Házunk tája: Andrew0807 munkái a TotalCar-os srácoknál

Szokták volt mondani, hogy „öndícséret büdös”, amivel meszemenőkig egyet is értek. Viszont most valami olyasmi történt, amit szeretnék megosztani veletek, olvasókkal, hogy lássátok, hogy mi történik a mi házunk táján és ezért szokásainktól eltérően, kicsit magunkat is meg (kell) mutassuk.

Arra bizonyára emlékeztek, hogy Andrew0807 kolléga már korábban bemutatta e lapokon a TotalCar újságíróinak játszóautói nyomán készült átalakításait. Nevesítve ezek Winkler Robi, Mercury Cougarja, és Nínó Karotta, Datsun 240Z-je.

A közelmúltban történt, hogy a TCTV felvételének helyszínén, természetesen előzetes egyeztetések után, az alkotó átadta műveit, a megformázott, eredeti járművek tulajdonosainak! (A harmadik évfolyam, ötödik adásában láthatjátok is őt a közönség soraiban ülni, rögvest a dúskeblű keretleányok megett.) Karotta esetében ez csak jelképes átadást jelentett, mert a még bőven készülő Hangyásznak majd a végleges formáját fogja majd követni a Kicsi Hangyász és csak ekkor kerül majd tulajdonosához.

Balról-jobbra: Winkler Robi és a Kicsi Cougar, Andrew0807, Nínó Karotta és a Kicsi Hangyász.

Átalakítás iskola ll. rész: Festési előkészületek

Mint az előző részben már szó volt róla, a kisautónkat szétszedtük, futóművét a kívánalmak szerint átalakítottuk. Következik a karosszéria. Ezzel négy féle dolgot tehetünk a továbbiakban. Az első, hogy meglévő állapotában újrafestjük. Ez akkor jó, ha nem sérült a karosszéria, nem akarunk semmi extrát, egyszerűen csak új színt kap. Második lehetőség, hogy elveszünk belőle. Levágjuk az esetlegesen sérült, de nem igazán szükséges elemeket. Ilyenek lehetnek például tetők, légterelő szárnyak. Ez már átalakításnak számít, így azért koncepcióban, elképzelés szerint kell haladni a dolgokkal. A harmadik lehetőség, amikor hozzáteszünk valamit. Ez lehet a valamikor létezett, de mára letört vagy hiányzó elemek pótlása is de lehet plusz karosszéria elem is. A negyedik lehetőség az utóbbi kettőnek a kombinációja. El is veszünk, meg adunk is hozzá a saját elképzeléseink szerint. Ez jelenti az igazi átalakítást, egyedivé varázsolást.

Amikor valamennyivel kevesebb lesz az autó: levágjuk a tetejét

Amikor valamennyivel több lesz az autó: betoldunk egy lukat

Festéktelenítés

Bármit is csinálunk a matchboxunkkal, mivel a karosszériához nyúltunk, festenünk kell majd. Ehhez viszont az előző korok maradványait alaposan el kell távolítanunk. Maradvány alatt érthető a ráadásként rákent festék, ragasztó, matrica de a homok, szösz, kosz is idetartozik. Ahhoz, hogy nyugodtan végezhessük a karosszéria alakítását, célszerű már az elején eltüntetni a régi bevonatot. Ha esetleg olyan dekor van rajta amit szeretnénk újracsinálni és még jól látható akkor itt az utolsó alkalom, hogy lefényképezzük a későbbi reprodukálás érdekében.

Ha ügyesen (értsd: felülettel párhuzamosan és torzítás mentesen) fotózzuk le a dekorációt, nagyban megkönnyíti a mérethelyes kiszerkesztését

  
A festéktelenítés előtt az összes műanyag alkatrészt el kell távolítani vagy különben a festékoldók oldják föl örökre. A festék eltávolítására mindenképpen javasolt valami oldószer használata. A legdurvább a kromofág és egyben a legveszélyesebb is, ezért háztartási használata nagyon meggondolandó. Főleg kezdők részére nem ajánlott. A védőfelszerelés használata nélkül még gondolni sem igen jó rá mert nagyon mar. Egy szelídebb ám még mindig eléggé mérgező anyag a nitrohígító. Nagyon büdös, de kellőképpen lemarja a rajta levő festéket. Kevéssé veszélyes – bár nem ajánlott – a bőrrel való érintkezés. Egyesek használnak még fékolajat vagy lefolyótisztítót. Ezek a legenyhébbek, maximum kísérletezésre jók. De egy pótolhatatlan előnyük van azért: az előző kettővel szemben nem oldják a műanyagot. Ez sokszor jól jöhet az összekent de egyébként még használható alkatrészek festéktelenítése során. Minden esetben ki kell kísérletezni az adott feladathoz és az adott személyre alkalmazható oldószert. A minimális oldószer felhasználás és a környezetünk bebüdösítésének elkerülése érdekében egy kis méretű, de nagy szájú, zárható üveget célszerű erre a célra használni.
 

