Lehet,
hogy véletlen, lehet, hogy titkos oka van, de bizonyos Matchbox
típusok nagyon ritkák a kisautó-kereskedelem virtuális pultján.
Mások meg gyakran előfordulnak. Ilyenek például a Rolls-Royce
Silver Shadow különböző változatai. Akik már gyakrabban
olvassák ezt a blogot, találkozhattak a típussal és sejthetik,
hogy engem inkább a karcos, leharcolt példányok ihletnek meg.
Nekem ők jelentik a kihívást. Az ő restaurálásuk vagy éppen
átalakításuk jelentik az örömet, a mennyiségi kihívásokkal
szemben.
A legsérülékenyebb részek
Fogyóeszköz
A
kezdő képek jól mutatják, hogy a Rollsok amik hozzám kerültek
messzemenően kielégítik a romos Matchbox definícióját. Viszont
maga a kisautó nagyon jó alap. Talán mert ebben is – mint az
igaziban – van anyag még bőven. Igaz, hogy törik, hajlik,
lemorzsolódik egy idő és bizonyos bánásmód után, de javítható.
Kellő türelemmel.
Hiány itt is, ott is
Amit még eddig nem mondtak el nekünk
A
kocsi történetéről – bár mindenkinek a szeme előtt
tulajdonképpen ez a karosszéria jelenik meg, ha a Rolls-Royce szóba
kerül – azért nem árt néhány mondatnyi ismertető. Tudván,
hogy a részleteken a Totalcar oldalain csemegézhetünk, így azokra
a részekre koncentrálva, amiket még esetleg az angolos ködfátyol
fed.
A
kocsi az elődeihez képest egy hatalmas technikai ugrás volt.
Minden, akkor elérhető luxus belekerült. Motoros mozgatású volt
mindaz amit mozgatni lehetett. Fékrásegítő és - Citroën
licences - automata szintbeállítós rugózás is belekerült. Nem
véletlen talán, hogy a cég legnagyobb példányszámban gyártott
modellje lett az idők során. Összesen 16717 db készült belőle a
12 éves gyártási időszak alatt. A márka első önhordó
karosszériás modellje volt. A négyajtóson kívül kétajtós és
nyitott változata is készült. Érdekesség, hogy a General Motors
szállította az a négygangos Turbo Hydromatic automata váltót a
motorokhoz, illetve gyári rendelhető extra volt a beltérben a sofőrt
elválasztó üvegfal.
A lendületes elegancia
Újraélesztés
Ezek
után nincs más teendő, mint kellő tisztelettel életet lehelni a
roncsba. Miután a leginkább sérülékeny pontja az „A” oszlop
valamint a mögötte levő ablakpanel ment tönkre, azokat kellett
csak pótolnom. A színválasztás kérdésében pedig az eddigiektől
eltérő, de autentikus fényezés kiválasztása volt a lényeg.
Így lett fekete, ami reális és praktikus is. Kiemeli az autó
formáját és a modellre jellemző sok krómot. Különösebbet nem
lehet már hozzátenni a korábbi tesztekhez sem, így következhet a
vizuális élmény. (A nyitóképen szereplő másik példány is hamarosan előkerül majd.)
A sötét alapon jól mutatnak a krómok
Itt, ott társak, ilyen-olyan állapotban
Nagy a csomagtartó de szerintem kevesen használták ki igazán
Belül minden bőr meg fa
Világos bőrborítású fejtámlák hátul
Itt a nyitott verzióval együtt parádézik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése