Matchbox CY-117 Convoy – UPDATE

Volt már itt CY-117 szerelvény, nem fogok semmi újat mutatni, vagy mondani a kapcsán, egyszerűen csak megvan az összes verzió, ami megjelent Convoy dobozban. Sőt! Az is megvan ami nem Convoy dobozban jelent meg, de arra még május közepéig várnom kell és utaznom kell érte pár ezer kilométert. (Trivia kérdés: Na, vajon mi lehet az és hogy néz ki?) Tehát öröm, boldogság, képek!

Matchbox CY-117 J4759 Tractor Cab 76 Quality PROClean Gasolines New Tanker.

Azt hiszem, hogy ebből a szögből még nem is fotóztam új tankert.

Matchbox CY-117 J4759, NRFB

Elcserélném! - UPDATE

Négy új tétel került fel a használtautó-kereskedés albumba:
ELKELT! - CY-1 Convoy szerelvény. Közepesnél jobb állapot, egyáltalán nem reménytelen.
ELKELT! - MC-11 Motorcity ajándékszett. Doboz nélkül, mind az CY-1, mind az autók tökéletes állapotban.
ELKELT! - MB-55 Ford Cortina. Egyértelműen filler, a vonószem sérült.
ELKELT! - MB-34 Dodge Challenger. Közepesnél jobb állapotban, ez sem reménytelen.

Matchbox hirdetések régen és most

Amikor az ember túrja a netet valami után, akkor sok érdekes dologra bukkan – természetesen közel sem arra, amit keresett. Az ilyesmit én félre szoktam tenni egy könyvtárba, hogy majd foglalkozom vele egyszer. Kinyitottam az egyik ilyen könyvtáramat, tele Matchbox hirdetésekkel. Nagyon úgy fest, hogy míg régen a hirdetésekkel a gyerekeket célozta a cég, mára inkább a szülőket.

Ez a képregény egy zabpelyhes dobozról van, valamikor a hatvanas évek végéről, de mindenképp még 1969 előttről, hiszen minden szereplő autó regular wheel.

Amerikai hirdetés egy újságból, ez a hetvenes évekből. Nyilvánvalóan ez is és az előző is gyerekeknek szól.

Ez a kettő is újsághírdetés, az első a hetvenes, a második inkább a nyolcvanas évekből és már sokkal komolyabb, "felnőttesebb" megjelenésűek, egyértelműen gyerekeknek.

Ezt a négy képet - és tán többet is - tévesen Matchbox hirdetésnek gondolják sokan, de nem azok. Egy német webbolt hirdetései mely Matchboxokat is árul. Nyilvánvalóan felnőtt vásárlókhoz szól.

Ez viszont már bizonyosan Matchbox és szerintem hatalmas ötlet. A dániai autóbuszon látható ujjlenyomatot szerintem a gyerkőcök "nem veszik le", érzésem szerint ez is felnőtteknek szóló reklám.

Mindkét hirdetés zseniális, de megint valami olyasmi, ami a szülőket célozza. Nem akarom lebecsülni a gyerekeket, de szerintem ezeket meg kellene nekik magyarázni, hogy mitől Matchbox ez.

Matchboxon kívüliek: Majorette Magirus Kamion

A nem Matchbox holmik rendszerint úgy kerülnek hozzám, hogy benne vannak egy gyűjteményben, amit megveszek valami miatt. Ennek a Majorette Magirus-Deutz vontatónak is pontosan ez a története. A piros színű benne volt egy gyűjtődobozban, amit mindenféle kisautóval tele, gyakorlatilag a doboz értékén vettem meg. Persze utánfutó nem volt meg hozzá, ezért a Vaterán vettem egy komplett szerelvényt, mert kíváncsivá tett, hogy az egészen pofás, Convoy-közeli léptékű – 1:100-hoz olvasható az alján – vontatóhoz milyen félpótkocsi tartozik. Nos, azt hiszem elfogultság nélkül állíthatom, hogy azért a Matchbox ebben a számban lepipálja a francia céget. A vontató kifogástalan, de a vontatmány elég bénácska az alul kikandikáló, fedetlen és ezért sérülékeny tengelyeivel, illetve a rövidre szabott kitámasztó kerekeivel.

