Matchbox MB-32 Superfast Lincoln Navigator

A Lincoln Town Car bemutatója kapcsán Joe már megemlítette a Ford Expedition és a Lincoln Navigator rokonságát. Tette mindezt úgy, hogy tulajdonképpen azon post első bekezdését simán átmásolhatnám ide, mert az jól körülírja az autót. Tulajdonképpen egy minden földi jóval ellátott Expedition, ami az 1998-as modellévtől kapható. Jelenleg a harmadik verzió fut belőle, ám számunkra a második generáció a lényegesebb, ugyanis a Matchbox azt a generációt mintázta meg. Nem egy gyakran bevetett modell, a 2005-ös MB-20-as kivitel Amerikai megjelenése utáni évben MB-67-ként felbukkan a nemzetközi piacon is. A 2008-as MB-41-es számú verzió már szintén csak Észak-Amerikának érhető el, amiként a következő és egyben búcsúzó MB-40 is. Közben persze mellékvágányokon is kiadták, pakkokban és a Superfast sorozatban is találkozhatunk vele. Jelen darab is az utóbbi, 2006-os sorozatának egyik tagja, aminek nagyon tetszik ez a valamilyen pasztell árnyalatú színe - de az abszolút favoritom az MB-41-es. Kidolgozása semmilyen kívánnivalót nem hagy maga után, szép részletes modell. Ami érdekeset ki tudok emelni, az az ablaktörlők a fém kasztniból való kialakítása, illetve a vonóhorog helyének ügyes elrejtése és a hátsó rendszám alvázból való kialakítása - régebben több ilyet láthattunk. A beltere is szépen kidolgozott, a csomagtartót is megtömték, ám jelen esetben nem csomaggal, hanem egy harmadik üléssorral. Mivel megszokott egy ilyen luxus városi terepjárón a nagy felni peres gumival, így szerintem a szokásos Superfast kerék nagyon jól mutat alatta. A Bamca oldalán található egy kis kuriózum is e modellről, mégpedig a Matchbox Navigator-ának prototípusáról készült kép, ami egy Ford-ot mintáz. Vajon miért vetették el a Ford verziót, és miért lett helyette inkább Lincoln? Talán mert a Matchbox általában a legmagasabb felszereltségi szintben ábrázolja a megmintázott autókat?

Egyenesen a gettóból

A csomagtartót a harmadik üléssor tölti ki

Szerintem kifejezetten jól állnak neki ezek a kerekek

Matchboxon kívüliek: Hot Wheels Ferrari Racer - 308 GTS Quattrovalvole

Tovább ellensúlyozandó az elmúlt hét Porsche Boxster túltengését álljon itt egy újabb Ferrari. Ez nem más, mint a Matchbox 308 GTB-ről szóló poszt végén említett Hot Wheels kiadás, ami a GTS, azaz a nyitott tetejű változatot mintázza. Porsche fanatizmusom ellenére kénytelen voltam beszerezni ebből egy darabot, mivel nagyon tetszik maga az autó - amiként a 288 GTO is -, amire talán a Magnum sorozat is rásegített. Nagyon szép, igényes, részletgazdag modell, amire rátesz még egy lapáttal a minden kis részletre kiterjedő festés. Utóbbi a 2009-ben megjelenő, Ferrarikat felvonultató speciális sorozat hozománya, amiként a külön alkatrészből álló, gumi hatású köpenyekkel ellátott kerekek is. A beltere sem marad le a szépen megformált külső mögött, talán a szélvédő lehetne kicsit átlátszóbb - viszont a Matchbox Porsche 914-es modelljénél sokkal jobb. Tipikus példája annak, hogy ha akar, nagyon is tud szépet alkotni a Hot Wheels műhelye, ami mentes mindenféle túlkapásoktól, ráadásul speciális kiadáson kívül is jól mutat.

