkának, hogy még a nickneve is ez – nem, nem Tata Telcoline – és így némileg ellenpontozza az én becsípődésemet. De ő meg ugye azzal a márkával kapcsolatban rendelkezik némi – bocsánatos – csőlátással. Úgyhogy erőt vettem magamon és felkavarandó az állóvizet  egy egész hetet a Maranellói márkának szentelünk!

Negyvenedik szülinapi ajándék
A Ferrari F40 egy középmotoros, hátsókerék hajtású sportkocsi, mely Nicola Materazzi vezetésével terveztek. Megjelenése a Pininfarina stúdió munkáját dicséri. Az utcai verziók 1987 és 1992 közt készültek. A cég negyvenedik születésnapi modelljének készült, a 288 GTO utódjaként, mely szintén Materazzi munkája. Szomorú nevezetessége, hogy az utolsó Ferrari, amit maga a Commendatore, Enzo Ferrari is jóváhagyott.

Nagyon kevésen múlt, hogy a 400 darabos szériának szánt, de végül 1315 példányban készült, korának legerősebb és legdrágább Ferrarija meg se szülessen. Még 1984-ben Materazzi azt javasolta főnökének, hogy az utcai autókat promótálandó, készítsenek egy autót, amit a híres-hírhedt B-csoport, 4-literes (2,857 köbcenti, ha turbó motoros) kategóriájában indítanának. Akkoriban az a kritika érte a Ferrarit, hogy túlságosan is „puhák” az autóik, ráadásul a Porsche 1986-ban előrukkolt a 959-essel is, így igazán jó ötletnek tűnt megmutatni a versenypályákon, hogy mire képesek. Materazzi megkapta az engedélyt a projektre, de csak a rendes munkaidőn kívül dolgozhatott rajta.

1986-os szezon végére a FIA megszüntette a B kategóriát, pont akkor amikor már elkészült öt, 288 GTO Evoluzione versenyautó. Csak éppen nem volt olyan versenykategória, amiben indulhattak volna. Azt a sorsot szánták nekik, hogy a leghűségesebb – és legvastagabb pénztárcájú – Ferrari rajongóknak értékesítik az utcai használatra nem használható autókat. Szerencsére az egyik gyári tesztsofőr meggyőzte a Commendatorét, hogy ne dobja ki az ablakon Materazzi szerelemprojektjének gyümölcseit és hagyja tovább dolgozni egy utcai verzión. Ferrarinak tetszett a szupergyors, szuperkompetitív, de spártai modell ötlete. Így engedte tovább dolgozni Materazzit, de nagyon rövid határidőt szabott meg, 1986 júniusában mindössze 11 hónapot engedélyezett, 87 nyarára kész kellett lennie az új modellnek.

Az elkészült F40, ötsebességes manuális váltója a hátsó kerekeken keresztül szabadította az útra a 288 GTO átdolgozott motorjának erejét. A 2,936 köbcentis, 90-fokos V8-as motor két turbófeltöltőt és köztes hűtőt is kapott. Teljesítménye 471 lóerő 7000-es fordulaton és 577 Nm már 4000-es fordulatszámnál. Egészen 1990-ig nem volt katalizátor a kipufogórendszerben, mikortól az Egyesült Államokban már előírás lett ezek használata.

További érdekes infókért és nem akármilyen képekért ajánlom figyelmetekbe a Player.hu cikkét, illetve az alábbi videót, ami mindent megmutat, kívül, belül, ahogy vágtázik és lángot köp, igazi élvezet cirka hat percben!

11 évnyi F40
A Matchbox 1-75 sorozatába 1989-ben kerül be az F40 mint MB-24 és utoljára 2000-ben szerepel ott, mint MB-18 (az USÁ-ban mint MB-23). Az a ritka helyzet állott elő, hogy szubjektív és vitatható véleményem szerint pont ez a kettő, a premier- és az utolsó, elbúcsúzó modell a legszebb és mind a kettőt meg is tudom mutatni! A köztes időben összesen 24 változatban jelenik meg az F40-es az 1-75 sorban és spéci kiadásokban, de a zömük olyan elbaltázott ronda, olyan ocsmány festéseket és lehetetlenül ronda kerekeket kapnak, hogy ha én a Ferrari marketingese lettem volna, ráküldöm a Cosa Nostrát, hogy dobjanak napalmot az éppen aktuális tulajdonosára a Matchboxnak. Ez pont a legsötétebb korszaka a Matchboxnak, az Universal és Tyco éra. Érdekes, hogy az 1997-es Mattel felvásárlás után még van három iszonyúan csúnya F40 a kínálatban, majd 1998-1999-2000-ben születik három csinos verzió – köztük ugye az utolsó, amit láthattok is itt.