A Magirus-Deutz egy a léghűtéses dízelmotorjairól híres német cég volt, mely 1975-ben olvadt egybe több más céggel, így hozván létre az IVECO-t, ami egyébként – mint számomra most kiderült – az Industrial VEhicle COrporation (Ipari Jármű Cég) névből képzett betűszó. A Magirus-Deutz történetével ez a fantasztikus oldal foglalkozik, érdemes ránézni!

Majorette Magirus-Deutz szerelvény. Először a piros vontató került hozzám.

A vontató kifogástalan, a vontatmány lehetne picivel igényesebb is.

Ez pedig az eredeti Magirus-Deutz vontató, amit megmintáz.

Médiatámogató - Jaguar XJ-S V12 Tomminál

Na, ez gyors volt! Alig tettem ki az Angyal Jaguar XJS-ét, Tommi rögvest kamera elé tette a saját, más gyártótól származó Jag-jeit. Ezt hívják teljeskörű szolgáltatásnak!

Movie Cars – Jaguar XJS – 1978 The Return of the Saint

Zavarban vagyok, hogy vajon ez a sorozat futott-e nálunk, vagy sem, de azt hiszem, hogy az utóbbi. Roger Moore az eredeti The Saint – csak tudnám, hogy a Szentből nálunk hogy a bánatban lett „Angyal” – sorozatban mint Simon Templar megtestesítője, emblematikus figurája volt a hetvenes évek hazai televíziózásának. Ehhez a sorozathoz nem kisebb fegyvertény fűződik, minthogy legendává tette a Volvo P1800-at. Azért azt, mert a British Leyland nem volt hajlandó egy Jaguar E-Type-al támogatni a legnagyobb bunyó után is élére vasalva maradó szépfiú imidzsét. A folytatás, a The Return of the Saint (A Szent / Angyal visszatér) esetében már nem követték el ezt a hibát, és nem haboztak egy Jaguar XJS-t hozzávágni a készítőkhöz. Zseniális oldalt találtam, ami töviről-hegyire kitárgyalja az Angyal viselt dolgait és még autóbuzisági szempontból is elemzi a forgatáshoz használt Jaguar XJS-(eke)t. Érdemes elolvasni az előbb linkelt oldalon található cikket, mert olyan apróságokat is megtudhatunk, hogy a V12-es motor mellé manuális váltója volt – az XJS-ek 99%-át automatával adták el –, milyen színű volt kívül és belül illetve, hogy mind a mai napig megvan az eredeti autó, igaz iszonyú lepusztult állapotban.

Ami az autót magát illeti? Nos, minden idők legzseniálisabb autós tévéműsora, a Top Gear többször is foglalkozott ezzel a klasszikussal, amiből az egyik legvisszafogottabb epizódot idézném fel itt:

Ami a Corgi Juniors féle XJS értelmezést illeti, teljesen ki vagyok békülve vele, és nem fogom ízekre szedni, mint a Matchbox Pontiac Firebird értelmezését a múltkor. Én elsőgenerációs modellnek nézem, akkoriból, amikor még XJ-S-nek hívták és minden fontos, ebben a méretarányban elvárható részlete rendben van. Ugyanakkor az Angyal szolgálati járművének kikiáltott „mörcsöndájzing” példányt teljesen elszúrták, nem jók a színek – sem kívül, sem belül – nincs napfénytető, szóval attól Angyal, hogy rajta van a matrica. Azzal együtt kölyökkoromban nagy májerség volt ilyet birtokolni az isiben!

Egy kupac Jaguar XJS (XJ-S) a Corgi Juniors-tól. Az Angyal szolgálati járműve nem követi az eredetit sem színben, sem felszereltségben. Amúgy hibátlanul követik az első generációs modelleket. A "Special MOTOR SHOW '82 Edition" változat tényleg spéci, mert az átlátszatlan fekete szélvédők okán elhagyták a belterét, lóg is rendesen a szélvédő műanyag eleme.

Matchbox Convoy premiersorozat: CY-1 Car Transporter

1982. A Sony piacra dobja az első CD-játszót, bemutatják a Knight Rider sorozat első részét, piacra kerül a legendás Sinclair ZX Spectrum és Commodore 64, a Matchbox pedig beindítja a Convoy sorozatot. A Matchbox Memories hűséges látogatói pontosan tudják, hogy ez a széria a számomra a legkedvesebb és ez adja az apropót ahhoz, hogy egy nyolcrészes sorozatban bemutassam a premierév Convoy modelljeit. A lehetőséget pedig az biztosítja, hogy végre megvan mindegyik a gyűjteményemben.