Az olaszok mindig is értették a szép vonalak rajzolását

A beltere is tisztességes, a motortakaró is a szélvédő anyagából van

Minden részlet kifestve, sajnos helyenként picit megcsúszva

Magnum pirosban feszít

Hot Wheels Ferrari Racer - 308 GTS Quattrovalvolve

Matchbox MB-24 Lincoln Town Car

Nem tudom mennyire vagytok tisztában az amerikai Ford által használt márkanevekkel. A Ford az egyértelmű, a helye az ár és felszereltségpiramis aljában van. A Mercury a husi a szendvicsben és alapvetően Ford modellek jobban felszerelt változatait – vagy azokra épülő járműveket kínálnak ilyen néven. A piramis tetején a Lincoln áll, mely a luxuskategóriát képviseli. Természetesen ezekhez is a Ford alkatrészraktárából szedik össze az alkatrészeket. Nem állítom, hogy teljesen értem az amerikai autópiac működését, mert példának okáért a Lincoln Navigator nevű SUV úgy épül a Ford Expedition alapjaira, hogy olyannyira kicsi az eltérés a megjelenésüket tekintve a kettő között, hogy a kinti jó munkásemberek, akik a „Jajj, de csúnya!” blogra szolgáltatják a bemutatni valót, egyszerűen lecserélik az első hűtőrácsot, világítótesteket és lökhárítót és így „linkolnosítják” a jóval olcsóbb Fordjukat. (Az agyonsötétített ablakokon keresztül meg úgysem látszik, hogy bent mi van, a felniket meg úgyis lecserélték már valami spinneres szekérkerekekre.) Mára innen, a luxuskategóriából tartogatok nektek egy autót.

„Városi Autó”

Agybajt tudok kapni azoktól a sületlenségektől, amiket leginkább a természettudományos adóknak fordításokat gyártók tudnak elkövetni. Az egyik kedvencem a „Központi Intelligencia Ügynökség” (Central Intelligence Agency – CIA, azaz Központi Hírszerző Hivatal), a másik ilyen a „Városi Autó”. Igen, igen, jelen sorok tárgyáról van szó, a Lincoln Town Car-ról. A vicces a dologban, hogy tulajdonképpen szó szerinti fordításban valóban ezt jelenti, de a szórul-szóra fordítás pont akkora sületlenség, mint az előbbi CIA dolog. Az igazán mókás az, hogy a Town Car elnevezés a francia nyelvből érkezett „de Ville” fordítása, ami a Lincolnnal egy kategóriában induló Cadillactől lehet ismerős. (Egyébként az is megérne egy merengést, hogy az autózásban használatos kifejezések közül mennyire sok jön a franciából. A Town Car helyes fordítása amúgy limuzin lenne, hogy a T. néző értse, miről van szó.)

A Lincoln a Town Cart már 1981 előtt is használta járművei elnevezésében, de önálló típusnévként addig még nem. Így tehát létezett Lincoln Continental Town Car, de Lincoln Town Car csak 81-től. Ami bennünket érdekel az pont ez, az első generáció. Mit szépítsük, az autó egy iszonyatos bálna. Picivel több, mint 5,5 méter hosszú és majdnem két méter széles. A formát egy tégláról másolták, a levegőmolekulák érmedobással szokták eldönteni, ha találkoznak vele, hogy most éppen az autó elejével, vagy hátuljával van-e dolguk. Az amerikai automobiloknál jó ha hozzászoktatjuk magunkat ahhoz a gondolathoz, hogy a marketingesek által forradalminak és vadonatújnak nevezett modellek számtalan és egy esetben karbonszálas anyagba csomagolt kőbaltát tartalmaznak, nyomokban pedig szakócát is. (Mondjuk ilyesmit az európai gyártók is tudnak, hogy most is megvan-e még, azt nem tudom, de a Škoda orrmotoros időszakának kezdeteinél biztosan volt olyan négyhengeres soros blokkjuk, amit még az 1930-as években terveztek a Laurin és Klementnél. A Škoda ezt könnyűfémből készítette el. Tényleg nem fogyasztott sokat, de rohadtul nem is ment.) Nos, a 81-es Town Cart is ugyanazt a 4,7 literes – a biztonság kedvéért ötliteresnek hívták a Town Carban –, V8-as Windsor blokkal szerelték fel, mint a Shelby Cobra első generációjából a második eresztés 51 példányt, meg a Ford GT40 nem igazán sikeres első generációját. Az egészen 1989-ig gyártott első generációban ez a blokk évjárattól és a kipufogórendszertől – szimpla, vagy duplacsöves rendszer – 130-160 pacit nyomott ki magából, ami a majdnem kéttonnás böhömcéhez minden, csak nem sok és a gyorsulást még a négysebességes automataváltó is tovább rontotta. Az oké, hogy a csomagtartó akár két hulla befogadására is alkalmas, de meneküléshez a lomhasága miatt maffiózóknak ellenjavalt.

