Átalakítás: Matchbox MB-08 '75 Chevy Stepside Pickup

Végre elérkezett az a pillanat is, hogy elkészült az a modellem, ami elindított a lejtőn. Nem egyszer álltam neki, legalább négyszer úszott a kromofágban, mire elérte mostani állapotát. Leginkább az oldalsó csík maszkolása volt a legnehezebb, illetve festése, ahol vigyázni kell a kitakarás széleinél, hogy ne legyen vastag a festék. Nos, így sem lett hibátlan, de mivel úgy sem szalon állapotú verda készítése volt a cél, ezért jónak nyilvánítottam (a makrózás minden kis hibát előhoz). A kerékívek kaptak mutatóba egy kis krómozást, melyhez ezüst lakkfilcet használtam. Az oldalsó helyzetjelzők és a hátsó lámpa festéséhez modellfestéket használtam, ahogyan a rozsdánál és a bal hátsó sárvédőnél is. Utóbbi sajnos nem sikerült a legjobban, mivel az ecset szőrszálai önálló életre vágytak - ment is a kukába utána -, és festés közben minden irányban összemaszatolták a sárvédőt, ezért lett a tervezettnél jóval nagyobb a javított rész imitáció. Rozsdát még nem imitáltam ez előtt, kísérletezni sem kísérleteztem más modellen, úgy voltam vele, hogy vagy sikerül, vagy nem. Első lépésben a narancs színű festékhez tettem egy kis pirosat, majd ennél is kevesebb feketét, ezt jól összekevertem így kaptam ezt az árnyalatot. A szín már megvolt, már csak a felvitelt kellett megoldani, melyet kezdetben fogpiszkálóval oldottam meg. Ez nem bizonyult jó ötletnek, mert helyenként vastag lett amit még frissiben felitattam papírzsebkendővel. Ez viszont már jó ötlet volt, ezután így csináltam a többi foltot is, a küszöbnél pedig csak a festékes pézsét használtam mázolásra. Szerencsémre a Convoy kerekekhez nem kellett nyúlnom, azok természetes módon lettek ilyenek. A vastagabb tengely miatt azonban kicsit csiszolni kellett az alvázon, hogy rendesen a helyére kerüljenek ezek a kerekek. A plató magasítását lapos fogvájóból kreáltam, melyet hosszában félbevágtam, majd méretre, ezután hobbi ragasztóval összeragasztottam. Persze leírni egyszerűbb, mint megcsinálni, mivel pici is, meg roppant törékeny is volt az alapanyag. Most pedig tekintsétek meg a képeket, aztán ne kíméljetek! :)

Lila helyett szürke lett

Picit rozsdás

Itt már lakatolni is kellett

Magasítással jobban kihasználható a plató

Ez a fele jobb állapotban van

Matchbox Memories Transit

Gondoltam meglepem Joet egy "céges" autóval. Úgy is elfér már a blognak egy saját vas, gondolva a felújításhoz szükséges alapanyagok, illetve az aukciós oldalakról származó Matcboxok és egyéb modellek minél gyorsabb célba érésére. Az anyagi korlátok elég szűkösek, így egy 1982-es Ford Transitra esett a választásom. Elég leharcolt állapotban volt. Vétel után egyből szétkaptam, kilakatoltam, illetve a Supervan 2 mintájára kapott egy kövér spoilerezését. A tempós haladás érdekében kidobtam belőle a traktormotort, és kapott egy V6-os blokkot. Most már kinézett valahogy, megkaphatta a tipikus furgonszínt is. Felkerültek az alufelnik is, sajnos csak használtra futotta, egy-két helyen padka nyomok rajta, de idővel úgy is gyarapodni fog. Nem maradt más hátra, mint a matricázás, és lám már el is készült a futárkocsi.

Komolyabbra véve pár szó a modellről. Mint Matchbox Joe már itt kitárgyalta, így ezt diplomatikusan kihagyom és a konkrét darabra szorítkozom. Ez is saját örökségem, megjárta az alkoholos filces korszakomat, ilyen állapotban került fel a padlásra is. Szétszedés, kromofág már rutinszerűen ment. Az ablakokra is került filc, azonban kitartó munkával, és egy alkoholos ronggyal ezt sikerült megszüntetni. A lámpákról is sikerült eltávolítani a hibajavítót, mely ezüst festék híján egyenlőre marad fekete. A festésbe már kezdek belejönni, azonban a fehér nem fed olyan jól, így kicsit vastagra sikeredett a fényezés. Az alvázat is fehérre fújtam fekete helyett, erősítve a replika mivoltát, gondolok itt például a beömlőkre, ami jelen esetben ál, így ki sincs vágva a kaszni alatta. Próbáltam valami ütős dizájnt készíteni rá, sikertelenül. Maradt a matricázás, melyet etikett címkével oldottam meg, bár így utólag elnézve lehetne kicsit nagyobb is a felirat.