Éppen belefér két karosszéria

Nem preparátum hanem festéktelenítési eljárás van folyamatban

Én egy akkora üveget használok, amibe egyszerre kettő matchbox fér el. Jól lezárva időnként megrázva gyorsíthatjuk a folyamatot. Miután már látszik az üvegen keresztül, hogy gyűrődik le a régi festék, érdemes egy csipesszel kiemelni a karosszériát és a már leoldott festékfoszlányokat lekotorni róla egy kis csavarhúzóval vagy kis kefével - elektromos fogkefe emberi használatra már alkalmatlan keferésze nagyon alkalmas a feladatra. Így miután a nagyja lejött, még mehet vissza a kaszni a fürdőbe egy második körre is.
 

Dolgozott az oldószer és a legvastagabb festékrétegek ilyen szőnyegformátumban jönnek le

Az üveg azért előnyös, mert látjuk az oldószer hatását és nem kell mindig kivenni megnézni. Ha teljesen vagy majdnem teljesen leoldódott a festék akkor célszerű egy kis csipesszel megfogni és valami vastagabb újságra kitenni és lecsöpögtetni róla az oldószert. Ezután langyos vízben, a kis kefével a maradék festéket is ledörgölhetjük róla. Ha mégis akadna olyan kis rés (például ajtórések), amiben még mindig van – jellemzően vékonyabb – festékréteg akkor azt mechanikusan kell eltávolítanunk. Erre lapos de éles kis csavarhúzót – vagy valami hasonló, nem karcoló – eszközt kell használnunk. Miután megkaptuk a csupasz kasznit, jöhetnek a továbbiak.
 

A megjelölt részen látszik, hogy van még mit eltávolítani az oldószer munkája után is

Nagyban elronthatja a munkánkat, ha az ilyen kis festékmaradványokat nem távolítjuk el rendesen

a kis résekből mechanikusan kell eltávolítani a keményen belegyógyult festéket, amivel még az oldószer sem bírt megküzdeni.

Javaslom még kisebb műanyag dobozok használatát is az egyes kisautók alkatrészeinek tárolásához. Előfordul, hogy egyszerre több „projekt is fut” és az alkatrészek keveredésének elkerülése érdekében külön-külön jó tárolni az alkatrészkupacokat akár hosszabb ideig is.

A több-kevesebb alkatrészt autónként egy helyen tárolva sokszor bosszúságtól mentesít minket

A következő részben a karosszériával kapcsolatos munkálatok kerülnek terítékre.

l. rész: Szétszedés, összerakás, futómű

ll. rész: Festési előkészületek
lll.rész: Karosszéria-munkák

lV. rész: Mielőtt festeni kezdünk
V. rész. Festés
Vl. rész: Dekoráció
Vll. rész: Rozsda

Matchboxon kívüliek: Yatming - Wrecker

Yatming kisautókkal manapság szinte mindegyik nagyobb áruházban vagy játékboltban összefuthatunk, ám aki gyűjtői szemmel nézi a kisautókat, az valószínűleg keresztül is néz rajtuk. Többnyire én is így vagyok ezzel - bár azért van itthon pár darab modelljük -, mivel minőségileg igencsak elmaradnak a Mattel termékeitől, ami mondjuk az árukra is igaz. Ettől függetlenül azért néha érdemes végignyálazni az akasztókon levő kínálatot, mert sokszor akad köztük tetszetős vagy hiánypótló darab. A most bemutatásra kerülő autómentő számomra mindkét kategóriát képviseli, bár igazából donorautónak vettem - vagyis vehetek még egyet - és nem azért, hogy eltegyem így ahogy van.