A képaláírásokból kiderül majd, de azért leírom itt is: A jellegzetes Ferrari pirosra (hexadecimális kódja #ff2800, azaz 100% piros, 15,69% zöld és 0% kék, közszolgálati jelleg letudva) leginkább emlékeztető színű a premiermodell. A legendás nyolc lyukú kerekek remekül állnak rajta és a Ferrari embléma az orrán sem zavaró. Ezzel a motívummal 1992-ig marad a sorban, majd 1992-1993-ban érkezik még mindig MB-24-ként egy trikolor nélküli emblémás verzió belőle, de rendszámmal az alsó légterelőn.

A 2000-es utolsó MB-18 sokkal sötétebb vörös, kevéssé autentikus Ferrari-, de nagyon szép árnyalat! Az apró ágaskodó paripa az orrán tökéletes, az ötágú felnik nagyon hasonlítanak az eredetin lévőkre. Ugyanakkor eltűnnek az oldaláról az apró emblémák – amúgy is az A-oszlopok előtt-alatt lenne a helyük. A barna beltér nagyon szép, bár az azzal egy anyagból készült motorblokknak kicsit fura szín – bár a hátsó szélvédő jótékonyan fedi azt a részt.

Igazából szerepelt már nálunk Matchbox Ferrari F40-es, pont egy spéci kiadásból pont egy olyan verzió, amit semmilyen körülmények közt sem neveznék szépnek. Azonban az ebben a postban szereplők azok, nagyon is!

 

MB-24, premierverzió 1989-ből. Az embléma az orron lehetne sokkal kisebb is, de egyáltalán nem fáj.

A legendás 8-dot kerekek az F40-nek is remekül állnak!

Ugye felesleges, hogy felsoroljam az összes, zseniális részletet, amitől ez a kisautó remek?

A beltér a motorblokkal, ami külön festést is kapott! A kép egy Ferrari kerskedésben készült, utalással a következő post(ok)ra!

Az 1-75 sorban ezt tartom a legszebb változatnak, bár szerintem sötétebb mint "A" Ferrari piros. Ez a tökéletes méret az orrán az ágaskodó paripának.

MB-18, az utolsó Matchbox F40-es 2000-ből. A felnik nagyon hasonlítanak az eredetiére.

A motorblokkról eltűnt, de a hátsó lámpákra került festék.

Matchbox MB-24 Ford LTD Police

„Dolgozzunk keveset, nem érhet baleset!” lehetne a mottója a Matchbox designereinek. Fogták az előző év MB-16-ját és ugyanazt a motívumot elsütötték 1998-ban is, csak fehér alapszínnel. Ügyes! Persze az élvezeti értékéből mit sem von le a dolog.

Az LTD-knél obligát "csupa króm orr" fotó letudva.

Nem vacakoltak, a motívum ugyanaz, mint az egy évvel ezelőtti modellnél, csak az alapszín lett fehér.

A lustaság a design élvezeti értékét nem befolyásolja.

Sivár a hátulja kissé.

Az 1997-es MB-16-al párban. Azért legalább az egység számát (S-27) megváltoztathatták volna.

Matchbox MB-61, Lucky Dip és MB-24 Porsche Cayenne Turbo

A Matchbox Porsche Cayenne Turbo értelmezéséről még 2010-ben írtam először és azóta jól el is hanyagoltam szegényt. Azóta csak a fekete és a vajfehér Superfast verzió került csak bemutatásra, utóbbi ráadásul inkább csak mellékszereplő volt.

Ezen csorbát kiköszörülendő most mindjárt hármat is mutatok!

A színét leszámítva megegyezik az ezüsttel

Rendszám fejtők előnyben

Több színvariáció is készült ezzel a dekorációval, ...

... pontosabban az összessel ami addig megjelent

Némi árnyalatbeli különbség felfedezhető közöttük

A Cayenne alatt is jól néz ki ez a kerékgarnitúra

Amikor a kormány még úgy is nézett ki, mint egy kormány

Rendszám nincs, de a lámpák részletesebb dekorációt kaptak

Matchbox MB-61 Porsche Cayenne Turbo NRFB

Jellemző a hosszú papíros csomagolás hátuljának felső részén levő termékajánló

Egyszerű fehér doboz egy nyomtatott etikettel