Fellelt állapot

Filc, filc és filc mindenütt

Új ruhában

Nem egy padkázós kivitel

BMW M1 felújítás

Eredetileg ezt a posztot akkor szándékoztam megírni, mikor meglesz hozzá a másik kerékgarnitúra. Amiért mégis most teszem közzé, az az, hogy szeretném bemutatni lépcsőzetesen fejlődésemet. Eddig ecsettel festettem, azonban már van készen olyan felújításom, amit festéksprayel festettem, így ez sem marad sokáig ebben az állapotban - újból sárga lesz. Egyenlőre a sprayel próbálkozom, de erősen kacérkodom egy festékpisztoly beszerzésén.

Ugyan a pick-up-al kezdtem a felújításaimat, de mégis ez volt az első ami elkészült. Saját örökségem része, eredetileg sárga volt ami csak nyomokban volt fellelhető, ezért annó piros alkoholos filccel "átfestettem". Ennél még úgy gondoltam, hogy ecsettel frankón kivitelezhetőek lesznek a felújítások, azonban rá kellett jönnöm, hogy a modellfesték - ami eredetileg műanyaghoz készült - nem nagyon szeret fémre kerülni. Csíkos lett, nem takarta az éleket rendesen, ezért egy kicsit vastagabban festve kapott egy második réteget is, amivel szerintem már egész elfogadhatóan néz ki. Kézben tartva azonban érezhető a vastag festék, érdekes tapintása van, kicsit puha, és sérülékeny is. Következtetésképpen alapozni kellett volna előtte, amit alapozó sprayel célszerű elvégezni, de akkor már inkább jobbnak láttam mindjárt ilyen kiszerelésű festéket venni.

A kerekeivel mint látható, nem sok mindent lehet kezdeni, ráadásul találni sem könnyű hozzá, mivel elég széles a nyomtávolsága - azért úgy néz ki sikerült. Ezt leszámítva jó állapotú, a szélvédők sem nagyon karcosak, ezért is éri meg vele foglalkozni. Külön érdekesség, hogy a hátsó lámpája, egy külön műanyag, ritkán látni ilyet Matchboxéknál. Az utolsó képen megfigyelhető, hogy ha műanyag alvázas Matchboxot fúr szét az ember, és hagy egy kis peremet a szegecsnél, akkor vissza lehet pattintani.

A vastag festés ellenére a részletek megmaradtakA szebbik fele

A lámpa külön műanyag elem

A jobb hátsó kerék iszonyú

Azért csillogni is tud

Az alváz ideiglenesen visszapattintva

Egy alkoholos filc gaztette

Az előző posztban említettem, hogy volt egy alkoholos filces korszakom. A cím egy kicsit igazságtalan, hiszen az én kezemben volt az a filc, és én gyaláztam le az alábbi képeken látható Mack CH600-as Matchboxot. És hogy miért gaztett, mert egy deka kopás nem volt rajta, annyit nem játszottam vele, hogy a pótkocsi összekaristolja a nyergét. Az a fránya filc teljesen befestette feketére - még az ablakokat is -, ráadásul a "festés" ennyi idő után be is repedezett. Izopropil alkohollal gondoltam lemosom, olyan lesz mint újkorában, de olyan ramaty a festék minősége, hogy azt is megmarja, bemattítja. Nem úszom meg tehát a fényezését ennek sem. A műanyag ablakokról ugyan lejött a nyomasztó feketeség, de az is egy kicsit bemattult - ami annyira nem vészes dolog, elég kidolgozatlan a belseje. Íme a példa arra, hogy miért ne adjunk a gyerek kezébe alkoholos filcet (meg körömlakkot, meg hibajavítót, erről bővebben később).