A Convoy történetében nagyon érdekes, hogy 1982-1985 között megjelenik az összes vontatmány, amiket egészen 2005-ig (!), használnak is a sorozatban. (Csak a történelmi pontosság kedvéért: A Fishbelly tréler 2005-ben kerül a sorozatba, az új tartálykocsi /new tanker/ 2006-ban, az új platós félpótkocsi /new flatbed/ pedig 2007-ben.) A vontatókkal csak kicsit jobb a helyzet, mert ott legalább fel-felbukkan egy-egy újabb vontató, mint az a néhány, amit e sorozatban majd bemutatok, de ezeket gyakran csak fájdalmasan rövid ideig tartják bent a sorozatban. (Nem szeretnék elkalandozni, de a Kenworth T-2000-ről már esett szó, ez a gyönyörű vontató pont ilyen.)

A Convoy sorozat az 1-75-höz képest messze aluldokumentált, ezért könnyű mellényúlni kijelentésekkel, amit szeretnék elkerülni. Nem vennék rá mérget, de nagyon úgy tűnik, hogy az autószállító vontatmány (car transporter) az 1987-es katalógusban bukkan fel utoljára. Ettől persze még minden további nélkül elképzelhető, hogy gyártották később is, de az biztos, hogy közel sem olyan nagy számban, mint az összes többi vontatmányt. Ez már csak azért is biztos, mert ez a vontató csak, mint CY-1 létezett a sorozatban, a Kenworth Cabover Aerodyne vontató mögé fogva. Félek, sejtem az okot: Ez gyártási szempontból egy drága darab! Annyi fémből van, amiből manapság 4-5, 1-75-járgány is kijön. Az 1-75 sorozat darabjainak szállítására méretezett félpótkocsi az egyetlen a Convoy sorozatban, ami nem a jellegzetes „rücskös” kerekeken, hanem kis Superfastokon gurul. Szerény, közel sem mérvadó véleményem szerint egyébként pont ez a legizgalmasabb játékszer, hiszen a felső plató dönthető, oda tényleg fel lehet gurulni az autókkal, amit a beépített kerékékek meg is tartanak egy kis bűvészkedés árán.

Az előbb már nevén neveztem a Kenworth Cabover Aerodyne vontatót, ami a teljes Convoy sorozat egyik legtöbbet „foglalkoztatott” jó munkásembere és a Convoy sorozattal párhuzamosan debütál az 1-75 szériában is 1982-ben, mint MB-45. Areh mester – kéne már neki egyszer küldenem egy láda sört, vagy venni tőle megint ezt-azt hálám jeléül – mind a négy ismert 1-75 szériás Kenworth COE-t jegyzi. Nehéz róla sok érdekességet mesélni, talán csak annyit, hogy mi is ez a Cabover, COE, C.O.E., cab-over, cab over engine – hogy csak azt a pár írásmódot, amivel láttam leírni megemlítsem. A legutolsó verzió ki is bontja a jelentését, „kabin a motor felett”, azaz olyan kivitel, amit mifelénk buldog fülkének emlegetnek. A vontató szerepelt már itt párszor, ha kíváncsiak vagytok a különböző változatokra, akkor a fejlécben a bal felső sarokban lévő keresőbe írjátok be a Kenworth kifejezést!

A CY-1 szerelvény továbbélését 1987-után a Motor City MC-11 ajándék szett biztosítja, amit – na itt segített egy kicsit Charlie Mack – 1988-ban dobtak piacra. Arról Charlie hallgat, hogy ezt meddig gyártották, de az biztos, hogy a pakkban a CY-1-en kívül találunk egy MB-39, BMW E30 Baur-kabrió 323i-t, amiről volt már szó e lapokon, és egy MB-37 Ford Escort XR3i kabriót, amiről viszont még nem, de állíthatom, hogy ami késik, az a vonat!

Matchbox Convoy CY-1 Car Transporter.

Ez is Convoy CY-1 Car Transporter. Fedezze fel az apró különbségeket!

A felső plató dönthető...

...hogy a szállítmány felállhasson.

Teljes a rakomány Firebird-nek látszó tárgyból.

Megvan a dobozuk is, bár eléggé megviseltek.

Az egyetlen Convoy vontatmány, aminek Superfast kerekei vannak.