Tartott mindez odáig, amíg ki nem bontottam, ugyanis a csomagolásában gagyibbnak tűnt az egész. Kézbe véve már jóval jobban fest az egész, szép a festése, a műanyag elemek kidolgozása is, mindenhol sorja mentes. Persze a műanyagok minősége nem alulmarad a drágább kisautókétól, főleg ami kerekeket illeti, talán azok a leggyengébb pontjai. Elölről ránézve egyértelműen a Hot Wheels Ramblin' Wrecker volt a kiindulási alap, bár a hasonlóság lekorlátozódik a hűtőrácsra és a lökhárítókra, a kasztni többi része már más vonalvezetésű. Az átlátszó szélvédők egy elnagyolt, de elfogadható belteret rejt, ám a lényeg a fülke mögött található. Az eddigi gémes vontató autóimhoz képest ez teljesen más felépítésű, ugyanis ezen nincs gém, csak a "lopós" vontató rész - vagyis a kerekeknél emeli meg az elvontatni szánt autót. Emiatt a részlete miatt vettem meg, mert nagyon tetszik, hogy más, mint az eddigiek. Szerencsére elég szorosan mozog ahhoz, hogy megtartson egy másik autót, ám érdemes valami pehelysúlyú - mondjuk egy másik Yatming - járművet rátenni vontatmánynak, mert hiába fém a fülke, elég könnyű ahhoz, hogy elemelkedjenek az első kerekek a földtől. A vontató rész az bírja, bár gondolom egy idő után az is kikopna és laza lenne, nálam ez már valószínűleg nem fog bekövetkezni.

 Innen nagyon jól mutat

 A dupla fényhíd kicsit mulatságos rajta

 A hátsó része miatt tetszett meg igazán

 Kapott csörlőt is

 Figyelni kell, hogy milyen súlyú autót tesz rá az ember

Yatming - Wrecker

Matchboxon kívüliek: Corgi - Renault Trafic

A furgonokkal kapcsolatban olyan vagyok, mint a Top Gear három műsorvezetője. Lényegében semmit sem tudok róluk azon kívül, hogy beléjük lehet pakolni mindent, illetve ha fehérek, mindegyik tol az úton és siet. (Itt jegyezném meg zárójelben, hogy sokszor a nem fehérek is.) Minden esetre szeretem őket. Egyszerű formájuk van, nem akarnak többnek látszani, mint amik valójában: Munkaautók.

Trafic

Az Estafette leváltására készült típust 1980-ban mutatták be. Tipikus, a kornak megfelelő szögletes formavilágot kapott. Az első generációt 2000-ig tartják számon, mely 1990-ben esett át egy modellfrissítésen. Motorválasztékában három benzines és kétféle dízel szerepelt. Érdekessége, hogy a legkisebb benzines az 1,4 literes OHV (azaz felülszelepelt és oldalvezérelt) volt, mely rendkívül idejétmúlt és gazdaságtalan konstrukció. Kíváncsi lennék rá, hogy mozgatta vajon a karosszériát.
A típusnak több testvére is készült: Opel/Vauxhall Arena, Winnebago LeSharo, Tata Winger, Chevrolet Trafic.

Brit francia
Bár a Corginál adta volna magát, hogy a Vauxhall Arena készüljön el jobbkormányos beltérrel, mégis az eredeti francia típust mintázták meg. Kidolgozási minősége átlagos, nagyjából a Ford Transitéval van egy szinten, annyi a különbség, hogy a Trafic nagyon enyhén rugózik, míg a Transit nem, illetve a Trafic kapott tükröket is.
A Diecast Lovers weboldalán megtaláltam az én példányomat is, állítólag 1983-ból származik. Ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom, mivel nincs semmilyen elérhető Corgi katalógus sem a birtokomban, sem az interneten. Egyébként valamelyik börzén turkáltam ki TSzA-nál és annyira megtetszett, hogy azért a jelképes összegért nem is hagytam ott. Kicsit viseltes, de nekem nagyon tetszik.

Területi képviselőknek ideális.

A tükrök picikék, főleg ha összevetjük az eredetivel, és a hűtőrács sem áll ki olyan markánsan a lámpák síkjából a kisautón

 Valószínűleg túl sok árumintát pakoltak bele, azért ült le a hátulja ennyire.

Az alváz hátsó rögzítési pontja szerintem ront az összképen.

Próbáltam megörökíteni a sofőr helyét kevés sikerrel.

A kormány pizza, viszont elöl 1+2 ülés van, a raktérben meg még sok pluszban. Lehet, hogy eredetileg a személyszállító verziót akarták elkészíteni? Vagy volt belőle az is kisautóként?

Ilyen az eredeti. Ugye mennyivel nagyobb a hűtőrács? És a tükrök sem olyan picik.