Átsejlik az eredeti fényezés, díszítés

Szerencsére a műanyagok megúszták

A kopásmentes alváz

Elindulni a lejtőn

Sokat gondolkoztam, hogy miként tudom pár mondatban leírni azt, amíg eljutottam egy kiváló - remélem Sam. Joe mája most jogosan hízik - Matchbox blog társszerzői titulusáig. A háttérről annyit, hogy a feleségem gyakran mondja, hogy nem is kell ide egy gyerek elvégre én is az vagyok, ez társul egy egyfajta kreatív ösztönnel, alkotási vággyal, és egy nagy adag autómániával (majdnem b betűs szó lett). Játékaim, később modelljeim átalakításával már gyerek, majd komolyabban tinédzser koromban is foglalkoztam, szigorúan amatőr szinten - később tervezek egy rövid bemutatót azokról is -, később volt egy időszak mikor ez alábbhagyott, iskola, munka, és a többi. Aztán egy éve jött az e-mail kollégámtól a Lego Digital Designer program linkjével (most is fennt van a gépeben). Elvesztem! Asszony + saját Lego előkeres, gyerekkori vágyak beszerez, tervezés, építés...

Körülbelül két hónapja, mondom vállság van, körülnéztem hol tudok spórolni, hát elsőként a Lego került megint elcsomagolásra, illetve a Tuning magazin vételét befejeztem - pedig első száma óta mindig megvettem. Közben rátaláltam erre a blogra - amit a-z-ig kiolvastam, linkeket végigböngésztem, ott is olvasgattam - és meg nem láttam a zöld Chevy Stepside Pickup-ot. Ez annyira megtetszett, hogy elterveztem beszerzését, ami részben meg is történt, csak lilát kaptam. Ekkor jött az ötlet, modellfesték van itthon - azért vettem is -, feleségem kreatív cuccai között vannak fincsi dolgok, fejben már kész is volt egy code 3 pickup. Mindezek alatt eszembe jutott a TS-4-es Pro-stockerem, amiről jóformán semmit sem találtam gugliban, így Sam. Joe segítsgét kértem. Szüleimnél megkerestem a maradék medzsóimat, és akkor elszörnyülködtem. Amiket az ember legszívesebben kidobna, olyan állapotúak, hiába na, volt egy alkoholos filces korszakom. Elhatároztam, hogy megpróbálom őket felújítani, rendbe rakni. Mivel környezetemben csak én értékelem az ilyesmit, jobb híján elkezdtem bombázni a mailjeimmel Joe-t, akinek megtetszett az ötletem, és megkérdezte, mi lenne, ha a felújításaimat megírnám a blogjára. Nos, az első posztom már megvan.

Aki átvészelte röpke pár szó magamról részt, annak elárulom, most hol tartok a Chevy-vel. Megvettem, nézegettem, vonóhorog végére gyorsan beszereztem egy Caravan utánfutót (meredek az a lejtő). Eljött a hétvége, szétfúrtam, sorjákat lecsiszoltam, reszeltem, majd a hátsó ablak melletti két szinteltérés elkezdte szúrni a szemem, hát lecsiszoltam. A kromofág fürdő ezután következett. Ekkora egy szívást! Másfél órán át dörzsölgettem és áztattam, mire a lila szín hajlandó volt elhagyni eddigi tanyáját. Itt közben megjegyzem, azóta két régebbi Matchbox modell is átesett ezen, azokról két perc ázás után ecsettel, egy mozdulattal lejött a festék. Mikor már megelégedtem a fémtiszta felülettel, meleg szappanos fürdő, majd szárítás. Másnap megkapta első festését, ecsettel, matt festékkel, egy förtelem lett. Azóta már a harmadik festés van rajta, mert próbálgatom melyik festék, hogyan viselkedik rajta, illetve milyen festéssel nézne ki jól, magyarán ezen kísérletezem (korábban inkább csak műanyagot festettem, meg hát a festék is arravaló). Annyit még elárulok róla, hogy a platója sem fog reményeim szerint érintetlen maradni, de ezt majd egy update szót tartalmazó posztban fogom megmutatni nektek. Röviden ennyi, tekintsétek meg eddigi lépéseit az átalakulásnak. (A képek nem annyira jók, dolgozom a technikámon.)

Mintha igazi lenne

A még szűz vonóhorog

Itt jól látszik a mostanra lecsiszolt él

Darabokban

Fémtisztán, az említett él nélkül

Nem sikerülhet minden elsőre

Ügyes!

Emlékeztek még erre a régebbi, Code 3-ról szóló postra? Megtaláltam az egyik hypermarketben azt a kínai kamiont, amiből az eBay-en rőfölő ember elkészítette a Matchbox Code 3 szerelvényt! A vicces az, hogy valami 200 forint körül volt az ára. Erre mondta a viccbéli Kohn bácsi, hogy "ügyes".

Matchbox CY-30 Grove AT 1100 Crane – UPDATE

Elkészültem a „műtermi” fotókkal a nagyvasról, ami nem érne meg egy külön postot, de picit túrtam a netet és érdekes dolgokat leltem. Egyfelől ezen az oldalon ott az eredeti AT 1100 és valaki pont a Matchbox értelmezést pimpelte meg úgy, hogy úgy nézzen ki, mint a holland cég tulajdonában lévő. Ezt nevezem én Code 3-nak!

Végre leltem egy képet az eredetiről!

Ez pedig egy CY-30 CODE 3-asítva!

Bejött velem dolgozni, így elkészültek a "műtermi" CY-30 képek.

Ez a szög az előző adagból jobbára kimaradt.

Kihúzott gémmel még így is piszok nehéz volt normálisan lefotózni. A kép szét van Photoshop-ozva, hogy tudjátok.

Irregular – MB-42 Mercedes Container Truck

Azt is szeretem a Matchboxok gyűjtésében, hogy nem áll a hátam mögött egy bizottság, ami megmondaná, hogy mit és hogyan kell csinálnom. Persze, vannak szakkifejezések – Code 1, Code 2, Code 3 meg a többi – amikkel az embernek nem árt tisztában lennie, de alapvetően azért az ember azt gyűjt, amit akar, úgy ahogy neki tetszik. Pont.

Azt hiszem mi nagyon másként állunk a gyűjtéshez, mint tőlünk nyugatabbra bárki. Néha én is rácsodálkozom, hogy mikért képesek egyesek pénzt kérni – mások meg fizetni értük –, de persze nekem sincs lelkem kidobni semmit amin Matchbox logó van, ezért van egy bazi nagy dobozom a roncsoknak. Szóval pont ezért vagyok képes szépséget és értéket látni olyan darabokban, amilyenekért – gyanítom – senki nem adna pénzt a hozzáértő gyűjtők közül olyan helyeken, ahol a gyerekkorukban az, hogy kaptak egy halom Matchboxot mondjuk karácsonyra, nem volt egyáltalán nagy dolog. Nem azért, mert olyan megviseltek, hanem mert mondjuk abban a párosításban sohasem léteztek hivatalosan.

Ezekre a fura mixekre találtam ki egy saját, külön bejáratú szakkifejezést: irregular. Azaz szabálytalan, rendellenes. Na, nem mintha olyan mindenre címkéket aggató alak lennék, egyszerűen azért volt szükségem erre a kreált szakkifejezésre, mert abban a bazi nagy Excel táblában, amit a gyűjteményemről vezetek, valahogy vezetni szeretném azokat a darabokat is, amik hivatalosan nem a jelenlegi formájukban jöttek ki a gyárból. (Ezt meg a Charlie Mack-el való kompatibilitás okán a már eleve ángilusul vezetem, szóval ezért irregular és nem mondjuk szedett-vedett.) Most valószínűleg azt mondjátok, hogy „Hoppá, a csávó újra feltalálta a Code 3-at!”. Ha így tesztek igazatok is van, ezek valóban Code 3-ak abban az értelemben, hogy valaki módosította az eredetiket, de az ok, amiért mégsem aggatnám rájuk jó érzéssel ezt a jelzőt az, hogy a Code 3 előállítása egy tudatos dolog. Ezek meg azért lettek olyanok, amilyenek, mert… Mert mondjuk a gyerekőcnek jobban tetszett X vontatmány előtt Y Convoy vontató, és mikor felnőttként eladta a régi gyűjteményét, akkor már fogalma sem volt arról, hogy mihez mi tartozik. Vagy hogy egy konkrét példát is mondjak: Hagyatékból származó gyűjteményt vettem meg egyszer és abban volt irtózatos mennyiségű össze-vissza dolog, sajna elég komoly részük igazi kukaszökevény. Tehát mostantól teljesen önkényesen elkezdem ezzel a címkével ellátni ezeket a „szabálytalan” darabokat.