Motorcity MC-11 ajándékcsomag 1988-ból, két autóval.

Matchbox MC-11 NRFB. Ez egy másik.

Ez meg a hátulja.

Matchboxon kívüliek: Mindenféle kedves kacatok – Második rész

Az én elbűvölő feleségem képes volt annyira kiszárítani a tankot, hogy legalább húsz litert tankolhasson a Shell prémium üzemanyagából és ezért kapjon egy ajándék Ferrari kulcstartót, mert úgy gondolta, hogy biztos örülnék neki. Jó érzékkel a választható hatból – lásd a mellékelt képen a csomag hátoldalát – megtalálta azt, ami tényleg a legjobban tetszik. Lehet, hogy ismer? Szóval így került a kulcscsomómra egy 1962-es Ferrari 250 GTO.

1962 Ferrari 250 GTO Shell V-Power kulcstartó. Itt még eredeti csomagolásában.

Elcserélném!

Előbb-utóbb minden gyűjtemény eljut ahhoz a kritikus tömeghez, hogy már mindent nem akarsz megtartani. Lesznek duplikátumaid, vagy előnybe helyezel valamit más valamihez képest, megválsz olyanoktól, amik nem annyira kedvesek a szívednek, mert egyszerűen kifutottál a helyből.

Nos, én a duplikátumoknál tartok. Nem kis munkával, de lefotóztam a duplikátum dobozom tartalmát, készítettem egy Picasa webalbumot – na, ez volt a legnehezebb része, mert 30 nagyfelbontású képet fellapátolni oda ADSL-ről iszonyú türelemjáték – és ismét kihasználva a Blogger új sablonjának képességeit, kitettem őket egy ablakba diavetítésnek.

Fogjátok látni, hogy számos olyan darab van köztük, melyet már feldolgoztam itt a blogon, de a zömüket még nem. Ez persze leginkább azt jelenti, hogy az adott darabból van jobb minőségű a birtokomban. A minőség változó, a zömük egyértelműen „filler” (addig jó lesz a gyűjteménybe, míg nincs jobb) daraboktól – MB-69 Armored Truck, MB-39 Clipper például nyilvánvalóan ilyen – a tökéletesig – MB-57 Mission Helicopterből a premierváltozat – van minden. Ha valamiről több fotó van, az azt jelenti, hogy van valami olyan hibája, vagy sajátossága, ami miatt több szögből is érdemes volt megörökíteni. Erre példa az MB-22 Freeman Inter-City Comutter ELKELT, amit megpimpelt az előző tulaj hátul egy picit, vagy az MB-53 CJ6 Jeep ELKELT, aminek semmi baja sem lenne, ha valaki nem rágta volna meg a vonószemét. (Nem, nem én voltam!) Aztán olyan is van, hogy ugyanolyanból van két, vagy három darabom is – erre meg az MB-66 Ford Transit ELKELT, MB-66 Mazda RX 500 és az MB-16 Pontiac T-Top a példa. Természetesen, ha rákattintotok valamire a diavetítésből, akkor az letöltődik nagy felbontásban.

Ha valamit kinéztetek a jelenleg kb. 25 darabos kupacból, akkor dobjatok egy kommentet az éppen aktuális posthoz! Ha frissíteni fogom a cserealapot, arról mindenképp külön postot is készítek majd. Van még ez-az a tarsolyomban, amitől lehet, hogy meg fogok válni.

Matchbox MB-65 Airport Coach

Be kell lássam, nem káptalan fejem, az olyan darabokhoz, mint az MB-65 Airport Coach kell a jól vezetett gyűjteménylista, mert én már képtelen vagyok megjegyezni, hogy milyen kivitelűek vannak meg belőle a flottában. (OK, ez nagy arcú beszólás volt. Hét verzióm van ebből, üssetek!) A buszról magáról sokat nem tudok elmondani, talán Rauscher Tomi mint buszszakértő tudja azonosítani, de nekem konkrétan dunsztom sincs, hogy mit mintázhat – már ha egyáltalán meg akartak vele mintázni valamit. Így vagy úgy, szerintem jópofa és a gyűjtésben nagyjából ez minden, ami érdekel. Tetszik? Kell! Nem tetszik? Nem kell! A történet amúgy a szokásos, az alvázon 1977-es keltezés van, de mint az az előbb linkelt kép forrásán is jól látszik, az első katalógus, amiben előfordul az 1978-as. Apropó alváz! Majd mint az alábbi képekből kiderül, kétféle alvázverzió van – most tekintsünk el a festések közti különbségtől – egy teljesen sík, illetve egy olyan, ahol az első tengely előtt van egy jókora bemélyedés.