Az első generációs Town Car több FoMoCo termékkel is közeli rokonságban áll, mint például a Mercury Grand Marquis, Mercury Colony Park, Ford LTD Crown Victoria (Szia Rájen!), vagy a Ford Country Squire. Amitől több volt, mint azok – vagy legalábbis próbált többnek látszani azoknál – az olyan akkoriban nagyon menőnek számító extrák, mint a digitális kijelzős fedélzeti számítógép, egylemezes, JBL gyártmányú CD-rádió fejegység (ez majd csak később jelenik meg, nem a kezdetekkor), vagy a kulcs nélküli ajtónyitás, ami egy öt számjegyű kód beütésével nyitotta-zárta az ajtókat, beleértve a csomagtér fedelét is. A kedvencem az extrák listájáról a „vontató csomag”, ami nem csak vonóhorgot, de duplacsöves kipufogórendszert, részlegesen önzáró (LSD, alias sperrdifi), rövidebb áttételű differenciálművet és a motor és a váltó számára is hatásosabb hűtést foglalt magában. Vajon mit vontathatnak egy dög nagy luxuskocsival? Motorcsónakot? Lószállítót?

Az első generációs Town Car a gyártásának nyolc éve alatt annyira minimális külső változáson esett át, hogy márkaszexuális legyen a talpán, aki meg tudja őket különböztetni. A premierkor háromféle felszereltségi szintből lehetett választani, ami később alaposan kibővült és én bevallom, hogy nem látom át, hogy melyik mit is tartalmazott és hogyan.

Fehér, fekete, bordó és borzalmas

A Lincoln Town Car 1989-ben debütál - az alvázon természetesen 1988 van - a Matchboxnál, mint MB-24 – a tengerentúlon pedig MB-43. Szerintem pont a legelső, fehér változat az, ami a legjobban mutat. A későbbi verziók között bőséggel találunk olyat, ami gyárilag néz ki úgy, mint aminek egy bespeedezett óvodás ment neki egy készlet PEVDI Colorral. Szóval a fehér autó megjelenésével alapvetően elégedett vagyok, bár van pár olyan részlet rajta, amivel kapcsolatban bizonytalan vagyok.

Azt tudjuk, hogy a nyújtott (stretch) tengelytávú limuzinokat készítheti a jármű gyártója, de karosszéria építő cég is. Hogy a Lincolnnál ez a dolog hogyan működik, azt nem tudom, de a mostani weboldalukon nem látom annak nyomát, hogy stretch változatban lehetne tőlük autót rendelni. Ezért feltételezem, hogy az, amit a Matchboxnál elkészítettek, egy karosszériaépítő által hosszított verzió, erre utal a csomagtartó tetején trónoló bumeráng tévéantenna is. Viszont én még ilyen rövid toldású stretch limót nem láttam! Mi több, képet sem sikerült találni ilyenről, ezzel a krómbigyóval a vezető munkahelye és a hátsó üléssor között. Azzal együtt nem merném ráfogni, hogy teljesen légből kapott és butaság. Egyrészt az amerikai sofőrös limuzinoknál divat a b-oszlop mögötti tetőrészt műbőrnek látszó vinyl borítással ellátni. Ennek gyakorlati funkciója nincs, de utalás a ló vontatta bérkocsikra, azaz a fiákerekre, ahol még a sofőr az elemeknek kitéve végezte a munkáját, míg az utas felhajtható tető volt hivatott óvni valamelyest az elemektől. A korai, sofőrös automobilokon nem volt ritka, hogy a vezető feje felett nem volt tető, de szerencsére rájöttek arra, hogy nem feltétlenül káros az utasok testi épségének sem, ha a vezető nem ázik el, vagy éppen lát a hóesésben valamit. Viszont a vezető munkahelye és az utastér elválasztásának kiemelése divat maradt és ezt a csíkot is ennek fogom fel.

A játékautó felépítése érdekes, ha a hátára fordítjuk kapálódzni, akkor látszik egy fekete alváz, a karosszéria alsó részét, az első és a hátsó lökhárítót, a hűtőrácsot és az első világítótesteket is adó krómozott műanyag alkatrész, amire felülről jön rá a fém karosszéria. Az igazság az, hogy ez a Matchbox már szerepelt ezeken a lapokon pár kép erejéig, amikor Porsche hozott vissza a halálból egy fekete filctollal tönkrepimpelt példányt, így van kép a belső felépítéséről is.

Ami viszont nagyon fura, az az első lökhárító és a lámpák közötti rés, amin be lehet valamelyest látni a belsejébe. Hogy ez vajon miért van így?!

MB-24 Lincoln Town Car.

Az első verzió, a fehér a legszebb. A középső krómcsíkot nem értem, de meg tudom magyarázni!

Be régen is volt, amikor az olyan részletek, mint egy kilincs, meg a világítótestek nem festve voltak!

Bumeráng antenna a stretch-limóban lévő tévének! Jeee!

A lámpák és a lökhárítók közti lyukakat nem értem és meg sem tudom magyarázni.

Érdekes a felépítése. Mint egy szendvics.

Az eredeti Lincoln Town Car, bár ez nem stretch.

A vinyl tetőborítás, hogy még proccabb legyen, meg jól elrohadjon ahol alá szorul a nedvesség.

Matchbox MB-04 Pontiac Firebird - UPDATED

Elátkoztak volna, mint Bagaméri Elemért a fagylaltost?

Kerestem valamit a minap és kezembe került ez a Pontiac. Rögvest eszembe jutott, hogy mennyire leszedtem én a keresztvizet az utódjáról, amiért eléggé el lett rontva sok részlet rajta és akkor ez a példány még nem volt meg nekem. Gondoltam gyorsan pótolom a hiányosságot, készítek pár fotót és jöhet is fel ide a blogra.

Töltöm le a fotókat és a legnagyobb megdöbbenésemre a metálkék autó metálzöldre változott a képeken, miközben a mellette ácsorgó tesója – átfestett, felújított, nem gyári festésű –, meg úgy kék, mint a valóságban! Na, ilyet még nem láttam! A megvilágítás amit használok – másfajta meg nincs, hacsak valaki nem szponzorál egy komplett fotós műteremmel –, ebben az októberi fényviszonyokkal, és egyenlítői párával megvert nyárban, zöldet csinált belőle. Birizgáltam a fényképezőgépen a fehéregyensúlyt, meg még amit értem, az eredmény zöld. Szóval tessék kedves lenni elhinni, hogy ez is kék és egyébként is! Ha a Porsche valamire rámondja, hogy az zöld, akkor az zöld, szóval én is mondhatom, hogy ez kék. Szóval ILYEN kéknek kéne lennie, bár ahogy elnézem ezt a fotót, az én példányom ennél sötétebb egy picit.

Az így elbénázott fotók után nekiültem volna a postnak, de akkor meg rájöttem, hogy a fentebb már linkelt eredetiben elmondtam én erről mindent, amit érdemben lehet. Hogyaszongya: „Szokás szerint 1975-ös keltezés van az alvázán, de az 1976-os katalógusban szerepel először. Ez a kivitel 1976 és 1980 között marad a szériában. [...] A motorháztetőn lévő két jókora, krómozott „tégla” miatt hajlamos vagyok ezt a darabot Pontiac Firebird Formula 400-asnak gondolni. Ha az, akkor a Matchboxon nagyon rossz helyen van a két légbeömlő, sokkal előrébb kéne lennie. Ha nem az, akkor viszont elképzelésem sincs, hogy mi a csuda lehet. A hátuljával sem vagyok kibékülve. Rossz szögben áll a hátsó világítótest – szerintem, ha ilyen lenne az igazi, akkor az eget világítaná –, a lökhárítót pedig nemes egyszerűséggel elhagyták.” Ehhez képest mit tudok most hozzátenni? Nos, nem igazán sokat, ha csak annyit nem, hogy így mellé állítva egyértelmű, hogy a már megénekelt, ikerfényszórós MB-16 bizony ennek a járgánynak a derivátuma. A változtatások persze vannak, de a belterük tökéletesen azonos és hát kívül is megmaradt az abban az évjáratban helytelen sík hátsó szélvédő – mint tudjuk.

Matchbox MB-04 Pontiac Firebird, ami KÉK és nem ZÖLD!

A krómtéglákat még mindig nem tudom mire vélni.

Na ezen még jó a hátsó szélvédő!

A hátsó világítótest meg már ezen is a leszálló repülőgépek figyelmeztetésére szolgál.

Az - átfestett, ismeretlen ezermester munkája - kék Firebird meg tényleg kék és ilyen kék.

Csak úgy lehetne bebizonyítani, ha szétszednénk őket, de a belterük egyforma.

Ezt az animált képet a Subbán találtam, szerintem ők meg egy Madonnak klipből szedték. Hogy az, hogy ez a szegény Firebird megöleli az oszlopot mit keres a Subbán, azt ne tőlem kérdezzétek. Hogy itt mit keres? Valahogy a pusztulásában is van benne valami szépség.

Matchbox MB-70 Ferrari 308 GTB

Az elmúlt hét Porsche Boxster túladagolását mi mással is lehetne ellenpontozni, mint a legismertebb konkurenstől származó autóval? Ráadásul a Ferrari 308 GTB az egyik leginkább ikonikus (már ha van ilyen szó) Ferrari.

A Magnum Ferrari

Hogy a filmek és a tévésorozatok jót tesznek egy-egy autó eladásainak – vagy legalábbis az adott típus imidzsének, ha az annyira kevesek által megfizethető, mint egy Ferrari – az nem újdonság. Az 1975 és 1985 között gyártott 308-as azonban még a becenevét is egy tévésorozatnak köszönheti és bizony ez is tette híressé.

A Magnum Magánnyomozó (Magnum P.I.) első epizódja 1980 decemberében kerül adásba és nyolc szezont ér meg. A főszereplő Thomas Magnumot domborító Tom Selleck 308 GTS-t hajt. A Magnum sorozatban több autót használtak, melyeket általában egy szezon erejéig tartottak meg és aztán elárverezték őket.

A kétüléses, középmotoros sportkocsi kétféle változatban készül. A GTB a keménytetős, a GTS pedig a targatetős verziót takarja. Érdekes, hogy a csővázra épülő autó 1975 és 1977 között készült korai példányai üvegszálas műanyag karosszériát kaptak, így nagyon könnyűek, mindössze 1050 kilogrammot nyomnak. Az 1977 júniusától készülő példányok azonban már acél karosszériát kapnak és ezért körülbelül 150 kilogrammal nyomnak többet. Na jó, ez így nem teljesen pontos. A mind a négy kerekén független felfüggesztésű autót egy 3 literes, DOHC (D.O.H.C – Double Overhead Camshaft, azaz dupla hengerfej feletti vezérműtengely) V8-as motor hajtja. Az európai verzió 255 pacit présel ki magából 7000-es fordulaton, míg az amerikai változatok ménese „csak” 240 tagot számol – igaz azt már 6600-as percenkénti fordulaton – azért, hogy megfeleljen a szigorúbb emissziós előírásoknak. Az autót először száraz karteres olajozású V8-assal szállítják. Az acél karosszériára váltáskor azonban csak a GTS-ek kapnak nedves karteres erőművet, a GTB-kben 1981-ig megmarad a korábbi változat, így az acél GTB-k csak 12 kilóval nehezebbek a műanyag karosszériás tesóiknál.

Az eredeti autóról készült képet majdnem kifelejtettem, de szerintem fel sem tűnt volna, annyira ismert gép ez. Erről a jobbkormányos példányról én készítettem a képet, részletek ITT.

Az összesen nagyjából 12000 darab 308-as készül, amiből 712 darab van üvegszálas műanyag karosszériába bújtatva, úgyhogy nem véletlenül ezek a gyűjtők által leginkább áhított változatok. Nyilvánvalóan a könnyebb, korai verziók jobban is teljesítenek. Nevezetesen a műanyag testű GTB 0-ról 100-ra – kilométer per órában számolva – 6,5 másodperc alatt gyorsul fel, innen 200-ra felérni még 17,8 másodperc kell neki, a csúcssebessége pedig 256 km/h.

Cirkuláris nyomóolajozás

Két csővezeték vezet a tartálytól a forgattyúsházig. Az olajat az olajszivattyú tartja keringésben. A szivattyú mindig újabb és újabb olajmennyiséget szállít, és az olajat nyomással kényszeríti a furatokon keresztül a kenésre váró helyekre. Mivel az olaj állandóan kering, mindig új olaj érkezik, a régi használt olaj a csapágyakból kifolyik, és a forgó hajtórúd felhordja a hengerfalra. A hengerfal tehát mindig szóróolajozást kap és a dugattyún lévő legalsó olajlehúzó gyűrű a felesleges olajat lehúzza a henger faláról. A visszacsepegő olajat a forgattyústengely szétveri, és a forgattyúsházban lévő olajköd keni a motor kisebb alkatrészeit és végül az olaj visszakerül a forgattyúsházba. Ez az olajozás kétféle kivitelben készül:

Nedves karteres olajozás

Az olajat a forgattyúsházban tároljuk, ilyenkor egy szivattyú is elég, mert a visszafolyó olaj mindig összegyűl a kartertér alján, és azt a szivattyú újból átnyomja a furaton a kenésre kerülő helyekre. Ilyenkor a forgattyúsházban tároljuk az olajat.

Száraz karteres olajozás

Ennél a megoldásnál az olajat külön tartályban tároljuk, és két csővezeték vezet a tartálytól a forgattyúsházig. ilyen esetben két olajszivattyút építenek be, az egyik az olajat a szükséges helyekre nyomja, a másik mindig visszanyomja a forgattyúsház aljáról az olajtartályba. Két szivattyús megoldás esetében nem kell nagyra méretezni a karterteret.

(Forrás: Wikipédia)

1980-ban a négy Weber karburátorral szerelt GTB-k és GTS-ek mellé megérkezik a mechanikus, Bosch K-Jetronic befecskendezős GTBi és GTSi változat. A V8 által leadott teljesítmény ezzel 214 pacira csökken, de cserében csökken a káros anyag kibocsátás is. 1982-ben érkezik meg a hengerenkénti 4 szelepes verzió – Quattrovalvole vagy QV –, ami a teljesítményt visszatornássza az első változat által leadott közelébe – illetve még erősebb is, mint az első amerikai piacos generáció – a maga 245 lóerejével.

Meglepő Matchbox

A Matchboxnál 1981-ben kerül be az 1-75 szériába a Ferrari 308 GTB, természetesen Ferrari pirosban, fekete beltérrel. Nem tudom, hogy Ti hogyan vagytok ezzel, de nekem az eredetire leginkább hasonlító változat az, ami a legkedvesebb a szívemnek. 1982-ben érkezik az orrán fekete Ferrari pacit, az övvonaltól lefelé ezüst fényezést és fakultatívan Ferrari feliratot viselő változat. Ez így is marad egészen 1985-ig és csak a piros árnyalatában jegyeznek fel különbséget. Szóval 85-ben érkezik egy Pioneer racsingfestéses iszonyat, amire én egészen sokáig azt mondtam, hogy nincs az az isten, hogy én ilyet vegyek, annyira ronda. Aztán... Aztán elém vetette magát egy videó a YouTube-on és tapasztalnom kellett, hogy a festés a játékszer kategóriában autentikusnak tekinthető. Egy Jean-Claude Andruet nevű úr indult ilyen módon díszített 308 GTB-vel a rali világában, 1982-től 1987-ig létező Group B-ben. Hát... Ha létezik autó amiről SOHA nem jutna eszembe, hogy murvára, hóba vagy földutakra vigyem, akkor az a Ferrari 308 GTB. Ő viszont megtette és még eredményes is volt vele! Az 1-75 szériában az utolsó év, amiben a 308 GTB felbukkan, az az 1988-as. Műsoron kívül, spéci szériákban persze később is előveszik. Érdemes legalább egy pillantást vetni a Hot Wheels 308 GTS QV értelmezésére, ami egy spéci Ferrari sorozat részeként jelent meg. Rájen celebrálja a bemutatót és nem csak NRFB-ként.

Mint a mellékelt ábrák mutatják, az én két példányom nem éppen makulátlan. A Pioneer festésű későbbi példányról nem tudom megmondani, hogy hogyan került hozzám, de ha nem emlékszem rá, akkor az teljes bizonyossággal azt jelenti, hogy valamelyik megvásárolt teljes gyűjtemény részeként érkezett. A másikról pedig úgy rémlik, hogy még gyerekkori példány.

Matchbox MB-70 Ferrari 308 GTB, az 1981-es premiermodell.

Ha jól emlékszem, akkor ez gyerekkori példány, azért ilyen viseltes.

Az irgalmatlan rút racsingfestés 1985-ből.

A beltér kifehéredett.

Nos igen, akkor még a világítótestek, rendszámok és az emblémák sem csak festve voltak...

A jobb oldali a narancspiros, a hozzánk közelebbi a sötétpiros.

Ferrari+rali=PORNOGRÁFIA!!!

Matchboxon kívüliek: Realtoy Porsche Boxster

Elérkeztünk a - talán kicsit hosszú - Boxster hét végére, már csak a Matchbox utáni - egy hajszállal a Tomica előtti - személyes kedvencem maradt hátra. A Realtoy Porsche Boxster modellje már szerepelt nálunk, igaz, csak egy fénykép erejéig. A legutóbb itt bemutatott Realtoy termékek kapcsán írt dolgok itt is igazak, bár azok már bővebben tamponozottak, jelen esetben még az emblémák és a rendszám kimaradtak. A látványosabb részletek azonban festettek, jól kiemelik az autó formáját. A Norev-hez hasonlóan ez is a kemény tetővel került megformálásra, ő is rejtegeti a szépen kidolgozott belterét. A felni sajnos nem a szebbik Realtoy kerekek közül való, de még mindig jobb, mint a most kapható diszkófelnis kivitel - eddig az tartott vissza annak beszerzésétől. Nem a legjobb minőségű, talán nem is a legszebb, az összhatás azonban nagyon rendben van, nekem nagyon tetszik, főleg a metálszürke színben.

Ennyi volt a Boxster hét, elfogytak, sajnos Sikuból még nem sikerült prezentálnom magamnak egyet sem, majd ha lesz azt is bemutatom. Most azonban eme hosszú vágta után kaptok legalább egy hét regenerálódási időt, remélem nem feküdte meg nagyon senkinek sem a gyomrát.

A Realtoy modellje áll legközelebb a Matchbox-hoz

A Norev-hez hasonlóan ez is keménytetőt kapott

A lökhárító szebb, mint a konkurensé
A hátsó lámpán csak a tolatólámpát emelték ki, az indexet nem
A légbeömlők és az ablakkeret mellett sajnos a kilincsek is kaptak a fekete festékből
Szerintem nagyon eltalálták ezt a színt

Polistil fantázianév alatt

Matchboxon kívüliek: Tomica Porsche Boxster

A Welly modelljéhez hasonlóan a Tomica Porsche Boxster sem jön velünk szembe túl gyakran, de ennek okát már egy másik modelljüknél megemlítettem. Kidolgozása a gyártótól megszokott magas minőséget hozza, kontúrosabbak a részletek, mint a Matchbox esetében. Szépen kiemeli az első és a hátsó lámpák formáját az, ahogy le vannak festve. A tamponozásból viszont kimaradtak az emblémák, ami sajnálatos, de szerintem nem zavaró. Hiba azért itt is akad, ami főként a beltérben, az ülések fölé nyúló bukócsöveik hiányában mutatkozik meg, a keskeny kerék viszont Tomica fajtajelleg. Visszapillantó tükör itt is csak a szélvédő közepén van, aminek szépen kialakították a keretét, valamint kapott napellenzőket is. Összességében egy nagyon szép, részletes modell, ami erősen megszorongatja nagy konkurensét, kis híján meg is előzi nálam, ám mérete és a keskeny kereke meggátolja ebben.