A hosszú bevezető után elsőként két MB-42 Mercedes Container Truck-nak látszó tárgyat tárnék elétek. Az egyik nagy valószínűséggel Sea Land konténerrel „született”, de gondolom a kiskorú – ahogy Tommi mondaná – lejátszotta róla a Sea Land matricát, és ezt pótolták egy Stollwerck bonbon dobozáról származó logókkal. Ha nagyon akarom, akkor akár ez simán lehetne Code 3 is. A másik viszont elveszítette eredeti konténerét, amit egy 10-15 évvel későbbi, egy csőrös-Scania Convoy szerelvényről – újabb valami, ami még nem szerepelt e lapokon, úgyhogy a link Tommi blogjára mutat – származó, Beefeater Steak House konténerrel pótoltak. Árulkodó amúgy, hogy a konténeren nem nyithatóak az ajtók, tehát egészen biztos, hogy ez eredetileg nem lehetett így.

Egy szó mint száz: bár soha nem voltak ilyen MB-42-ők a Matchboxnál, nekem tetszenek így!

MB-42-nek látszó tárgyak. Irregular(s).

Code 3 – Érték vagy átverés?

Még 1977-ben volt, hogy a brit Matchboxnál egy Ray Bush nevű úr bevezetett egy belső jelölési rendszert, ami nem csak az 1-75 sorozatra, hanem a teljes termékskálára vonatkozott. A jelölési rendszer változott az idővel és nem is minden gyűjtő ért egyet az értelmezésében. Szóval elég nagy a káosz de én tartom magam a Charlie Mack könyvében olvasható meghatározásokhoz ezzel kapcsolatban – lásd alább.

Code 1: Minden olyan Matchbox modell, amit a cég gyártott, tett dobozba és az üzletekben meg lehetett vásárolni.

Code 2: Minden olyan Matchbox modell, amit a cég gyártott, de egy másik cég festett, matricázott – vagy mindkettő – át, részben vagy egészében, de mindenképp a Matchbox engedélyével. Ebbe beletartoznak azok az általában hófehér darabok is, amit a Matchbox azért gyártott és adott el például reklámajándékokat készítő cégeknek, hogy aztán azok módosítsák őket az ügyfeleik igényei szerint, de végül azok valamiért úgy maradtak hófehéren. (Példák: Code 2 DAF Convoy szerelvény és egy érintetlenül maradt, hófehér Code 2 Dodge Delivery Truck.)

Code 3: Minden olyan Matchbox által gyártott, de átfestett, átmatricázott, vagy másként módosított modell, melynél a módosításokhoz a cégnek a világon semmi köze.

Code 4: Minden olyan különleges, egyedi, a Matchbox gyártotta modell, amit például olyan alkalmakra készítettek, mint egy jótékonysági aukció, vagy különleges díj.

Több oka van, hogy miért citáltam ezt a kódrendszert. Mielőtt belevágnék a fejtegetésbe, szeretném előrebocsátani, hogy egyetlen dolog van, ami a gyűjtésben motivál: tetszik egy darab, vagy sem. Nem fogok csak azért megvenni egy darabot, mert az ritka és drága, ha nem tetszik. Ugyanakkor hajlandó vagyok olyasmiért pénzt adni, amit mások azért tartanak értéktelen szemétnek, mert valaki átfestette, esztétikusan módosította, ha az a darab elnyeri a tetszésemet. A fentiekből világos, hogy a Code 3 a merengésem tárgya.

A Matchbox gyűjtők általában értéktelennek tartanak minden módosított darabot. Példának okáért egy megviselt, lepattogzott festésű, de épp regular wheel modellért hajlandóak mondjuk 5-10 fontot adni, míg ugyanazt a darabot értéktelennek tekintik, ha valaki fémtisztára pucolja és újrafesti, restaurálja. Mi több, egyenesen odáig mennek, hogy egyszerűen hamisítványnak tekintik az ilyeneket. Egyszerűen azért, mert azt már nem a Lesney tette olyanná amilyen, hanem X.Y. Tulajdonképpen látom benne a logikát, de nem tudok vele azonosulni. Én úgy gondolom, hogy ezek értékek, mindaddig míg nem próbálják őket tökéletes állapotú eredetiként elsózni. A kérdés az, hogy mi teszi a Code 3-at. Az világos, hogy például amit Rauscher Tomi tett ezzel az egyébként már végletekig leharcolt Corvette-el, az értéket képvisel – az én szememben nem is kicsit, hiszen én egyszerűen nem rendelkezem a szükséges kézügyességgel. Gyakorlatilag szemétnek tekinthető állapotú valamiből hozott létre újat. (Na, nem mintha nekem lenne lelkem kidobni olyasmit, ami már olyan állapotban van, hogy a gyűjteménybe nem találom elég jónak. Erre a célra van a roncstelep cipősdoboz.) Az is világos, hogy egy percig sem tette kétségessé, hogy ő festette át. Azt hiszem pont ez a Code 3 esszenciája, az én szótáramban egy ilyen beavatkozás teszi a Code 3-at.