Ahogy elnézem Areh mester gyűjteményét, aki 13 verziót jegyez ebből a járgányból, illetve Charlie Mack bibliáját, ahol 40 verziót említ, a Matchboxnál nagyjából végtelen számú MB-65 verzió készülhetett és gyanítom bőven volt Code 2 is belőle. Gyanítom, ez is valami olyasmi, mint a Dodge Delivery Truck, hogy nagyjából csak nekem tetszik a világegyetemben, de ez van, ízlések és pofonok.

Nem voltam rest és kigyűjtöttem, hogy Charlie hány dollárra taksálja a nekem meglévő darabokat. Nos, megint tapasztalnom kellett, hogy valaminek a piaci értéke, köszönő viszonyban sincs azzal, hogy nekem mi tetszik és mi nem. Szóval az Alitalia és TWA logós darabok 7-10, az American Airlines, British Airways – tessék megfigyelni itt még a régi BA logót, csupa kisbetűvel – és kék Lufthansa emblémásak 4-6, míg a sárga Lufthansa és a nekem legjobban tetsző hófehér Pan Am 3-5 dollárt érnek.

MB-65 Airport Coach. Ez a három BKV-tól igazolhatott át.

A teljes flotta.

Ha a hátukra fordítva kalimpálnak, jól látszik a különbség az alvázukon.

Matchboxon kívüliek: Siku Opel Rekord Coupe

Egy régi városi legenda szerint, még a hetvenes években, Németországban a rendőrségen csörgött a telefon és a bejelentkező panaszos szabályosan jelentett egy autólopást, rendszámmal, színnel, típussal. A helyszínre érkező rendőrök a telefonfülkében egy kissrácot találtak, akinek a barátja elvette a kisautóját és elszaladt vele. Persze legenda az egész, mert nincs az a rossz telefonvonal, amiben nem lehet megkülönböztetni egy gyerek hangját egy felnőttétől, meg remélem olyan ostoba rendőr is csak a rendőrviccekben létezik, akinek nem tűnik fel, hogy egy gyerekkel beszél. Nem is ide akartam kilukadni a bevezetővel, hanem oda, hogy csak és kizárólag a gyermeki agy olyan csodálatos, hogy minden felesleges információt képes elraktározni, olyasmiket is, mint egy játékautó rendszáma.

Már említettem régebben, hogy újra beszereztem pár Siku modellt, ami régen, gyerekkoromban megvolt. Ez alkalommal azt a darabot szeretném bemutatni, ami legnagyobb kedvencem volt és tulajdonképpen meg is van a gyerekkori darab, csak nagyon levitézlett állapotban. Amikor megjött a szinte tökéletes másodpéldány azonnal beugrott a fenti történet: Emlékeztem a rendszámára: LU-DA11! (Rákerestem a neten, ahol tényleg minden fent van, az LU a rendszám elején Ludwigshafen am Rhein városát jelenti. Az viszont valószínűleg sohasem fog kiderülni, hogy miért pont ezt választották a Sikunál.)

A Wikipédiának köszönhetően megúszom a típusismertetőt, hiszen ott minden részlet megtalálható a Rekord 1950-es évek béli kezdeteitől, az 1986-os utolsó szériáig, természetesen beleértve azt is, amit a Siku megmintázott, az 1967-71 között gyártott C-sorozatot. A kupé kólásüveg formája szerintem időtlenül szép, szerintem még az 1968-69-es Dodge Chargert is megveri megjelenésben, mert kisebb, finomabbak az arányai. (Nem véletlenül választottam az internet bőséges felhozatalából két narancssárga darabról képet erről a kettőről. Így még jobban látszik, hogy mintha édes testvérek lennének, bár ugye az egyik GM, a másik Chrysler.) Bár a sorozatból mindenképp a Coupe jelenti megjelenésben a csúcsot, a Wikipédián látható két és négyajtós Saloon is nagyon kedvemre való.