Matchbox MB-51 Ford Crown Victoria Taxi

Úgy gondolhatták a Matchbox "szakemberei", hogy a második generációs Ford Crown Victoria modelljükből már elegendő számú nínósautó készült, így fel kéne kicsit dobni. Mivel az adott típust a rendőrség mellett a taxitársaságok is előszeretettel vásárolták, kézenfekvő volt ez irányú átalakítása. 2009-es 1-100-as sorozat katalógusában az 51-ik helyen már ilyen formában köszönt ránk vissza.  Amint azt a rendőrségi kivitelnél is, most is sikerült számomra a leginkább preferált változatban beszerezni, vagyis a premier modellt. Ezt a preferáltságot nálam a színével nyerte el, ugyanis sárga, szinte már Yellow Cab. A sárga színt pöttyös mintákkal és egy taxira illő feliratokkal dobták fel. A szürke lökhárítók közül az elsőn visszaköszön a rendőrmúltja, bár van olyan taxis aki tesz fel ilyen vasakat előre, sőt, a hátsó lökhárítót is meg szokták támogatni ilyennel. A külső mellett azonban a beltér is elárulja származását, ugyanis a bilincses és a fánkos első traktus változatlan maradt. Ami viszont változott, az a tető "felépítménye", ugyanis onnan nyilvánvaló okokból száműzték a fényhidat és egy túlontúl nagy - legalább egy kicsivel lehetne kisebb - TAXI feliratú táblát biggyesztettek a helyére. Szerintem ez a személyfuvarozós Vic gyenge pontja, nem lett túl szép. Az rendben van, hogy adottak voltak az eredetileg a fényhídnak kialakított rögzítő nyílások a tetőn, de szerintem sokkal szebben is megoldhatták volna a dolgot. Ettől függetlenül azonban az összkép tetszik, ezért sem tudtam ennek a darabnak ellenállni.

Nem igazán követi a tető ívét a hatalmas TAXI tábla

Jók ezek a felnik ide is, de ilyennel lenne az igazi

Átalakítás: Matchbox MB-02 Jeep Willys - Egy motorházfedél rendel!

Ahogy azt már - a típusismertetésen túl - olvasható volt nálunk egy korábbi postban, a Jeep Willys nem igazán mutat jól azzal a hotrodos motorkialakítással. A kiálló motornak tehát mennie kell, talán egy másik hotrodba. Erre rájött a gyártó is, hiszen azóta már rendes motorházfedéllel ellátva hozza ki az újabb Jeep Willys változatokat. Bár itt kell megjegyeznem, hogy azért akad néha egy-egy groteszk motorházfedél kialakítási változat is. 

A világon is átmegy

Fedél nélkül és fedéllel

A felnik, a kárpit és a szín teljesen a mai korra utalnak

Mivel nekem az eredeti barbie-pink hotrodból volt két példányom. Ez arra ösztönzött, hogy az egyikre csináljak egy motorházfedelet. Ez a példány különösen romos volt, tehát nem sajnáltam átalakítani. Az új - pontosabban a kocsi életében az első - motorházfedélnek vékony fémlemezt kellett kerítenem, hogy még hasonlatosabb legyen az eredetihez. Fontosnak éreztem ezt, mivel az eredetin is elég hangsúlyosan látszik a motorházfedél lemezvastagsága, ami tisztán előtűnik ha megnézünk egy fotót az eredeti autó elejéről. Ez a későbbi Matchboxoknál sem elég vékony, de nem zavaró, csak a típust jobban ismerőknek tűnhet fel. (Tudom: gyártástechnológia+anyagjellemző!) 

Papírsablon készítése, illesztési próbája. Látszik az forrasztások lecsiszolt teteje is

A natúr motorházfedél alakítás közben

A legalkalmasabb motorházfedél lemeznek egy floppy lemez rúgós lezárólemezkéjét találtam. Egy próbálgatással pontosított papírsablon alapján vágtam ki a megfelelő formájú lemezt és hajlítottam meg óvatosan, megfelelő átmérőjű hengerre simítva az oldalán.

A szükségszerűen letört (minden kiskocsinak van valami gyenge pontja, főleg ha kiáll belőle valami vagy nyílik valamije) ablakkeret csonkot illetve a keretet rögzítő forrasztási dudort megfelelően lecsiszoltam, hogy legyen hely a ledöntött első szélvédőnek. Ugyanis ablak nélkül kicsit furcsán hatott volna, de így lehajtott szélvédővel mégiscsak más. Még ha a szél ugyanúgy lobogtatja is a virtuális sofőrünk séróját. Egy megfelelő méretűre vágott, másik autóból származó, kellően vastag ablakot illesztettem oda szálvédőként. Milyen jó ez esetben, hogy a Matchbox viszonylag vastagra gyártja a kisautók üvegrészeit. Ezt megfelelően maszkoltam a festéshez, ezáltal alakítva ki az osztott üvegezést. A szín a mai időket tükrözi, csakúgy mint a kerekek. 