Viszont nem tudom értékelni azokat a Code 3-akat, amivel amúgy tele van az eBay. A színes nyomtatók és a már-már szinte maguktól dolgozó grafikai programok korában nem vagyok hajlandó meghatódni attól, hogyha valaki rábiggyeszt egy céglogós öntapadós matricát egy kutyaközönséges 1-75 sorozatú darab oldalára. Ennek ékes példája az alább látható MB-7 Scion xB, melyet az eBay-en árul egy egyértelműen ilyen műveletekre szakosodott ausztrál iparos. Ezt én is értéktelennek tekintem még úgy is, hogy az eladó őszintén hirdeti, ez biza Code 3. Bevallom egyszer elcsábultam egy Code 3 Convoy szerelvényre, de ennek pusztán az volt az oka, hogy az egyik legritkább Convoy vontatót, a Mercedes Benz Actrost párosította egy újfajta tartálykocsival az elkövetője. (A képet lásd alább.)

Viszont a napokban találtam egy Code 3-nak kikiáltott Convoy szerelvényt, ami alaposan elgondolkodtatott. Az Code 3 lenne, hogy valaki fog egy csőrös Kenworth vontatót, utána akaszt egy Low Boy trailert, amire felpakol két hatalmas kábeldobot, ami jócskán nagyobb, mint az 1:100 közeli Convoy szerelvény? Mert ilyet én is tudok! A roncsok közül kivettem egy repülőgép szállító vontatmányt, aminek el volt törve a műanyag felső része, ami eredetileg a repülőt tartotta, letörtem róla a csonka műanyagdarabokat. Mögé fogtam egy az 1-75 sorozatban szereplő, 2005-ös MB-71 Mercedes Actros vontatónak, majd turkáltam egy kicsit, hogy mi az, ami felfér a Low Boy-ra, de abban a formában sohasem párosította össze a Matchbox. Az 1979/1980-as MB-47 Pannier Tank Loco pont kapóra jött, de az 1973-as MB-21 Rod Roller is tökéletesen illeszkedik ide. Akkor ez a nagy katyvasz most egy Code 3 lenne?

A kommentjeiteken kívül, most először várom a szavazataitokat is! (Több válasz is megjelölhető!)

Na, ezt totál pofátlanságnak tartom! Egy céglogós matrica, nesze, kész a Code 3, fuss vele messzire! Ne már! (Kép az eBay-ről.)

Az egyetlen Code 3 amiért valaha pénzt adtam, a viszonylag ritka Mercedes Actros vontató okán. A készítője vette a fáradtságot és átfestette a vontatót, fel is matricázta. A vontatmányon is matricát cserélt, igaz elszúrta a méretet, kisebb lett mint kéne. Azzal együtt szeretem ezt a szerelvényt. Mondjuk ha fehér lenne a tartály és nem szürke, akkor lenne igazán szép.Ezt a csőrös Kenworth szerelvényt egyenesen gyártás előtti mintának (pre-production) árulta valaki, elképesztő pénzért az eBayen. A kábeldobok egy Yat Ming Road Champs kamionról valók. A vontató és félpót Matchbox Convoy. Ésszerű áron, Code 3-nak oké lenne, de így nagyon szemét dolog.

Saját gyártmányú "Code 3"! MB-71 Mercedes Actros 1857 vontató, Low Boy Trailer és egy 1973-as MB-21 Rod Roller.

Vagy itt egy másik: MB-71 Mercedes Actros 1857 vontató, Low Boy Trailer és egy 1979-es MB-47 Pannier Tank Locomotive. Nem néz ki rosszul, de nem neveznék egy ilyen mixet Code 3 valaminek.