A Siku-féle 1:60-as méretarányú modell sok érdekességet hordoz. A nyitható ajtók 1967-74 közt, míg gyártották ezt a járgányt, nem mentek ritkaságszámba – ma már annál inkább eltűnőben van az ilyesmi. Viszont az ajtók mechanikáját nem látták el azzal a kis készséggel (csúfoljuk laprúgónak) ami zárt, illetve nyitott állapotában megtartja azokat. Így a járgány ajtajai hajlamosak önállósítani magukat és kedvük szerint nyílni-csukódni. Cserébe olyan részlettel is felvértezték ezt a darabot, ami ebben a Matchbox 1-75 sorozata körüli méretarányban unikum: A kis kupé első üléstámlái dönthetőek! Az én gyerekkori példányom és az újonnan beszerzett között számos különbség van. Lévén az előbb linkelt Sikumodels.com-on felvállaltan nincs fenn minden Siku modell, ezért nem vonnék le messzemenő következtetéseket, de azt hiszem, hogy az én régi példányom a ritkább. Azon nincs elől sárga fényszóró, illetve hátul piros helyzetjelző és féklámpa. Mások a kerekek és az alvázuk is.

Tulajdonképpen nagyon tetszik a Siku értelmezése, de az olyan részletei az eredetinek, mint az orr kialakítása – a lemezek előrébb nyúlnak, mint a hűtőmaszk – vagy a finoman lekerekített far, az ív a B-oszlop alatt már nem olyan hangsúlyos, mint az eredetin.

Nem véletlenül választottam ezt a narancssárga Dodge Chargert illusztrációnak. Szerintem az Opel Rekord Coupe szinte ugyanez a forma, csak kicsiben, sokkal "európaibb". A fenti képen az eredeti Opelt már megbolondították modern sportfelnikkel és a Charger-re hajazó narancssárga festéssel, de jót tett neki. Sokkal sportosabbnak tűnik, mint amilyen egyébként az 1,9 literes motorjával.

Világos, hogy melyik a gyerekkori példány és melyiket szereztem be mostanság. Szemből már látszik az egyik fő különbség, a borostyánsárga reflektor. Az Opel embléma megvan mindkettőn, de a jobb állapotún elvész a vastag festék alatt.

A hátsó fertájuk is sokban különbözik. Az ütött-kopott verzió hátulja nekem jobban tetszik, inkább hajaz az eredetire, mint a másik.

Nyitható ajtót már láttunk...

...na de dönthető üléstámlát az 1:60 méretarányban?

Az alvázuk is eltérő, csakúgy mint a kerekeik.

Ezzel a fantaszikusan szép kombival - Caravan - osztozik egy alvázon a kettőből szebbik verzióm.

Még az ilyen hiányos - a sílécek közül hiányzik egy és mintha egy bobnak is kéne lennie a csomagtartóban -, de szép állapotú darabok is 20 euró felett közlekednek az eBay-en.

Igen, ez az alváz ugyanaz. (A képek az eBay-ről származnak.)

Matchboxon kívüliek: Mindenféle kedves kacatok – Első rész

Mióta a barátaim, kollégáim tudják, hogy kétoldali Matchboxbuzériában szenvedek, ellátnak mindenféle autós kacattal, ami szembe jön velük itt-ott. Hálás is vagyok nekik ezért, isten tartsa meg a jó szokásukat! Persze olyan is akad, hogy én kunyerálok el ezt-azt tőlük. Egészen konkrétan ezt a csőrös, Sun-os gumikamiont – ha jól emlékszem – BB-től kunyeráltam el. Abból a bizonyos szivacsszerű gumiből készült, amiből a csuklóerősítő, meg midenféle-fajta formájú nyugigumik is. Külön érdekessége és erénye, hogy nagyon jól lehet hajigálni, így például Drumstick kolléga hülye poénjai ellen remek önvédelmi fegyver.

Sun csőrös kamion nyugigumiból. Nélkülözhetetlen az irodában!

A kis sárga taxi kulcstartót Dodeszhtől kaptam a minap. Rögvest észleletük, hogy a halálos frekvencián játssza azt a kis bolondos dallamot, amit az alján lévő gomb lenyomásával lehet előcsalni belőle. Először ezzel is Drumstick-et akartuk ellencsapásban részesíteni, de rájöttünk, hogy háromméteres körzetben mindenkire egyformán pusztítóan hat, ezért módosítottam tervet.