Kicsit kiemelve a kasznit még mokányabbnak tűnik

Itt jól látszik, hogy nem is kicsit van megemelve

Hátul szinte minden maradt a régiben

A kerekek egy Grell gyártmányú kamionból jöttek. Így adja ki véglegesen az amerikai hadseregtől levetett, átértelmezett, modernizált és mai használatúvá lett hobbiterepjárót. Tudom, hogy nem tökéletesen van imitálva az ablaklehajtó mechanizmus de nem akartam tovább bonyolítani a dolgot. Tekintsük egyedi tuning megoldásnak. Az üléseket a nagyobb kontraszt kedvéért matt fehérre festettem. 

Nem tett neki rosszat a csere

Matchbox SuperKings K-6: Matchbox Motorcycle Transporter és MB-18 Hondarora - Képzelet ez vagy van ilyen?

A több mint harminc éve, általam birtokolt motorszállítót annak idején Nyugat-Berlinből kaptam valamikor a hetvenes évek közepén - a dobozán még rajta van egy tintával írt szám is ami valószínűleg az árát jelenthette DM-ban. Ez a játék akkoriban nagy szám volt – gondolom nem csak nekem, hiszen a Matchbox ellátottság, különösen a SuperKings sorozatban meglehetősen gyenge volt idehaza.

 

Első látásra egy korrekt, szép tervezésű és kivitelezésű autó, de lehet, hogy nem a motorszállítás az erőssége

Az eredeti, némileg használt doboz. De legalább védte a beltartalmat.

7,50! Ez valószínűleg DM 

Maga a koncepció is eléggé meglepő volt, hiszen akkoriban motorkerékpárt nemigen szállítottak nálunk átlátszó tetejű furgonokkal. Csak a képzavar kedvéért: milyen lett volna mondjuk egy metálsötétkék narancs plasztiktetejű, hatkerekű, ültetett Zuk hátuljában egy csillogó piros-fekete MZ Trophy vonulása valamelyik városunk utcáján. Ez az a kép, ami abszolút elképzelhetetlen volt akkoriban. Maximum egy sci-fi szerző agyában foganhatott meg efféle járgány. De mint körvonalazódott bennem, tőlünk nyugatabbra sem igen volt rá hivatalosan bemutatott mintapéldány. Azóta persze már cipelnek mindenféle utánfutókon és pickupok hátuljára fölhányva mindenféle motorokat, tehát a dolognak ez a része manapság már hétköznapi. Viszont kimondottan erre a célra épített – a szóban forgó modellhez hasonló - motorszállító furgont még nem láttam az óta sem. A kereső mindössze egy használható képtalálatot adott erre a műfajra, de az is egyedi építésűnek tűnik.

Korát megelőző orr rész dizájn

Ha már Hondát szállít, a finom kidolgozású matrica is sugallja azt

Kilóg a... kormány!

Azt nem lehet tudni ma már, hogy annak idején a Matchbox fejlesztői valamilyen prototípus vagy koncepcióautó alapján mintázták meg ezt a kocsit (ahogyan azt számos esetben tették) vagy teljesen saját kútfőből ötlötték ki. Mindenesetre azt láthatjuk, hogy ez a motorszállító a Super Kings sorozaton belüli transporter szériába tartozik a (léptékzavaros) traktorszállító (K-21) és a versenyautó szállító (K-7) mellett. Gyaníthatóan mindegyik fantázia szülötte bár már akkor léteztek ehhez hasonló koncepciójú ám meg nem valósult szállítófurgonok, és a versenyautók szállítására is (pl. Cobra) voltak már jóval korábban ilyen speciális járművek. Valószínűleg ezúttal ezek is inspirálták a fejlesztőket. Érdekesség, hogy ugyanezen alapautóra a plexiburkolatot elhagyva és egy dupla vonókampók installálva egy teljesen más koncepciójú autómentőt állítottak elő K-11 kóddal. Ezért is szerepel talán az autó alján a K-6/11 kódfelirat.