A Tomica modelljéről hiányoznak az ülések fölé nyúló bukókeretek

A Tomica modelljén picit hangsúlyosabbak a részletek,de az embléma hiányzik

Innen is csak a tükrök hiányoznak

A japán modell lökhárítója jobban mutat, mint a Matchbox-é

Beltérben verhetetlen a Matchbox modellje

Tomica Porsche Boxster doboza

Matchboxon kívüliek: Welly Porsche Boxster

A Matchbox méretű produktumokat magából öntő márkák közül a Welly nem tartozik nálunk a gyakoriak közé, boltban még nem futottam össze eggyel sem. Mostani páciensemet is az egyik kolléganőmtől kaptam, ebben a picit viseltes állapotban. Ez az oka annak, hogy a jobb oldaláról nem készült kép, ugyanis hiányzik arról az oldalról a tükre. Meglepett a részletes, minőségi kidolgozása, a Matchbox és a Norev közé sorolnám be, az utóbbihoz közelebb. Az arányai azonban valahogy nem stimmelnek, kicsit keskenyebb és hosszabb, mint kellene. Erre még az is rátesz, hogy a sminktükrös napellenzőkkel ellátott, festett keretű szélvédő elég lapos szöget zár be. Futóműve rugózik, a felniken külön anyagú - majdnem gumi -, mintázott futófelülettel ellátott abroncsok vannak. Összességében nagyon tetszik, csonkasága ennek tekintetében külön fájdalom, de nem annyira, mint az a tény, hogy nem lehet nálunk ilyeneket kapni.

Szerintem keskenyebbre sikeredett, mint kellene

A hátsó futómű nyomtávja is lehetne szélesebb

Kár, hogy túl van döntve a szélvédő

Különösen szép a beltér, nem is beszélve a szélvédőről

Matchboxon kívüliek: Maisto Porsche Boxster

A Maisto mostanában kezdi újra elővenni a régi modellválasztékának egyes darabjait, a Porsche Boxster is ezek közé tartozik. Még jóval a Matchbox gyűjtésem ideje előtt jutottam hozzá a sárga színű darabhoz, némi Smart pontért cserébe egy Shell kúton. Van annak már vagy 10 éve is, így a fekete dizájnú doboza már nincs meg, ami azért jóval elegánsabb, mint a mai kivitel. Na, de úgy sem a doboz a fontos, hanem ami benne van, így nézzük inkább azt! Kivitelezése hasonló a Matchbox-hoz, azonban a festék vastagsága sokat ront az összképen. Az autó fara kicsit felemásra sikeredett, a csomagtérajtón alig kivehető a pótféklámpa, a kiemelkedő kis spoiler pedig lemaradt. A kipufogó viszont jól kivehető, ami a karosszéria része, illetve a rendszámtábla is pofás, kár, hogy üres. A belső tér is szép lett, kielégítő kidolgozású, bár ebben a Matchbox Boxster-e nagyon erős. A szélvédő itt is keret nélküli, de van napellenző, visszapillantó tükör itt sincs. A korábbi és a mostani kivitel nem egyezik meg teljesen, ugyanis a kerekeket lecserélték mai, divatos, peres gumis változatokra - nem feltétlen szebb -, valamint le is ültették a bódét. A szélvédő anyaga is megváltozott, víztisztább és törékenyebb anyag váltotta a régit. Összességében egy szép kisautóval van dolgunk, jó az ár/érték aránya.

A széria, a tuning, és a "főellenség"

Hasonló kidolgozás, azonban a festék és az embléma eltúlzott

Rendes belteret kapott, a konkurencia ajtókárpitjait napellenzőkkel próbálja ellensúlyozni

A Maisto lökhárítóját feldobja a rendszám

Felemás, korai Matchbox felnire hajazó kerekeket kapott. A tanksapka fedele szebben sikerült.

Mostanában ilyen divatos felnikkel kapható

Sokat csökkent a hasmagasság

Maisto Porsche Boxster