Irregular – MB-42 Mercedes Container Truck

Azt is szeretem a Matchboxok gyűjtésében, hogy nem áll a hátam mögött egy bizottság, ami megmondaná, hogy mit és hogyan kell csinálnom. Persze, vannak szakkifejezések – Code 1, Code 2, Code 3 meg a többi – amikkel az embernek nem árt tisztában lennie, de alapvetően azért az ember azt gyűjt, amit akar, úgy ahogy neki tetszik. Pont.

Azt hiszem mi nagyon másként állunk a gyűjtéshez, mint tőlünk nyugatabbra bárki. Néha én is rácsodálkozom, hogy mikért képesek egyesek pénzt kérni – mások meg fizetni értük –, de persze nekem sincs lelkem kidobni semmit amin Matchbox logó van, ezért van egy bazi nagy dobozom a roncsoknak. Szóval pont ezért vagyok képes szépséget és értéket látni olyan darabokban, amilyenekért – gyanítom – senki nem adna pénzt a hozzáértő gyűjtők közül olyan helyeken, ahol a gyerekkorukban az, hogy kaptak egy halom Matchboxot mondjuk karácsonyra, nem volt egyáltalán nagy dolog. Nem azért, mert olyan megviseltek, hanem mert mondjuk abban a párosításban sohasem léteztek hivatalosan.

Ezekre a fura mixekre találtam ki egy saját, külön bejáratú szakkifejezést: irregular. Azaz szabálytalan, rendellenes. Na, nem mintha olyan mindenre címkéket aggató alak lennék, egyszerűen azért volt szükségem erre a kreált szakkifejezésre, mert abban a bazi nagy Excel táblában, amit a gyűjteményemről vezetek, valahogy vezetni szeretném azokat a darabokat is, amik hivatalosan nem a jelenlegi formájukban jöttek ki a gyárból. (Ezt meg a Charlie Mack-el való kompatibilitás okán a már eleve ángilusul vezetem, szóval ezért irregular és nem mondjuk szedett-vedett.) Most valószínűleg azt mondjátok, hogy „Hoppá, a csávó újra feltalálta a Code 3-at!”. Ha így tesztek igazatok is van, ezek valóban Code 3-ak abban az értelemben, hogy valaki módosította az eredetiket, de az ok, amiért mégsem aggatnám rájuk jó érzéssel ezt a jelzőt az, hogy a Code 3 előállítása egy tudatos dolog. Ezek meg azért lettek olyanok, amilyenek, mert… Mert mondjuk a gyerekőcnek jobban tetszett X vontatmány előtt Y Convoy vontató, és mikor felnőttként eladta a régi gyűjteményét, akkor már fogalma sem volt arról, hogy mihez mi tartozik. Vagy hogy egy konkrét példát is mondjak: Hagyatékból származó gyűjteményt vettem meg egyszer és abban volt irtózatos mennyiségű össze-vissza dolog, sajna elég komoly részük igazi kukaszökevény. Tehát mostantól teljesen önkényesen elkezdem ezzel a címkével ellátni ezeket a „szabálytalan” darabokat.

A hosszú bevezető után elsőként két MB-42 Mercedes Container Truck-nak látszó tárgyat tárnék elétek. Az egyik nagy valószínűséggel Sea Land konténerrel „született”, de gondolom a kiskorú – ahogy Tommi mondaná – lejátszotta róla a Sea Land matricát, és ezt pótolták egy Stollwerck bonbon dobozáról származó logókkal. Ha nagyon akarom, akkor akár ez simán lehetne Code 3 is. A másik viszont elveszítette eredeti konténerét, amit egy 10-15 évvel későbbi, egy csőrös-Scania Convoy szerelvényről – újabb valami, ami még nem szerepelt e lapokon, úgyhogy a link Tommi blogjára mutat – származó, Beefeater Steak House konténerrel pótoltak. Árulkodó amúgy, hogy a konténeren nem nyithatóak az ajtók, tehát egészen biztos, hogy ez eredetileg nem lehetett így.

Egy szó mint száz: bár soha nem voltak ilyen MB-42-ők a Matchboxnál, nekem tetszenek így!

MB-42-nek látszó tárgyak. Irregular(s).

Médiatámogató - Kombi E Mercik

Rauscher Tomi remek, összeszedett anyagot készített a Siku és a Matchbox E-Merci értelmezésiről! Ne hagyjátok ki!