Érdekes, hogy a megnevezése eltér a dobozon láthatótól

Tömzsi megjelenés fölülről is. Itt látszik, hogy egy esetleges eső esetén a fedett plató szépen megtelhet vízzel

A modell 1974-ben jelent meg, az én példányom is ebből az évből való alján is ez az évszám szerepel, viszont a dobozán meg 1975. Ahogy utánanéztem a variációknak, kitűnt, hogy egy féle színkombinációban viszont azon belül kétféle változatban jelent meg a motorszállítónk. A másik változatnál a motorházfedélből kiemelkedik egy irdatlan nagy motor felsőrész, erősen eltúlzott szívótorokkal a jobb hatás kedvéért. Más változást nem tudtam felfedezni a variációk között. Az nem derült ki számomra, de gyanítható, hogy a kiemelt motorú változat jelent meg később.

Talán látszik valamennyire a szerszámokkal imitált műhelypad a plató elején levő pulton

A plexiburkolat – még ha nem is rendeltetésszerűen de – lepattintható, így egy furcsa pickupot vagy furgont kapunk. A hátfal egy kicsit fölemelve lebillenthető és így egy rámpán(?) lehet a motorkerékpárt ki- és betolni. Nem ez nem rámpa, ez csak hátfal, a rámpát azt külön kellene odatenni ahhoz, hogy egy ekkora motort bármilyen módon oda fel lehessen transzportálni. 

Hátfal lent, jöhet a kirakodás

A kissé gyanús arányok

Kissé szűkös a hely itt feltornászni egy CB750-est. Bár van egy kerékrögzítő vájat is kialakítva, de inkább csak darabra mondható kielégítőnek, ugyanis ebben a formában soha nem kerülhet bele a moci első kereke 

A szóban forgó motorkerékpár egy Honda CB750 Hondarora, erről itt lehet többet megtudni. Érdekesség, hogy a motorkerékpár külön is kapható volt (MB-18). Talán ebből is adódhat a némi lépték egyeztetésbeli ügyetlenség, amit az avatott szemlélő észrevehet. Nyilván nem akartak egy újabb motort kreálni a szállítóba, és a szállítót sem lehetett a motor léptékében elkészíteni. Nem nagy hiba de feltűnhet a helyzet visszássága amikor a motor csak oldalra hajtott kormánnyal fér be a kimondottan erre a célra gyártott szállítóeszközbe és még így is kilóg a kormányrúd vége. Talán ezért is dizájnolták meg alakítgatták az egész - egyébként nagyon szépen kivitelezett - burkolatot is ilyen, a funkciótól távol eső formájúra. Az én józan eszemmel a funkció előrébb van mint a dizájn.

Honda CB750

Bizony megázik a rakomány, azon túl, hogy igazán el sem fér

Az alváz is fémből van így a kisautó elég súlyos darab, ahogy a látszat is ezt sugallja. Két kis érdekességre vagy finomságra felhívom azért az olvasó figyelmét. Az egyik a lámpa rácsozata, olyan mint régen a versenyautók "összepókhálózott" első lámpaüvegei. Finom! A másik a hátsó dupla kerekek fölött a karosszériában a viszonylag nagyméretű szellőzőrács. Kizárólag dizájnelem, mert azon a fertályon semmi ilyen funkcióra nincs szükség. Még talán egy apró érdekesség, ha már elkezdtem a részletek kibontását: Ha megnézzük az alját, a hajtáslánc is érdekesen alakul. Mintha nem lenne teljesen befejezve a kitalálás gondolatsora. Most négy- vagy hatkerék hajtású legyen? Mintha egy kardántengely hiányozna a leghátsó híd előtt. De ez legyen a legnagyobb hibája. Összességében nagyon szép a kidolgozása. A sajátom folyamatosan dobozban vészelte át az évtizedeket, gyakorlatilag a „tapogatott” de nem igazán játszott kategória büszke tagja. Annyira nagy kincsnek tartottam mindig is ezt az egyetlen SuperKings méretű Matchboxomat, hogy valóban csak nagy ritkán vettem elő megnézegetni. Ez az önmegtartóztatás most mutatja csak igazán az eredményét, hiszen elsőtulajos, jó állapotú, nullkilométeres, kis szériás ritkaság boldog birtokosa vagyok.

Csak egy kissé kopottan

Német fölirat a doboz kis fülén

Némi instrukció a bonyolult mechanika kezeléséhez (inkább az öregedő szülők részére)

Kormány, ülés, műszerfal rendben

Pofás szerelvény készült el végül is, nem kell a részletekre nagyon odafigyelni

A léptékben lehet némi differencia